Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-11 / 264. szám
Száz kislány a Szabadság téren Arcok, hangok a leánykollégiumból 1979. november 11., vasárnap —----------------------------------------------------------------------------------K özkinccsé, tudatformáló erővé válnak a munkásmozgalom tapasztalatai Interjú Kovács Ferencnével, a megyei pártbizottság archívumának vezetőjével történeti bizottságok munkájának eredménye például Gyulán ,,A két forradalom fénye” című munka, Orosházán a Tanácsköztársaság időszakában tevékenykedők visszaemlékezéseit tartalmazó „Orosháza a forradalomért” című kötet. A Horthy-korszak feldolgozására vonatkozó témajavaslat kidolgozásában a megyei munkásmozgalmi történeti bizottság is részt vett. A munka már meg is indult, és várhatóan 1983-ra készül el a megyei tanács művelődés- ügyi osztályának közvetlen gondozásában. Egy hosszabb távra szóló visszaemlékezéseket gyűjtő tervezetet is elkészítettünk, és most kezdeményezünk széles körű akciót a felszabadulásunk 35. évfordulójának jegyében. Ennek a célja, az 1944—48. közötti emlékek, dokumentumok, visszaemlékezések összegyűjtése. Természetesen a feltáró munkában sokkal előrébb állunk, mint a feldolgozásban. — Erről az akcióról bővebben szeretnénk hallani. — A párt megyei végrehajtó bizottságának határozata tartalmaz számunkra olyan feladatot, hogy végezzük el az 1944—48 közötti időszak monográfikus feldolgozását. Ehhez viszont szükség van forrásértékek feltárására, összegyűjtésére. Ezt a célt szolgálja akciónk. — Miért van erre szükség? Nincs elég írásos dokumentáció? — Ez az egyik lényeges körülmény. A másik az a tapasztalat, hogy sok forrásanyag, amelyek elősegíthetnék e korszak minél teljesebb feldolgozását, magán- személyek birtokában van. Nem nélkülözhető, hogy ezek a dokumentumok, valamint a személyes visszaemlékezések is eljussanak a feldolgozó kutatókhoz. — Kikhez fordulhatnak a történeti bizottságok? — Mindenkihez, akik a demokratikus átalakulás időszakában történt eseményekben részt vettek, vagy erre vonatkozó feljegyzéseik, irataik, jegyzőkönyveik, nyomdatermékeik vannak. Vagyis azokhoz, akik a Magyar Kommunista Párt, a Szociáldemokrata Párt, a Nemzeti Parasztpárt, a Független Kisgazdapárt, a szakmaközi bizottságok, a szakszervezetek, az MNDSZ, az UFOSZ, a FÉKOSZ, a földműves-szövetkezetek, a termelési bizottságok, az üzemi bizottságok, a nemzeti bizottságok és egyéb népi szervek, valamint az egykori államigazgatás dolgozói voltak. — Legtöbb ember ragaszkodik emlékeihez és nem szívesen válik meg tőle. — Ez így van, és ezt meg is kell értenünk. Ha valaki mégis átadja birtokában levő dokumentumait, mi azt a megyei archívumban továbbra is úgy kezeljük, mint személyes tulajdonát, amelyhez bármikor hozzáférhet. Aki pedig így sem akar megválni ezektől, azokról fénymásolatot készítünk, és az eredeti anyagot számára természetesen visszaadjuk. — Egészen pontosan, hová fordulhatnak, akik segíteni akarnak? — Az egész akció szervezői, koordinátorai a helyi munkásmozgalmi történeti bizottságok. Ezek mindegyike az adott hely pártbizottságához kapcsolódik. Következésképpen a helyi pártbizottságok mindenütt pontos felvilágosítást nyújtanak. Nemcsak felvilágosítást, hanem útmutatást, sőt írásos segédletet is adnak. Ezenkívül a Hazafias Népfront helyi bizottságaihoz és a tömegszervezetekhez is fordulhat bárki ez ügyben. — Szó esett arról, hogy nemcsak e korszakra vonatkozó dokumentumok, hanem visszaemlékezések gyűjtéséről Is'szó van. A visszaemlékezések írásánál pedig fennáll a veszély, hogy az emlékező nem mindig a történelmileg lényeges momentumokra fordítja a figyelmét. — Gondoltunk erre, és éppen ezért a visszaemlékezések megírásához messzemenő segítséget nyújtunk. Lényegében már elkészült egy olyan írásos anyagunk, amely képes lesz ezt a feladatot megoldani. — Végül még egy kérdést: Meddig tart a gyűjtőmunka? — Akciónkat a felszabadulás 35. évfordulója jegyében indítottuk. Ebből következik, hogy 1980 végéig tart, majd a feldolgozás következik, amellyel a VI. ötéves terv során szeretnénk elkészülni. Enyedi G. Sándor Sikeres akció % a politikai kiadványok terjesztésében — El sem tudtuk képzelni 14 évesen, mit jelent a kollégiumi élet! Akár kis faluból, akár nagyközségből jöttünk, teljesen más világ várt ránk itt, Békéscsabán. — A legnehezebben azt szoktam meg, hagy akár tetszik, akár nem, a meghatározott időben kell tanulni! A hiúságunknak hízelgett az önállóság, hogy a zsebpénzünket nekünk kell beosztani; magunk látjuk el önmagunkat ... — Igen, otthon is kicsit másként néztek ránk ezután. Féltettek, de titokban büszkeséget éreztek: „Lám, lám, a lányunk megáll a lábán!” Már nem láttak annyira gyereknek. — Az enyémek régen megismerték a koleszos életemet is. Olyan jó sztorikat lehet mesélni arról, ami száz lány között megtörténik! A fiúktól féltenek igaz, pedig nincs okuk rá a szüléinknek. A legtöbb lánynak helyén van az esze, s ha nem, mi többiek helyrebillentjük. Inkább az a baj, hogy nem sok lehetőségünk van az ismerkedésre. — Ugyan, hol találkozhatunk fiúkkal? Legfeljebb csak a diszkóban, a MÁV Kultúrházban. Ezek a beszélgetések elég felületes barát- kozást jelentenek. Az iskolában, a kollégiumban mindenhol lányokkal találkozik az ember. A kimenők idején, az utcán nem ismerkedünk. Esetleg, ha más kollégiumokkal közös rendezvényt szervezünk, akkor ott fiúk is vannak. Mégis azt mondom, nem kell bennünket félteni, idővel megtaláljuk a magunkhoz valót! — Jó, hogy egy iskolából vagyunk, összetartanak az évfolyamok. Egymás baja, vagy öröme iránt nem vagyunk közömbösek. Betyárbecsület? Én nem így nevezném, ha valakinél rosz- szat sejtünk, észre térítjük. Nemcsak róla van szó, hanem a közösségről is! Szerintem nagyobb jelentősége van annak, ha mi figyelmeztetjük, mintha a felnőttek szólnának, nem igaz? öreg épület, fiatal lányok öreg épület Békéscsabán, a Szabadság téren a Kulich Gyula kollégium. Száz kislány él benne, a Sebes György Közgazdasági Szak- középiskola tanulói mindnyájan. Nem kollégiumnak épült ez a ház, annál érezhetőbb a lakók gondossága, hogy céljának megfelelően formálják. Minden talpalatnyi helyet kihasználnak. A folyosó társalgó és pihenő is. A tanuló esetenként klubszoba. A kicsi könyvtár alkalmanként zeneterem. A hálókban csendes nyugalom, a hófehéren vetett ágyak során szépen hímzett díszpárnák. Délutánonként, aki fáradt, itt lepihenhet, akárcsak otthon. Két lépés hosszú, ugyanannyi széles az igazgatónő irodája, ahol beszélgetünk. Pocsai Jánosné, Marika, s az egyik .nevelőtanár, Soósné Szigetvári Ágnes szeretettel mesél erről a „leánybirodalomról”. — Négy csoportban élnek, tanulnak a gyerekek évfolyamonként — mondja az igazgatónő. — Hallottam már kollégáktól, hogy „ha végképpen elfáradok a tanításban, megyek valamelyik kollégiumba pihenni”. Ha megpróbálnák, biztosan megismernék a terület buktatóit. Tanítani, nevelni, felzárkóztatni ezeket a vidékről jött, a családi környezetből átmenetileg elkerült félig gyerek, félig már nő emberkéket, csodálatosan nehéz és szép feladat! Mi szerencsések vagyunk, hiszen a kollégáink egyetemet végzett, felkészült pedagógusok. A hátrányunk annyi, hogy természettudományi szakosokként kerültünk össze, de az érdeklődésünk humán jellegű. A gyerekeink az iskolában kevesebbet tanulnak a művészetekről, az irodalomról, mint a gimisták, s ezt a hiányt a kollégiumban igyekszünk pótolni. Soósné, Ági külsőre beil- lenne a kislányok sorába, de halk szavú határozottsága a gyakorlott pedagógusé: — Talán egyetlen értelmiségi szülő gyereke sincs a kollégiumban, és mindenki vidékről jött. Ezeknek az adottságoknak az előnyével és a hátrányával számolnunk kell. A mi lányaink önállóbbak. lelkesebbek, mint sokan a városiak közül. Szívesebben dolgoznak is, érzékenyebbek a különböző kulturális és nevelő hatásokra. Sokat beszélgetünk esténként a családról. A szülők hiányoznak legjobban nekik, de sajnos nem mindenki kötődik szorosan az otthoniakhoz. Nem tartják meg- szokhatatlannak ezt a világot, szabad idejükben pedig sokkal több szórakozásforma között választhatnak, mint otthon. Rengeteg az elfoglaltságuk, de ha csak egy-két óra sétálni való idejük van, szívesen nézegetik a kirakatokat. Isko'a, kollégium, művelődés — Csak az iskolával együtt dolgozhatunk — folytatja Marika a gondolatsort. — Az iskola is támaszkodik a kollégiumokra, a legtöbb énekkaros tőlünk kerül ki. Sok nálunk az aktív sportoló. Az iskolában a KISZ vezeti a művelődést, mi pedig a diáktanács segítségével irányítunk. Az összehangoltságot az is biztosítja, hogy az iskolai KISZ-titkár kollégista. Nap, mint nap egyeztetjük vele a programokat. Mi is tanítunk az iskolában, látogatjuk a gyerekeink óráit, ismerjük a gyenge pontjaikat. A szülő szemével próbáljuk fogadni az eredményeiket, de a pedagógus következetességével segítünk javítani. A tanulócsoportok vezetői minden nevelési területtel foglalkoznak, de összkollé- giumi szinten felosztjuk a tevékenységet például a politikai, a kulturális, a sport, a könyvtári munka gondozására. Büszkék vagyunk a kollégiumi életünkért háromszor elnyert arany oklevélre, a KISZ KB dicsérő zászlajára. Az újabb feladat: beneveztünk a Kiváló Kollégium címért hirdetett országos versenybe, s természetesen részt veszünk a megyei középiskolai kollégiumok közötti politikai, köz- művelődési, sportvetélkedőben is. A folyosón a faliújság a legfrissebb eseményekkel, a fotószakkör képeivel, s stúdiósok híradásaival. Ott a figyelmeztetés is, készüljenek az érdekeltek szülőföldjük bemutatására. A szilen- ciumok közötti szünetekben 5 perces tudáspróbát rendez- : nek kötetlen vidámsággal, vagy zenére tornáztatják zsibbadt tagjaikat. A szünetekben kerül sor a beszámolóra is, ki mit tud szülőföldjéről, milyen érdekességeket, látnivalót hozott hazulról? — Amit Békéscsabán a város nyújthat a gyerekeknek, azt örömmel fogadjuk —veszi sorba Soósné a művelődés lehetőségeit. — Színház- bérlete van mindenkinek, s az ifjúsági ház rendezvényeire, a MÁV-klubkönyv- tárba, moziba szívesen járnak a gyerekek. A komoly zenével már nehezebben barátkoznak, bár sokat segít nekünk a zeneiskola. A 2 ezer 500 kötetes házi könyvtárban megtalálják a leglényegesebb olvasnivalókat, még szépirodalmat is. Az elsősöknek rajzos, versmondó és helyesíró tehetségkutató versenyeket rendezünk. Fotószakkör, képzőművészeti önképzőkör, matematikaelőkészítő, marxista kör, rádióstúdió van a kollégiumban, s tervezzük a film-színház baráti kör megalakítását is. Közművelődési versenyre hívtuk nemrégiben a város 8 kollégiumát; színházi és filmművészeti, zenei és képzőművészeti ismeretekből vetélkedünk majd februárban. Arcok, hangok a kollégiumból — A legnagyobb élményem a közelmúltból ? Gyurkovics Zsuzsa sanzonestje volt az ifjúsági házban. — Nekem az Arany ember tetszett a színházban, nagyon frissen él még bennem az előadás. — Én a Kovács Kati-estre emlékszem szívesen. — A városi amatőr vers- és prózamondó versenyen szerepeltem. Jó érzés, hogy sikerem volt, szívesen járok az irodalmi színpadra is. — Szerintem, amikor 14 évesen pályát választottunk nemigen tudtunk helyesen dönteni. Mostanra azért már mindenkinek ott a tarsolyában az elképzelés: hogyan lesz tovább? Vannak közöttünk, akik elmennek más pályára, de sokan dolgozni fogunk, vagy felvételizünk a közgazdasági egyetemre. — A kollégium hiányozni fog, ha elmegyünk innen. Barátokat hagyunk el, s nem biztos, hogy az új környezetben megtaláljuk mindazt, amit itt kínáltak nekünk, amihez hozzászoktunk. — Amikor kötöttebbnek érezzük ezt az életet, mint az otthonit, igazunk is van, meg nem is. A Csabán lakó osztálytársaink szabadabbak, de nem mindig tudják, mit kezdjenek az idejükkel. Rólunk gondoskodnak, ami jelentős kulturális, vagy sport- esemény zajlik a városban, azon biztos, hogy ott vagyunk. — Ha szabad időben a megyei könyvtárba, esetleg vásárolni, netán sétálni szeretne valamelyikünk, itt mindig talál társakat. Mi soha nem maradunk egyedül... Bede Zsóka Békés megyében múltja van a múlt kutatásának. A megyei népfront tanácskozása is úgy fogalmazott: tömegmozgalommá vált a honismereti, helytörténeti kutatás. Látható eredménye több száz kötet, tanulmány. Csaknem minden termelőszövetkezet, nagyon sok üzem feldolgoztatta múltját. Városok, községek igényes kiadványaival lehet folytatni a felsorolást, és tetőzni a megye egészének egy-egy időszakát bemutató rangos kiadványokkal. A helytörténet-kutatás csaknem egyidős felszabadulásunkkal. Ez. természetes, mint az az igény is, hogy múltunkat megtisztítsuk a rárakódott ferdítésektől. A felerősödött történelmi érdeklődés mögött nem szűk kutatócsoport és széles, körű, de passzív olvasóközönség áll, hanem a gyűjtőmunkában is résztvevők tömege. A helytörténet-kutatáson belül egyre szélesebbé válik a munkásmozgalmi emlékek feltárása, a forradalmi hagyományok ápolása, a megye munkásmozgalmi múltjának feldolgozása. Komoly ösztönzést nyújtott ehhez a párt megyei végrehajtó bizottsága. Eredménye, hogy ma már átfogó, összegző helytörténetimunkásmozgalmi munkák készülnek. A fejlett szocializmus építésének időszakában nem lehet közömbös, hogy hogyan és miként válik közkinccsé, tudatformáló erővé a megye munkásmozgalmának, osztályharcos ütközéseinek tapasztalata. S mivel ez a szocializmust építő munkánk, mindennapi életünk történelmi anyagából kerül felszínre, ezért napjaink alkotó energiájává válhat. A munkásmozgalom-kutatás helyzetéről, terveiről Kovács Ferencné, a megyei pártbizottság archívumának vezetője nyilatkozott. — A helytörténeti kutatáson belül a munkásmozgalmi történeti kutatás mindenkor jelen volt. Van-e ennek valamilyen szervezeti formája? — Kezdetben spontán, szétszórt tevékenység volt. A hatvanas évek végétől válik szervezettebbé, amikor már központilag is elismert, tudományos igényességgel és színvonallal íródott munkák jelentek meg, mint például a „Tanácsköztársaság Békés megyében” című munka. A tényleges szervezeti keretek a párt megyei végrehajtó bizottság 1976. április 14-i állásfoglalása alapján kezdtek kialakulni a megyei, a járási és városi munkásmozgalmi történeti bizottságok létrehozásával. — Kikből áll és kikre támaszkodnak ezek a bizottságok? — A bizottságok létszáma általában 6—12 fő, és a járási és városi pártbizottságok mellett működnek. De ma már egyre több községben is szerveződnek ilyenek. Tagjai jó politikai és szakmai felkészültséggel rendelkeznek, akik képesek kutatómunkára és irányításra. Természetesen nemcsak párttagokból állnak ezek a bizottságok. Részt vesznek bennük párton kívüliek, valamint a tömegszervezetek hozzáértő képviselői. Így gyakorlatilag a tömegszervezeteken keresztül valóban tömegmozgalmat jelent a munkásmozgalmi történeti kutatás megyénkben. — Milyen látható eredmények vannak? — Már nyomdában van egy életrajzi kötet, amely Békés megye munkásmozgalmi harcosai közül 330 elhunyt személyiség életrajzát tartalmazza fényképekkel, illusztrációkkal 1918-tól szinte napjainkig. A helyi munkásmozgalmi Ezerkilencszázhetvenkettő- ben az orosházi járási KISZ- bizottság hirdette meg először az Egy diák — egy könyv akciót. 1974-ben a Békés megyei KlSZ-bizott- ság és a Kossuth Könyvkiadó Békés megyei kirendeltsége közösen hirdetett ehhez hasonló mozgalmat a megye középfokú oktatási intézményeiben. Az akció eredményét ötödik alkalommal értékelték a napokban. A felhíváshoz 19 intézmény csatlakozott, ahol összesen 7 ezer 233 kiadványt jegyeztek elő a fiatalok. Ez, évek óta a legnagyobb eredmény. A legjobb volt a terjesztőmunka a mezőberényi gimnáziumban, ahol 163 diák 291 kiadványt jegyzett elő. Második a szeghalmi Péter András Gimnázium és Szakközépiskola lett. Az orosházi gimnázium, amely kiállítás rendezésével keltette fel a fiatalok érdeklődését, a harmadik volt a megyében. A békéscsabai Rózsa Ferenc Gimnázium diákjai is nagy érdeklődésről tettek tanúbizonyságot, ugyanígy az egészségügyi szakközépiskola tanulói is. Elismerést érdemel a Sebes György Közgazdasági Szakközépiskola, a gyulai román tannyelvű gimnázium, és a kertészeti szakközépiskola, valamint az orosházi mezőgazdasági szakközépiskola is. A békési mezőgazdasági szakközépiskola és a battonyai Mikes Kelemen Gimnázium először vett részt az akcióban, s máris szép eredményeket értek el. Az akció meghirdetői most ismét könyvjegyzéket küldtek ki a középfokú oktatási intézményekbe. A most meghirdetett Egy diák — egy könyv akcióban legszebb eredményt elérő iskolák jövőre is oklevélben, illetve könyvjutalomban részesülnek, s az első helyezett — a jövő évtől kezdve — vándorzászlót mondhat magáénak. Várakozásteljes derültség a kollégiumi szavalóversenyen Fotó: Császár Lajos
