Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-21 / 298. szám

o iZI4:l»Jl»TiTt! Az okos szó kevés... Gondolatok a népművelők egyesületének alakuló üléséről Váry Ferenc szerzői estje Gyulán Súlyos gondokkal küszködnek a szabadkígyósi általános iskolában 1907-ben Népművelő Tár­saság, 1938-ban Magyar Nép­művelők Társasága, 1979- bes Magyar Népművelők Egyesülete alakult országos szövetségként hazánkban. A hasonló célú összefogás vé­gigkíséri történelmünket, a kultúra munkásainak „össze­esküvése” volt és lesz ez mindig ,a köz művelődésének javára. Régi hagyományokra épül hát a múlt hét végén, Budapesten megalakított Ma­gyar Népművelők Egyesülete. Ezerhatszázhuszonnégyen je­lentkeztünk az ország külön­böző vidékeiről az új közös­ségbe és igen sokan ott vol­tunk az alakuláskor is. Hogyha valami csoda se­gítségével érzékelhettük vol­na az ülés részvevőinek ki nem mondott gondolatait, felmérhetetlen mennyiségű tudás, tapasztalás, keserűség és sikerélmény birtokosai le­hetnénk. Mert ott és akkor egy teremben ült a pálya­kezdő fiatal a népművelés „öreg rókáival”, az üzemi közművelő a kultúrházival, a szakszervezetivel, s különbö­ző eszme és gondolatviláguk­kal megkíséreltek egyet akarni. Hallottuk az igaz, de mégis félrevezető számokat, az 1,8 milliárd forintnyi könyvvásárlásokról, a műve­lődési házak 56 millió láto­gatójáról. ,a közelmúltban át­adott 18 új járási, városi mű­velődési házról. Nagy dolog mindez és mégis kevés. Hi­szen jórészt ugyanazok vesz­nek még több könyvet és ugyanazok járnak a külön­böző kulturális programokra, és több a rozoga ház, mint a korszerű, sőt jó, ha egyálta­lán egy-egy helységben hasz­nálható régi épület van leg­alább. Az olvasásra, műve­lődésre újabban késztetett rétegeknek sehogyan sem akaródzik „bekapcsolódni”. Van már közművelődési párthatározatunk és törvé­nyünk, yannak üzemi műve­lődési bizottságaink, de a kultúrára fordítható pénz sok helyütt mégis mellékutak- ra csordogál, vagy szétforgá- csolódik. Óriási különbségek vannak az ország más és más vidékén a kultúra igénylése, és a nyújtott szolgáltatások színvonala között. Negyvenezer főhiva­tású népművelő dolgozik a kultúrházakban, a szakkö­rök, klubok, kiscsoportok élén, de elismerésük .és meg­becsülésük nagyon különbö­ző. „Az Egyesület nem lehet csodaszer!” — mondta vala­ki a tanácskozáson, „de so­kat. segíthet a népművelés­nek, a közművelőknek”. A felszólalások, a szüne­tekben, a folyosón zajló vi­ták, beszélgetések a legellen­tétesebb véleményeket ütköz­Három évvel ezelőtt Led- zényi Jánosnét, a Gyulai Húskombinát nyilvántartó­ját pártfeladatként azzal bíz­ták meg, hogy a Kossuth könyvkiadványokat terjessze a dolgozók körében. Ezt a feladatot örömmel vállalta, hiszen mindig szeretett ol­vasni. Otthon szép könyv­tára van a Kossuth-kiadvá- nyokból, de a szépirodalmi műveket is szívesen forgat­ja. — Hogyan csinálja a könyvterjesztés szép, de nem könnyű munkáját? — kér­deztük Ledzényi Jánosnétól. — Amikor elkezdtem a könyvek népszerűsítését, jó munkakapcsolat alakult ki közöttem és a pártalapszer­tették. Védték és megkérdő­jelezték az alapszabály­javaslat pontjait, például azt; szakma, vagy hivatás-e a népművelés? Majd így be­szélt. az egyik hozzászóló; — „Attól, hogy most okosa­kat mondunk egymásnak, semmi sem változik, erőseb­bek sem leszünk tőle. Védje ez a szervezet jóratörekvő érdekeinket!” Mások szerint már sokan elismerik, hogy közművelődési tevékenység nélkül nincs társadalmi ha­ladás és a népművelőt sem­mi más nem védheti meg, csak a szakma, s önnön munkájának nagykorúsága! Ezen az .alakuló gyűlésen nem kellett kínos, néma perceket átélnünk, mert fel­szólaló akadt. Rövid volt az idő, s a vélemények, az in­dulatok szikráztak a levegő­ben. A szekcióüléseken, ahol több megye szerint csoporto­sultak, 47-en mondták el gondolataikat. Mindezek ha­tására a szervező bizottság­nak éjszaka is dolgoznia kel­lett. Ez a testület, ez az ülés ugyanis nem fogadta el egy­hangú szavazással, gondolko­dás nélkül az alapszabály­tervezetet, s ,azt, a javasla­tok alapján át is írták! Az eredmény nyilvánvaló, hi­szen a második napon rugal­masabb, egy-két gondolatá­ban átfogalmazódott alapsza­bály született. Ügy tűnik, így jobban megfelel az egyesület céljainak, feladatának. Fóru­ma lehet a szakmai képzé­seknek, továbbképzéseknek, a közművelődési ■ kísérletek­nek, az új módszerek kidol­gozásának. A szakmák ér­dekképviseleti szerveivel is tárgyalhat vitás népművelé­si kérdések eldöntésében. Összejöveteleket, konferen­ciákat, vándorgyűléseket szervez, kiadványokat szer­keszt. Pályázatokat hirdet, ösztöndíjat, kitüntetést java­solhat az arra érdemeseknek. Tevékenységének beláthatat­lan területei vannak. Elfogadtuk az alapszabályt, amely a Kulturális Miniszté­rium jóváhagyása után élet­be lép. Megalakult a Ma­gyar Népművelők Egyesüle­te 1235 vidéki, 333 budapesti és 57 országos irányító szerv­nél dolgozó taggal. Ügy mondják, megyénkből is so­kan jelentkeztek az egyesü­letbe, bár az alakuláskor vi­dékünket alig 10-en képvi­seltük, A harmincöttagú el­nökség soraiba megyénkbeli népművelőt is beválasztot­tunk. Reméljük, hogy a sok okos szó után most már az okos cselekvés korszaka ér­kezett el, ha az ülésezés ob­jektív harci kedvét a gya­korlatban is tudjuk majd al­kalmazni. Bede Zsóka vezetek propagandistái kö­zött. Most már rendszeresen átadom nekik a legújabb ki­adványok jegyzékét, s ennek alapján sokszor előre meg­rendelik a könyveket. Egyik kolléganőmmel, Dobókői Lászlónéval, aki a Művelt Nép Könyvkiadó megbízott­ja, úgy határoztunk, hogy a két kiadó gondozásában megjelent kiadványokat kö­zösen terjesztjük. Ez a jó „egyezség” eredményezte azt, hogy amíg három esztendő­vel ezelőtt a Kossuth-kiad- ványokból 10 ezer forintos volt az évi forgalom, az idén 40 ezerre emelkedett a be­vétel. Ebben az esztendőben összesen 110 ezer forint érté­kű könyvet adtunk el. A gyulaiak hálásak az Or­szágos Filharmóniának, hogy a bérleti sorozatban szerzői estet biztosított a gyulai szár­mazású Váry Ferenc zene­szerzőnek, a budapesti Bar­tók Béla Szakiskola tanárá­nak, • éppen szülővárosában. Ezt a hálát nem csorbítja, hogy a műveket nem min­dig azok a szólisták szólal­tatják meg, akiket a műsor­tervben beígértek. A műsort úgy állították össze, hogy Váry Ferenc 33 évi zeneszerzői működésének sokoldalúságát felvillantsa, és minden műfajból adjon íze­lítőt. Első számként a gyulai Erkel vegyes kar, Rázga Jó­zsef karnagy vezetésével négy tételt szólaltatott meg a Kórus-szvitből. A dalok szövegét Weöres Sándor ver­seiből válogatta a szerző. Ki­emelésre érdemes a Pettyes Kata című dal. Váry Ferenc két volt tanítványa mutatta be a két trombitára írt „Mu- sica ironica”-t. A négy tétel derűt és zenei humort árasz­tott, éppen a kitűnő tolmá­csolás folytán. Nagy érdek­lődés kísérte a Weöres Sán­dor verseire komponált Bó­bita-dalok bemutatását, mert többen már hallottak rész­leteket e dalsorozatból. Ker­tész Lajos zongoraművész, a Bartók Szakiskola tanára — aki a gyulaiak másik büsz­kesége — művészi zongora­kísérete mellett Belohorszki Sarolta tolmácsolta a Bóbi­ta-dalokat. Váry Ferenc sok kísérőze­nét komponált kamaraegyüt­tesre kisfilmekhez, mesejáté­kokhoz. Igen szellemes és ér­dekes kamarazenét hallhat­tunk hangszerének három díjnyertesétől, a kitűnő zon­gorista. Baranyai László — a nemzetközi brácsaverseny győztese; Nagy Sándor és egy korábbi klarinétverseny első helyezettje; Horváth László együttes muzsikálásá­— Hogyan propagálják a legújabb könyveket? — Vállalatunknál két vit­rinben mutatjuk be a leg­újabb kiadványokat, heten­ként meghatározott napokon pedig könyvvásárt rendezünk. Nagy olvasótábora van a Népszerű történelem című sorozatnak, az ifjúsági lexi­konoknak — főleg az ipari tanulók körében —, de a szabás-varrás- és szakács- könyvek, a kézimunkaköny­vek is hamar gazdára talál­nak. A munkásmozgalmi ki­adványokat is nagy haszon­nal forgatják az olvasók, s ez politikai képzésüket szol­gálja. —■' Hétköznapjai sorából tud-e valami érdekességet elmondani olvasóinknak? ban. A háromtételes mű har­madik táncos része volt a leghatásosabb. Weöres Sándor a tatár, a mordvin és a baskír népek népi költészetét idézte ver­seiben, amelyekhez Váry Ferenc olyan zenét írt, mely ezeknek a népeknek népze­néjét tükrözi. A „Dalok messzi tájakról” című dal­ciklust — ismét Kertész La­jos zongorakísérete mellett — Bercelli István, az Állami Operaház népszerű barito­nistája olyan sikeresen tol­mácsolta, hogy az egyik dalt a lelkes tapsok után meg kellett ismételnie. A részeg tatárról, az öreg szekeres mordvináról és a lányokkal cicázó baskírról szóló dalok a hangverseny fénypontjai voltak. A Gyulai kamarazenekar Herbály András vezényleté­vel a híres hegedűs, Bihari János emlékét és műveit idé­ző zenekari számmal zárta be a szerzői hangversenyt. A hangverseny befejezése után előbb a műsort konfe­ráló id. Fasang Árpád, a Bartók Szakiskola volt igaz­gatója, majd Herbály And­rás, a gyulai Erkel Zeneis­kola igazgatója meleg sza­vakkal köszöntötte a szerzői estjén megjelent Váry Fe­rencet, akinek egy szép vi­rágkosarat nyújtottak át. Vá­ry Ferenc első szerzői estje minden szereplőjét hálás kö­szönetével jutalmazta és me­leg szeretettel üdvözölte a megjelent gyulai barátait és a lelkes zenebarátokat. A forró hangulatú szerzői est méltó volt a sokoldalú zene­szerző életművéhez, amely­hez hasonlókkal a jövőben is szívesen találkoznánk. A szerzői estet követően Gyula város tanácsa vezetői fogadáson köszöntötték Váry Ferencet. dr. Márai György — Az egyik munkásnő kö­rülbelül két esztendővel ez­előtt megállt mellettem, s kérte, hogy ajánljak köny­vet a számára, ajándékba szeretné vinni. Néhány nap múlva visszajött, és elárul­ta, hogy beleolvasott, s na­gyon megtetszett neki. Meg­vette hát magának is, azóta pedig rendszeres könyvvá­sárló lett ebből a munkásnő­ből. Ledzényi Jánosné mun­kája mellett lelkiismeretesen teljesíti a reá bízott pártfel­adatot. Továbbra is azért dolgozik, hogy a jövőben még több könyv gazdára ta­láljon. Méltán kapta meg no­vember 7-én a Kiváló Könyvterjesztő kitüntetést a politikai irodalom népszerű­sítéséért. Ormosi Péter Évek óta komoly és visz- szatérő gondokkal küszködik a szabadkígyósi általános is­kola. Egyik visszatérő prob­lémájuk a tanteremhiány­ból adódik. Egy előzetes felmérés szerint ugyanis az elkövetkezendő öt esztendő­ben Szabadkígyóson csak nőni fog az iskoláskorba lé­pő gyermekek száma. Már­pedig most is szűkiben van­nak a tantermeknek. Éppen ezért három esztendő óta kénytelen az alsó tagozat váltó tanításban dolgozni. Idén — pedig ezt rendelet tiltja! — még az első osztá­lyok is hol délelőtt, hol dél­után járnak iskolába. A kö­vetkező tanévben annyiban módosul a jelenlegi állapot, hogy akkor a felső tagozat is váltani fog, kivéve a két első osztályt. A kisiskolások örökké visszatérő munkaerőgondja sem kerüli el a szabadkígyó­si iskolát. Ahogyan az szo­kott lenni, a nagyobb váro­sok árnyékában élő kis tele­püléseken a tantestületben sorra „taníttatják” ki a ké­pesítés nélküli nevelőket, s azok, miután megszerezték diplomájukat, tovább állnak. Most két pedagógus hiány­zik a szabadkígyósi tantes­tületből. Éppen ez ügyben telefonálgatnak, szaladgál­nak az iskola vezetői. Az is gondot jelent, hogy Békés­csabáról és Gyuláról jár be a 19 személyes tantestület­ből 7 pedagógus. Egy részük nyilván addig, amíg lakóhe­lyükön nem kapnak állást... A négy képesítés nélküli pe­dagógus közül ketten most szerzik meg diplomájukat. A vezetés reménykedik, hogy ők legalább maradnak. A személyi feltételek gondjai mellett más is sú­lyosbítja a helyzetet. Torna­terem nincs, s az iskola fo­lyosóin szinte mozdulni sem lehet, amikor rossz időben mind a háromszáz gyerek ott nyüzsög. Négy tanuló- csoportnak tud helyet bizto­sítani a napközi otthon. S ez valamivel jobb arány, mint amit a nagyközség óvodájában el tudtak érni. Ott ugyanis az idén is 30 igényjogosult gyermeket kel­lett elutasítani, s mindezt az óvoda 140 százalékos fel- töltöttsége mellett! Az meg csak növeli a gondokat, hogy eredeti óvodai épület nincs is. Az egyik csoport az iskola napközis foglalkoztató ter­mében kapott helyet, a má­sik az egykori pedagógus szolgálati lakásban, a har­madik pedig a Békéscsabai Állami Gazdaság szabadkí­gyósi kerületétől kapott bérbe a munkásszállásból átalakított néhány helyisé­get. Szükség van az óvodára, de szükség lenne a szolgálati lakásra is. Hiszen talán ezzel az egy lehetőséggel lehetne a gyorsan váltakozó tantestü­letből néhány pedagógust odakötni! Sajnos a lakosság zöme a környező városokban dolgozik. Ez azt jelenti, hogy kevésbé lehet — munkahe­lyük máshol lévén — társa­dalmi munkájukra számíta­ni. Az egyetlen lehetőség, a helyi tsz pedig mindössze né­hány dolgozójuk gyermeké­nek nyújtott eddig üdülési hozzájárulást. Ilyen nehéz körülmények között kell helytállnia tehát a szabadkígyósi általános is­kola tantestületének. Szak­tantermi rendszer kialakítá­sáról az adott körülmények között nem is álmodhatnak. Az oktatás tartalmi színvo­nala pedig egyre nagyobb követelményeket állít a pe­dagógusok elé. Éppen ezért a tanárhiány, a váltó tanítás, s a tárgyi feltételek szűkös­sége mellett elismerésre mél­tó a szabadkígyósi pedagógu­sok helytállása. B. S. E. színhíz, mozi 1979. december 21-én, pénteken, Békéscsabán, 19.00 órakor: MANDRAGORA Katona-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Is­kolai valcer — 6 órakor: Hu­szadik század. I„ II. rész. Bé­késcsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Fantozzi — 7 órakor: Az utolsó vérbosszú. Békéscsa­bai Szabadság: de. 10-kor és du. 4-kor: Az állatok válaszolnak — 6 és 8 órakor: NADA csoport. Békéscsabai Terv: A kétéltű ember. Gyulai Erkel: Hajókkal a bástyák ellen. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Az emír kincse — 5 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf. I., II. "rész. Orosházi Béke: Gá­zolás. Orosházi Partizán: Aján­dék ez a nap. A koncert végén Herbály András, a gyulai zeneiskola igaz­gatója iköszöntötte a kép közepén álló Váry Ferencet Fotó: Béla Ottó Kiváló könyvterjesztő a húskombinátnál Szünetben mozogni is alig lehet a zsúfolt folyosókon Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents