Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-27 / 252. szám
1979. október 27., szombat o Munkaerő? Véleményem szerint a „munkaerő” mint kategória tudományos, méghozzá marxi eredetű tudományos kategória. Mai használata azonban nálunk nagyon is hétköznapi, tudománytalan, dogmatikus, ami arra vall, hogy használója nincs tisztában a fogalom jelentésével. Mindez még akkor is igaz, ha egyesek igyekeznek tudományos köntösbe öltöztetni, ha nem egy „tudományos” értekezés vitájában elsiklanak felette is. Sajnos nagyon sokan átvették Marxtól anélkül, hogy ismernék, Marx mit jelöl ezzel a fogalommal, vagyis tartalmának megfosztásával, annak vizsgálata, átgondolása nélkül, dogmatikusan hajtogatják. Hányszor halljuk; „munkaerőhiány”, „munkaerő-gazdálkodás”, „munkaerőt alkalmaznak”, „munkaerő-felvétel”, „munkaerőátcsoportosítás” stb. Mindezek szocialista viszonyok között nem jelentenek, nem jelenthetnek mást, mint „termelő-dolgozó embereknek a szükségesnél kevesebb számát”, „dolgozó emberek valamilyen beosztásba való alkalmazását”, „dolgozófelvételt”, „dolgozó emberek átcsoportosítását” stb. Ennek a hétköznapi szóhasználatban anyira elterjedt fogalomnak a képlete; ember = munkaerő. Ez pedig a szocializmus szomorú képlete. Le kell szögeznünk, hogy a szocialista társadalomban az ember mindenekelőtt és kizárólag Ember. Természetes, hogy az emberek különbözőek, nem azonosak egymással. Különböznek egymástól, nem, kor, bőrszín, műveltségi szint, egységi állapot stb. szerint. Munkavégzés, a termelő munkában való részvétel szerint az ember lehet: 1. Még nem munkaképes ember. 2. Munkaképes korú, munkaképes ember, 3. Munkaképes korú, nem munkaképes ember. 4. Már nem munkaképes ember. Ezek közül a még nem munkaképes ember felnőtté válásával átlép a 2., esetleg a 3. csoportba. A munkaképes korú, nem munkaképes ember lehet ideiglenesen, vagy véglegesen munkaképtelen. Valamennyinek azonban egy a fő jellemzőjük: emberek. Miért is meditálok én ezen a „munkaerő” fogalmon? Azért, mert bár marxi fogalom, de Marx nem az embert általában értette ezen a fogalmon. Marx meg is magyarázza, hogy nála, az ő fogalma szerint a munkaerő különleges áru, amelynek különlegessége abban van, hogy új értéket képes termelni, mégpedig a saját értékénél nagyobb értéket. Ezt a többletet nevezi Marx értéktöbbletnek, amit a tőkés ellenszolgáltatás nélkül kisajátít. Tehát Marxnál a munkaerő = áru, amelyre, mint minden más árura érvényes az értéktörvény, és a kereslet-kínálat törvénye. Beszélhetünk-e ilyen értelemben szocialista viszonyok között „munkaerő”-ről? Véleményem szerint nem. A „munkaerő = áru” a szocializmusban nem érvényes. Sajnos, mégis ebben az áltudományos, hétköznapi szóhasználatban gyakran szerepel, mégpedig megfordított képletben: ember = munkaerő. A szocializmusban a dolgozó nem a munkaereje árát kapja fizetésként, hanem a javak társadalmi elosztásakor ráeső részét. Ha ezt a hamis képletet megfordítanánk, a szocializmustól ez a teljesen idegen képlet jönne ki: munkaerő = ember, vagyis: nem munkerő = nem ember. Ugye mennyire idegen ez a képlet még a fülnek is, pedig csak egy tudományos kategória tudománytalan, dogmatikus használatából ered. Nagy Sándor tanár, Bélmegyer Nem egészen egy év múlva talán olimpikonjaink is ilyen és' hasonló íróasztalok mellett írva értesíthetik családjukat eredményükről A vitorlákat átállították Nemeseik a Meteorológiai Intézet jelzése szerint értendő: néhány esztendővel ezelőtt felhős volt az ég a Békéscsabai Bútoripari Szövetkezet fölött. Friss szélre volt szükség ahhoz, hogy e komor borultságot eloszlassák. S természetesen a vitorlákat is eszerint állították át. De ne csak szóképekben beszéljünk: a vezetőknek át kellett értékelniük az addigi munkát, gondolkodásmódot, s frissíteni, erősíteni a vezetést. Ezen túlmenően meg kellett hadakozni az intrikával, ami korábban mind gyakrabban érte a kollektívát. Hogy ez mennyiben sikerült, arról próbálunk képet adni az alábbiakban. 0 „Csaba” bizonyít Hazánk nagy bútorgyártói a rekonstrukció után főleg a nagy sorozatú, olcsó bútorokra álltak rá. Sokáig kedveltek voltak ezek az új vonalú, de jobbára csak szögletes elemekből álló lakberendezési tárgyak, azonban ha a vásárlók szemével nézzük, lassan unalmasak is. Talán a régi nosztalgiából eredő új divatirányzat is hozzásegített ahhoz — s nem kis mértékben a növekvő életszínvonal —, hogy az egyedibb gyártású, díszesebb kivitelű bútorokat keresik napjainkban a bútoráruházak látogatói. Igaz, ezek ára magasabb, de mindinkább divatosabbá válik: kolóniái, illetve stílbútorral berendezni lakásunkat. Hazánkban négy üzem gyárt stílbútorokat, közöttük a csabai. Az utóbbi években termékeik iránt egyre nagyobb az érdeklődés bel- honban és külföldön. De kanyarodjunk vissza a közelmúltba. Az 1976-ös őszi Budapesti Nemzetközi Vásáron nagy tetszést aratott a szövetkezetben gyártott 28 elemes Csaba stílbútor-garnitúra. Jóllehet borsos ára alapján nem vélték a kelendő termékek közé, de újdonságát, kivitelét, s egyáltalán az elképzelést a vásár bíráló bizottsága BNV-díjjal jutalmazta. Az idő rácáfolt az aggályokra, hiszen azóta is folyamatos megrendelője e bútortípusnak a Szovjetunió. Az eltelt évek folyamán ezer garnitúrát meghaladó mennyiséget gyártottak, s- küldtek a szocialista partnernek. Az első szállítmányoknál arra panaszkodtak, hogy nem érkezik meg időben, az idén elmondhatják, hogy az egész évi mennyiséget a harmadik negyedév végére átadták a megrendelőknek. S bizonyítja a szovjet fél megelégedését, hogy mind ez ideig nem érkezett minőségi reklamáció a csabaiakhoz. Ezek után érthető, hogy nemrégiben megállapodás született, amely értelmében a moszkvai olimpiai falu berendezéseinek egy részét szintén a békéscsabai kollektívától rendelték meg. A határidő ez év november vége, s vallják a szövetkezet vezetői: — ez nem okozhat gondot. A bútorzat java részét már kiszállították — közöttük az extra méretű, 210 centiméter hosszú fekhelyeket —, s napjainkban az íróasztalokat ' szerelik össze és csomagolják. Jött a „kistestvér” Éppen e siker jegyében mintázták be a Csaba bútor- garnitúra, nevezhetjük úgy, kistestvérét, a Körös stílbútorcsalád ebédlőberendezéseit. Az idei őszi BNV-n a Fa- és Papíripari Szövetkezetek Szövetségének II. díját érdemelte ki. Már ott a helyszínen a szovjet partner lekötötte „Körös-kapacitásuk” egy részét. De érdeklődik új termékük iránt egy osztrák cég is. Mi több, az ARTEX a Körös mintapéldányait Japánba is kiküldte. Nem ez lenne az első tőkés exportjuk, ha a jelenlegi tárgyalások eredménnyel járnak, hiszen ez évben exportjuk negyede dollár elszámolású országokba irányul: sztereó- és televíziószekrényeket készítenek holland megrendelésre. A termékszerkezet váltása, korszerűsítése tehát megkezdődött. A Körös stílbútor és a Hollandiába szállított rusztikus bútoraik mellett egy hálószoba-garnitúrát is bemintáztak, amely iránt egy NSZK-beli cég érdeklődik, ugyanakkor más holland vállalatoknak is küldték új mintadarabokat. Elképzeléseik szerint a jövő esztendőben — az előzetes tárgyalások alapján — megduplázhatják a dollár elszámolású országokba küldendő bútormennyiséget. Ezt azért is megtehetik, mert ázsiójuk jó minőségű munkájúk révén egyre növekedett, s nemcsak a szocialista piacról nem érkezett reklamáció, hanem mind ez ideig a holland fél sem jelzett minőségi kifogást. Az új bútor kelendősége és a kecsegtető üzleti lehetőség megerősítették a vezetés hitét, miszerint határozott termékkorszerűsítést kell végrehajtani. Vagyis felismerték — akár a ruházati iparban —, itt is lépést kell tartani a divat diktálta igényekkel. Jut a hazai piacra is A hazai piacot sem hanyagolják el. November közepén a szövetkezetben bemutatót tartanak — jelenleg kialakítandó bemutatótermükben — belföldi partnereiknek, ahol kiállítják korábbi és az új termékeiket. Elsősorban azokat, amelyeket exportra gyártottak, vagy exportra szánnak. Ahhoz, hogy vásárlóik teljes igényét kielégítsék, a 28 elemes Csaba bútort oly módon szétválasztják, hogy azok külön szoba- garnitúrát alkotnak. Így részeiben is megvásárolhatják a kisebb pénztárcájú családok is, például dolgozó-, ebédlő-, háló- és nappali szobaként. Hogy a fellendülés éveit hasonlók kövessék, üzemük területét is átrendezik. A korábbi években nem volt kielégítő a szárítókapacitásuk. Éppen ezért építettek egy újat, amely száz köbméter faanyagot fogad be, s a legmodernebb konvekciós szárítók közé tartozik. A próba- üzemelésen bevált, s immár egy hónapja működik. Mindezen túl a rusztikusbútorgyártáshoz új, nagy tudású gépeket vásárolnak, amelyeket a jövő év első felére visszaigazoltak. Mind ez ideig a tárgyi feltételek változásáról beszéltünk, azonban ugyanilyen hangsúlyt érdemel az is, hogy a szövetkezet vezetése megerősödött, és közösségi irányításúvá vált. Jávor Péter Puha paplan, pihepárna Szeghalmon ötéves múltra tekint vissza a Fővárosi Ruhaipari Vállalat helyi pap- liangyártó telepe. A sárréti üzem adja a vállalat termelésének csaknem 50 százalékát, hazai ellátásra készítenek itt papliant, párnát, pólyabetétet, évente 100 millió forint értékben. Az elmúlt esztendők során a fiatal üzem termelése minden évben 8—10 százalékkal emelkedett, így az idén a hazai üzletekbe már 300 ezer jpiaplant ad az üzem. A termelés ütemét növeli az a két, automata vezérléssel működő tűzőgép, amit az idén szereltek fel. A termelékenység növelése mellett könnyíti az itt dolgozók munkáját, ugyanakkor javítja a kész termék minőségét, mert nagy pontosságú, az öltés sűrűsége pedig állandó. Az elmúlt év végétől a választék bővítésére új termék gyártását kezdték meg. Az új típusú paplanhoz nyl- print-huzatot, tűnemezeit tömítőanyagot használnak. Ezáltal könnyebb, tetszetősebb ez a termék. Az országban egyedül a szeghalmi paplantelepen készítenek pólyabetétet, évente 80 ezret. Párnát két éve gyártanak, minden esztendőben 90 ezer hagyja el a feldolgozósorokat. A kész termékeket — paplant, pólyabetétet, párnát — az üzemben konténerbe rakják, s úgy szállítják, közvetlenül a megrendelő kereskedelmi egységeknek. a mag is megmarad A csanádapácai Széchenyi Termelőszövetkezet nemcsak oszlopos tagja a Mezőkovácsházi Zöldségvetőmag Termelési Modelltársulásnak, második éve szolgáltatóként is bedolgozik a közösbe. Hat szövetkezet paradicsomából facsarják ki a levet úgy, hogy a megmaradt magból kiváló vetőmagot állíthassanak elő. A „melléktermék”, a paradicsomlé pedig a Békéscsabai Konzervgyárhoz kerül. Csanádapácán találkoztak A közös érdek — röviden így fogalmazható meg — az oka annak, amiért tavaly a konzervgyár Csanádapácára helyezett egy lékinyerővonalat. A konzervesek jó minőségű, nagy szárazanyag-tartalmú paradicsomlét akarnak. Ugyanakkor gondot okoz dömping idején a szállítások ütemezése, a paradicsom feldolgozása. A vetőmagtermelők érdeke, hogy egynemű, keveredéstől mentes, jó vetőmag-alapanyaghoz jussanak. Ez is gond a gyárnak, hiszen minden fajta után ki kell mosni a gépeket. A két érdek szerencsés találkozásából született a gondolat, „vidékre” kihelyezett lévonalon dolgozza fel egy arra vállalkozó üzem a termést. A konzervgyár így kész paradicsomlét kap, a termelők pedig biztosak lehetnek benne, hogy annak a paradicsomnak a magját kapják vissza továbbfeldolgozás- ra, amit megtermeltek. Mindannyian nyertek Az idén másodszor üzemelt Csanádapácán a léki- nyerő-berendezés, három műszakban, naponta 13—15 vagon paradicsomot dolgozott fel. A hat szövetkezet majdnem 6 ezer tonna paradicsomot szállított. Ennek feldolgozása nem vette túlzottan igénybe a tsz dolgozóit, hiszen mindössze 6—7 embert foglalkoztatnak az állomáson. Nem volt nagy a ráfordítás, de a nyereség sem. Nem is az a szövetkezet célja, hogy ezen a szolgáltatáson gazdagodjék meg. Az elsődleges szempont, hogy a társulás paradicsomtermelő- üzemeit kiszolgálják, mégpedig jó magalapanyaggal. A konzervgyár, mint tulajdonos, mindent megtett, hogy kihelyezett egysége jól működjön, sikeresnek bizonyultak a korábbi egyeztetések. Rendben megérkeztek a telepre a rakodást könnyítő targoncák, s az olykor előforduló hibákat is gyorsan kijavították. Tehát minden rendben ment. Ennek ellenére előfordult, hogy kevésnek bizonyult a feldolgozóképessége a lévonalnak. Sok paradicsom termett ugyanis az idén, több mint azt az év elején remélték az üzemek. Ebből adódott a gondolat, hogy mivel maga a módszer bevált, jövőre még egy hasonló berendezést munkába kéne állítani Csanádapácán. Természetesen, ennek megfelelően növelik majd a vetőmagtársulás tagjai a para- dicsomtermő-területet, hogy az új gépet is teljesen kihasználják. Együtt lépnek tovább. A két év sikere adta a biztatást a vetőmagtársulás vezetőinek, hogy megvásárolják a konzervgyártól a lékinyerő gépsort, ezzel is tovább csökkentve a nagyüzem gondjait, és növelve a saját üzemeltetés biztonságát. Bebizonyosodott a két szezonban az is, hogy a csanádapácai szövetkezet megbízható, jó partner. Ezért a lékinyerő mellett jövőre egy magkinyerő-állomást is kap, a közös beruházási alapból. Ez pedig azt jelenti, hogy a mosástól a szárításig, tárolásig minden Csanádapácán történik a paradicsommaggal. Rajtuk múlik, hogy a hat társulati tag egységes, jó minőségű maggal jelenjen meg a piacon. Mégpedig világpiacon, hiszen a termés egésze külföldre kerül. S mi mással lehet leginkább megtartani a vevőt, mint az egyenletes, jó minőséggel? Ügy tűnik, Csanádapácán tudják ezt. — m. szabó — Az ősz és az esős idő beálltával megszaporodtak a javítási munkák a gépműhelyekben. Kunágotán a Bercsényi Tsz-ben amelyik kombájn nem vesz részt a kukoricabetakarításban, annak a nagyjavításához már most hozzáfognak. A képünkön látható John Deere kombájn vágószerkezetét már kicserélték, még néhány apró művelet, és beállíthatják a tárolószínbe a kész gépek közé Fotó: Veress Erzsi JEGYZET Nem csurog el a lé,
