Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)
1979-10-03 / 231. szám
1979. október 3.. szerda Eső után köpönyeg Mi kell a gyermekeknek? A gazdálkodás tanulságai Kardoskúton Négy egymást követő évben ért el Kiváló Termelőszövetkezeti címet a kardoskúti Rákóczi Tsz. Legutóbb az idén vette át a szövetkezet elnöke a kitüntetésről szóló oklevelet. De már az év eleji ünnepségen is sejteni lehetett, hogy 1979 az utóbbi öt esztendő legnehezebb éve lesz. Minek tulajdonítható a négy egymást követő év sikere, mi tette nehézzé a helyzetet az idén? A kérdésre Olajos Imre, a közös gazdaság elnöke válaszolt. — Az eredményes gazdálkodás alapjait még az 1970- es évek elején teremtettük meg. Nem egyik napról a másikra, hiszen ahhoz hosz- szabb idő kellett. A legdöntőbb tényezők között említhetem, hogy az állattenyésztésben szakosított telepekkel rendelkezünk, a növény- termesztés gépesítettsége^ jónak mondható. Jelentősen növeltük a műtrágya- és nö- vényvédőszer-adagokat. Erőfeszítéseink gyümölcseként azután rohamosan nőtt a termésátlag. Az idei évet leszámítva, az időjárással sem „perlekedtünk”, pedig földterületünk egy részét korábban gyakran öntötte el a belvíz. Földjeink egyharmada mély, szikes talaj, meliorációra szorul. A gazdálkodás hatékonyságát a felsoroltak döntően befolyásolják. Ezt bizonyítják az ebben az évben szérzett tapasztalatok is. A búzaterület csaknem kétharmadát borította tavasszal belvíz. A kár mértékét a víz gyors elvezetésével sikerült ugyan csökkenteni, de a tőállomány jelentősen megritkult. A víz összetömörítette a talajt, s a tavasz végi, nyár eleji szárazság miatt kényszerérett lett a búza. A tervezettnél lényegesen alacsonyabb termésátlag 4 millió forint kiesést jelentett. Azt gondoltuk azonban, ezt pótolni tudjuk. Csakhogy májustól szeptember végéig 135 milliméter csapa- Ndék hullott. Egy évvel korábban ugyanennyi idő alatt 322 milliméter eső esett, pedig az sem mondható soknak. A szárazságban szinte „megsült” a kukorica. A tervezettnél hektáronként 2-3 mázsával kevesebb terméssel kell beérnünk. A növénytermesztésben végül is csak a napraforgóból takarítottunk be többet a vártnál. — Ez azt jelenti, hogy más ágazatokból kell a kieséseket pótolni? — így terveztük. Azután nem várt események felborították számításainkat. Ügy gondoltuk, a sertéságazatban megtermeljük majd azt a többletet. Igen ám, csakhogy a takarékossági intézkedések a visszájára ütöttek. Hazai előállítású tápok etetésére tértünk át. Az intézkedéseket követően azonban hirtelen csökkent a súlygyarapodás, nőtt a takarmányfelhasználás. Mire észbe kaptunk, eltelt néhány hónap. A vizsgálatok után kiderült, hogy a táp beltartal- mi értéke nem megfelelő. Ezután már másik vállalattól szereztük be a takarmányt. A súlygyarapodás és a takarmány felhasználás újra normális szintet ért el, de arra már nem számíthattunk, hogy a tervezettnél lényegesen nagyobb bevételt adjon ez az ágazat. Az egyetlen megoldás, ami segíthet, ha csökkentjük a költségeket, persze az észszerű határokon belül. Várhatóan 500 ezer forint értékű fűtőolajat takarítunk meg, csökkentjük az alkatrészkészletet, s csak azokat vesszük meg, amelyekre feltétlenül szükség van. Ilyen célra egymillió forinttal kevesebbet költünk, mint tavaly. A szarvasmarha-tenyésztésben csökkentjük az abrakfelhasználást. Ezeknek az intézkedéseknek azonban csak úgy van értelmük, ha nem veszélyeztetjük a termelés biztonságát, ha a nagy igyekezetben nem lépjük túl az ésszerűsség határát. A műtrágya- és növényvédő- szer-felhasználást nem csökkentjük, mert úgy ítéljük meg, az eddig felhasznált mennyiségre szükség van, ha eszközeinket hatékonyan akarjuk kihasználni. — Milyen tanulságokkal szolgál végül is ez az év? — Először is hamarabb kell ébrednünk, ha úgy érezzük, valahol valami nincs rendben. Erre akkor leszünk képesek, ha a termelési adatok alakulását jobban figyelemmel kísérjük. Gyorsabban kell reagálnunk a hiányosságokra, hogy azokat a lehető legrövidebb időn belül felszámoljuk. A sertéságazatban például két hónappal később tettük meg az első intézkedést, mint egyébként kellett volna. Most már havonta ellenőrizzük a gazdálkodás adatait, ezek birtokában elemzünk és hozunk döntéseket. Kepenyes János Évente 400 kazán a KflZÉP-töl Nincs még négy éve, hogy Orosházán egyesült két ipari szövetkezet: a Kazánjaví- tó és Általános Szerelő Ipari és az Építő-, Szak- és Szerelő Ipari Szövetkezet. Fúziójuk 1975. december 13-i elhatározása után vették fel a KAZÉP nevet. Űj szövetkezet, új név, új elképzelések jellemezték már az első napokat is. Az egyesülési közgyűlésen azt a célt tűzték ki a megválasztott vezetőségnek, hogy 50 millió forintos beruházással építsenek fel egy központi telephelyet, s gépesítsék be azt korszerűen. Rövidesen megkezdődött a munka. Jól látható jeleit már a következő évben a Békéscsaba felől utazók észrevehették: Orosházán a Csorvási úton, szemben az üveggyárral, kinőtt a földből egy új épület. Ügy tervezik; a jövő esztendő végéig befejezik a géptelepítést is. Ezzel együtt megvalósítják a kazángyártás és az oxidkerámia-üzem új munkaszervezését, nagy hatékonyságú sorozatgyártásra alkalmas műhelyt hoznak létre. A beruházást jórészt saját erőből, másrészt a szövetkezetek közös alapjából, valamint hitelből és állami támogatásból valósítják meg. További 10 millió forint kölcsönt biztosított az Ipari Szövetkezetek Országos Tanácsa. Míg az egyesülés előtt a két jogelőd-szövetkezet együttes termelése 80 millió forint volt, addig ma csupán a kazángyártás hoz eny- nyit a kollektívának. De nézzük sorba: négy esztendővel ezelőtt még 100 kazánt gyártottak, idén azonban már több mint 400-at készítenek megrendelőiknek. S ami fontos, az utóbbi években mindössze egy minőségi reklamáció futott be Orosházára. A kazángyártás területén egyébként új feladatokat tűztek ki a műszaki kollektívának. Nevezetesen egy kevesebb energiával működő, magasabb hatásfokú kazán kifejlesztését, amelynek sorozatgyártásakor alapanyag-megtakarítást is elérhetnek. Az elképzelések szerint ennek prototípusát jövőre bemutatják. A kazángyártáshoz szorosan kapcsolódik a vevőszolgálat, szerviztevékenység. Ennek keretében készülnek a vezérlő automaták — amelynek egyik példányát a tavaszi BNV-n is láthattuk —, s elvégzik az üzembe helyezést, beszabályozást, valamint ellátják a hibaelhárító garanciális és fizető karbantartást. Másik hasonlóan fontos termelőegységük a szintetikus rubinkerámiát előállító oxidkerámia-üzem. Ennek az anyagnak tulajdonságai széles körű felhasználásra adnak lehetőséget. Első ütemben a textilgépek szálvezető alkatrészeinek sorozatgyártását fejlesztették ki. Ma már a kazánok olaj- és gázégőinek gyújtóelektróda alkatrészeit is gyártják. Termékeik 80 százalékát a szocialista és tőkés országok vásárolják meg. A szövetkezet harmadik profilja a szolgáltatással függ össze. Minden típusú kazánt előkészítenek vizsgálatra, víznyomáspróbára, s a vegyszeres tisztítást is elvégzik. Minőségi munkájuk jó hírű. Ennek köszönhető, hogy az idén és a jövő év elejére Algériába hívták őket: kazánszerelésre. Építő szakipari tevékenységük csaknem három évtizedes hagyományokkal rendelkezik. Korábban kisebb létesítmények építése, lakásépítés, szerelés, javítás, karbantartás volt a feladatuk. Ily módon nem egy ABC-áruházat húztak tető alá, de építettek presszót, kórházi nővérszállást, óvodát, kétszintes lakásokat. Legutóbb felvonultak a Birkás Imre-lakótelepen, ahol egy szolgáltatóházat építenek. Továbbra is fő feladatnak tartják a város építési igényeinek kielégítését, s a minőségi munka fokozását. —jp— A KAZÉP új telephelye. A jövő év végére a gépi beruhá zást is befejezik, s teljes üzemre állhatnak Fotó: Veress Erzsi A zöld víziló, a kockás fejű ló, a zebracsikos maci és társaik Két hete hétfőn, amikor még javában tartott a BNV, a reggeli órákban kerestem meg a szarvasi Szirén standját. Szorgos munka folyt, azt meg kell hagyni. A kiállításra kiküldött lányok, asszonyok kezében tű, cérna, gyűszű, olló és egyéb varrási segédeszközök. A délutáni nagy roham előtt próbálták egy kicsit helyrehozni a hatalmas népszerűség okozta károkat. | j I ____________________—_____:------------------------------------i—I — Szombaton és vasárnap megszállták a gyerekek kiállításunkat. Hogy tetszett nekik, azt a nyomok bizonyítják, volt olyan kissrác, akit délben tettek le a szülei és hatra jöttek érte. Mi már kerestettük őket a hangosbemondót, de a gyereknek nem hiányoztak a szülei. Olyan jót játszott ezekkel a textiljátékokkal, hogy megfeledkezett az idő múlásáról. Ügy látszik, a gyerekeket nem zavarja, hogy néhány felnőtt ezeket elavultnak, divatjamúltnak vagy éppen egyenesen rondának titulálja — mondja Kun-Se- bestyén Géza, a Szirén elnöke. Elavult a rongybaba? Ez az utolsó mondat jelzi egyben, hogy mi a Szirén játékgyártásának — vagy talán az egész hazai játékiparnak? — a legnagyobb gondja. Mert talán sehol sem válik ilyen erőteljesen szét a beszerzői és a felhasználói ízlés, mint a játékgyártásnál. Balangó Mátyás — ő foglalkozik most a játékokkal a Szirénnél — mesélte, hogy egy jó hónapja alapos letolást kaptak a televíziótól. A fiatal riporternő néhány gyártmányukra célozva kijelentette: ne is várjunk sikert a hazai játékoktól, amíg a nyúl piros, a kutya kék, a ló meg éppenséggel kockás. És erre mi történik most? Ugyanennek a televíziónak egy másik forgatócsoportja egekig dicséri a Szirén játékait, mert milyen nagyszerű, hogy élénkpiros, a nyuszi, hogy kockás a ló és így tovább. — Ügy tapasztaljuk, hogy a kereskedők — de a szülők jó része sem — nem veszi figyelembe, hogy a gyerekek szeretik a puha, élénk színű, meleg dolgokat, és ha elalszanak, inkább a szőr- móc kutyájukat viszik magukkal az ágyba, mint a villanyvasutat. Ha tehát rájuk lenne bízva, nem lenne gondunk a belföldi értékesítéssel. De a pénztárca a szülők zsebében van, a szülő pedig valahogy lenézi a textiljátékokat. Az a véleményük, hogy a rongybaba elavult, ők nem olyan szegények, hogy csak erre teljen. Pedig ez már nem hasonlítható össze a régi értelemben vett, hulladékból készült rongybabával. A mienk már csak a sorozat- gyártás követelménye miatt is hulladék helyett első osztályú anyagokból készül. Nemcsak játéknak, lakásdísznek is alkalmas — mondja Verhás Mihály, a Szirén műszaki vezetője. Eltérő ízlések A gyártók, a vásárjók és a kereskedők ízlése nem egyezik tehát, de mi lesz akkor a Szarvason gyártott rengeteg babával. A válasz egyszerű, a 22 millió forintos éves termelésből mintegy 20 milliónyi külföldre kerül. Legnagyobb vásárlói közé francia, NSZK, svéd, ír, norvég, belga-és olasz cégek tartoznak, a szocialista országok közül az NDK és Csehszlovákia vesz jelentős mennyiséget. És hogy az egész még furcsább legyen, a hazai kereskedelem pedig az NSZK-ból, NDK-ból és Csehszlovákiából vásárolja a textiljátékok egy részét. Ez pedig senkinek sem jó. Rossz a népgazdaságnak az import miatt, rossz a vásárlónak a magas árak miatt és rossz a Szirénnek is, mert egy rugalmas kapacitásnak csak egy részét tudja kihasználni. A szövetkezetben ugyanis egy százdolgozós játékkészítőműhelyen kívül rengeteg bedolgozó foglalkozik babagyártással. ök megkapják a kiszabott anyagokat, és otthon varrják össze a játékokat. A bedolgozók teljesítményét szinte egyik napról a másikra akár duplájára is növelhetik, nem gond tehát a megrendelések teljesítése. De más szempontból is rugalmas profil a játék- gyártás. Mengesz Béláné tervező évente 30—40 új terméket készít. Az egyszerre „élő” mintegy 130 modell negyed része tehát évente kicserélődik. De ha egy megrendelő hoz egy babát, hogy ilyet szeretne, annak a gyártását is egy-két héten belül el tudják kezdeni. Ennek a titka a gyártási technológiában keresendő. A szarvasi babák többsége úgynevezett festett eljárással készül. Az arc ettől sokkal kedvesebb lesz, könnyebben alakítható, és a különleges festék semmilyen mosási, tisztítási eljárással nem jön le. Ráadásul a gombszemekkel és a többi rávarrott díszítéssel szemben még az is előnye, hogy a gyermek nem^ tudja letépni, lenyelni. Európai színvonalon A szövetkezet vásári vendégkönyvét lapozgatva kiderül, hogy még a konkurencia is elismerően nyilatkozik a termékekről. Az egyik legnagyobb NSZK cég képviselője szerint a Szirén-játékok vitathatatlanul az európai élmezőnybe tartoznak. Ez pedig nagy szó, mert játékgyártásunk más termékei igencsak elmaradnak ettől a szinttől. Ez a véleménye — a vásárt látva — a hazai hírközlő szervek többségének is, a rádió, a televízió és az országos lapok egyöntetűen dicsérték a Szirén termékeit. Ilyen jó sajtót fennállása óta talán még sosem kapott a szövetkezet, de ezt a jó hírnevet kamatoztatni is kellene. Ez nem rajtuk, hanem a kereskedőkön múlik, és úgy tűnik, a jövőben egy kicsit változik a kép. Eddigi legnagyobb és szinte egyetlen hazai vevőjük a Fővárosi Dohánybolt Vállalat az idei másfél millió forintos rendeléssel szemben 4 millió forintért kér textiljátékot jövőre. A Skála áruhá- kat közös vállalata, a SKÁ- LACOOP négy-ötmillió forintos előrendelést adott fel. Jelentkeztek a Csongrád és a Győr megyei kiskereskedelmi vállalatok is, a megyei Univerzál — még nem érdeklődött. Mint ahogy továbbra sem jelentkezett komoly szándékkal a játékok legnagyobb hazai forgalmazója, a TRIAL. Az érv furcsa: nem látják biztosítottnak a textiljátékok forgalmát. Érdekes, hogy a csak Budapesten forgalmazó Fővárosi Dohánybolt Vállalat nem aggályoskodik ennyire. Ez azonban már nem any- nyira a Szirén, mint inkább a TRIÁL és sajnos a vásárlók baja. A szövetkezet ugyanis a rendelésállomány szerint körülbelül 30 millió forint értékben gyárt majd textiljátékot, és ezt túlságosan a jövőben sem akarja növelni. Ennek ellenére kielégíteni a belkereskedelem további rendeléseit is, mert az a véleményük, hogy a gyermekek ízlésnevelése, fantáziájuk felkeltése, egyszóval játéka, komoly dolog. Ezzel senkinek sem lenne szabad játszani. Lónyai László Az Építőipari Tudományos Egyesület a haladásért A vezetőség tagjai az építési ágazat minden területét képviselik az Építőipari Tudományos Egyesület Békés megyei csoportjában. így állandó kapcsolatot tudnak fenntartani a tagvállalatokkal, s lebonta, az üzemi csoportokkal. Az elmúlt években az egyesületbe 25 új jelentkező lépett be, s így létszámuk ma máf eléri a 300-at. Az elmúlt években is számos kisebb-nagyobb rendezvényt tartottak meg, amelyek közül kiemelkedik Az építőipari szállító és anyag- mozgató gépek fejlesztési tendenciái a KGST-államokban címmel másodszor megtartott esemény. Az előadás- sorozat jelentős visszhangra talált nemcsak országon belül, hanem a részt vevő külföldi államok szakembereinek körében is. A rendezvény eredményességét az is alátámasztja, hogy a résztvevő országok egyetértettek abban, hogy minden harmadik esztendőben újra találkoznak Békéscsabán. Munkatervi programjaikban nemcsak rendezvényeket, hanem tanfolyamokat, továbbképzéseket is szerveznek, mint amilyen a mélyépítő technikusoknak tartott továbbképző tanfolyam volt, amely a vonalas létesítmények korszerű építési módszereiről és a talajmechanika gyakorlati felhasználásáról hangzott el. Ezt a tanfolyamot csaknem 60 dolgozó hallgatta végig. A megyénkben bevezetés előtt álló, vagy már alkalmazott technológiai és technikai fejlesztések elméleti, valamint gyakorlati megismertetéséhez számos ismertetőt rendeztek. Ilyen volt a beton vegyi adalékszerek hazai felhasználásának eredményeiről tartott tájékoztató, vagy az Orosházi Üveggyár építőipari termékeinek fejlesztési irányzatairól tartott előadás. A megyeszékhelyről tartott vita és ankét, amely elsődlegesen az új városközpont pályázatát ismertette, nagy sikert aratott. Az ÉTÉ tagjai számos tanulmányi kiránduláson és tapasztalat- cserén vettek részt, így jártak Székesfehérváron, Debrecenben, megtekintették a Paksi Atomerőmű építését is. A megyehatáron belüli jelentősebb beruházásokat is végiglátogatták, így megtekintették a Gyulai Húskombinátot, a Mezőhegyesi Állami Gazdaságot, s tanulmányozták a békéscsabai mintalakótelepet. A tapasztalatcsere-látogatáson kívül rendszeres kapcsolatot tartanak a szegedi, a debreceni, s újabban a kecskeméti Építőipari Tudományos Egyesület csoportjaival.
