Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-21 / 247. szám
1979. október 21., vasárnap o Amikor az ösztönzés többet ér a legjobb szabályzatnál... igHsiukfiTd-----------------------------------------------Csecsei István: Elkezdtünk kutatni, keresni valami olcsóbb megoldást Fotó: veress Erzsi Beszélgetés a bevételi hivatal munkájáról A revizor nemcsak hibát keres (Mert vannak emberek, akik nyugtalan természetüknél fogva szüntelenül keresik az újat...) Az elnök újítási szabályzatot tett elém. Az iratcsomóba tűzött, gondosan elkészített írás arra vall, itt törődnek az újításokkal... — Hány újítást adtak be az idén? — kérdeztem. — Eddig még egyet sem — kaptam a választ. (Vannak esetek, amikor a szabályzatok muszájból készülnek és csak az aktákat szaporítják.) 4»^ V Az egyik is ekevas, a másik is. És mégis. Az egyik 2800 forintba, a másik alig kerül többe 100 (!) forintnál. Kezdetben csak egyféle ekevas volt, azt is drágálták. — Nem ér az annyit — mondták többször is, de nemcsak mondták ... A kunágotai Bercsényi Tsz-ben és másutt is, ahol nyugatnémet Rába-Verk ekéket használnak, az ekevasakat nyugati importból szerzik be. Márkáért vagy dollárért, egyre megy, az ára viszont elfogadhatatlanul magas. — Elkezdtünk kutatni, keresni valami olcsóbb megoldást. Mi sem gondoltuk, hogy ilyen könnyen megy majd a dolog — magyarázta Csécsei István, a közös gazdaság kukoricaágazatának üzemeltető gépészmérnöke, akitől a kezdeményezés majd az ötlet származott. Júliust írtak, amikor elkezdték a kísérletezést. Először jugoszláv Tigar ekevasakkal próbálkoztak. Ezek darabonként ezer forinttal olcsóbbak, élettartamunk azonban olyan rövid volt, hogy a látszólag olcsóbb végül is többe került volna. (És akkor valaki felfedezte, hogy van magyar ekevas • is!) 4U*T> <iv A dolog azonban több oknál fogva sem volt olyan egyszerű, mint ahogy azt papírra lehet vetni. Először is valóban találtak magyar gyártmányú ekevasat, csakhogy azt át kellett alakítani. Másodszor fokozottabb gondossággal kellett felhordani az él tartósságát biztosító anyagot. Azután ... — Három tényező egybeesésére volt szükség. Magyar ekevas, jó hegesztő és pontosan végzett éltartósító eljárás kellett — fogalmazta meg most már Pócsik Gábor, a búzaágazat üzemeltető mérnöke. Több módosítás után végül is sikeresen fejezték be a kísérletezést. Csakhogy ekkor újabb „akadályokkal” kellett megküzdeni. Amikor a traktorosok megtudták, hogy az ekevas magyar gyártmányú, már kész volt a válasz: — Nem jó, hamar tönkremegy, elkopik... — Mi magunk nem nagyon hittük ezt el. Arra gondoltunk, előítélettel állunk szemben. Az ekék jó beállítását és a módosításokat követően azonban már többen hitték el, győződhettek meg arról, hogy valóban elfogadható minőségűek az ekevasak. (Az előítélet tehát „nagy úr”, nemegyszer okozott már súlyos kárt. Most szerencsére nem!) ajaavav *i> *i> Viv A szakemberek pontos számítást végeztek, kiderült például, hogy a kunágotaiak által készített ekevasakat gyakrabban kell ugyan cserélni és éltartósító eljárás alá vetni, de ennek ellenére éves szinten 100 ekevas esetében 132 ezer forint megtakarítást érhetnek el. A magyar ekevasat ugyanis 104 forintért veszik meg, szemben a nyugatnémettel, amelyet 2800 forintért tudnak csak megvásárolni. Arról nem készült még számítás, hogy az országban levő több száz ilyen típusú ekénél összesen mennyi megtakarítást érhetnek el a mezőgazdasági üzemek. Ezek után azt gondolnánk, újításként vagy ésszerűsítésként fogadták el a termelőszövetkezetben Csécsei Istvánnak és munkatársainak ezt a megoldását. — Nem adtuk be mint újítást. őszintén szólva, ez eszünkbe sem jutott. Szerintünk itt csak költségmegtakarításról van szó. És egyébként is munkaköri kötelességünket teljesítettük — jegyezte meg Csécsei István. (Mert vannak emberek, akik nemcsak több pénzért hajlandók többet tenni!) <I> <i> <í> <L> Az ötlet tehát Csécsei Istvántól származott. De ahhoz, hogy az elképzelésből valóság legyen, társak is kellettek. A kukoricaágazat József Attila Szocialista Brigádja vett és vesz részt ebben a munkában, ők is természetesnek találták, hogy van egy költségtakarékos megoldás, amelynek sikeréért mindent meg kell tenni. Ügy tűnik, csak az újítási szabályzat körül nincs valami rendben... — Még mi nem láttunk semmiféle újítási szabályzatot. Ügy gondolom, nemrég állíthatták össze, azért — állítják mindketten. Így azután a kunágotai tsz-ben az elmúlt években egyetlen újítást, ésszerűsítést sem készítettek a dolgozók? Ez persze így nem igaz. Legfeljebb arról van szó, hogy az elkészült, valóban újításnak, ésszerűsítésnek nevezhető megoldásokat sem így tartják nyilván. A tsz tagjainak kezdeményezőkészségén múlik tehát minden, azon, hogy van-e néhány kezdeményező ember, aki bizonyítani akar? Ez sem igaz. Akkor hát? — Az elmúlt időszakban prémiumfeltételhez kötve több olyan feladatot kellett megoldani, amelyek munkaerő- és költségmegtakarítást eredményeztek. Vegyszerező berendezést, IFA-gépkocsira folyékony vegyszer kiszállítására alkalmas tartályt, szivattyút szerkesztettünk. Markológéphez szerszámokat gyártottunk — hallottuk a búzaágazat vezetőjét. Ezek többsége munkaidőben készült el. Amíg azonban az elképzelések, a tervek egységes egésszé álltak össze, sok időt áldoztak szabad idejükből. (Mert nemegyszer a megfelelő ösztönzés többet ér a legjobb írásnál!) Békéscsabán, a Tanácsköztársaság útja és a Kinizsi utca sarkán egy nemrég elkészült modem épület ötödik emeletén kapott helyet a Pénzügyminisztérium Bevételi Főigazgatóság Békés megyei Hivatala. Táblája a kapu alatt. Sokan elhaladnak előtte, de kevesen tudják, hogy mivel is foglalkoznak az itt dolgozók. A hivatal vezetője Jurth Lajosné. Energikus, határozott asz- szony. ő a legilletékesebb a hivatal munkakörének ismertetésére. — Feladatkörünket a pénzügyi törvény határolja be. Elsőrendű kötelességünk a vállalatok, szövetkezetek mérlegvalódiságát biztosítani, a szabályozórendszer működését figyelemmel kísérni. Ezen kívül a költségvetési egyensúly, az adók ellenőrzése. |S itt kell megjegyeznem, hogy ezzel van a legtöbb félreértés az emberekben Sokan úgy hiszik, hogy mi csak hibát kereső emberek vagyunk. Pedig a revizor nem az: a szabályozórendszer működését figyeli. Amikor adóhiányt állapít, akkor is a vállalatot törekszik abba a' mederbe terelni, ahová a szabályozórendszer akarja, éppen úgy, mint az adótöbblet megállapításakor. Ha pedig azt tapasztalja, hogy a szabályozók nem a kedvező irányba hatnak, vagy az indokoltnál is nagyobb feszültséget teremtenek: jelzéssel él. Említettem, hogy mi nem a minél nagyobb adóbevételekre törekszünk, s csak az adóhiányok megállapítására koncentrálunk. Az elmúlt esztendőben is volt olyan időszak, amikor megállapításaink szerint több volt az adótöbblet, mint a hiány. Ez év szeptember végéig a 12 millió forintos adóhiánynyal szemben 5 millió 600 ezer forint adótöbbletet tártunk fel, és fizettünk visz- sza a gazdálkodó egységeknek. Hivatalunk működése a tanácsi vállalatokra, a mezőgazdasági és ipari szövetkezetekre, az ÁFÉSZ-ekre, s ezek gazdasági társulásaira, közös vállalkozásaira terjed ~ki— Az elmondottakból az következik, hogy revizori tevékenységük a gazdálkodás széles körét érinti. A vállalatok egyik fontos feladata a készletgazdálkodás Javítása. Ennek eredményeiről ellentétes információkat is lehet hallani. Milyenek az Önök tapasztalatai Békés megyében? — A készletek csökkentek, s ennek .mértéke nagyjából megegyezik az országos átlaggal, sőt az ipari szövetkezeteknél még kedvezőbb is az arány. Ez rugalmasabb gazdálkodásukkal is összefügg. A tanácsi és szövetkezeti iparban a készlet- állomány 4,3 százalékkal kisebb, mint az előző időszakban. Viszont aggodalomra ad okot, hogy az építőipar készletei 25,5 százalékkal nőttek. Jelentős a növekedés a Szarvasi Vas- és Fémipari Szövetkezetnél, a Békés megyei tanácsi ÉPSZER Vállalatnál, az Állami Építőipari Vállalatnál. A termelés folyamatosságát zavaró készletcsökkenést sehol sem tapasztaltunk. Az előfordul egyik-másik mező- gazdasági termelőszövetkezetnél, hogy olyan mértékű értékesítést hajtanak végre gazdasági problémáik pillanatnyi leküzdésére, amely már a gazdaságos termelést veszélyezteti. így jöhetnek létre fiktív árbevételek is, amilyet korábban az endrő- di Béke Tsz-nél tapasztaltunk. — Gyakran esik szó arról, hogy a pénzügyi fizetési fegyelem nem a legszilárdabb nálunk. — A mi tapasztalatainkban is több példa igazol ilyet. Általában a monopolhelyzetben levő vállalatok azok, amelyek a kisebb gazdálkodó egységekkel szembeni kötelezettségüket nem teljesítik pontosan. Ez pedig azzal a veszéllyel jár, hogy „sorba” állítja őket. De ide tartozik az is, hogy olyan pénzügyi fizetési feltételeket diktálnak, amely nem nevezhető éppen helyénvalónak. Ilyen például, amikor a szállító vállalatnak csak 30 napon túl hajlandó fizetni, de vevőitől 10 napos fizetési határidőt követel. Békés megyében a szeghalmi Tejipari Vállalat gyakorlata ilyen. Mi a késedelmes fizetéseket pótlékkal szankcionáljuk. Ez az idén 37,2 százalékos emelkedést mutat. így a Szarvasi Vasipari és Fémipari Szövetkezetnek 1,2 millió, a Békés megyei Vegyesipari Vállalatnak csaknem háromnegyed millió, az End- rődi Cipész Szövetkezetnek 336 ezer forint pótlékot kellett fizetnie. A többség azonban fegyelmezett, fizetési kötelezettségét határidőre teljesíti. Ezek közül is kiemelkedik pontosságával a Volán 8. sz. Vállalat, a békési Egyetértés, a gyulai Köröstáj Mezőgazdasági Termelőszövetkezetek. Summázva az a megállapításunk, hogy Békés megyében nem a fizetési készséggel, hanem inkább a fizetési képességgel van baj. — Hogyan látják a revizorok vizsgálataik alapján a szerződéses fegyelmet, s ami ezzel összefügg, a kötbérigények érvényesítését? — Három vagy négy éve kezdtük vizsgálni a vállalatok egymás közti kötbérigény bejelentését. Eleinte nem éltek ezzel a lehetőséggel. Ma már gyakoribb, de a nagyvállalatokkal szemben a kisebbek nem igen szereznek érvényt ennek. — Hallani olyat, hogy a kötbérigény érvényesítése minden esetben kötelező lesz, akár akarja a vállalat ezt, akár nem. — Valóban helyére kellene tenni ezt a problémát a fegyelem javítása érdekében is. — Feladatkörükbe tartozik a vállalatok, szövetkezetek mérlegeinek valódiságát ellenőrizni. A gazdálkodás reális helyzetét tükrözik-e ezek, milyen szabálytalanságok tapasztalhatók? — A mérlegvalódisággal kapcsolatos vizsgálataink pozitivek. Alig fordul elő, hogy nagyobb eredménymódosítást kelljen végrehajtani. Éveken át a mérlegmódosítás zömét az árbevételként elszámolható, vagy el nem számolható tételek köre adta. Ma a mérlegeredményt módosító tételek nagy része inkább a mezőgazdaság területén gazdálkodóknál találhatók, és a mezei leltár; állat- értékelés pontatlanságából erednek. E torzítások nem tudatosak. Ez évben mindössze 20 szabálysértési eljárást kellett lefolytatnunk saját hatáskörben. — Ellenőrzéseik során a vállalatok, szövetkezetek belső ellenőrzésének hatékonyságáról is képet kapnak. Milyennek ítélik a vállalati belső ellenőrzést? — Köztudott, hogy 1968 óta a dokumentációs ellenőrzés megszűnt, ezt a belső ellenőröknek kellett volna átvenni. Véleményem, hogy ezt ma sem látják el megfelelően. Ezt igazolja, hogy az általunk elvégzett revízió 60 százalékában határozatilag kell intézkednünk a számviteli rend helyreállítására. Olyan banális mulasztások fordulnak elő, hogy egy bérjegyzéken még hónapok múltán is 8—10 aláírás hiányzik. Ilyennek már nem nem volna szabad lennie. — Hol fordulnak elő leggyakrabban ilyen problémák? — Legrendezettebb a helyzet a tanácsi vállalatoknál és az ipari szövetkezeteknél. Ezt követően már nem tudnék rangsorolni, az ÁFÉSZ- ek és a mezőgazdasági tsz- ek között Az tény, hogy az ÁFÉSZ-ek több zavaros dologba keverednek, mint a tsz-ek. Azt is mondhatnám, hogy gyakran borotvaélen táncolnak. Annyi jelzésünk van mire egy vizsgálatra odakerülünk, hogy nem is tudjuk, hol kezdjük. Előfordul, hogy egy szakcsoport csak névlegesen az. Itt van például a Békéscsabai ÁFÉSZ esete, a trágyafelvásárlással. Gyakorlatilag itt szekérfuvarozás történt, mert a magánfuvaros felvásárolta a trágyát s eladta az ÁFÉSZ-nék. A szekérfuvarozás pedig kiesett az adózás alól. A belső ellenőrzés ezt időben feltárhatta volna. — Beszélgetésünk elején mondta, hogy a revizorok nem kizárólag hibát kereső emberek. Ezt bizonyította az adótöbbletek feltárásával. Egyéb példával is tudná igazolni ezt a megállapítást? — Azt hiszem, jelentős az a körülmény, hogy már tavaly bevezettük: a zárótárgyaláson nemcsak a feltárt hiányosságokról ejtünk szót, hanem pozitív tapasztalatainkról is. Sőt, ezt a felügyeleti szervükkel is közöljük. Például az orosházi Univerzális Szolgáltató Ipari Szövetkezetnél a korábbi években igen gyenge volt a számviteli rerrd. Légutóbbi vizsgálatunk tapasztalata, hogy nagyon sokat fejlődött, erősödött a fegyelem — és ezt örömmel szóvá is tettük. Tapasztaljuk, hogy oldódik a feszültség mindenütt a revízióval szemben. Mind többen látják és tapasztalják, hogy nem a „mindenáron hibakeresés” a feladatunk, hogy nem ellenség, de még- csak nem is ellenfél a revizor. Hiszen ellenőrzésre kiváló munka esetén is szükség van: önbizalmat ad, erősíti a jó munka érzését. Kepenyes János A Szarvasi Állami Gazdaság rizsföldjein a betakarítás után megmaradt rizsszalmát égetéssel tüntetik el. Így nemcsak a fölösleges szalmától, hanem a táblákon élősködő állati kártevőktől és gyomnövényektől is mentesítik a talajt Fotó: Veress Erzsi Enyedi G. Sándor
