Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-23 / 300. szám
1979. december 23., vasárnap Művészpalánták: a fuvolás és az oboista Rászolgáltak a bizalomra November végén, december elején országos fafúvós- versenyt rendeztek Lenin- városban három korcsoport gyermekversenyzőinek. A Békéscsabai Zeneiskolából négy pajtás vett részt a rendezvényen, s ketten a legjobbak között végeztek. A harmadik osztályos Su- tyinszki Beáta a fuvola I. korcsoportjának első helyeBea zettje lett, Rács Andreát pedig az oboa II. korcsoport második helyével jutalmazták. (Ez utóbbiban első helyezett nem is volt.) Felkerestük a két kislányt, meséljenek életükről és a zenéről. Andi: — A Békéscsabai 2-es számú Általános Iskola 8. b osztályába, énektagozatra járok. Régebben Maros- leién éltünk, ahol a tanárnőnk már gondosan előkészített az énekkari munkára. Amikor Békéscsabára költöztünk, beiratkoztam a zeneiskolába. Először zongoratanulásra gondoltam. Áldom a napot, amikor Kerekes Teréz tanár néni azt ajánlotta, hogy válasszam inkább az oboát. Ügy gondolta, jó erőben vagyok, elbírom ezt a hangszert. Első látásra azt hinné valaki, hogy milyen könnyű ez a fafúvós, pedig elég nehéz tartani és megszólaltatni. A technika elsajátításával sokat kínlódtam, mert nem tüdőből, hanem rekeszből kell fújni. Teri néni sokat tanított: „Ne emeld a vállad, tedd a kezed a derekadra, úgy érzékeled jól a levegővételt!” Eleinte nem vettem komolyan a zenetanulást, körülbelül negyedikes • lehettem itt a zeneiskolában, amikor elhatároztam, hogy sokkal szorgalmasabban dolgozom, hiszen csak így boldogulhatok. Bea: — Én hatodikos vagyok az 1-es számú iskolában. Már elsős koromban kezdtem a zenetanulást, ez a mi családunkban nagyon természetes dolog. Apukám a békéscsabai munkáskőrus vezetője, anyukám is énektanár, nálunk a zene állandóan otthon van. Reggelenként, mielőtt iskolába indulok, előkészítem a fuvolámat, így ha délben megjövök, azonnal gyakorolni tudok. Tavaly még nem kellett ilyen sok időt töltenem a zeneiskolában. Szerda kivételével mindennap háromtól hatig, néha még tovább is itt vagyok. Szolfézs-, fuvolaőra, kamarazene, trió és zenekar, korrepetíció, mind-mind külön elfoglaltságot jelent. Marton Gyuri bácsi olyan szeretettel és lelkiismerettel foglalkozik velem, hogy enél- kül, no és az úttörő fúvós- zenekar próbái, fellépései nélkül, nem jutottam volna erre a szintre. (Két esztendő van a két kislány között. Andi megfontolt, komolyan előretervező, tudatos, határozott egyéniség, Bea sokkal csintalanabb, nyugtalanabb, már így szemre is. Jó tanuló, de a fuvoláját mégis szívesebben veszi kézbe, mint a tankönyveket. Titkon elárulja azt is, hogy ha kész a lecke, gyorsan elteszi szem elől a táskát, messzire, és csak a hangszerét fújja. Egy tulajdonsága a két gyereknek mégis azonos; s ez a zene szereteted Bea: Tetszik látni, egy ilyen szép fuvola drága jószág ám, gondosan kell vele bánni. Általában otthon is öt-hat órát gyakorolok, ha szabad napom van. Eleinte- féltem a szereplésektől, de most már kezdek belejönni. Játszottam már Budapesten, Németország néhány városában, de a legjobban mégis Leninvárosban izgultam. Ügy érzem, az iskolatársaim nem veszik komolyan a fuvolázá- somat. Fogalmuk sincs, hogy az esetleg irigyelt sikerért mennyit kell dolgozni. Andi: Januárban előfelvételire megyek a szegedi Tömörkény Gimnázimuba, ott szeretnék továbbtanulni. Ha sikerül, a legtöbb időmet zenéléssel töltöm majd. Most az egyéni tanulás mellett nagyon szeretem még a kamarazenélést is. Igaz, ha a három-négy hangszer nincs Andi Fotó:-Gál Edit- összehangolva, akkor olyan rosszak lehetünk, mint a bűn, de nincs szebb a szépen együtt hangzó muzsikánál. Tóth István tanár bácsival játszunk mostanában zongorán, hegedűn és oboán, nemrégiben hangversenyt adtunk az előképzősöknek. Csuda jól esett a kicsik csodálata. Bea: Nagyon komolyan készültünk a leninvárosi szereplésre, mégis a hideg