Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-25 / 276. szám
1919. november 25., vasárnap o IgHslUkfiMBolya Péter: Málnáskertek vendége Balázs Irén: Hajnal Kiállítás az Iparművészeti Múzeumban ... mellékelten küldök néhány olyan iratot és levelet, amelyek befolyásolhatják az ügy kimenetelét, és a bírósági ítélet milyenségét. Az iratokat — lehetőség szerint — időrendbe állítottam.- 1. Tisztelt Rendőrség! Alulírott Paulin Elek bejelentéssel fordulok a T. Rendőrséghez. Remélem, hogy ezt a bejelentést állampolgári hűségem teljes bizonyítékaként fogja fel a T. Rendőrség, s ezért felment a felettem gyakorolt rendőri felügyelet alól (kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam, tisztelettel). A bejelentés és az általam gyakorolt állampolgári hűség a következő: tegnap este (21- én) a Kert utcában mentem hazafelé, amikor arra lettem figyelmes, hogy az egyik ház kerítésén egy bűntényre gyanús személy mászik át. Állampolgári minőségemben én is átmásztam a falkerítésen, és tetten értem egy Krasznai Dénes nevű, saját bevallása szerint tizenkilenc éves egyént, amint a málnáskert bokrai között üldögélt. Az elfogás és az azt követő vallomástétel zajára előjött a házból özv. Presser Béláné, és tulajdonosi minőségében jajveszékelni kezdett. Ezt én — tekintettel az ügy fontosságára — azonnal megtiltottam neki. Krasznai Dénest a főkapitányságra kísértem, ahol előzetes letartóztatásban részesült. Megismétlem a fontosabb adatokat: Krasznai Dénes, a főbűnös; Presser Béláné, a kerítés tulajdonosa; Szolnok, Kert u. 17.. a bűntény helye, és végül jómagam, az elfogó és bejelentő állampolgár: Paulin Elek. kétrendbeli betöréses lopás, januárban szabadultam. Kérem a T. Rendőrséget, hogy vegye figyelembe tettemet, mint az állampolgári becsületesség mintapéldányát, s ennek megfelelően a január óta alkalmazott rendőri felügyeletnek véget vetni szíveskedjék. Tisztelettel Paulin Elek, Szolnok, Kert u. 81., hátul az udvarban. 2. F. hó 17-én kelt megkeresésükre válaszolva közöljük, hogy Krasznai Dénes ez év máj. 16. óta áll vállalatunk személyi állományában, mint szállítási előadó. Ezen beosztását az általunk meghirdetett pályázat útján nyerte el a következő szempontok figyelembevételével: Ad 1. Iskolai végzettsége (három középiskolai osztály) alkalmassá tette a szállítási előadói munkakör betöltésére. Ad 2. Iratai között semmiféle bűntényre, vagy letöltött büntetésre utaló adatot nem találtunk. Ad 3. Szolnoki lakos. Ad 4. Ö volt az egyetlen pályázó. Munkatársai szerény, csendes, kissé zárkózott embernek ismerték. Munkáját kifogástalanul végezte. Mellékeljük az önéletrajzot, amelyet Krasznai juttatott el hozzánk a meghirdetett pályázat kapcsán. Staub István igazgató s. k., Patai Imréné szem. oszt. vez. s. k. önéletrajz Nevem Krasznai Dénes, 1961. január 5-én születtem Jászapátin. Apám Krasznai István, volt intéző, jelenleg állatgondozó. Anyám, szül. Dabasi Rozália, 1974. március 6-án meghalt. Általános iskoláimat Jászapátin végeztem, majd Szolnokra kerültem középiskolába. Negyedikes gimnazista poromban az apám kitiltott otthonról. Nem sokkal ezután — anyagi helyzetem miatt — abbahagytam középiskolai tanulmányaimat, s azóta a szolnoki MÁV-nál dolgozom anyagraktárosi beosztásban. Ügy gondolom, hogy hároméves gimnáziumi végzettségem és raktárosi gyakorlatom alkalmassá tehet az Önök által meghirdetett állás betöltésére. Tisztelettel: Krasznai Dénes. Szolnok, Damjanich u. 4. 3. Tisztelt Pszichológiai Űr! Nagyon köszönöm kedves levelét, és örülök, hogy lélektanilag foglalkozik a fiammal, ha már fogságba került az a hülye, ön, tisztelt pszichológiai úr, a fiam leveleit kérte tőlem, de én megmondom őszintén, nem nagyon őrizgetem őket. Jön a levél, elolvasom, tudomásba veszem, ami benne van. aztán már vágom is ki a szemétre. De azért baj nincs, mert két levél valahogy megmaradt: Szolnokról írta a fiam őket, gimnazista korában. Ezek biztosan jók lesznek további lélektanul- mányokhoz. Mellékelem a két levelet, addig is maradok Krasznai István, volt gazdatiszt és intéző. Kedves Apuka! Ma volt az évnyitó. Szép volt. Mindenki rólunk, elsősökről beszélt, még az igazgató is. Azt mondta, hogy négy kemény esztendő áll előttünk. Sok szülő volt itt, kár, hogy Apuka nem. A kollégium is nagyon szép, nyolcán lakunk egy szobában. Biztosan jól kijövünk majd egymással. Hogy van, Apuka? Hét végén megyek haza. Van még málna? Remélem. Sokszor csókolja Dénes. Apa! Az, hogy elzavart hazulról, rendben van. Csak az nincs rendben, hogy a felesége miatt, aki — ezt fenntartom — egy szemét. Az egész falu tudta róla. Többet nem megyek haza. Éljetek, ahogy tudtok, Dénes. U. i. A legnagyobb disznó- ság mégis az, hogy vete- ményt akar a málnáskert helyébe. Azért a néhány forintért, amit a piacon kapna a szaros paprikáiért? 4. Kihallgatási jegyzőkönyv. Krasznai Dénes (több rendbeli magánlaksértés). Vizsgáló: dr. Béres, r. al- hdgy. Vizsgáló: Nyilván tudja, hogy bűncselekményt követett el, amikor bemászott Pressémé kertjébe? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Miért mászott be az említett kertbe? Krasznai: Csak. Vizsgáló: El akart vinni valamit? Krasznai: Nem, dehogy. Vizsgáló: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? Krasznai: Mikor-hogy... Vizsgáló: Ezek szerint többször is bemászott oda? Krasznai: Igen ... Vizsgáló: Más kertekbe is? Krasznai: Néha. Vizsgáló: Hova? Krasznai: Nem tudom a címüket. Vizsgáló: Elvitt valamit ezekből a kertekből? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Pressémétől sem? Krasznai: Nem. Vizsgáló: Gyümölcsöt sem fogyasztott? Krasznai: Néha megettem egy pár szem málnát, de nagyon keveset. Vizsgáló: Hányszor mászott be Pressémé kertjébe? Krasznai: Ügy... negyvenszer ... Lehet, hogy többször, nem tudom pontosan. Inkább csak vasárnaponként vagy szombat éjjel. Vizsgáló: Miért éppen akkor? Krasznai: ... Vizsgáló: Mennyi ideig tartózkodott a kertben? Krasznai: Tíz-húsz percet; nem tudom pontosan. Vizsgáló: Mit csinált ez alatt az idő alatt? Krasznai: Semmit. Vizsgáló: Hogyhogy semmit? . Krasznai. Semmit. Ültem a málnabokrok között. Vizsgáló: Evett a málnából? Krasznai: Ritkán. Ha megláttam egy szemet a sötétben. Vizsgáló: Mikor járt először Pressémé kertjében? Krasznai: Hát... úgy másfél évvel ezelőtt, amikor otthagytam a gimnáziumot. Vizsgáló: Miért hagyta ott? Krasznai: .:. Vizsgáló: Van valami hoz- zátennivalója az elhangzottakhoz? Krasznai: Nincs. Nincs hozzátennivalóm. Tisztelt Pszichológiai Űr! Előző levelében a fiam leveleit kérte. Nagyon szégyellem, hgoy csak kettőt tudtam küldeni, ezért most elküldöm azt is, amit tegnap kaptam tőle. Ezt már a vizsgálófogságból küldte. Tisztelettel, Krasznai István, azelőtt intéző. Apuka! Itt vagyok a főkapitányságon, előzetesben. Tessék feljönni hozzám. Dénes. U. i. Csomagot is tessék hozni. Ha lehet, málnát is, legalább fél kilót. Falusi plébániák, székes- egyházak, templomi kincstárak, egyházi múzeumok, gyűjteményének kincsei. A középkortól a 19. századig. Festett faszobrok a 15. századból, dúsan cizellált ötvösremekek, gazdagon hímzett miseruhák, arannyal kivarrt úrasztalterítők. Olyan kincsek ezek, amelyek méltó darabjai nemzeti kultúránknak, olyan műremekek, melyet a legjobb mesterek, művészek készítettek egyházi célokra, s amelyeket a templomok zárt világa megőrzött háborúk, or- szágdúlások közepette. A középkort, a 15. századot a festett faszobrok — a halvány arcú Madonnák, töviskoszorús Krisztusok, feszületek idézik —, s elvezetnek a barokk kor végéig, a dúsan redőzött drapériás szentekig. Az arany-, ezüstszállal varrt miseruhák, vagy a református hímzések, oltárte- rítők a szebbek? Olyan ritkaságokat láthatunk, amelyeket az 1600-as években varrtak, urihímzéssel, jámbor erdélyi asszonyok, vagy amelyeket egyházi és főúri udvarok rendeltek meg a legjobb műhelyekben — egyházi célokra. Ott az az úrasztalkendő, amelyet Diennes Katalin varrt 1683-ban, az úr dicsőségére. S az a miseruha, amelyet Mária Terézia királynő saját ruhájából varratott. s adományozott magyarországi egyházaknak. A kiállítás leggazdagabb anyaga ötvösművészeti remekekből áll. A különböző vallások szertartásedényei vitrinekben sorakoznak. Kronológiai sorrendben. Jól megférnek egymás mellett a katolikus, a református, az evangélikus, a magyar és szerb ortodox és a zsidó vallás rituális tárgyai. — Mint köztudott, a hazai ötvösművészet a középkorban világhírű. Virágzó iparág, amelynek alapanyagaiban — aranyban, ezüstben, nemesfémben Magyarország Európa leggazdagabb országa volt. Magyar mesterek remekeit őrzik a templomi kelyhek, szentségtartók, úrasztali edények, gyöngyös-zománcos ereklyetartók. Egyik remekmívű templomot utánoz, a másik gyöngyökkel, harangocskákkal ékes, a harmadik dús cizelláltságával, szobrocskáival tűnik ki. Gótikus csúcsívek, nemes reneszánsz formák, s túldíszített barokk edények. Az aranyozás, az ezüst, drágakövek, gyöngyök halmozása, a finom megmunkálás, vésés, domborítás, zománcozás, a miniatúraszerű díszítmények alkalmazása mind szemet gyönyörködtető. Püspökségek, apátságok, vagy kis vidéki imaházak adták kölcsön e kiállításra muzeális értékű szertartási tárgyaikat — Győrből, Szegedről, Veszprémből, Kalocsáról, Pannonhalmáról, Kecskemétről, Gyöngyösről, Deszkről. A Zsidó Múzeum, amey az izraelita vallás kegytárgyait őrzi, néhány szép tóradíszt, tóramutatót, gyertyatartót, szőnyeget kölcsönzött. Félezer remekmű, ötszáz különleges és máskor nem látható templomi műtárgy. Az Iparművészeti Múzeum kiállítása január végéig tart nyitva. K. M. Balázs Irén: Szüret Verbőczy Antal: Hiányzó évszak 2 Kontyba tűzte a tarlót a nyár, maszatos száján túlérett gyümölcsök nedve, magára kapott egy hársfa illatot, s hitte, találkozhat vele. 3 A móló kőfalán ülünk. Távolabb riadt fák feleselnek a készülő téllel. Gyapjú pulóver mellén ezüst bross, rajtam prémes nagykabát remeg. Katinak hívták. Október volt. Nyolcas blende nyílás. 4 Karácsony éjjelén a néptelenséget megunva, arra gondolt a főútvonal; ő egy fenyőfa s a mellékutcák a gallyai. Szégyellte magát, mikor arra jött valaki.
