Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-11 / 264. szám

1979. november 11., vasárnar „Tömören, okosan tájékoztat” Bemutatunk egy újszülöttet Hz Opel-lány esete Az új hetilap június ele­jén jelent meg az újságáru­soknál. Első számát és aztán a többit nem kísérte nagy hírverés. Gazdái-szerkesztői okkal-joggal számítottak ar­ra, hogy a Heti Világgazda­ság magától is könnyen meg­találja az utat az olvasók­hoz, szakemberekhez és lai­kusokhoz egyaránt. Ez a szá­mítás — úgy tűnik — be­vált: öt hónap múltán, be­szélgetésünkkor Vince Má­tyás főszerkesztő emlegetett egy fogadást, amely nyolc­ezer példány eléréséről, il­letve túlszárnyalásáról szólt még erre az évre, s ma már majdnem a duplájánál tar­tanak. — A szkeptikusok annak­idején azzal ijesztgettek ben­nünket, hogy Magyarorszá­gon nincs hagyománya a gazdasági ismeretterjesztés­nek, tehát nehéz dolgunk lesz. Akik a lapot életre hív­ták, másként vélekedtek. A megváltozott világ- és hazai gazdasági körülmények kö­zött hihetetlenül megnőtt az igény és az érdeklődés a gaz­dasági témák iránt. A heti­lap elődje, a napi Világgaz­daság azonban kizárólag a szakmai köröknek készült. Másrészt valamennyien na­gyon jól tudjuk, hogy a vi­lágpolitikai események mö­gött megannyi gazdasági ok húzódik meg, a háttér meg­világítása nélkül a nagypo­litika fejleményei csak ne­hezen érthetők meg. Még egy lényeges indíték: riport- készítés közben magunk is tapasztaltuk, hogy az olva­sók gyakran panaszkodnak a gazdasági cikkek körülmé­nyes, nehezen emészthető nyelvezetére. A Heti Világ- gazdaság azt a feladatot vál­lalta magára, hogy bizonyít­sa: gazdasági témákról is le­het hétről hétre érdekesen, olvasmányosan, a szakmai követelményeket kielégítve írni. — Az egyik olvasói levélben ezt találtam: „Az utóbbi két évben megjelent hetilapok kö­zül a Heti Világgazdaság az egyetlen, amelynek létjogo­sultsága van. Tömören, okosan, aktualitásokról tájékoztat. Hi­ányzott.” Bevallom, közgazdász szemmel különösen örülök en­nek az értékelésnek. Tegyünk most próbát: ezt a véleményt szem előtt tartva nézzük vé­gig a november 1-i számot! — Két cikk is olvasható a Heti Világgazdaságban, amely a hazánkban még gyerekci­pőben járó üzemszervezésről szól. Tim Gummer angol üzemszervező, aki most a debreceni Biogál Gyógyszer- gyárat tanslmányozza, nyi­latkozik lapunknak, és a kö­vetkező megállapításával, úgy érzem, nagyon fején találta a szöget: „Feltűnt, hogy a ma­gyar középvezetők milyen briliáns érveléssel tudják egy-egy változtatási tervről kapásból bizonyítani, hogy végrehajthatatlan.” Azt hi­szem, ehhez különösebb ma­gyarázat nem szükséges. A Heti Világgazdaság ugyanak­kor hasznos tippeket is ad a svéd vállalatszervezés be­mutatásával. Egy olyan gaz­dasági „mágussal” ismertet­jük meg az olvasókat, akinek tanácsaira akkor figyeltek fel hazájában, amikor Svédor­szág bajba került a világpia­con. Részletesen szólunk a nyugat-európai acélválságról, nem mulasztva el természe­tesen a hazai termelés hely­zetének bemutatását sem. S végül, egy mindennap idő­téma : az energiatakarékos­ság. Nyugat-Európában októ­ber energiahónap volt. En­nek kapcsán közlünk egy összefoglaló írást a fejlett tő­késországok energiagondjai­ról és -pazarlásáról. Hogy tömörek, okosak-e ezek a cikkek, azt döntsék el az ol­vasók, hogy aktuálisak, az nézetem szerint aligha vitat­ható. — Azért valljuk be azt Is, bármilyen sajnálatos, „szeren­cséje” volt ennek a hetilap­nak, hiszen olyan időpontban Jelent meg, amikor nehéz gaz­dasági helyzetünkben köteles­ségünk odafigyelni a világgaz­daságra, saját munkánkra. — Így igaz. Mind többen ismerik fel, hogy a világ- gazdasági változások meg­szabják a magyar gazdaság manőverezési lehetőségeit, közvetve vagy közvetlenül hatnak mindennapi életünk­re. Rovataink — a Fókusz­ban, a Nemzetközi gazdaság, Magyarország, Monitor stb. — mind-mind friss, színes, közérthető és érdekes cikke­ket szándékoznak közölni, amelyeket szívesen forgat a nem közgazdász érdeklődő, de amelyek tény- és szak- szerűségükkel, információ­gazdagságukkal a gazdasági vezetőknek is hasznos irány­tűt jelentenek mindennapi munkájukhoz és a jövő fel­adataihoz. Ennek érdekében tekintélyes szerzők, szakem­berek, a helyszíneken legin­kább jártas tudósítók, s kül­földi újságírók egyaránt szó­hoz jutnak lapunkban. — Már jó néhány csütörtö­kön volt alkalmam forgatni a Heti Világgazdaságot. Minden alkalommal feltűnt, milyen szellemesek — néha túl szel­lemesek —, találóak a címek, milyen gonddal készül minden egyes címlap, s egyáltalán, hogy az egész lapnak milyen fiatalos a „lelke”. — Szerkesztőségünk 16 munkatársa szinte mind fia­tal, de új lapot létrehozni az újságíróknak, azt hiszem, egyébként is lelkesítő vállal­kozás. Ez az újszülött — a Heti Világgazdaság — há­rom hónap alatt született meg, és most öt hónapos: szüksége van a lelkesedésre, hogy komoly, megbízható „felnőtt” legyen belőle... Kocsi Margit Lovag Ostman von der Leye bonni vállalkozó, szen­vedélyes tengeri vitorlázó­nak nincs szerencséje hajói­val. Az utolsó előttit eladta ugyan egy düsseldorfi hen­tesmesternek. A „Sarkcsillag IV.” ezt követően, utasaival együtt titokzatos módon el­tűnt a Karib-tengeren. Az utolsó Ostman-yacht, a „So- nia” nem követelt ugyan emberéletet, mégis bajba hozta a lovagot. A francia rendőrség gyanúja szerint ugyanis a hajóval tonna­szám fuvaroztak hasist Li­banonból a Riviérára. A ha­jó kapitányát és két nyugat­német társát kábítószercsem­pészet vádjával bíróság elé állították. Ostmanon kívül azonban egyik másik előkelőség is gyanúba került: Christina Opel, az autóbirodalom örö­kösnője. St. Tropezi villájá­nak magánkikötőjébe — a rendőrség szerint — 1977 nyarán 50 mázsa hasis érke­zett. Ebből 36 mázsát, 8 mil­lió márka értékben meg is találtak a környező házak­ban, amelyeket ugyancsak az Opel család bérelt. A vád dossziéjában szerepelt egye­bek mellett egy luxus ma­gánrepülőgép bérlete közel- keleti utazásra. A gép út­közben hibássá vált, leszállt. A repülőgép átvizsgálásakor kiderült, hogy feledékeny utasai jókora adag hasist is felejtettek a fedélzetén. S hogy a társaság útközben kábítószerrel űzte el unaí- mát, arról az ugyancsak ott talált fotóalbum tanúsko­dott. A bulvársajtó számára szenzáció: egy Opel a vád­lottak padján; az ügyben szereplő többi előkelőségről nem is beszélve! Egyesek azért aggódtak, hogy a vád­lottak gazdagsága súlyosbít­ja az ügyészség eljárását. Günter Sachs, Christina uno­katestvére, például már elő­re így érvelt: „A törvény előtt egyenlőség van: a gaz­dagokat sem lehet kemé­nyebben sújtani, mint a sze­gényeket !” Hamarosan kiderült azon­ban, hogy korai volt az ag­godalom. A sztárügyvédek rövidesen elérték, hogy Christina Opel a vizsgálati fogházat pszichiáteri keze­léssel cserélhéti fel, és fél­millió márka kaució ellené­ben szabadlábra került. Ke­vésbé ismert vádlott-társai- val szemben nem volt ilyen elnéző a francia bíróság. A vád azonban nehéz helyzet­ben van, a lefoglalt hasison kívül nincs megnyugtató bi­zonyíték a vádlottak ellen. A tanúk egy része maga is kábítószercsempész, vagy olyan, akikről köztudott, hogy a csempészek zsarolá­sára specializálódott. Nincs bizonyíték arra sem, ki vá­sárolta és ki finanszírozta a sokmilliós üzletet. A gyanúsítottak 27 hóna­pot töltöttek vizsgálati fog­ságban, és minden eszközt felhasználtak ártatlanságuk bizonyítására. A sajtó egy része — miként arról a nyu­gatnémet Spiegel beszámol — amiatt kesereg, hogy túl keményen bánnak a gyanú­sítottakkal, és Christina Opel „rideg gyermekkorával” pró­bál érvelni. Az Opel család azt szeretné bizonyítani, hogy Christina idegbeteg, aki tet­téért nem felelős. A védeke­zés nemcsak a börtönbünte­tés elkerülését célozza. Az illegális hasiscsempészés után ugyanis több millió frank vámot is kivetnek, aminek fő terhe elsősorban az Opel-vagyont terhelné. G. I. Spanyol képeslap A Costa Brava —a Vad­part név nem földrajzi, ha­nem turizmus teremtette fo­galom, a francia—spanyol ha­tártól délre eső tengerparti szakaszt foglalja magába. Az idegenforgalmi honfogla­lás előtt csak kis halászfal­vak sorjáztak a parton és vad, sziklás öblök, homok­strandok választották el őket egymástól. Costa Bravát elsősorban természeti szépségei tették világhírűvé, s alig 20 éve lett a nyaralók kedvelt helye. Ott, ahol 1951 előtt az egész tengerparti szakaszon mind­össze 10 szálloda emelkedett, most több ezer, minden ké­nyelemmel felszerelt szállo­da és a vendéglők egész so­ra várja a világ minden tá­járól idesereglő turistákat. A környék — Katalónia — nem közigazgatási fogalom, hanem történelmi és nyelvi területegység. Fővárosa Bar- celóna, Madrid vetélytársa, a legnagyobb spanyol iparváros és világkikötő. Az egész or­szág legmodernebb városa, amerikai arányokban és íz­lésben épült szállodákkal, szórakozóhelyekkel, Párizst is szinte felülmúló fantasz­tikus utcai forgalmával. Ez a spanyol „Európa”, ahol az életmód gyorsabb és eleve­nebb, több a mozgás és ke­vesebb a szemlélődés, mint az „igazi” spanyol városok­ban. Szállodák esti fényben Lloret de Marban A turistakavalkádban a leg­nagyobb forgalmuk a divat­butikoknak van. A világ minden részéről idegyűlt lá­nyok, asszonyok az üdülés napjai, hetei alatt a Iegbohó- kásabb ruhákat is megvásá­rolják A Costa Brava, az*» v”<iDart elnevez*' nemcsak a sok he­lyütt sziklás terep miatt találó, haueu. „„ _ .iu hul­lámzó tenger sem túl barátságos Kolombusz hajójának, a Santa Mariának hű másolata ring a barcelonai kikötőben A Sagrada Família, azaz tel­jes nevén a Szent Család bűnbánati temploma Barce­lonában. Antónió Gaudi vi­lághírű alkotása kizárólag adományokból épül. A meg­közelítő becslések szerint 300 év múlva lesz teljesen ké­szen A spanyol tengerpart szim­bólumai, a délszaki növé­nyek és a hatalmas szállodák Martin Gábor képriportja Christina von Opel unokafivérével, Günter Sachs-szal a tár­gyalásra indul (Fotó — KS)

Next

/
Thumbnails
Contents