Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-18 / 295. szám
1979. december 18., kedd NÉPÚJSÁG Nem_csak szavalni kell tudni... Tudják-e már, mit kell tenniük? Ez év januárban hívta össze a megyei tanács művelődésügyi osztálya és a Megyei Művelődési Központ a művelődési házak igazgatóit, a járási közművelődési felügyelőket, hogy a vállalati művelődési bizottságok sorsáról beszélgessenek. Tanácstalan válla’ati művelődési bizottságok Kevés, szinte semmi központi tájékoztatás, irányelv vagy tapasztalat sem volt, amire a művelődési bizottságok munkájukban támaszkodhattak volna. A legtöbb gyárban, vállalatnál, ipari, mezőgazdasági szövetkezetnél nincs is függetlenített irányítója a közművelődési tevékenységnek, s ilyen végzettséggel alig-alig találni bizottsági tagot. Segítségükre döntöttek úgy a művelődés irányítói, hogy a járásokban, városokban alakítsák meg az üzemi közművelődési bizottságok munkaközösségét. Hat fontos témakörben foglalták össze a tudnivalókat, amelyekről tanulniuk kell a közösség tagjainak. Ma már bizonyosan tudjuk, hogy Szeghalmon, Gyulán, Mezőkovácsházán, Gyomán, Endrődön, Orosházán, Békésen és Békéscsabán van járási vagy városi munkaközösség. A részvétel általában 50—60, esetleg 70 százalékos, de az a fő gond, hogy nem mindig ugyanazok a személyek képviselnek egy-egy vállalatot, üzemet. Nemrégiben a legjobban dolgozó csoportok vezetőit tapasztalatcsere-beszélgetésre hívták a Megyei Művelődési Központba. Így a következő év tematikáját ismét közösen állították össze. A Megyei Művelődési. Központ Műhely című kiadványa a jövő év elején ezzel a munkásművelődési témával foglalkozik majd. A tapasztalatok szerint bevált a „munkaközösségi” módszer, így egy-egy településen jobban egyeztethetik anyagi és szellemi erőiket a különböző gazdasági egységek, hiszen ismerik egymást a szervezők. A közművelődési szemlélet „térnyerését” a pártbizottságok támogatása is jócskán elősegítette. Persze nem mindenütt egyformán rózsás a helyzet, sok helyen még mindig csak tapogatóznak, keresik helyüket a művelődési bizottságok és titkáraik. Békéscsabán jól dolgozik a munkaközösség, erről beszélt nekünk a városi tanács közművelődési felügyelője, s a csoport egyik aktív tagja. Az első fecskék szárnycsapásai — 1977. december 31-ig meg kellett alakulniuk a vállalati közművelődési bizottságoknak a nagyobb termelőegységeknél — mondja Kerényi Klára, a városi tanács közművelődési felügyelője. — Határozatok, konkrét útmutatások nélkül, tanácstalanul álltunk. Nem volt tisztázott, hogy ki irányítsa őket, ki segítse módszertani munkájukat? Persze, hogy tanácsi feladat a közművelődés irányítása, de ezek gazdasági egységek, mit kezdhetünk velük? Valamit tennünk kellett, de hamarosan. 1978 nyarán a megyei szervek háromnapos képzést tartottak a művelődési bizottságok titkárainak, s itt a sok-sok beszélgetés közben formálódtak az elképzelések", szükséges az állandó kapcsolattartás, és világossá vált, hogy az irányító segítséget a tanácsoktól várják. — ötven békéscsabai üzemet kerestünk meg a munkaközösség-alakítás gondolatával. Az alakuló foglalkozáson, 1978 októberben 34 munkahelyről jöttek. Elhatároztuk, hogy kéthavonként találkozunk, s az első évet az elméleti alapok megszerzésének szenteljük. Olyan témákról beszélgettünk, mint a munkahelyi művelődés általános problémái, a kis közösségek módszertani kérdései, az anyagi források, s legutóbb az ünnepek, megemlékezések rendezése volt. napirenden. Nyáron jött ösz- sze igazán a társaság, amikor 3 napos tapasztalatcserekirándulásra indultak. A foglalkozásokon soha nem értekezletet tartunk, hanem igazi, tartalmas munka folyik. Az emberek komolyan veszik a csoporttalálkozókat, ha valaki nem tud eljönni, felkeres bennünket máskor az ismeretekért, s mintha a gazdasági vezetők is jobban odafigyelnének a közművelődési munkára. Itt, Békéscsabán például a Kner Nyomdában, a téglagyárban, a gabonaforgalminál, s több más helyen pozíciót vívott ki magának a művelődés. Jövőre tovább él a munkabizottság, csak sokkal több gyakorlati programunk lesz: munka terv készítés, találkozások a színház, a múzeum, a művelődési házak, a szocialista brigádklubok vezetőivel, bemutató jellegű városi kulturális rendezvények bonyolítása szerepel a terveink között. Az igények szerint több típusú forgató- könyvet készítünk, például a kiállítások rendezéséről. Egynapos „traccspartit” szervezünk önkéntes alapon Sza- nazugban. Ott már az ösz- szeszokottabb munkaközösség vitázhat, tanulhat, beszélgethet majd. Később sem szűnik meg a csoport, legfeljebb ritkábban találkozunk, de a közös tevékenykedés Békéscsaba közművelődésének érdeke. ' Egy nagyüzem gondjai Zsíros Istvánná, Piroska a Kner Nyomda oktatási előadója és kultúrfelelőse. Ö már korábban is az útkeresők közé tartozott, hiszen magyar—orosz szakos végzettsége nem sokat segített az üzemi közművelődésben. 1974-ben vették fel a nyomdába, ahol azonnal munkához látott; társadalmi aktívákat keresett, részt vett a kultúrbizottság alakításában. Februárban jött, márciusban már kész rendezvénynaptára volt, a dolgozókat pedig a kultúrteremben képzőművészeti kiállítás fogadta. A nyomda több mint ezer munkásának végzettségéről felmérést készített, megkereste a továbbképzés különböző formáit és lehetőségeit. Tervszerű munkájának eredménye, hogy ma már az alapvető szakmunkásképzés feladatain túl vannak, most a mesterszakmunkás-vizsgák előkészítése folyik. — Üzemünk kulturális bizottsága az oktatási kérdésekbe nem szólt bele, ez az én feladatom volt. 1977-ben megalakítottuk a művelődési bizottságot, akkor még főként gazdasági vezetők lettek a - tagjai. Az lett a dolog vége, hogy volt művelődési bizottságunk, de a munkát továbbra is a kulturális csinálta. Mindenki tájékozatlan volt üzemen belül és kívül, amikor a városi tanács felhívását megkaptuk, lépjünk a munkaközösségbe, készítsünk terveket közösen! A nyári kirándulásokon látottak érlelték bennem az elhatározást; újjá kell alakítani a vállalati bizottságot. Az eltelt néhány hónap igazolt, jól dolgozik a társaság. A tagok nem vezető beosztásúak, de természetesen a vállalat politikai és társadalmi szerveinek képviselői jelen vannak. Hogy miért tartom hasznosnak a városi munkacsoportot? Mert most már mi, művelődési bizottsági titkárok, látjuk a helyünket és szerepünket, s az önbizalmat adott mindnyájunknak. Olyan konkrét segítséget is ad a közös gondolkozás, mint például a november 7-i ünnepség megrendezése volt. Előkészületi forgatókönyvet és az ünnepség rendjéről szólót adtam a társaim kezébe az egyik foglalkozáson. Megvitattuk, s az ötleteiket felhasználtam, ők pedig 17- en eljöttek az ünnepségünkre. A munkaközösség hatására szervezünk közös műsorokat; a konzervgyárral együtt várjuk Jókai Annát, vagy például meghívtam a kollégáimat december 17-ére, az irodalmi estünkre. Az együttműködésnek ezeregy módja van, mert az egyik üzemnek van pénze a kultúrára, de helye nincs, a másiknak esetleg fordított a helyzete. Jövőre gyakorlatiasabb dolgokat tárgyalunk a bizottságban, s már olyan tapasztalatlanok sem leszünk, mint régen! Bede Zsóka Megyénkben is egyre több helyen, s egyre gyakoribban rendeznek különféle célzattal vers- és prózamondó versenyeket. Közülük kétség, telenül a legnagyobb tétért folyó a munkásfiataloké, amelynek megyei szervezője a Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa. A végcél: a hazánk felszabadulásának ünnepén a rádió nyilvánossága előtt sorra kerülő salgótarjáni országos döntő. Ennek megyei előzetesét az elmúlt szombaton, Békéscsabán, az Építők Munkácsy Mihály Művelődési Házában rendezték meg, tizenkét fiatal részvételével. A vetélkedés végsősoron a műfaj valamennyi hibáját magában hordozta és felfedte. Ezért is említésre méltó. Egy versmondó — vagy akár prózamondó: adott esetben nincs sok különbség —. hogy a kívánt szinten szerepeljen valamilyen versenyen, a legelső, a legmeg- fontolandóbb szempont a siker érdekében a vers- (szöveg-) választás. A munkás- fiatalok vetélkedésében szigorú kitét is szerepelt: valamelyik SZOT-díjas szerzőtől kellett művet választani, kötelezőként. A jelentős előadói képességekkel is rendelkező fiatalok zöme sajnos a könnyebh utat választotta. Az országos elismeréssel rendelkező szerzők műveinek összességéből a látszólag legegyszerűbbet, vagyis sok esetben a legkevésbé sikerültet választották. S hogy ez így történik, így van, annak legfőbb oka az, hogy megyénk sok jó képességű, talán tehetséges szavaló ja és prózamondója egymagában áll. Irányító, segítő pedagógus, netán színművész, rendező segítése, tanácsadása nélkül. Olyanok is. akik évek óta saját erőből megannyi dicsőségforgácsot szereztek megyénknek. Könnyű dolog leime most elverni a port például a szín. házon, amelynek alapvető kötelessége lenne ennek az Akik vasárnap délelőtt, a Sarkadi Cukorgyár művelődési házában összegyűltek, azok számára igen sokat jelent az ötágú zöld csillag. A Magyar Eszperantó Szövetség Békés megyei területi bizottsága itt rendezte meg a hagyományos, év végi számadó ünnepségét. A mostani aktualitását a nyelv megalkotójának, a mozgalom elindítójának, a lengyel Ludwig Zamenhofnak 120. születésnapja adta meg. „Per esperanto por la pácol” azaz: „Eszperantóval a békéért!” Ez a felirat díszítette a családiasán berendezett termet, ahol a mozgalom Békés megyei tagjai, aktívái — csaknem félszázan — a megterített asztalok mellé ültek, hogy az elmúlt évről szóló beszámolót meghallgassák, s tisztelegjenek az alapító emléke előtt. Az eszperantó himnusz és egy szavalat elhangzása után Dumitrás Mihály, a területi bizottság elnöke mondott rövid köszöntőt, amelyben többek között az eszperantista mozgalomnak a világbékéért folytatott harcában betöltött szerepét is elemezte. Az ünnepi szónok, Enyedi G. Sándor, lapunk főszerkesztője volt. „Dr. Ludwig Zamenhof életének nagy alkotása az emberiség számára az a reménység, hogy megértsük egymást; e módon tehát megelőzhető legyen a halálos viszály, amelyet a nemzetek közötti békétlenség is szít. S hogy ez ügynek a segítése is. De most, nem róluk van szó. Békés megyében igen sokan — zömük gyakorló pedagógus — rendelkeznek a Népművelési Intézet által kiállított, hivatalos okirattal, amely a vers- és prózamondók irányítására, csoportba gyűjtésére is feljogosít. Sőt: kötelez. Az amatőr rendezői oklevélről van itt szó. A szombati versenyen szembetűnően kirítt, hogy a különböző székhelyű — javában békéscsabai — amatőrszínpadok, irodalmi színpadok tagjai igen jelentős előnnyel szerepeltek ezen a vetélkedésen, és természetesen az elődöntők, selejtezők során is. Az ok egyértelmű:: az amatőr művészeti csoportok közösségteremtő, személyiségépítő hatása olyan erővel hat — és hathat! — tagjaira, amely a képesség legjavát, talán- a legtöbbjét tudja a felszínre hozni. Mindezek igazolására: ezért is hívja életre a Népművelési Intézet a jövő évben az Országos Amatőrművészeti Tanácsot. A Szakszervezetek Békés megyei Tanácsa, illetve annak illetékes osztálya a szombati, megyei döntőn díjat nyert fiataloknak biztosítja a felkészülés zavartalanságát a februári szegedi területi döntőre. Bízunk abban, hogy teljes mélységiben, igazi tartalmában megvalósul az SZMT elképzelése. Értő és alkalmas emberek kerülnek közelebbi, mondhatni: művészi kapcsolatba a hat jól előadó fiatallal. Mert itt nemcsak arról van szó, hogy a megye hírnevét öregbítik-e, vagy sem. Inkább az a tét, hogy a művészetnek, annak értő befogadójának megnyerj iik-e ezeket a fiatalokat. Sok száz, sok ezer társukkal együtt. Akik más formában, más módon ízlelgetik a szép, a személyiséget nemesítő életet gazdagító, mással nem helyettesíthető művészetet. feloldódjék, hogy ez a viszály ne tragikus véget érjen, ezért hárul nagy-nagy felelősség az eszperantisták világot átölelő mozgalmára is, amelyben a Békés megyeiek is megtalálták helyüket” — mondotta beszédében. A kilencvenkét évvel ezelőtt nyilvánosságra hozott, mesterséges, de nemzetközi nyelv hazánkban is hamarosan gyökeret vert. Első terjesztői, a mozgalom jelentőségének felismerői a magyar munkásosztály tagjai voltak. A nyelv terjedése is segítette a munkásmozgalom erősítését, internacionalizmusának kiteljesedését — méltatta Zamenhof munkásságát Enyedi G. Sándor. ____ A z ünnepi beszéd után a békéscsabai városi eszperantó énekkar mutatta be legújabb műsorát dr. Palo- vits Gyuláné vezetésével. A mozgalomban 40 esztendőnél régebben tevékenykedőknek Abonyi-Nagy Árpád elismerő jelvényeket nyújtott át, köztük a Békés megyei eszperantisták legidősebbjének, a békéscsabai Sztaniszláv Dánielnek, aki 1924-ben kapcsolódott be a mozgalom munkájába. A veteránok köszöntése után Gyarmathy Zsolt titkár az 1978/79-es év munkájáról adott részletes értékelőt. Az évi, most Sarkadon megrendezett találkozó a késő délutáni órákban ért véget. (N. L.) KÉPERNYŐ Csak egy csap Csütörtök este a televízió egyes csatornáján egy mindenkit személyében is érzékenyen érintő tévéjáték került képernyőre. A mindennapjainkat megkeserítő jelenségek ellen hadakozó író, Rákosi Gergely ismét telitalálatnak számító írásából készített Hintsch György rendező nagyszerű tévéjátékot. Az írás és ezáltal a tévéjáték is egy szimbólummá dagadó tárgy, a csap körül forog. (Mégpedig „keserű levében”.) Olyan társadalmi „kórkép” megrajzolására adva módot, amelyben a mindenre rátelepedő, félelmetes, bürokratikus apparátus bemutatása mellett elvezet bennünket egy másik, a társadalom peremén élők züllöt erkölcsű világába. A történetet elindító alapszituáción még talán mosolyogni is lehet. Egy neves csillagász, komoly tudományos értekezésére készülve, csöpögő fürdőszobai csapja miatt kénytelen egészen más, az égi pálya helyett nagyon is földi útra rátérni. S a „pályaeltérítők”, a különböző vállalatok és szervek lélektelen bürokratizmust megtestesítő figurái, a „nem tudja a jobb kéz mit csinál a bal” gyakorlati megtestesítői indítják el a tudóst a szokványos hiánycikktörténetnél mélyebb mondanivalót ábrázoló új történések felé. A csapkutatóvá vedlett tudós rezignált bölcsességgel veszi tudomásul a „hivatal packázásait”, tudván, hogy ellenük még egy átlagon felüli polgár sem tehet semmit. S ezután érkezünk el a történet második részébe, ami szomorkás hangulatával a humor, de még a bölcs irónia legapróbb csíráját is kiöli a nézőkből. A bolti eladók, a zárt ajtók mögött ügyeskedő maszek, a kocsma bennfentesei egyaránt valami elképesztő filozófiával fordítják ki „sarkából” az átlagos morális érzékkel megáldott tudóst. S a kocsmapult legaljára csúszott kutató, régi tisztes erkölcsének utolsó maradékával még kiisza a felé nyújtott rövid italt... Vesztére. S ez a kifejezés érvényes az egész mű mondanivalójára is. Egy apró, minden tekintetben jelentéktelen tárgy miatt vész el egy magasztos, egy egész életet magába olvasztó tudományos mű. S a dolog tragédiája; hogy az író keserű-haragos kiábrándultsága, tiltakozása mindennap előforduló, általános, élő jelenséget vesz célba. A tévéjáték alkotói jól dolgoztak. S ebben nagy szerepe van a tudós alakját megformáló Mensáros Lászlónak, aki ebben a számára „idegen” szerepkörben is hibátlan alakítást nyújtott. De nagyszerű epizódalakításokkal lepett meg bennünket a „három grácia” is; Buss Gyula, Gelley Kornél és Halász László is. Mindennapi életünk zavaró ellentmondásaira érzékeny alkotást láthattunk hát csütörtök este. Több millióan. S a nézők között bizonyára azok is ott voltak, akik tehetnek is valamit. Értünk, és ellenük! B. S. E. SZÍNHÁZ, mozi 1979. december 18-án, kedden este 19.00 órakor Békéscsabán: MANDRAGORA Bajor G.-bérleit * * * Békési Bástya: A vasálarcos férfi. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Kaszkadőrök, 4, 6 és 8 órakor: Ajándék ez a nap. Békéscsabai Terv: fél 6-kor: Sztro- gof Mihály, fél 8-kor: Folytassa Kleó! Gyulai Erkel: Az erőd. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Nem fáj a feje a harkálynak, 5 és 7 órakor: Az elveszett múlt. Orosházi Partizán: Születésnap. Szarvasi Táncsics: 6 és 8 órakor: Allegro Barbaro, 22 órakor: A trombitás. Rendszeresek a kiállítások a Kner kultúrtermében. Ide nemcsak a dolgozók, hanem családtagjaik is eljárnak Fotó: Gál Edit Nemesi László „Per esperonto por la paco!” Zamenhof-em lékünnepség Sarkadon
