Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-24 / 249. szám
1979. október 24„ szerda Mi lesz velem?... Olvastam a napokban egy felelősségre apelláló elmefuttatást az ifjúságról. Azokról elsősorban, akik valamiféle torz elképzelés folytán kiszakadni igyekeznek a normális életből; akik nem egyenes úton haladnak; akik már felültek a lejtőre, ahonnan gyorsan lehet a mélybe csúszni. Olvastam róluk, látom őket és elgondolkozom. Egyre többet gondolkozom ezen, tudom azt is, hogy egyre többet gondolkoznak ezen a barátaim, az ismerőseim, az emberek. Mert valahol valami — ahogy a közbeszédben szoktuk mondani — nem stimmel. Sokszor értetlenül állunk az együttélési normák tizen- és huszonéves megszegői előtt; úgy Is, hogy hogyan történhet ilyesmi, aztán úgy, hogy miért nem keressük erőteljesebben a nevelés keményebb oldalait? Aki járt már egy-egy szabadtéri (vagy nem szabadtéri) beatkoncerten, döbbenten láthatta, hogyan fajul végletes féktelenséggé az egész, amiknek már régen semmi köze ilyen alkalmakkor a zenei élvezethez. Mások a türelemről beszélnek, okkal és joggal. Megint mások a szülői ház és az iskola felelősségéről. Szintén okkal és joggal. Vannak, akik türelmetlenebbek, okkal és joggal! De csak ezt látni, de csak beszélni, és aggályoskodni, miközben semmi sem történik; olyan, mint amikor a strucc a homokba dugja a fejét. Tudom, hogy vázlatosak ezek a gondolatok, és csak arra jók, hogy az olvasó is hozzátegye a maga tapasztalatait, van miből válogatnia ... A jobbítás útjait keresni azonban most már a legsürgetőbb tennivalóink közé tartozik! Nem vészharanghúzás ezt kimondani, viszont nevetséges és szánalmas lenne magyarázatok sorozatát kreálni arról, hogy „periférikus jelenségről” felesleges ennyi szót ejteni. Hogy mennyire „periférikus” mindaz, amit fentebb vázoltam, döntse el ki-ki önmagában, segítségül kérve tapasztalatait közvetlen és nem közvetlen környezetéből. Értelmesen élni: ez az eszményünk, ezt szeretnénk. Nem könnyű feladat. „Miért nem neveljük jobban és tudatosabban a fiatalokat a szépre, a jóra?” — kérdezte a napokban Mezőkovácsházán, lapunk ankétján egy olvasó, majd hozátette: „A jó példák erejét hívják segítségül, ha nem elég tízszer, százszor és ezrszer.” Valaki azt is megkockáztatta, hogy a „transzba esett fiatalok látványa (a tévében) nem éppen a jó példa- erejével hat”. Igaza van. Persze — félreértés ne essék — nem a rockzenéről és vidékéről van szó alapvetően. De mást mondani, mint amit látunk alkalmanként; szégyellős felnőtt módjára nem vállalni az elmarasztaló vélemények kimondását, amikor arra van szükség; nem törődni azzal, hogy a rockzene és koncertjei ürügyén is lehet eszményeinktől távol álló szellemet terjeszteni, csoportokba verődve kí- vülállni — nagy hiba lenne. Sokan gyakorolják ezt a hibát, gyakoroltatja velük a könnyelműségük, a közönyük és sok esetben a belefáradás is a nevelés egy-egy csődje láttán, akár a családban, akár kisebb iskolai közösségben. Hallgattam a minap a rádiót, és nem hittem a fülemnek. Egy rockénekes rekedt, nőies hangon jajgatta bele a mikrofonba, hogy „Mi lesz velem, ha kihullott a gitár a kezemből?!...” Ahogy értésemre adta, a stílusából, ahogyan „énekelt”, adódott a válasz is: összedől a világ, mindennek vége lesz. Eddig csak olyasmiről olvastam, hogy az agg festőművész kezéből kihullott az ecset, vagy az agg író kézéitől a toll, de, hogy mi lesz egy tizenéves, esetleg huszonéves fiatallal, ha „kihullott a gitár a kezéből”, erre valóban nem gondoltam. Aztán latolgattam, hogy mi lesz szegénnyel? Több eset is lehetséges. Egy: elmegy dolgozni, uramisten, ilyen is van; kettő: bevonul a szociális otthonba; három: visszatalál oda, ahonnan messzire kanyarodott: a normális közösségi életbe, a családhoz, az értékrendeket önmaga érdekében megtartó és tisztelő emberek közé. Tudom, ez utóbbi a legnehezebb. De rajtunk is múlik, hogy mennyire nehéz. És még akkor is segíteni kell újra és újra, ha visz- szaütnek közben. A szó szoros értelmében, és képletesen is. Ha tudjuk, hogy igazunk van, hogy jobb megelőzni a bajt, mint kapkodni később, akkor ne legyünk fáradtak, közönyösek segíteni. Lehet nagy szó, közhely, de mégis csak a jövőről van sző. Sass Ervin Tehetségkutató verseny A városi KISZ-bizottság és az ifjúsági és úttörőház október 22-én, hétfőn este városi vers- és prózamondó versenyt rendezett Békéscsabán. Az ifjúsági ház most alakuló színjátszó csoportjának tehetségkutató versenyére 24-en jelentkeztek, igen sokan a dolgozó fiatalok közül. A részvevők elsősorban a XIX. és a XX. századi magyar próza és líra alkotóitól választották az előadásra kerülő műveket. Az igen színvonalas verseny zsűrije az első helyezést Sztarenki Pál középiskolai tanulónak adta. Kiemelkedő vers- és prózamondásáért tiszteletdíjban részesült még Hajdú Mária, Búza Ilona, Donka Csilla, továbbá Gera Jánosné, Sóki Árpád- né és Salap Ágnes. A helyezettek, valamint hat másik résztvevő meghívást kapott az ifjúsági ház színjátszó csoportjába, amely minden héten kedden este tartja majd próbáit, foglalkozásait. Új pályaválasztási kiadvány készül A Békés megyei Pályaválasztási Tanácsadó Intézet „Pályaválasztási KRESZ” címmel új kiadványt készít a szülőknek. Mint a kiadvány szerkesztői az előszóban megfogalmzaták: — „Azért választottuk a pálya- választás mellé a KRESZ megnevezést, mert az anyag tanulmányozásának módszere hasonló a KRESZ gyakorló „tesztek” megoldási módszeréhez.” A kiadvány szerkesztői egyben visszajelzést is várnak a szülőktől, s különösen azoktól, akiknek már van némi tapasztalatuk ebben a kérdésben. A november hónapban forgalomba kerülő kiadványban olyan kérdések szerepelnek, amelyek egyben segítik a szülők tájékozódásának, pályaismeretének ellenőrzését. A következő témakörökben vizsgálódhatnak — többek között — a kiadvány olvasói: Milyen szakemberekre van szükség megyénkben? Mikor nyilatkozunk helyesen gyermekeink előtt az egyes foglalkozások képviselőiről? Milyen szakemberekre van folyamatosan szükség megyénkben? Az újszerű módszertannal és formával megjelenő kiadvány reméljük javít a pályaválasztás előtt álló szülők ma még nem egészen kielégítő felkészültségén, szemléletén. ,,Békésen jártunk” A földrengés okozta helyszűke miatt meglehetősen rapszódikusan működött a békési művelődési ház Alkotók Klubja. Hétfőn este, hosszabb szünet után, végre ismét találkozhattak a klub tagjai. Ezen az összejövetelen az 5 esztendeje eredményesen tevékenykedő nyári alkotótábor amatőr filmes szekciója készítette Békésen jártunk című filmet nézték meg közösen. Az egyórás film születésében több mint 50 amatőr filmes alkotó vett részt, s a filmanyag vágása, hangosítása csak ezen a nyáron készült el. Így, a hétfőn látott eredmény csoportmunkának tekinthető. A várostörténeti dokumentumfilm érezhetően magán viseli az alkotótábor filmes szekciójának vezetője, Raffay Anna tudományos filmrendező hozzáértő irányítását is. Talán ez a magyarázata, hogy a lassan már beváltnak tekinthető városbemutató filmektől a Békésen íártunk jelentősen eltér. A múltat és a jelent gondos arányban ötvöző film sajátos hangulatával, merengésre, több síkú asszociációra alkalmas képsoraival túllépett az idegenforgalmi látványosságon, és belülről ábrázolja a nagy múltú település hagyományait, lakóinak életét. A néprajzi ihletettségű település bemutatásán felül, a régi kézműves mesterségek utolsó „mohikánjairól” szóló színes képsorok múló értékeinkre figyelmeztetnek. A humor sem hiányzott a filmből. Míg a narrátor a hajdan virágzó csizmadiamesterség kihalásáról beszélt, a kamera egy papucsban kerékpározó idős embert kísér végig a kihalt utcán. No, és a híres békési piac! A színes forgatagban sikerült a mindig különleges ízzel, hangulattal bíró alkudozás külső képi megformálása is. A nevezetes műemlékek, a népi szokások és hagyományok mellett helyt kaptak a ma életét, eredményeit reprezentáló képsorok is. Felvillannak a meglehetősen kies környezetben épült ipari szövetkezetek telephelyei, az oktatás, a közművelődés, az egészségügy bázisai, s végül bemutatkoztak maguk a szerzők is, az alkotótáborban végzett munkájuk közben. A vetítést követő izgalmas vitában néhány értékes szempontra hívta fel a figyelmet, a Békésről készülő monográfia egyik szerzője, a debreceni Déry Múzeum igazgatóhelyettese, Szőllősyné Kürti Katalin. Hiányolta Jan- .tyik Mátyás munkásságának bemutatását, a gazdag kincsekkel teli görögkeleti templom értékeinek felvillantását, s javasolta — lévén a film továbbalkotásra alkalmas —, hogy illesszék be a város festészeti hagyományainak rövid körképét is; a klub egyik tagja pedig a termelőszövetkezetek, s a fürdő bemutatását javasolta. Abban azonban mindnyájan egyetértettek, hogy értékes, nemcsak a békésieknek, de az idegeneknek is sokatmondó alkotás született. B. S. E. Városnéző séta Békéscsabán A békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeum közművelődési termében gyerekek gyülekeznek. Izgatottan fészkelődnek székeiken, hiszen Sz. Kozák Mária, a közművelődési osztály vezetője most mondja el, hogy a városismereti vetélk^flő első fordulóján melyik őrs hány pontot nyert el. A feladat A kapun kilépve még visszanéznek, közösen próbálják felsorolni a múzeum épületén a klasszicista stílusjegyeket. Csak aztán indulnak tovább, át a hídon, végig a szoborsétányon... Sz. Kozák Mária minden szobornál megáll, s néhány szóval elmondja, ki, hogyan kötődik Békéscsabához, s hogy Sz. Kozák Mária a színház épületéről beszél nem volt egyszerű: a gyerekek a megyeszékhely egy épületét vagy szobrát választották ki, s le kellett azt is írniuk, miért éppen ez tetszik nekik legjobban? A dolgozat egyben a Békés megyei úttörőelnökség, a békéscsabai múzeum és a KI- SZÖV Gyopár Klubja által meghirdetett városismereti verseny benevezése is volt. A szombat délután 2 órára ösz- szehívott gyerekek közül legtöbb pontot a Mackó őrs tagjai szerezték, akik a városi tanács épületéről készítettek rajzokkal díszített ügyes kis tanulmányt. Az izgalmas perceket beszélgetés követi, az útirányt még itt a teremben jelölik ki, aztán felszedelőzködnek, s indulnak a maguk kis honfoglalására ... kik az alkotók. A jegyzetfüzetek lapjai gyorséul telnek a dülöngélő ákom-bákom betűkkel. Jegyzetelni, s ráadásul állva, ehhez még nem szoktak hozzá a gyerekek ... Az ötös, hatos számú iskola Olimpia és Partizán őrsének pajtásai kissé lemaradnak a többiektől a nagy beszélgetésben. Rajztanámő- jükről van szó, aki ajánlotta nekik, hogy nevezzenek be. — Másféle ismerkedés ez a várossal. Sokszor láttuk már ezeket a szobrokat, de igy, hogy mindről ennyi mindent megtudjunk... — mondja Vandlik Anikó barátnőjének, Matuska Zitának. Közben átsétálnak a Tanácsköztársaság útjára. Van idő arra is, hogy tisztázzák A Rózsa Ferenc Gimnázium is műemlék jellegű épület a műemlék és a műemlék jellegű épületek szerepét, jelentőségét. A posta új épülete előtt levő hosszú padra már fáradtan huppannak le, de azért változatlan érdeklődéssel figyelnek vezetőjükre, s a közgazdasági szakközépiskola, majd a Jókai Színház épülétére, amelyek jellegzetességeit elemzik. Vége a kis pihenőnek, indulás tovább. A színház és a Csaba Szálló épülete városképi jelentőséggel bír, a szakközépiskola pedig műemlék jellegű épület... — Ki hitte volna! — ámul fennhangon az egyik szöszke fiú. S még vissza is fordul, ahogy távolodunk a városi tanács irányába. Most a Mackó őrsből jött négy kislány veszi át a szót. — A városi tanács műemlék... — Tervezője Ybl Miklós... Lelkesen egymást váltva mondják. A városnéző séta vezetőjének elég, hogy mosolyával biztassa őket, hiszen benevezésük erről készült. A séta végéhez közelednek. Még megnézik, hogy az evangélikus templomok milyen stílusban épültek, szóba kerülnek az építkezések körülményei. Végül a műemlék jellegű Rózsa Ferenc Gimnáziumra csodálkoznak rá. Eltelt az idő, búcsúznak. — Legközelebb október 27-én, szombaton találkozunk — szól még utánuk Sz. Kozák Mária —, a szlovák tájházban nézünk körül. A belépődíj — jól figyeljetek! — egy népdal lesz. Készüljetek rá! A múzeum ismét gyerekektől hangos. Schéner Mihály kiállítását nézik vagy húszán a 3 órára összehívott őrsök tagjai. Négyre ismét jönnek, ég pár nap múlva további két városnéző séta lesz hasonló útvonallal. A szoborsétányon Fotó: Gál Edit A város csaknem minden iskolájából összesen 21 csapat, 6-6 gyerekkel nevezett be a november 10-én megrendezésre kerülő nagy eseményre, a városismereti versenyre. Hogy nyernek, az máris biztos, a díj lakóhelyük történetének, nevezetességeinek alaposabb megismerése: egy új honfoglalás... Nagy Ágnes Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Buffalo Bili és az indiánok — 8 órakor: Egy hatás alatt álló nő. Békéscsabai Szabadság: de. 10 és du. 4 és 6- kor: A kétbalkezes és az örömlány, 8 órakor: Júlia. Békéscsabai Terv: Vendégek vadnyugaton. Gyulai Erkel: Gyerek, igazodj el! Gyulai Petőfi: Fehér agyar visszatér. Orosházi Partizán: Ulzana.
