Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-22 / 299. szám
1979. december 22., szombat „A hangok messzire szállnak Végre, végre! Talán pateti- kusnak tűnik az indítás lelkesedést jelző szóismétlése, de valóban egy örömteli „új hullám” születéséhez szól e köszöntés. Hogy a magyar irodalom klasszikusainak más, az országos kommunikációs csatornákon át köny- nyebben elérhető irodalmi összeállítás-sorozatai után, szűkebb hazájuban végre a mi költőink, íróink is hangot kaphattak. Ennek az új törekvésnek a Magyar Írók Szövetsége kelet-magyarországi csoportja Békés megyei tagozatában, s néhány korábbi esetben, az Üj Aurorában is jó mecénása akadt. Így kerülhetett sor a Békés megyében élő, vagy innen elszármazott 14 költő, író legfrissebb alkotásainak december 20-i, csütörtök esti bemutatójára: A hangok messzire szállnak című irodalmi esten. A házigazda, a békéscsabai vasutas klubkönyvtár a késői időpont ellenére sem panaszkodhatott a nézőszámra, ami azt bizonyítja: hasonló tartalmú és célú irodalmi műsorokra szükség van. Az összeállítás szerkesztője, rendezője és vezetője Udvaros Béla, a Békés megyei Jókai Színház rendezője, a művek elhangzása előtt — helyesen — röviden felvázolta mind a 14, esten szereplő költő, író életét, munkásságát, alkotói egyéniségét. Mindezzel fontos kötődést teremtve meg az elhangzó mű és alkotója között. Az elv tehát mindenképpen üdvözölhető. Csak a megvalósítással, a gyakran esetlegesre, vagy aránytalanra sikerült közlendővel volt baj. Gondolok itt a Csoór István munkásságának felvázolásába csúszott tárgyi tévedésre, vagy a Dér Endre bemutatásának, Raf- fai Sarolta méltatásába átcsapó közlésaránytalanságámegörökítő, leíró rész bemutatása ez alkalomból nem tűnt szerencsésnek. Nehezen is birkózott meg vele a részlet interpretálója, Zsolnay Júlia színművésznő. Annál sikeresebb volt Si- monyi Imre A gesztenyefák alatt a gyulai Reinhardt teraszán című, keserűen is bájos verse, Nagy Attila, a Thália Színház tagjának kitűnő tolmácsolásában. Örömmel állapítjuk meg, hogy megyénk egyik kiemelkedő költőjének, végre itthon, szűkebb pátriájában is az őt megillető módon nyújtanak bemutatkozási lehetőséget. A műsor középső egységében megrázó erejű, a lét kérdéseit feszegető verseket hallhattunk, többnyire a napokban megjelent A mért idő kötet alapján. Filadelfi Mihály a Sorok a hegyekből versciklusából kiemelt részlet, vagy Kiss Anna és Pardi Anna elhangzott versei valószínű a jelenlevő hallgatóságot az előbb említett kötet fellapozására készteti. Az irodalmi est harmadik szerkezeti egysége közeledő ünnepünk, a karácsony köré csoportosuló műveket foglalta magába. (Bár ez a kötődés néha erőltetettngk tűnt.) Az ebben elhangzó művek közül méltán aratott közönségsikert a fiatal, jelenleg Szegeden élő prózaíró, Szente Béla A második élet című novellája, Nagy Attila színművész tolmácsolásában. (Aki az est egész folyamán a tőle, megszokott igényességgel működött közre.) Az elhangzott irodalmi műveket jól válogatott zenei anyag színesítette. A közreműködők: Nátor Éva (zongora), Tóth István (hegedű), Marton György (furulya és fuvola) — ez utóbbi kiemelésre érdemes —, jól látták el feladatukat. Az irodalmi est közreműködői Fotó: Gál Edit ra. A pontosabb, a szereplő alkotó művészi értékével arányosabb és egyben tömörebb ismertetés eredményesebb lett volna! Az est szerkezeti tagoltsága szerencsés volt, s ugyanakkor a művek kiválasztása is. Talán kivétel ez alól a Csoór István három novelláját tartalmazó, a műsor címadójául választott novella, A hangok messzire szállnak. Ugyanis a tavaszi táj csodálatos belső rezdüléseit Végezetül, csak annyit: a korábban felsorakoztatott fenntartások mellett is elismerésre méltó, jó színvonalú irodalmi estnek adott otthont a vasutas klubkönyvtár. Reméljük, ezzel egy sorozat első állomásához érkeztünk. Hiszen megyénkben szép számmal akadnak tehetséges, bemutatásra érdemes alkotók. S mi, akikhez szólnak, szívesen találkozunk velük. B. Sajti Emese Karácsonyi hangverseny Karácsonyi ajándékként, karácsonyi művekből szerkesztett programmal kedveskedett a békéscsabai zenekedvelőknek a Megyei Művelődési Központ és az Orzottan, csaknem tökéletes stílushűséggel szólalt meg Corelli látszólag könnyed, valójában kényesen törékeny műve, a szó legnemesebb értelmében szépen. Az előadás hattételes, tuttikkal és szólókkal váltakozó kamaraművet fakón, kissé elfogódottan kezdték, s ez később sem oldódott fel. Az intonáció tisztaságára nem lehet panasz, A nívódíjas zenekar élén Martos László karmester mutatkozott be a ségnek békéscsabai közön- Fotó: Gál Edit szágos Filharmónia szerdán este. Bach Karácsonyi kantátája hangzott el a Békéscsabai szimfonikus zenekar és a Bartók vegyes kar tolmácsolásában. Az ajándék ezúttal meglepetéssel is járt, olyasmivel, ami kis „fantáziával” elkerülhető lett volna: Purcell Fantázia c. műve elmaradt. Ez kissé megcsonkította, s a vártnál rövidebbé tette a műsort. Amit helyette meglepetésként kaptunk, az valójában nem volt meglepő, ám annál kellemesebb. Nem számítottunk például Fasang Árpád kedélyesen szellemes és értő ismertetőire, így többszörösen szívesen hallgattuk. Elnnél csak a hattételes, szvitformájú Corelli- mű tetszett jobban; előadásáért a zenekar — és most bemutatkozott ifjú karmestere, Martos László — minden dicséretet megérdemel. Egységesen, kiegyensúlyoegyszerre mutatta meg a részletek árnyalt, sokszor egymással feleselő zenei karaktereit, ám ugyanakkor egységes, lendületes maradt, s — akárcsak valami drámai mű — végig „fejlődött”. Különösen szépen szólaltak meg a lassú, lírai szólórészek, ami a szólisták: Nátor Éva, Tóth István, Veres József és Fejes Antal felkészültségét dicséri. A zenekar egyébként éppen tegnap kapta meg Budapesten a Népművelési Intézet és a Kulturális Minisztérium nívódíját több éves sikeres működéséért. Ez, ismerve a hasonló .együttesek cseppet sem alacsony színvonalát, igen szép elismerés. Ilyen ígéretes kezdés után a közönség joggal várt volna még többet Bach Karácsonyi kantátájából, ám kevesebbet kapott. A békéscsabai Bartók Béla vegyes kar, sajnos, nem állt feladata magaslatán ezen az estén. A ám többet kellett volna_ törődni a dallamok világos rajzával, a belépések és fúgamenetek határozottságával. Mint csaknem minden nem profi kórusban, náluk is főleg a férfiszólamok gyengélkedtek; az előadás nem volt kiegyensúlyozott: a kórus „nem bírt” a zenekar hangerejével. Nem voltak „formában”; több kórustag és — különösen a záró tételben — bátrabb hang, nagyobb meggyőződés kellett volna. Túl nagy feladatra vállalkoztak? Aligha, hiszen jól megoldottak már nagyobbakat is. A tehetségben egyáltalán nem szűkölködő együttesnek — élén Rázga Józseffel — természetesen bőven van még lehetősége a javításra is. A kantáta szólóit Pál Olga (alt), Prevoz János (tenor) és Tóth János (basszus) tetszetősen tolmácsolták. (varga j.) Békésszentandráson Az oktatási és közművelődési bizottság munkájáról tárgyaltak A békésszentandrási Nagyközségi Tanács a közelmúltban tartotta ülését, amelyen többek között az oktatási és közművelődési bizottság munkájáról, s a község közművelődési helyzetéről számolt be Herceg Mátyásné, a bizottság elnöke. Az egységes közművelődési terv először 1975-ben készült el. A bizottság azóta is e tervek szerint végzi munkáját. Ülésein nem egy jó ötlet, javaslat hangzott már el, ám a gyakorlat azt mutatja, hogy az üzemek nem élnek kellőképpen e lehetőségekkel. Pedig különösen a családi ünnepek és szertartások szervezésében lenne nagyobb szükség az odafigyelésre. A névadó ünnepségek és a társadalmi temetések száma ugyanis igen alacsony a községben. A beszámoló emellett szóvá tette a lakosság politikai, ideológiai képzése terén elért eredményeket, s kitért arra, hogy a szocialista brigádmozgalom fellendülőben van az üzemekben. A jövőben arra kell nagyobb gondot fordítani, hogy a mostani kettőnél több brigád vegyen részt a megyei közművelődési vetélkedőn. A szabadidős tevékenységekre kitérve elsősorban sportvetélkedők, kirándulások szervezéséről tett említést Herceg Mátyásné. Végül méltatta a gyermek- és ifjúságvédelmi albizottság munkáját, amely a korábbi évekhez képest javult. A beszámolót követő hozzászólások többek között a társadalmi ünnepségek és szertartások