Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

Télre készül az építőipar Az Állami Építőipari Vállalat a télen legnagyobb létszámmal a békéscsabai kórház építésén dolgozik majd Fotó: Veress Erzsi Télen vályogot vetni, nyáron nádat aratni? Dévaványai kommunisták vallomása a munkáról (Folytatás az 1. oldalról) dolgozhat. A hőenergiát a végleges fűtés szolgáltatja majd. Ugyancsak Gyulán be­fejezéséhez közeledik a 40 személyes bölcsőde, és az ABC-áruház építése: csak a befejező munkák vannak hát­ra, ugyanis mindkét létesít­ményt még ez évben átad­ják. Békéscsabán, az Orosházi úton épülő 42 lakás üvege­zése is befejezéséhez közele­dik, , ezen a munkahelyen 50 dolgozót foglalkoztatnak majd a télen. Ugyancsak a megyeszékhelyen, a MÁV ok­tatási épületének alapozását kezdik, ezután a MÁV veze­tési pont kialakításának bel­ső munkái következnek. Szeghalomban a nyolc­tantermes általános iskola, ifjúsági ház téliesítése befe­jeződött, e két létesítmény­ben a télen több, mint 70-en dolgoznak. S ugyancsak Szeg­halomban a jövő év első hó­napjaiban a Csepel Autó szo­ciális létesítményeinek belső munkálataira kerül sor. Me- zőkovácsházán a nyolctan­termes általános iskola és a hozzá tartozó tornaterem bel­ső munkái mintegy 50 mun­kásnak adnak majd felada­tot. Egyetlen gond, hogy a vállalat még mindig nem kapta meg az igényelt 250 mázsa koksznak csak a 20 százalékát. A Mezőkovácsházi Építő­ipari Szövetkezeti Közös Vállalatnál is felkészültek a télre. E vállalatnál ma már ismeretlen a fagyszabadság, a téliesített munkahelyeken a teljes létszámot tudják foglalkoztatni. Hogy hol? Battonyán, a Május 1. Tsz sertéstelepénél, Kunágotán, a SERKÖV-nél, s várhatóan Békéscsabán, az AGROKER bővítésénél. Mezőhegyesen az ABC-áruház és a húsbolt belső munkálatait hagyták a télre. Ugyancsak télre hagy­ták a MOM battonyai üze­me szociális létesítményé­nek belső munkálatait. Me- zőkovácsházán a bölcsőde fa­lazása folyik, s ha lesz ele­gendő nyílászáró, ezt a mun­kahelyet is téliesítik. Mezőhegyesen a kórház re­konstrukciójához is a télen Nyilvánvalóan nem túl­zunk, ha azt állítjuk, hogy termelőegységeink 1978. és 1979. évi gazdasági és moz­galmi célkitűzéseiben az V. ötéves tervben megfogalma­zott feladatok mellett külön súlyt kapott a párt Központi Bizottságának 1977. október 20-i határozata. Ez a hatá­rozat lényegében véve azt mondta ki, hogy a termelés növekedése mellett jobban érvényesüljön a minőség és a hatékonyság, sőt a terme­lés növekedése kizárólag a termelékenység növekedésé­ből adódjon. Ezt a munka­idő jobb kihasználásával, az állóeszközök célszerűbb hasz­nosításával, a takarékosság­gal, a teljesítmény fokozot­tabb bérbeni elismerésével célszerű elérni. Emellett természetesen ja­vítani kell a termelés műsza­ki színvonalát, szervezettsé­gét, elő kell segíteni a gaz­daságos termékszerkezet ki­alakítását, hogy bővüljön a bel- és külföldi piacokon egyaránt értékesíthető, kor­szerű, jó minőségű termékek köre. Érthető a célkitűzés, hogy ezen belül is az átlag­nál gyorsabban nőjön a kon­vertibilis valutákért értéke­síthető gyártmányok terme­lése. Természetes, hogy a fenti­ekben röviden megfogalma­zott feladatok megyénk ipari szövetkezeteiben is a munka alapját képezték. A szövet­kezetek igen nagy lépéseket tettek a korszerű termék- szerkezet kialakításában és ez megmutatkozik az ered­ményesebb, hatékonyabb gazdálkodásban is. Ennek illusztrálására elég kezdenek, felújításra kerül többek között a kazánház, a mosoda és a kiszolgálóegysé­gek. Ezenkívül a vasbeton- szerelőket, ácsokat összevon­ják, akik a központi telepen előregyártással foglalkoznak. A téliesített épületekben kü­lönféle tüzelésű kályhák szolgáltatják majd a mele­get. A Dél-Alföld egyik legna­gyobb építőipari vállalata, a több, mint ötezer munkást foglalkoztató Szegedi DÉL­ÉP. Több hete elkészült már a vállalat téliesítési terve. A vállalat több megyében dol­gozik, több tucat létesít­ményt épít. Megtudtuk, hogy ezek közül Békésben T2 mun­kahelyet téliesítenek, s eze­ken foglalkoztatják a me­gyében dolgozó 370 építő­munkást. A mezőhegyesi ne­velési központ szerkezeti sze­relése még folyik, az elkö­vetkező egy-két héten belül le is zárják az épületet. Ugyancsak Mezőhegyesen 60 házgyári lakás befejező mun­kálataira kerül sor a télen, Ez utóbbi helyen előbb hő­néhány adat is. A tavalyi 10,1 százalékos, valamint az idei első félévi 5,3 százalékos ter­melésnövekedést megyénk ipari szövetkezetei úgy érték el, hogy közben a létszámuk csökkent. Teljes egészében a termelékenység növekedett tehát, az egy foglalkoztatott­ra jutó termelési érték ta­valy 12,1 százalékkal, az idén fél év alatt 7,8 száza­lékkal növekedett. Természetesen a növekedés nem minden, hiszen mit sem ér, ha eladhatatlan terméke­ket gyártanak sorozatban. Erről azonban szó sincs! A termelés intenzív növelése mellett a szövetkezetek jó része felülvizsgálta gyártmá­nyainak korszerűségét, gaz­daságosságát, és vagy javí­tottak rajta, vagy megszün­tették a termelését. A Gyu­lai Vasipari Szövetkezet pél­dául rossz fajlagos anyag­felhasználású szürkevas önt­vények helyett csatomaönt- vényeket gyárt tőkés export­ra. A békési Start Szövetke­zet a kerítéselemek gyártá­sát csökkentette, a körösla- dányi Metakémia a drótfo­nat készítését szüntette meg. Nemcsak elavult gyárt­mányok termelését szüntet­ték meg a határozat óta el­telt időszakban az ipari szö­vetkezetek, hanem megkezd­ték új, piacképes termékek gyártását is. A Szarvasi Vas­ipari Szövetkezet új típusú húsgépeket, a Start lőlaptar- tókat, új konstrukciójú erő­fejlesztő és sportszereket, a mezőhegyesi szövetkezet haj­lékony tömlőket, az Oroshá­zi Vas-, Műanyag-szövetke­zet új típusú zsugorfóliás csomagológépet kezdett el gyártani, de a példákat még légfúvók, majd a végleges fűtés szolgáltatja a meleget. Orosházán, az üveggyár­ban térburkolás folyik. A Belinszkij-lakótelepen há­rom, egyenként 60 lakásos épület cölöpalapozásán dol­goznak. Vegyszerrel, hőlég­fúvóval és fóliával védekez­nek a fagy ellen. A város központjában az Alföld Szál­ló befejező szakaszához ér­kezett, a télen kerül sor a belső válaszfalazásra, a va­kolásra, a tapétázásra, a má­zolásra. Nagy teljesítményű hőlégfúvók fűtik majd az egész épületet. Battonyán 56 házgyári la­kás alapozását, Békéscsabán az 5000 vagonos gabonasiló garatépítését a kemény fa­gyok beköszöntőig végzik. Gyulán 120 lakás, Szarvason pedig a kemping befejező munkálataira kerül sor az elkövetkező három hónap­ban. A télen 40, különféle teljesítményű hőlégfúvó, gőz­kazánok, thermoventillátorok és gázkályhák fűtik majd a munkahelyeket. Szekeres András ■* hosszan sorolhatnánk. A lé­nyeg azonban az, hogy a sok új termék gyártása kedve­zően hatott a nyereségek nö­vekedésére, javult a termék- szerkezet és növekedett az export. önmagában az elhatározás nyilvánvalóan nem lehetett elegendő a gazdaságos ter­mékszerkezet kialakításához, hanem a legtöbb esetben je­lentős műszaki beruházások­ra, technológiai fejlesztések­re is szükség volt. Volt azon­ban sok olyan üzem is, ahol a belső tartalékok feltárásá­val, a munka átszervezésé­vel tudtak megfelelni a ma­gasabb követelményeknek. Emellett sokat fejlődött a szövetkezetekben az üzem- és munkaszervezés, melyet részben saját erőből, rész­ben küldő intézmények se­gítségével oldottak meg. E szervezési munka segítésére, hatékonyabbá tételére ez év­ben — az országban negye­dikként — létrehozták me­gyénkben az OKISZ szerve­zési és számítástechnikai vál­lalatának kirendeltségét. A hatékonyabb termelés és az eredményesebb gazdálko­dás nagy tartaléka a szövet­kezetek egymás közötti, va­lamint az állami vállalatok­kal megvalósított kooperá­ciója. Ezen a területen még nagyok a tartalékok és a feladatok. Az esetek többsé­gében a kooperáció jelentő­sen segíti a szövetkezetek műszaki színvonalának eme­lését, a gyártmányskála kor­szerűsítését — viszonylag alacsony költségekkel. Ezért nyilvánult meg nagy érdek­lődés a hét elején Szolnokon megrendezett anyag- és ka­Hogyan vélekednek a munkáról a dévaványai Le­nin Tsz kommunistái, annak a közös gazdaságnak a tag­jai, amelyet a mostoha vi­szonyok ellenére az utóbbi hat évben szívós munkával vezettek ki a mélypontról. Pedig a gyakori természeti csapások, a fagy, a belvíz nem sok biztatást adtak. Csak az idén tavasszal több mint 800 hektáron pusztult ki a vetés. Mi adott erőt a tsz tag­jainak az újrakezdéshez, a folytatáshoz? Minek köszön­hető, hogy ma már a gazdál­kodást nem tűzoltásszerűen végzik. Erre kerestünk vá­laszt a Lenin Tsz pártalap- szervezetének ötéves mun­káját értékelő beszámoló taggyűlést követő beszélge­tésen. Ezen nemcsak öt év élménye, keserűsége, tapasz­talata érződött. Ám, hogy ez a beszélgetés éppen a párt- gyűléshez kapcsolódott, az sem volt véletlen, hiszen ennyi idő elég ahhoz, hogy a tagok is érzékeljék a válto­zást. Hogyan is volt az va­lamikor, még akkor, amikor munkaegységben számolták a teljesítményt? * — Bizony nem kevés alap­ja volt annak, a ma már szállóigének is beillő mon­dásnak, amely sajnos egy­fajta szemléletet is tükrö­zött. „Ügy írjátok a munka­egységet, ahogy elfáradta­tok.” — hallották a dolgok könnyebb oldalát, a népszerű­séget kereső vezetőtől, irá­nyítótól. Ennek a magatar­tásformának a levét azonban azok itták meg, akik az évek során igyekeztek kitömi eb­ből a miliőből — kezdi a beszélgetést Papp Sándor fő- agronómus. S hogy miért volt ez így, pacitásbörze iránt, melyen 15 szövetkezetünk vett részt, és köztük többen folytattak eredményes kooperációs tár­gyalásokat. A Központi Bizottság ha­tározatát követően a szövet­kezeteknél meggyorsult a konvertálható exportárualap- bővítő beruházások megva­lósulása. Örvendetes, hogy a statisztikák szerint túlnyo­mórészt gépeket vásároltak a szövetkezetek, és csak keve­set fordítottak építkezésre. Ez a termelés mennyiségének növekedése mellett, a jobb minőségű termékek gyártá­sát és ezzel az export foko­zását tette lehetővé. Ezt a számok is igazolják. A nem rubel elszámolású export 1978-ban 16,6 száza­lékkal, az idén az első fél­évben 16 százalékkal növe­kedett a szövetkezetekben. Ennek egyenes következmé­nyeként nőtt a nyereség és jelentősen emelkedett a bér­színvonal. A következő évtől már ne­hezebb körülmények között gazdálkodnak az ipari szö­vetkezetek is. A megválto­zott szabályozórendszer ma­gasabb követelményeket ál­lít mindenki elé, és ha tar­tani akarják az elért ered­ményeket, akkor még sokkal jobban és hatékonyabban kell dolgozni, mint eddig tet­ték. A szövetkezetek többsé­ge azonban bizakodó, mert az elmúlt években jó mun­kával megteremtették a to­vábbi fejlődés alapjait. A szövetkezetek ma már elég erősek ahhoz, hogy a nehe­zebb időkben is megálljának a lábukon. L. L. annak okait most nem szán­dékozunk kutatni. Inkább az „új” állapotok érdekelnek bennünket, a fizikai munkát végző párttagok véleménye a változásról vagy változat­lanságról. Mert mint látni fogjuk, mindkettővel talál­kozhatunk még. — Hogy mennyi előítélet vette körül abban az idő­ben a többre, a jobbra tö­rekvő kommunistát? Erről csak az tud beszélni, aki át­élte. Egy-két ember tehát, még ha azok első számú ve­zetők is voltak, nem tudhat­tak kedvező változást el­érni, ha hiányzott az össze­fogás. Előbb egységet kellett kovácsolni maguk között azoknak, akik nem értettek egyet a meglevő állapotok­kal. Nem volt könnyű, de sikerült. Nemcsak egységet, annál jóval többet sikerült elérni. Igaz, az emberek tré­fásan még ma is megszólják a korábban kezdőt, a pontos munkára törekvőt, aki rá­adásul nem hagyja szó nél­kül a „rossz dolgokat”. De mennyire más ezeknek az in­dítéka, tartalma. Aki kitün­tetést kap, annak viccelődve mondjuk; vigyázz komám, a medál kidörzsöli a ruhádat! — próbálja érzékeltetni a változást Faragó Gyula szo­cialista brigádvezető, aki ki­váló munkájáért a közel­múltban miniszteri kitünte­tést vehetett át. A szavak értelme tehát időszakonként módosul, ám sohasem a környezettől el­zártam A szavak változó tar­talma a szemléletmódosulást követi. De mit tesz ma a több, jobb munkára vágyó azonkívül, hogy önmaga munkáját pontosan végzi el? Netán veszi a bátorságot és szól a nemtörődöm munká­ért, rászól a lógókra? * — A kommunista ne be­csukott szemmel járjon! Egyébként sem az a kérdés, hogy van-e merszünk szólni vagy sem, hiszen nekünk ez kötelességünk — ragadja meg az alkalmat Faragó Gyula, hogy válaszoljon a kérdésre! — No, no! Ha így is kell lennie, azért a dolgok még­sem ennyire egyszerűek. Nem tagadhatjuk, van tűrés is, és nem mindjárt szóljuk meg egymást — veti közbe Papp Mihály Rába-gépkeze- lő. Ezt azután Tóth Péter, aki ugyancsak traktoros sem hagyhatja szó nélkül. — Az, hogy többet, job­ban dolgozzunk, nemcsak a traktoroson múlik. Erről nem feledkezhetünk meg. Az­után nekem az a vélemé­nyem, hogy a bajt meg kell előzni, mert ez a védekezés leghatásosabb formája. Meg kell előzni a lógást, a nem­törődöm munkát. Hogyan? Lehetőség szerint minden munkánál, ahol csak lehet, teljesítménybért kell beve­zetni. Mert én még nem lát­tam barázdában alvó trak­torost, igaz, mi valamennyi­en az elvégzett munka ará­nyában kapjuk a pénzt. Te­hát a körülményeket kell olyanná tenni, hogy ne le­gyen kifizetődő a lógás. — Igaz, igaz — bólogat Vankó Imre, a gépesítési fő­ágazat vezetője. — Csakhogy nem minden munka mérhe­tő úgy, mint a szántás. Tud­juk, a gépműhelyben is a munkához jobban igazodó bérezést kellene bevezetni. De milyet? Ezen gondolko­zunk már régóta. Megértem én az ellentmondást, az óra­bérben dolgozók jószerével annyi munkát végeznek, amennyit lelkiismeretük dik­tál. A traktoros meg szeret­ne mielőbb visszamenni a „barázdába”, merthogy neki a javítás nem kifizetődő ... — Szigorítani kellene az ellenőrzést! — jegyzi meg Papp Mihály. * — Tudjuk, hogy vannak olyanok, akik télen akarnak vályogot vetni, nyáron ná­dat aratni, akik azt kere­sik, mit hogyan nem lehet elvégezni. Erre csak azt mondhatom, ha itt a mun­ka ideje, akkor dolgozni kell. Mindenki álljon helyt a ma­ga helyén, azután az elvég­zett munkát követően össze­ülhetünk megbeszélni mit kell majd legközelebb más­ként csinálni — magyarázza Tóth Péter, majd így foly­tatja: — Egy célt szolgálunk. Olyan kritikus helyzetből, mint amilyenben a Lenin Tsz volt 1971—72—73-ban, amikor veszteséggel zártuk az évet, csak összefogással lehet kievickélni. Hogy mit kellett ezért harcolni? Tsz- tagok, vezetők helytállására volt szükség. Az összefogás. Csak az ad­hatott erőt a kudarcok és nehézségek közepette a gon­dok legyűréséhez? A terme­lőszövetkezet 12 szocialista brigádja a vezetők egyik legfontosabb támasza. — Nemcsak azért kellenek ezek a közösségek, mert se­gítenek egy-egy feladat gyor­sabb, pontosabb megoldásá­ban. így az emberek megta­nulnak egymásért is dolgoz­ni, s az összeszokottság sem lebecsülendő szempont. A brigádokban már nem kell alapvető dolgokat magyaráz­ni, olyat, hogy miért kell például jobban dolgozni — mondja a főagronómus. — Nos, ez valóban így van, de akkor miért ma­radtak el a negyedéves, a féléves értékelések, ame­lyekből minden brigád meg­tudhatja vállalásai teljesíté­séhez mit kell még tennie — teszi fel a kérdést Faragó Gyula. — Azt hiszem — válaszol Papp Sándor —, ahogyan azt mondani szokták, a ver­senybizottság ebben az év­ben nem állt a feladata ma­gaslatán ... Nem egyszer szubjektív, máskor objektív tényezők nehezítik a munkát. A kettő közé nem lehet egyenlőség- jelet tenni, mert ha így tör­ténne, aligha lehetne megál­lapítani, mi okozta például a vetések pusztulását, való­ban a fagy, a víz vagy a mulasztások. — Szét kell tudnunk vá­lasztani a kettőt, még ha en­nek esetleges eredménye az irányításra nem vet jó fényt, így születhetett például olyan döntés, hogy megfele­lő talajművelési eljárásokkal, igen sokat javíthatunk a helyzeten, a talaj vízgazdál­kodásán. — Nemcsak a gazdálko­dás eredményessége válto­zott az elmúlt években, de a tagok szemlélete is. És ebben nem kevés szerepük volt a dévaványai kommunisták­nak, akik a nehéz helyzetben is hittek abban, megtalálják a kivezető utat. Ma olyan légkör alakult ki a tsz-ben, amely minden bizonnyal a szigorodó közgazdasági fel­tételek közepette is a sike­rek forrása lesz — hallottuk T. Nagy Imrénétől a párt- alapszervezet titkárától. A péntek esti taggyűlésen a község, a járás pártvezetői elismeréssel szóltak a párt- szervezet irányító munkájá­ról, a tagok helytállásáról. Ám figyelemre méltóak Kiss Ferenc tsz-elnök szavai is. — Az elismerés önbizal­mat ad valamennyiünknek, de semmi okunk az elbizako­dottságra. Kemény munka vár ránk. Kepenyes János Hatékonyan, gazdaságosan, korszerűen

Next

/
Thumbnails
Contents