Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-25 / 250. szám

1979. október 25., csütörtök Magyar—szlovák tudományos kapcsolatok szellemében Megalakulása óta a Békés­csabán működő MTA Föld­rajztudományi Kutatóintézet alföldi osztálya széles körű kapcsolatokon alakuló tevé­kenységet fejt ki a nemzet­közi tudományos életben. Több mint 100 külföldi ku­tatóhellyel folytatnak rend­szeres kiadványcserét, ezen­kívül részt vesznek a KGST- országok környezetvédelmi kutatásaiban, ezen belül is a település-környezet kölcsön­hatásának együttes vizsgála­tában. E megbízatások lehe­tővé teszik az előbb említett témával kapcsolatos nem­zetközi tudományos konfe­renciákon való aktív és rend­szeres részvételüket. Néhány héttel ezelőtt éppen az inté­zet vezetője, dr. Tóth József vett részt előadóként a Len­gyel Tudományos Akadémia által összehívott nemzetközi területfejlesztési konferenci­án. Az utóbbi esztendőkben a világ több tájáról, így Svájc­ból, Angliából, Hollandiából, az NSZK-ból, Finnországból, Franciaországból és a Szov­jetunióból érkeztek tapaszta­latcsere-látogatásra a békés­csabai kutatóintézetbe egye­temi hallgatók és földrajzku­tatók. A Szlovák Tudományos Akadémia Földrajztudományi Intézetével 10 esztendősre te­hető az MTA Földrajztudo­mányi Kutató Intézet kap­csolata. Ezen belül a békés­csabai, alföldi osztállyal két éve erősödött meg és ala­kult ki szoros együttműkö­dés. Ez alapján nyerte el a 4. szlovák—magyar földrajzi szeminárium rendezési jogát a békéscsabai intézet. Ez al­kalomból a vendéglátó inté­zet igazgatója, dr. Tóth Jó­zsef és munkatársai fogadják a hazánkba érkező öttagú szlovák küldöttséget október 30-án Komáromban. A kül­döttség még aznap felkeresi Tatabányát és környékét, el­látogatnak a bicskei terme­lőszövetkezetbe, ahol az épü­lő hőerőmű, s a szomszédos községekben nyíló szénbá­nyák miatt megváltozott me­zőgazdasági, társadalmi hely­zetet elemzik. Ezután a kül­döttség Dunaújvárosba láto­gat majd, s csak a késő es­ti órákban érkezik Békésre. • Másnap, október 31-én meg­kezdődnek az előadások az, MTA Földrajztudományi Ku­tató Intézet alföldi osztálya épületében. Délután a szemi­nárium résztvevőit, közöttük a szlovák delegáció vezetőjét, Jozef Kvitkovic-ot Mako- viczki János, Békés város ta­nácselnöke fogadja, majd délután ellátogatnak Gyulá­ra, a Várfürdőbe. Este, Bé­késcsabán, a Fenyves szálló­ban Araczki János, a városi tanács elnöke fogadja őket. A küldöttség magyarorszá­gi tartózkodásának harmadik napján, november 1-én, dél­előtt folytatódnak a tudomá­nyos előadások és viták, majd délután a szeminári­um részvevői ellátogatnak az Orosházi Üveggyárba. Este, Békéscsabán, a Körös Hotel­ben kerekasztal-beszélgetésre kerül sor, amelyen megvitat-» ják a kétnapos tanácskozás eredményeit, és aláírják mindkét részről a további együttműködést is tartalma­zó jegyzőkönyvet. Másnap, november 2-án, Budapesten, a szlovák kutatókból álló de­legációt fogadja Pécsi Már­ton, az MTA Földrajztudo­mányi Intézet igazgatója. Kedveskedés Családlátogatás A modem pedagógiának helyeselhető törekvése, hogy a pedagógiai alany, azaz a gyermek otthoni környeze­tét is megismerje, hogy an­nak egész életterét ismerve a nevelési ráhatásokat haté­konyabbá tehesse a kibonta­koztatás érdekében. A pe­dagógiai munka részévé vált a