Békés Megyei Népújság, 1979. december (34. évfolyam, 281-305. szám)
1979-12-13 / 291. szám
0 írre, december 13,. csütörtök NÉPÚJSÁG Félévszázados szenvedély Egy tűzoltózenész visszaemlékezései A napokban rendezték meg az orosházi önkéntes tűzoltó egyesület és a Petőfi Művelődési Központ zenekarának jubileumi hangversenyét. A zenekart K. Tóth Lajos alaFotó: Gál Edit pítótag, a zenekar mostani vezetője vezényelte. A siket*-» a vártnál is nagyobb' volt... Gyerek a zenekarban A zenekar vezetőjével a Petőfi Művelődési Központ egyik irodájában találkozunk. Életét végigkísérte a zene, s hogy milyen sokat jelentett mindez számára, arról valljon ő maga: „Lázár Lajos, az akkori községi jegyző, odavolt a zenéért. Az ő ötlete volt, hogy hozzon létre az akkor még község Orosháza egy tűzoltózenekart. így jött össze először 1929-ben 13 idősebb tűzoltó próbálni. Volt nekem egy nagybácsim, aki a tanácsnál dolgozott, s egyszer felkereste édesapámat: „Te, sógor — mondta —, nem kéne zenére taníttatni ezt a gyereket?” Akkoriban nem volt még divat a zeneoktatás. Lakott itt Orosházán egy csehszlovák származású katonazenész, Kotre Mihály, aki szívesen vállalta, hogy beavat a trombitajáték titkaiba. Amikor 1929. december 6-án először nyilvánosság elé léptünk, sokan ujjal mutogattak rám, hogy: „ni csak, egy gyerek is van a zenekarban!” Hát így kezdődött ... A háború szele egy-két évre szétfújta a társaságot, ki bevonult, ki gyászolta valakijét, és persze pénz se igen akadt a zenekar fenntartására ... Háború után ismét összejöttünk. Én előbb voltam tűzoltózenész, mint tűzoltó. Akkoriban divat volt a levente tűzoltóság, amelynek tevékenységében én is részt vettem. Később felnőtt koromra hivatásommá vált a tűzoltás. Huszonhét évig voltam állami tűzoltó. A kettőt persze nem lehet szétválasztani, hiszen át- meg átszőtte egymást a kétféle tevékenység. Egyébként édesapám is nagy zenerajongó volt. Bár becsületes mestersége kovács volt, nem egy hangszeren játszott, csak úgy amatőr szinten, örült, hogy én is zenész lettem. A nagy meglepetés Életemnek két nevezetes fellépése volt, az egyik az első felszabadult május elseje, a második pedig, amikor a fiam is bekerült, úgy 1947 —48 körül a felnőtt tűzoltózenekarba. Soha nem izgultam úgy, mint akkor... Ne higgye, hogy én biztattam rá, nem is tudtam róla, hogy zenét tanul. Egyik délután jön hozzám Laci fiam, s mondja: „apu, tessék már bejönni a szobába!” Előveszi a trombitát és fújja, hogy öröm hallani. „Hát, ezt kitől tanultad?” — kérdeztem. „— Édesapámtól! Csak úgy ellestem.” El sem tudom mondani, milyen boldog voltam ekkor. Azóta már végzett, zenét tanít. És van már egy még ifjabb követő is, az ötödikes kisunokám, aki a helyi állami zeneiskola úttörő fúvószenekarának tagja. Életem egyik legnagyobb vágya, hogy egyszer ő is ott üljön a felnőttek között... A megszállott Mondják, hogy megszállottja vagyok a zenének. Valóban így van. Az életet, a szépséget, az örömöt jelentette számomra a zenekarban töltött 50 év. Mondhatnám, szenvedélyemmé vált, s úgy lekötötte az időmet, hogy minden más rossztól; az italtól, s ne mosolyogjon meg, a nőktől is megmentett. A zenekar vezetését 15 éve vettem át. Akkor letettem hangszeremet — ez orvosi utasítás is volt —, a szívem nem bírta... Űj célok, feladatok állnak azóta előttem. Igyekszem a zenekar létszámát növelni. A 15 éve csak 14 emberből 26-ra bővült a társaság. Eleinte minden növendékkel az „Á”-tól nekem kellett foglalkozni, ma lényegesen könnyebb, hiszen az úttörőzenekar biztosítja az utánpótlást. Máris sok fiatalunk van. így jobban tudok törődni azzal, hogy egyre korszerűbb, színvonalasabb zenét adjunk. Emellett már csak egy dolgom van, hogy mindenkit ráneveljek a zene szeretetére, s a zenekarhoz való ragaszkodásra. A zenész nem terem csak úgy, a fán, ezért az érett, kiforrott embereket félve engedném el, mindenkit nehéz pótolni ... Mindehhez sok segítséget nyújt a Barcson évente megrendezésre kerülő kéthetes fúvószenei tábor, ahol komoly továbbképzésben van részem, már harmadik éve. Ha erőm és egészségem engedi, az idén is elmegyek, hogy útravalót kapjak a további munkához. V Tervek, vágyak s egy álom Hetente kétszer jövünk össze, hétfőn este összpróba, csütörtökön pedig szólampróba van. Megdolgozunk a sikerért, s azt hiszem, mindenki szívesen részt vesz a próbán, bár néha — mit tagadjam — vannak viták is. Terveim, vágyaim? Jólenne, ha kapnánk némi pénzt új hangszerekre. Szeretnénk még nagyon sokat szerepelni, hiszen olyankor érlelődik be munkánk gyümölcse. S még valamit: 1981-ben Orosházán kerül megrendezésre a megyei minősítő, erre készülünk most nagyban. Ez év nyarán Szarvason „Ezüstlant” fokozatot nyertünk, ehhez kellene még egy diploma ... Az „Aranylant”-ról egyelőre még csak álmodni merek ... Talán sikerül... Nagy Agnes Most jelent meg Szeretünk szórakozni, jókat nevetni, mosolyogni. Megértőn, cinkosan, vagy egy kicsit kajánul, persze, főleg a mások rovására. De vágyakozva is. Különösen, ha a téma egy hóbortos olasz család, teli vidám ugratásokkal, veszekedésekkel, számos apró-cseprő semmiséggel, s ugyanakkor soksok ragaszkodással egymás iránt. Apa, anya és három gyerek: a Kicsi, a Középső, a Nagy, belőlük áll — kutyástól, macskástól, rokonos- tól, barátostól — a könyv világa, mely egyébként a mai Olaszország. És csupa szeretet, ami nem zárja ki a mindennapi összekoccanást, s még a zűrzavart sem, amiből szinte sohasem keverednek ki. De azért mindig minden mégiscsak jól sikerül: a nyaralás, az ünnepek, a meglepetések stb. A könyvet — mely egy trilógia első része — az írónő „egy férj feljegyzésednek formájában irta meg rengeteg humorral, megértéssel, és a több gyermekes családok iránti elfogultsággal. Szinte minden sorából az csendül ki, hogy a teljes élet nem is lehet más, csak ez. Nincs valódi gyermekkora annak, aki egyedül nő föl, örökké felnőttek társaságában, mikor az igazi, a felejthetetlen élményeket a testvérek adják. Voltaképpen így egész a család. így ugyan több a gond, a galiba, a lakás is szűk ennyi embernek, de sok jó elfér kis helyen. Még az öreg autóban is, amelyet már csak az imádság tart össze, mégis nehéz megválni tőle, hiszen annyira hozzánőtt mindannyiójukhoz. Akárcsak hozzánk az egész Gam- berini család apraja-nagyja, mire végigolvassuk az Európa Kiadó Vidám könyvek sorozatában megjelent kötetet. Rádiós együttműködés Közös magyar nyelvű irodalmi estek rendezése, a Kabaré Színháznak vendég- szereplése, szórakoztató műsorok és zenei felvételek cseréje szerepel abban a két évre szóló együttműködési tervben, amelyet a Magyar Rádió és az Újvidéki Rádió vezetői szerdán írtak alá a Magyar Rádió székházában. A dokumentum szerint — amelyet Kiss Kálmán, a rádió elnökhelyettesé és Vladimir Juhas, az Újvidéki Rádió igazgatója látott el kézjegyével — évenként két- két közös magyar nyelvű irodalmi estet szerveznek Magyarországon és a Vajdaságban, s rendszeresen és kölcsönösen megrendezik a fiatal magvar, illetve jugoszláv költők kétnyelvű estjét. A tervek szerint a jövő évben a Magyar Rádió Kabarészínpada szerepel Újvidéken. A két rádió szórakoztató műsorainak szerkesztősége folytatja a humoros, szatirikus műsorszövegek cseréjét. Hétköznapok a sarkadi gimnázium és szakközép- iskolában A sarkadi Ady Endre Gimnázium és Postaforgalmi Szakközépiskolában tanév közben is igyekeznek új ötletekkel gazdagítani a korábbi lehetőségeket. A délutáni elfoglaltságok rendjét mindenképpen szigorítja az egy esztendővel korábban bevezetésre került kísérleti, 11 napos tanítási ciklus. Éppen ezért igyekeznek olyan speciális délutáni programokat összeállítani, amikor az azonos érdeklődésű diákok kapnak a korábbinál nagyobb lehetőségeket. Ehhez azonban szükség volt a helyiségek gazdaságosabb kihasználására is. így valósították meg a szaktantermi rendszer tanulmányi munkát segítő délutáni kiaknázását is. így ugyanis a diákoknak lehetősége nyílik a délelőtti tanítási órák után a korábban megszerzett ismereteket ugyanazoknak az eszközöknek a használatával elmélyíteni. Ez mindenképpen segítséget jelent a tanulmányi mozgalomban meghatározott célok megvalósításában is. Az óépületben szép, új olvasótermet alakítottak ki, a szakkörök pedig nemcsak az iskolában, hanem a kuJ- túrházban is működnek. Ez utóbbira azért is szükség volt, mert 180 középiskolás diák veszi igénybe a szilen- ciumok nyújtotta délu.ám tanulási lehetőséget. A kollégium és az iskola ebben az évben egy igazgatás alá került, s ez új lehetőséget kihasználva, a kollégista diákok délutáni elfoglaltságait az iskola egyéb tevékenységi köreivel összhangban igyekeznek megoldani. Az új tornaterem maximális kihasználtságnak örvend. Az iskola 18 órás tömegsportolási lehetőséget biztosít a diákoknak, s ezen felül a nagyközség dolgozó KISZ-alapszervezetei is rendszeresen igénybe veszik. Az iskola kollégistái pedig szombatonként és vasárnaponként itt rendezik,, rangadóikat”. A gimnázium összesen négy osztályában működik postaforgalmi szakközépiskola. A felmérések szerint a most végző negyedévesek elhelyezkedését biztosítja a Szegedi Postaigazgatóság. A gyerekek — több mint hetvenen — pedig a posta megnövekedett karácsonyi forgalma miatt részt vesznek néhány napon keresztül a postai munkában. Az iskola jó tárgyi felszereltségét az adottságok hatékony kihasználásával is erősítik. Például csoportosították az iskolákban folyó korrepetálási rendszert szaktárgyak szerint. Az egyik délutánon nyelvi, máskor matematika, fizika, s hasonló csoportosítású korrepetálások folynak a szaktantermekben. A szabad szombatokat az iskola 359 diákja igyekszik jól kihasználni. Több osztály máris szerve-, zett hétvégi kirándulást. Az iskola gazdag kiállítási anyagot felvonultató Ady Múzeuma, sajnos, még csak szűk körben ismert. Pedig szívesen várnák a környék általános iskolásait is! B. S. E. Műsoros délután A Művészeti Szakszervezetek Szövetsége koordinációs bizottsága, a Békés megyei szórakoztató zenészek szak- szervezeti bizottsága, a békéscsabai Kulich Gyula Ifjúsági és Üttörőház, a Békés megyei Vendéglátóipari Vállalat, valamint a Békés megyei OSZK december 15- én, szombaton délután 3 órai kezdettel a békéscsabai ifjúsági házban műsoros délutánt rendez a nemzetközi gyermekév tiszteletére. Az előadás címe: „A legszebb népdalok és magyarnóták gyöngyszemei”. A műsorban közreműködnek: Andó Mihály, Tiszai László, Visi László, Balogh Rozália, Lázár Mária és Simó Katalin énekesek. A zenét a'1 megye legjobb népi zenekaraiból válogatott nagyegyüttes szolgáltatja, ifj. Palotai Miklós vezetésével. A műsorvezető Széplaky Endre, a Jókai Színház színművésze lesz. A rendezők és a szereplők az előadás bevételét a nemzetközi gyermekalap javára ajánlották fel. Kedvez a téli „tavasz” az almáskamarást gyerekeknek is. Jól kihasználják az enyhe időt, játékkal a szabadban Fotó: Gál Edit m Tfg ; szó ÍRÓ Miért? Nehezen tudjuk elviselni az öntelt embereket, akik ország, világ előtt hangoztatják vélt erényeiket. Legalább ennyire ellenszenves az álszerények tábora, akik úgy próbálják kicsikarni az emberek elismerését, hogy nyilvánvalóan lekicsinylik önmagukat, számítva arra, hogy az ősi ellenkezési ösztöntől hajtva mások dicsérik őket. Azt hiszem, a rádióriporter Szilágyi Jánost még sose vádolták álszerénységgel. Kedvenc riportereim egyike nagyon is tudatában van saját értékeinek, s ha úgy hozza a sor, akár a nyilvánosság előtt is hangoztatni meri önmagáról, a munkájáról gondolt véleményét. Legutóbb például nyíltan bevallotta, hogy érzése szerint pompásan fog szórakozni az a rádióhallgató, aki hétfő délután meghallgatja új műsorát, amelynek a Miért? címet adta. Szilágyi tehát kiállt saját munkája mellett, s az elfogadott szemérmeteske- dő gyakorlattal ellentétben azt is vállalta, hogy dicséri a portékáját. Rokonszenves cselekedet ez még akkor is, ha — véleményem szerint — tévedett a műsor értékeinek megítélésében. Mert kész műsor, folytatásra érdemes sorozat helyett csak egyet hasított ki a riporter a rádió adásidejéből és a hallgatók figyelméből. Egyszerű — tehát kitűnő — ötletre épülne Szilágyi János legújabb találmánya. Az embereket izgató miértekre keres választ és arra is, hogy sokszor miért nem hallunk feleletet kérdéseinkre, máskor tán fel sem tesszük a kérdést. Figyelmet felcsigá- zón ismertette a riporter műsorának alapgondolatát, aztán jött az első csalódás, amikor elmondta a bemutatkozó adás tartalmát: Miért írja Száraz György a Naptárt az Élet és Irodalomba? Miért 12 nap nálunk az alap- szabadság? Miért olyan óvatoskodók mifelénk az apró- hirdetések? A lottóhúzásnál miért csak funkcionáriusok ülnek az elnökségben és a kevésbé rangos emberek húzzák a gömböket, s fordítva miért nem lehet? Miért, miért? Szinte hihetetlen, hogy egyik legjobb riporterünk, aki éppen éles kérdéseivel, kíméletlen igazmondásával lett híres — sokak előtt hírhedt —, sorozatának bemutatkozásaként ne talált volna a fentieknél izgalmasabb, közérdekűbb kérdéseket. Sajnos a feleletek kutatása során sem érte el saját színvonalát. Hiszen vagy interjút készített úgy, hogy a kérdéseit miérttel kezdte, vagy elmondott egy glosszába illő monológot valamely jelenségről, s utána a már kialakult vélemény alátámasztására csinált interjút. Mintha vízfejű, pipaszár lábú gyerekek kóvályogtak volna az éterben, olyan érzésem volt. Remélhetően a következő jelentkezésig „kinövi” ijesztő gyermekbetegségét Szilágyi János műsora. (Andódy) SZÍNHÁZ, MOZI 1979. december 13-án, csütörtökön este 19.00 órakor Békéscsabán: MANDRAGORA Vörösmarty-bérlet ♦ * * Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Születésnap, 8 órakor: Félelem a város felett. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: A Csendes-óceán kalózai, 7 órakor: Zsarutörténet. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: A gyilkos a házban van, 4 órakor: A fekete fülő fehér Bim I., II. rész, 8 órakor A hét mesterlövész. Békéscsabai Terv: 2X2 néha 5. Gyulai Erkel: Patyolatakció. Gyulai Petőfi: 3 és 5 órakor: Ajándék ez a nap, 7 órakor: Elszakadás. Orosházi Béke: Visszajelzés. Orosházi Partizán: fél 4 órakor: Púpos lovacska, fél 6 és fél 8 órakor: Gyilkos a tetőn. Szarvasi Táncsics Buffalo Bill és az indiánok. V. M. B. Gasperini: Én és ők
