Békés Megyei Népújság, 1979. november (34. évfolyam, 256-280. szám)
1979-11-16 / 268. szám
1979. november 16., péntek Táguló látóhatár A gyomai út mentén: Csárdaszállás Kurilla Anikó képesítés nélküli nevelő foglalkozik a napközisekkel Fotó: Gál Edit A második kerület Békés város legnépesebb lakóterülete. Ügy is mondhatnánk: belvárosa, mely azonban a Köröstől egészen a település határáig terjed, s vagy három kilométert kell a túlszé- len lakó párttagoknak gyalogolniuk, ha mostanában taggyűlésre hívja őket az alapszervezet vezetősége. Létszámuk ugyan nem nagy, mindössze hetvennégy (és közülük is sok a nyugdíjas), mégis ez a csapat alkotja a második kerület magját, amely sajátos eszközeivel a közművelődést is jól segíti. Szokványos dolog, hogy ha közművelődésről beszélünk, elsősorban a beiskolázást értjük alatta. Ám ez a munka korántsem ilyen egysíkú. A békési második kerületi alapszervezet tevékenysége éppen ezt példázza. — Kerületünk intézményeiből, ahol nincs önálló alapszervezet, a mi kerületi alapszervezetünk munkájában vesznek részt a kommunisták, szervezetten, célirányosan — mondja Erdei Ferenc, aki Kazincbarcikán marós volt a vegyi gyárban, mielőtt hazajött Békésre, s itt az OTP dolgozója lett. Néhány év alatt KlSZ-alap- szervezetek, szocialista brigádok jöttek létre a belváros intézményeiben, elsősorban az ott dolgozó párttagok kezdeményezéseire. E kis „magok” nemcsak saját vállalásaik megvalósításával, hanem a kerület közművelődésével is törődnek. — Ezeknek a lakóterületi „bázisoknak” átütő szerepük van a kerület életében — folytatja Erdei Ferenc. — Az OTP Egyetértés aranykoszorús Szocialista Brigádja — hogy csak egy példát említsek hirtelenjében — már a negyedik kiállítását tartja, és jól egyengették a kulturáltabb életkörülmények kialakítására való törekvéseket, segítették a jobb ízlés, a magasabb műveltség közelítését. Ügy véljük, végsősoron ez a célja a közművelődési munkának... S mikor azt kérdezem, hogy milyen eszközökkel tették ezt, hangsúlyozottan ismétli: mindenekelőtt a második kerület intézményeinek bevonás.a révén. Szerveztek olyan kiállítást, amely a városi Alkotó Klub amatőr képzőművészei segítségével jött létre az OTP tágas termében. Nagy érdeklődést váltott ki az a fotókiállítás, amelyen régi fényképeket mutattak be a volt nagyközség központi utcáiról, épületeiről, „régiségeiről” és azokról az impozáns épületekről, lakóházakról, új létesítményekről, amelyek a régiek helyén emelődtek. Rendkívüli hatása volt a múlt és jelen képi összehasonlításának. Nagyot lépett előre a nagyközségből várossá fejlődő Békés — ezt példázta kiváló vizualitással a kiállítás. Négy év alatt 340 társasház és 1300 családi ház épült Békésen és több millió forint értékben újítottak fel régi lakásokat. De az új házakba kulturált berendezés is kell. Ezért állították ki aztán azokat a szakkönyveket, lakáskultúráról szóló kiadványokat, amelyek ismertették: hogyan ésszerű berendezni az új lakásokat, és egyben valamelyest közelebb vitték a látogatókat, a könyvtárhoz is. Jelenleg a nemzetközi gyermekév tiszteletére szerveznek — az iskolások bevonásával — kiállítást, három kategóriában, ugyancsak az OTP helyiségében. A rajzok közül a békési Sas Erikáét, Pillér Editét, Erdei Krisztináét, a kamuti F,azekas Annáét jutalmazták. Üj színfolt az is, hogy kapcsolatot teremtettek a gyulai belvárosi pártalap- szervezettel és negyvenen „kirándultak” hozzájuk tapasztalatcserére. Látták ott a szabószövetkezetet, a gyulai vár állandó kiállítását, megkoszorúzták a mártírhalált halt gyulai tizenkilencesek síremlékét. Szerveznek saját kerületük üzemeinek, mező- gazdasági részlegeiben is látogatásokat. Mindez tágítja látóhatárukat, segíti őket jobban megismerni a valóságot. A közművelődés sok, új színű munkája mellett a hagyományos formákat is szervezik. A népfronttal közösen nyolc előadásból álló sorozatot indítottak azokból a témákból, amelyek leginkább érdeklik a második kerületieket. Ezentúl az alapszervezet vezetősége segíti az intézményekben dolgozók szakmai, politikai beiskolázását is, közreműködik a tömegszervezetek közművelődési terveinek koordinálásában. A pártrendezvények ünnepélyes alkalmain rendszeresen kultúrműsor szerepel. S mindez ,a munka olyan körülmények között történik több mint egy éve, hogy a városi pártház építés^ miatt már a második helyiségben tartja összejöveteleit, vezetőségi megbeszéléseit az alapszervezet. Csinálják addig is fáradhatatlan elkötelezettséggel, amíg felépül az új székházuk ... Varga Dezső Mezőberény és Köröstar- csa határában, a Gyomára vezető út mentén fekvő településen hatszáz ember él. Csárdaszállásnák nevezik a kis községet, s 1975. január- 1-től közös tanács irányítja Mezőberénnyel. Az itt lakók ellátásáról az ÁFÉSZ gondoskodik, de a környékbeliek könnyen átruccannak vásárolni Gyomára, Mezőbe- rénybe, vagy Békéscsabára. Kevesen érzik hátrányát a vidéki életnek, hiszen a Petőfi Termelőszövetkezet segítségével korszerűsödik a falu, jó úthálózat, vízvezeték is épült már. Évek óta a szövetkezet bábáskodik a kisközség felett, működteti a kultúrházat, óvodát építtet, s emelkednek már az orvosi rendelő falai is. Elfoglalt ember Schupké- gel Sándor tsz-elnök. Egymásnak adják a kilincset a vendégek, az érdeklődők, a segítséget kérők. — így jó ez, ha zajlik nálunk az élet — mondja mosolyogva. — A föld sem hagyott cserben bennünket. Igaz, nem volt egyszerű a gazdálkodás az elmúlt időkben, de nem zárunk rossz évet most sem. Négyszázhúsz dolgozónk van és 310 nyugdíjasunk. Szinte minden helybeli munkaképes ember nálunk keresi a kenyerét, de sokan járnak hozzánk dolgozni a környékről is. A kereset mellett különböző kedvezményekkel könnyűjük az emberek sorsát. Bel- és külföldi üdültetésre visszük a tagokat, többek között munkaruhát, szállítást, nyugdíjkiegészítést biztosítunk számukra. A szociális kiadások elérik az 500 ezer forintot, kultúrára 200 ezret költünk. Beszélgetőtársaink még Varga Imre elnökhelyettes, Hegedűs Pál párttitkár és Kurilla Gézáné iskolaigazgató is. Ki-ki a maga területén már hosszú évek óta dolgozik, így hát ők hivatottak leginkább községük bemutatására. Az igazgatónő keze alatt generációk sora felnőtt, ismeri a falu apraját-nagyját. — Mostanában kevés a gyerekünk, de két év múlva feljebb ugrik a létszám. Az óvodában jól elfér a 34 kisgyerek, egyelőre csak egy csoportban dolgoznak. A kis létszámnak nagyok az előnyei; jobban össze lehet fogni az úttörőcsapat munkáját. Nem maradnak el a mi gyerekeink a városiaktól semmiben sem, iskolamozi-bérle- tük van, Gyomára járnak hangversenyre, Békéscsabára színházba. A termelőszövetkezettől mindig kapunk autóbuszt a kirándulásainkhoz. Nyáron a tsz-ben keresett pénzüket táborozáson költjük el, jövőre például a Börzsönybe készülünk. A gyerekeink kitűnően látják el az iskolán kívüli feladatokat, a hulladékgyűjtésben is élen járnak. Karácsony előtt a gyermekkönyvhéten nagy vásárt rendezünk, tavaly sem vallottunk szégyent a könyv- árüsítással. Kétezer facsemetét gondoznak a tanulók a falu utcáin, vigyáznak a rendre, a tisztaságra. Hegedűs Pál párttitkár készül a beszámoló taggyűlésre. Hamarosan 71 párttag jelenlétében kell számot adnia az elmúlt esztendőkről. Papírjaiba tekint, mikor a tagságról faggatjuk: — Nálunk a pártalapszer- vezetben is, a közéletben is szinte egy a termelőszövetkezet a községgel. Pontos adatokat mondhatok — sorolja. — Pártiskolát 23-an végeztek, öten járnak a marxista középiskolába. Politikai oktatáson nemcsak a párttagok vesznek részt, 150- en tanulnak a foglalkozásokon. A felnőttoktatás más területeit főként a szakmai továbbképzések jelentik, a Új filmek Üjabb Ugo Tognazzi és Nino Manfredi filmeket is megvett — a többi között — a filmátvételi bizottság, a közelmúltban _megrejid£sett milánói filmvásáron. Az „Éjszakai utazások” rendezője és főszereplője Ugo Tognazzi, akit legutóbb a „Férfiak póráz nélkül” és a „Fehér telefonok” című produkcióban láthattak a nézők. A film szerint a jövő társadalmában minden hatalom a fiatalok kezébe kerül, az öregeknek pedig 49 éves korukban tengerparti .vakációra kell utazniuk. Ez ellen lázad a film főszereplője. A másik olasz sztár, Nino Manfredi nem lázong, csak ellenáll és furfangos ötletekkétegyházi, a békési, a gyomai szakmunkásképzőben pedig ösztöndíjas gyerekeink vannak. Szeretnénk, ha nálunk maradnának, ha visszajönnének a fiatalok, ezért építettük a különböző munkahelyeken a szociális helyiségeket is. Ügy látjuk, érzik, értékelik a dolgozók a tsz jó szándékát, s egyre többen telepednek le végleg Csárdaszálláson. — A kultúrház is a miénk — folytatja az elnökhelyettes, aki a közművelődési feladatok intézője a szövetkezetben. — Hetvenkét rendezvényünk volt az elmúlt időben ; TIT-előadások, taggyűlések, nótaest, KRESZ-okta- tás, a tanyasi filmnapok vetítései. Nem sok, de a kultúrház igazgatója sajnos beteg, mi pedig a munka mellett kevesebbet tudunk ezzel a területtel foglalkozni. A tsz-ünkben 17 szocialista brigád dolgozik, 167 taggal. Nyolc brigád az idén is benevezett a közművelődési vetélkedőre, a felkészítésük a mi feladatunk. Ismerjük egymás gondját-baját, hiszen egy ilyen kis községben, de még a környék falvaiban is sok a rokon, a testvér, a jóbarát. Ez nagy erőt jelent, hiszen jó ügy, amiért napról napra összefogunk. A Petőfi Termelőszövetkezet irodájában egymás mellett sorakoznak a kitüntető oklevelek, kiváló szövetkezet a csárdaszállási. Nemcsak a helybeliek dicsérik őket, de gondos munkájukról tanúskodik a mezőberényi liget, s üz újonnan átadott gyermek- intézményekért is sokat dolgoztak. Ügy mondja az elnök, hogy az iskoláknak, intézményeknek, az embereknek nyújtott segítség sokféleképpen térül meg a szövetkezetnek. „Pár évtizede nem voltak itt utcák — emlékezik az igazgatónő — most meg új házak sora szegélyezi az utat. Akármilyen kicsi hely ez a Csárdaszállás, szépen formálják jövőjét az itt élők.” Bede Zsóka kel igyekszik túljárni ellenfelei eszén „A jutalék” című krimiben. Nápolyi zugügyvédként egy elrabolt lány után nyomoz, miközben állandóan szembe találkozik a maffiával. A bonyodalmakat fokozza a rivális rendőrnyomozó tevékenysége, akit Ugo Tognazzi formál meg. Ugyancsak Nino Manfredi a főszereplője „A játék- szér” című kriminek. A közeljövőben kerül a mozik műsorára az idei velencei nemzetközi filmfesztivál egyik olasz újdonsága, a „Ratataplan”, amelynek írója, rendezője és főszereplője egy személyben az elsőfilmes Maurizio Nichetti. MOZI Vér a köbön Pontatlan lennék, ha e film jegyzetnek azt a címet adtam volna, hogy Vér a köbön. A Gyilkos a tetőn című svéd bűnügyi históriában ugyanis viszonylag nem használnak fel túl sok vörösre festett folyadékot, de azt olyan szakszerűen adagolják a vászonra, oly „élethűen” látható a halál az ömlő, spriccelő, vagy habosán csurgó művér nyomán, hogy ha a néző egy pillanatra megfeledkezik arról, hogy a pergő kockák csupán az el- borzasztásra szolgálnak, bizony könnyen megfordul alatta a szék. Hajnali disznóvágások bizsergető szertartásai jutottak eszembe, amikor a mozivásznon lopakodó gyilkos hirtelen elnyisszantotta áldozata nyakát. Ö, de micsoda mérhetetlen különbségek vannak a táplálékszerzést, az ősi vadászösztönt élesztő, a természet, az állatvilág felett fegyverrel is győzedelmeskedő ember disznótora és a gyilkosságok között. Bo Widerberg pedig az emberölés mocskos szertartásához celebrál egy elég elnyújtott misét. Napjaink riasztóan durvuló filmtermelésében is kevés olyan brutális alkotás kerül a magyar mozilátogatók elé, mint amilyen a Gyilkos a tetőn című film. Van egy barátom, aki különös élvezettel — és rutinnal — szereti elmesélni a filmek tartalmát. Olyan érzékletesen tudja előadni élményeit, hogy gyakran már nem is vagyok kíváncsi a filmre. Most viszont nagyon érdekelne, vajon szóban hogyan tudná lefesteni a moziizgalmakat. Azt hiszem, töredékét se lehetne „elmesélni” az élményeknek, így aztán távol áll tőlem, hogy akár vázlatosan is leírjam a film tartalmát. Nagyrészt a krimiben szokásos rendezői-operatőri fogásokkal készítik elő a nézőt a várható — és be is következő — borzalmakra. Olyan szakma ez a bűnügyi filmgyártás, hogy ha a világ bármely pontján elkészítenének három filmet, a maradék ötletekből nyugodtan össze lehetne vágni még a negyedikre valót. A tetőn ügyködő svéd gyilkos sem különb a társainál. Különösen a nyomozóirodákban elandalgó üresjáratai teszik még a műfajon belül is se- kélyessé. Mégis érdemes szólni róla, mivel a cselekmény kibontása során, s a kíméletlen erőszak lefényképezése közben hitelesen tükrözi azt a társadalmi környezetet, amely táptalajként szolgál a fent említett brutalitásokhoz. Puffadt, fejfájós, az anyagi javaktól eltompult világot ismerhetünk meg a képkockák segítségével. Igaz, nem voltak ismeretlenek eddig sem a modern technika minden kényelmével körülbástyázott emberek, a körükben burjánzó bűnözésről is láthattunk, hallhattunk eleget. Félő tehát, hogy az efféle filmek látogatóinak zöme nem az erőszak társadalmi összefüggéseire, hanem a mozivásznon szétfolyó Vérre kíváncsi. Erre pedig ki tudja, miért van szükség? (Andódy) MOZI liL'küsi liastya: Nálunk csend volt. Békéscsabai Építők Kultúr- otthona: 5-kor: A vörös tulipánok völgye, 7-kor: Nem zörög a haraszt. Békéscsabai Szabadság: 4 és 6-kor: A leprás nő, 8-kor: Gyilkos a tetőn. Békéscsabai Terv:. Allegro Barbaro. Gyulai Erkel: fél 6 és fél 8-kor: Rafferty és a lányok, 21.30-kor: Allonsanfan. Gyulai Petőfi: 3- kor: A maláji tigris, 5 és 7-kor: A kétbalkezes és az örömlány. Orosházi Partizán: fél 4- kor: A két aranyásó, fél 6 és fél 8-kor: Kínai negyed. Szarvasi Táncsics: Hívj a messzeségbe! Erdélyben, Farkaslaka (Lupeni) temetőjében áll Tamási Áron síremléke. A mintegy három és fél méter magas emlékművet Szervátiusz Jenő szobrászművész készítené (MTI-fotó — Oláh. Tibor felvétele — KS)
