Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-07 / 261. szám

BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesiilletek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS 0 MEGYEI TANÁCS LAPJA 1979. NOVEMBER 7., SZERDA Ára: 1,60 forint XXXIV. ÉVFOLYAM, 261. SZÁM n Nagy Október óta a szocializmus gondolata eleven valóság Fock Jenő rádió- és televízióbeszéde Fock Jenő, az MSZMP Politikai Bizottsága tagja, a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulója alkalmából november 6-án, kedden a Kossuth rádióban 17.20 órakor, illetve a televízióban 19.20 órakor mondott ünnepi beszédet. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmé­nek 62. évfordulóját köszönt­jük. Ez az ünnep közös ünne­pe a világ haladó többségé­nek, közöttük a Magyar Népköztársaság szocializ­must építő állampolgárainak. Valamennyi embernek, akik­ben nemcsak vágyak, ha­nem tettek is feszülnek, akik a Nagy Október példáján tu­datosan küzdenek a világ olyan átalakításáért, amely­nek eredményeként nemcsak joga van mindenkinek, ha­nem egyenlően is élhet mindazzal, amit a szabad munka létrehozhat a földön. A győztes szocialista forra­dalom kezdettől fogva nem különleges orosz jelenség, nem kelet-európai ügy, ha­nem a világ fejlődésének egyedüli lehetséges útja. Ennek az útnak a kezde­tén ott van a cári Oroszor­szág elnyomott, harcos pro­letariátusa, amely végrehaj­totta a XX. század legna­gyobb történelmi tettét. Ezt a tettet olyan páratlanul ha­tékony és tudatos szervezet vezetésével hajtották végre, mint a kommunista párt, és amelynek élén olyan géniusz állt, mint Lenin, aki alkal­mazva és továbbfejlesztve a marxizmust, Oroszországot a világfejlődés élvonalába emelte. Nyomában és hatásá­ra, példáját követve indul­tak el a század forradalmi, nagy társadalmi átalakulásai és váltak sokszínű, de irá­nyát tekintve egységes fo­lyamattá. Élő folyamat ez, amely­ben szinte lehetetlen kategó- rikusan osztályozni úgy, hogy melyik nép hol tart, és mikor hová ér. Beszélünk szocialista or­szágokról, számon tartunk szocialista orientációjú nem­zeteket, köszöntünk új for­radalmakat, amelyek prog­ramjában szocialista tartal­mú jelszavak is vannak. A tőkés országokban a munkás- osztályok, a népek tántorít­hatatlanra munkálják az új élethez vezető utat. A Nagy Október óta a szo­cializmus gondolata nemcsak eszme, hanem eleven való­ság, amelynek nőttön nő tiszta fénye, eligazító jelen­tősége. Nem lehet azt állítani, hogy a népek, amelyek már a szocializmus útján járnak, bajok és gyötrelmek nélkül, ajándékba kapják a sikere­ket. A társadalom átalakítá­sának gondját magára válla­ló embernek önmagának kell kikínlódnia a közösség és saját maga igazságait és vál­lalni az átmeneti kudarcot is. A marxizmus—leninizmus- nak, a Nagy Október esz­méjének sok millió elkötele­zett híve van. Vannak olya­nok, akik most ismerkednek vele, mások egyszerű rokon- szenwel közelednek hozzá. Vannak vitázó ellenfelei, és ádáz ellenségei is. De nin­csenek józanul gondolkodók, akik iránta semlegesek, kö­zömbösek lennének. Ez azért van, mert a marxizmus—le- ninizmus nélkülözhetetlen a kor valamennyi társadalmi­lag lényeges, új problémá­jának értékeléséhez, meg­válaszolásához. Nem volt és nincs a vi­lágban egyetlen olyan ösz- szefüggő eszmerendszer a mienken kívül, amely a vilá­got akár megismerni, akár megváltoztatni képes volna, vagy ilyen történelmi fel­adatot és felelősséget magára vállalna. Nem egyszer mondjuk, hogy a mai Európa — mely­nek területéről két világhá­ború indult ki — történel­mének leghosszabb békeide­jét éli. Nem tesszük hozzá minden esetben, hogy ez az állapot mindenekelőtt a lé­tező szocialista világrend- szernek köszönhető. Annak a világerőnek, amely a Nagy Októberi Szocialista Forra­dalom győzelme, a Szovjet­unió erejének példátlan mér­tékű növekedése nyomán alakulhatott ki. Népünk átérzi azt a rop­pant felelősséget, amelyet a Szovjetunió vállalt magára az emberiség érdekében, s amely naponta megnyilvá­nul a nemzetközi enyhülés eredményeinek megszilárdí­tásáért, a tartós béke meg­teremtéséért tett erőfeszíté­seiben. Ezek az erőfeszítések ösz- szetalálkoznak az emberek száz és százmillióknak aktív cselekedetekben is megnyil­vánuló békeakaratával, az egész emberiség legelemibb érdekével, a békés élet vá­gyával. A magyar nép, amikor erejéhez mérten segíti ezt a harcot, egyben építőmun­kájának, nyugodt életének legfőbb nemzetközi feltételei­nek biztosításához járul hoz­zá. Az enyhülés, a békés egy­más mellett élés a legfonto­sabbat biztosítja az emberi­ség számára, a világméretű atomkonfliktus veszélyének elhárítását. Bízhatunk a vi­lág különböző veszélygócai­nak fokozatos felszámolásá­ban a Közel-Keleten és a föld más térségeiben. Bíz­hatunk abban, hogy viseljen bármilyen álarcot, nevezze magát bárminek is egy ag- resszor, próbálkozásai végső soron kudarcba fulladnak. A szocializmus világának nemcsak létérdekből, lénye­géből fakadó óhaja a béke fenntartása, hanem megha­tározó befolyása is van a vi­lághelyzet ilyen irányú ala­kulására. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom győzelmé­nek évfordulója a beteljese­dés, egyszersmind a soha meg nem elégedés ünnepe is. A forradalmak — amint Marx mondta — a történe­lem ünnepnapjai, az embe­rek tömegeinek igazi ünne­pei. A forradalom felemeli és megtisztítja az embereket, megnyitja az utat, megadja a lehetőséget ahhoz, hogy a dolgozó nép a rajta uralkodó viszonyok fölé kerekedve önmaga életének szerzője és rendezője legyen. A forradalmak nehéz, ke­mény szavú ünnepek, test­vérei a hétköznapoknak, a munka napjainak. Nagy hi­bát követnénk el, ha forra­dalmunkat romantizálnánk, ha elfeledkeznénk arról, hogy a szocialista forradalom ha­talmat teremtő győzelme után következik a nehezebb, a bonyolultabb munka, az építés, a forradalmi józan­ság, a forradalmi türelem korszaka. Ezzel a tartalommal, és ezzel az intő törvényszerű­séggel tartjuk a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradal­mat legbensőbb nemzeti (Folytatás a 3. oldalon) Koszorúzás Budapesten A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottsága, a Magyar Népköztársaság Minisztertanácsa és a Haza­fias Népfront Országos Ta­nácsa a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 62. év­fordulója alkalmából kedden ko^orúzási ünnepséget ren­dezett a szovjet hősök Sza­badság téri emlékművénél. A magyar, szovjet és vörös zászlókkal díszített téren több száz fővárosi lakos gyűlt össze az ünnepi ese­ményre. A szovjet és a magyar himnusz elhangzása után a Magyar Szocialista Munkás­párt Központi Bizottsága ne­vében Kádár János, a Köz­ponti Bizottság első titkára és Németh Károly, a Köz­ponti Bizottság titkára, a Politikai Bizottság tagjai he­lyeztek koszorút az emlék­mű talapzatára. A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsának koszorú­ját Trautmann Rezső helyet­tes elnök és Katona Imre, az Elnöki Tanács titkára; a kormány koszorúját Aczél György és Huszár István, a Minisztertanács elnökhelyet­tesei, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai helyez­ték el. A Szovjetunió magyaror­szági nagykövetsége nevé­ben Vlagyimir Pavlov nagy­követ, Valerij Muszatov kö­vettanácsos és Anatolij Po­pov vezérőrnagy, a katonai és légügyi attasé koszorú­zott. A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsa nevében Sarlós István főtitkár, az MSZMP Politikai Bizottságá­nak tagja, Kállai Gyula el­nök és Szentistványi Gyulá- né titkár, a Szakszervezetek Országos Tanácsa nevében Gáspár Sándor főtitkár, az MSZMP Politikai Bizottsá­gának tagjá és Földvári Ala­dár elnök helyezett el ko­szorút. A koszorúzási ünnepség az Internacionálé hangjaival és a katonai díszzászlóalj elvo­nulásával ért véget. A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 62. évfor­dulója alkalmából kedden reggel a Parlament előtt, a Kossuth Lajos téren ünne­pélyes külsőségek között, ka­tonai tiszteletadással felvon­ták a Magyar Népköztársa­ság állami zászlaját. A gellérthegyi Felszaba­dulási Emlékműnél ugyan­csak katonai tiszteletadással vonták fel a magyar nem­zeti lobogót és a munkás- mozgalom vörös zászlaját. Díszünnepség a Jókai Színházban A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 62. évfor­dulója alkalmából dísziin- nepség volt november 6-án, tegnap este Békéscsabán, a Jókai Színházban, az MSZMP békéscsabai városi bizottsá­ga és a Jókai Színház igaz­gatósága szervezésében, ame­lyen megjelentek a megye, a város párt-, állami és tö­megszervezeteinek képvise­lői, a szovjet vendégek, a város üzemeinek, intézmé­nyeinek dolgozói. Az Internacionálé elhang­zása után Sasala János, a városi pártbizottság titkára mondott ünnepi beszédet. Méltatta az 1917-es pétervári forradalom jelentőségét, amely megnyitotta a munkás­ság, valamennyi dolgozó szá­mára a kizsákmányolásmen­tes társadalom korszakát. Eljött az elnyomott, gyarma­ti és félgyarmati sorban élő népek felszabadulásának az időszaka, véget ért a kapita­lizmus világot átfogó ural­ma, megnyílt az út a szocia­lizmus felé. Az új rend egy­re szilárdabb és hatalmasabb lett. Az októberi forradalom minden évfordulója újabb lépcsőfoka a szovjet nép szüntelen előrehaladásának, fejlődésének. Ez az esztendő is továbbvivő lépés a kom- (Folytatás a 3. oldalon) Tegnap, november 6-án délelőtt a zászlódíszbe öltö­zött megyeszékhelyen, a Lenin-szobornál rendezték meg a hagyományos koszorúzási ünnepséget. A magyar és a szovjet himnusz elhangzása után elsőként az MSZMP megyei bizottságának képviseletében Frank Ferenc első titkár és Nagy Jenő titkár helyezett el koszorút a szobor talapzatán. A megyei tanács képviseletében dr. Szabó Sándor általános elnökhelyettes és Nagy János elnökhe­lyettes rótták le kegyeletüket. A Hazafias Népfront me­gyei bizottságának koszorúját dr. Horváth Éva elnök és Szikszai Ferenc titkár helyezte el. Rajtuk kívül szovjet vendégek, a fegyveres erők képviselői, a városi párt-, ál­lami és társadalmi szervek vezetői koszorúztak, majd a legkisebbek, az óvodások is virágokat helyeztek el a szo­bornál. Képünkön: a párt megyei bizottságának képvise­letében Frank Ferenc és Nagy Jenő helyez el koszorút Fotó: Béla Ottó Ünnepi eIOadás az Operában A Nagy Októberi Szocia­lista Forradalom 62. évfor­dulója alkalmából kedden ünnepi előadáson mutatták be a Magyar Állami Ope­raházban Glazunov: Ray- monda-szvit, Dohnányi: Vál­tozatok egy gyermekdalra, Ellington: A folyó című ba­lettjét. Az előadáson megjelent Fock Jenő, az MSZMP Poli­tikai Bizottságának tagja, Havasi Ferenc, az MSZMP Központi Bizottságának tit­kára, Péter János, az or­szággyűlés alelnöke, Katona Imre, az Elnöki Tanács tit­kára, Keserű Jánosné köny- nyűipari miniszter, Soltész István kohó- és gépipari mi­niszter, Polinszky Károly ok­tatási miniszter, Púja Fri­gyes külügyminiszter, Schult- heisz Emil egészségügyi mi­niszter, Veress Péter külke­reskedelmi miniszter, Méhes Lajos, a budapesti pártbi­zottság első titkára, Szépvöl­gyi Zoltán, a Fővárosi Ta­nács elnöke, valamint a po­litikai és a társadalmi élet több más vezető személyisé­ge. Ott volt a budapesti diplomáciai képviseletek több vezetője, köztük Vla­gyimir Jakovlevics Pavlov, a Szovjetunió budapesti nagy­követe. A Népköztársaság Elnöki Tanácsa a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 62. évfordulója alkalmából — eredményes munkájuk elis­meréséül — kitüntetéseket adományozott a párt-, a társadalmi és a tömegszer­vezetek tisztségviselőinek, aktivistáinak, a termelésben élenjáró dolgozóknak. A kitüntetettek egy cso­portjának Gáspár Sándor, az Elnöki Tanács helyettes el­nöke kedden délben az Or­szágház kupolacsarnokában nyújtotta át a kitüntetése­ket. Jelen voltak: Aczél György, a Minisztertanács elnökhe­lyettese, Németh Károly, a Központi Bizottság titkára, Maróthy László, a Kommu­nista Ifjúsági Szövetség első titkára, az MSZMP Politikai Bizottságának tagjai és Ka­tona Imre, az Elnöki Tanács titkára. (A Békés megyei kitünte­tettek névsorát lapunk 3. oldalán közöljük.) Sasala János ünnepi beszédét mondja Kitüntetések november 7-e alkalmából

Next

/
Thumbnails
Contents