számának növelését tűzték ki feladatul. Tervezik, hogy a széles aktívahálózat tagjai időben, névadó, illetve házasságkötés előtt elbeszélgetnek az érintettekkel. A KISZ-tagokra is jobban számítanak e téren az elkövetkezendő években. Végül elhatározták, hogy a jövőben jobb kapcsolatot építenek ki a bizottság és az üzemek, intézmények kultúr- felelősei között. A tévében jár a malom Ma, szombaton délután G óra 10 perckor ismét jelentkezik ......jár a malom...” címmel a szegedi körzeti stúdió. A m űsor készítői öreg malmok nyomában jártak. Felkeresték a régi malomépítészet még fennmaradt emlékeit. Megismertetik szerkezetüket, felépítésüket, és egy már kivesző mesterség valamikor megbecsült munkáját. Talán ebben az Erdőss Pál rendezte fRniBéo forognak utoljára a szél-, a vízi- és a szárazmalmok. A műsor szerkesztője Bányai Júlia Az állatok válaszolnak Nem akarok a dolgok elébe vágni, de Kollányi Ágoston új természetfilmjében van egy részlet, amelyben tükröt adnak a majmok kezébe, s a kamerák segítségével kilesik, hogyan reagálnak addig ismeretlen képmásukra. Nos, derék „rokonaink” hitetlenkedve figyelték az őket „majmoló” tükörképeket, majd egy idő után sorra megtapasztalták,, mi van a fénylő lap mögött, ott is látható-é a furcsa jelenség. Valami hasonló érzés lappangott bennem az utóbbi időben, hiszen annyi vért, mocskot, durva erőszakot láttam a mozikban, hogy már- már arra gondoltam, talán a vászonban van a hiba, az van átívódva lélekromboló képekkel, s mögötte talán maradt még szikrája a szépségnek, értelemnek, művészetnek. Igazán nem akarom idézetekkel traktálni a kedves Olvasót, de sose fogom elfelejteni a gyerekkorom gyomai mozijában olvasható volt feliratot: „Az összes művészetek közül számunkra legfontosabb a film —mondta Lenin.” Jaj, de messzire szalad időnként a filmforgalmazás e joggal elvárható normáktól. Mondom, annyira megcsö- mörlöttem a filmvásznakon megelevenedő embertelenségtől, hogy felüdülést jelentett, amikor megnéztem egy állatokról szóló természetfilmet. Pontatlan vagyok, hisz Kollányi Ágoston, Az állatok válaszolnak című alkotása többet ér, mint „egy” a természetfilmek nem is túl nagy sokaságából. Pedig a magyar mozilátogatók igazán nem panaszkodhatnak, ha természetfilmekről van szó, hiszen ebben a műfajban alkotóink ugyancsak a világszínvonalat ostromolják. A mostani bemutató is bizonyára sok nézőben a tisztelet perceit ébresztette a közelmúltban elhunyt Homoki Nagy István, a Cimborák, a Gyöngyvirágtól lombhullásig, és más felejthetetlen természetfilmek alkotójának emléke előtt. Tudományos kísérlethalmaz részese lehet a néző, aki jegyet vált Kollányi Ágoston új munkájához. A filmkamerák segítségével — Vancsa Lajos értő kalauzolásával — részesei lehetünk egy olyan párbeszédnek, ahol a feltett kérdésekre, az állatok válaszolnak. Bár a kísérő szöveg a különböző „genetikai programokat” emlegeti, tehát inkább felnőttekről feltételezhető műveltséget igényel a nézőktől, gyanítom, hogy ez a film a gyerekek körében legalább oly népszerű lesz, mint a korosabbak közt. Hiszen ha az apróságok „csak” a macit, az őzikét és a róka komát látják is meg a képsorokban,' máris érdemes volt elkészíteni ezt a filmet. Szegényebb lenne nélkülük a világ — sóhajtanak a filmesek egy-egy különösen szép, vagy embertől veszélyeztetett állat bemutatásakor. Mi pedig gazdagabbak leszünk e film láttán, s ha más szemmel nézzük majd környezetünket, talán tenni is tudunk kincsejnk védelmében. (Andódy) SZÍNHÁZ, mozi 1979. december 22-én, szombaton, Békéscsabán, 19.00 órakor: MANDRAGORA Blaha-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Iskolai valcer — 6 órakor: Huszadik század. I., II. rész. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Fantozzi — 7 órakor: Az utolsó vérbosszú. Békéscsabai Szabadság: de. 10-kor és du. 4-kor: Az állatok válaszolnak — 6 és 8 órakor: NADA csoport. Békéscsabai Terv: Minden szerdán. Gyulai Erkel: A kétéltű ember. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Az emír kincse — 5 órakor: A Jó, a .Rossz és a Csúf. I.. II. rész. Orosházi Béke: A rejtelmes sziget. Orosházi Partizán: Ajándék ez a nap.