családlátogatás, mely közvetlen alkalom bármifé­le részletkérdések megbeszé­lésére. Elvileg egyszerű is ezt el­fogadni, ia gyakorlat tapasz­talata azonban ennél hatvá­nyozottan sokszínűbb: a családok között is vannak, akik nem igénylik, a másik oldalon is vannak, akik szükséges rossznak tartják a -családlátogatást. Mert a pedagógus látogatása a ven­dégség fogalmával is szo­kott társulni egyúttal. Ezt a mellékízt elkerülen­dő keletkezett az ötvenes években az ia szigorú rende­let, hogy a családlátogató pedagógus a meglátogatott családoknál semmit, de sem­mit nem fogadhat el, sem ételt, sem ltjait, legfeljebb ivóvizet. Voltak szerencsés ráérők, akik ezt ellenőrizték is, és a rendelet megtartásá­ra tanulságos példákat sta­tuáltak. Sikerült is olyan feszes légkört teremteni a felek között, hogy a „meg­vet bennünket?” kérdés és magyarázata csaknem min­den esetben „drámai betét­ként” szerepelt. Mert. hát a rendelet: rendelet, a meg- vendégelés pedig illendő­ség. — Egyszer a húsvéti szü­netben, iaz ünnepek utáni napok egyikén voltam az egyik gyerekemet megláto­gatni — meséli kollégám. Terített asztallal vártak. Volt ott sütemény, piros tojás, meg minden más. Igaz, hogy csak az abrosz volt egész, a többi az mara­déknak hatott. De hát nem is kellett volna semmi ne­kem sem az ünnepek után, úgy elteltem ... Unszolt na­gyon a gyerek anyja, én meg szabódtam, míg csak meg nem szólalt a kisszéken ülő nagymama: — Egyék tanító úr nyu­godtan, úgy is mán a disz­nóknak akartuk anni! — Hót, ha már ilyen szé­pen kínálják — mondtam, és megszegtem a rendele­tet. Egy kis virág „Van-e szerelmesebb val­lomás, mint egy szál virág, és semmi más...” és ha­sonló tartalmú dalok, versek tömege igazolja a kedveske­dés virág adományozásával való formájának finomsá­gát. Különösen olyan he­lyen van nagy becsülete a virágajándéknak, ahol nem üzletben kell venni, hanem saját maga kiskertjében növeli-pátyolgatja valaki a termelésre kiválasztott vi­rág minden egyes szálát, bimbóját. Féltve őrzi-óvja, és csak a legkedvesebbek részére szákit szívesen be­lőlük. Így van vele az az idős nénike is, aki rendszeres, szorgalmas' látogatója a kis falusi könyvtárnak, és min­dig kéri, hogy ajánljon ne­ki szép „sírás” könyvet, a kedves könyvtáros kislány, akinek néha bizony gondot okoz e kérés, hiszen nem könnyű kiszámítani, hogy mikor minek a hatására kezdhet könnyezni valaki. De úgy látszik, a nénike meg van elégedve a vele való törődéssel, mert ra­gaszkodását az egyik alka­lommal nem mulasztja el kimutatni: — Jaj, kedveském, de jó volt ez a könyv. De meg­sajnáltam azt a kis asszony­kát. Tudja, amelyik maga maradt a gyerekivei... Jaj istenem, de nehéz is ... Most még az egyiket hoz­tam csak vissza, a másik odahaza maradt, még nem végeztem be. Legközelebb elhozom azt is, és hozok magának egy kis virágot, úgy is készülök már a te­metőbe is, hogy vigyek. Beck Zoltán A gyulai járás tapasztalatai A kultúra guruló forintjai Jó példa: fiatalok Júliusban jelent meg a Mi­nisztertanács határozata a gazdálkodásban végrehajtan­dó takarékosságról. A szak- irányítás is, ezt követően, megjelentette a központi rendelkezésen alapuló utasí­tásait. Nagy-nagy tapaszta­latok még nem lehetnek, hi­szen csak három szűk hó­nap telt el azóta. Inkább a takarékosság, az ésszerűsíté­sek lehetőségei felől érdek­lődtünk a gyulai Járási Hi­vatal művelődési osztályán. Merre és hogyan guruljon a kultúra, a közművelődés fo­rintja? Beszélgető partnere­ink voltak: Endrényi László- né főelőadó, Bányai Jánosné pénzügyi csoportvezető és Kovács László gazdasági elő­adó. A művelődés zsebében sohasem csörgött feleslege­sen a forint. Feneketlen ez a zseb. S ráadásul: bármekko­ra is a megszámlált és bele­fektetett összeg, a visszaté­rülés nem mérhető, helyileg és nagyság szempontjából kimutathatatlan. Ennek el­lenére ma már mindenki el­ismeri, belátja, hogy az eb­be a zsebbe tett forintokra azért szükség van; ha nem is számolhatóan, de hasznot hozóak. Jószerével: fejlődé­sünk értékeit kamatozzák. Az a szemlélet... Ebből a „kevésből” most két százaléknyit, a járás vo­natkozásában több mint 100 ezer forintot vonnak el a takarékossági intézkedések hatására. Már ahol lehet. Mert az intézmény fenntar­tási költségéből — amiből mondjuk a tüzelőt akarták megvenni, amiből a kiscso­portok vezetőinek tisztelet­díját fizetik — nemigen le­het. Mégis, hogyan lehet ta­karékoskodni a közművelő­désben? A települések zömében a könyvtár és a művelődési ház, valamint az iskola ugyanazokat a folyóiratokat, újságokat fizeti elő. A kul- túrházakban és az iskolák­ban olyanokat is, amelyek általános jellegűek. Ezeket az átfedéseket kell megszün­tetni. Olyan lapokat ne ren­deljen meg, vagy ne több példányban az intézmény,. amelyeket például a község, a tanulók zöme is előfizet, olvas. Elérhető tehát, hogy megfelelő szervezéssel ugyan­annyi pénzből többfajta la­pot vásárolhatnak. De ez értelmezhető a könyvekre is. A másik, aprónak tűnő, mégis jelentős dolog. A kis­községekben anyagilag ráfi­zetéses a legtöbb nagytermi rendezvény, éppen azok ma­gas ára miatt. Ezért inkább az az eljárás követendő, ami­kor az érdeklődők egy-egy kiemelt nagyközségbe, vá­rosba utaznak be közösen megtekinteni a színházi elő­adást, meghallgatni a hang­versenyt, szórakozni egy ka­barén. A jó példával jár elöl a járás kisközségei kö­zül Geszt. A kígyósiak Bé­késcsabára, a lökösiek Elek­re, a kötegyániak pedig Gyu­lára utaznak. S itt van még egy nem mellékes szempont: a nagyobb település korsze­rűbb, jobb körülményei az élményt is emlékezetesebbé, nemesebbé teszik. De lehet takarékoskodni a kiscsoportok szervezésében is. Több helyütt néhány fia­tal, vagy idősebb embernek tartanak fönt szakkört, klu­bot. Vagy itt van az ismeret- terjesztés: a helyi TIT-szer- vezetek és -csoportok tag­jaira inkább kell támaszkod­ni, mint a magasabb költsé­gű központi, de akár megyei előadásokra. Ezt az ügyet a TIT járási szervezete is szor­galmazza. Nagyon jó példá­kat lehet találni Sarkadon, vagy éppen a több nemzeti­séglakta, szomszéd község együttműködésében, Kétegy- házán és Eleken. A kisköz­ségeknek az ismeretterjesztő munka segítésére a járási hivatal évente 13 ezer fo­rintot biztosít. A takarékoskodásra a jó példát a fiatalok, jobban mondva az ifjúsági klubok adják. Közös akciójuk neve: szomszédolás. Egy-egy ma­gasabb díjazású előadót, mű­vészt két-három közösség kö­zösen hív meg, egy előadás­ra, közös teherviseléssel. Ke­vesebb energia, nagyobb né­zőszám, biztosabb siker. Aho­gyan például évek óta a sar- kadiak csinálják. Az alapból mire ? A takarékosságra számta­lan példa van még a gyulai járásban. De hogy megvaló­suljon, ahhoz az a bizonyos szemléletváltozásnak is be kell következnie. A taná­csoknak, a vezető testületek­nek a belátásán múlik, hogy ne mellékes és megtűrt, csak a pénzt elherdáló valaminek tüntessék fel önmaguk előtt a művelődést. Persze, ez már nem jellemző, inkább az el-t lenkezője. S hogy ez az „el­lenkező” legyen a kizáróla­gos, ahhoz a felügyeleti szer­vek szigorú, de segítő támo­gatása kell. Főleg a gazdál­kodás területein. Mert a mű­velődési ház, az iskola igaz­gatóját gyakran (és helyesen) beszámoltatják a közművelő­dés dolgairól. De gazdasági vezetőt... jóval ritkábban, felületesebben, legtöbbször kényszerből. A termelőegységek — köz­ségek esetében általában csak a termelőszövetkezet — ve­zetői belátták: a közművelő­dés kibontakoztatása, anyagi dotálása visszahat a terme­lési eredményekre. A gyulai járásban is lehet még arra példát találni, hogy a támo­gatáson hogyan csatázik a tsz, a kultúrház, a tanács. 3 főleg ott a baj, amikor egy- egy településen olyan üzem is működik, amelynek más településen van a központja. Jószerével alig jut ilyenkor a kultúra és az oktatás zse­bébe, a központtól. Ez az in­gázással kapcsolatos mosto- haság mára is jellemző. A több „leányvállalattal” dol­gozó üzemnek a bejárók ará­nyában kellene felosztania szociális-kulturális alapját, s visszajuttatni a telephelyek tanácsaihoz. Ez nem kampány! A kultúra, az üzemi köz- művelődés anyagi dolgainak legkényesebb, sok mindent eldöntő része annak a bizo­nyos szociális-kulturális alap­nak a felhasználása. Sok he­lyütt a dolgozók étkezési hozzájárulásához, kisebb-na- gyobb számú csoportüdülte­tési költségének fedezésére, esetleg a jó-rossz sportkör fenntartására használják el a pénzt. A vállalati művelődé­si bizottságoknak nemcsak joga, hanem kötelessége is a felhasználás hogyanjait és módjait ellenőrizni, meg­szabni. A járási hivatal tiszt­ségviselői legutóbb Sarkadon és Kétegyházán folytattak ilyen jellegű ellenőrzést. A kép megnyugtató, bár még több gazdasági vezető előtt nem teljesen ismert, hogy a költségalap fogalmai mit is takarnak. S ami a jó: Két­egyházán például a termelő- szövetkezet és az ÉRDÉRT vállalat helyi telepe is üze­mi klubot hozott létre: nem» csak formálisan, hanem élőt, a dolgozókat szolgáló klubo­kat. Kimagaslóan jó a kap­csolat a kötegyáni tsz és a tanács között a művelődés dolgaiban. Néha azért hajlamosak va­gyunk arra, hogy egy rende­letből, akcióból túllihegett kampányt fabrikáljunk. A ta­karékosság jelszava és alko­tó gondolata mellé odatették az ésszerű jelzőt is: erről nem szabad megfeledkezni. A közművelőclés ügye mennél jobban halad, a következő lépcsőfok eléréséhez mind több anyagi erőre is szükség van. S ez így jó, hasznos. A rendeletek, határozatok csak a pazarlást, a feleslegest, a nem ésszerűt, az áltevékeny­séget szeretnék megakadá­lyozni; akár a törvény erejé­vel gátolni. A kultúra zsebét ne varrjuk be! De ne is vág­junk a fenekén pénzcsorga­tó lyukat. Az ésszerűségre ma nagyon nagy szükség van. Enélkül a túlzottá szervezett takarékosság esetleg éppen a pazarlás eszköze lesz. Nemesi László Két évvel ezelőtt, októberben a sarkadi művelődési házban rendezték meg a Röpülj páva­körök találkozóját. Képünkön az egyik részvevő amatőr művészeti csoport Fotó: Gál Edit A figyelem hullámzásai Magam se értem miként történhetett, hogy ez ideig so­se hallgattam meg a hétfő esténként jelentkező soroza­tot (Társalgó — Két óra irodalomkedvelőknek), pedig az ég látja lelkem, az iro­dalomkedvelők táborába tar­tozom, tehát úgy is vehetem, hogy számomra készítik eze­ket a műsorokat. Most még­se mondhatok hiteles véle­ményt a hétfő esti rádiós él­ményemről, mert bármeny­nyire restellem is a dolgot, el-elbóbiskoltam a műsor hallgatása közben. Persze, ez is egyfajta reagálás... ha nem is a legszerencsésebb véleménynyilvánítások közé tartozik. Színházban talán még a kifütyülésnél is riasz­tóbb a nézőtéri horkolás, rá­dió mellett már megenged­hető, ha kihagy néha a fi­gyelem. Mert két óra hosz- szú idő, különösen késő es­te. S hogy összességében kel­lemesen éreztem magam a Társalgó vendégeként, az annak is köszönhető, hogy ha nem is folyamatosan, de legalább időnként volt mire odafigyelni a két óra alatt. Káló Flórián volt a tár­salgópartner a hétfői rádió­műsorban. Ha jól emlék­szem, vagy két évtizeddel ez­előtt a Két emelet boldogság című filmben láttam őt elő­ször, s azóta mint színész, a kedvenceim közé tartozik. Sose tülekedett a nagy „sztá­rok” közé, de sajátos humo­rával, a szerepeken is átsü­tő intelligenciájával mindig egyénivé tudta formálni az életre keltett figurákat. Né­hány éve színpadi szerzőként is megismerhettük: a Békés­megyei Jókai Színházban ját­szották sikerrel a Négyen éj­félkor című darabját. Érdek­lődéssel vártam tehát leg­utóbbi rádiószereplését, mégis az andalító álmosság perceit hozta szobámba, amikor a nyári olvasmányai­ról mesélt. Pedig nagyon okosan, választékosán, de meglehetősen hosszan. Aztán hirtelen figyelni kellett rá, amikor arról szólt, hogy fia­talsága idején mennyivel több eszményt kapott, mint a mai, inkább csak önmagával törődő ifjú nemzedék. A fe­szült figyelem, s az igazi rá­dióművészet percei voltak azok is, amikor Káló Flórián Késő este című kis hangjá­tékát sugározták, amely az emberi bizalmatlanságról, az oktalan félelemről adott mes­teri képet. Egy másik monoton be­szélgetés is „tarkította” a műsort, Janisz Ritszosz gö­rög költő verseinek fordítá­sáról. A Derűre is derű ro­vatban viszont nem kellett külön erőfeszítéssel ébren tartani a figyelmet, hiszen Csehov jelenetei az életet va­rázsolták a rádiókészülék kö­ré. Mint ahogy ostorcsapás­ként hatott Latinovits Zol­tán versmondása, aki Poe: A holló című versét jajgatta el úgy, ahogy utána nem mondhatja senki, soha, soha már. (Andódy) SZÍNHÁZ, MOZI 1979. október 25-én, csütörtö­kön, Békéscsabán, 15.00 órakor: AZ ARANY EMBER Németh L. ifj. bérlet. 1979. október 25-én, csütörtö­kön, Békéscsabán, 19.00 órakor: AZ ARANY EMBER Bérletszünet. * * * Békési Bástya: 4 órakor: Vi­gyázat, rozmárok! — 6 és 8 órakor: Gyilkos a tetőn. Bé­késcsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Fuss utánam, hogy el­kapjalak. — 7 órakor: Túl a félelmen. Békéscsabai Szabad­ság: de. 10 órakor:'Nem fáj a feje a harkálynak — 4, 6 és 8 órakor: Családi összeesküvés. Békéscsabai Terv: Nem élhetek muzsikaszó nélkül. Gyulai Ét­kei: Sztrogof Mihály. Gyulai Petőfi: 3 órakor: Az inkák kincse — 5 és negyed 8 óra­kor: Kínai negyed. Orosházi Béke: Az első kísértés. Oros­házi Partizán: Magyar rapszó­dia. Szarvasi Táncsics: Ostrom.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents