Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-18 / 270. szám
1979. november 18., vasárnap A Füles októberi számában megjelent Cipőfűzőcske című pályázatának nyerteseit látták tegnap délelőtt vendégül Endrő- dön az ENCl-ben. Az üzem tevékenységéről tartott tájékoztató után a boldog nyertesek megnézték a lábbelikészítés folyamatait, majd tetszés szerint választhattak maguknak egy- egy pár cipőt a legújabb modellek közül. A jó hangulatú kirándulást ebéddel zárták a résztvevők Fotó: Veress Erzsi Jugoszláv ifjúsági küldöttség járt Békéscsabán Tegnap, szombaton a KISZ békéscsabai városi bizottságának meghívására a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség zrenjanini községi elnökségének küldöttsége Békéscsabára látogatott. A két város ifjúsági szövetségének kapcsolatai hosszabb távra nyúlnak vissza, most a korábbi kedvező tapasztalatok alapján az együttműködés további fejlődését várják. A látogatás alkalmával a KISZ békéscsabai bizottsága és a Jugoszláv Szocialista Ifjúsági Szövetség községi elnöksége együttműködési megállapodást írt alá. összhangban a KISZ nemzetközi tevékenységével, az együttműködés a két ifjúsági szövetség munkájának, tevékenységének megismerésére, a tapasztalatok cseréjére terjed ki. A megállapodást aláírók elhatározták, hogy egymás munkájának megismerésére minden évben kölcsönösen lehetőséget biztosítanák küldöttségek látogatására, öt zrenjanini és öt békéscsabai üzem is kapcsolatot tart fenn egymással. A jugoszláv ifjúsági delegáció tagjai szombaton az esti órákban visszautaztak Zrenjaninba. A Fáklya írja Mellékletben közli a lap M. A. Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottsága tagjának azt a beszédét, amelyet október 16-án az ideológiai vonalon dolgozó pártmunkások össz-szövetségi tanácskozásán mondott. A Fáklya november 18-án megjelenő 22. száma érdekes cikket közöl arról, hogy milyen szerepet tölt be a híres kikötőváros, Murmanszk, a szovjet hajózásban. Gazdaságpolitikai cikk számol be Szibéria faanyagának ipari hasznosításáról, a kőolaj KGST-n belüli nemzetközi forgalmazásának kedvezményes jellemzőiről. A tudomány-technika ösz- szeállítás hírt ad a földmágnesességről, a jereváni kutatásokról és a fermentumok- nak a vegyiparban játszott szerepéről. Adatokban gazdag publicisztika foglalkozik a Moszkvában megrendezett nemzetközi könyvkiállítással és vásárral, amelyre ezúttal második alkalommal kerül sor. Hatvan éves a MOSZFILM. Ez alkalommal közöl a Fáklya színes riportot a 14 000 négyzetméteren fekvő moszkvai filmvárosról, ahol a teljes újjáépítés után évente hetven filmet készítenek majd. A hírek szerint januárban a Nemzeti Színházban rendez Anatolij Efrosz, a moszkvai Malaja Bronnajai Színház főrendezője. Ehhez kapcsolódva a Fáklya interjút közöl a művésszel. Utazás — kellékekkel Almos ballagásomból jól irányzott bokarúgás riaszt (el. Bosz- szúsan nézek a bőröndökkel felszerelt, izgatottan lihegő középkorú házaspár után. Meditációm nem tarthat soká. Könyök nyomul a gyomromba. Ettől tudatosul bennem istenigazából: A Keleti pályaudvaron vagyok. A büfé előtt hosszú sorba botlom. Atevickélek az újságárushoz, ahol azonnal megkapom az utazáshoz szükséges „fejadagomat”. A vonat már zsúfolt. Helyet szorítanak az egyik fülkében. Leülök, orrom elé kapom az újságot. Csak később kukkantok ki óvatosan, s veszem szemügyre útitársaimat. Valamennyi az „erősebb nem”-hez tartozik. Szemem a piszkos ablaküvegre, majd az asztalkára téved, abol katonás rendben vagy tíz sörösüveg sorakozik. Elindulunk. Az üvegek vad táncba kezdenek. Otitársalm kis idő múlva hozzálátnak kiürítésükhöz. Nemhiába mondják a magyarra, hogy szorgalmas nép! Szolnok felé már a székek alatt folytatják sajátos zenéjüket — az Immár tartalmukat, s ezáltal becsületüket is veszített — üvegek. De sebaj! Férfiember nem ismer akadályt! Az egyik bőröndből pálinkásüveg kerül elő. A fülkét hamarosan a kocsmák illata lengi be. Mezőtúr után a pálinkásüveg is társai szomorú sorsára Jut: ott ringatózik a szék alatt „Hja, az ember egyedül van” — elmélkedem, miközben gyönge védőpajzsként használom újságomat egyre élcelődőbb kedvű útitársaimmal szemben. Békéscsabáig elméleteket gyártok. Ml lenne, ha a vasút külön kocsikat jelölne ki, mondjuk Uyesféle felírásokkal: — „Borkedvelőknek” — „Sörszakasz” — vagy: „Aki a töményt kedveli”? Esetleg valahol, a sor végén, egy egészen icipici fülke jutna az antialkoholistáknak is. — gubucz — Befejeződött az onkológuskongresszus Háromnapos programmal rendezték meg Budapesten a Magyar Onkológusok Társaságának XIII. kongresszusát, amely a szombat délelőtti záróüléssel befejezte munkáját, összesen mintegy félszáz előadással mérték fel és összegezték a kongresszuson a hazai rákkutatás eredményeit és tapasztalatait, két fontos kérdéskörben: a sejthártyák betegségelőidéző, illetve -gátló szerepének vizsgálatában, valamint a fej- és nyakdaganatok gyógykezelésében. A különféle területeken dolgozó kutató és gyógyító orvosoknak — a kongresszuson is megfogalmazott — véleménye szerint a rák ellen a legeredményesebben a különböző kezelési módok együttes alkalmazásával lehet küzdeni. Nálunk is megszűnt már az egyes gyógyászati szakterületek közötti — korábban tapasztalt — értelmetlen vetélkedés, s ma már nem kérdéses, hogy a sebész, a radiológus vagy a gyógyszeres gyógyító képes-e eredményesebben küzdeni a rák ellen. A daganatos betegségek kezelésében — állapították meg a kongresz- szuson — minden orvosi szakmának megvan a maga jól meghatározott és nélkülözhetetlen szerepe. Több, mint 2 millió forint haszon újításokból Az Orosházi Üveggyárban az év első 10 hónapjában 44 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, s ebből 40-et elfogadott a vállalat. Leta- veczné Sütő Erika újítási előadó tájékoztatása szerint az eddig elfogadott újítások éves gazdasági eredménye meghaladja a 2 millió forintot. Az októberben tartott műszaki és újítási hónap keretében ötletnapot rendeztek, mely alkalommal a jó ötletükért 12-en 100—300 forint jutalmat kaptak. Volt olyan ötlet is, amelyet újításnak fogadtak el. A jelentősebb újításokat több véleményező bírálja el. A műszaki leírást és a rajzot ennek megfelelő példányban készítik el és valamennyiük részére átadják, hogy az elbírálás a jövőben 15 nap alatt megtörténjék. A havonta megjelenő gyári tájékoztató rendszeresen ismerteti .a mozgalom helyzetét, az elért eredményeket, feladatokat. A Kiváló Újító jelvény elnyeréséhez szükséges követelmény szintjét az idén heten érték el, akik az elismerést a jövő év tavaszán kapják meg. Az Egyesült Izzó sajtoló- és szerszámgyárának fejlesztési osztálya az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetével egy olyan .számítógép-komplexumot fejlesztett ki, melynek segítségével a gép adatkészletéből tervrajzot lehet megjeleníteni. A számítógép tervezésre is „megtanítható”. Alkalmas a számjegyvezérlésű szerszámgépek irányítására, valamint integrált áramkörök tervezésére is (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) Éberségjelző gépkocsivezetőknek Reacon néven gépkocsi éberségjelző készülékek gyártását kezdték meg a győri Elektromobil Ipari Szövetkezetben. Az ötletes elektronikus készülék megalkotása dr. Balogh György, a HUNGAROCAMION Vállalat dolgozója és társai nevéhez fűződik. A szabadalmi jogot a győri szövetkezet megvásárolta a feltalálóktól, a hazai bejelentés már megtörtént, külföldi bejelentése folyamatban van. A győri szövetkezet már elkészített 1300 készüléket a HUNGAROCAMION'számára, s ezeket felszerelték a kocsikra. A készülék figyelemmel kíséri a gépkocsivezető reflexeit, s ha rendellenességet tapasztal, fény- és dudajelzésekkel figyelmezteti. A kamionokba és autóbuszokba beépíthető berendezés után elkészült a személygépkocsihoz használható változat is. Az éberségjelző készülék iránt bel- és külföldön egyaránt nagy az érdeklődés. Paradicsomsziiret Szedésre érett a paprika, piroslik a paradicsom a Sár- szentmihályi Állami Gazdaság üvegházvárosában. ahol az idén harminchétmillió forint értékű primőrzöldséget és szegfűt termesztenek. Az úgynevezett holland óriás paprika szedését megkezdték. A tizenöt—húsz dekásra nőtt, külsőre is tetszetős pirosló paprika még a közismert pritamin paprikánál is húsosabb és fűszeresebb ízű. A sárszentmihályiak úgy számítják, hogy másfél hektárról 2,2 vagonnal leszednek belőle. Szedésre érett a 3 hektáron termesztett őszi paradicsom is. A pirosló bogyókból gondos osztályozás után 12 vagonnal szállítanak a kereskedelemnek. Az őszi paprika- és paradicsomidény december végéig tart. Ezt követően — a primőrmenetrend szerint — hamarosan beérik a kígyóuborka, amelyből februártól kezdődően a nyár elejéig- négy és fél hektáron körülbelül hétszázötven vagonnal termesztenek. Lyuk a mundéron I a nem is bámulatos gyorsasággal, de elfogadható . ütemben fejlődik véleményünk minősége. Miért fontos ez? Azért, mert sokat vitatkozunk mostanában, ami önmagában dicséretes. A kritikai szellem erőteljesebbé vált, olyan jelenségeket bírálunk, amelyek közvetlenül érintik gazdaságunkat, életmódunkat, kultúránkat. A közvélemény érzékenységére vall, hogy szóvá teszi a visz- szásságokat: a pazarlást, egyesek fényűzését, a jogtalan haszonszerzést, az erkölcstelenséget, az elvtelen- séget, elítéli a protekció után szaladgálókat. Ugyanakkor javaslatot tesznek a hibák kijavítására, sürgetik a jobb munkát, a hatékonyabb szervezést, s magasabbra teszik a mércét a vezetőknek is. Bátran kimondják: ami tegnap elég volt, az ma, vagy holnap kevés lehet. A párttagság jól tudja ezeket, s azon van, hogy a nézetek kikristályosodva kerüljenek a nyilvánosság elé. Az eltúlzott, torzó megjegyzések ugyanis többet ártanak, mint használnak politikánknak. Azt viszont feltétlen elvárják: a visszaélésekre derüljön fény, a hibákat ne kendőzzék el, találják meg a felelősöket. Emlékszem, a vállalati igazgató falfehér arccal hümmögött, amikor szóba hoztam: mi lenne, ha utánanéznénk a nélkülözhetetlen létesítmény építése körüli huzavonának. Az egyik értekezleten éppen a saját beosztottja mondta el felháborodva, hogy a rengeteg munkavédelmi és egyéb hiányosság ellenére át kell venni, és természetesen kifizetni az épületet. Az előbb említett nyugat-európai szóhasználatot magáévá tette, kijelentvén: hagyjuk az egészet, maradjon meg a vállalat tekintélye. Egyszóval: védte a mundér becsületét, holott nem is ők tehettek a hanyag munkáról. A lelkem mélyén egy kicsit szurkoltam nekik, hiszen aligha az építtető tehet arról, hogy jog szerint az átadás-átvétel időpontját a kivitelező határozza meg. Összejönnek a bizottsági tagok, és téblábolnak naphosszat, miközben mindenki tudja: a beruházás csak 60 százalékban készült el. Az építő feltehetően abból indul ki, hogy a rendelkezésre álló 30 nap alatt kijavítja a hiányosságokat, illetve befejezi az építést. Ha a megrendelő túlságosan ugrál, a póttervekben szereplő munkafolyamatokat egyszerűen nem vállalják, s aztán szaladgálhat az igazgató fűhöz- fához. Egyszerűbb ilyenkor szemet hunyni, ha bosszankodva is, de kiállni a rossz gyakorlat mellett, mert az ember ugyebár nem lehet ellensége önmagának. Arról már kevesebbszer esik szó: egy gazdálkodó szervezetnek, intézménynek az adhatja a rangot, ha az elkövetett lazaságokat minden áron védelmezi, az önmagukat túlélt viszonyokat konzerválja. Ellenkezőleg: akkor cselekszik helyesen, amikor tudomásul veszi a változó világot, kockázat árán is az igazság mellé áll és nyíltan vállalja a felelősséget, akkor is, ha mindez pillanatnyilag hátrányokkal jár. De a tévedések mindig ártalmasak. Ez akkor így van, ha a mundér szó ebben az értelemben kissé pejoratív, bántó hangsúlyú, ami nem jelenti azt: most már intézményesíteni lehet a presztízst, takargatni a nyilvánvaló lazaságokat. Nemrégiben az egyik vezető kitört: két éve képtelen elintézni, hogy a fővárosi cég normálisan beállítsa az áruház klímaberendezését. Persze ezt már az átadáskor kellett volna megtenni, de a nagy örömmámorban eltekintettek tőle. A dolog odáig fajult, hogy a dolgozók 40 fokos melegben voltak kénytelenek dolgozni. Emiatt nyilvánvalóan csökkent a teljesítményük, a méregdrága klímaberendezés jpaeg vígan szunyókált a tetőtérben. Az igazgató helyettese sehogyan sem értette: a közvéleménynek joga van az ilyesmiről tudomást szerezni, amely ráadásul meg is gyorsíthatja az üzembe helyezést. Hiába magyaráztam, hogy annak a közösségnek a becsületét nem a titkolódzással lehet megóvni, ha takargatják a nyilvánvaló rossz munkát. A kemény vitának az lett a vége: a vezető bevallotta, hogy talán ők sem teljesen hibátlanok. Nem üzemeltették megfelelően a szerkezetet, hiszen engedély nélkül kapcsolták azt be. Akkor meg minek hozzák saját magukat kínos helyzetbe? Gyakran elhangzik: kár a szennyest kiteregetni. Az viszont eszükbe sem ötlik, hogy a bájok feltárása nem egyen-) lő ezzel. Nemegyszer százezreket, milliókat dobunk ki az ablakon, emberek mennek tönkre emiatt. Ismertem egy műszaki kollektívát, amelynek a tagjai a régi raktár felújítási tervét nem készítették el, így aligha lehetett összevetni az új beruházás költségeivel. Elképzelhető: az átalakított helyiségek ugyanúgy megtették volna, mint a mostaniak, de lényegesen kevesebb ráfordítással. Mindenki körömszakadtáig védte a tervezőket, az utasítást adókat, rosszul értelmezett szolidaritásból úsztak el a forintok. Kit lehet ilyenkor felelőssé tenni? Senkit. Nem készült költségszámítás, elemzés. A szebb, a nagyobb jobban tetszik, a toldozott, fol- tozottnál. Az állam pénzével könnyű nagyvonalúskodni. Arról van szó: ma nekem nézik el, holnap neked, az érdekek harcában elsikkad a lényeg: a köz, mindannyiunk értékeinek a védelme. Sokszor úgy érezzük: ha valamiről nyíltan beszélünk, megváltozik az emberek társadalmi közérzete. Csakhogy gyakran a szánk íze keserű marad. Itt van a kereskedelem ellenőrzésének a kérdése. A csepeli kommunista aktíván is elhangzott: az eddiginél is jobban oda kell figyelni a fogyasztói érdekvédelemre. Egyszerűen szólva: a 10 deka párizsi 10 és ne 15 deka legyen, a varrógépért ne kérjenek ezer forinttal többet, a bútorhoz adjanak oda minden tartozékot, és a vendéget ne nézzék milliomosnak, amikor beül az étterembe. És akkor számos hivatalos fórumon arról kezdenek beszélni, hogy tulajdonképpen nincs is nagy szükség a társadalmi ellenőrzésre. Az utóbbi időben ugyanis annyira „elharapóztak” a vizsgálatok, hogy emiatt nem marad szakember az üzletekben. Bármennyire hihetetlen, néhányan még odáig is elmentek, amikor kijelentették: a kereskedőnek az a dolga, hogy ne fizessen rá a boltra, nyugodtan csaljon, csak ne vegyék észre. Sajnálkoztak, mennyire visszatetsző, hogy két-háromezer forinttal büntetik a szabálytalankodókat. Mondanom sem kell: mennyire hamis és káros a mundér ilyetén védelme. A megdöbbentő csak az: mindezeket felelős beosztású emberek hangoztatták, olyan összejövetelen, ahol objektív szemléletre lett volna szükség. Persze, érveltek is. A társadalmi munkások szakmailag nincsenek felkészülve, egzisztenciálisan elmaradnak az átlagtól, rosszindulatúak, és így tovább. Ez így sarkítva nem igaz. Éppen a szakmai képzés, az akaraterő és lelkiismeretesség révén olyan hibákat vettek észre, amelyeket az állami szervek ellenőrei nem voltak képesek feltárni. D z emberek döntő többsége egyetért szocialista rendszerünk céljaival. Éppen ezért utat kell nyitni minden jó gondolatnak, helyes elképzelésnek, a rossz szándéktól mentes bíráló véleménynek. Az ettől eltérőt pedig kivetni magunkból, másképpen kilyukad a mundér, amelynek már becsülete sincs. Seres Sándor
