Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-16 / 294. szám

1979. december 16., vasárnap o 0 termelőszövetkezetekben most ké­szülnek a gazdaságok zárszámadá­sára, mérlegkészítésre, a jogsza­bályok megszámlálhatatlan sokaságával körülbástyázva. Számítási módszerek, fó­rumok, határidők... Valamennyi kötelező. S ide kívánkozik a már megszokott for­dulat is: nehéz esztendőt zárnak a gazda­ságok. Az időjárás sok gondot okozott az idén, s a gazdasági környezet változásai miatt nagyon meg kell gondolni, mire köl­tik a pénzt, milyen célokat tűznék ki. A törvény gondolt a termelőszövetkezeti tagok bevonására. A fórumrendszer kiala­kítása és az azt kísérő adminisztráció azonban végül túlságosan bonyolultra si­került, ami időzavarhoz vezet. S mivel a határidő kötelez, az a veszély fenyeget, hogy sok helyen elkapkodják a vitákat. Nem titok, és nem is helytelen, hogy a zárszámadás vitára bocsátandó alapgon­dolatát a legtöbb téeszben az úgynevezett „agytröszt”, a vezetőkből alakult „stáb” dolgozza ki. Az idén minden'bizonnyal el­sősorban a gazdaságra, a jövő évi akadá­lyok leküzdésére törekednek. De gondol­ni kell a családokra is. A jövedelemosztást meghatározzák a szabályozók, de ezen be­lül is van mód arra, hogy a bérek ösz- tönzőek legyenek, több jusson azoknak, akik fontosabb területen, jobban dolgoz­nak. A háztáji gazdaság csak látszólag magánügy: zárszámadáskor elért eredmé­nyeit, lehetőségeit, úgymond, elemezni kell. Nemcsak azért, mert ez népgazdasági ér­dek, de azért is, mert a téesz esetleg itt tudja levezetni azokat a jövedelmi feszült­ségeket, amelyek a közösben keletkeznek. Ha a munkahelyi közösségek gyűlései­nek megtartására kevés idő marad — s várhatóan sok helyen így lesz —, inkább legyen rövidebb a számok felsorolása, de kapjon mindenki lehetőséget arra, hogy elmondja véleményét. Azoka': a gondolato­kat is, amelyek esetleg nem kapcsolódnak egészen szorosan az előterjesztéshez. Akik nagyon régen gyakorolják ezt a mesterséget, emlékeznék még rá, hogy hajdanán a zárszámadási előkészület nem csupán fórumokon történt, hanem a szó szoros értelmében, mindenütt. Az utcán, a kocsmában, odahaza. Ha késlelteti vala­ki a főkönyvelőt, mielőtt beszállna kocsi­jába; ha félrevonják a párttitkárt az ön- kiszolgáló boltban; ha a holtfáradtan ha­zaérkező elnöknek vacsora közben még el akarja mesélni a felesége, hogy mit mon­dott a szomszédasszony; a tagság vélemé­nye így is bekerülhet a „közéletbe”. Végül pedig a beszámoló. Az igazi, a végleges, ami a közgyűléstől hangzik el. Kényszerítő körülmények hatására alakult ki a gyakorlat, hogy ez a beszámoló ma már inkább hasonlít egy akadémiai szék­foglalóhoz, mint családi beszélgetéshez. Mert ezt csatolni kell majd a jegyző­könyvhöz stb. De időnként le is lehet ten­ni azt a papirost! Letenni és közvetlen emberi szavakkal megmagyarázni, hogy miért éppen az került bele, amit felolva­sott az elnök, vagy, hogy amit felolva­sott, az hogyan szolgálja a tagok érdekeit. Kicsit hosszabb lesz így a beszámoló, ta­lán kicsit tovább tart a közgyűlés, de leg­alább a padsorokban ülők számára nem lesz érdektelen, vagy éppen unalmas. P [róbáljunk tehát az idei zárszáma­dásban egy kicsit visszakanyarod­ni a családhoz. Mert bár a ter­melőszövetkezetekben jogszabályokkal kö-' rülbástyázott vállalati gazdálkodás folyik ugyan, de ennek eredménye a családok hangulatától ugyanúgy függ, mint a beru­házásoktól, vagy a felhasznált vegyi anya­goktól. Földeáki Béla Mennyibe Kerül 200 ezer tonna gabona? A fejlődés új szakasza előtt Békés megye mezőgazdasága Amióta az ember először szánta rá magát, hogy meg­művelje a földet, azóta szün­telenül tart küzdelme a ter­mészet erőivel, a talajműve­léstől a betakarításig. Ahogy tudta, óvta az elvetett ma­got, gondozta a kikelt nö­vényt. De kiszolgáltatott volt. Télen a faggyal, ta­vasszal a vízzel, nyáron az aszállyal, ősszel a kőke­ménnyé száradt földdel gyűr- kőzött. S jobb híján teszi még ma is azt. Pedig az ősi szerszámokat, a lóvontatású ekét, a kapát, korszerű, nagy teljesítményű berendezések váltották fel. És ha könnyebbé is vált a földművelő ember munkája, ha megsokszorozódtak is a termésátlagok, a küzdelem nemegyszer ma is a termé­szet erőinek győzelmével tarkított. S hogy mit jelen­tenek e győzelmek? Pusztu­lást és keserűséget, gazdag­ság helyett nincstelenséget. 0 föld meghódítása De ez a küzdelem edzette keménnyé a parasztembert, tette elszánttá, mert min­dent lehetett, csák a harcot feladni nem! S ez a törvény immár örökérvényű lett. Különösen igaz ez napja­inkban, amikor a tudomány, a korszerű' gépek sokszoroz­zák meg a mezőgazdaságban dolgozók erejét. A föld „meghódítására”, termőké­pességének növelésére még sohasem volt olyan reális lehetőség, mint ma. S hogy mennyire szükség van a modern technikára, a tudományra, az rövidesen kiderül. Volt év, amikor Bé­kés megye mezőgazdasági művelési területéből 53 ezer Asszonyok kommunista műszakban A cserépprésnél Lang- schádi Jánosné brigádvezető rakja az önelszedőre a rá­mát, amire az automatáról egy-egy nyers cserép kerül. Ez pedig a nagyszalagon jut fel a szárítóba. — Itt nemigen lehet el- puhulni — mondom túlhar­sogva a zajt, mert az asz- szony géphez igazodó üte­mes mozgásából látom, hogy ennek a munkának a fele sem tréfa. Pláne, ha az egész műszakra vonatkoztat­juk. — Lehet edződni —moso­lyog. — De nemcsak hajta­ni, hanem figyelni is kell. Látja, máris ... A gépet azonnal megál­lítja. Látom, elszakadt a vágó­drót, ami méretre szabja az egyfolytában érkező formá­ra préselt anyagot. Néhány cserépre való anyag halmo­zódott csak össze, ami újra a présbe kerül. Ha nem ál­lítja meg a gépet, egy perc alatt 60 nyers cserép megy tönkre. XJhrin Andrásné a szárí­tóból visszaérkező rámákat rakja Langschádi Jánosné keze alá. — Mit csinálna ma, ha nem lenne kommunista mű­szak? — kérdezem tőle. — özvegyasszony vagyok, de lenne munkám. Bandi, a fiam, aki október óta kato­na, most kapott először el­távozást egy napra. És ott van a kis Andrea, az uno­kám ... — Le kellett volna mon­dania a kommunista műsza­kot. Langschádi Jánosné nem állja meg szó nélkül. — A hét elején beteg vol­tam és drukkoltam, hogy vasárnapig meggyógyuljak. Most itt vagyok. És senki nem hiányzik. Mint máskor sem, amikor kommunista műszakot tartunk. Ez egyébként az idén a második olyan vasárnap, amikor a Dél-alföldi Tégla- és Cserépipari Vállalat bé­késcsabai I-es számú tégla­gyár cserépgyártó üzemré­szének a dolgozói a munka­bérüket a köz javára ajánl­ják’ fel. Még tavasszal az is- kolaépítési akció keretében vállaltak többletmunkát, most pedig a Balatonszár­szóra tervezett vállalati üdü­lő létrehozásához juttatnak majd el 40-en mintegy 6 ezer forintot. Az egész va­sárnapi keresetüket. Közben elősegítik, hogy a cserépből, ebből az igen keresett ter­mékből több jusson a vá­sárlókhoz. A présnél és a szárítóban csupa asszony dolgozik. Petrovszki Pál dicséri őket: — Nagyon szorgalmasak. Nem tűrik, hogy álljon a présgép. Ha mégis van va­lami zavar, máris mondják: „Azért vagyunk itt, hogy dolgozzunk, nem pedig, hogy a csoportvezetőt bámuljuk.” Tréfa, amit komolyan kell venni. — Mennyi a keresetük? — Amennyi a cserép, any- nyi a pénz... Ahogy hajt a gép. Ha az ütemet hallgatja az ember, valahogy így le­hetne ezt kifejezni: 5 fillér — 10 fillér — 15 fillér — 20 fillér... Gyarapodnak a ga­rasok, de munka nélkül egy fillér sincs. És nagyon jól látjuk, hogy néhol könnyebb munkával is többet lehet keresni. — Annál elismerésre mél­tóbb, hogy kommunista mű­szakot vállalnak — véleke­dem. — Már tegnap takarítot­tam és főztem. Este pedig Judit névnapi ünnep lesz. Nem lehet háztartási alkal- maztottat tartani. — Ki a Judit? — Hát én ~- mosolyog. Nagy János művezetővel együtt gratulálunk neki. Szilágyi Andrásné henge­res a vasárnapok program­ja szerint ugyancsak főzne, takarítana, mosna, ha ott­hon lehetne. Ám kijelenti: — önként vállaltam, és mi itt mindnyájan állni szoktuk a szavunkat. — Hány éve dolgozik a gyárban? — Harminc éve, és a reu­ma engem sem került el. De azt mondhatom, hogy a vállalat megbecsül. — Miben mutatkozik az meg? — Háromszor voltam vál­lalati kiváló dolgozó, de azt is a mi megbecsülésünknek tartom, hogy közülünk ke­rült ki Nagy János és Fel­földi Péter művezető, sőt Bielik János gyárvezető is. — És mennyi a kereset? — Az bizony lehetne több is. Nagyon sokat kell emel­ni. Mint szakszervezeti bi­zalmi, nem egyszer szóvá tettem már, ahhoz, hogy ne legyen létszámhiány, pénz kell. mény, nekünk nem. Pedig éppen olyan nehéz és egész­ségtelen a munka itt, mint ott. Nagy János nem vitatja Petrovszki Jánosné igazát. Mohos Mátyásné egy kis büszkeséggel mondja, hogy a lánya a Ho Si Minh Ta­nárképző Főiskolán tanul. — Elsősorban érte dolgo­zom. Szerencsére sportoló, és az egyesületétől is kap támogatást. Liberecz Pálné, aki elvál­tán él, a 6 éves Zolikát és a 4 éves Gizikét ma a nagy­mama gondjaira bízta. Ha hazamegy innen, előbb ve­lük foglalkozik majd. Este pedig, amikor a gyerekek ágyba kerülnek, elkészíti a pizsamájukat, tornazsákju­kat. Hétfőn reggel már ne legyen gond velük. Mert az asszony 6 órakor ismét kez­di a munkát a gyárban. A gyerekeket pedig a nagy­mama indítja oviba. * * és Lustyik Pálné rámás alárakó. Tőle kérdezem: — Mit csinálna most ott­hon? A szárító meleg és párás. Nyáron 50 fokos a hőség. Petrovszki Jánosné 30 éve dolgozik ezen a munkahe­lyen, és most 48 éves. Sok­szor nagyon fáradtnak érzi magát. Kissé lehangoltan mondja: — Jó lenne, ha mi is kor- kedvezményben részesül­nénk. A kemencében dolgo­zó férfiaknai: jár kedvez­Bagyinka Andrásné a szá­rítóban brigádvezető. Nem panaszképp^ mondja: — Nehéz a munkánk, és kevesen vagyunk hozzá. Utánpótlás nincs, sokszor kell más helyett dolgoznunk. Túlórázunk, mert szükség van a cserépre. Eléggé fá­radtak vagyunk. Mi idősek kértünk korkedvezményt, de még nem kaptunk választ. Valamikor más volt. Sze­rencsésnek tartották, akit felvettek dolgozni a gyárba. Néha a „protekció” sem ár­tott. Ma ilyen nehéz mun­kára nemigen akad jelent­kező. A kommunista műszakból mégsem hiányzik senki. A vállalás teljesítését erkölcsi kötelességnek tartják. Ez itt a szabály. Pásztor Béla A talajjavítás gépeinek bemutatója a csárdaszállási Petőfi Termelőszövetkezetben. A talajjavítás fontos része a me­liorációnak hektárt borított belvíz. Az utóbbi tíz esztendő egy év­re számított ilyen átlaga 23 ezer hektár. E területeket csak korlátozott mértékig vagy egyáltalán nem tudták hasznosítani. A kár évente százmillió forintokkal volt mérhefő. A számok már önmaguk­ban is megdöbbentőek. A kora tavaszi csapadék pusz­títása ellen az erőkhöz mér­ten már régóta védekeznek szinte mindenütt. Vízelveze­tő árkok, csatornák hálózata tanúskodik erről. Igaz, ku­sza összevisszaságuk ma már akardályozza a táblásí- tást, a nagyüzemi termelést. Átfogó, mindenre kiterjedő megoldásra van szükség. A mezőgazdasági üzemek azonban aligha elégedhetnek meg „csak” csatornák épí­tésével, a régiek „felújítá­sával”. A föld termőképessé­gének növelése, megóvása ennél sokkal többet kíván, a lehetőségek is nagyobbak. Az üzemi vízrendezésen kívül a talajjavítás és mélylazítás technikai feltételei a.dottak. Vagyis úgy tűnik, semmi akadálya nem lehet a vala­mennyi felsorolt műveletet tartalmazó komplex melio­ráció elvégzésének. Egy hektár ára Az első pillanatra valóban nem. Ám ha utána számo­lunk, rádöbbenünk a gyors kivitelezés korlátáira. A megyében mintegy 200 ezer hektáron kell elvégezni a meliorációs munkálatokat. A vízrendezés, talajjavítás, mélylazítás egy hektárra eső költsége csaknem 17 ezer fo­rint. Vagyis nem kevesebb, mint 3,4 milliárd forintról van szó. E hatalmas összeg sem riaszthatta azonban vissza a hozzáértő szakembe­reket a munka elkezdésétől. A tervezés már az MSZMP KB Titkársága 1976. szeptem­beri határozatát követően — ebben Békés megye mező- gazdasági fejlesztésének te­endőit összegezték — elkez­dődhetett. Ennek szellemé­ben állapodtak meg 1978- ban a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium, valamint a megye vezetői, hogy az állami gazdaságok­ban, termelőszövetkezetek­ben nagyobb lendületet kell adni a meliorációs tevé­kenységnek. Érthető talán, hogy a Kö­rösök völgyében és a Maros hordalékkúp mentén gazdál­kodó üzemekben várták a legnagyobb érdeklődéssel az erről szóló híreket. A gyenge minőségű talajok, a belvíz ebben a két körzetben sújtja a legjoban a tsz-eket, álla­mi gazdaságokat. A munká­latok végül is 1979-ben kez­dődhettek el nagyobb lendü­lettel. Az idén csaknem 150 millió forint értékben végzik el a komplex meliorációt. Mivel vízrendezésre, ta­lajjavításra, mélylazításra elsősorban a . pénzügyi ne­hézségekkel küszködő üze­mekben van szükség, a be­ruházás költségeinek jelen­tős részéhez állami támoga­tás útján jutnak a gazdasá­gok. Ügy hisszük, azt aligha kell részletesen taglalni, mi­ért is kerülhet nehéz pénz­ügyi helyzetbe az a gazda­ság, amelynek területén a vetéseket belvíz pusztítja (ha egyáltalán kikelt a mag, ha egyáltalán el lehetett vetni), amelynek kötött, szi­kes földjein jószerével csak gaz terem. Fontossági sorrend Az említett gazdaságok kö­zött találjuk a gyulai Lenin és a méhkeréki Nicolae Bal- cescu Termelőszövetkezete­ket, amelyekben 1974 óta nem képződött egyetlen fil­lér fejlesztési alap sem, mi­közben a hitelek visszafi­zetése újra és újra alap­hiányt idézett elő. De lé­nyegében hasonló gondokkal kellett szembenézni a sar- kadi Lenin Tsz-ben is. Eb­ben a közös gazdaságban az utóbbi három évben a nö­vénytermesztés terméskiesé­se elérte a 100 millió forin­tot. Az ebben az évben kez­dődött meliorációtól a ter­mésátlagok megduplázását várják. Az üzemben 1982-ig kell befejezni ezt a munkát. A vésztői Körösmenti Tsz a belvíz pusztításai miatt ezt az évet több millió fo­rintos pénzügyi hiánnyal zárja. Az 1980-ban kezdődő meliorációtól a gondok vég­leges megoldását várják. A szeghalmi Sárréti Termelő- szövetkezet 2,6 millió forin­tért készített tervet a víz­rendezésre, talajjavításra, mélylazításra. Az üzemben a kivitelezés 1981-ben kezdőd­het. A megyében a fontossági sorrendet figyelembe véve ütemtervet készítettek. Esze­rint kilenc Észak- és hat Dél- Békés megyei közös gazda­ságban kezdték el a meliorá­ciós beruházásokat. A terve­zés és kivitelezés munkála­tai a VI. ötéves tervben is tovább folytatódnak. Az MSZMP KB 1978. márciusi határozatán alapuló megyei feladatterv a következőket tartalmazza: 1990-ig minden olyan területen, amely kró-' nikus belvízveszélynek van kitéve, be kell fejezni á víz­rendezést, a meliorációt. Mint látható, hatalmas beruházásról van szó. E fej­lesztések befejezését követő­en nemcsak a mezőgazdasá­gi üzemek rendezhetik sorai­kat, de minden bizonnyal át­alakul a táj arculata is. Még mindig nyitott kérdés azon­ban: mikorra várható, hogy megtérül a beruházás költ­sége. Óvatos becslések sze­rint a megtérülés nem vesz igénybe többet két—három évnél. A meliorációs prog­ram befejezését követően évente 200 ezer tonna gabo­nával többet adnak a nép­gazdaságnak Békés megye mezőgazdasági üzemei. S ha az örökös harc a természet erőivel nem is ér véget, a víz, a tápanyagok­ban szegény föld nem lesz többet gátja a fejlődésnek a Körösök vidékén és a Maros hordalékkúp mentén. Kepenyes János Családias zárszámadás

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents