Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)

1979-12-14 / 292. szám

1979. december 15., szombat ► Zsíros kenyér — hagymával? őse felejtem azt a dél­előttöt. Ültünk a pálmákkal övezett nappaliban. A bárszekrény metszett üvege mögött már­kás italok címkéit böngész­tem, miközben a házigazda kaviárral kínált. Egyik ke­zével a francia konyakkal teli poharat nyújtotta, a má­sikkal pedig a saját főzésű szilvóriumos fiaskóból kor­tyolgatott. Komótosan leült a csipkékkel díszített bőrfotel­ba és jóízűen ette a zsíros kenyeret — hagymával. Egy pillanatra megdöbbentem, és régi emlékképek tolultak elém. A barna, nyúlós ke­nyér, amely megpirítva sem ízlett. Anyám arcára gondol­tam, amint sajnálkozva, szo­morúan tárta szét a karját: unszolásomra vett egy fog­kefét, de krémre már nem futotta. Ekkor a világ legter­mészetesebb cselekedeteként sóval mostam meg a fogai­mat. Ki hitte volna: ragyo­gó fehérek lettek. Néztem az ember házi­papucsba bújtatott lábát, tö­mött bajuszát, amelyen kö­vér morzsák billegtek. Miért hozakodom elő a régmúlt­tal? Amikor a szülői ház is megváltozott. Eltűnt a bú­boskemence, a meleggel bé­lelt kuckóval. Csempekály­ha ontja a meleget, a kony­hában a gáztűzhely sárgás lángja vibrál, s a fából ké­szült máktörőt felváltotta a kávéőrlő. De elválasztható-e az életmód a történelemtől, amikor mindkettő együtt for­málja, meghatározza létezé­sünk, nemcsak a külső je­gyeket, hanem lényegi, tar­talmi elemeit is. Az ember történeti voltáról írta Gramsci: ......nem elég is­mer ni e viszonyok összessé­gét úgy, ahogyan egy idő­pontban létezik.... hanem az a lényeges, hogy geneti­kusán ismerjük, kialakulási mozgásában ismerjük; mivel minden egyes egyén nem­csak a meglevő viszonyok, hanem e viszonyok történeti folyamatainak szintézise, vagyis az egész múlt össze­foglalása.” Első csodálkozásomból fel­ocsúdva már megértettem al­kalmi ismerősömet, hogy kedveli a lila hagymát, ka­csazsírral megkent kenyér­rel. A terméskővel körülbás­tyázott házában eszébe sem jut, hogy nemrégen elragad­tatva bámulta a tovasuhanó „luxuskocsit”, a műszaki bolt kirakatában a Tavasz televíziót. Ne tagadjuk: olyan tárgyakat, járműveket keze­lünk biztonságosan, ame­lyeknek a megszerzése egy­két évtizede szinte elérhetet­lennek tűnt. Kérdés: kiala- kítottuk-e ezekhez az eszkö­zökhöz való viszonyunkat, a mindenképpen reális érték­rendet? Mindezt azért vetem fel, mert az utóbbi években a társadalomtudományban és a közvéleményben egyre több szó esik a szocialista életmódról, amely fejlődé­sünk fontos kulcskérdése. Persze, az életmód fogalma nem azonos az életszínvonal­lal. Leegyszerűsítve: nem­csak arra kell felelnünk, hogy miből, hanem arra is: hogyan élünk. Ismertem egy idős embert. Távoli tanyán élt, magányo­san. Senkije nem volt, egyetlen bátyja akkoriban halt meg külföldön. A háza döbbenetesen nézett ki. Kí­vül, belül málló falak, kétes tisztaságú ágyneműjéből csak úgy szálltak a pihék. Azt beszélték: több százezer fo­rintja van a takarékban, s ki tudja mennyi a szalma­zsákban. Pénz beszél, ku­tya ugat, mondogatta az öreg, miközben kivillantak sárga fogai. Minden idegen­re ráuszította a kutyát. Á közelmúltban találtak rá: négy napja nem élt. A szo­ciológusoknak bizonyára er­re is van tudományos tézi­sük. Az, hogy a szocializ­musban az életmód legfonto­sabb vonása a kollektiviz­mus, a humanizmus, a tuda­tosság. s itt meg kell áll­nunk egy pillanatra. A marxista—leninista társadalomszemlélet ugyan­is az alkotó ember ké­pességeinek kibontakoztatá­sát csak a munka révén tud­ja elképzelni. Ez az élet­mód alakításának alapvető kérdése. Néhány évvel ez­előtt gyakran találkoztam munkáscsaládokkal. Az öt­gyermekes segédmunkás la­kásában nem volt pompa, ra­gyogás. Mégis meghitt me­legséget árasztottak a falak, a saját maga készítette vi­rágtartó, az akvárium. Nem jutott minden napra hús, sör a paprikáskrumpli után. A gyerekek fanyalgás nél­kül fogyasztották a tejet, a kenyeret, s örültek, ha a ta­karítónő édesanyjuk évente egyszer szerezni tudott né­hány szem narancsot. Min­den sajnálatot visszautasít­va tudomásomra hozták: lát­tam volna őket két eszten­deje! Lakás, megtakarított pénz nélkül. Valóban, az életmódváltozások — hason­lóan a tudathoz — bizonyos időeltolódással követik az anyagi feltételek változásait. A lakáskörülmények javu­lása nem feltétlenül jár köz­vetlenül a lakáskultúra fej­lődésével. A nagyobb jöve­delem sem vezet azonnal a fogyasztási szokások lénye­ges megváltozásához. Két esztendeje az életmód torzulásait kutatva jutottam el egy falusi temetőbe. Két fiatalember szorgoskodott, keverte a sódert, alig akar­tak velem szóba állni. A ki­parcellázott sírhelyek úgy sorakoztak, mint egykor a levert karók a földben. A föld alatti kripta 10—15 ezer forintba kerül, carrarai már­vánnyal természetesen még többe. A töpörödött öreg­asszony csak úgy maga elé motyogta: megbeszéltük az urammal, hogy így a gyere­keknek is jobb lesz. Ha jön­nek az autóval megállnak a kövesúton és elhelyezik a virágokat. így csinálja ezt mindenki, nehogy megszól­janak: -nekünk erre sem te­lik. Ügy látszik, nem volt igaza a görög bölcselőnek, aki azt mondta: „Minden­honnan egyforma az alvilág­ba való lemenet.” így válik szinte semmivé elesett em­berek megspórolt, . évtizede­kig gyűjtögetett pénze. Az értelmes, takarékos élethez pedig hozzá kell szok­tatni magunkat. Egyik is­merősöm mesélte. A házas­pár évekig járta Nyugat- Európa nagyvárosait. Ami­kor élményeikről kérdezték őket, csupán a bazársoron el­töltött kellemes emlékeket elevenítették fel. Mennyit si- . került lealkudni az arany­láncból, s elragadtatással beszéltek a szexboltok kíná­latáról. A Louvre, Róma és Velence nevezetességeiről le­kicsinylőén nyilatkoztak. Pénzük volt, s közben ha­mis ideákban, ideálokban gondolkodtak. Kétségtelen, hiába a kritika, az elma­rasztalás a kispolgárinak bé­lyegzett viselkedési formák ellen, miközben ennek az életformának külső anyagi, és belső egyensúlyi állapota él, létezik társadalmunkban. ; Mindez a múltban gyökere­zik, hiszen a létbizonytalan­ság közepettte világos, hogy ez az életvitel volt a földi boldogság netovábbja. A gesztusokban megmaradtak a habzsolás, a szerzés, az ez­zel járó hajlongás tünetei. Losonczi Ágnes szociológus írja egyik munkájában: „Mi­közben az emberi természet bámulatos módon képes a legszélsőségesebb és legszo­katlanabb helyzethez is al­kalmazkodni — más kérdés, hogy ez mibe kerül az embe­reknek és a társadalomnak —, ugyanakkor az új hely­zetekhez való alkalmazko­dásban is mindig kialakítja azokat a támasztékokat, ame­lyekkel valamilyen módon fenntarthatja azt, amit meg­szokott.” És most éppen erről a magatartásról van szó! A párt Központi Bizottságának decemberi határozata egy­értelműen leszögezi: az előt­tünk álló esztendőkben az életszínvonal megőrzése, a reáljövedelem szinten tartása a cél. De mindezeknek az a feltétele, hogy a termelés hatékonyabb legyen, a bérek ösztönözzenek a jobb mun­kára, szorosabban kapcsolód­janak a teljesítményekhez. Egyértelmű: ebben a hely­zetben az életmód eddigi menete is némiképp megvál­tozik. Lesz aki, munkája és rátermettsége szerint sokkal többet keres, mint a lazsá- lók. A jól dolgozóknak jut kocsira, hétvégi házra, man­darinillatú szappanra, ha igénylik. Ugyanakkor na­gyobb hangsúlyt kell helyez­ni arra, amiről alig-alig be­szélünk. n evezetesen annak az elvnek a hirdetésé­ről van szó, misze­rint dolgozni, alkotni jó, mert a munka nemcsak a megélhetés forrása, hanem az életörömé, az értelmes emberi életmódé is. S ak­kor az se lesz baj, ha a zsí­ros kenyér és a hagyma mel­lé olykor kaviárt teszünk az asztalra. Seres Sándor IHMHHMtMMMHUHMIHWHMMHtMnmHMmWMMMMHUHMUMMMMHMV Hírek az új békéscsabai postáról Az új épületbe költözést ünnepelték a békéscsabai 1- es számú megyei postahiva­tal dolgozói december 8-án, egy házi ünnepségen. Rózsa István, a Szegedi Postaigaz­gatóság vezetője és Szántó István megyei hivatalvezető az új létesítmény berende­zésében és átköltöztetésében kimagasló munkát végzők­nek pénzjutalmat adott át. A hivatal vezetője köszönetét mondott a városi pártbizott­ság és a tanács támogatásá­ért, amelyet a postahivatal felépítéséhez nyújtottak. Az új békéscsabai megyei postahivatal felépülése igen nagy jelentőségű az ott dol­gozók életében is, hiszen itt korszerű berendezések, tisz­ta és szép munkahelyek, szo­ciális létesítmények biztosít­ják a zavartalan munkavég­zést. Az itt eltöltött egy hó­nap bizonyítja, milyen nagy jelentősége van ennek a jó munkahelyi közérzet, s a minőségi munka végzése szempontjából. Mint köztu­dott, a régi postahivatal több mint fél évszázaddal ezelőtt épült, s az utóbbi évtizedek­ben már a zsúfoltság volt rá jellemző. Döntött a Legfelsőbb Bíróság Maradjanak a nagyszülőknél? Amikor a házastársak el­váltak, két kiskorú gyerme­kük bírósági határozattal az anyai nagyszülőkhöz került. Az apa négy évvel később, arra hivatkozva, hogy újból megházasodott, rendes la­kása, jövedelme van, a gye­rekek gondozását felesége vállalja, nála történő elhe­lyezésükért pert indított. A járásbíróság, majd fellebbe­zésre a megyei bíróság, helyt adott a keresetnek. Törvé­nyességi óvásra azonban a Legfelsőbb Bíróság mindkét ítéletet hatályon kívül he­lyezte, és az apa kérelmét elutasította. — A családjogi törvény úgy rendelkezik, hogy a gyermekek elhelyezésének megváltoztatását abban az esetben lehet kérni, ha azok a körülmények, amelyekre a bíróság döntését alapította, később lényegesen megvál­toztak, a gyermekek testi, értelmi, erkölcsi fejlődése jelenlegi környezetükben már nincs biztosítva, és ér­dekük a másik szülőnél vagy más helyen történő el­helyezésüket teszi szükséges­sé — hangzik a határozat. — A nagyszülők ragaszkodtak unokáikhoz. Egyebek között arra is hivatkoztak, hogy az apa rendszertelenül, néha évekig sem látogatja a gyer­mekeket. Az apa ezt tagadta, s kijelentette: legalább éven­te kétszer fölkereste őket. A tárgyaláson azonban beis­merte, hogy egy éve nem találkozott velük. Az is ki­derült, hogy a nagyszülők unokáikat hosszabb időre, nyaralásra szívesen áten­gedték volna apjuknak, az azonban ezzel a lehetőség­gel nem élt. Viszont az apa sem vitatta, hogy a nagy­szülők a kicsinyekről min­den tekintetben megfelelő­en gondoskodtak, az idős házaspár lakáskörülményei pedig az övénél jobbak. — Mindezekből nyilván­Egy súlyosan beteg asz- szony a kórházban látogató­ban nála tartózkodó férfit megkérte: hívjon tanúkat, mert végrendelkezni akar. A tanúk megjelenése után pe­dig kijelentette: minden va­gyonát a szóban forgó fér­fira hagyja. Másnap meg­halt. A szóbeli végrendelke­zés érvénytelenségének ki­mondásáért az elhunyt test­vére pert indított. A bepe­relt férfi viszontkeresettel élt, amelyben örökösi minő­ségének megállapítását kér­te. Az alsófokú bíróság a ke­resetnek helyt adott, és a viszontkeresetet elutasítot­ta. Ezt azzal indokolta, hogy a férfi gondoskodott a ta­núkról, és a végrendelkezés­nél a nagybeteg ágyánál is jelen volt. Ezért közremű­ködőnek minősül, ami a ja­való, hogy megfelelő szü­lő—gyermeki kapcsolat nem alakult ki — hangzik to­vább a határozat. — A gyermekeknél az anyai és az apai szerepet a nagyszü­lők töltik be, és biztosítják azt a családi környezetet, amelyből való kiemelésük a kicsinyek érdekével ellenté­tes volna. vára történt szóbeli végren­deletet érvénytelenné teszi. Törvényességi óvásra a Leg­felsőbb Bíróság más állás­pontra helyezkedett, és a végrendeletet érvényesnek mondta ki. — Közreműködő az, aki­nek a végrendelet tartalma kialakításában meghatáro­zó szerepe volt — hangzik a határozat. — Ez esetben az örökösül kijelölt férfi mind­össze küldönc szerepet töl­tött be, amikor a beteg ké­résére végrendeleti tanúkat hívott. Hogy az aktusnál je­len volt, csupán passzív magatartás, ami a végren­delet megalkotására nem hatott ki. A szóbeli végren­delet tartalma kialakításá­ban az illetőnek semmi sze­repe sem volt, ezért őt nem lehet közreműködőnek mi­nősíteni. Végrendelkezés szóban, betegágyban A Fővárosi Cipőbolt Vállalat gyermekcipő-szakboltot nyitott a fővárosban, Múzeum krt. 21. sz- Blat‘ (MTI-fotó: Pintér Márta felvétele — KS) flz üzletek ünnepi nyitvatartása A Békés megyei Tanács kereskedelmi osztályának tá­jékoztatása szerint az üzle­tek ünnepi nyitva tartása a következőképpen alakul: December 22-én, szomba­ton minden nyíltárusítású üzlet hétköznapi, a vendég­látóipari egységek szombati rend szerint tartanak nyitva. December 23-án, vasárnap minden élelmiszerbolt, csar­nok és piac 7—13 óráig nyit­va tart. Az iparcikküzletek és áruházak egész nap zárva lesznek. A vendéglátóipari, édesség- és virágüzletek szombati nyitva tartási rend szerint üzemelnek. December 24-én, hétfőn a tejet, kenyeret és halat áru­sító élelmiszerüzletek, csar­nokok és piacok 7—13 óráig tartanak nyitva. A tejet, ke­nyeret és halat nem árusító élelmiszerboltok, az ipar­cikküzletek és áruházak egész nap zárva lesznek. A vendéglátóipari, az édesség-, dohány- és virágboltok 15 óráig fogadják a vásárlókat. A szállodával rendelkező ét­termek, valamint az utasel­látó éttermek 20 óráig tarta­nak nyitva. December 25-én, kedden minden nyíltárusítású üzlet egész nap zárva lesz. A vi­rágüzletek vasárnapi, a ven­déglátóipari egységek szom­bati rend szerint tartanak nyitva. December 26-án, szerdán minden nyíltárusítású üzlet egész nap zárva lesz. A ven­déglátóipari, az édesség-, do­hány- és virágboltok vasár­napi rend szerint tartanak nyitva. December 29-én, szomba­ton, minden nyíltárusítású üzlet, csarnok és piac rendes hétköznapi, a vendéglátóipa­ri üzletek szombati nyitva tartási rend szerint üzemel­nek. December 30-án, vasárnap, minden élelmiszerüzlet, csar­nok és piac 7—13 óráig tart nyitva. Az iparcikkboltok és áruházak egész nap zárva lesznek. Az édesség- és vi­rágüzletek, a dohányboltok vasárnapi, a vendéglátóipa­ri üzletek szombati rend szerint tartanak nyitva. December 31-én, hétfőn, minden nyíltárusítású üzlet egész nap zárva lesz. Az édes­ség-, dohány- és virágüzle­tek vasárnapi, a vendéglátó­ipari üzletek a szokásos szil­veszteri rend szerint tarta­nak nyitva. Január 1-én, kedden min­den nyíltárusítású üzlet egész nap zárva lesz. A vendéglá­tóipari, az édesség-, a do­hány- és virágüzletek vasár­napi rend szerint tartanak nyitva. Téli esték hasznos elfoglaltsága Fotó: Gál Edit

Next

/
Thumbnails
Contents