Békés Megyei Népújság, 1979. október (34. évfolyam, 230-255. szám)

1979-10-14 / 241. szám

o 1979. október 14., vasárnap NÉPÚJSÁG Kitekintés A régi és új Scotland Yard Hatszáz jókötésű férfi ér­kezett a londoni Whitehall Place 4. számú háza elé, majd a szemle után kiválo­gatták a legalkalmasabba­kat — testi erejük, ügyessé­gük volt a legfőbb szem­pont. 1829-et írtak és Lon­donban hemzsegtek a bűnö­zők, voltak kerületek, aho­vá sötétedés után nem volt tanácsos belépni. Az alvi­lág virágzott, pedig az ang­liai törvények igen szigorú­ak voltak, csaknem három­száz bűnesetre alkalmazták a halálos ítéletet, (összeha­sonlításul : Franciaország­ban csak hatra.) Működött ugyan rendőrség, ha ugyan annak lehet nevezni a po­roszlókat és éjjeliőröket, de szervezett rendbiztosi kar nem volt. Igaz 1164-ben II. Henrik személyi rendőrsé­get szervezett és a XIV. szá­zadban már létezett az úgy­nevezett Korona Titkosszol­gálat, ám ez utóbbi a király és a főurak biztonságát volt hivatva védelmezni. Piros frakk, fehér nadrág... Az 1700-as évek derekán, pontosabban 1748-ban, kü­lönös módon egy költőt, Henry Fieldinget kérték fel, hogy vállalja el London rendjének biztosítását, s Fielding megalapította a de- tektívintézményt, alkalma­zottai piros frakkot, fehér nadrágot és cilindert visel­tek. Ám a mai értelemben vett rendőrség megalapítása éppen 150 évvel ezelőtt tör­tént. Sir Robert Peel akkori belügyminiszter terjesztette a parlament elé a városi rendőrség megalapításáról szóló törvényjavaslatot, amit el is fogadtak. Az a hatszáz ember, aki mustrára ment a Whitehall Place alá, lett a magja a londoni rendőrségnek, öltö­zetük: vörös frakk, porcelán­nadrág és cilinder; aligha emlékeztethet a mostani rendőri viseletre, csupán gombjukon volt látható az apró Police-felírás. A szék­hely, a Whitehall Place — eképpen nem mond sem­mit. Csakhogy a rendőrök inkább a hátsó bejáraton közlekedtek, a Great Scot­land Yard felől. Ez az épü­let a középkorban a skót ki­rályok szálláshelye volt, utolsó lakója Stuart Mária volt. Innen ered a név: skót udvar. S innen vált híressé a londoni rendőrség is. Miért hobby a hobby?-\z első igazi erőpróbája a peelerseknete (Sir Robert Peel-ről nevezte így a lon­doni polgárság a rendőröket), az 1832-es nagy sztrájk volt. Később elhagyták ezt a csúfnevet, és újabbat talál­tak ki a leleményes ango­lok. Sir Robert Peelt ké­sőbb többször nevezték ki miniszterelnöknek, a Robert Bob változatból született a ma is használatos név, a bobby — az angol rendőr csúf-, vagy beceneve. 1890-ben a rendőrség el­költözött a Westminster Bridge mellé. Ezt az épüle­tet már új Scotland Yard­nak nevezték, csakúgy, mint a legújabb 21 emeletes, 70 méter magas üvegpalotát, amely fél mérföldre a régi épülettől található, s ahová 1967-ben költözött át a le­gendás Scotland Yard. Amikor a városi rendőr­ség létrejött, néhány száz tagot számlált csupán. A bűnügyi osztály, a CID 250 detektívvel dolgozott 1878- ban. Akkor az egész londo­ni rendőrség létszáma éppen hogy elérte a 2000 főt. A mai állomány 27 ezer. Az új épületben 622 iroda ta­lálható, 2 könyvtár, 11 film­laboratórium, 10 tanácste­rem, és csák detektívekből megközelítőleg háromezer. Tízmillió ujjlenyomatot őriz­nek, megszámlálhatatlan kartotékokat, kompűterizált nyilvántartást vezetnek, a rendőrségi hívószámot, a Földel esznek... A föld biztosítja az em­ber létfeltételeinek nagy ré­szét: a rajta termelt növé­nyek, állatok az ember táp­lálékát képezik. A föld azon­ban ezt a feladatát nem mindenütt tudja teljesíteni, mert az időjárási, talaj- és egyéb körülmények nem te­szik lehetővé, ezért az itt élő népek éheznek vagy rosz- szul tápláltak. A föld lakos­ságának mintegy egyharma- da rosszul táplált, illetve éhezik, mert nem jut az egészséges élethez szükséges minimális javakhoz. Ismerünk olyan adatokat, melyek szerint némely nép földet, puszta földet fogyaszt, hogy kínzó éhségét elnyom­ja, csillapítsa. Különösen kovasavas, protozoákat (egy­sejtű állati véglényeket) tar­talmazó moszattelepeket használnak fel erre a célra. Dél-Amerika egyes indián 999-et naponta félmillióan hívják fel. Kompűterizált nyomozás Sokan, még londoniak is úgy hiszik, hogy a Scotland Yard Anglia rendőrsége. Ho­lott csak Londoné, a fővá­rosé. Még így sem pontos. A City ugyanis, az egy négy­zetmérföldnyi terület, köz­vetlenül a mindenkori ural­kodó igazgatása alá tarto­zik. Az eltelt 150 esztendő alatt a rendőrség sokat fej­lődött. A mai detektívek nem tolvajléptekkel sikla- nak a bűnözők után. A mikroszkóp, a vegyi techni­ka és a komputer lett a mai nyomozó legfontosabb segítőtársa. Angliában most hatalmas ünnepségsorozattal emlé­keznek meg a 150 éves rend­őrségről, amely Sir Robert útmutatása szerint alakult, és voltaképpen a világ va­lamennyi rendőrségének az öregapja. Az ünnepségek csúcspontja szeptember 29-e volt, ezt a napot országos rendőrnappá nyilvánították. A híres rendőrségi múzeum­ban kiállítást rendeztek az eltelt másfél évszázad híres eseteiből, megtalálható a le­gendás repülőbrigád, a ke­rékpárososztag felszerelése, és állítólag még Hasfelmet- sző Jack néhány személyes holmija is. Schiffer Ferenc törzsei például aszály ide­jén, mikor alig jutnak éle­lemhez, sága agyagföldet formálnak kis golyócskákká, ezeket tűzön, forró hamuban jól átszárítják és a piros színűre változó golyócskákat megeszik. Ezt vagy éhségük csillapítására, vagy emész­tésük javítására fogyasztják. A Mackenzie folyó mentén lakó indiánok ugyancsak így fogyasztanak földet, ha éhez­nek. Megtaláljuk a földevő­ket a Távol-Keleten, Jáva szigetén is, ahol a lisztes magvakból készített sütemé­nyek mellett — sárga okker földből formált labdacsokat, ún. tanaampost is esznek, mely a föld anyagán kívül fűszeres növényleveleket is tartalmaz. Japánban az őslakók, az ainók, a század elején a Ga- tonai-völgyben agyagos föld­ből és illatos falevelekből Filatéliai hírek Legutóbb foglalkoztunk az­zal, hogy mit gyűjtsünk, s most azzal a témával foglal­kozunk, hogy hogyan gyűjt­sünk? A bélyeggyűjtő itt már nem tehet saját magának en­gedményeket, mert el kell fogadnia a filatélia követel­ményeinek megfelelően alko­tott szabályokat, főképp a rend és tisztaság terén. Ál­landóan szem előtt kell tar­tani, hogy a bélyeg kényes, ennél fogva a legnagyobb gonddal és óvatossággal kell vele bánni. Sajnos igen gyak­ran látni gyűjteményekben piszkos, szakadt, perforált, ablakos és egyéb hibás da­rabokat. Ilyen darabok meg­szerzésétől, elfogadásától tar­tózkodjunk. A bélyeggyűjte­mény értékét nemcsak a ka­talógus értéke szabja meg, hanem a benne levő tár­gyak épsége, tisztasága és teljessége. A bélyegek kifo­gástalan állapota, szép, tisz­ta lepecsételése nemcsak a gyűjtemény értékét befolyá­solja, hanem nagyban emeli a gyűjtő megbízhatóságát, hozzáértését, és nem utolsó sorban a tekintélyét is. Ez alól a szigorú szabály alól csak akkor tehetünk kivé­telt, ha igen értékes ritkaság­hoz jutottunk, melyből köz­tudomás szerint ép, vagy megfelelő minőségű példányt már beszerezni nem lehet. Végül még egy fontos inte­lem; bélyeget sose fogdos- sunk kézzel, hanem mindig csipesszel, s másnak se en­gedjük ezt meg. Ha bélyegünkhöz papírda­rab, levélrész, vagy más anyag tapad, azt le kell áz­tatni róla. A lemosandó bé­lyegeket meleg vízbe rakjuk. Tehát nem hideg, vagy for­ró vízbe, és néhány percnyi áztatás után leemelhetjük őket. A leáztatott bélyegeket emeljük ki a vízből, és he- lyezzü.k a bélyegképpel le­felé egy tiszta újságpapírra. Ha a bélyegek megszáradtak, rakjuk egy könyvbe és pré­seljük le, hogy kisimuljanak. Áztatás, száradás és prése­lés után következik a bélye­gek osztályozása országok és kiadások szerint, majd elhe­lyezése az albumba, vagy a berakóba. A mai gyűjtő nem rakja előnyomott albumba, hanem saját elgondolása sze­rint csoportosítja és dolgoz­za fel. A katalógus csak út­mutatást nyújt számára. Nem szabad megfeledkezni a ka­talógusok és a bélyegiroda­lom tanulmányozásáról sem, mert a kezdő gyűjtő ezekből merítheti ismereteit. Továb­bá komoly bélyeggyűjtő ba­rátokat kell szerezni és ezek tevékenységét megfigyelni, hasznosítani. Még ami igen fontos: minden kiállítást megtekinteni, mert azokon igen sokat lehet tanulni, megismerni a bélyegek szak­szerű feldolgozását, s az így szerzett tapasztalatok alap­ján megszületik az elhatáro­zás, hogyan és mit gyűjt­készített pépes anyaggal vé­dekeznek a golyva ellen. A golyvát — jelenlegi ismere­teink szerint — főleg a hegy­vidékeken lakók kapják meg, és ennek a betegségnek egyik oka a talaj és az ivóvíz jód- szegénysége. (Arról viszont nem szól a krónika, hogy ez a földes készítmény tartal­maz-e jódot, és valóban ha­tékony szere-e a golyvának vagy csak egyszerű háziszer, melynek gyógy erőt tulajdo­nítottak.) Nemcsak éhség csillapítá­sára vagy elfojtására ettek és esznek talán még ma is földet egyes szegény terüle­teken lakó népek, hanem ilyen tartalmú készítménye­ket néhol kozmetikai szer­ként is használnak. így pl. Dél-Amerika egyes néptör­zsei bizonyos földfajtákat az arcbőr simaságának meg­tartására, szépítkezésre, há­ziszerként alkalmaznak. R. J. Autó—motor Motorral a Levegőszennyezésük és vi­szonylagos zajosságuk miatt a csónakmotorok terjedése ma valamivel visszafogot­tabb, mint a korábbi eszten­dőkben, de azért még így is sok ezer új motor talál gaz­dára a tavaszi és nyári hó­napokban. Általános jellem­zőjük, hogy ezek kétütemű motorok 1—3 hengeres kivi­telben, 70—900 köbcentimé­teres hengerűrtartalommal, 4—70 lóerős teljesítménnyel. A kisebb teljesítményű mo­torok léghűtésűek, a na­gyobbak termosztát-szabá­lyozású vízhűtéssel készül­nek. Fordulatszám-tartomá- nyuk 3000-től 6000-ig terjed. Kétütemű motorokról lé­vén szó, az üzemanyaguk benzin—olaj keverék, amit — Arol 2—T olajat használ­va — semmiféleképp sem szabad 1:25 aránynál hí- gabbra beállítani, az 1:40— 1:50 arányú keverékkel üze­meltetett motorok ugyanis idő előtt tönkremennek. A korszerű csónakmotorok öt­vözött könnyűfémből készült motorblokkjában a henger­furatok keménykróm felüle- tűek, ezért rendkívül kopás- állóak. A vízhűtéses motorok szi­vattyús kivitelűek, az újabb konstrukcióknál gumilapát­tal ellátva. E motorok száraz indítása tilos- Ha beindítá­suk után az ellenőrző fura­ton nem jelentkezik a hűtő­víz, azonnal állítsuk le a motort és vizsgáljuk meg a kimaradás okát. A leggyako­ribb hibák: levél vagy egyéb szennyeződés zárja el a szű­rő felületét; eldugulj a víz­cső, eltört a gumilapát csap­ja stb. Általában dugulásról van szó, amit könnyű meg­szüntetni. Ám, ha továbbra is túlmelegedést észlelünk, vagy a hűtővíz nem jelenik vízen meg az ellenőrző furaton, forduljunk szakszerelőhöz. A főtengely csapágyazása minden típusnál golyós, vagy tűgörgős, a hajtórúd alul-fe- lül tűgörgős. Ezek, ha meg­felelő kenést kapnak — az aránylag magas fordulatszám ellenére is — hosszú üzem­időt kibírnak. A motorok egy részénél rögzített az előgyújtás, a töb. binél folyamatos, a gázada­golással együtt működik. Ma még a mágnesgyújtás az ál­talános, de egyes típusoknál — főleg a nagyobb teljesít­ményű modelleknél — már tranzisztorizált, ún. CD-gyúj- tást is alkalmaznak. Több hengeres motoroknál minden hengernek külön transzfor­mátora, megszakítója és kon­denzátora van. A csónakmotorok alsó ré­sze (víz alatti része) magá­ban foglalja a lehajló részt, a fogaskerekeket és a propel­lertengelyt, amelyet — a na­gyobb biztonság kedvéért — kettős szimmeringgyűrű tö- mít. Fordítsunk erre gondot, mert ha a víz behatol, akkor gyorsan tönkremegy a csap­ágy, majd a fogaskerekek is. Javításuk igen költséges, mindenképpen érdemes tehát az olajat sűrűn ellenőrizni, mivel annak állapota (vizes­sége) elárulja a tömítés álla­potát. A vízen haladva nagy ív­ben már csak azért is kerül­jünk el minden horgászt, mert a legtöbb szimmering- sérülést a felcsavarodott da- mil okozza, ami egyébként más kellemetlenségnek is elő­idézője lehet. A hajtóműola­jat 50 üzemóránként, de mi­nimum szezononként cserélni kell. Ősszel, a hajózás befe­jeztével minden esetben en­gedjük le az olajat. B. I. Használat közben láthatjuk a polietilén építőelemekből ösz- szeállított sípályát, amelyen ugyanúgy lehet lesiklani, mint a rendes hófedte hegyi pályákon, vagyis semmiféle új tech­nika elsajátítására nincs szükség (MTI Külföldi Képszolgálat — KS) sünk? Vas Tibor Tudomány — technika Rendőrbrigád a múlt század 50-es éveiből nak össze nagy, összefüggő lapokká. Gondoskodtak arról is, hogy a pálya alatt újra éledő növényzet a sípálya si­maságát ne befolyásolja. Három sorban 22 milliméte­res csúszótűk rögzítik az egyes darabokat a földhöz, s megfelelően védekeznek az ellen is, hogy ezek a szögek a műanyagot nehogy átüs­sék. Az egyes darabok lera­kása előtt természetesen gondosan el kell hordani a pályáról a nagyobb köveket, az ágakat, rönkdarabokat, nehogy azok a lesiklás biz­tonságát zavarják. A pálya egyébként bármely hagyo­mányos síléccel használha­tó, de száraz -időben egy speciális szerrel be kell ken­ni a lécek siklófelületét, hogy a csúszóképesség meg­felelő legyen. A hegyes sí­bot fölsérthené a műanyag pályát, éppen ezért a boto­kon gumivégződést alkal­maznak, amit a pályafenn­tartó bocsát a síelők rendel­kezésére (az ő érdeke, hogy ne essen nagyobb sérülés a pályán). A műanyag borítású sípá­lyák lehetővé teszik, hogy a sísport kedvelői bármely év­szakban hódolhassanak szen­vedélyüknek. Vannak, akik­nek csupán kedvtelés, a ver­senyzőknek azonban elen­gedhetetlen feltétel az, hogy az évnek ne csak a téli hó­napjaiban síelhessenek. A probléma tehát mindenütt megoldható lenne, ha nem volnának olyan drágák az eddig ismert műanyagokból készíthető sípályák. A nyugatnémet BASF cég szakemberei szerint az álta­luk újabban gyártott, poli­etilénből készült sípálya már jóval kevesebbe kerül, mint elődei. Mindamellett keve­sebb karbantartást is igé­nyel és élettartama jóval hosszabb, mint a régebbieké volt. E műanyag sípályák az időjárás viszontagságait és a nagy hidegeket is jól bír­ják. Maga a pálya 25 x 25 cen­timéteres fröccsöntött koc­kákból áll, amelyeket egy reteszes zármegoldással fog­Sílesiklás télen, nyáron

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents