Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-20 / 297. szám

1979. december 20., csütörtök Délután a vésztői nyugdíjasférfi-klubban A program ... dúl. Szokatlan itt a női be­tolakodó. A nyugdíjasférfi- klub tagjai tartják itt ösz- szejövetelüket. Csongrádi Imre 1969 óta vezeti a klubot, amely az­előtt egy évvel alakult. — Bizony nemegyszer gon­doltam rá, hogy abba kéne hagyni. Rengeteg időmet el­veszi mindez — mutat ma­ga köré. — Ma is fél 4-kor már itt voltam, hogy kinyis­sak, meg előkészítsem a ter­met, hát képzelje, már vár­tak. Általában 10—11-ig itt kell lennem, mert bizony ad­dig nemigen mennek el. Pénteken ugyanígy, vasár­nap pedig 2-től 11-ig tartom itt a frontot. Soha nem va­gyok egyedül, hiszen látja, most is itt vagyunk vagy 15- en, s ez még csak a kezdet... Van, aki 8-kor állít be ... A klubtagok A terem pazarnak éppen nem mondható berendezése: székek, asztalok, csak úgy terítő nélkül — a kártyázok talán úgyis leszednék? — s középen, a főhelyen a biliárd­asztal. Körötte néhány játé­kos, no meg az elmaradha­tatlan kibicek. Az asztalon verik a kártyát. Néha apró viták — elvégre pénzre megy a játék, még ha fillérekről is van szó —, aztán minden megy tovább. Bencze Ferenc mellénk áll, hallgatja a beszélgetést. Az­tán gondol egyet, odahúz egy széket, s már mondja is a magáét: — Én már vagy öt éve el­járok ide. így társaságom is van, és biliárdozni is szere­tek. Klubnapokon iparko­dom napközben, hogy időben ideérjek. Fél 8-ra meg a té­véhíradóra haza kell men­nem. Az asszony így is sok- káor mondja, már megint mész? Néha előadás van itt a művelődési házban, eset­leg oda is átmegyünk. Leg­utóbb a békéscsabai és a vésztői Röpülj páva kör mű­sorát néztük meg a nagyte­remben. Egész jó volt... Papp Károly 1972 óta nyi- togatja a klub ajtaját. Akkor 70 éves volt. Egy ismerőse beszélte rá, hogy nem rossz itt. _— Ügy szerették a dohá­nyosok, ha már nem láttuk egymást a füsttől. Fél óra is elég volt, s aztán nem győztünk szellőztetni. Haj, volt morgás, mikor megtil­tottam, pedig én is dohányos ember vagyok. De gondol­nunk kellett a többiekre is. Van itt egy másik szoba, ott rágyújthat akárki kedvére. Parti közben A másik szobában való­ban ott „füstöl” Tóth Jó­zsef ... ö alapító tag. — Nagyon jól emlékszem, Imre napján jöttünk össze először. Az ember tartozzon valahová, ha, már nyugdí­jas. Én a vasútnál dolgoz­tam, hozzászoktam az em­berekhez, a közösséghez. Nem is tudnék mit csinálni, ha nem járhatnék ide a klubba. Csak az a baj, hogy nincs elég előadás, no meg legyünk őszinték, ha nagy ritkán jön is valaki, hogy erről, vagy arról beszéljen, többen felállnak és szép csendben eltűnnek ... Pedig, ha jó az előadó, érdemes meghallgatni. Egyszer jött hozzánk Csabáról egy jó ke­délyű orvos. Volt ott szó ko­moly témáról, de emellett megfért a nóta, a közös ének­lés is. Akkorákat nevettem, hogy majd leestem a szék­ről! Az egy szép este volt, ilyen kellene több is. A kártyások asztalánál egy hely még szabadon van. Ul­tiznak. Szajkó István, Ba­logh Sándor és Csurai János elnézően tekintgetnek rám, a hívatlan bámészkodóra, ér­zem, nem látnak túl szíve­sen. Csurai János nemrég került a klubba. — Egy ismerősöm ajánlot­ta, hogy itt jókat játszanak az emberek. Passz — mond­ja közben, figyelve a játék­ra is. — Azért van, aki sakkozni szokott — mondja Balogh Sanyi bácsi —, meg eljárunk kirándulni' is. Hogy merre? Legutóbb Debrecenben vol­tunk fürödni, mert Gyulán már csak állhat az ember a vízben, annyian vannak. Közben a játék megy to­vább, a fillérek jönnek, men­nek, nem zavarok tovább. „Én nem bánnám, ha össze­jönnénk .. Fotó: Gál Édit ... S talán valóban jobb lenne, a közös program, hi­szen az asszonyok sok min­denre megtaníthatnák a fér­fiakat. Többek közt arra, hogy nem elég mindaz, amit számukra a mostani klub programja nyújt. Igaz, így is vagy 80-an eljárnak, ki rend­szeresen, ki csak hébe-hóba, ám a hosszúra nyújtott ösz- szejövetelek csak pillanatnyi felüdülést, nem napokra szó­ló élményt jelentenek. Meg kellene próbálni együtt, még ha Csongrádi Imre, a klub­vezető így is beszél: — Nehéz velük boldogul­ni. Hiába, ők nem szeretik a kötöttséget, az újdonságokat. Az előadók elől többen sza­bályosan megszöknek, sőt Kereki bácsi, az egyik klub­tagunk, mikor felajánlotta a régi televízióját, egyszerűen lehurrogták: hogy „minek az nekünk, meg vagyunk mi így is”. Hát megvagyunk így is, nem vitás ... Nagy Ágnes Csend van és hűvös fél­homály a vésztői művelődési ház előcsarnokában. Kihalt­nak látszik minden. Ilyenkor szerdán délutánonként nem sokan fordulnak meg itt. Vagy mégis? Az egyik ajtó mögül hangok szűrődnek ki. „Szabás-varrás tanfolyam” — ez van kiírva, ám belülről férfiak beszélgetése hallik. Mi lehet itt? Az ajtónyitásra mindenki a vendég felé for­— A fontos az, hogy ott­hon megcsináljam a mun­kám. Ma is ástam egy jó da­rabot. így aztán jólesik itt egy kis lazítás, terefere. Otthon pihenni? Majd a „fü- sü partnál” — így mondják Vésztőn a temetőt. A klubhelyiségben nem le­het dohányozni. A klubveze­tő mosolyogva emlékezik a „háborúra”, amelyet a ren­delkezés okozott. Párái László 1972-ben a tsz-től ment rokkantsági nyugdíjba. — A család is elkerült már, a kisunoka is, egyedül maradtunk az asszonnyal, így aztán nagyon üres volt a ház. Nem messzi lakok ide, gondoltam egyet — annak idején —, s átjöttem. Azóta eljárok, mit is csinálnék ott­hon? Jócskán belementünk már a télbe, fél 5-kor sötét este van. A tévé meg csak 8-kor kezdődik... Az asz- szony kikészíti a ruhámat, nem szól a kiruccanásokért, hiszen ő is klubtag. Mert van ám Vésztőnek egy nyug­díjas női klubja is. Gondol­tunk már rá, hogy össze kel­lene vonni a kettőt, de vala­hogy nem megy ... A konkurrencia... Farkas Zsuzsa néni az iro­dában várakozik, nem jön be a férfiak közé. A női nyugdíjasklub 7 éves, mégis több mindennel dicsekedhet­nek. Minderről Zsuzsa néni számol be: — Vasárnaponként tartjuk foglalkozásainkat, ám nem úgy, mint ők — int a férfi­klub irányába. — Társasjá­tékkal játszunk, elbeszélge­tünk, nyáron szalónnasütést rendezünk, ilyenkor, ha jó a kedvünk, elénekelgetünk, még citerazene is akad hoz­zá. Sokszor olyan a hangu­lat, mintha lakodalom lenne. Van úgy, hogy bár van tag­díjunk, de kirándulásra, er- re-arra kell a pénz. Ilyenkor tombolatárgyakat dobunk össze, s kihúzzuk, csak úgy egymás között. A férfiak sze­retnék, ha összejönnénk ve­lük. Van, aki benne van, van, aki nem. Ezek az utób­biak úgy mondják, így szok­ták meg, hogy nekik nincs tagdíjuk... Én nem bán­nám, ha együtt lennénk. Minden más községben így van, csak mi vagyunk ilyen különcök. Talán egyszer megszületik ez a kiegye­zés ... ? Jövőre: dolgozók iskolája Telekgerendáson Telekgerendás alig 2 ezer lakosával a kis községek kö­zé tartozik megyénkben. La­kóinak élete mégsem hason­lítható a többiekéhez, hiszen városkörnyéki községként Bé­késcsaba tőszomszédságában, a város jó és rossz hatását egyaránt megérzi. Erről beszélgettek kedden délután a községi tanács vég­rehajtó bizottságának tagjai is, amikor Nagy János vb- titkár beszámolóját hallgat­ták a közművelődési életről. Két évvel ezelőtt tárgyalták már ézt a témát, s az akkor javasoltak mai megvalósulá­sát vizsgálták. Többek kö­zött a Vörös Csillag Terme­lőszövetkezetben még ma is gond az iskolázatlanság kér­dése a munkások körében. A Békéscsabai Állami Gazda­sággal közösen sem tudtak összehozni egy csoportot * a dolgozók esti iskolájának megindítására. A tsz szocia­lista brigádjai munkaidő-be­osztásuk miatt a jövőben sem tudják a művelődési ház szo­cialista brigádklubját láto­gatni. Az aradi majorban lé­tesítendő fiókkönyvtárnak tárgyi és személyi feltételeit mind ez idáig nem tudták biz­tosítani. A szövetkezetben közművelődési bizottság irá­nyítja a kulturális munkát, Mint mindig karácsony előtt, gond és fejtörés az ajándékozás, de az utóbbi időben szinte alig van olyan karácsonyfa vagy gyerekek­nek készült ajándékcsomag, ahol legalább egy könyv ne lenne. A legkisebbeknek leporel­lók és lapozgatok, melyek szétrágásra, no meg vár, alagút, kisautópálya építé­sére is valók. Vannak me­sekönyvek, amelyek nélkül felnőni ma már szinte lehe­tetlen : a Kis gyermekek nagy mesekönyve, a Mindennapra egy mese, az Illyés válogat­ta Hétszer hét vagy a Het­venkét magyar népmese. A Móra Kiadó alig pár év alatt már ötödik kiadásban „kénytelen” kiadni a Cini- cini muzsika című kötetet, egyre növekvő példányszám­ban. Az óvodásoknak ké­szült verseskönyv nemcsak a ma már klasszikussá vált Weöres, Zelk, Tamkó Sirató Károly verseit, hanem népi mondókákat, kiszámolókat is tartalmaz. Ugyanakkor segít­séget ad e nagyszerű össze­állítás az óvodai foglalkozá­sokhoz, s az utószó útbaiga­zítást ad a szülőknek is. Ré­gi igazság, hogy az igazán nagy írók nem csupán a „felnőtteknek” tudnak ma­radandót alkotni, hanem a gyerekek számára is. A számtalan példa közül most Mórát említjük meg, kinek Sétálni mégy Panka című kötete verseinek, illetve ver­ses meséinek gyűjteménye. A népszerű összeállítást Reich Károly finom, s az író szelleméhez mindig hű, lírai rajzai díszítik. De vonatko­zik ez a megállapítás arra a Lakatos Menyhértre is, aki a Füstös képek című köny­vével robbant be a magyar irodalomba. A hét szakállas farkas című új kötete ci­gánymeséket tartalmaz. Rendkívül okos, szemléle­tes, s nem utolsósorban já­tékosan oktató könyvet je­lentetett meg a Minerva Ki­adó a már olvasni tudó gye­rekek számára: Stop. Közle­kedj okosan! — két részben, sok-sok színes képpel. A Bölcs bagoly sorozat a Móra Kiadó legkisebbeknek szóló ismeretterjesztő könyv- sorozata. A legutóbbi kötet az Ezer mesterség címet vi­seli, s jó néhány olyan régi s újabb mesterséggel ismer­teti meg az ifjú olvasót, me­lyet lassan már csak a nagy­papák láthattak eredetiben. Csukás Istvánt sem kell különösképpen bemutatni a a téli hónapokban TIT-elő- adásokat szerveznek, tanul­mányi és kulturális progra­mokra indítanak kiránduló csoportokat. A Békéscsabai Állami Gaz­daságban szintén sok dolgo­zónak nincs meg az általá­nos iskolai végzettsége a 40 éven aluliak közül. Szak­munkásképzésben, politikai tanfolyamokon, középiskolai oktatásban, továbbképzése­ken és tömegszervezeti okta­tásban sokan vesznek részt. Tizenhét szocialista brigád kulturális vállalásként neve­zett be a közművelődési ve­télkedőbe. Telekgerendás közművelő­désének központja a közös fenntartású MEDOSZ műve­lődési ház és könyvtár. Itt klubfoglalkozások, TIT-elő- adások, filmvetítések, táncos rendezvények, műsoros es­tek zajlanak le. Ez év első felében 207 eseményükön 11 ezer 207 látogató fordult meg. A közművelődés-irányítás állami feladatainak megvita­tása után határozatot hozott a vb-ülés arról, hogy 1980- ban meg kell kezdeni az ok­tatást Telekgerendáson a dol­gozók iskolájában. B. Zs. már olvasó gyerekeknek, ő írta a Keménykalap és krumpliorr című nagy sike­rű gyermekregényt. A téli könyvvásárra jelent meg Pom Pom meséi — Szegény Gombóc Artúr című kötete, mely ugyancsak nem nélkü­lözi a humort. Milne csodá­latos alkotását, a Mici­mackót a Móra ki tudja há­nyadszor, ismét megjelen­tette Karinthy Frigyes utol­érhetetlen fordításában, s bizonyára sok felnőtt nem­csak a gyerekekre, magára is gondol majd, amikor a könyveskosárba ezt a köte­tet is belehelyezi. Török Sándort, akit a mai kisisko­lások szülei még a rádióban oly szívesen hallgatót Csili - csala csodái írójaként, majd a mai gyerekek Kököjszi és Bobojsza alkotójaként ismer­tek meg, új történettel ör­vendezteti meg rajongóit. A Kököjszi és Bobojsza oly si­keres olvasmány lett, hogy Török Sándor olvasói nyo­másra folytatta a történetet, s a Móra Kiadó jóvoltából karácsonyi ajándékként át­nyújtotta Gilikoti címmel. Ez évben is — szerencsére megfelelő időben — megje­lent a Fiúk, lányok évköny­ve című összeállítás, Rigó Béla szerkesztésében. Ez év­ben először egy témát jár körül: vezérmotívuma a sport, a közelgő moszkvai olimpiai játékok jegyében. A Móra Kiadó két nagy­szerű sorozatot indított út­jára. Az egyik a külföldi népek, kultúrák, országok megismertetésére született Hétszínvilág címmel. Ennek legújabb kötete: Barátom, Szerjózsa. A Szovjetunió — gyermekszemmel — ez is le­hetne a kötet címe, bájosan, humorosan mutatja be a szovjet tájakat, embereket, a moszkvai, s a legtávolabbi városok hétköznapjait. Á má­sik sorozat hazánkat, szű- kebb tájegységenként van hivatva bemutatni: Ezerszí- nű Magyarország sorozat megjelöléssel. A legutóbbi két kötet a Velencei-tavat és környékét, illetve a Bala- ton-felvidéket és a Bakonyt mutatja be. Ide kívánkozik legalább még két sorozat, a Képes történelem és a Ké­pes földrajz, melyekből min­dig van jó néhány kapható kötet a könyvesboltokban. A karácsonyi könyvajándéko­zás jó alkalom arra, hogy kiegészítsük a gyerekek há­zi könyvtárát a még hiány­zó kötetekkel. Zéef Az öreg halász és a Bodrog Az oly sokat emlegetett „háttérrádiózás”, azaz ebéd­főzés közben akaratlanul is felfigyeltem egy mondatra: „Szerkesztő uram, van ne­kem egy nagyon jó műsor...” S aztán a cím: Arcok mik- rofonközelben; Az öreg ha­lász és a Bodrog. S attól kezdve csak arra tudtam fi­gyelni. Talán a rántás is odaég, ha nem zárom el a gáztűzhely lángját. Elzár­tam. szerencsére, megérte... A műsor készítője, Zoltán Péter véletlenül találkozott Szabó Józseffel, az öreg ha­lásszal ... A különös irodal­mi összecsengés — mellyel az idős ember önmagát jel­lemezte — ragadta meg a riporter fantáziáját. Nem telt el sok idő az első találkozás után, s a szíves invitálásnak eleget tett a műsor készítő­je... A 10 órától fél 11-ig tartó — a Petőfi adón elhangzott — műsor alatt egy ember alakja, élete elevenedett meg előttünk, a hallgatók előtt. Egy emberé, akinek arcát a Bodrog szele cserzette, haját a víztükörről visszaverődő nap szíttá. Egy emberé, aki a sok megpróbáltatás után is tud vallani az élet, s mun­kája szépségéről.... A víz, amely kenyeret adott neki, olykor kegyetlen hozzá. A „reménység szigete” — kis háza — siralmas látvány, februárban árvíz pusztított erre... Mintha mi is ott ringatóz­nánk a halászbárkán, melyen az öreg tempósan evez a tá­borhely felé, ahol majd a bográcsban halászlé gőzölög. Beszélgetés közben tesz-vesz az öreg halász, s minthogy a riporter megbarátkozik ala­nyával, megbarátkozunk ve­le mi is, — mert csak azt kínálja meg innivalójával, akit szívébe fogad — még pertut is iszik a maga ter­mészetességével, hogy job­ban menjen a beszélgetés... Minden benne volt abban a fél órában, ami kellett. Az, hogy bár szerb iskolába járt, „szín magyarnak” vallja ma­gát, az, hogy annak idején német fogságban volt, s az hogy a hal legtöbbször fel­felé úszik, s hogy a kecse- ge rejtve marad a halász sze­me elől, ha ívik. Aki a ter­mészetben él — mondja — nem látnia, de hallania, éreznie kell környezetét. A családjáról is beszél, meg a nagy harcsáról, mely soká csak álom volt számára, az­tán találkoztak, s az öregem­ber bizonyult erősebbnek... S itt került szóba „Hemingway úr”, a különös műsorcím su­galmazó ja. Kiderül, hogy a könyvek által hogyan válik az öreg halász élete még tel­jesebbé, gazdagabbá: „Nem sok könyvem van, úgy 40— 50... Ez nekem elég is.” Ked­venceit ismerőseiként sorol­ja, a magyar és az orosz klasszikusokat. „Valahol a Tisza partján, ott születtem én,/ Szegény ember volt az apám, a ha­lászlegény...” — énekel be­fejezésül, s még mindig szé­pen zengő hangját a parti fűzfák susogása viszi tova a víztükrön... Nagy Agnes SZÍNHÁZ, MOZI 1979. december 20-án, csütörtö­kön, Békéscsabán, este 19.00 óra­kor: MANDRAGORA Sarkadi-bérlet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Is­kolai valcer — 6 órakor: Hu­szadik század. I., II. rész. Bé­késcsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Fantozzi — 7 órakor: Az utolsó vérbosszú. Békéscsa­bai Szabadság: de. 10-kor és du. 4-kor: Az állatok válaszolnak — 6 és 8 órakor: NADA csoport. Békéscsabai Terv: A kétéltű ember. Gyulai rErkel: íL -*kkal a bástyák ellen. -Gyulai Petőfi: 3 órakor: Az emír kincse - 5 órakor: A Jó, a Rossz és a Csúf. 1., n. rész. Orosházi Béke: Gá­zolás. Orosházi Partizán: Aján­dék ez a nap. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Fekete fülű fehér Bim. 1., H. rész. Gyermekkönyvek karácsonyra Együtt vagy külön-?

Next

/
Thumbnails
Contents