Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-19 / 296. szám

NÉPÚJSÁG 1979. december 19.. szerda Hidas Antal 80 éves A „Gyorsuló Időben” A magyar munkásmozga­lom költője és írója. A Ta­nácsköztársaság csodálatos napjai alatt kerül a mozga­lommal szoros kapcsolatba. Mint ifjúmunkás a Munkás Egyetem hallgatója. A tra­gikus bukás után Szlovákiá­ba kerül, és itt írja Schön- herz Zoltán zenéjére „A harcban nem szabad meg­állni ...” című forradalmi dalát, amit később annyi édestestvérével együtt, ál­landóan énekelt „népdala” lesz a mozgalomnak. Az emigráció évei következnek ezután, de nem világpolgár lesz, magyar költő marad, akinek élete összeforrt a magyar munkásmozgalbm- mal. Első verseskötete — az első mű, amely Hidas An­tal néven jelent meg — Bécsben lát napvilágot (ere­deti neve Szántó Gyula). 1923-ban hazajön. Két évig itthon él, de már 1925-ben menekülnie kell a letartóz­tatás elől. A párt úgy ha­tároz, hogy egy bizonyos időre Moszkvába küldi a fiatal elvtársat tanulni, hogy aztán majd visszatérhessen Magyarországra, és felké­szültebben szervezhesse a forradalmi munkát. Kun Béla közli vele a határoza­tot, már Moszkvában: — Mennyi lesz az a „bi­zonyos idő?” — kérdeztem. — Egy-két év — rrpndta Kun Béla. — Sok! Az egy-két évből — har­mincnégy év lett. Ez az egy emberöltőnyi idő alatt Hidas Antal az in­ternacionalista pártmunkás az emigráns magyar iroda­lom egyik legismertebb alak­jává válik. Dalait négy or­szágban, Magyarországon, a Szovjetunióban, Csehszlová­kiában, Romániában éneklik népdalként. Sokszor azt sem tudták a munkáskörök, dalárdák, dalos kedvű em­berek, hogy fájdalmukat, elesettségüket, kiszolgálta­tottságukat és harci kedvü­ket, szolidaritásukat, tenni- akarásukat megfogalmazó ének kinek a terméke, vagy, hogy egyáltalán van szerző­je. Kaphat-e író ennél na­gyobb megbecsülést ? Ideha­za verseit különböző álneve­ken is terjesztik. A „Vörös Csepel” című indulója a legismertebb példa erre, de a legális munkás-összejövete­lek szavalókórusainak és dalárdáinak műsorában is jelen van, minden „100 szá­zalék” — természetesen va­lami álnéven, például mint arab költő. „Hétköznapi” munkája szervezés, ö a magyar forra­dalmi írók és művészek szö­vetségének titkára, és a for­radalmi írók nemzetközi szervezete folyóiratának egyik szerkesztője. Hatalmas munkabírásról tesz tanúságot. Ezekben az években állan­dóan utazik, dolgozik, ekkor jelenik meg trilógiájának el­ső kötete, amelyben sok ön­életrajz-vonatkozású motí­vumot dolgozva fel, a mun­kásmozgalommal való talál­kozását meséli el. De amiért — saját cso­dás, varázshatású írásművé­szetén kívül — az egész ma­gyar kultúra adósa, az a ha­talmas és fáradhatatlan munka, amit Kun Ágnessel, feleségével, Kun Béla lányá­val együtt végzett és végez a magyar irodalom népsze­rűsítéséért. Az oroszul meg­jelenő teljes Petőfit kísérő írásaiért, és azért, hogy a szovjet irodalom és művé­szet legjobbjait tették a magyar irodalom barátaivá. Az ő munkájuk eredménye­ként is valósulhat meg nap­jainkban, hogy a szovjet ol­vasó több száz ezres példány­számban ismerheti meg a magyar irodalom legnagyobb neveit, műveit, a magyar költészetet. Mindezért kö­szönettel tartozunk neki 80. születésnapján, még akkor is ha tudjuk, nem köszöne­tért tette. Nemes bélső kény­szerből, kötelességből. Ezt a munkáját a mai na­pig is folytatja, betegágyán is, és most, amikor 80. szü­letésnapja alkalmából azt kívánjuk neki, a mindnyá­junk által tisztelt és szere­tett kommunista alkotónak, hogy gyógyuljon fel, térjen vissza hatalmas ereje, akkor magunknak áhítozzuk a sok éven át kapott szépet. Kí­vánjuk, hogy még sok-sok eredményes, munkában el­telő, termékeny • éven át terjessze „lelke raktárának” sugárzó valóját, „a fényse­bességgel terjedő szépet”. Megyénkben ebben a mű­fajban egyedülálló kezde­ményezés eredményét jelent­hette be szombaton délután a békéscsabai ifjúsági és úttö­rőház nagytermének színpa­dán Széplaki Endre, a Jókai Színház tagja. Békés • megye két legjobb népi zenekara és több szólista lépett a foghí­jas sorokban helyet foglaló közönség elé, -’így a Palotai Miklós és Palotai Dezső ve­zette együttesek, valamint a rádióból is ismert Tiszai László, továbbá Simó Kata­lin és Lázár Mária népdal- énekesek. Az egyedülállósá­got az adta, hogy a résztve­vők a koncert teljes bevéte­lét a nemzetközi gyermekév tiszteletére, az UNICEF ma­gyar nemzeti bizottsága ál­tal nyitott számlára fizették be. A munkaköri elfoglaltság miatt ilyen szokatlan időre szervezett hangversenyen a magyar nótairodalom leg­szebb dalait, népdalait szó­laltatták meg a fellépő mű­vészek. A legtöbb tapsot ta­lán Palotai Zoltán, a még általános iskolás korú prí­más aratta, akinek korához képest művészi hegedűjátéka. A napokban jelent meg a Békés megyei Peda­gógus Továbbképzési In­tézet és a Magyar Peda­gógiai Társaság Békés megyei tagozata közös gondozásában készülő pedagógiai módszertani kiadvány: A Gyorsuló Időben 17—18. száma. A 17. számban az 1918. december 30-án megalakuló Magyarországi Tanítók Szak- szervezete évfordulójára em­lékezik Körmendi János úgy, hogy írásában a megyénk­ben 1919 februárjában és márciusában megalakult ta­nítói szakszervezetek törté­netét öleli fel. Az elsők kö­zött olyanok nevével talál­kozhatunk, mint Krecsmarik Endre, Dapsy Gizella. Az írás érdekes, eddig még ismeret­len tényekkel lepi meg az olvasót. Pedagógiánk kissé elha­nyagolt területe volt a fel­nőttoktatás. Szárazná Körö- sy Edit A felnőtt tanulókö­zösségek kialakításának sa­játosságai, problémái című tanulmányában a felnőttok­tatás személyiségformáló pe­dagógiai tevékenységének le­hetőségeit, elvi kérdéseit vizsgálja. A lassan 20 éves múltra visszatekintő általános is­kolai diákotthonok szerepé­ről, az ott folyó pedagógiai munkáról szól Kiss István írása. A személyiség megis­merésének lehetőségei - és formálásának módjai a nap­közi otthonokban a címe Csüllög Ferencné gyomai ta­nítónő munkájának. Ismer­vén a napközi otthonokban nehéz körülmények között folyó pedagógiai imunkát, ez az írás talán újabb fogódzót adhat az ott dolgozó pedagó­gusok munkájának jobbítá­sához. Érdekes, 518 ötödik osztá­lyos tanulót bevonó felmé­rés értékelésére vállalkozott a kötet szerkesztője, Tóth Lajos. A szerző az ötödikes általános iskolások hangtani alapismereteit ellenőrző fel­mérés tudományos elemző vizsgálatát közli. Bár a meg­állapítás szerint országos szinten is elfogadható hang­tani alapismeretekkel ren­delkeznek gyermekeink, mégis oktatásunk több és feltétlenül, javításra váró hiányosságára hívja fel fi­gyelmünket. Jó és mindenképpen üd­vözölhető vállalkozás a kö­tet utolsó, majdnem 70 olda­lon át ismertetett ötödikes osztályfőnöki óra vázlatai. A nagyszerű előadóképessége méltán aratott sikert. A két zenekar a hangosí­tás okozta nehézségek ellené­re is percek alatt kellemes hangulatot teremtett. Suli Antal cimbalomszólói a hangszer hazai klasszikusai­nak előadásszínvonalát idéz­ték. A szólisták közül Tiszai Lászlót kell említeni, aki ér­dekesen egyéni orgánumával a népszerű nóták mellett ke­vésbé