Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-27 / 277. szám

1979. november 27., kedd o Korszerű gépen készülnek a kazettatartók A szolgáltatások színvonala fontos fokmérője egy gaz­daság fejlettségének. Napjainkban egyre inkább tapasz­taljuk, hogy mind többet és joggal bosszankodunk, ha sokat kell várni a fodrásznál, ha lassan készül el a tele­vízió, vagy rosszul csinálják meg a gépkocsit. Ennek az ágazatnak a fontosságát mutatja, hogy a fejlett tőkés országokban már minden 4., 5. ember ebben az úgyneve­zett harmadik szektorban dolgozik. Vasasok az élcsapat felelősségével A baj csak az, fiógy a szol­gáltatásoknak nemcsak színvonaluk, hanem árszín­vonaluk is van. Ez az árszín­vonal az utóbbi időben va­lamelyest emelkedett, de ko­rántsem annyit, hogy a leg­több szolgáltatási ágban fe­dezze a ráfordításokat. A kü­lönbséget valahonnan elő kell teremteni. ár és színvonal — Gyakran állítják elénk példaként a nyugat-európai országokat, hogy azokban milyen nagyszerű a kiszol­gálás, milyen magas színvo­nalúak a szolgáltatások. Ez igaz, csak éppen azt felejtik el megnézni, hogy az mibe kerül. Nem arról van szó, hogy azok egyszerűen csak drágábbak, hiszen magasab­bak a keresetek is. A kü­lönbség akkor válik szembe­tűnővé, ha az arányokat néz­zük. Kiderül, hogy a szol­gáltatások ottani árai — a keresetekhez viszonyítva — három-négyszerese az ittho­ninál — mondja Botyánszki Pál, a Békés megyei Szol­gáltató és Termelő Szövet­kezet elnöke. Persze tőlünk nyugatra vi­szonylag egyszerű fenntarta­ni a szolgáltatások magas színvonalát. Ott ez egyértel­műen nyereségre épülő vál­lalkozás, kiszámítják a költ­ségeket, hozzáadják a hasz­not, és így jön ki az ár. Ná­lunk viszont a szolgáltatá­sok nagy részének jelentős szociális juttatási jellege is van. Emiatt olcsó a mosás, a tisztítás, éppen hogy csak nyereséges a fodrászat, de nem érdemes sorolni a kü­lönféle ágazatokat. Az a lé­nyeg, hogy Magyarországon jelenleg csak szolgáltatásból nem nagyon lehet megélni. Ez a megállapítás nem új, tisztában van vele minden érdekelt. Elég jelentős volt hosszú ideig az állami dotá­ció, de ez rövidesen minimá­lisra csökken. Valahogy vi­szont mégis meg kell terem­teni a nyereséget, hogy fej­leszthessék a szolgáltatáso­kat, hogy megfelelően fizet­hessék a tisztességes mun­kát végző dolgozókat, és hogy egyáltalán: eltarthassák ön­magukat. Erre a legegyszerűbb mód­szer nyilvánvalóan az ár­emelés lenne, de ez a szol­gáltatások szociális jellege miatt csak mérsékelten al­kalmazható. Más utat kell tehát keresni, azt, hogy va­lamilyen nyereséges ágazat támogassa azokat, amelyek nem, vagy csak kevéssé jö- vedelmezőek. Importkiváltó apró cikkek — Az a mi szerencsénk — mondja az elnök —, hogy van egy remekül működő műanyag-feldolgozó részle­günk. Ügyes, agilis szakem­berek vezetik, évek alatt szinte csodát műveltek ott. Ezelőtt nyolc évvel 80-féle terméket gyártottak, 2,5 mil­lió forint éves árbevétellel. Az idén 35-öt csinálnak és az árbevételük 25 millió fo­rint felett lesz. Ez különösen akkor szép, ha azt is látjuk, hogy milyen körülmények között dolgoznak! A körülmények valóban nem nevezhetők ideálisnak. Régi lakóházakból, fészerek­ből átalakított, műhelynek igazán nem nevezhető szo- bácskákban működnek a kü­lönböző gépek, elég nagy a zsúfoltság. Anda László, a részleg vezetője körbemu­tat: — Szerencsére már nem sokáig leszünk itt! Szövetke­zetünk megvásárolta a RU- TEX Bajza utcai telepét, rö­videsen odaköltözünk. Akkor végre tisztességes körülmé­nyek között leszünk, és fog­lalkozhatunk végre néhány munkaszervezési dologgal is. Itt most, legfeljebb azt szer­vezhetjük, hogy elférjünk va­lahogy. Valóban megérdemli a kul­turáltabb körülményeket ez a részleg, mert nemcsak nye­reséggel dolgozik, hanem a népgazdaság számára rend­kívül fontos cikkeket is elő­állít. Ezek jó részét — amíg ők nem gyártották — tőkés importból hozták be. Ilyen például az úgynevezett szarvasmarha-füljelző. Ebből a nagyméretű „fülbevalóból” több mint egymilliót gyár­tanak évente, Ennek a se­gítségével tudják azonosítani a szarvasmarhákat, és ez a pontos nyilvántartás, a to- vábbtenyésztés szempontjá­ból rendkívül fontos. Három műszakban az NDK-ból származó automata gépeken minimális felügyelettel ké­szül. Kooperációban az iparral De nemcsak ilyen, viszony­lag egyszerű műanyag cikk készül itt. A békéscsabai és a debreceni MEZÖGÉP-vál- lalatok részére nagy igény­bevételt is kibíró különleges alkatrészeket készítenek. Kiss Sándor, a MEZŐGÉP Vállalat igazgatója mondta nemrég, hogy mennyire egy­szerűsíti munkájukat az, hogy a láncvezető fogaskere­keket nem fémből készítik. Eddig egy darab elkészítése tekintélyes gépidőt vett igénybe, drága, jó minőségű anyagok kellettek hozzá, és megvolt az a hátrányos tu­lajdonsága, hogy amennyi­ben nem kapott megfelelő, kenést, erősen koptatta a drága, tőkés importból szár­mazó láncot. A műanyag kerék egy csa­pásra megoldotta ezeket a problémákat. Fröccsöntéssel körülbelül egy perc alatt ké­szül el egy, úgy, hogy rög­tön a csapágyra préselik a műanyagot. A fogaskerék ko­pásálló, önkenő, és ha mégis valami baj van, az olcsó mű­anyag megy tönkre a drága lánc helyett. Vannak persze közismer­tebb tömegcikkei is a szövet­kezetnek. A műanyag szige­telőszalagokhoz évi nyolc­millió oldallemezt készíte­nek, és gyártanak 400 ezer magnóorsót is. Ez utóbbiak­kal hosszú időn keresztül sok baj volt, a kézi ragasztás miatt nem sikerült biztosíta­ni a középpontosságot. Ezt a hibát annyira sikerült kikü­szöbölni egy ultrahangkészü­lék munkába állításával, hogy a KERMi most már csak az általuk gyártott mag­nóorsók forgalomba hozata­lát engedélyezi. De csinálnak belföldre és exportra kazet­tatartó rekeszt, tárgyalnak egy osztrák céggel narancs­lékinyomó gyártásáról és még sok egyébről. Mi a siker titka? Anda László szerint a gyorsaság, a rugalmasság és a megbízha­tóság. A műanyag-feldolgozó szakmát néhány ügyes kezű kisiparos alaposan lejáratta, nem könnyű visszaszerezni a hírnevet. Ezért vigyáznak na­gyon a már kivívott elisme­résre és igyekeznek azt to­vább erősíteni. Például úgy, hogy a Békés megyei Tégla- és Cserépipari Vállalatnak I megtervezték és legyártották I — a vállalat műszaki kollek- I tívájával együtt — a nyers I cserepeket szállító műanyag palettákat. Mindössze öt hét­re volt szükség ahhoz, hogy az első sorozat elkészüljön, és megkezdhessék az üzemi próbákat. Ha beválnak, ami­re minden esély megvan, 250 ezer darab kell belőle csak a csabai cserépgyárba, és ez nemcsak a szövetke­zetnek jelent jó bevételt, ha­nem sokmilliós megtakarí­tást is népgazdasági szinten. Az év végéhez közeledve már a jövőre készül a mű­anyag-feldolgozó részleg is. Ismét felülvizsgálják a ter­mékek korszerűségét, nyere­ségtartalmát, további szelek­ciót terveznek. Tudják, hogy a szövetkezet gazdálkodási egyensúlyában döntő a sze­repük és ez nagy felelőssé­get ró rájuk. Igyekeznek is ennek megfelelően dolgozni. Lónyai László . A beszámoló kitűnő volt. Nemcsak dokumentumfilm- szerűen pergette le a XI. kongresszus óta eltelt időt a Szellőző Művek sarkadi gyáregységében, hanem mélyrehatóan elemezett is. Néhány jellemző adatot be­lőle: 1975 óta — ekkor ala­kult át a Szellőző Művek gyáregysége a sarkadi gép­állomásból, illetve a MEZÖ- GÉP-ből — 68-ról 87-re nőtt az alapszervezet taglétszá­ma, s mint a gyáregység is, a tagok 61 százaléka fiatal. A héttagú alapszervezeti ve­zetőség munkájáról személy szerint (!) elemzést adott a beszámoló. Megállapította, jó a kollektív vezetés, tervsze­rűen és önállóan látják el reszortfeladataikat a vezető­ségi tagok. Ebben támasz­kodnak a tagságra, a párt­csoportokra. Havonta rend­szeres tájékoztatást adnak a bizalmiaknak. Az informá­ció-visszaáramlás a pártcso­portoktól majdnemhogy ki­elégítő. Minden munkahe­lyen működnek pártcsopor­tok. A pártvezetőség rend­szeresen be is számoltatja a bizalmiakat. Ilyenkor a leg­több szó a gazdasági teen­dők mellett a csoporttagok aktivitásának fogyatékossá­gáról esik. A beszámoló ugyancsak személy szerint érintette a jó pártcsoporto­kat, azok bizalmiait, mint ahogyan szólt azokról is — az egyes, a hármas műhely, az asztalos, a tmk-pártcso- portok —, amelyekben gyen­ge az aktivitás, és évek óta még párttagot sem ajánlot­tak a taggyűlésnek. A gyáregység zöme fiata­lokból áll. Szakmunkások, betanított dolgozók. Létszá­mukhoz képest kevés a KISZ-tag. öt év távlatából az ifjúsági szervezet patro- nálására beosztott párttagok nem álltak feladatuk ma­gaslatán. A KISZ új titká­rának megválasztása óta mu­tatkozik javulás az ifjúsági munkában. Kitűnőek a ve­télkedők, és aranykoszorús lett az Április 4. ifjúsági szo­cialista brigád. A lehetőségek azonban sokkal nagyobbak a mostani eredményeknél. Fel­adat a KISZ korosztályú fiatalok nagyobb aktivizálá­sa a gyáregység fejlődő éle-' tének további előrevitelében.' A beszámoló a pártmun­kát a gyáregység gazdasági munkájától nem elszakítvá elemezte. Szólt arról, hogy a gazdasági vezetők mennyire igénylik az alapszervezet se­gítségnyújtását; hogy a gaz­dasági vezetőkkel való kon­zultációk rendszeresek; hogy a profiltisztítást követő ne­hézségeket a szakmai, politi­kai képzés fejlesztésével ho­gyan sikerült közösen leküz­deni (az üzemi létszám két­harmadrésze (!) tanul szak­mai és politikai szinten egy­aránt). Nem utolsósorban ennek az eredménye, hogy a dolgozói létszám zömét ma­gába foglaló 13 szocialista brigád előfeszítésére túlszár­nyalták a gazdasági terveket, és a Kiváló Gyáregység cí­met kapták meg. A szocialis­ta brigádok a saját üzemi beruházások megvalósításá­hoz óriási társadalmi segítsé­get adtak, öt év alatt négy új szocialista brigád alakult és a gyáregység fejlesztésé­nek mintegy 16 milliós épí­tési (18 millió gépi korszerű­sítésre fordítódott) beruházá­sát majdnem teljesen házi­lag oldották meg. Ezen túl a községfejlesztésben is jelen­tős segítséget nyújtottak. A beszámolót követő vita döcögősen, nehezen indult. Azok kezdték a hozzászólá­sokat, akik rendszeresen felszólaltak eddig is. Kesz­tyűs Lajos, a községi párt- bizottság titkára előbb a községi vb minősítését ol­vasta fel, amely szerint Sar­kad legnagyobb alapszerve­zetének pártmunkája ösz­szességében jónak mondható. A taggyűléseken való felszó­lalások aránya viszont négy százalék, a községi mintegy 25 százalékos átlaggal szem­ben. Ez elmarasztalható. A megjelenési fegyelemben is vannak fogyatékosságok. Valach Endre, a gyáregy­ség vezetője szavaiban iga­zolta a beszámoló mondan­dóját, mely szerint a szo­cialista brigádok, s az egész kollektíva helytállása nél­kül, amelynek mozgató ru­gója a párttagság volt, nem érhették volna el, hogy míg 1975-ben 39 milliós volt a terv, ma a kongresszusi vál­lalás teljesítésével együtt ennek több mint négyszere­se, azaz 175 millió lesz a tel­jesítés. Majd egy pártvezető­ségi tag és egy pártcsoport- bizalmi hozzászólása után mély csend telepedett a tag­gyűlésre. Ekkor ismét felszólalt Kesztyűs Lajos. Elmondta: részt vett néhány gyáregysé­gi pártcsoport-megbeszélé- sen, amelyeken parázs vitá­nak lehetett a tanúja. Miért nem hallatják a szavukat a nagyobb plénum előtt is azok, akik képviselik a párt­csoportokat? A gyáregység dinamikusan fejlődik. Sokan azonban még a párttagok közül sem értik eléggé, hogy véleményük a közös dolgok­ról előre viheti a jövő ne­hezebb feladatainak valóra váltását. Nem érzik a tag­gyűléseken való megjelenés fontosságát sem egyesek. Utalt az szb-titkárra, aki más elfoglaltságra hivatkoz­va, ugyancsak nincs jelen. Ez a plénum a gyár életé­nek a magva. Az itt elhang­zó vélemények, javaslatok döntően befolyásolhatják a további gazdasági, és helyi politikai munka javítását a jövőben. Ehhez azonban el is kell mondani a vélemé­nyeket. & A felszólalás után utat tört a taggyűléseken koráb­ban hallgatókban is a fele­lősségérzet. A jelenlevők csaknem 30 (!) százaléka mondta al; szenvecwlyesen a véleményét a beszámolóról, a munkahelyén tapasztalt meglátásairól, arról, hogy miként lehetne a pártmun­kát és a termelés gazdasá­gosságát is tovább fejleszte­ni. Csépi József, a tmk-cso- port vezetője arról szólt: az aktivitás hiányának egyik oka az is, hogy a pártmegbí­zatások végrehajtásának nem rendszeres az ellenőrzé­se. Ifj. Berényi József azt hiányolta, hogy sok olyan dolog elhangzik a gyáregy­ségben, ami „sérti a fület”, de nem mindig érvelünk ezekre megfelelően. Jó, amit eddig tettünk, de ami rossz, azt nem szabad „dédelget­nünk”, elhallgatnunk a jö­vőben. Szabó István főmér­nök azt fejtegette, hogy a gazdasági feladatok „szorító présében” még szorosabbá kell tenni az egymás segíté­sét. Szélesebb körű feladat­elosztásra van szükség, amely alatt értette a nem párttagok fokozottabb be­vonását is az egységesebb végrehajtásra. Fel kell mér­ni: mit lehetett volna gaz­daságosabban csinálnunk, és kidolgozni, hogy jövőre ezt úgy is tegyük. Juhász Imre személyzetis a fluktuáció okairól, a stabil vezetés eredményeiről szólt. Illyés Sándor KISZ-titkár a párt­vezetőség fokozottabb segít­ségét kérte, a patronálok jobb hozzáállását a KISZ- munka fellendítéséhez. Toka János lakatos, a fluktuációra válaszolva azt mondta: a darabolóban naponta négy tonna vasat kell megmoz­gatni kézzel. Ez kimeríti az embereket, és otthagyják a munkahelyet. Megoldást kell találni a nehéz fizikai mun­ka könnyítésére. Pap János raktáros azt kérte: közelebb­ről ismerjék meg a vezetők az emberek problémáit a szocialista brigádokban. Job­ban szükséges szervezni a munkát, hogy már az első félórában tudja mindenki: ma ez a feladata. Ne kell­jen^' várnia tétlenül. Ezen túl pedig úgy is lehetne fokozni a taggyűlés aktivitását, hogy már a pártcsoportokban bíz­zanak meg valakit: te leszel az, aki a taggyűlésen el­mondja a véleményünket. Koszta Sándor azt vélemé­nyezte, hogy jó volt a be­számoló, de a nőpolitikái ha­tározatok megvalósulására és a társadalmi munkánk sok­féleségére jobban kitérhetett volna. Kellene valami em­lékeztetőt jegyeznünk min­den pártcsoportülésen, hogy annak alapján visszatérhes­sünk: mi valósult meg az észrevételeinkből. A géppark kihasználása nálunk is gyen­ge. Az új géphajlítónknak jobb minőségi munkát kel­lene végeznie. Erre is fi­gyeljen a gazdasági vezetés. Balog Imre esztergályos a korszerű géppark kihaszná­latlanságának egyik fő oká­ról szólva bírálta a beszer­zőket, hogy az esztergályo­soknak saját maguknak kell megfelelő késeket gyártani­uk, ha dolgozni akarnak, mert a kellő minőségűt nem szerzik be a számukra. Emiatt sok időt pocsékol­nak el. Nincs elég köszörű sem. Szinte „lopni” kell máshonnan. Mindezt a tőkés exportmunka sínyli meg. A forgácsolóban a csupán het­venszázalékos munkaidő­kihasználás egyik fő oka ez. amin sürgősen változtatni kell. & Nincs módunk minden fel­szólalás közlésére. A tagság az előterjesztett határozati javaslat végrehajtását — el­sősorban a párttagok aktivi­tásának fokozásáról — az elhangzott bírálatok után. még a beszámoló taggyűlé­sen nyomban meg is kezdte. Mintegy továbbfejlesztve ez­zel a pártmunka színvonalát. A kongresszusra készülőd­vén a fokozódó felelősségérzet szólalt meg a párttagokban. Azt szemléltetve, hogy a pártban ugyan önként lehet jelentkezni, de a belépés után mindenki kötelessége a pártszervezet erejének, szer­vezeti és cselekvési egységé­nek növelése. Az élcsapat felelőssége ez. Varga Dezső Szakcsoport Mezőgyánban Már évek óta eredménye­sen dolgozik a mezőgyáni „Toldi” zöldség szakcsoport, amelynek 90 tagja főleg fó­lia alatti és szabadföldi zöld­ségek termesztésével foglal­kozik. Az idén több mint 1500 mázsa fólia alatti ubor­kát, 142 mázsa paprikát, és 3 mázsa paradicsomot adtak át az ÁFÉSZ felvásárlóinak. Tervezett évi forgalmuk megközelítette a két és fél millió forintot. Ez annál is figyelemreméltóbb, mivel tavaly a szakcsoport össz­forgalma mindössze más­fél millió forint volt. A szakcsoport tagjai ked vezőnek tartják, hogy sta bil lett a termékek felvá sárlási ára, ami biztonságo termeltetést eredményezel Igaz, a gyulai ÁFÉSZ az er kölcsi mellett jelentős anya gi támogatást is biztosít szá mukra. Előleget adnak szerződött árukra, kedvezmé nyes áron biztosítják a fóliái beszerzik a pritaminpaprika vetőmagot, és hetenkén kétszer szállítják el _a termé keket. A szakcsoport iránt bizalmat jelenti, hogy egyr többen kérik felvételüké A füljelzőtől a fogaskerékig

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents