Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

1979. november 11., vasárnap Kitekintés A környezetvédelmi aktivistákhoz, akik az Alta folyó közelében táboroznak, sok fiatal is csatlakozik (MTI-fotó: — Külföldi Képszolgálat — KS) Lappok négy országban Mikkel Eira a természet romlatlanságának megőrzését tartja a legfontosabbnak „Ez lesz az utolsó har­cunk. Ha győzünk, tovább élhetjük ezer éve megszokott életünket. Ha vesztünk, az a lappok halálát jelenti.” A prófétikus, bár kissé túlzó idézet Mikkel Eira lapp kör­nyezetvédelmi aktivista kije­lentése. Mikkel társaival együtt hosszú ideje harcol az ellen, hogy a norvég hatósá­gok új erőművet építsenek az ország északi részén. Véle­ményük szerint az építkezés, s az eddig háborítatlan tá­jat átszelő út veszélyeztetné egyrészt az Alta folyót — pedig ezt tartják a világ la­zacban leggazdagabb vizé­nek —, másrészt akadályoz­ná a rénszarvascsordák sza­bad mozgását. A rénszarvas az egyetlen háziállat, amely a sarkkörön túl is megél — a lappok életének gazdasági alapja. Igaz, a több száz ez­res állomány állandó legelte­tése még ma is nomád élet­formát követel, de tejük, hú­suk és bőrük a megélhetés forrása. Kevesen tudják, hogy nem­csak a finn, hanem a lapp nyelv is rokon a magyarral. Bár a nép eredete nem telje­sen tisztázott, s vándorlásuk útvonala sem igazán ismert, annyi megállapítható, hogy körülbelül ezer évvel ezelőtt érkeztek mai lakóterületeik­re: a Skandináv-félsziget északi vidékeire. Napjaink­ban legnagyobb részük Nor­végiában él (20 ezer körül), s 2, 3, illetve 8 ezerre becsü­lik a Szovjetunióban, Finn­országban és Svédországban élő lapp népességet. Egysé­ges irodalmi nyelvük nincs, legtöbbjük ismeri annak az országnak nyelvét, ahol él. Kultúrájuk, kézműiparuk is fejlett, öltözékük nemcsak életkörülményeikhez alkal­mazkodik tökéletesen, hanem színes, díszes is. Ez éppúgy vonzza a tu­ristákat, mint az évről évre fő látványosságként megren­dezett rénszarvasbefogás és -vásár. Nem mintha Lapp­föld ezenkívül nem nyújtana csodálatos élményeket: hó­val borított síkságokat, ra­gyogó napsütést, néha 16 órás nappalokat, a téli sportok teljes skáláját, lazac- és pisztránghalászatot, arany- mosást vagy északi fényt. A legfőbb idegenforgalmi vonz­erő mégis a tiszta, romlatlan környezet. Ez magyarázza azt a fél­tést, ami Mikkel Eirat és társait vezérli. Kétszer aka­dályozták már meg az épít­kezések megkezdését, testük­kel zárva el az utat a felvo­nuló munkagépek előtt. „Mi nem akarunk erőszakot” — vallja vezetőjük. A hatósá­gok viszont bejelentették, hogy legközelebb — akár rendőri erő felhasználásával is — keresztülviszik tervei­ket. (szegő) Filatéliai hfrek Legutóbb azzal foglalkoz­tunk, hogy mit gyűjtsünk, és hogyan gyűjtsünk bélyeget. E téma befejezéséül legyen szabad megjegyeznem, hogy végeredményben mindegy, ki mit gyűjt, az a fontos, hogy örömet és szórakozást nyújtson a vele való foglal­kozás, és fokozza a kedvet a filatelistává váláshoz. Ezek után szabad legyen még egy keveset szólni a posta és a bélyeg történetéről is. Elő­ször a posta történetéről rö­viden; A posta intézménye mindenütt, tehát hazánkban is futárszolgálatból fejlődött ki. Történelmi adatok bizo­nyítják, hogy már a honfog­lalás idejében alkalmi futá­rok biztosították az összeköt­tetést az egyes törzsek vezé­rei között, ezt a futárszolgá­latot követték azután a rend­szeres postajáratok. Ez idő-, ben a posta nálunk nem volt népszerű, mert a postameste­rek idegenek voltak, és Bécs- ből igazgatták őket. Hivata­los nyelvük is német volt. Egy'-egy erélyesebb, ráter­mettebb főpostamester kivé­telével megfelelő vezetésben sem részesült, úgy hogy a levelek hihetetlen késésekkel érkeztek meg a rendeltetési helyre. Hogy a késések és a beszedett, illetve kirótt por­tók ellenőrzése lehetővé vál­jék, a bécsi igazgatás elren­delte, hogy a postaállomások lássák el magukat bélyegző­vel, és azt alkalmazzák a le­vél címlapján. Ezek a bé­lyegzők többnyire hosszúkás téglány alakúak voltak, és a helyneveket, hacsak erre le­hetőség nyílt, német nyelven tüntették fel, mint pl. Ofen, Debreczin, Grosswarden stb. Ezek voltak a mai postabé­lyegzők primitív ősei. A posta magyarosítása te­rén az első lépés 1838. évben történt, amikor a helytartó- tanács rendeletet adott ki, hogy a postaprefektúrák fel- terjesztéseiket magyar nyel­ven is tehetik, majd 1840- ben, hogy a postahivatalok az addig használt német ve- vények helyett magyar szö­vegűeket használjanak. Bár 1848-ban a postahivatalokban már magyarok, magyar szel­lemben látták el a szolgála­tot, a szabadságharc össze­omlása után — az 1867-es kiegyezésig ismét a gyűlölt osztrák kormány vette át a posták igazgatását. Az 1867- es kiegyezés elismerte ugyan az 1848-as magyar törvények érvényességét, és helyre is állította a magyar postaigaz­gatás önállóságát, az önálló magyar bélyeg kiadása még nem történhetett meg, mert az országban nem volt erre megfelelő nyomda. Az 1848- as kormány is tervezett már magyaros jellegű bélyeget, melyet Than Mór akkori ki­váló festőművész el is ké­szített, de a szabadságharc leverése következtében ki­adásra és forgalomba nem kerülhetett. Pedig ezzel 2 évvel megelőztük volna Ausztriát az első postabé­lyeg kiadásában. Vas Tibor Autó — motor Pára a szélvédőn Ősszel és télen fokozottabb óvatossággal, nagyobb odafi­gyeléssel lehet csak bizton­ságosan közlekedni. Éppen ekkor van szükség arra, hogy kifogástalanul lássuk az utat, amiben akadályt je­lenthet egy alattomos jelen­ség, az ablakok bepárásodá­sa. Ha a párásodás nem­csak az első és hátsó szélvé­dőre, hanem a kocsi oldal­ablakaira, és külső-belső tükreire is kiterjed, végzetes helyzetbe kerülhet az autó­vezető. A bepárásodás kívül és belül egyaránt' fenyegeti az ablaküvegeket. Elindulás után kívülről már nem csa­pódik le pára az üvegre, de ehhez előbb — a gumilapos lehúzás után — a gépkocsi minden ablakát tisztára kell törölni. Ha egy ronggyal csak tessék-lássék töröljük végig az ablakot, a nedves­séggel együtt szétmázoljuk az előző napon lerakódott port és egyéb szennyeződése­ket. Nagy könnyelműséget követ el, aki elindulás után csak az ablaktörlő lapátok­kal távolítja el a párát, de a szélvédő sarkain és szélén megmarad az átlátszatlan, szürke réteg. Komoly felelőt­lenség az is, ha valaki csu­pán az első szélvédőt tisz­títja meg. A hátsó szélvédőn levő páraréteg a hátralá- tást akadályozza, és ha a bal oldali ablakot sem tö­röltük le, még a külső visz- szapillantó tükröt se hasz­nálhatjuk. Ha kívülről gondosan le­tisztított ablakokkal indu­lunk el, még mindig hátra van a belső párásodás ve­szélye, ami nem kevésbé kellemetlen. Amikor nedves időben, illetve reggel vagy este egynél több személy száll be a gépkocsiba, aján­latos az ablakokat egy idő­re leengedni, hogy a kilég- zett pára eltávozhassék az utastérből, ne csapódjon le az üvegfelületekre. Amikor a kocsi már haladt néhány ki­lométert, megfelelően átme­legedett a motor, a vízhűté­ses kocsiknál a szélvédőt már hatásosan párátlanítja a fűtőberendezés, ha*a meleg levegőt az üvegre irányítjuk (az oldal- és hátsó ablakok párátlanítására használjuk a szórópalackban kapható fo­lyadékot, vagy a páramente­sítő vegyszerrel átitatott ken­dőt.) Jól teszi, aki a gépkocsi hátsó ablakát fűtőszálas páramentesítővel látja el, amit egy kapcsoló közbeik­tatásával az autó akkumulá­torához kell csatlakoztatni. Megéri a kiadást, jelentősen fokozza a vezetési biztonsá­got. A közlekedéspszichológu­sok figyelemre méltó észre­vételeket hangoztatnak a be­párásodott gépkocsiablakok­kal való autózással kapcso­latban. A bepárásodás — mondják — korlátozza látá­sunkat, az erőfeszítés pedig idő előtti elfáradozáshoz ve­zet. A látási információk csökkenése érzelmi elbizony­talanodást, szorongást, tév- cselekvéseket válthat ki. A párásodás ugyanis akadályoz­za az alaklátást, és ez elve­zet a fantázia élénkebb mű­ködéséhez. Ha pedig az alak­látás érzékletessége megszű­nik és fölénybe kerül a kép­zelet, ott már nem lehet megbízni a gépkocsivezető­ben. B. I. Tudomány — technika n sokoldalú helikopter Korunk egyik legsokolda­lúbb technikai eszköze a he­likopter, amely a függőlege­sen történő fel- és leszállá­son kívül ferde irányban is képes emelkedni és süllyed­ni. A helikopter feltalálása után mindenki azt gondolta, hogy elsősorban utas- és te­herszállításra lesz alkalmas, de az idő nem igazolta ezt a jóslatot. Rendszeres utas­szállításra külföldön is csak elvétve alkalmaznak heli­koptereket, ami főleg a drá­ga üzemével, magas utaski­lométer-költségével magya­rázható. Nyilvánvalóan a pol­gári szakterületeken csak ak­kor alkalmazzák, ha más repülőeszköz nem jöhet szó­ba, vagy ahol a költség alá­rendelt szerepet játszik. Annál elterjedtebbek vi­szont a helikopterek példá­ul a mezőgazdaságban per­metezésre vagy műtrágyaszó­rásra. A helikopternek telje­sen mindegy, hogy milyen a beszórandó terület nagysága, milyenek a terepviszonyok, mert akár egyenként is per­metezheti a gyümölcsösker­tek fáit. A közúti forgalomellenőr­ző és szabályozó rendőrségi helikopterek szerepe közis­mert. De igen jelentős a se­gélynyújtó helikopterek sze­repe is. Különféle természeti csapások, szerencsétlenségek 1 Az antennaszerkezet még a ; földön Megkezdődött az emelés (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) esetén gyorsan a helyszínre érkeznek, élelmet, ruházatot juttatnak a rászorultaknak, életet mentenek, s így ko­moly szenvedéstől mentik meg a bajba jutottakat. Igen kedvezően alkalmazhatók a helikopterek erdőtüzek oltá­sára is, de esetenként a nagy­városok központjában zsú­folt forgalmú területeken is jobban beválnak, mint a tűz­oltóautók. Használják még a helikoptereket nehezen jár­ható terepen való kábelfek­tetésre. A polgári területeken azon­ban legelterjedtebben az épí­tőipar használja a helikop­tert emelő- és szállítóeszköz­ként. Bizonyos esetekben a helikoptert külnöleges fel­szerelésekkel egészítik ki, de emelő-szállító szerepre nem­csak a különleges kialakítá­súak, hanem az alaptípusok is használhatók. Manapság már alig nélkülözhetők a kü­lönféle csővezetékek fekteté­se, javítása esetén és épület­elemek beemelésekor, vagy nehezen megközelíthető épít­kezésekhez anyagszállítások­ra. A tv-tomyok, rádióadók építésénél a szerkezetek be­emelése a helikopterek leg­látványosabb feladata. Légi szállítások A repülőtársaságok alapos ! elemzéséből kitűnt, hogy a nagy forgalmú útvonalakon olcsóbb egy nagy repülőgé­pet, mint több kicsit üzemel­tetni. De az óriási szállító i repülőgépekre nemcsak a polgári repülésnek, hanem a hadseregeknek is szüksége van. A szárazföldi csapatok mo­torizációja oly nagyfokú, i hogy az elmúlt évek na- j gyobb gyakorlatain a „had- j színterek” útjain dugók ke- jletkeztek; a gyakorló alaku- j latok mozgását és ellátását ; csakis légi szállítással lehe- i tett megvalósítani. De a kor- ; szerű hadviselésben a légi szállítás azért is fontos, mert : olykor teljes alakulatokat — : technikai - eszközeikkel együtt , — rövid idő alatt több száz, ! esetleg több ezer kilométer- : nyi távolságra kell eljuttat- ; ni. Ezt a feladatot csak nagy \ teherbíró-képességű szállító repülőgépekkel lehet megol­dani, hiszen egy-egy harc- : kocsi, rakéta, indítóállvány | önmagában is többször tíz tonnát is nyom. A polgári és a katgnai re­pülés tehát lényegében ugyanazokért az előnyökért sürgette a mind nagyobb és nagyobb repülőgépek megal­kotását. Ez az oka, hogy a katonai és polgári óriás gé­pek csak fölszereltségükben térnek el egymástól: a leg­több óriásnak van katonai és polgári személy- és teher­szállításra alkalmas változa­ta is. A szállító repülőgépet ak­kor tekintik gazdaságosnak, ha felszállósúlya a követke­zőképpen oszlik meg: a szer­kezetsúly 40—50 százalék, a hasznos teher 20—30 száza­lék. és a tüzelőanyag ugyan­csak 20—30 százalék. Ehhez természetesen egyrészt kis fajlagos üzemanyag-fogyasz­tású hajtóműre van szük­ség, másrészt a hajtómű egy­ségnyi teljesítményre jutó sú­lyának is kicsinek kell len­nie, hiszen a szerkezetsúly szintén csak a hasznos te­her csökkentése révén növe­kedhet. Az első óriás szállító repü­lőgépeket légcsavaros gáztur­binák emelték a magasba, az újabbakat gázturbinás su­gárhajtóművek. ^ENSZ-csapat előkészülete légi szállításra (MTI Külföldi Képszolgálat)

Next

/
Thumbnails
Contents