futkosott a hátunkon az izgalomtól, mikor már ott voltunk. A szomszéd szobából gyakran áthallatszott á többiek próbajátéka, mi pedig megtréfáltuk őket. Volt, aki rosszul, hamisan játszott, mi visszafújtuk neki helyesen a motívumot. Mégis más volt ez a szereplés, mint a többi, hiszen az ország legjobb fuvolaművészei előtt kellett bemutatkoznunk. Nem volt nálam boldogabb, mikor az eredményhirdetést meghallottam ! Andi: Az én korcsoportomban öten versenyeztünk, s a nagy izgalomban bizony kicsit tévesztettem is. Pong- rácz Péter oboaművész mégis megdicsért jó technikámért, csak azt tanácsolta, hogy kisebb drukkal szerepeljek. Szeretem a komoly zenét, a bécsi klasszikusok mellett Csajkovszkijt, de a beatzenét is. Jólesett, hogy az osztálytársaim gratuláltak, hiszen a lányok mind barátaim, csak a fiúkkal állok örök harcban. Most aztán sietek oboaórára, mert bizony egy-egy darab érleléséhez több hónap komoly gyakorlása kell. A vakációt már nagyon várom, sokat szeretnék aludni, karácsonyra Louis Armstrong lemezt és pingpongütőt kértem. (Miközben kérésemre Bea összeállította fuvoláját, hogy rögtönzött bemutatót tartson, elmonda, hogy ő egy lemez mellé pöttyös labdát is kért a fenyő alá, elvégre a fuvo- „ lát nem viheti le a játszótérre! Ezután felnőttes áhítattal emelte ajkához a hangszert, s fújta Lavigne szonátájának G-dúr tételét.) Bede Zsóka A Pedagógusok Szakszervezete Békés megyei bizottsága a napokban tartotta kibővített ülését Orosházán. Hagyományaihoz híven egy esztendőben egyszer sort kerítenek egy-egy járási, városi bizottság beszámoltatására is. Ezúttal, a Pedagógusok Szakszervezete orosházi járási bizottságának titkára, Csizmadia Zoltánná készített írásos beszámolót két időszerű, izgalmas témából. Mindkettő az Oktatási Minisztérium és a Pedagógusok Szak- szervezete központi vezetősége közös, 1978-ban megjelent állásfoglalásához kapcsolódik. Nevezetesen: az alsó fokú oktatási intézményekben foglalkoztatott pedagógusok munkaköri kötelezettségeiről, s a munkamozgalmakban való részvételről szóló állásfoglalások járási megvalósulását, tapasztalatait összegezték. A munkaköri kötelezettségekről szóló tanulmánytervezet annak idején óriási vitát váltott ki. Tegyük hozzá: joggal. Az országos viták után látott napvilágot — némi módosítással — az állásfoglalás. Ami ma sem tekinthető végleges, megmásíthatatlan törvénynek. Kritikus vizsgálatára — s az orosházi járási bizottság beszámolója is ezt bizonyítja — szükség van. Észrevételezték — jogosan —, hogy sokat késett e fontos dokumentum. Hiszen — állapította meg egy hozzászóló — közben bevezetésre került a tanórán kívüli nevelés terve, az új rendtartások,. s ezért az alaptevékenységekben leírt feladatokat már túlhaladta az idő. Ezen felül — félreértésre adhat okot —, hogy az alap- tevékenységek, s a társadalmi munka két különálló csoportjában is szerepel a mozgalmi tevékenység. (Bár ebben az esetben meggondolandó, hogy a munka dandárját teljesítő osztályfőnök- rajvezető mellett, mi szükség van a csapatvezetőket megillető jelentős kedvezményre?) Az ülésen egyértelműen eldőlt, hogy a raj, vezetői tevékenység munkaköri kötelessége az osztályfőnököknek. Az nem lehet vita tárgya, hogy szükség van — a Pedagógusok Szakszervezete szorgalmazására született — munkaköri leírásra. Hiszen, különösen a kisebb településeken, a kívánatosnál is nagyobb a pedagógusok közéleti társadalmi megbízatásokkal való túlterhelése. Ami, egy bizonyos idő elteltével, feltétlenül az oktatónevelő munka kárára válik. Éppen ezért, a pedagógusok védelmére, a munkaelosztás pontosabb, arányosabb megállapítására született meg e fontos dokumentum. Keretjellege miatt azonban továbbra is sok, nagyon sok múlik az iskolavezetés szemléletén ! Vannak azonban objektív akadályok is. Mert hiába mentesíti a tankönyv- és tejárusítás, a balesetbiztosítás, a színház-, mozibérlet, a folyóiratok terjesztése, a takarékbélyeg árusítása, és az ebédpénz beszedése alól a pedagógusokat az állásfoglalás, ha más szervek nem tudják (vagy nem akarják?) átvenni tőlük. Tehát: minden marad a régiben. Ez derült ki az orosházi járás beszámolójából is. Egy nagyszerű kezdeményezés megvalósulását kivéve! Ugyanis, ahogyan Orbán János, a járási művelődésügyi osztály vezetője elmondotta, Tótkomlós kivételével a járás 8 községében már sikerült az étkezési térítési díjak beszedése alól mentesíteni a pedagógusokat. E feladatot élelmezésvezetőkkel, vagy a gazdasági hivatal ügyintézőjével végeztetik el. A tanácskozáson kiderült persze az is, hogy egyelőre csak a kisebb településeken nyílik mód e gyakorlat megvalósítására. Szó volt még a pedagógusok körében indított munkamozgalmakról is. Éppen az orosházi járásban működött egy-két pedagógus szocialista brigád. Bevallom, már akkor is kételyekkel fogadtam vállalt feladataik többletet nyújtó jellegét. S a két szocialista brigád vezetőjének beszámolója csak megerősített előérzetemben. Az igaz, hogy valóban lelkesen teljesítik közösségi munkájukat, de olyan tevékenységeket „vállaltak”, ami vagy munkaköri kötelességük, vágy a pedagógusoktól évtizedek óta elvárt társadalmi tevékenység! (Névadókon való részvétel, önképzés, üzemlátogatás, ünnepségek szervezése, szakmai viták stb.) Az állásfoglalás pedig kimondja, hogy a munkamozgalom vagy egy intézmény összes dolgozója vagy a nevelőtestület, vagy annak kisebb közösségére kell építsen. Ettől eltérően brigádok nem működhetnek. Emellett azonban támogatják a „szocialista módon dolgozni, élni, tanulni” jelszó által ismert munkamozgalmat. Régi résztvevője vagyok a Pedagógusok Szakszervezete megyei bizottsági üléseinek. S mint ez utóbbi is bizonyítja ; e tanácskozásokon mindig lényeges, aktuális kérdések kritikai szellemű megvitatása folyik. Olyan alkotó közösség részvételével, amely az általuk képviselt közösségek gondjait, lehetőségeikhez' képest, a legjobban kívánják megoldani. Jó jel ez a választások előtt. S ha már az új esztendő küszöbére értünk, hadd kívánjunk munkájukhoz további lelkes, a pedagógus közösségek érdekeit szolgáló helytállást. B. S. E. A Magyar Történelmi Társulat folyóirata, a História decemberi száma ismét sok érdekes tanulmányt, elemzést, riportot tartalmaz. Néhányat ízelítőül megemlítünk, különös tekintettel a XX. század magyar történelmi vonatkozásaira. Vörös Antal „A paraszti életmód a kapitalizmus haj-’ nalán” címmel írt érdekes elemzést a magyar parasztság egyik sorsfordulójáról. Kende János „A magyarországi munkásság az I. világháború éveiben” című elemzésében az I. világháború Nívódíjak átadása Budapesten A hagyományokhoz híven a Népművelési Intézet az idén is értékelte az amatőr művészeti ágakban tevékenykedő csoportokat. A december 21-i ünnepségen két Békés megyei amatőr művészeti együttes is nívódíjban részesült. A Megyei Művelődési Központ szimfonikus zenekara az elmúlt esztendőben nyújtott teljesítményéért, valamint a szolnoki szimfonikus zenekarok fesztiválján való eredményes szereplésért részesült nívódíjban. A zenekar nevében Tóth István koncertmester vette át a megtisztelő kitüntetést. Hasonlóan több sikerrel büszkélkedhet a szeghalmi „Sárréti” társastáncklub, amely a formációs tánc kategóriájában elért eredményeiért érdemelte ki a Népművelési Intézet nívódíját. A Csáky Emília tánctanár vezette társastáncklub a területi, megyei és országos bemutatókon kiemelkedő teljesítményt nyújtott. A kitüntetést, amelyet Ács Miklós- né, a Népművelési Intézet igazgatója nyújtott át, a szeghalmi Móricz Zsigmond Járási Művelődési Központ igazgatója, Sándor Jenőné vette át. A Népművelési Intézet év végi értékelésein rendszerint legalább egy Békés megyei együttes ott van a legjobbak között. munkásosztályának társadalmi-politikai és gazdasági helyzetét elemzi. Pintér István az 1938—1941-es időszak népfrontpolitikájáról és a KMP újjászervezéséről emlékezik meg. Kortörténeti érdekesség Vörös Vince cikke a debreceni ideiglenes nemzetgyűlés összehívásáról. A történelem az érettségi vizsga egyik tárgyává vált. Ebből a szempontból figyelmet érdemel Györffy György tanulmánya : Történelem és földrajz kapcsolata: történeti földrajz címmel. HmHMtMMmmmmHMMMMWHVmHMHMMI« Péntek este Gyuláit, a Mogyoróssy Könyvtárban folytatta rendezvénysorozatát a hanglemezklub. Ezúttal Benkő Dániel lantművész és Bordás György operaénekes adott nagysikerű műsort, melynek címe: „Kollégiumi zene Magyarországon”. Képünkén: a két művész rövid részleteket ad elő krónikás énekekből Fotó: Béla Ottó Megjelent a História KÉPERNYŐ Gáztűzhely-krimi Mit lehet tenni a tényekkel, amik köztudottan makacs dolgok? Nem venni róluk tudomást. Felháborodni miattuk. Szenvedni tőlük. Szépíteni a helyzetet, esetleg tagadni a felelősséget. Vagy kutatni a kibontakozás felé vezető utat, s kibogozni a csomót, mint azt a legutóbbi Hét-ben Szegvári Katalin tette a robbanásveszélyes gáztűzhelyek ügyében. Igyekezett néhány perces riportjában tisztázni egy igencsak fonák esetet. De mi is történt? Néhány évvel ezelőtt miniszteri rendelet gondoskodott azon gáztűzhelyek kicseréléséről, amelyek — lévén régi fajta konstrukciók — nem voltak üzembiztosak. Az intézkedés az emberek, és anyagi javaik védelmét szolgálta. Ami ezután lejátszódott, az fejtetőre állítása egy jó és hasznos rendelet végrehajtásának. A kicserélt készülékek ugyanis csak részben feleltek meg rendeltetésüknek, de ami még ennél is nagyobb baj: használatuk életveszélyes. A szenvedő alanyok — sok-sok budapesti lakástulajdonos — így még rosszabb helyzetbe jutott, mint előtte volt, s ráadásul ez egy csomó pénzükbe, mintegy kilencezer forintjukba került. A rövid riport tetemrehí- vás volt: egy lakásban a tűzhelyhasználók és az intéz- kedők szembesítése. S ez úgy hatott, mint egy abszurdra fordult krimi. A képtelenségek sorozataként. A tulajdonosok elmondták, nemcsak- hogy alaposan ráfizettek a cserére, de rá is „fáztak”, mert a sütés-főzés lutri, a panaszukat senki sem orvosolta. A lebonyolító szerv azzal hárította el magától az ügyet, hogy nem rájuk tartozik a hiba. A javító vállalat sem állt szóba velük, amikor megtudta, hogy valójában a sütővel van probléma, mert a garancia csak a fedlapra szólt. A tévé tiszta vizet öntött á pohárba. A meghívott felelősök — bár furcsa mód úgy tettek, mintha akkor hallották volna először — másnap gyorsan intézkedtek a javítást illetően. Az ügy tehát megoldódott. De mégsem zárult megnyugtatóan. Mert valami válasz nélkül maradt. Elhangzott ugyanis a riportban, hogy annak idején a cserekészülékekre pályázatot írtak ki, s ennek az első díjas tűzhelye mindössze 1400 forintos átalakítási költséggel kiválóan szuperált. Ugyanakkor a Lampart-gyár a legkorszerűbb új tűzhelyek szállítását ajánlotta fel. Ám a végrehajtás illetékesei mégis a rossz és drágább megoldást választották. Ki tudja miért, mert erre senki sem reagált. Pedig az egész pazarlással egybekötött kálvária innen ered, ezzel kezdődött. Vass Márta SZÍNHÁZ, MOZI 1979. december 23-án, vasárnap este 19.00 órakor Békéscsabán: MANDRAGORA Pécsi S.-bérlet Értesítjük nézőinket, hogy a MANDRAGORA december 20-án félbeszakadt előadásának Sarka- di-bérletesei és jegy váltói december 23-án, 2B-án és 29-én este 7 órától bérletük, jegyük felmutatásával (ahol hely marad) megnézhetik előadásunkat! * Békési Bástya: 4 órakor: Az emír kincse, 6 és 8 órakor: A hosszú hétvége. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Hin- tónjáró szerelem, 4 órakor: Az állatok válaszolnak, 6 és 8 órakor: NADA-csoport. Békéscsabai Terv: Minden szerdán. Gyulai Erkel: A kétéltű ember. Qyulai Petőfi: 3 órakor: A mesék birodalmában, 5 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf I., II. rész. Orosházi Béke: A rejtelmes sziget. Orosházi Partizán: Sebességláz. Szarvasi Táncsics: 4 órakor: A két aranyásó, 6 és 8 órakor: Gyilkos a tetőn.
