Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-07 / 235. szám

« ___________________________________________________________________________________m 9. október 7.. vasárnap /TV dl minimagazín w Az ember ne maradjon le a szakmájában Bemutatjuk az ifjú gépi fejük versenyének győzteseit Gyermekévi kiadvány Milyen lehet egy fejőver­seny? Nyilván az a győztes, aki a legrövidebb idő alatt a legtöbb tejet feji — véli, aki járatlan az efféle dol­gokban. Persze, valójában ez is része azoknak a felada­toknak, melyek az ifjú gépi fejők megyei versenyén sze­repeltek, de a kitűnő gya­korlati jártasság mellett az elméleti és politikai kérdé­seket is alaposan tudni kell annak, aki jó helyezésre pá­lyázott. Mint például a két győztes; a sajtáros kategó­riában Vagely Pál, a fejő­házas kategóriában pedig Chrappán Mihály. * A kondorosi Egyesült Tsz- ben dolgozik Vagely Pál, aki nem először vett részt ilyen versenyen. Tavalyelőtt a megyein még csak a hato­dik lett, tavaly viszont már az első, így eljutott az or­szágosra, ahol a hatodik he­lyen végzett. A vékony, bar­na fiatalember szakközépis­kolát végzett, így érettségi és szakmunkás-bizonyítványt is szerzett. — Tíz éve érettségiztem, és öt éve vagyok a szakmá­ban. Először ugyanis a Vo­lánnál helyezkedtem el so­főrnek — magyarázza —, de hamar rájöttem, a bejárás nem nekem való. A katonai idő letöltése után a tsz-be jöttem vissza. Gondol­tam, maradjak a szakmám­ban, ha már négy évet ál­Merengve bámuljuk egy­mást a tizenhétéves-forma suhanccal, jó ötven méter távolságból, ő a két ház kö­zötti boltíves átjáróban ücsö­rög egy pádon, én meg a parkban állok és nézem, mit művel ez a bokában szűk kordnadrágos, térdig leffegő, kétesen fehér vászoninges fiú. A durranópatront gondo­san beleteszi egy nylonzacs­kóba, a zsák száját jól meg­csavarja, azután az egészet akkurátusán elhelyezi a lába mellett. Vár. Hétéves kislány baktat a kapu alatt. A fiú pacskeros lába lendül, hatalmas csatta­nás, a zacskóba zárt kapszli egetverő hanggal robban, a kislány halálraváltan támo­lyog odébb. A fiú közönyös arccal a semmibe néz, mint­ha az a kapszli a nap hevé­től robbant volna föl. Csak akkor fut át rajta az ijedt­ség, mikor látja, hogy egye­nesen felé tartok. — Te találtad ki? — Nem... Ezt a srácok mind csinálják... Látszik rajta, hogy legszí­vesebben hétfelé menne, mint a rongylabda. ■ És miért csinálják a srácok ? — Nem tudom... brahi- ból... Miért ez a kiscsaj is hogy betojt az előbb? doztam rá, igaz?! Nem is bántam meg. — A képzettségének meg­felelő a munkaköre és a munkafeltételek? — A körülmények, az esz­közök adottak ahhoz, hogy úgy dolgozzunk, ahogyan az a szakkönyvekben le van ír­va. Más kérdés, hogy nem mindenki látja úgy el a fel­adatát, ahogyan kellene, és lehetne. Pedig az eredmé­nyek is azt igazolják, hogy érdemes „előírásszerűén”, a korszerű követelményeknek megfelelően foglalkozni a jó­szággal. — Hogyan készült fel a versenyre? — Szakkönyvekből, folyó­iratokból tanultam, mert a középiskolai tankönyveim rég elavultak. A verseny előtt vizsgáztam az inszemi- nátortanfolyamon, arra is tanulni kellett, sőt, a nyáron végeztem a marxista közép­iskolát, úgyhogy egyelőre elég a tanulásból. Kis szü­netet tartok, azután kezdek készülni az országosra. — Mi a véleménye a me­gyei döntőről? — A tavalyinál erősebb, szigorúbb volt. Vagely Pál, a termelőszö­vetkezet kiváló dolgozója minden áldott nap hajnali fél 4-kor kel. Huszonöt szarvasmarha teljes ellátása az ő gondja. S ha leveti a Ismét felnőtt egy nemze­dék, a hatvanas évek gene­rációja. Talán