Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-03 / 258. szám

1979. november 3., szombat _A ÍKtíáCj------------------------------------------------------------------------------------­U Magyar—kubai barátsági nap Kunágotán A Hazafias Népfront Bé­kés megyei bizottságának meghívására október 2-án, délelőtt Békéscsabára érke­zett Elpidio Alvarez Vichot, a Kubai Köztársaság buda­pesti nagykövetségének má­sodtitkára, akit dr. Horváth Éva, a HNF megyei elnöke köszöntött a testület székhá­zában rendezett fogadáson. A baráti hangulatú be­szélgetésen részt vettek a pártbizottság és a megyei ta­nács képviselői is, s lakossá­gunk összetételéről; városa­ink, községeink jelentősebb ipari, mezőgazdasági egysé­geinek tevékenységéről; va­lamint a politikai, a társa­dalmi és a kulturális élet fontosabb eseményeiről tá­jékoztatták a kubai vendé­get. Délután a nagykövetség másodtitkára Kunágotára utazott, ahol a helyi vezetők a község dolgozóinak mun­káját és a termelőszövetke- -set eredményeit ismertették. Az üzemlátogatás után ke­rült sor a magyar—kubai ba­rátsági estre, amelynek ke­retében a diplomata hazájá­ról beszélt. Az előadáson kí­vül filmvetítés és fotókiállí­tás is szerepelt a program­ban. Elpidio Alvarez Vichot, Kuba budapesti nagykövetségének másodtitkárát a HNF megyei bizottságának székházában fo­gadták Békéscsabán Fotó: Veress Erzsi Munkacsúcs a GMV-nél Régen nem diktált ilyen gyors iramot a mezőgazda­ság a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalatnak az őszi betakarítás során. A vállalat szerződéskötés alap­ján készült fel az „ősziek” felvásárlására, tárolására, s ez mintegy 800 vagon nap­raforgóra, 320 vagon szója­babra, 21 500 vagon kukori­cára és 700 vagon cirokmag­ra szólt. Főleg e megállapo­dások figyelembevételével igyekeztek folyamatos szál­lításokkal zökkenőmentessé tenni az őszi munkát a mezőgazdasági üzemek szá­mára. A gondot nem is a mennyiség okozta a vállalat­nak, hanem — örvendetesen a gazdaságokon belüli jó szervezésnek, a gépek ész­szerű kihasználásának és az újonnan felépített szárítók­nak köszönhetően — a beta­karítás eddigi háromhóna­pos munkájának szinte a fe­lére való lerövidülése. A vállalat a szokatlan ütem általi nehézségeket szükségtárolókkal, és a köz­ponti készletei osztás útján megfelelő kiszállítással hi­dalta át, s így október 31-ig 760 vagon napraforgót, 410 vagon szójababot, 20 ezer vagon kukoricát és 500 va­gon cirokmagot vett át. Á mezőgazdasági üzemek bér­tárolóiban levő 13 ezer va­gon kukoricának és a „kerí­tésen belül” átmenetileg sza­badban elhelyezett, jelentős mennyiségű más termények­nek a vállalat decemberig fokozatosan tud helyet biz­tosítani. Idültté vált gondo­kon enyhít majd az év vé­gére elkészülő 2000 vagonos tároló Békéscsabán, aminek próbaterhelésére már felké­szültek. Kiosztották a Berkes Ferenc-díjakat Ezúttal első alkalommal került sor arra, hogy kollek­tívát tüntettek ki Berkes Fe- renc-díjjal a SZÖVOSZ-ban. A kiskunhalasi Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmun­kásképző Intézet tantestüle­tének ítélték oda a kimagas­ló oktató és nevelő munká­ért járó díjat, amelyet a kol­lektíva nevében pénteken Asztalos Andorné igazgató vett át. Ugyancsak Berkes Ferenc-díjjal jutalmazták Fodor Imrét, a Barcs és Vi­déke ÁFÉSZ személyzeti és oktatási osztályvezetőjét, Györffi Dezsőt, az Encs és Vidéke ÁFÉSZ titkárságveze­tőjét, valamint Nádass Györ­gyöt, a SKÁLA COOP sze­mélyzeti és munkaügyi osz­tályának vezetőjét. A díjakat Szlamenicky Ist­ván, a SZÖVOSZ elnöke ad­ta át. Költözik a posta Sokak álma teljesül no­vember 5rén, hétfőn. Űj, szép kivitelű- épületbe költözik a békéscsabai I. sz. Postahiva­tal. Nem okoz sok nehézsé­get a költözködés, hiszen az új épület a régi közelében van, a Szabadság tér túlsó oldalán. Hétfőtől már ott, az új hi­vatalban adhatják fel a táv- iratozók, telefonálók üzene­teiket az ország minden ré­szébe és külföldre. ÚJ kilátó Üj kilátó ^lapozását kezd­ték meg csütörtökön a Sá­toraljaújhely fölé emelkedő több mint nyolcszáz méteres Magas-hegyen. A kiszolgáló- helyiségeket is magában fog­laló vasbeton építménybe szükséges anyagokat a közel­múltban korszerűsített sífel­vonóval szállítják a hely­színre. Az új kilátó tizenkét mé­ter magas lesz. Két körbe­járható teraszáról egyszerre harmincán—negyvenen gyö­nyörködhetnek a panorámá­ban. Az új kilátót tavasszal adják át rendeltetésének. „Kavics-flotta” A Magyar Hajó- és Daru­gyár balatonfüredi gyáregy­ségében pénteken ünnepélye­sen vízre bocsátották a du­nai új szállítóhajók első egy­ségét. A Bodánfy Ödönnek, a nagy magyar vízügyi szak­embernek nevét viselő hajót Gergely István államtitkár, az Országos Vízügyi Hivatal elnöke avatta fel. Avatóbeszédében hangoz­tatta, hogy az új tolóhajó el­ső példánya annak a dunai teherszállító flottának, amely­nek 1983-tól vízi úton kell szállítania a fővárosba az építkezésekhez szükséges ösz- szes kavicsot. Úttördvezetöket tiintenek ki „Mindannyiunk érdeke Vándorkiállítás megyénkben Az úttörőmozgalomban ki­emelkedően tevékenykedő­ket tüntetett ki a Magyar Úttörők Szövetségének Or­szágos Elnöksége a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 62. évfordulója alkalmából. A Hotel Ifjúságban pénte­ken tartott ünnepségen Szűcs Istvánná, az úttörőszövetség főtitkára 22 Űttörővezető Ér­demérmet és 26 Kiváló Üt- törővezető kitüntetést adott át. Hárman részesültek az Ifjúságért Érdemérem kitün­tetésben. Kitüntetésekkel ismerték el a megyékben és a főváros­ban az úttörővezetők, az út­törőmozgalmat támogató pár­toló tagok, KISZ-es ifjúveze­tők, üzemi dolgozók tevé­kenységét. Kilencvenhatan Üttörőve- zető Érdemérmet, 178-an Ki­váló Űttörővezető és 186-an Kiváló Ifjúvezető Munkáért kitüntetést kaptak. A Ma­gyar Úttörők Szövetségének Országos Elnöksége 286 ki­tüntető oklevelet adományo­zott. A Belügyminisztérium ha­marosan vándorfotó-kiállítást indít útnak megyékben. A „Mindannyiunk érdeke” cí­mű kiállítás témája a társa­dalmi tulajdon védelme. Elő-;. szőr Békéscsabán, az ifjúsági' és úttörőházban rendezik meg a kiállítást, november 8-tól 15-ig. A tévé 2. programját su­gárzó szentesi adóberende­zés közelmúltban történt üzembe helyezése alkalmá­ból pénteken a helyszínen tájékoztatták a sajtó képvi­selőit a hazai televízió mű­sorszórás idei fejlődéséről. 1979. szeptember 21-én kezdték a próbasugárzást. Az eddig mérések azt bizo­nyították, hogy az adó vé­telkörzete megfelel az elmé­letileg tervezett határoknak. Természetesen csak az adó A fotókiállítás második ál­lomása a szarvasi Krecsma- rik Endre Üttörőház lesz, ahol november 16-tól 22-ig, Orosházán, a művelődési köz­pontban pedig november 23- tél 30-ig láthatják az érdek­lődők a társadalmi tulajdon védelmének lehetőségeit be­mutató fotókat. irányába fordított, megfelelő csatornára méretezett tető­antennával várható minden­hol kiváló minőségű kép. Je­lenleg már az ország terüle­tének mintegy kétharmadán megoldott a második műsor vétele. A posta a következő tervidőszakban folytatja a hálózat továbbépítését. Be­fejezik a kékesi új adóto­rony, illetve -berendezés építését, és 1981-ben ott is megkezdik a második mű­sor sugárzását. Sikeres volt a próbasugárzás Fotó: Gál Edit alkotó Ifjúság megyei kiállítás A KISZ KB 1974-ben in­dította útjára az Alkotó If­júság pályázatot. Tegnap, no­vember 2-án, a békéscsabai Kereskedelmi és Vendéglátó­ipari Szakmunkásképző Is­kolában került sor, a több mint 500 beérkezett pálya­munkából rendezett megyei Alkotó Ifjúság kiállításra, amelyet Gyarmati Irén, a KISZ Békés megyei bizott­ság titkára nyitott meg. A kiállításon Békés megye szak­munkástanulóinak azok az al­kotásai szerepelnek, amelyek tükrözik önképzési, érdeklő­dési körüket, tevékenységü­ket, a szakma, a munka sze- retetét. A 11 szakmunkáskép­ző intézet talán a korábbi éveknél is gazdagabb, sokol­dalúbb anyaggal nevezett be erre a nemes pályázatra. Ezt bizonyítja a Simon Mihály főelőadó által ismertetett egyéni és csoportos jutal­mak nagy száma is. Nyugdíjban a munkaerő-tartalék? O is- és nagyvárosban, Budapesten egy­aránt megszokottá vált már, hozzátartozik az utcaképhez a kapukra ki­akasztott hirdetőtábla. Üze­mek, intézmények, hivatalok keresnek szakmunkást, se­gédmunkást, takarítónőt, gép­írónőt ... Munkaerőhiányról panaszkodik a vasút éppen úgy, mint a posta; munkaerő hiányában nem tudnak má­sodik vagy éppen harmadik műszakot indítani fontos üze­mek, nincs elég ember a ja­vításokhoz, szolgáltatásokhoz és így tovább. Magyarországon nagy a munkaerőhiány. Hogy ponto­san mekkora, azt senki sem tudja. A számok csupán azt bizonyítják, hogy a munka­képes férfilakosságnak 98, az ugyanilyen korú nőknek 85 százaléka áll munkaviszony­ban. Ami — hozzászámítva a férfiaknál a „szabadúszó” művészeket és egyéb, önálló foglalkozást űzőket, a nők­nél a több gyermek miatt munkát vállalni nem tudó­kat — csaknem száz száza­lékos foglalkoztatottságot je­lent. A mostani években átlag 73—76 ezer nő éri el az 55 és mintegy 30 ezer férfi a 60 éves kort. A megdöbbentően nagy különbség onnan ered, hogy az 1918—1920-as évek körül született férfiak vol­tak a második világháború­ban a „frontkorosztályok”. Innen van az is, hogy ezek­ből az évjáratokból a koráb­binál lényegesen többen men­tek idő előtt, rokkantsági alapon nyugdíjba. Javulásra egyhamar nem lehet számítani, az iskolák­ból kikerülő fiatal munka­erők éppen csak pótolják az eltávozókat. Fiatalításra té- hát alig-alig van mód. Elő­állott az a furcsa helyzet, hogy a munkaerő-tartalékot — az aktív idősebb korosz­tályok jelentik. 1978-ban nyugdíj mellett 380 ezren dolgoztak részfog­lalkozásban, átlagosan évi ezer órát. További 78 ezer férfi és 168 ezer nő folytat­ta a munkát a korhatár el­érése után. (Ez utóbbi szám nyolcórás munkaidőre vetí­tett, a valóságban továbbdol- gozók száma ennél kevesebb, közülük sokan csak részmun­kaidőben dolgoznak.) Néhány éve bevezették az ösztönző továbbdolgozási pót­lékot. Sokan élnek is vele, hiszen — nem mindenki érzi magát öregnek, aki betöltöt­te a nyugdíjjogosultságot je­lentő kort. Sőt: az általános tapasztalat az, hogy az 55 éves nők és 60 éves férfiak többsége még ereje teljében van. Sokan ilyenkor vesznek telket, és azon dolgozhatnak megnövekedett szabad ide­jükben. Mások — különösen azok, akiknek „hiányszakmá­ból” van szakmunkás vagy akár magasabb képesítésük — iparengedéllyel vagy anél­kül vállalnak alkalmi (és ál­talában jól fizető!) munká­kat. Nem utolsósorban ez az oka, hogy a korhatárt el­érők közül sokan azonnal be­jelentik nyugdíjba vonulási szándékukat. De az sem el­hanyagolható, hogy számosán a munkahelyi légkör, a köz­vetlen vagy magasabb főnö­kök parancsolgatása, a sok bosszúságot okozó rossz szer­vezés, az önhibájukon kívü­li munka közbeni fölösleges ácsorgósok miatt igyekeznek minél előbb kívül kerülni a gyár vagy a hivatal kapu­ján. Jó néhány munkahelyen lé- lektelenül, bürokratikusán intézik a nyugdíjkorhatárt elérők ügyeit. Ha az évtize­dek óta ott dolgozó közli, hogy nyugdíjba akar menni — egyszerűen tudomásul ve­szik. Nem ritkán személy szerint is azok, akik már a következő percben telebeszé­lik fölötteseik és kooperáci­ós vagy anyag, alkatrész szállítására váró partnereik fejét, mondván: elviselhetet­len gondokat okoz a munka­erőhiány. Megengedheti-e magának manapság a vállalatok leg­többje, hogy sokéves vagy éppen több évtizedes gyakor­lattal rendelkező, szakmáját alaposan ismerő, a maga he­lyén kulcsembernek számító dolgozókat első szóra elen­gedjen vagy éppen elküldjön nyugdíjba? A rendelkezések messzemenő önállóságot en­gednek az egyes vállalatok­nak. Van például mód arra is, hogy magas szintű szak­ismerettel, nagy gyakorlattal, alapos tájékozottsággal és önállósággal, valamint felső­fokú képesítéssel rendelkező szakembereket műszaki-gaz­dasági tanácsadóként tartsa­nak tovább a vállalatnál. A MÉM egyik legutóbbi vizs­gálata azonban bebizonyítot­ta, hogy ezt sok helyen a nyugdíjba vonult igazgatók­nak tartották fenn, méghoz­zá a rendelkezéseket messze túllépő díjazással. Nem volt ritka, hogy a volt igazgató száz forintot megközelítő óra­bérrel (!) adta a tanácsokat. Ez az egyik szélsőség, amely önmagában is káros, de nyilván magával hozza, hogy a többi nyugdíjast nincs miből foglalkoztatni. Pedig munka szinte mindenütt van. S nemcsak „akad”, azért, hogy a nyugdíjas afféle kegy­díjként kapjon valami kiegé­szítést. Egyszerűen nem le­het elhinni, hogy aki 55 vagy 60 éves koráig jól, becsüle­tesen dolgozott, egyetlen dá­tum elérkezésétől már nem ugyanolyan értékű munka­erő. A megoldás valahol ott van, ahol például a buda­pesti Kőbányai Gyógyszer- gyárban keresték és meg is találták. Létrehozták a nyug- nyugdíj-előkészítő albizott­ságot, s már a kritikus szü­letésnapot jócskán megelőz­ve beszélgettek az idősödő dolgozóikkal. Megkérdezik tőle, hogy akar-e maradni s mindjárt azt is közlik vele, hogy a vállalat szükségesnek tartja-e továbbdolgozását. Ve­le együtt döntenek a továb­biakról. S nem utolsósorban: a rendelkezések szerint járó ösztönző pótlékon és pótsza­badságon kívül a vállalati keretből 10 százalék pótdíjat is fizetnek! Más üzemekben, vállala­toknál is alkalmaznak már hasonló módszereket, noha ez még korántsem vált álta­lánossá. Pedig itt nagyon egybevág a népgazdaság, a vállalat és az egyén érdeke. Népgazdaságunk jelenlegi helyzetében igen nagy szük­ség van minden, dolgozni tu­dó és akaró ember alkotó erejére, tudására, tapasztala­tára. A vállalatok a termék- és profilváltások során na­gyon jól tudják hasznosítani a régi dolgozók véleményét, elképzeléseit. Az egyén, a nyugdíjkorhatárt elért em­ber számára pedig egész to­vábbi életére kihatással van az, hogy érzi: szükség van még rá. az sem elhanyagol- ! ható szempont, hogy I I az olykor remény­telennek látszó munkaerőhi­ány-gondokat éppen velük, a legtapasztaltabb, a vállala­ton belüli helyzetet és lehe­tőségeket . leg jobban ismerő dolgozókkal lehet enyhíteni. Várkonyi Endre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents