Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-30 / 280. szám
1979. november 30., péntek o Vetőmagüzemet avattak Mezőhegyesen Pillantás mezőgazdasági gépgyártásunkra Beszélgetés a MEZŐGÉP Tröszt szóvivőjével Alig másfél esztendővel ezelőtt, amikor a Hídépítő Vállalat dolgozói hozzáláttak Körösladánynái a Sebes-Körös felett átívelő közúti híd építéséhez, a környéken lakók kétkedve olvasták a hatalmas táblán virító feliratot: „Befejezési határidő: 1979. november 30.” A laikus szemével vontatottan, a szakemberek szerint jó ütemben haladt végig az építkezés. S amikor egy évvel ezelőtt a pillérek is elkészülték, látványos fordulat következett a munkában. Az arrajárók ekkor már elismeréssel mondogatták: „Ez igen!” Szerdán újabb jelentős esemény színhelye volt az építkezés: ekkor került sor a százmillió forintos költséggel épült, 147 méter hosszú és 11,5 méter széles híd próbaterhelésére. A ködös reggelen már 12, nagy teljesítményű tehergépkocsi, összesen 267 tonnányi terhével várakozott a ladányi feljárón. — A próbaterhelés minden híd vizsgája, meózása — mondta Zsigmondi András építésvezető, majd így folytatta: — Ez a híd rekordidő alatt készült el, annak ellenére, hogy kétszer, összesen négy hónapig a folyó ma” gas vízállása szüneteltette a szerelést. A tényleges kivitelezés nem egészen 13 hónapig tartott. A Közúti Tudományos Kutató Intézet — a KÖTUKI — mérnökei már korán reggel a helyszínen kijelölték, előkészítették a mérési helyeket. A híd felszínén szinA híd pályaszerkezetén a lehajlást szintezőműszerekkel mérték tezőműszereket, a híd alatt pedig állványokra helyezett, századmilliméter pontosságú mérőműszereket helyeztek el, ezekkel mérték a szerkezet lehajlását a különféle teher- állásoknál. Tíz óra tájban a pályaszinten nagy sürgés-forgás fogadta az idegent, aki első látásra csak a zűrzavart látta. Ez viszont csak látszat. Mindenki tudja a feladatát, .azt, hogy hol, mit kell mérnie. Harkányi Lajosné, a KÖTUKI tudományos munkatársa a mérési csoport vezetője. ö is bábáskodott a köröstarcsai híd építésénél. Most a ladányi hídon találkoztunk: — A mérés során a teljes terhelés alatti változásokat hasonlítjuk össze a tervező által számított és megadott értékekkel, ellenőrizzük azt, hogyan is működik együtt a két hídág, mennyi a szerkezet szögelfordulása. Harkányi Lajosné, a KÖTUKI tudományos munkatársa irányította a méréseket Fotó: Veress Erzsi Az év végéhez közeledve a vállalatok, szövetkezetek számba veszik eddig elért eredményeiket, és már dolgoznak a jövő tervein. Így van ez a békéscsabai Generál Szolgáltató Szövetkezetnél is. A szövetkezet műszaki vezetője, Honti Pál örömmel számolt be arról, hogy jól mennek a dolgok a Generálnál. Tervüket várhatóan 108 százalékra teljesítik. Különösen dinamikusan nőtt a lakossági szolgáltatások mennyisége, 20 százalékkal haladja meg a tavalyi szintet. A közvetett lakossági szolgáltatás 12 százalékkal több az elmúlt évinél.' De nemcsak a mennyiséggel, hanem a minőséggel is sokat törődtek az idén a Generálnál. A korszerűen felműszerezett, új gépjármű- javító csarnokban valameny- nyi típus javítását megfelelő színvonalon tudják elvégezni. Ezért kapták meg a Trabant és a Wartburg gépkocsik javításának jogát és előrehaladott állapotban vannak azok a tárgyalások is, melyek sikeres befejezése után a Lada, a Polski és a Skoda típusok garanciális javítását is vállalja a szövetkezet. N Széles körű tevékenységet folytat a szövetkezet hűtőgépjavító és -szerelő Tizenegy óra előtt néhány perccel, miután a köd fölszállt, javultak a látási viszonyok, felbőgték a járművek motorjai. A hatalmas teher méltóságteljesen gördült a szerkezetre, mely ellenállt, remegés nélkül tartotta vállán a 267 tonnát, miközben a műszakiak mértek, jegyzeteltek. Valaki odaszólt fotóriporternőnknek: — Miért nem hoztál úszógumit, hátha leszakad a híd. Az építők közül valaki válaszolt: „Akár kétszer eny- nyit is elbír ez a szerkezet.” Délutánra járt az idő, amikor valamennyi mérési adatot rögzítettek. A 12 teherautó alatt a különböző teher- állásoknál a szélső nyílásokon tíz—húsz milliméter, középen 40—50 milliméter közötti értékeket mérhettek és rögzítettek, melyek a számítottaknál kisebbek. A körös- ladányi híd jól vizsgázott, melyet várhatóan december közepén, a végső csinosítás után átadnak a forgalomnak. Ezzel jelentősen javul és gyorsul a 47-es úton a közlekedés, ugyanis a régi, az alig kőhajításnyira levő, csaknem százéves híd, ma már nem felel meg a kor követelményeinek. Szekeres András részlege. Nemcsak a lakossági igényeket elégítik ki, hanem ők végzik a nagyméretű, ABC-áruházakban található Tyler és Mirköz típusú hűtőpultok és berendezések szerelését, karbantartását is. A híradástechnikai és háztartásigép-javító részleg pedig főleg az importkészülékek javítására szakosodott, de természetesen ellátják a hazai típusok karbantartását is. A szövetkezet békéscsabai székhelyű, de a megyében több helyen működik részlege. Legutóbb Szeghalmon létesítettek kihelyezett egységet, és ezzel megoldották a megye északi részén az importkészülékek javítását. A következő évtől kezdve a szövetkezet az eddigieknél is nagyobb gondot fordít a munka hatékonyságának fokozására. Erre készteti őket a január elsejével életbe lépő új szabályzórendszer is, mely nyereségnövekedést, bérfejlesztést csak a hatékonyság, termelékenység emelkedésekor tesz lehetővé. Ezért jelentős szervezési intézkedések bevezetését készítik elő. A gépkocsijavításnál létrehozzák a központi hibafelvevő munkahelyet, így a szerelőknek már csak a feltárt hibák kijavításával kell foglalkozni. A háztarCsütörtökön helyezték üzembe Mezőhegyesen az új vetőmaggyárat. A beruházás költsége a hozzá kapcsolódó szárítóval és sertéskombináttal együtt 275 millió forint volt, amelyből a vetőmagüzem 140 millió forintba került. A nagy teljesítményű üzem építéséhez 1976-ban láttak hozzá, és ez év október elején már megkezdték a próbaüzemelést. Az építők az eredetileg kitűzött határidő előtt egy hónappal fejezték be véglegesen az üzem építését, és így november 29-én már teljes kapacitással beindulhatott az üzem, amelyben ,a legkorszerűbb technológiával válogatják, csávázzák és fémzárolják a zömében exportra kerülő hib- ridkukprica-. búza- és egyéb vetőmagot. A gyár kapacitása évente hatszáz vagon kukorica, négyszáz1 vagon búza és kétszáz vagon egyéb vetőmag előállítását teszi lehetővé.' A közel 200 éve alapított Mezőhegyesi Állami Gazdaság több éve szerepelt különböző gazdasági és politikai fórumok megbeszélésein, mivel a termelés technológiája és a dolgozók szociális körülményei elavultak voltak. Ezért született határozat 1976-ban a gazdaság rekonstrukciójára. Ennek része a csütörtökön üzembe helyezett új vetőmagüzem. Új termék a korreflex A Kemikál Építőanyagipari Vállalat újkígyósi szigetelőlemez-gyára új termék, a korreflex elnevezésű csőszigetelő anyag gyártását tervezi. A korreflex a Magyar Ásványolaj- és Földgázkísérleti Intézet szabadalma. A gyártó gépsort a HAFE békéscsabai gyárában készítik és várhatóan a jövő év második felében kezdődik a termelés, amely jelentős importmegtakarítást eredményez majd. Az új gyártmányra való áttérés beruházási költsége több mint 10 millió forint, de ez az összeg várhatóan rövid idő alatt megtérül. tási gépek és híradástechnikai készülékek javításánál -átalánydíjas rendszer bevezetését tervezik, mégpedig olyant, amely a háztartás valamennyi elektromos gépére és készülékére vonatkozik. A jövő évben veszik birtokba a szövetkezet dolgozói a beruházás első ütemének befejezéseként elkészülő új épületet, melyben a szociális létesítményeken kívül a hűtőtechnikai és a háztartásigép-javító részleg kap majd helyet. Amennyiben a szövetkezet pénzügyi helyzete engedi, hozzákezdenek a központi telep fejlesztésének második üteméhez is. Ebben az ütemben lenne célszerű felépíteni azt a központi anyagraktárai is, melynek segítségével egy csapásra rengeteget javulhatna a megyében a szolgáltatások színvonala. Jelenleg még az a helyzet, hogy a Generál és a vele kapcsolatban álló társszövetkezetek a javításokhoz szükséges anyagok túlnyomó többségét Budapestről szerzi be, és ez tetemes időveszteséget okoz. Egy megyei bázisraktár megoldaná ezt a problémát, ezért kezdenek rövidesen ennek létesítéséről tárgyalásokat. L. L. Amióta — 1976-ban — a Kohó- és Gépipari Minisztériumhoz csatolták a Mező- gazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalatok Trösztjét, a szakmai közvéleményben állandó nyugtalanság, aggódó érdeklődés tapasztalható, időnként rémhírek, vagy kemény vádaskodások röppennek föl. Főleg ezért látogattunk el a MEZŐGÉP Trösztbe, ahol kérdéseinkre Csányi Sándor kereskedelmi tanácsadó, a vezérigazgató „szóvivője” válaszolt. — Kezdjük talán a rémhírekkel. — Ezek sajnos nem voltak teljesen alaptalanok. Az átcsatolást megelőzően, és közvetlenül utána valóságos roham indult meg más vállalatok részéről, hogy „lekapcsoljanak” rólunk egyes telepeket. El is vittek 10—12 ezer dolgozót, és ha a folyamat tovább tart, ez már feladataink teljesítését veszélyeztette volna. A megyékben további aggodalmakat okozott, hogy egyes gépek gyártása egyik helyről a másik helyre került. Ez a folyamat azonban legalább egy éve befejeződött. Mit értsünk most a MEZŐGÉP Tröszt fogalmán? — Tizennégy vállalatunk és egy fejlesztő intézetünk működik, mintegy harminchétezer dolgozóval. A termelési érték évi tizenötmilliárd forint. Nyolc vállalatunk mezőgazdasági gépeket, négy élelmiszeripari gépeket gyárt, kettőt pedig részegységgyártásra szakosítottunk. Ismeretes, hogy ez a hálózat a hajdani gépállomásokból alakult ki, így rendkívül heterogén, közel száz telephelyen dolgozunk. — Nem megy ez a korszerűség rovására? — Nyugodtan kijelenthetem, hogy korszerűségi színvonalunk eléri a magyar gépipar átlagát. Vannak persze „kócerájaink” is, de ugyanakkor nem egy üzemünk lényegesen meghaladja az átlagos színvonalat. Egyébként 684-féle mezőgazdasági gépet és mintegy kétezerféle élelmiszeripari gépet gyártunk, ami egymagában is lehetetlenné teszi az általánosan magas műszaki színvonal kialakítását. — Mennyire tud beleszólni a tröszt a magyar mezőgazdaság műszaki ellátásába? Induljunk ki abból, hogy a magyar ipar a mezőgazdaság gépigényének mintegy 40 százalékát elégíti ki. Rajtunk kívül csak a Rába foglalkozik számottevően mezőgép- gyártással, így a negyven százalékból harminc a mi vállalataink produktuma. Szerepünk tehát az iparágban meghatározó. Ennek megfelelően szoros kapcsolatban . állunk az AGRO- TRÖSZT-tel, emellett nagy a szerepünk a KGST-tárgyalásokon. — Panaszkodnak a termelőszövetkezetek, hogy gyakran lassú, körülményes az új gépek karbantartó szolgálata. — Jó lenne a konkrét panaszokat megismerni. Mi ugyanis éppen most kaptunk köszönőlevelet a mezőgazdasági és élelmezésügyi minisztertől a szerviz működéséért. Nyáron és ősszel a betakarítási időszakokban közel 200 szervizkocsink áll készenlétben. Ugyanakkor azonban néhány nagy szállítónk — így például az NDK és Lengyelország mezőgépipara — saját szervizhálózatot épített ki Magyarországon. Zökkenők nyilván vannak, de én ismét csak a köszönőlevélre hivatkozom. — Miért sorvad a szolgáltató tevékenység? — Van itt egy nagyon konkrét közgazdasági tényező: egy motor felújítása alig kerül kevesebbe, mint egy új motor. Nálunk az összes termelési érték tíz százalékát képviseli a szolgáltatás, és ezt az arányt továbbra is tartani akarjuk. Az igény azonban csökken. Egyes nagy termelési rendszerek például olyan jó javítóbázisokat építettek ki, hogy az üzemek nem szorulnak a mi szolgáltatásainkra. Eredményes lehet talán az a próbálkozás, ami megindult, hogy közös bázisokat építsünk ki a mezőgazdasági üzemekkel. — Talán nem lepődik még, ha felteszem a kérdést: mi a helyzet a pótalkatrész-ellátással? — Talán meglepődik, ha azt válaszolóm: egyre kevesebb rendelést kapunk pót- alkatrészekre. Ennek két oka van. Egyik, hogy a külkereskedelem álláspontja szerint rá kell szorítani az ügyfeleket a pótalkatrész szállítására. A másik, hogy amíg a MÉM-hez tartoztunk, magától értetődő volt, hogy tömegével gyártsuk az alkatrészeket. Most azonban a Mező- gazdasági Gépalkatrész-kereskedelmi Vállalattal inkább üzleti kapcsolatban állunk, és neki is gondot okoz a készletgazdálkodás. Tapasztaljuk, hogy még az általunk gyártott gépekhez is egyre kevesebb alkatrészt rendel. Ez már annyira nyugtalanító, hogy mi magunk mintegy 400 millió forint értékű alkatrészt igény szerint közvetlenül szállítunk ki a szövetkezeteknek. — Hírek szerint a gépipar- ban dekonjunktúra jelei mutatkoznak, csökken a rendelésállomány. Nem lehetne ezt a helyzetet a mezőgépgyártás javára kihasználni? — Nem titok, a rendelés- állomány a gépiparban valóban csökken. Sajnos azonban nálunk is. A mezőgazdásági üzemekben is hasonló a helyzet, mint az iparban, kisebb a beruházásra jutó anyagi erő. Így hát mi magunk is kénytelenek vagyunk egyéb munkák után nézni, vagy növelni olyan, nem mező- gazdasági cikkek gyártását, mint például az Ikarusnak szállított részegységek. — Végül a háztáji. Minden- ki panaszkodik, hogy rossz a kisgazdaságok műszaki ellátása. — A panasz jogos, de orvoslása messze meghaladja a mi lehetőségeinket. Veszprémi vállalatunkat a kisgazdaságok kiszolgálására szakosítottuk, ők hagyományos, illetve villanymotoros berendezéseket gyártanak. A gond elsősorban a robbanómotoros gépekkel kapcsolatos. A próbálkozásokat kategóriánként mondanám el. A hobbikertekben szükséges 2—4 lóerős, egyszerű kisgépeket a szegedi ipari szövetkezet gyártja. A nagyobb és már több célú 5—7 lóerős gépek gyártására békéscsabai vállalatunk alakított ki kooperációt cseh vállalattal. Tudom, hogy ezeknél lényegesebb a kisáruter- melő-gazdaságok számára szükséges 9—10 lóerős gépek biztosítása. Felmérések szerint azonban ezekből legfeljebb évi 1000 darabra van szükség, aminek a gyártására nem gazdaságos ráállni. Importból kellene ezeket beszerezni, akárcsak a szintén fontos 18—25 lóerős kistrak- torokat. — Befejezésül mondjon talán néhány szót a tröszt terveiről. — Szűkíteni szeretnénk a profilt, fokozni a KGST-n belül a szakosított gyártást, illetve kooperációt. Abbahagyjuk néhány olyan munkagép gyártását, amelyeket a Rába üzemei készítenek. Üj termékünk lesz egy magágykészítő kombinátorcsalád, valamint néhány talajlazító. Kifejlesztjük és gyártjuk a szántóföldi zöldségtermesztés gépeinek második generációját, a szőlőtermesztés gépeit, és megjelenünk a piacon néhány új növényvédő géppel. Nagy gond nálunk a rakodás-szállítás gépesítése. Talán sikerül NDK kooperációban kihoznunk egy önjáró rakodógépet. A lényeg pedig, hogy továbbra is biztosítani szeretnénk a magyar mezőgazdaság gépszükségletének harminc százalékát. Földeáki Béla Év végéhez közeledve Új szolgáltatások, magasabb színvonal a Generálnál Próbaterhelés