önkényes az elkülönítés így, évtizedek szerint, de a legutóbbi három évtized tengernyi változása szükségessé teszi: minden évtized újszülöttei egészen más indíttatással kezdenék a földi létbe. Mi, ezerkilenc- száz-ötvenesek” — miközben beültünk a „húszasok, har­mincasok” helyére, s szidjuk a „negyveneseket”, mert a legjobb székeket — igaz, ők is kissé megkésve — elfog­lalták előlünk, kénytelenek vagyunk észrevenni, hogy újabb nemzedék dübörög a kapuk előtt, a „hatvanasok” nemzedéke. Ez nem is lenne baj, ha ennek a nemzedéknek egy része nem tűnne valahogy elveszettnek. Kétségkívül ki­sebbség, de veszedelmes, cél­talanságában az erőszakra építő kisebbség ez. A zacskódurrogtató most fapofából átvedlett megértő­vé. Komolykodva, kicsit ko­ravén fölénnyel kezdi ma­gyarázni korosztályát nekem, a huszonéves vénembernek, ,aki úgysem ért semmjt. Köz­ben előveszi büszkeségét, a fekete, bakelit nyelű borot­vakést. Aki nem tudja hasz­nálni, nemigen árthat vele, értő kézben viszont vesze­delmes fegyver. Vagely Pál fehér köpenyt, könyvet vesz a kezébe. ** A csárdaszállási Petőfi Tsz szakmunkása Chrappán Mihály. — Milyen kérdést húzott az elméleti versenyen? — Ahogy mondani szok­ták, jól „bejött” most ne­kem. A kérdés a. pontja volt: A duzzadt tőgyű tehe­nek fejése az elletőben. B. pont pedig: Mi a DA—3—M és az AD—100-as Volga kö­zötti különbség? Két fejő­gépről van itt szó — ma­gyarázza —, egyébként elég­gé kevés időm volt a felké­szülésre, ugyanis beiratkoz­tam a mezőgazdasági szak- középiskolába, meg a ház körül is van mit csinálni. De az országos előtt sem leszek könnyű helyzetben. _ ? — Azt a tavasszal, már­cius 21—22-én, éppen egy beszámolómmal egy időben rendezik. De majd megol­dom valahogy. — Miért vesz részt, még­pedig évek óta, ezen a szak­mai-politikai versenyen? — Áh, ez csak brahi! — nevet. A többieknek is van ilyen kése, nem komoly, csak hülyéskedés! — Punk? — Ezeket a punkokat el­ítéljük. Tudod, a fiatalok ki­lencven százaléka röhög raj­tuk. Szóval, brahi! Mérgesen néz rám, mint a fafejűekre szokás: — Hát nem érted? Ez csak úgy van, néha elővesszük, hadonászunk vele, ijesztget­jük egymást, meg minden. Szomorú napirendje az el­múlt nyári szünetben: tízkor, kikecmereg az ágyból, lejön a térre, kóvályog a többiek­kel, délután együtt repeszte- nek a mopeden, néha mozi, diszkó, ifipark. Szó sincs ve­szélyeztetett családról: szülei becsülettel dolgoznak, többet is, mint kéne. Vasárnap Tra­banttal járnak a telekre, ő viszont nem, mert torkig van a gazolással, permetezéssel. Nem rosszallóan sorolom ezt. De miért van ennél a fiúnál borotvakés? Miért? Miért? Lehet, hogy az előző nem­zedékek fegyvereiből a „hat­vanas” korosztály némelyik tagjánál értéknövelő dísz vált? Alighanem. Nem hiszek abban, hogy ezek a gyerekek a zsilettpengével, akvárium­kaparó késsel, borotvával, bi­ciklilánccal valóban tisztelik az erőszakot. Kicsit sok gyil­Chrappán Mihály Fotó: Veress Erzsi — Otthon mondták a szü­leim, hogy abbahagyhatnám már. De jó kis kikapcsoló­dás ez nekem, meg aztán olyan sokat felejt az ember! Szóval arra is jó ez az egész, hogy felfrissítse az ember az ismereteit, ne ma­radjon le a szakmájában. A hasznát magam is tapaszta­lom, korábban ugyanis nem mindent csináltam úgy, aho­gyan tanultuk. Most próbá­lom aszerint, és jobb az eredmény! — A tsz-től kap-e támoga­tást, elismerést? Bólogat: — Különösen az idén. A főnökünk, mármint a telep­vezető nagy figyelemmel kí­sérte a versenyt. A felké­szülésben sokat segítettek, a politikai kérdések egy ré­szét például a KlSZ-titkár- ral vettük át. Tavaly, ami­kor az országosra készül­tem, időt biztosítottak a gya­korlásra. Az elismerés itt sem ma­radt el: Chrappán Mihály, a Petőfi Termelőszövetkezet 24 éves szakmunkása a terme­lőszövetkezet kiváló dolgo­zója. kosságot láttak a tévében, kicsit kevésbé tisztelik az életet. így azután a saját bi­cikli büszkeségét felváltja a saját borotváé. Lehet, hogy póz, de nagyon rossz, sem­mivel nem magyarázható! * * * Nem végeztem fölmérést, de sokat beszélgettem ezek­kel a fiatalokkal. Zömüknél rendezett a családi háttér, másik részüknél — épp ez zavar, ezért vannak ott, ahol vannak — túlságosan is ren­dezett. Szüleik a hatvanas években hosszú idő után elő­ször törődhettek sokat a tisz­tes jóléttel. Házra, kocsira gyűjtöttek, azután megvették a telket, oda rohangáltak hétvégeken. Mindez persze nem baj, ha közben nem bíz­ták volna kizárólag ránk az öcsit és a hugit, elfeledve valamit a szívükbe és a fe­jükbe csöpögtetni. Ez a néhány gyerek most felnőtt — nagyon jó, vagy nagyon zavaros családi hát­térrel — s délutánonként kis­lányokat, ijesztget, nevelés hí­ján borotvával teremti meg magának az egyéniség vará­zsát. Két kamaszlány válik el a mozi falától, roggyantott térddel, enerváltan csoszog­nak a túloldalra. Mérgemben a képükbe vágnám: csak egyszer kellene neked meg­keresni a cipősarkalás árát! Tudom, nem értenék ezt a koravén prédikációt. Inkább hirtelen elébük ke­rülök, roggyantott térddel, enerváltan vánszorogni kez­dek. Kinevetnek, de abba­hagyják ,a csoszogást. Szántó Péter A kis herceg A parányi bolygón — ahonnan a kis herceg vilá­got látni indult — egy nap negyvenháromszor is lehe­tett a naplementét látni, ha szomorúságában nagyon megkívánta. És ott volt az az egyetlen kis virág, amely­nek a magva ki tudja hon­nan került oda, de olyan páratlan szépséggé nőtte ki magát, hogy nehéz volt tő­le búcsút venni, mielőtt bolygóközi útjára kelt „fog­lalkozást keresni, meg mű­velődni is.” De csupa nagy­képű, hatalmaskodó, üzle­telő, számoló, s hiúságában vagy együgyűségében nevet­séges személyre akadt. Az­tán a Földön, a Szahará­ban repülőgépjét javító pi­lótára lel, aki telve érdeklő­déssel, mindent meg akar tudni a csöppnyi kisfiúról. Nehéz, mert a kérdésekre szinte soha nem felel, de azért lassan sok mindent ki lehet találni. És kibontakoz­nak a fontos dolgok is — a titkok — köztük a legna­gyobb. „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek lát­hatatlan.” A KISZ Központi Bizott­sága és az Űttörőszevetség Országos Tanácsa az idén ötödik alkalommal hirdette meg a KISZ-tagok, illetve a fiatalok nevelésével hivatás­szerűen foglalkozó vagy tár­sadalmi megbízatásként a fiatalok körében tevékeny­kedő 30 év alatti személyek, vagy akciócsoportok számá­ra az ifjúságmozgalmi pá­lyázatot. Mit kell tudni er­ről a pályázatról, kik vehet­nek részt, mely témákban lehet benevezni, és milyen jutalmak lesznek? A követ­kezőkben erről lesz szó. Pályázni lehet a KISZ- élet bármely területét be­mutató művekkel, az egyéni vállalásoktól kezdve a moz­galomtörténeti dokumentum­gyűjtés eredményeiig min­dennel. A legmegfelelőbb formát is ki-ki maga vá­laszthatja meg: az írás, a riport mellett lehet film-, fotósorozat, vagy hangkazet­ta segítségével készített pá­lyaművekkel is nevezni. A pályaművek terjedelme legfeljebb 20 gépelt oldal, vagy maximum 30 percnyi hanganyag. A pályázat jel­igés. A jeligét és a kategó­riát a borítékon, és a pálya­mű címoldalán fel kell tün­tetni, s ezzel együtt bekül­deni egy lezárt kisalakú bo­rítékot, amelyen szintén sze­repel a jelige és a kategória, a kis borítékban pedig a szerző — vagy szerzők — neve, címe, munkahelye, be­osztása. A művek elbírálása a következő kategóriákban történik: 1: KISZ-aktivisták, KISZ-tagok munkái (kivéve a következő csoportba tartozó­kat, 2: egyetemi, főiskolai hallgatók, közép- és felső- oktatási intézmények fiatal oktatói és tudományos mun­kakörben dolgozó fiatalok; illetve a fiatalok nevelésével hivatásszerűen foglalkozó, vagy társadalmi megbízatás­sal a fiatalok körében tevé­kenykedők munkái. S a har­madik kategória: a KISZ függetlenített apparátusában dolgozó munkatársak pálya­művei. Az első és második kategóriába tartozó műve­ket a KISZ megyei, illetve budapesti bizottságához, a harmadik kategóriába tarto­zókat pedig a KISZ KB po­litikai képzési osztályára kell beküldeni. A pályaművek •Saint-Exupéry világhírű meséje a szép, tiszta ember­ségről, gyermekeknek, fel­nőtteknek egyaránt kedves olvasmánya. Kicsik és na­gyok megértik belőle, hogy semmi és senki minden és mindenki, míg másnak nem jelent valamit. Ettől lesz valami és valaki páratlanná, egyedülivé, baráttá, akit boldog örömmel lehet már jó előre várni. Ahogy a ró­ka mondta a kis hercegnek. „Ha például délután négy órakor érkezel majd, én már háromkor elkezdek örülni. Minél előrébb halad az idő, annál boldogabb le­szek. Négykor már tele le­szek izgalommal, és aggo­dalommal ; fölfedezem, mi­lyen drága kincs a boldog­ság.” A kis hercegnek ez az ötö­dik kiadása hazánkban, s a gyermekév tiszteletére 120 ezer példányban jelentette meg a Móra Könyvkiadó, szép köntösben, a szerző eredeti színes rajzaival, me­lyek a meséhez hasonlóan a költészet világából valók. beérkezési ideje: 1979. no­vember 30. A bíráló bizottság döntése alapján a KISZ KB az első 10 művet jutalmazza minden kategóriában. Az első díj - 5 ezer, a második 4 ezer, a harmadik 3 ezer, a negyedik 2500, az ötödik díj pedig 2000 forint pénzjutalom. A. továbbiak minden kategóriá­ban tárgyjutalmat kapnak. S végül a következő té­mákban lehet az idén pá­lyázni: „Forradalmi felada­tunk és történelmi felelőssé­günk a fejlett szocialista társadalom építése”. A pá­lyázatok e témában azt mu­tassák be, hogy az ifjúsági szövetség valamennyi tagjá­nak fő feladata: becsülettel, legjobb tudása és képessége szerint álljon helyt a mun­kában, a tanulásban, a haza védelmében. Ismertessenek helyi tapasztalatokat, kezde­ményezéseket. A további té­makörök: gyermekek nem­zetközi éve; A párttal, a néppel egy az utunk; Közös­ség és művelődés; és Edzett ifjúságért. A Békés megyei fiatalok által készített pályaművek legjobbjait a Minimagazin­ban közöljük majd. Postánkból Mindenki kedvtelve nézte a szeptember 22-i szomba­ton a békési gyermekkönyv­tár előtt gyülekező egyenru­hás pajtásokat. A Békési 2-es számú Általános Iskola úttörőcsapatának 5/a és 5 b osztályos raj tagjai voltak ők, akik testvérkapcsolatot létesítettek az ÁFÉSZ Kun Béla KISZ-alapszervezetével és a Körös Szövetkezeti If­júsági Klubbal. A közös program remekül kezdődött. Két művész Mó- ra-emlékműsorral kedveske­dett a pajtásoknak. Ezután játékos vetélkedő követke­zett, s az ügyességet és fantáziát próbára tevő fel­adatok után jólesett a szend­vics és a hűsítő. Már alko- nyodott, amikor a piros nyakkendős úttörők elkö­szöntek a KISZ-esektől. Jól kezdődött tehát az új úttö­rőmozgalmi év, s reméljük, hasonlóképpen folytatódik. . Dr. Szúdy Gézáné, Tóth Ibolya Mások — mint mi voltunk... Tinik borotvával v. M. Figyelem! Figyelem! Ifjúságmozgalmi pályázat

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents