Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)

1979-11-18 / 270. szám

1979. november 18., vasárnap A Füles októberi számában megjelent Cipőfűzőcske című pá­lyázatának nyerteseit látták tegnap délelőtt vendégül Endrő- dön az ENCl-ben. Az üzem tevékenységéről tartott tájékoz­tató után a boldog nyertesek megnézték a lábbelikészítés fo­lyamatait, majd tetszés szerint választhattak maguknak egy- egy pár cipőt a legújabb modellek közül. A jó hangulatú ki­rándulást ebéddel zárták a résztvevők Fotó: Veress Erzsi Jugoszláv ifjúsági küldöttség járt Békéscsabán Tegnap, szombaton a KISZ békéscsabai városi bizottsá­gának meghívására a Jugo­szláv Szocialista Ifjúsági Szövetség zrenjanini községi elnökségének küldöttsége Bé­késcsabára látogatott. A két város ifjúsági szövetségének kapcsolatai hosszabb távra nyúlnak vissza, most a ko­rábbi kedvező tapasztalatok alapján az együttműködés további fejlődését várják. A látogatás alkalmával a KISZ békéscsabai bizottsága és a Jugoszláv Szocialista If­júsági Szövetség községi el­nöksége együttműködési megállapodást írt alá. össz­hangban a KISZ nemzetközi tevékenységével, az együtt­működés a két ifjúsági szö­vetség munkájának, tevé­kenységének megismerésére, a tapasztalatok cseréjére ter­jed ki. A megállapodást aláírók elhatározták, hogy egymás munkájának megismerésére minden évben kölcsönösen lehetőséget biztosítanák kül­döttségek látogatására, öt zrenjanini és öt békéscsabai üzem is kapcsolatot tart fenn egymással. A jugoszláv ifjú­sági delegáció tagjai szomba­ton az esti órákban vissza­utaztak Zrenjaninba. A Fáklya írja Mellékletben közli a lap M. A. Szuszlov, az SZKP KB Politikai Bizottsága tag­jának azt a beszédét, ame­lyet október 16-án az ideoló­giai vonalon dolgozó párt­munkások össz-szövetségi tanácskozásán mondott. A Fáklya november 18-án megjelenő 22. száma érde­kes cikket közöl arról, hogy milyen szerepet tölt be a hí­res kikötőváros, Murmanszk, a szovjet hajózásban. Gazda­ságpolitikai cikk számol be Szibéria faanyagának ipari hasznosításáról, a kőolaj KGST-n belüli nemzetközi forgalmazásának kedvezmé­nyes jellemzőiről. A tudomány-technika ösz- szeállítás hírt ad a földmág­nesességről, a jereváni kuta­tásokról és a fermentumok- nak a vegyiparban játszott szerepéről. Adatokban gazdag publi­cisztika foglalkozik a Moszk­vában megrendezett nem­zetközi könyvkiállítással és vásárral, amelyre ezúttal má­sodik alkalommal kerül sor. Hatvan éves a MOSZFILM. Ez alkalommal közöl a Fák­lya színes riportot a 14 000 négyzetméteren fekvő moszk­vai filmvárosról, ahol a tel­jes újjáépítés után évente hetven filmet készítenek majd. A hírek szerint januárban a Nemzeti Színházban ren­dez Anatolij Efrosz, a moszk­vai Malaja Bronnajai Szín­ház főrendezője. Ehhez kap­csolódva a Fáklya interjút közöl a művésszel. Utazás — kellékekkel Almos ballagásomból jól irányzott bokarúgás riaszt (el. Bosz- szúsan nézek a bőröndökkel felszerelt, izgatottan lihegő közép­korú házaspár után. Meditációm nem tarthat soká. Könyök nyo­mul a gyomromba. Ettől tudatosul bennem istenigazából: A Ke­leti pályaudvaron vagyok. A büfé előtt hosszú sorba botlom. Atevickélek az újságárushoz, ahol azonnal megkapom az uta­záshoz szükséges „fejadagomat”. A vonat már zsúfolt. Helyet szorítanak az egyik fülkében. Le­ülök, orrom elé kapom az újságot. Csak később kukkantok ki óvatosan, s veszem szemügyre útitársaimat. Valamennyi az „erő­sebb nem”-hez tartozik. Szemem a piszkos ablaküvegre, majd az asztalkára téved, abol katonás rendben vagy tíz sörösüveg sorakozik. Elindulunk. Az üvegek vad táncba kezdenek. Otitársalm kis idő múlva hozzálátnak kiürítésükhöz. Nemhiába mondják a ma­gyarra, hogy szorgalmas nép! Szolnok felé már a székek alatt folytatják sajátos zenéjüket — az Immár tartalmukat, s ezáltal becsületüket is veszített — üvegek. De sebaj! Férfiember nem ismer akadályt! Az egyik bőröndből pálinkásüveg kerül elő. A fülkét hamarosan a kocsmák illata lengi be. Mezőtúr után a pá­linkásüveg is társai szomorú sorsára Jut: ott ringatózik a szék alatt „Hja, az ember egyedül van” — elmélkedem, miközben gyön­ge védőpajzsként használom újságomat egyre élcelődőbb kedvű útitársaimmal szemben. Békéscsabáig elméleteket gyártok. Ml len­ne, ha a vasút külön kocsikat jelölne ki, mondjuk Uyesféle fel­írásokkal: — „Borkedvelőknek” — „Sörszakasz” — vagy: „Aki a töményt kedveli”? Esetleg valahol, a sor végén, egy egészen icipici fülke jutna az antialkoholistáknak is. — gubucz — Befejeződött az onkológuskongresszus Háromnapos programmal rendezték meg Budapesten a Magyar Onkológusok Társa­ságának XIII. kongresszusát, amely a szombat délelőtti zá­róüléssel befejezte munkáját, összesen mintegy félszáz elő­adással mérték fel és össze­gezték a kongresszuson a ha­zai rákkutatás eredményeit és tapasztalatait, két fontos kérdéskörben: a sejthártyák betegségelőidéző, illetve -gát­ló szerepének vizsgálatában, valamint a fej- és nyakda­ganatok gyógykezelésében. A különféle területeken dolgozó kutató és gyógyító orvosoknak — a kongresszu­son is megfogalmazott — vé­leménye szerint a rák ellen a legeredményesebben a kü­lönböző kezelési módok együttes alkalmazásával le­het küzdeni. Nálunk is meg­szűnt már az egyes gyógyá­szati szakterületek közötti — korábban tapasztalt — értel­metlen vetélkedés, s ma már nem kérdéses, hogy a se­bész, a radiológus vagy a gyógyszeres gyógyító képes-e eredményesebben küzdeni a rák ellen. A daganatos be­tegségek kezelésében — ál­lapították meg a kongresz- szuson — minden orvosi szakmának megvan a maga jól meghatározott és nélkü­lözhetetlen szerepe. Több, mint 2 millió forint haszon újításokból Az Orosházi Üveggyárban az év első 10 hónapjában 44 újítási javaslatot nyújtottak be a dolgozók, s ebből 40-et elfogadott a vállalat. Leta- veczné Sütő Erika újítási előadó tájékoztatása szerint az eddig elfogadott újítások éves gazdasági eredménye meghaladja a 2 millió fo­rintot. Az októberben tartott mű­szaki és újítási hónap kere­tében ötletnapot rendeztek, mely alkalommal a jó ötle­tükért 12-en 100—300 forint jutalmat kaptak. Volt olyan ötlet is, amelyet újításnak fogadtak el. A jelentősebb újításokat több véleményező bírálja el. A műszaki leírást és a raj­zot ennek megfelelő pél­dányban készítik el és vala­mennyiük részére átadják, hogy az elbírálás a jövőben 15 nap alatt megtörténjék. A havonta megjelenő gyá­ri tájékoztató rendszeresen ismerteti .a mozgalom hely­zetét, az elért eredményeket, feladatokat. A Kiváló Újító jelvény el­nyeréséhez szükséges köve­telmény szintjét az idén he­ten érték el, akik az elisme­rést a jövő év tavaszán kap­ják meg. Az Egyesült Izzó sajtoló- és szerszámgyárának fejlesztési osztálya az MTA Számítástechnikai és Automatizálási Kutató Intézetével egy olyan .számítógép-komplexumot fejlesztett ki, melynek segítségével a gép adatkészletéből tervrajzot lehet megjeleníteni. A számítógép tervezésre is „megtanítható”. Alkalmas a számjegyvezérlésű szerszámgépek irányítására, valamint integrált áramkörök tervezésére is (MTI-fotó — Tóth Gyula felvétele — KS) Éberségjelző gépkocsivezetőknek Reacon néven gépkocsi éberségjelző készülékek gyártását kezdték meg a győ­ri Elektromobil Ipari Szö­vetkezetben. Az ötletes elektronikus készülék meg­alkotása dr. Balogh György, a HUNGAROCAMION Vál­lalat dolgozója és társai ne­véhez fűződik. A szabadal­mi jogot a győri szövetkezet megvásárolta a feltalálóktól, a hazai bejelentés már meg­történt, külföldi bejelentése folyamatban van. A győri szövetkezet már elkészített 1300 készüléket a HUNGA­ROCAMION'számára, s eze­ket felszerelték a kocsikra. A készülék figyelemmel kí­séri a gépkocsivezető ref­lexeit, s ha rendellenességet tapasztal, fény- és dudajel­zésekkel figyelmezteti. A kamionokba és autóbuszok­ba beépíthető berendezés után elkészült a személygép­kocsihoz használható válto­zat is. Az éberségjelző ké­szülék iránt bel- és külföl­dön egyaránt nagy az érdek­lődés. Paradicsomsziiret Szedésre érett a paprika, piroslik a paradicsom a Sár- szentmihályi Állami Gazda­ság üvegházvárosában. ahol az idén harminchétmillió forint értékű primőrzöldsé­get és szegfűt termesztenek. Az úgynevezett holland óriás paprika szedését megkezdték. A tizenöt—húsz dekásra nőtt, külsőre is tetszetős pirosló paprika még a közismert pritamin paprikánál is húso­sabb és fűszeresebb ízű. A sárszentmihályiak úgy szá­mítják, hogy másfél hektár­ról 2,2 vagonnal leszednek belőle. Szedésre érett a 3 hektáron termesztett őszi paradicsom is. A pirosló bo­gyókból gondos osztályozás után 12 vagonnal szállítanak a kereskedelemnek. Az őszi paprika- és paradicsomidény december végéig tart. Ezt követően — a primőrmenet­rend szerint — hamarosan beérik a kígyóuborka, amely­ből februártól kezdődően a nyár elejéig- négy és fél hek­táron körülbelül hétszázöt­ven vagonnal termesztenek. Lyuk a mundéron I a nem is bámulatos gyorsasággal, de elfogadható . ütem­ben fejlődik véleményünk minősége. Miért fontos ez? Azért, mert sokat vitatko­zunk mostanában, ami ön­magában dicséretes. A kri­tikai szellem erőteljesebbé vált, olyan jelenségeket bí­rálunk, amelyek közvetlenül érintik gazdaságunkat, élet­módunkat, kultúránkat. A közvélemény érzékenységére vall, hogy szóvá teszi a visz- szásságokat: a pazarlást, egyesek fényűzését, a jogta­lan haszonszerzést, az er­kölcstelenséget, az elvtelen- séget, elítéli a protekció után szaladgálókat. Ugyanakkor javaslatot tesznek a hibák kijavítására, sürgetik a jobb munkát, a hatékonyabb szer­vezést, s magasabbra teszik a mércét a vezetőknek is. Bátran kimondják: ami teg­nap elég volt, az ma, vagy holnap kevés lehet. A párt­tagság jól tudja ezeket, s azon van, hogy a nézetek ki­kristályosodva kerüljenek a nyilvánosság elé. Az eltúl­zott, torzó megjegyzések ugyanis többet ártanak, mint használnak politikánknak. Azt viszont feltétlen elvár­ják: a visszaélésekre derül­jön fény, a hibákat ne ken­dőzzék el, találják meg a felelősöket. Emlékszem, a vállalati igazgató falfehér arccal hümmögött, amikor szóba hoztam: mi lenne, ha utána­néznénk a nélkülözhetetlen létesítmény építése körüli huzavonának. Az egyik ér­tekezleten éppen a saját be­osztottja mondta el felhábo­rodva, hogy a rengeteg mun­kavédelmi és egyéb hiányos­ság ellenére át kell venni, és természetesen kifizetni az épületet. Az előbb említett nyugat-európai szóhasznála­tot magáévá tette, kijelent­vén: hagyjuk az egészet, ma­radjon meg a vállalat tekin­télye. Egyszóval: védte a mundér becsületét, holott nem is ők tehettek a hanyag munkáról. A lelkem mélyén egy kicsit szurkoltam nekik, hiszen aligha az építtető te­het arról, hogy jog szerint az átadás-átvétel időpontját a kivitelező határozza meg. Összejönnek a bizottsági ta­gok, és téblábolnak nap­hosszat, miközben mindenki tudja: a beruházás csak 60 százalékban készült el. Az építő feltehetően abból in­dul ki, hogy a rendelkezésre álló 30 nap alatt kijavítja a hiányosságokat, illetve befe­jezi az építést. Ha a meg­rendelő túlságosan ugrál, a póttervekben szereplő mun­kafolyamatokat egyszerűen nem vállalják, s aztán sza­ladgálhat az igazgató fűhöz- fához. Egyszerűbb ilyenkor szemet hunyni, ha bosszan­kodva is, de kiállni a rossz gyakorlat mellett, mert az ember ugyebár nem lehet el­lensége önmagának. Arról már kevesebbszer esik szó: egy gazdálkodó szervezetnek, intézménynek az adhatja a rangot, ha az elkövetett lazaságokat min­den áron védelmezi, az ön­magukat túlélt viszonyokat konzerválja. Ellenkezőleg: akkor cselekszik helyesen, amikor tudomásul veszi a változó világot, kockázat árán is az igazság mellé áll és nyíltan vállalja a felelős­séget, akkor is, ha mindez pillanatnyilag hátrányokkal jár. De a tévedések mindig ártalmasak. Ez akkor így van, ha a mundér szó eb­ben az értelemben kissé pe­joratív, bántó hangsúlyú, ami nem jelenti azt: most már intézményesíteni lehet a presztízst, takargatni a nyil­vánvaló lazaságokat. Nem­régiben az egyik vezető ki­tört: két éve képtelen elin­tézni, hogy a fővárosi cég normálisan beállítsa az áru­ház klímaberendezését. Per­sze ezt már az átadáskor kel­lett volna megtenni, de a nagy örömmámorban elte­kintettek tőle. A dolog odáig fajult, hogy a dolgozók 40 fokos melegben voltak kény­telenek dolgozni. Emiatt nyilvánvalóan csökkent a tel­jesítményük, a méregdrága klímaberendezés jpaeg vígan szunyókált a tetőtérben. Az igazgató helyettese sehogyan sem értette: a közvélemény­nek joga van az ilyesmiről tudomást szerezni, amely rá­adásul meg is gyorsíthatja az üzembe helyezést. Hiába ma­gyaráztam, hogy annak a kö­zösségnek a becsületét nem a titkolódzással lehet meg­óvni, ha takargatják a nyil­vánvaló rossz munkát. A ke­mény vitának az lett a vé­ge: a vezető bevallotta, hogy talán ők sem teljesen hibát­lanok. Nem üzemeltették megfelelően a szerkezetet, hi­szen engedély nélkül kap­csolták azt be. Akkor meg minek hozzák saját magukat kínos helyzetbe? Gyakran elhangzik: kár a szennyest kiteregetni. Az vi­szont eszükbe sem ötlik, hogy a bájok feltárása nem egyen-) lő ezzel. Nemegyszer száz­ezreket, milliókat dobunk ki az ablakon, emberek men­nek tönkre emiatt. Ismertem egy műszaki kollektívát, amelynek a tagjai a régi rak­tár felújítási tervét nem ké­szítették el, így aligha lehe­tett összevetni az új beruhá­zás költségeivel. Elképzelhe­tő: az átalakított helyiségek ugyanúgy megtették volna, mint a mostaniak, de lénye­gesen kevesebb ráfordítással. Mindenki körömszakadtáig védte a tervezőket, az utasí­tást adókat, rosszul értelme­zett szolidaritásból úsztak el a forintok. Kit lehet ilyenkor felelőssé tenni? Senkit. Nem készült költségszámítás, elem­zés. A szebb, a nagyobb job­ban tetszik, a toldozott, fol- tozottnál. Az állam pénzével könnyű nagyvonalúskodni. Arról van szó: ma nekem né­zik el, holnap neked, az ér­dekek harcában elsikkad a lényeg: a köz, mindannyiunk értékeinek a védelme. Sokszor úgy érezzük: ha valamiről nyíltan beszélünk, megváltozik az emberek tár­sadalmi közérzete. Csakhogy gyakran a szánk íze keserű marad. Itt van a kereskede­lem ellenőrzésének a kérdé­se. A csepeli kommunista ak­tíván is elhangzott: az eddi­ginél is jobban oda kell fi­gyelni a fogyasztói érdekvé­delemre. Egyszerűen szólva: a 10 deka párizsi 10 és ne 15 deka legyen, a varrógépért ne kérjenek ezer forinttal többet, a bútorhoz adjanak oda minden tartozékot, és a vendéget ne nézzék millio­mosnak, amikor beül az ét­terembe. És akkor számos hivatalos fórumon arról kez­denek beszélni, hogy tulaj­donképpen nincs is nagy szükség a társadalmi ellen­őrzésre. Az utóbbi időben ugyanis annyira „elharapóz­tak” a vizsgálatok, hogy emi­att nem marad szakember az üzletekben. Bármennyire hi­hetetlen, néhányan még odá­ig is elmentek, amikor kije­lentették: a kereskedőnek az a dolga, hogy ne fizessen rá a boltra, nyugodtan csaljon, csak ne vegyék észre. Saj­nálkoztak, mennyire vissza­tetsző, hogy két-háromezer forinttal büntetik a szabály­talankodókat. Mondanom sem kell: mennyire hamis és káros a mundér ilyetén vé­delme. A megdöbbentő csak az: mindezeket felelős be­osztású emberek hangoztat­ták, olyan összejövetelen, ahol objektív szemléletre lett volna szükség. Persze, érveltek is. A tár­sadalmi munkások szakmai­lag nincsenek felkészülve, egzisztenciálisan elmaradnak az átlagtól, rosszindulatúak, és így tovább. Ez így sarkít­va nem igaz. Éppen a szak­mai képzés, az akaraterő és lelkiismeretesség révén olyan hibákat vettek észre, ame­lyeket az állami szervek el­lenőrei nem voltak képesek feltárni. D z emberek döntő többsége egyetért szocialista rend­szerünk céljaival. Éppen ezért utat kell nyitni minden jó gondolatnak, helyes elképze­lésnek, a rossz szándéktól mentes bíráló véleménynek. Az ettől eltérőt pedig kivet­ni magunkból, másképpen kilyukad a mundér, amely­nek már becsülete sincs. Seres Sándor

Next

/
Thumbnails
Contents