Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-24 / 301. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! \ NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS H MEGYEI TANÁCS LAPJA 1979. DECEMBER 24., HÉTFŐ Ára: 1,60 forint XXXIV. ÉVFOLYAM, 301. iSZÁM + Kedvező tapasztalatok, növekvő feladatok irta: Frank Ferenc, a megyei pártbizottság első titkára R z ezerkilencszázhetvenkilences esztendő bővelkedett politikai eseményekben, társadalmi-gazdasági teendőkben. Megünnepeltük a magyar történelem rövid, de annál dicsőbb fejezete, az első magyar proletárdiktatúra, a Tanácsköztársaság létrejöttének jubileumi, 60. évfordulóját. A megemlékezés során újabb erőt merítettünk abból a hősi küzdelemből, amelyet elődeink vívtak a külső és hazai ellenséggel szemben egy új, gyökeres társadalmi átalakulásért. A nehéz harcok árán kivívott sikerekkel az országot a haladás élvonalába emelték, s a 133 nap alatt a nép fel- emelkedéséért lett intézkedéseikkel írták be arany betűkkel nevüket hazánk történelmébe. S ami ekkor — 1919-ben — az ismert külső és belső körülmények miatt elbukott, több mint három évtizede visszavonhatatlanul győzedelmeskedett. A Központi Bizottság ez év június 30-i határozatával kezdetét vette, s ma teljes erővel folyik, a párt XII. kongresszusának előkészítése. A felkészülés során mindenütt áttekintették, s a megnövekedett követelményekhez igazították előrehaladásunk egyik igen fontos feltételét, a személyi kérdéseket. Lezajlottak a pártcsoportűlések, befejeződtek a beszámoló párttaggyűlések, melyek nemcsak a párttagságban, hanem a pártonkívüliek széles táborában is élénk érdeklődést váltottak ki. A két fontos politikai fórumokon tapasztaltak mélyreható elemzése ugyan még hátravan, annyi azonban máris megállapítható, hogy ezek jól szolgálták a kongresszus politikai előkészítését, a soron levő gazdasági feladataink megoldását. A pártcsoport-értekezleteken mintegy 90 százalékos, a taggyűléseken jóval több, mint 80 százalékos részvétel, a párt- csoportüléseken a tagság 80 százalékának, illetve a taggyűléseken egynegyedének véleménynyilvánítása jelzi a párttagság felelősségérzetének, aktivitásának megnövekedését. A csaknem 900 alapszervezetben, a több mint 33 000 párttag kritikusan és önkritikusan vette számba a XI. kongresszus óta végzett munkát, s — elismerve az eredményeket — rámutatott azokra a hibákra, gyengeségekre, negatív jelenségekre, amelyek akadályozzák valóságos céljaink maradéktalan elérését. Teljes joggal kifogásolták az elburjánzott, nem a munkával arányban álló anyagiasságot, a több helyen tapasztalható tehetetlenséget, közömbösséget, a túlzott óvatosságot és nagyvonalúságot. Az irányító pártszervek feladata, hogy reagáljanak, válaszoljanak az észrevételekre, javaslatokra és intézkedjenek. Ez egyben gátja is lehet a politikai közömbösség újratermelődésének. Ez évben sokasodtak gazdasági teendőink is. A minden eddiginél gondosabb felkészülés, a mennyiség növelésének szűkebb lehetőségei, a szemléletváltozás együttes hatására kibontakozóban van a pozitív tendenciák erősödése. Kezdeti, de már mérhető eredményeket hozott a termelési szerkezet korszerűsítése, nőtt a gazdaságos dollár elszámolású kivitel, a tervnek megfelelően alakultak a beruházások, a termeléshez jobban igazodtak a jövedelmek. A mezőgazdaság egészében teljesíti a kitűzött célokat. A szemlélet és a gyakorlat kedvező jelei tapasztalhatók a munkaerő-gazdálkodásban is. A párt-, társadalmi, gazdasági szervek, vezetők több figyelmet fordítottak a helyi lehetőségek, tartalékok feltárására, hasznosítására, a kezdeményezések felkarolására. Az együttes erőfeszítések eredményeként az ipari termelés alatta maradt a múlt évinek, de az egyes ágazatokban a követelményeknek megfelelően differenciálódott. A mező- gazdaság termelése ugyan nem éri el a tervezettet, ám — a körülményeket figyelembe véve — teljesítése még így is elismerésre méltó. A növénytermesztésben — a búza kivételével — tovább növekedtek a terméshozamok, az állattenyésztésben is elérték a kitűzött célokat. A mezőgazdasági termelésben jelentős a háztáji és kisegítő gazdaságok produktuma. A gazdaságok jövedelmezősége elmarad a tavalyitól, de az országos átlagot meghaladóan nő. Ezzel együtt is több gazdaságnak kedvezőtlen a pénzügyi helyzete, egyikmásiké krónikussá vált. A lakosság életszínvonala a megváltozott és ismert körülmények folytán mérsékelten emelkedett. Ebben — egyéb tényezők mellett — szerepe van az év közepén végrehajtott fogyasztói árszínvonal-emelésnek is, amelyet az emberek többsége fegyelmezetten vett tudomásul. Az a fő törekvés, hogy a népgazdaság egyensúlyhelyzete javulják, ebben az esztendőben megkezdődött, bár a kedvező folyamat még nem elsősorban a termelés hatékonyságából ered. A gazdasági vezetés nem mindenütt tudott a követelményekhez Igazodni. A munkaidőalap jobb kihasználása, a munkafegyelem lazaságainak felszámolása, az ésszerű takarékosság, a gazdaságos termelés és más követelmények sok gazdaságban csak jelszó maradt. Erről szóltak, s ezt bírálták a már említett beszámoló taggyűléseken is. Mindezek azt mutatják, hogy jobban, következetesebben, felelősségteljesebben kell munkálkodni a gazdasági szférában éppen úgy, mint az élet minden más területén. Az ezerkilencszáznyolcvanas év is telítve lesz politikai eseményekkel. Folytatódik a XII. kongresszus előkészítése, amelyben nem kisebb feladatokat, kell elvégezni, mint a vezetőségek újjáválasztását, az üzemi, a községi, a járási, a városi, a megyei pártértekezlet összehívását és lebonyolítását. Mindezek betetőzéseként március 24-én megkezdődik a párt XII. kongresszusa. E nagy jelentőségű tanácskozással csaknem egy időben emlékezünk meg hazánk felszabadulásának 35. évfordulójáról. Még az év első felében újjáválasztják a képviselőket és tanácstagokat, majd elkezdődik a tömegszervezetek és -mozgalmak kongresszusainak előkészítése is. Mindezeket felelősséggel, rendeltetésüknek megfelelően, kellő mértéktartással, de jelentőségükhöz méltóan kell végrehajtani, s közben sok fontos gazdaságpolitikai feladatnak kell eleget tenni. A fő követelmény 1980-ban sem változik; a népgazdaság egyensúlyhelyzetének javítása, ennek érdekében az idén megkezdődött folyamat továbbvitele. Ennek kell alárendelni gazdaságpolitikai tennivalóinkat és gyakorlatunkat. Az élet- színvonal megőrzésének és megszilárdításának nem lehet más forrása, csak a — sokat hangoztatott, de még a követelményektől elmaradó — termelés hatékonyságának növelése, a termékek nemzetközi versenyképességének javítása, a takarékosság érvényesítése, a mindenáron való fejlesztés megszüntetése, a beruházások differenciált mérséklése. Az ipari és mezőgazdasági termelésnek egyaránt igazodnia kell a hazai és külső piaci követelményekhez, üzemenként, vállalatonként differenciált üteműnek kell lennie. Ennek megfelelően dinamikus termelésnövelést csak azok a gazdálkodó egységek valósíthatnak meg, amelyek biztosítják a jó minőségű, gazdaságos, versenyképes exportáruk, illetve az importkiváltó termékeket, s az áruellátás választékának javítását. A mezőgazdaságban több mint 5 százalékkal emelkedik a termelés, amely ugyan feszített, de megvalósítható. Ennek reális lehetőségét mutatja az őszi vetések kedvező állapota, a termőterületnek mintegy 10 000 hektárral való növelése, az őszi mélyszántás jó elvégzése, a tápanyagellátás javítása. Az állattenyésztésben szükséges a fajlagos mutatók javítása, az elhullások csökkentése, a takarmányhasznosítás fokozása. Változatlanul számítunk a háztáji és kisegítő gazdaságok termelésére is. Fejlesztési elképzeléseinken változtatva lassítani, átütemezni, sorolni szükséges a beruházásokat, s zöld utat csak azok a fejlesztések kapnak, amelyek a versenyképes export bővítését, az import gazdaságos helyettesítését, s halaszthatatlan társadalompolitikai célokat — gyermekintézmény, egészségügyi hálózat bővítését — szolgálják. Ennek szellemében valósulhatnak meg a vállalati beruházások, csökkenő állami támogatás és növekvő saját erő mellett. A lakosság életszínvonala a KB december 6-i üléséről kiadott közleményben foglaltak szerint alakul. Ennek lényege az elért életszínvonal megőrzése, megszilárdítása, amelynek forrása a végzett munkával arányban álló differenciált bérezés, vagyis a jó munka. A január elsejével rendezésre kerülő termelői árak — amelyeknek a gazdaságos termelésre is ösztönözniük kell — kisebb mértékű fogyasztóiárszint-emel- kedéssel járnak együtt. Az idei év júliusi ár- és jövedelemintézkedések 1980-ban is érvényesülő hatásán túl a munkások és alkalmazottak átlagkeresete 4,5 százalékkal, á fogyasztói árszínvonal — a központi intézkedések és a piaci viszonyok alakulása következtében — 3,7 százalékkal emelkedik. Az egy főre jutó reáljövedelem 1979-hez viszonyítva 1980-ban — országos átlagban —azonos szinten marad. Az 1980. évi gazdasági feladataink végrehajtása a gazdasági vezetés és irányítás minden szintjén_ nagyobb követelményt támaszt. A vezetők kötelessége önvizsgálatot végezni, elemezni az adott gazdálkodó egység munkáját, s meghatározni feladatát. Erre ösztönöznek az egyre nehezebbé váló feltételek, az a körülmény, hogy ugyanakkora eredményért is jobban meg kell dolgozni, mint korábban. Számításba kell venni, hogy 1980-ban módosulnak előrehaladásunk szabályai is. Az új szabályozórendszer iránti alkalmazkodásban kifejezésre jut a népgazdasági követelményekhez való igazodás. Ezért is szükséges a vezetői munka korszerűsítése. A párt-, gazdasági szerveknél az eddigieknél több gondot kell fordítani a végrehajtás megszervezésére és ellenőrzésére, a pozitív tendenciák erősítésére. A fejlődést akadályozó tényezőkkel szemben nem lehet vég nélküli türelmet tanúsítani. A pártszervezeteknek a progresszív, az ügyünket tettekkel szolgáló kollektívákat, dolgozókat, vezetőket kell támogatniuk. Ebből a szempontból is szükséges, hogy a párt-, szakszervezeti, gazdasági vezetés karolja fel a szocialista munkaversenyt, s biztosítsa a vállalások teljesítéséhez szükséges feltételeket. A megyében csaknem 5000 brigádban mintegy 55 000-en csatlakoztak a kongresszusi és felszabadulási munkaversenyhez. Ennek az erőnek segítése, megbecsülése minden vezető erkölcsi köteléssége. z 1980-as esztendő sem ad kevesebb munkát, mint az y; idei év. A megye öntudatos és helytálló munkássá- v gán, földszerető és szorgalmas parasztságán, tettre kész értelmiségén, mindannyiunkon múlik, hogyan teszünk eleget a ránk háruló feladatoknak. Nem kétséges, hogy párttagságunk, szövetségeseink, közös erővel és akarattal, fegyelmezett munkával végrehajtják az 1980-as gazdasági teendőket,, és újabb sikerekkel szolgálják a.haza, -a megye és a saját boldogulásukat. ivanun Csendesek az ünnepek Egy ember azon sokak közül, akik társtalanok, magányosak. Tériké néninek hívják. Nála jártunk, vele beszélgettünk az ünepek előtt. Mesélt az életéről, az érzéseiről. Karácsony este a fenyőág mellett egyedül ül, hol sír, hol nevet. „Sehová el nem megyek. Ez a család ünnepe... Régebben el-elmentem, de utána sokkal rosszabb ...” (Riportunk a 4. oldalon.) Kása János karácsonya — Én diót, mogyorót, meg dominót kérek. Apu már le is írta — harsogja Tomika. — Én meg legót — vág közbe Robi- ka. S ilyen gondtalan izgalommal várják a ma estét az apróságok, ök még nem tudják, milyen nehézzé vált édesapjuk élete. Nem érzik, hiszen óvodások. Pedig Kása Jánosnak mindent újra kell kezdeni. Újra tanulni. Járni... (Róla szól írásunk lapunk 5. oldalán.) Otthonra lellek... Idősebb Csikós Gyula Körösladányban él családjával. Fiuk és lányuk már régen családot alapított, a régi ház mégsem üres soha. Különösen így, karácsony táján sokan felkeresik őket, mert Csikós Gyula bácsiék az évek hosszú során nem egy állami gondozott gyermeknek adtak otthont, és neveltek fel becsülettel. Most, két Gyularemetén élő kisfiú tölti náluk a téli szünetet.» (Riportunk a 6. oldalon.) „Eszperantóval a békéért” Valljuk be, általában nem sokat tudunk a eszperantóról, az eszperantisták öt kontinenst átfogó mozgalmáról. Pedig a bár mesterséges, de nemzetközi nyelv ismerete, tudóiknak az internacionalizmus és a békeharcban betöltött szerepe megkívánja, hogy figyeljük érveiket, cselekedeteiket: végleg eloszoljék ellenszenvünk. S, hogy az eszperantónak milyen hétköznapi haszna van, a Békés megyében élő eszperantisták milyen eredményeket tudhatnak magukénak; erről szól írásunk a Szülőföldünk című rovatban, amely a megyei bizottság titkárával készített beszélgetést rögzíti. Csak az ajándék, ami drága? Az ajándék, a szó nemes értelmében öröm annak, aki adja, és öröm annak, aki kapja, függetlenül attól, hogy milyen értéket képvisel. Bár mostanában nem ritkaság, hogy már 8—10 éves gyerekek olyan drága, értékes ajándékot kapnak, amelyet sok felnőtt sem tud megvásárolni magának. De szerencsére nem ez az általános. Legalább is az derül ki a megkérdezett fiatalok szavaiból. Miként azt is megtudtuk egyiküktől, hogy szép könyvekre vágyik a legjobban. Erről szól lapunk 11. oldalán, a Minimagazinban „Csak az ajándék, ami drága?” című riportunk.
