Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-04 / 259. szám

Ezért érdemes volt dolgozni! i:HUUKTl!cj-------------------­o 1 979. október 28., vasárnap Felavatták Sarkadon a BEKÖT új üzemét Ünnepélyes alkalom miatt csendesedtek el egy napra a varrógépek Sarkadon, a BÜ­KÖT üzemében: felavatták a békéscsabai gyár már terme­lő egységét. Ezelőtt 10 évvel, 1969-ben indította meg rész­legét Sarkadon a kötöttáru- gyár, hogy munkát biztosít­sanak a nőknek. A kezdeti körülmények — melyek egé­szen az átköltözésig tartot­tak — nagyon rosszak vol­tak. Egy régi tűzoltólakta­nyából és egy munkára szin­te alkalmatlan istállóból állt a gyár sarkadi telepe, itt dolgozott három műszakban 130 ember. A különböző hatóságok már régen alkalmatlannak minő­sítették ezt a telepet, de jó ideig nem volt pénz újra. Másfél évvel ezelőtt viszont a Tiszamenti Regionális Víz­mű Vállalat építői hozzá­kezdhettek a korszerű, min­den igényt kielégítő üzem építéséhez. Mintegy 22 millió forintba került a beruházás. Elsősorban konfekcionáló gé­pek kerültek az üzembe, és ezeken főleg angol, holland, svéd és NSZK exportra ter­melnek. A létszámot is nö­velték, most 200-an dolgoz­nak az új üzemben, mégis elhagyhatták a harmadik műszakot. Szeptember óta, ahogy megkezdték az átköl­tözést, és elterjedt az üzem korszerűségének híre, hirte­len nagyon sok lett a mun­kára jelentkező. Nem is vesz­nek fel egyelőre új dolgozó­kat, de már vizsgálják, mi­ként lehetne bővíteni a ka­pacitást, hogy ne kelljen sen­kit sem elküldeni, aki ko­pogtat az ajtón. Tegnap, szombaton dél­előtt az ünnepélyes avatáson először Szajbély Mihály, a BÉKÖT igazgatója köszön­tötte a megjelenteket, köz­tük dr. Szabó Sándort, a me­gyei tanács általános elnök- helyettesét. Az igazgató ün­nepi beszédében nemcsak a jelenről, hanem a közeledő ünnep, a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 62. év­fordulója kapcsán a múltról is szólt. Kesztyűs Lajos, a nagy községi pártbizottság el­ső titkára pedig már a jö­vőről is beszélt, arról, hogy szeretnék, ha rövidesen fel­épülne ennek az üzemnek a testvére is. Végezetül kitüntetéseket és jutalmakat adtak át a ter­melőmunkában, a beruházás kivitelezésében és beindítá­sában kiemelkedő részt vál­lalt dolgozóknak. L. L. 0 cukorrépa több mint egyharmadát dolgozták fel eddig Október közepétől a me­gye mindkét cukorgyárában zökkenőmentes volt a répa feldolgozása. A nyersanyag szedése különösen a hideg idő beállta után a tervezett­nek megfelelően gyors ütem­ben halad. A Mezőhegyesi Cukorgyár­ban a szeptember végi, októ­ber eleji műszaki meghibá­sodás miatt a tervezettnél kevesebb répát dolgoztak fel. Október közepétől azonban már a tervezettnek megfele­lően, naponta 290 vagon ré­pából gyártanak cukrot. A gyár körzetében megter­melt nyersanyagból a hét vé­géig a 13 átvevőhelyen, ösz- szesen 18 ezer vagon répát vettek át. A feldolgozásra váró mennyiség, 30 ezer va­gon répa, csaknem egyhar- madából nyerték ki eddig a cukrot. A cukortartalom 15 százalék, vagyis a tavalyinál valamivel jobb. A répa sze­dését és átvételét várhatóan a hónap végére fejezik be. Naponta 400—500 vagon ré­pát szednek fel a mezőgaz­dasági üzemek, s az átvétel üteme is ehhez igazodik. A nyersanyag nagyobb részét, mintegy 65 százalékát köz­úton szállítják a gyárba. Eb­ben a munkában a korábbi évekhez hasonlóan honvéd­ségi tehergépkocsik is részt vesznek. A Sarkadi Cukorgyárban az elmúlt év azonos idősza­kához képest a kampány el­telt 41 napja alatt a terve­zettnél több répából gyártot­tak cukrot. A körzetben 8400 hektárról 30 ezer vagon cu­korrépa átvételére számíta­nak. A termésátlag jobb a tavalyinál, s a cukortarta­lom is magasabb, csaknem két százalékkal. A hét végéig 17 ezer va­gon répát vettek át a mező- gazdasági üzemektől, a sze- detlen terület mintegy 2800 hektár. A gazdaságok a ren­delkezésükre álló eszközök­kel egy nap alatt 240 hektár­ról takaríthatják be a répát. Így jó idő esetén a szedést 12 nap alatt fejezhetik be. Mintegy ezer vagonnyit szán­tóföldi prizmában tárolnak majd. A feldolgozás eddig eltelt 41 napjában 760 vagonnal több répából gyártottak cuk­rot, mint az elmúlt év ha­sonló időszakában. A berak­tározott cukor mennyisége 1490 tonna, 270 tonnával több a tavalyinál. A napi 290 vagonos átlagos feldolgo­zás azt bizonyítja, hogy a gyártásban eddig nem voltak nehézségek, a karbantartott berendezések jól vizsgáztak. Hangos írógép Japán kutatók olyan ké­szüléket szerkesztettek sü­ketnémák számára, amely­nek segítségével érthető hangon közölhetik mondani­valójukat. Az új készülék elektro­nikus megoldású emberi hangszimulátor, amely az emberi hangképzőszervek mintájára állítja elő a han­got. Hozzátartozik egy áram­kört szabályozó rendszer, to­vábbá egy írógép —ez a jel­adó berendezés — amely- lyel a szavakat betáplálják a gépbe. Ha a süketnéma az írógéppel leírja a szót, ame­lyet mondani akar, a szimu­látor a jeleket emberi han­gokká alakítja át. Az író­gépnek 23 billentyűje van: öt a magánhangzók, 14 a mássalhangzók számára, kettő a japán beszédre jel­lemző magas és alacsony hanglejtés kifejezésére, to­vábbi kettő pedig a mon­datközi szünetek és a mon­dat végének jelzésére. Ezen­kívül használója három gomb segítségével utasítást adhat a szótagok összeállí­tására, a beszéd előkészíté­sére és megkezdésére. Aki a gép útján egy mon­datot kíván „elmondani”, a következőket kell tennie: megnyomni a beszéd előké­szítésére utasítást adó gom­bot, leírni a szótagokat, és a magas és alacsony hang­lejtésre való utasítást. A szünetek és a mondat vé­gének jelét akkor kell leüt­ni, amikor arra a szöveg közben szükség van, végül lenyomni a beszéd megkez­désére utasítást adó gombot. Ezek után a betáplált mon­dat egy hangszórón keresz­tül emberi hangon, hallható­vá válik. A „jó” munkához idő kell Ez év május 20-án a sarkadkeresztúri Egyet­értés Tsz-ben egy épülő­félben levő juhhodály két főtartója a rajta dol­gozó szerelőkkel lesza­kadt. Személyi sérülés nem történt, az építési kár mintegy 50 ezer fo­rint. — Szövetkezetünk nagy ki­terjedésű legelőkkel rendel­kezik, a 700 hektár ősgyepen kívül 170 hektár műrétet is' telepítettünk. Ezek együtte­sen igen kedvezők a juhá- szatra. Ahhoz viszont, hogy lépni tudjunk, épületek kel­lenek — kezdi Tárnok La­jos, a tsz elnöke. — Az elemzések után 1975 elején kezdtük az 5,4 millió forintos beruházás elő­készítését, melyet saját erő­ből, hitelből és állami támo­gatásból kívántunk megvaló­sítani. A beruházási prog­ram keretében három, egyen­ként 620 férőhelyes hodály építése mellett döntöttünk — sorolja Puskás József, a tsz főkönyvelője. — Úgy terveztük, hogy korszerű szerkezetből, 1976- ban hozzálátunk a kivitele­zéshez, amit 1978 végéig be is fejezünk. Ehhez sikerült az anyagi fedezetet is előke­rítenünk — összegzi az el­nök. Életveszélyessé nyilvánították Miközben gépkocsival az építkezésre igyekszünk, meg­tudom, hogy a sarkadkeresz­túri közös gazdaság a beru­házás gyorsítására már ko­rábban megrendelte Nyék- ládházáról a MEZŐPANEL- elemeket, amikor még nem volt kivitelező. Időközben a tsz az AGROBER Békés megyei kirendeltségének adott megbízást a beruházás megoldására, műszaki ellen­őrzésére. . A termelőszövetkezet az AGROBER segítségével több kivitelezőnél kopogtatott. Eredménytelenül. Végül is a Sarkadi Építőipari Szövet­kezet vállalta, hogy megépí­ti a három hodályt. Az első épület el is készült, a másik kettő pedig ... — Ez a beruházás úgy in­dult, hogy a termelőszövet­kezet saját maga lesz a ki­vitelező. Nekünk nem hiány­zott ez a munka, de ránk erőltették. Mi örülnénk a legjobban, ha nem kellene csinálnunk. De tud jobbat? — kérdezi Mocsári Zoitán, a Sarkadi Építőipari Szövet­kezet elnöke. A termelőszövetkezet 1977. január 21-én rendelte meg csak az épület elemeit; amit február 4-én szerződésben erősítettek meg, mely szerint május 30-ra Nyékládházáról megérkeznek az elemek. Még ez év július 28-án a tsz le­vélben kereste az építőipari szövetkezetei, s a következő hónap 24-én megkötötték a kivitelezői szerződést az első épületre. 1977. november 24-én újabb kiviteli szerződést köt a be­ruházó és a kivitelező a másik két juhhodályra. Közben az új évben hetek, hónapok teltek el, de csak nem jöttek az elemek. Végül is ez év február 2-án a ki­vitelező újból sürgette a vas­beton elemeket, melyek ápri­lis végére aztán meg is ér­keztek. Közben az AGRO­BER április 26-án keltezett levelében a következőt kö­zölte a kivitelezővel: „A munkák vontatottan halad­nak, holott a szerződéses ha­táridő a késedelmes szerke­zetszállítást is figyelembe véve már lejártak.” . Kártyavárként összedőlt S elérkeztünk május 20-ra. A második épület szerkezeté­nek szerelése befejezéséhez közeledett. A szerelők az utolsó főtartót csavarozták össze, amikor egy csavaranya lepattant. Kora János csoportvezető: — Délután háromnegyed három tájban a tartókon hár­man dolgoztak. Éppen kilép­tem alóluk; amikor egy pat­tanást hallottam, s már ab­ban a pillanatban zuhantak is a tartók. Két fiatal meg­kapaszkodott, a harmadik pe­dig leesett. Szerencsére neki sem történt komolyabb ba­ja. Az AGROBER másnap, vagyis május 21-én leállítot­ta a munkákat, sőt az első, vagyis a már átadott épületet is életveszélyessé nyilvání­totta. Ez év június 4-én helyszíni szakértői szemlevé­telezésre és felülvizsgálatra került sor, mely során az el­ső épületet feloldották. A másik két szerkezet pedig to­vábbra is életveszélyes. Mint a képen látható, aládúcolva áll. — A szerkezet anyaghibás — jelenti ki egyértelműen Mocsári Zoltán, az építőipari szövetkezet elnöke. — Mi értesítettük a gyártóművet, de az úgymond, füle botját sem mozdította. Hogy hibás-e az anyag? Azt most még valójában sen­ki sem tudja eldönteni. A „bűnös anyagot” ma még a Budapesti Műszaki Egyetem Mechanikai Tanszéke „vallat­ja”, vizsgálja. Az eredményt nyár végére ígérték, ami a mai napig nem érkezett meg. — Az anyaghiba nem egy­értelmű — mondja Fenyvesi Pál műszaki ellenőr. — Az épület kitűzésénél vannak ugyan eltérések, de ezek el- enyészőek. A nagyobb baj viszont az, hogy a kehely- alapokban a pillérek nincse­nek függőben, a párkány pe­dig nem vízszintes. Észrevé­teleimet naplóztam, éppúgy, mint azt, hogy a kivitelezés során nem tartották be a technológiai utasításokat. Erdei László építésvezető így fogalmaz: — Az eltérések adódhatnak a hanyagságból, no és a kö­rülmények sem voltak ideáli­sak: sárban, vizes talajban kellett dolgoznunk. Kovács Györgynek, az AGROBER igazgatójának a véleménye: — Alapvető hiba az, hogy a kivitelezők nem tartották be a technológiai szerelési utasításokat. A MEZÖPA- NEL-szerkezet milliméter tűréseket enged csak, állítá­suk speciális munkát igényel. A Sarkadi Építőipari Szövet­kezet nincs az ilyen jellegű szerkezetek szerelésére felké­szülve, nincsenek ehhez szak­emberei és segédeszközei. Kinn a bárány Több mint egy éve be kel­lett volna fejezni a sarkad­keresztúri Egyetértés Tsz be­ruházását, aminek eddig alig egyharmada valósult meg. A tsz évekkel ezelőtt hitelben vásárolta meg az anyajuho­kat, most már ezeknek az árát is törleszteni kell. Az­tán — mivel nem épültek meg a hodályok — már ta­valy sem tudták beteleltetni a kétezres anyalétszámot, to­vább romlottak a tenyésztési, a tartási feltételek. Ez egy­ben azt is jelenti, hogy az 5 százalékos elhullás erősen közelíti a 20 százalékot. Az épületek? Azok pedig szépen, komótosan épülget- nek. Hogy mikor lesznek ké­szen? Azt ma még senki sem tudja. Majd, ha megjön a szakértői végeredmény, s ha az időjárás is engedi a sza­badtéri betonozást. Talán majd jövőre ... S még valamit. Igaz, hogy országszerte több helyen gyártanak korszerű, könnyen szerelhető elemeket, panele­ket Ezeknek viszont háttér­iparát a kivitelezésben még nem sikerült megteremteni. Sarkadkeresztúron az épí­tési kár viszonylag alacsony, ennél jóval nagyobb az a gazdasági kár, ami a terme­lőszövetkezetet érte. Hogy ki, vagy kik mennyiben hi­básak ebben, annak kiderí­tése, eldöntése nem az újság­író feladata. Erre a bíróság hivatott. Szekeres András Nódus és zászló Építőelemek, háztetők és egyéb ipari termékek alap­anyagáról, a nádról lépett hatályba nemrég új szab­vány. A hazánkban termett nád határainkon belül és azon kívül is népszerű ter­mék, nem mindegy tehát, hogy az aratás és a feldolgo­zás után milyen lesz a mi­nősége. A nádszálak minősítése még az aratás előtt megkez­dődik. A zöld színű növény még éretlen — a világos, sárgásbarna, belül fehér szí­nű érett. Előfordulhat, hogy a nád elszíneződött, szürke, ilyenkor két- vagy több ide­jűnek nevezik, egyébként a minősítés: egyidejű. A szá­lak akkor egészségesek, ha keresztirányú nyomásra nem törnek el, legfeljebb az új- junk alatt jellegzetes hang­gal összeroppannak, és hossz­irányú repedések keletkez­nek rajta. Ha a nád két végénél fog­va még feltörés nélkül egye­nesbe hozható, akkor egye­nesnek minősül. A görbe nádszál nem egyenesíthető ki törés nélkül, és a szárat ízekre tagoló szárcsomóknál — a nódusoknál — legalább három -centiméteres görbü­let marad. A szabvány a to­vábbiakban lexikonszerűen sorolja fel a szakterülethez tartozó alapfogalmakat a gyökeres száltól a csúcson kifejlődött bugavirágzatig, a zászlóig. Libagaliba Paradox helyzet magasla­tára jutott a libatenyésztés és -hizlalás megyénkben. Az a baromfiipar, amely immár a második éve visszafogta a tartáskedvet, most libát ke­res minden mennyiségben. Kutatja a kapcsolatot az ÁFÉSZ-ekkel, a hajdani tö­mőszakcsoportokkal, melye­ket nagy anyagi és szellemi ráfordításokkal hoztak létre a fogyasztási szövetkezetek és a tsz-ek. De ezek jó részét — koráb­bi baromfitermék-értékesíté­si gondok miatt — szétosz­latták. Ennek eredménye­ként ez év tavaszán több tíz­ezer naposlibá^ nylonzsákok­ban lefojtottak. Mindez a napokban került felszínre egy megbeszélésen. Következménye volt ez an­nak, hogy tavasszal a ma­gyar piackutató üzletembe­rek úgy látták, hogy őszre a kutyának sem kell a liba­máj. Most viszont nem a ku­tya keresi, hanem a nyugati tőkés világ! Érdekes, hogy külföldön tudják, milyen számú az ország- libatörzse, benne a Békés megyei, s azt is tudják, hogy szokásos kel­tető és nevelő technológiánk­kal — egy-egy évben — mennyi utódra számolha­tunk. Csakhogy kereskedelmi partnereink nem tudták: a piaci érzéketlenség miatt mennyi liba kerül napos kor­ban a hullafeldolgozóba. Így azután hiába sürgetnek, a korábbinál több liba nem lesz, legalábbis az idén nem. A libamájért kemény va­lutával fizetnek a külkeres­kedelemnek. A népgazdaság tehát a lefojtott naposlibák miatt jelentős dollárbevétel­től esik el most. Ugyanak­kor a naposlibák költsége veszteségként jelentkezett, rontotta a vele foglalkozó szövetkezetek anyagi pozíció­ját. Pedig ennek gyarapításá­ra az 1979. évi zárszámadá­soknál, az elvonások növeke­dése miatt nagyon nagy szük­ség lenne. Mégis megtörtént az, aminek nem lett volna szabad. Egy jól termelő ága­zatot lerontottak. Ez az egész libaügy szol­gálhat tanulságként! Kérdés csupán, hogy azok, akik be­folyásolják a termelést, haj­landók-e az érdekeltek szá­mára elfogadható, a szerző­désekkel szabályozott kap­csolatok további tiszteletben tartására, s maguk a pénz­ügyi hatóságok pedig képe­sek lesznek-e megyén belül egységesen értelmezni a liba utáni adóztatással kapcsola­tos rendeleteket. A libatartás és -hizlalás tehát a termelőket ért két­oldalú igazságtalanság miatt feneklett meg! Az orvoslás helyei adottak, de ebből az idén már nem lesz több li­bamáj, de jövőre talán igen, ha most a termelőkkel tisz­tességesen számolnak el, és erre a jövőre nézve garan­ciát adnak. A csomagolt — kévébe kö­tött — nád felhasználását te­kintve többféle külsőt ölt­het. A természetes állapotá­ban és hosszúságában leara­tott, és még a termelő he­lyen összekötött „csomag” termelői, a belőlük méret­osztályok és minőségi köve­telmények szerint kiváloga­tott szálakból összeállított pedig az osztályozott ipari nádkéve. A harmadik fajta a száraz, levél- és hulladék- mentes, egyöntetűen vékony szálú, egyenes, méret sze­rint osztályozott vagy kü­lönböző méretű zászlós kéve használatos tetőfedésre. E fontos termék minőségi követelményeinek, vizsgála­tához külön szabványelőírá­sok készültek.

Next

/
Thumbnails
Contents