Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-21 / 272. szám
o 1979. november 21., szerda Egész évben képzőművészeti világhét „Nyílt nap”-ra készülnek j '1 A pécsi óvodások már többször jártak a Vasarely Múzeumban. Az itt szerzett élmény után saját elképzeléseik szerint díszítették „építették” meg az általuk elképzelt házakat. Végül pedig utcát, városrészt alakítottak ki az elkészült házakból. Az ilyen típusú foglalkozások nemcsak' a gyerekek kézügyességét, hanem alkotó fantáziáját, vizuális készségét is nagyban fejlesztik. A képen: készülnek a házak (MTI-fotó: Kálmándy Ferenc felvétele — KS) Sulyok Katalin: Egy ország gyesen S ikerrel zárult 3 képzőművészeti világhét eseménysorozata. Lehetne idézni az ezt bizonyító számokat: mennyien keresték fel ezalatt a múzeumokat, az állandó és az alkalmi kiállításokat, hányán vásároltak és milyen reprodukciókat és mostanában divatos posztereket és így tovább. Amit viszont nem lehet számokkal mérni; hányán gazdagodtak szellemiekben, hány ember fejében vert gyökeret a gondolat, hogy ezután többet kíván látni a képzőművészet alkotásaiból, gyakrabban megy el oda, ahol ilyenekkel módja van megismerkedni. Elsősorban a gyermekeké volt az idei képzőművészeti világhét. így van ez rendjén, hiszen 1979 a gyermekek éve, s noha még csak háromnegyedénél vagyunk az esztendőnek, annyi teljes biztonsággal megállapítható: aligha volt az Egyesült Nemzeteknek olyan ajánlása, amely ehhez hasonló egyöntetű helyesléssel találkozott volna világszerte. Világszerte és itthon egymást érték és érik a gyermekeket köszöntő, ünneplő, az ő jövőjükkel foglalkozó, azt megszépíteni akaró rendezvények. Ide tartozott az is, hogy a képző- művészeti világhét idei fő célja a gyermek érdeklődésének felkeltése volt. Korántsem ünneprontás, ha mégis azt mondjuk: az ez évi eredmények csupán a kezdetet jelenthetik. Nemes kezdeményezés a felnövő nemzedék összebarátkoztatá- sa a képzőművészettel, de minden sikerével együtt is alig több, mint a kultúra új módszerű terjesztésének próbája. Ez viszont mindjárt azt is jelenti, hogy — ha a próba sikerült, minden ok megvan a továbblépésre. Hazánk gazdag képzőművészeti értékekben. Művészettörténészek és útikönyvszerkesztők egyetértenek abban, hogy a budapesti Szép- művészeti Múzeum egyike Európa tíz legnagyobb közép- és újkori festménygyűjteményének. Párját ritkítja a Magyar Nemzeti Galéria anyaga, amelyet tavasztól őszig több idegen, mint magyar látogat. Köztéri szobraink közül jó néhánynál ugyancsak megállnak a külföldiek — hazájukban kiadott ismertetőkkel, amelyek felhívják figyelmüket ezekre a művészi alkotásokra. Lehetne sorolni hosszan, az esztergomi Keresztény Múzeumtól a nemrégiben megnyílt sárvári várgyűjteményig az értékeket. Nem készült, s nem is készül statisztika róla, mégis biztonsággal állíthatjuk, hogy a magyar képzőművészeti értékekkel nincs arányban a hazai képzőművészeti műveltség. Továbbmenve: még mindig kevesen vannak a tíz és fél millió magyar állampolgár közül azok, akik egyáltalán tudják, hogy mekkora művészeti értékek birtokosai. A korábbi uralkodó osztályok műveltségi monopóliuma immár egy emberöltővel ezelőtt megszűnt, a kultúra értékei ma már mindenki számára hozzáférhetőek. Ami — mint a tények bizonyítják — még nem jelent egyet azzal, hogy a lehetőségeket ki is használjuk. Remélhető, de korántsem biztos, hogy a gyermekek évének jegyében lezajlott és sikert aratott idei képzőművészeti világhét tovább fog gyűrűzni. Azaz: bizonyos mértékig feltétlenül, hiszen vannak és lesznek, akik ez alkalommal ismerkedtek meg a képzőművészet néhány kimagasló alkotásával, s most tovább kutatják a lehetőségeket a többi elérhető, megnézhető szépség megismerésére. Ez azonban ma még inkább csak egyéni — bár szervezetten felkeltett — érdeklődés. Sokat lehet és kell tenni, hogy tömegméretűvé váljék. . Állami intézkedésekben nincs hiány. Évtizedek óta szinte névleges belépti díjért tekinthetők meg a múzeumok, képzőművészeti és egyéb gyűjtemények a hét egyik napján és a múzeumi hónap idején még annál is kedvezményesebben. A művészi alkotások méltó elhelyezésére nagy összegeket fordít a költségvetés — elegendő talán az említett Nemzeti Galériára és a sárvári várra, vagy számos más múzeum rekonstrukciójára utalni. De szólni kell arról is, hogy szinte naponta adnak hírt az újságok egy-egy köztéri szobor felállításáról, nagy költséggel — és az esetek túlnyomó többségében megannyi művészeti hozzáértései — megrendezett kiállításokról. Mindez együtt — mégis csupán a lehetőségek széles skáláját jelenti. Évről évre több ugyan a látogató a kiállításokon, a múzeumokban, a számok azonban még any- nyit sem emelkednek, ahá- nyan ugyanennyi idő alatt kikerülnek a művészettörténeti alapismereteket nyújtó középiskolákból. Vannak a művészeti eseményeknek állandó, rendszeres' résztvevői, akik nem mulasztanának el egyetlen kiállítást sem, akik részt vesznek minden szoborleleplezésen. Jó, hogy ők ott vannak — de a cél az, hogy minél többen legyenek ott. Hogy a képzőművészeti világhét eseménysorozatának visszhangja minél messzebbre terjedjen — ahhoz elsősorban újabb és újabb képzőművészeti események sorozatára van szükség. S legalább ugyanennyire ezeket beharangozó propagandára. Nemcsak általánosságban, hanem egészen közel hozva mindezt a legszélesebb tömegekhez. Mindennapi, közérthető nyelvre lefordítva a képzőművészet jelentőségét a gyakorlati életben, a szépség felismerését. Mondhatnék: a tömegek az eddiginél fokozottabb és hatékonyabb esztétikai nevelésére van sürgős szükség. Arra, hogy — egész évben legyen képző- művészeti „világhét”. Hiszen ma még ott tartunk, hogy nem egy frissen felállított köztéri szobrot garázda elemek elcsúfítanak. No meg ott, hogy a szép iránt ösztönösen vonzódó, de azt felismerni még nem tudó embereket lelkiismeretlen giccsárusok a maguk silány portékájával éppen eltaszítanak az igazi művészettől. S még ennél is fontosabb, hogy a szépség felismerése és ismerete lelkiekben gazdagabbá teszi az embert. Aki a szépet szereti — előbb- utóbb maga is igyekszik munkáját úgy végezni, hogy abban esztétikai gyönyörűséget is leljen. És fordítva: önmagát szegényíti az, aki nem törekszik a szépségek megismerésére. A képzőművészeti ismeretek terjesztését jó helyen kezdte az idei képzőművészeti világhét : a gyermekeknél, akik legfogékonyabbak a szépre, őszi—téli hónapokban bőven van lehetőség arra, hogy — talán külön elnevezések nélkül is — hasonló rendezvények sorozatán ismertessük meg a többi korosztállyal, nemzedékkel is képzőművészeti értékeinket. Múzeumokban, kiállításokon, szobrok bemutatásával, poszterokkal, reprodukciókkal — felsorolni is sok, hányféle módja és lehetősége van ennek. Csupán élni kell az adottságokkal. Várkonyi Endre Kedves felhívásban mutatkoznak be ,a békéscsabai egészségügyi szakközépiskola diákjai a megye általános iskolás tanulóinak. Olyanokhoz fordulnak, akik biztosan érzik, hogy az ápolónők nehéz hivatására képesek lesznek. Olyan munkára, akik az emberek gyógyítását, ápolását szívesen, lelkiismeretesen tudják ellátni, akik a gyógyító orvosok munkatársaként alkalmasak, a sokszor pihenést sem ismerő, önfeláldozó munkára. A felhívásban többek között bemutatják az iskolacentrumban működő korszerű iskolájukat és kollégiumukat. S hogy mindez ne maradjon írott malaszt, meg is hívják az érdeklődő végzős általános iskolásokat az iskola december 9-én, vasárnap délelőtt tartandó hagyományos, nyílt napjára. Ezen a kis látogatók megismerhetik a középiskolában folyó munkát úgy, hogy ,a diákok bemutatót tartanak nekik. Sőt, arról is tájékoztatást kapnak, hogy az ott szerzett érettségi bizonyítvány mire jogosít. Többek között az általános ápolónői és általános asszisztensi feladatok mellett még 22-féle munkakör betöltésére! Az út nyitva áll a továbbtanulni szánA közelmúltban befejeződött a „Fábián Bálint, találkozása Istennel” című új magyar film forgatása, s a napokban a vágással is elkészült a MAFILM Dialóg Stúdiójában. Fábri Zoltán, a rendező nyilatkozatában elmondotta az MTI munkatársának : — Az utóbbi néhány évben — az irodalmi élet egyik szenzációjaként — gyors egymásutánban jelentek meg Balázg József regényei. Már a friss olvasmányélmény nyomán arra gondoltam, meg kellene filmesíteni azokat. A „Magyarok” készült el elsőként. Általánosító erejénél fogva, a második világháborúval kapcsolatos eseménysora révén szinte kínálta magát számomra ,a feldolgozásra. Egyidejűleg a „Fábián Bálint találkozása Istennel” megfilmesítési jogát is sikerült megszereznünk. A két kötetet olvasva feltűnt a két főhős — Fábián András és Fábián Bálint — névazonossága: két generáció sokban hasonló sorsvonu- tata. dékozók előtt is, hiszen az arra érdemesek felvételizhetnek az egészségügyi főiskolá- ■ ra, vagy akár az orvos- tudományi egyetemre is. Érdemes idézni a felhívásból néhány nagyon lényeges gondolatot: „A pályaválasztásban fontos, hogy ismerjétek önmagatokat. Egészségügyi pályára csak azok készüljenek, akik szeretik az embereket, tudnak önzetlenül segíteni másokon. Azok, akikben van akarat, tudják fegyelmezni érzelmeiket, türelmesek másokkal szemben, tudnak pontosan, lelkiismeretesen dolgozni és természetesen egészségileg alkalmasak a pályára.” E komoly gondolatok mellett készülődnek az egészségügyi iskola tanárai és diákjai a tartalmas és egyben mindig vidám, nyílt iskolanapra. Sőt, a gyerekek mellett az iskola szívesen látja a szülőket is. S hogy miért ilyen korán rendezik? Hogy a végleges döntéshez a tények ismeretében mindenkinek maradjon még- ideje gondolkodni, hiszen egy élethivatás nem dőlhet el egyetlen látogatás alapján. Ezt a fogadó iskola maga is tudja, s vállalkozásukat ez a tudat is fémjelzi. A „Magyarok” kedvező fogadtatása — itthon mintegy 500 ezer néző, számos alkotóközönség találkozó, külföldön az 1979. januári, új-delhi nemzetközi filmfesztivál nagydíja, javaslat ,az Oscar- díjra — csak megerősített elhatározásomban, a másik Balázs-regény megjelenítését illetően. A „Magyarok”-beli Fábián András az egy generációval előbb élt Fábián Bálint sorsát, mint emlékképet már előbb átéli. A most elkészült filmben az első világháború borzalmait, a Tanácsköztársaság korszakalkotó változásait, majd a fehérterror kegyetlenkedéseit átélt, s a rendkívül gazdag történelmi tapasztalatokat megemészteni képtelen ember életét követhetjük nyomon. A két produkció immár „ikerfilmmé” bővült. Ami a következő időszak terveit illeti: szeretném az első két filmet trilógiává teljesíteni. A „Magyarok” akkor tízéves gyermekének, Fábián András kisfiának sorsa kínálja a továbbvitel ■ lehetőségét. Nincs még új szó, mely ekkora karriert futott volna be, mint a gyes. így kisbetűvel lett nagy: lett jótétemény sok esetben irigyelt juttatás, de megunt börtön, vagy fenyegető csapás is. Attól függően, honnan nézzük. A gyermeküket bölcsődében elhelyezni nem tudó, esetleg nehéz munkakörülmények — mint a három műszak, bejárás stb. — között dolgozó fiatal anyáknak áldás, amely nélkül nem tudnának mit kezdeni. így pedig éveken keresztül a gyermeknevelésnek szentelhetik életüket.' Azok számára viszont, akik még minden kedvezmény nélkül, s a mait meg sem közelítő helyzetben küzdötték végig fiatal életüket — néha még vörös posztó is. Mert közülük azok is, akik örülnek annak, hogy az utánuk következő generációnak mi minden áll rendelkezésre, csak arra gondolnak időnként, bár ők is részesülhetek volna benne. Pedig az otthonmaradást sem egyformán értékeli és ‘ használja ki mindenki, vannak akik kényszerű elzártságnak, nyűgnek érzik. A munkáltatók meg, hiába köti őket a törvény és morál, saját bőrükön érzik a kieső munkaerő nehezen, vagy sehogysem pótolható hiányát. Sulyok Katalin ezt az igen összetett kérdést csupán az érintett anyák oldaláról nézte meg, a kötetbe gyűjtött riportok mégis mást és mást mutatnak. Igazolva mintegy azt a tételt, hogy ugyanazt a dolgot, szinte senki sem ugyanúgy csinálja, s ezért írásaiból a gyes keresztmetszetét láthatják az olvasók. Ahány riport, annyi emberi egyéniség, de annyi külső kényszerítő vagy segítő körülmény is. Mert nyilván más az, ha valaki egy jól és kényelmesen berendezett lakásban a szülők segítségét élvezve a gyermek mellett magára és férjére is tud időt szakítani, a szórakozástól sem marad el — mintha ... Mintha teljesen egyedül nemcsak egy, vagy több gyermekét látja el, és a teljes háztartást minden komfort nélkül, de még a maguké mellett az egész család jószágállományát is gondozza. Elvégre ő most otthon van, „nem dolgozik.” Másoknak nagyon rossz a lakáshelyzete, az albérlet szörnyűségeit — uzsoraár, állandó zaklatás — részben a bölcsőde enyhítené, mert akkor legalább nappal nyugtuk lenne, de erre éppúgy nincs kilátásuk, mint az önálló lakásra. Viszont a saját fészek sem minden, a szépen berendezett lakótelepi otthon, amelynek a közelében még a hasonló kismamák társasága is megvan, ha mindezzel valaki nem tud jól, helyesen élni. Ha az egymáshoz járó fiatal- asszonyok inkább a közös ivásra adják a fejüket, mintsem a gyermeküknek és maguknak értékes tevékenységgel és szórakozással töltenék az időt. A „diplomás pelen- kázóknak” nem az unalom a gondjuk, őket az izgatja, hogy mielőbb visszamehessenek dolgozni, mert nemcsak a pénz kevés, de a pályán való érvényesülésnek sem használ a múló idő. A munkába való visszatérés, különösen ha több gyermekkel, hosszú évekig volt valaki otthon — nehéz. A munkásnők kijöttek a gyakorlatból, s egyébként is más helyzetet találnak a gyárban, mint amit otthagytak. Sokszor új gépet, új technológiát, amit szinte újra kell tanulni. Keservesen. De aztán csak túlesnek rajta, öröm ismét a régi társaságban lenni, dolgozni, keresni. Igaz, ilyenkor megváltozik az otthoni élet is, más és új rendet kell kialakítani, de mint hamarosan kiderül, a munkát és a családi kötelezettségeket össze lehet egyeztetni. A. gyermekgondozási segélyről ez a kis kötet nem általában beszél, hanem az élet egy-egy szeletén a valóságot, a gyakorlatot mutatja meg. A jót és a rosszat is. És nagy erénye, hogy közben többet tárt föl, így sok fiatal, kezdő házaspár egyéb gondját is. Vass Márta szInhAz, mozi 1979. november 21-én, szerdán este 19.00 órakor Dombegyházán: AZ ARANY EMBER * * * Békési Bástya: 4 és 6-kor: Az utolsó valcer, 8-kor: Allonsan- fan. Békéscsabai Szabadság: Allegro Barbaro. Békéscsabai Terv: Az ördög menyasszonya. Gyulai Erkel: Szép magyar komédia. Gyulai Petőfi: 3-kor: Lolka és Bolka a Föld körül, 5 és 7-kor: Magyarok a prérin. Orosházi Partizán: Nálunk csend volt. A legifjabbak hosszú ideig nélkülözték a Futrinka utca történeteit a Magyar Televízióban. Most új, tizenhárom részes sorozat készül az esti ipese számára (MTI-fotó: Friedmann Endre felvétele — KS) Fábri-filmek és -filmtervek A rendező nyilatkozata
