Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-02 / 205. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1979. SZEPTEMBER 2., VASÁRNAP Ára: 1,60 forint XXXIV. ÉVFOLYAM, 205. SZÁM Megint becsengetnek Akár tegnap lett volna, hogy elibénk intett a nyár. És most: megint becsengetnek. Követi az idő múlt-alagút- jába tűnőt az új tanév. Nehéz lesz, vagy könnyű? Több örömet hordoz-e, mint gondot? Milyen nehéz erre — szeptemberben — választ adni. Ha minden gazdasági teendőnkkel, demográfiai mutatók által jelzett töprengeni valónkkal számot vetünk: kirajzolódnak előttünk a tit- kolhatatlan gondok. Kezdjük elsőként az óvodásokkal, a holnap iskolásaival. Még emlékezhetünk a hetvenes évek legelejének nagy óvodaépítési nekibuzdulásaira: arra a roppant erővel jelentkező társadalmi megmozdulásra, amelynek nyomán jó néhány ezer hellyel sikerült túlteljesíteni a tervidőszak óvodaépítési programját. öt kisgyermek közül négy óvodába kerülhetett. S azzal a tervvel foglalkoztunk, társadalmi méretekben nem is megalapozatlanul, hogy nincs messze az idő, amikor megközelítjük a bűvös száz százalékot. Tartjuk a nyolcvanas határt — s ez most igen jó teljesítménynek, pontosabban szólva, az elért szint megtartásának számít. Óriási erőfeszítéseket jelez, hiszen a demográfiai csúcs első hullámai éppen most, ezen az őszön érik el az általános iskola első osztályát is. Az első hullám mögött magasabb is tornyosul: a jelenlegihez képest a nyolcvanas évek közepére legalább 260—280 ezerrel több általános iskolás gyermek oktatásának körülményeiről kell gondoskodni. A több gyermek több tantermet, több nevelőt kíván. S bárha más körülmények között is, de a mi országunkban már felnövekedett a felszabadulás óta az „első” demográfiai csúcs kétszázezernél népesebb diáknemzedéke — a gondok és a feladatok nem azonosak, sok szempontból nem is hasonlatosak az akkorihoz. A Miét esztendővel ezelőtt megfogalmazott, s azóta sok tekintetben már gyakorlattá lett közoktatási párthatározat idejében kivetítette az oktatáspolitika tennivalóit: Sorra-rendre lépnek életbe a különböző iskolatípusok új oktatási, nevelési tervei. Közülük a mostani tanév kezdetén a gimnáziumi fakultatív oktatást vezetik be. Négy év múlva mérhetjük meg majd a változások hatását ; mi módon segítették gyakorlatiasabbá tenni a gimnáziumi tanulók pálya- választását, hogy ne csak egyedül a felvételi vizsgákra készítsen elő ez a ma is kedvelt iskolatípus. Fontos feladat vár a tervezett iskolaelőkészítőre is. Esztendőnként tizenkét-ti- zenötezer, többnyire hátrányos helyzetű kisgyermeket kellene a mainál következetesebben és igényesebben eljuttatni — a 192 órás, játékos, és okosan hasznos előkészítőkbe. Jussanak el hasznos foglalkozások segítségével az iskolaérettség szintjére — és írassák be mind- annyiukat, amint tanköteles korba lépnek, az iskolába. Tán nem tűnik nehéz feladatnak ez, ha arra gondolunk, hogy a gyermekkorosztályok 93 százaléka elvégzi tanköteles koron belül az általános iskolát. Csakhogy a hiányzó hat-hét százalékot az eddigieknél sokszorta nehezebb lesz megszerezni... S felesleges lenne titkolni: az ország gazdasági ereje nem teszi lehetővé* valamennyi szükséges tanterem, napközis helyiség, tornaterem, főzőkonyha építését. Szükség lesz a kisebb, nagyobb közösségek találékonyságára, vállalkozó szellemére, ötletességére, áldozatkészségére is. Hogy kezdeményezzék, miként közlekedjenek távolabbi iskolába, miként kapjanak ebédet egy csoporttal többen a közeli étteremben : milyen helyiségeket szabadítsanak fel a községi kultúrotthonban diákgyerekek részére: hogyan tárhatna újabb kaput a helyi sportkör, vállalati, gyári egyesület a mozgásra vágyó kisiskolásoknak. Nem ígér könnyű munkát és hamar elérhető sikereket az új tanév a nevelőknek sem. Bár száznyolcvanezren mindig a legjobb szándékkal és igyekezettel kezdik ilyenkor az oktatást. A két műszakos tanítás, a zsúfolt napközik, az új oktatási, nevelési dokumentumok gyakorlati alkalmazása, vagy az új tankönyvekkel való megismerkedés : sok-sok erőt, energiát, türelmet követel. És mégis — gondokkal, ezerféle tennivalóval együtt is — szépen szól megint a szeptemberi csengőszó. Lábak dobognak a folyosón, napbarnított kis arcok fordulnak a katedrák felé: „hát itt vagyunk, eljöttünk megint. Szervusz, kedves iskoia.” Várkonyi Margit Pénteken délután nyárbúcsúztató ünnepséget tartottak a békéscsabai ifjúsági és úttörőházban. A szünidő alatt a város hat lakókörzetében csaknem másfélszáz szabadidős-programot rendeztek, amelyeken 5-6 ezer kisdobos és úttörő vett részt. Képünkön: Kuti Mátyásné és László Gabriella, a ház munkatársai a programokon legjobban szereplő gyerekeknek ajándékokat adnak át a tombolasorsoláson Fotó: Gál Edit A bányászok mindig becsülettel helytálltak Borbély Sándor beszéde Gyöngyösön I ; 1 ' D A 29. magyar bányásznap központi ünnepséget szombaton tartották Gyöngyösön. A Mátra Művelődési Központ színháztermében rendezett országos bányászgyűlést dr. Gagyi Pálffy András, az Országos Érc- és Ásványbányák igazgatója nyitotta meg, majd Borbély Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának titkára mondott ünnepi beszédet. — A mai napon az ország lakosságának figyelme azok felé fordul — mondotta bevezetőben Borbély Sándor —, akik nehéz, embert próbáló körülmények között hozzák fel a föld mélyéből a természet kincseit. Dolgozó népünk megkülönböztetett tisztelettel és nagyrabecsüléssel köszönti a bányászat ágazataiban: a szénbányászatban, az érc- és ásványbányászatban, az uránbányászatban, az olajbányászatban dolgozó több mint 100 000 bányászt, mindazokat, akik a szakma munkáshagyományaihoz hűen most is mindent megtesznek azért, hogy a népgazdaság szénnel, szén- hidrogénekkel és ércekkel való ellátását erőinkhez képest biztosítsák. A Központi Bizottság titkára méltatta a bányászság forradalmi küzdelmeit, megemlékezett a felszabadulás utáni széncsaták hőseiről, szénbányászatunk műszaki fejlődéséről, majd gazdaság- politikai kérdésekről szólt. Idézte pártunk XI. kongresz- szusának határozatát, amely már 1975 tavaszán kimondta, hogy a jelenlegi körülmények között fokozottan kell takarékoskodni a nyersanyagokkal és az energiahordozókkal, nagyobb gondot kell fordítani a hazai természeti források — köztük a szén- vágyon — teljesebb, jobb, gazdaságosabb kiaknázására. — Az ásványvagyon-hasz- nosítás fejlesztési elképzelései szerint — mondotta a továbbiakban Borbély Sándor — továbbra is fenntartható a népgazdaság ásványi nyersanyagszükségleteinek mintegy 50 százalékban hazai forrásból való kielégítése, gazdaságos fejlesztés és reális kitermelési költségek mellett. Felhívta a figyelmet a bányászatban alkalmazott rendkívül nagy értékű gépek és berendezések jobb kihasználására, a még jobb munka- szervezésre és a takarékosságra. Emlékeztet arra, hogy fejlesztéseinknél támaszkodhatunk —■ és kell is támász- kodnunk — a baráti országok: elsősorban a Szovjetunió és a Lengyel Népköz- társaság tapasztalataira és fejlett bányagépgyártására. — A bányászok mindig becsülettel teljesítették feladataikat — hangsúlyozta —, s e példás helytállást várja pártunk a jövőben is. Ezt a helytállást példázza az a sok felajánlás is, amelyet az MSZMP XII. kongresszusának és hazánk felszabadulása 35. évfordulójának tiszteletére tettek. A bányászoknak tudniuk kell, hogy mindig és minden körülmények között hű társakként maguk mellett tudhatják pártunkat, kormányunkat, népünket — fejezte be beszédét a Központi Bizottság titkára. Ezután dr. Simon Pál, nehézipari miniszter kitüntetéseket adott át a bányászat élenjáró dolgozóinak. A bányászgyűlés Győri Sándornak, a Mátraaljai Szénbányák igazgatójának zárszavával fejeződött be. Ezt követően koszorúzási ünnepséget tartottak a bányászhősöknek a Mátraaljai Szénbányák központi épületének falán elhelyezett emléktáblájánál. A Magyar Szocialista Munkáspárt koszorúját Borbély Sándor és Vaskó Mihály, a Heves megyei pártbizottság első titkára helyezte el. Heves megyében tett kétnapos látogatása során Borbély Sándor pénteken a vidék bányászati létesítményeivel, a mátravidéki bányászok életkörülményeivel ismerkedett. Látogatást tett Visontán, a Thorez-bányá- ban, a Gagarin Hőerőműnél és Recsken. A HNF Országos Tanácsának felhívása A Hazafias Népfront Országos Tanácsa örömmel üdvözli a községek-városok lakosságának elhatározását, hogy az elmúlt hetekben felajánlásokat tettek lakóhelyük fejlesztésének társadalmi támogatására, csatlakozva a vállalati és a szövetkezeti dolgozóknak az MSZMP XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére kibontakozó munkaversenyéhez. A községek és a városok fejlesztésében és szebbé tételében, az életkörülményeket javító anyagi és szellemi javak gyarapításában, annak komoly értékén is túlmutató jelentőségű a lakosság társadalmi közreműködése. Ez tettekkel juttatja kifejezésre a lakóhely — ezen keresztül a haza — iránti szeretetet. A Hazafias Népfront* Országos Tanácsa helyesli e kezdeményezést, felhívja gz ország lakosságát, tanácsait és társadalmi szerveit, hogy csatlakozzanak a Bács-Kis- kun, Komárom és Szolnok megyei települések kezdeményezéséhez, és indítsanak az ország városaiban, községeiben : településfejlesztési társadalmi munkamozgalmat, amely a népgazdasági és a helyi céloknak megfelelően segíti településeink fejlődését, szépítését. A társadalmi munkamozgalom önkéntesen és díjazás nélkül, elsősorban a településfejlesztési tervekben szereplő olyan közérdekű célok megvalósítását segítse, amelyek egy-egy községben vagy városrészben, utcában és közterületen a lakosság életkö(Folytatás a 3. oldalon) IBS) Az olajhimbák a vég nélküli mezőn mint hatalmas gázlólábú madarak, méltóságteljesen emelgetik fejüket. A gyűjtőállomás tőszomszédságában ketten serénykednek az olajkút körül. Róluk és társaikról szól bányásznapi riportunk az 5. oldalon FotórJávor Péter ■ : ■ : ■ ■ i ■ ■ : ■ Nagykamarás! helyzetkép a belvíz után Talán Nagykamarás szenvedett a legtöbbet a belvíztől. Tavaly decemberben tört rá alattomosan, szinte a föld alatt közelítve meg a községet. Jóformán még védekezni sem lehetett ellene. A község népe ásót, kapát ragadott, úgy igyekezett gátat emelni a hömpölygő árnak. Segítettek a vízügyi szervek is, mégis hónapok teltek el rettegésben. Mi történt a víz levonulása után? Erre kerestünk választ az elmúlt napokban. Beszámolónk a 4-es oldalon. Tűzoltózenekar Orosházán A zenekar története majdnem sráz esztendőre nyúlik vissza. „Sajnos, arról a régiről alig van emlékünk — mondja K. Tóth Lajos, a mostani, csaknem harminctagú tűzoltózenekar karmestere, az 1929-ben újjáalakult zenekar alapító tagja. — Csak egy fénykép, 1905-ből, de amikor pár éve előkerült, a nagyon öregek sem ismertek fel két-három arcnál többet. Az újságok azonban megőrizték, hogy az a régi zenekar sokat szerepelt, a későbbi pedig, amit fél évszázada mi alakítottunk, ugyanúgy. Ott voltunk minden jelentősebb eseményen, zenéltünk tűzoltóversenyeken, fogadtuk a község, majd a város vendégeit.” Riportunk a 6. oldalon. Tallózás a posta történetében Lapunk 7. oldalán cikkünk arról tájékoztat, hogyan „kézbesítették” az elmúlt évszázadokban a leveleket és az egyéb postai küldeményeiket Orosházán. A szerző Veres Józsefnek Orosháza történetéről írt munkájára hivatkozva utal arra, hogy maga a falu olyan helyen feküdt, amely katonai és kereskedelmi szempontból egyaránt fontos szerepet töltött be. A Szentes—Arad, valamint Nagyvárad között húzódó postautak szervezésével egy időben (1787) több helységben, így Orosházán is létesült postaállomás... <17 M fi If _ It o Hnlnnvni úl I«kin ud uuiyu4.ui■■■ Elég hosszú neve van annak a brossúrának (Tájékoztató az NDK-ba szakmai gyakorlatszerzés céljából történő ideiglenes foglalkoztatásra utazó dolgozóknak), amelyet a Munkaügyi Minisztérium adott ki az 1979 1980-as évre. Ez a munkaszerződéssel, a bérekkel, a társadalombiztosítással, az utazással, a párt-, a KISZ- és a szak- szervezeti élettel stb. kapcsolatos tudnivalókat tartalmazó füzet igen hasznos az NDK-ban munkát vállaló magyar fiataloknak. Ezzel és a tanácsi ügyintézéssel összefüggő információk Gáli Sándornéval, a Békés megyei Tanács munkaügyi osztályának főelőadójával folytatott beszélgetésben (11. oldal) olvashatók.