ismert dalokat is él­ményt jelentő módon tudta megismertetni a közönséggel. Kár, hogy ilyen időpontra esett ez a népzenei-magyar- nóta hangverseny! Akár hét­köznap este is sokkal töb­ben népesítették volna be a sok száz személyes nézőteret. A kezdeményezés — a nem­zetközi gyermekév aktualitá­sától függetlenül is — újsze­rű, s a helyi igények szerint hasonlókra szükség van nem­csak a megyeszékhelyen, de a többi településen is. Meg­felelő szervezéssel, jó rende­ző és szelektáló munkával ez a forma is szolgálhatná me­gyénk lakosságának kultu­rált szórakoztatását. (Nemesi) 13 tagú írói-szerkesztői gár­da ezzel segítséget kíván nyújtani az osztályfőnöki nevelő munkához, megköny- nyítve a pedagógusok felké­szülését. Bízunk benne, hogy a meglehetősen korlátozott (1500!) példányban megjele­nő módszertani folyóiratunk eljut az érintettekhez! A Gyorsuló Idő 18. száma némileg rövidebb, de tartal­mában ugyanolyan sokszínű, értékes írásokat közöl, mint a korábbi. Izgalmas olvas­mány Elek László: Tegyük tartóssá a gyermekkor ter­mészetes állapotát: a csodát! Az írás a művészi élmény­ről, a gyermek- és felnőtt­irodalom viszonyáról, a ver­sek szerepéről közli a szerző gondolatait. Az e tanévi nevelési érte­kezletek egyik fő témája éppen a munkára nevelés. Nagy Sándor, a mezőgyáni általános iskola igazgatója e téma általános iskolai mód­szereit és tapasztalatait fo­galmazza meg. Folytatódik a napközi ott­honokban folyó személyiség­megismerő lehetőségek vizs­gálata Dancz Gyuláné írásá­val. S éppen a két számban megjelent tanulmányok ösz- szehasonlítása bizonyítja: le­het és kell is beszélni erről a kérdésről. Mindkét munka igazolja, hogy a gyakorló pedagógusoknak szükségük van a tapasztalatcsere min­den lehető módozatának megragadására. Lukovicsné Ramasz Edit Az iskolai és közművelődési könyvtárak lehetőségei, az oktatás korszerűsítésében, együttműködésük című cik­kében érdekes, ma élő prob­lémákat feszeget. Mert az igaz, hogy a „rendkívüli” irodalomórákat egyre gyak­rabban helyezik át a könyv­tárakba, de ennek sajátos módszertani háttere, lehető­ségei még mindig kiaknázat­lanok. Az új első osztályos olva­sókönyvre alapozott olvasás­tanítás tapasztalatait fogal­mazza meg Mihalik Jenőné: Tapasztalataim az első osz­tályosok olvasási zavaráról című írása. Az írás nemcsak a pedagógusoknak, de a szü­lőknek is sok kérdésre vá­laszt adhat. Béres István szakfelügyelő a tanulmányi kirándulások, üzemek, intézmények látoga­tása során szerzett tapaszta­latait fogalmazza meg. Eb­ben a kérdésben . még külö­nösen érezhető a tervezet- lenség, s az esetlegesség. Márpedig ezek is a tantervi anyaghoz tartozó megoldan­dó . feladatok! A szerző jó támpontokat nyújt a peda­gógusok jövőbeni tervező- munkájához. Szászfalvi Lászlóné és munkaközössége pedig ugyancsak a tanórán kívüli tevékenység — a tanulmá­nyi séta, kirándulás, táboro­zás — nevelő hatásával, s ezen belül a hazaszeretetre nevelés lehetőségeivel fog­lalkozik. Sztán Pálné mező- berényi pedagógus pedig a nyelvtanórákat izgató kér­désről, a szóbeli kezdő sza­kasz sikerélményt felkeltő hatásáról szól az orosz nyelv tanításában. Meglehetősen szűk területnek tűnő kérdést tárgyal Csanádi István: A fegyelem, a rend szerepe a testnevelési órán című írá­sában. Mégis, olyan lénye­ges és a mai pedagógiát egy­re jobban izgató tényeket tár fel, amelyek a címmel el­lentétben nemcsak a testne­velő szakosok számára ka­matoztatható. Mert azt senki sem tagadhatja, hogy az is­kolákban egyre több gond van a tanulók fegyelmezett­ségével. S a reális okokat próbálja kutatni némi kiutat is megcsillantva, a befejező tanulmány szerzője. A békéscsabai zeneiskolások sikere az I. országos fafúvósversenyen Nemreg adtunk hírt arról, hogy a békéscsabai zeneisko­la négy tanulója a Szegeden megtartott területi válogató után részt vehetett az 1979. november 29.—december 2. között Leninvárosban meg­rendezett országos versenyen, A tehetségkutatásnak is be­illő, igen magas színvonalú versenyen, az ország minden részéből 50 fuvolista, 10 oboista, klarinétos, 40 fagot­tos növendék vett részt. Va­lamennyi hangszernél három korcsoportban versenyeztek a résztvevők. A zsűriben az ország legkiválóbb művé­szei, szakemberei tevékeny­kedtek. Jenei Zoltán, .Pröhle Henrik fuvolaművészek, Szeszler Tibor oboaművész, Kovács Béla klarinétművész és Hara László fagottmű­vész, akik nagy körültekin­téssel, hozzáértéssel és főleg az ott levő népes szaktanár­gárda megelégedésére hozták meg döntéseiket, öröm volt hallani, hogy milyen ragyo­gó képességű fiatalok képe­zik a magyar zengi élet fa- fúvós-utánpótlását. Legna­gyobb örömünk az volt, hogy ebben a magas szintű me­zőnyben mi is ott lehettünk. Sutyinszki Beáta, Kaczkó Gabriella, Rács Andrea és Hámori Attila képviselték Békéscsaba színeit. Elmond­hatjuk, hogy szereplésükkel kiválóan megállták helyüket, és felkészültségükkel a szak­ma elismerését vívták ki. Az elődöntők után ketten: Divatküldötteink Szép sikerről számoltak be a magyar divat küldöttei, akik részt vettek a KGST öltözködéskultúrával foglal­kozó munkabizottságának Moszkvában, december 4—8. között megtartott tanácsko­zásán. A Magyar Divat In­tézet nemrég hazatért stáb­jának szakmai vezetői tegnap mutatták be az újságírók­nak és a szakmai körök kép­viselőinek az eseményen sze­repelt és tetszést aratott ha­zai kollekciót, amely «az 1981. évre várható divat- irányzatokat hivatott magyar módra reprezentálni. A KGST-palota színház- termében zajlottak a bemu­tatók. A legtöbb modellből álló együttessel — mint ez már szokássá vált — most is Sutyinszki Beata és Andrea jutottak a döntőbe, akik itt is minden percet ki­használtak, gyakoroltak, és készültek a következő erő­próbára. Szombat estére megszületett a döntés: Su­tyinszki Bea a fuvola I. kor­csoport első helyezettje lett. Rács Andrea az oboa II. kor­csoport második helyét érde­melte ki úgy, hogy az első helyet a zsűri nem adta ki. Örömünk és büszkeségünk leírhatatlan volt. Jóleső ér­zés volt fogadni a minden­felől összegyűlt szaktanárok őszinte gratulációit és a zsű­ri elismerő szavait, mellyel a felkészítő tanárok munká­ját értékelte, akik: Marton György, Kerekes Teréz, dr. Cziriák Zoltán és Nátor Éva voltak. Az eredmény a tanulságok levonására is késztet ben­nünket: tehetséges, szorgal­mas növendék, lelkiismeretes tanári munka, a szülői ház és a közismereti iskolák se­gítsége, támogatása együtte­sen szükséges a kimagasló eredmények eléréséhez. Ha valamelyik is hiányzott vol­na, akkor ma nem lehetnénk büszkék arra, hogy az or­szág legjobb 10—12 éves fu- volistája és 12—14 éves obo- istája a békéscsabai Bartók Béla Állami Zeneiskola ta­nulói sorából került ki. Rázga József, a békéscsabai Bartók Béla zeneiskola igazgatója Moszkvában a tanácskozás vendéglátói, ezúttal a szovjet divatszak­emberek jelentkeztek. Sok új ötlettel vonta magára a fi­gyelmet a bolgár, a cseh­szlovák, a lengyel, az NDK- beli és a román delegáció is. Ezen a tanácskozáson — bár csak megfigyelőként — már részt vett a kubai delegáció is. A nemzetközi divat előre­jelzéseivel lépést tartó, ugyanakkor sajátosan nem­zeti ízlést követő, az adott ország alapanyag- és feldol­gozó iparához, műszaki, tech­nológiai hátteréhez alkal­mazkodó ruha- és cipőtervek, a menet közben kialakult szakmai eszmecserék hatása várhatóan jelentkezik majd az 1981-es év hazai divatjá­ban is. —szalontay— Nagyszerű nótakoncert Társadalmi vezetőség- választás a békéscsabai ifjúsági házban A kiadott rendelkezésnek megfélelően a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Űt- törőház is összehívta decem­ber 17-én, hétfőn délután társadalmi vezetőségválasztó aktívaülését. Az ülésen Var­ga Imre, a KISZ békéscsabai városi bizottságának titkára elnökölt, akinek rövid beve­zető tájékoztatása után az ifjúsági ház igazgatója, Ben- csik Ilona számolt be az if­júsági ház feladatáról, mun­kájáról, együttműködéséről az úttörő- és KlSZ-szerveze- tekkel. Az igazgatónő beszá­molója után Varga Imre is­mertette a társadalmi veze­tőség tagjaira tett javaslato­kat. Az aktívaülés résztvevői rövid tanácskozás után meg­választották az ifjúsági ház munkáját segítő 23 tagú társadalmi vezetőséget, amelynek elnöke dr. Fabulya Balázs, az IBUSZ Békés me­gyei Irodájának igazgatója lett, titkára pedig hivatalból Bencsik Ilona, az ifjúsági és úttörőház igazgatónője. Lehet válogatni... A Magyar Rádió Politikai Adásainak Főszerkesztősége december végére 'gazdag programot ígér. December* 20-án, csütörtökön a Kos­suth adón 11 óra 24 perc­kor kezdődik Kondor Kata­lin műsora, amely a drága pénzen az Alföldi Nyomdá­ba került könyvgyártó cso­dagépről szól. Nagy Piroska műsora másnap, pénteken 'délután, 16 óra 5 perckor a Kossuth adón, kísérletező kedvű em­bereket mutat be „Barátko- zás” címmel. Ugyancsak ezen a napon a Petőfi adón 19 óra 30 perckor kezdődik a Goldmann Györgyről ké­szült dokumentumműsor. Izgalmasnak ígérkezik de­cember 25-én, kedden a Kossuth adón 13 óra 10-kor kezdődő műsor, melyet Ké­pes András szerkesztett. A „Máshonnan” című összeállí­tás Krakkó építészeti re­konstrukciójáról, ^ Párizs hangjairól, s az olasz film válságáról egyaránt ' beszél. „Ünnepek után” — így szól a december 28-i, pénteki mű­sor címe a Kossuth adón 16 óra 5 perctől, amely a nagy karácsonyi csúcsforgalom összegezését tűzte ki céljául, „Észbontó” műsort hallha­tunk 30-án, vasárnap a Kossuth adón 13 óra 10 perctől, amelyben Erdei Grünwald Mihály év végi összeállítása olyan témákat köt csokorba, amelyekre il­lik ez a cím. A vidám, tarka furcsaságok a tudomány vi­lágáról szólnak. Végül emlí­tésre méltó — ugyancsak ezen a napon — a Petőfi adón 15 óra 30 perckor kez­dődő „Nyakig a szökőkút- ban” című műsor, amely a szökőkutak építésének mai lehetőségeiről, a tervezésről és a kivitelezésről közöl vé­leményeket Rózsa T. Endre szerkesztésében. SZÍNHÁZ, mozi 1979. december 19-én, szerdán, Békéscsabán, 19.00 órakor: MANDRAGORA József A.-bérlet. 1979. december 19-én, szerdán este 19.00 órakor Orosházán: INTERJÜ BUENOS AIRESBEN * * * Békési Bástya: A vasálarcos férfi. — 20 órakor: Fekete Pé­ter. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Kaszkadőrök, 4 és 6 órakor: Ajándék ez a nap, 8 órakor: New York árnyai. Bé­késcsabai Terv: fél 6-kor: Sztro- gof Mihály, fél 8-kor: Folytassa Kleó! Gyulai Erkel: Az erőd. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Nem fáj a feje a harkálynak, 5 és 7 óra­kor: Az elveszett múlt. Orosházi Partizán: Születésnap. Szarvasi Táncsics: 6 órakor: Fekete fülű fehér Bim. I., II. rész. B. S. E.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents