Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-09 / 211. szám
1979. szeptember 9., vasárnap o Megéri-e a baromfit hizlalni? Sok nődolgozó talál munkalehetőséget a dobozi Petőfi Tér melőszövetkezet baromfitelepén Fotó: Veress Erzsi Híven a hagyományokhoz Jelentős munkaverseny-vállalások az Orosházi Üveggyárban Ha csak a számokra figyelünk, egyértelmű a válasz a címben feltett kérdésre: nem. A múlt év baromfihizlalási eredményeiből készült kimutatás szerint ugyanis Békés megye termelőszövetkezetei minden kiló megtermelt baromfihúson 1,55 forintot veszítettek. Az üzemek mégis hizlalják a csirkét. Miért? Erről két szövetkezet főállat- tenyésztőjét kérdeztem meg. aki veszít rajta A dobozi Petőfi Termelő- szövetkezet 10 éve foglalkozik baromfihizlalással, egy fordulóban 24 ezret adnak át a feldolgozóiparnak. Bábolnai Tetra fajtát tartanak, bábolnai recept alapján készített tápot etetnek. Máday Miklós főállattenyésztő: — Sokkal jobban a mi hagyományos telepünkön nem lehet „csinálni” a baromfit. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium előírása, hogy egy kiló hús előállítására két kiló hatvan deka tápot használhatunk. Tavaly ez a szám nálunk 2,43 kilogramm volt. Ezt már csak dekákkal lehet csökkenteni. Elégedettek vagyunk a bábolnai partnerrel, bár az is igaz, hogy a hosszú szállítás megviseli a csirkéket. Az év elején a szaktanácsadók javaslatára csökkentettük a tápba kerülő indító mennyiségét, a hallisztet húslisztre cseréltük ki. Mindezt fehérjetakarékosság miatt javasolták. Itt van a kezemben a körlevél, amiben visszaállítják a korábbi mennyiséget, mert több helyen, így nálunk is romlottak az eredmények. Az idén megpróbáltunk saját magunk tápot készíteni, mert így gazdaságosabb. Sajnos, ez az év nagyon megnövelte a költségeket, így az idén se tudunk olcsóbb tápot keverni. Mindez tovább növeli a költségeket. Ha a szűkített költségeket nézzük, van némi nyereség a baromfin, de a felvett hitelek miatt nagy az általános költség, ami ezt az ágazatot is terheli. Tulajdonképpen a nagy általános költségek teszik veszteségessé a termelést. Aki nyer rajta A békéscsabai Magyar— Szovjet Barátság Tsz-nek minden kiló eladott baromfihús 1 forint ötven fillér nyereséget hoz, tavaly összesen 450 ezer forintot. Ekkora öszAz NSZK légitársasága, a Lufthansa hamburgi technikai bázisán tizenkét, egyenként 7,5 méter magas (30 „emeletre” osztott) és 71 méter hosszú polcokból olyan raktárrendszert alakítottak ki, amelynek 26 000 tárolórekesze mintegy 130 000 kisebb alkatrész befogadására alkalmas. Már az is nagy dolog, hogy e rendszert kényelmesen el tudták helyezni 2700 négyzetméternyi alap- területen. De az még sokkal figyelemre méltóbb, hogy e raktárból az alkatrészek bármelyikét 2,8 perc alatt (!) elő tudják keresni és a kérő rendelkezésére tudják bocsátani. Az egyes alkatrészek, ugyanúgy, mint a hagyományos raktározásnál, egy kódszámmal rendelkeznek. Ebből nyomban kiderül, hogy a rendszer melyik polcoszlopában kell keresni az alkatrészt. A polcoszlopok között hosszanti és magassági irányban egyaránt (és egyidejűleg) mozgó „liftek” vannak. Az abban ülő személy szeg egy ágazatnál nem tekinthető egyértelműen nyereségnek. Kiss Sándor főállattenyésztő erről így beszél: — Minimálisra csökkentettük a költségeket. A csibéket a BAR- TÖV-től kapjuk, Magyar- bánhegyesről. Mosható, nyúz- hatatlan műanyag dobozban szállítjuk, és tartjuk egy ideig a csirkéket, ez darabonként 15 fillérrel olcsóbb, mint a papírdoboz. Tagjai vagyunk a kondorosi keverőt létrehozó és üzemeltető társulásnak, onnan kapjuk a tápot. Megfelelőnek tartjuk az árakat, bár feltűnő, hogy a takarmányárak folyamatosan nőnek, a hús átvételi ára pedig nem. Mind kevésbé éri meg csirkét hizlalni. Olcsó istállóban, hagyományos körülmények között tartjuk az állományt, a költségek 70 százalékát a tápok ára teszi ki. Keressük is a lehetőséget, hogy még jövedelmezőbb legyen az ágazat, évente két csoport gyöngyöst hizlalunk, tulajdonképpen ennek köszönhetjük ezt a kis nyereséget. Kicsi, mert a nagysága nem éri el a mezőgazdaságban elvárt 9 százalékos haszonkulcsot. Hogy mégis miért csináljuk? Nálunk már hagyománya van a baromfitartásnak. Olyan épületbetelepítettük az állományt, ami másra nem igen alkalmas, állandó munkát ad az ott dolgozóknak. A másik nagyon lényeges, hogy évente hatszor telepítünk és értékesítünk, vagyis folyamatosan hoz pénzt a szövetkezet számlájára. A két üzem gondjai tükrözik az országos gondokat, talán szerencsésebbek is, mint a legmodernebb telepek tulajdonosai. Hagyományos tara keresett alkatrész pozíciószámát — amelyet tulajdonképpen két koordináta határoz meg — „tudatja” a járószerkezettel, s az pillanatok alatt elmegy a kívánt rekeszhez, ahonnan már csak ki kell emelni a megfelelő számú alkatrészt. E raktár életre hívását az tette szükségessé, hogy a repülőgépek javításánál az alkatrész azonnal kell, mert a régi raktárak hosszú szállítási útjai mérhetetlen idő- és pénzveszteségeket okoznak. Céljukat el is érték a tervezők, mivel most az igényelt alkatrész 15 percen belül a szerelő rendelkezésére áll (szemben a korábbi 55 perccel). A „függőleges raktár” forgalmára jellemző, hogy onnan naponta átlagosan 5000 alkatrészt „vételeznek ki”. A hamburgi hangárban 1,3 kilométer hosszú föld alatti szállítószalag is segíti az alkatrészek gyors továbbítását" a raktárból a munkahelyre. tási rendszerük miatt olcsóbban termelnek, mint sok más üzemben. Piaca van Termékeikre szükség van, hiszen a tavalyi megtorpanás után újra nő a kereslet a baromfihús iránt. Az átvételi árak azonban nem ösztönöznek a termelés fokozására, hiszen gyakran alacsonyabbak, mint a termelés költségei. Hogy mégis érdemes vele foglalkozni? Az ágazat is egyike a költségviselőknek, az általános gazdasági költségek egy részét viseli, ezzel elősegíti, hogy a gazdálkodás egésze kedvezőbb képet mutasson. A másik nagy előnye, hogy egy- egy állomány általában 7 hét után elhagyja a telepet. A gyors forgási sebesség miatt év közben is pénzhez juttatja az üzemet. Ez különösen fontos a hitelből gazdálkodó mezőgazdasági üzemeknek, hiszen más ágazatok bevétele az év utolsó hányadában jelentkezik. Az említett előnyök miatt tehát megéri termelni a baromfihúst, tény azonban, hogy az emelkedő takarmányár a stagnáló átvételi árak mellett nem a legjobb ösztönző. —m. szabó— A vezetője és a daru kezelője Stefanik Pál. Társa Veraska András. Most Békéscsaba központjában, a posta műszaki épületnA dolgoznák. A daruval — 31 méteres gémmel — 2—2,5 tonnás paneleket emelnek a III. emeletre. A feladatot mindig a munkahelyi vezető adja. Itt Hőgye Mihály művezető határozta meg, hogy az építkezés keleti oldalán oldalfal-pane- lozásra készüljenek fel. KA- TíO-mak tehát előbb kiválasztották a helyét, aztán hidraulikus berendezésével a gépet talpra állították. □ — A gép neve? — KATO-daru, NK—300- as. — Karosszériája? — Fuso. — Árusítója? — Berger Internacionales Kranzentrum. — Tulajdonosa? — A Békés megyei Állami Építőipari Vállalat, (ÁÉV) — Képessége? — Alapgémmel 10 méterre 30 tonnát, 31 és fél méterre 9 tonnát emel. — Súlya? — Harminckét tonna. Túlsúlyos, emiatt az utakon való közlekedésénél kilométerenként 70 forintot kell fizetni érte. — A gép órabére? — Csaknem 2000 forint. — Kihasználtsága? Már hagyománnyá vált hazánkban, hogy a jelentős évfordulók, események megünnepléséhez munkasikerekkel is hozzájárul az ország népe. Augusztus első napjaiban indult el az újabb munka- verseny-mozgalom, melyet pártunk XII. kongresszusa és hazánk felszabadulásának 35. évfordulója tiszteletére hirdettek meg. Megyénk legnagyobb termelőüzeme, az Orosházi Üveggyár kollektívája is elhatározta, hogy vállalásokat tesznek, illetve a korábbiakat a változó, növekvő követelményeknek megfelelően kiegészítik, megtetézik. Már az előkészítő' munka során az volt a legfőbb szempont, hogy a vállalások konkrétak legyenek, feleljenek meg a helyi viszonyoknak. Nem az egyre nagyobb számok hajszolása a cél, hanem az, hogy a munka legyen hatékonyabb, javuljon a minőség, feltárják a tartalékokat. Ezért a munkaverseny irányítását és szervezését a termelésirányítás elválaszthatatlan részének tekintik. Kimondták azt is, hogy csak az olyan vállalás, magatartás tekinthető munkaversenynek, mely többet nyújt, mint a munkaköri kötelesség. A fentiek ismeretében gyűltek össze az üveggyár szocialista brigádvezetői, hogy a vállalat párt- és gazdasági vezetőivel együtt megtegyék, illetve kiegészítsék vállalásaikat. A méretekből adódóan ezeket a brigádfórumokat az egyes gyáregységekben, illetve munkaterületeken kü- lön-külön tartották meg. Az egyes gyáregységekhez az öblösüveggyártók tartoznak. Ez a vállalat legnagyobb gyáregysége, kiemelkedően fontos tehát, hogy az itt folyó munka egyenletes, jó, selejtmentes legyen. Ezért vállalta a keverőüzem, hogy a hibás keverékek számát a tavalyi bázishoz képest nem 5, hanem 10 százalékkal csökkentik az idén. Mindezt úgy, hogy közben 10—14 ember hiányzik a keverőüzemből. A húzottsíküveg-hutá- ban a második félévi termelési program 101 százalékos — A vállalat 100 százalékos kihasználásra törekszik, ami azonban nemigen sikerül. A betonelemek késve érkeznek. Ilyen gép nagyfokú szervezettséget, pontosságot követel. □ — Volt már hiba? — érdeklődöm tovább. — Nem volt. Kitűnő szerkezet. Ennél jobbat el sem tudok képzelni egyelőre. Van benne egy 8 hengeres motor. Ez működteti a hidraulikaszivattyút is, olaj útján pedig a daruzási műveletekhez szükséges erőforrásokat — válaszol Stefanik Pál. — Mióta dolgozik a KATO- val? — A gép tavaly novemberben került a vállalathoz, én pedig Veraska Andrással ez év márciusában a géphez. — Mennyi a gép üzemanyag-fogyasztása ? — Száz kilométeren 56 liter. A daru üzemóránként 16 litert fogyaszt. — Lehet megtakarítani belőle? — Ha emelés után fix pontra kerül a panel és még kibukás ellen tartani kell, akkor a motort már leállítjuk. Fontos az épületszerelőkkel való jó együttműködés. — Itt jó? — Jelenleg Belvon József ácsbrigádja szerel. A brigád fiatalokból áll. Értelmesek, jó velük dolgozni. Nagyon fontos, hogy baleset mégnem fordult elő. teljesítése a cél, és az, hogy a selejtet további 2,5 százalékkal csökkentsék. Így érhetik el, hogy a második féléves exporttervet minőségi munkával 103 százalékra teljesítsék. Az egyes hutában is a tőkés export 1 százalékos túlteljesítése, ezenkívül az is a vállalásban szerepel, hogy az év végéig behozzák az 1 millió 400 ezer forintos termelési lemaradást, és teljesítik az éves tervet. A kettes huta előtt hasonló feladatok állnak. Mivel az első félévben kicsit lemaradtak — 99,3 százalék volt a teljesítés — most év végére a 101 százalék teljesítése nagy erőfeszítést igényel. Különösen úgy, hogy jelentős létszámhiány nehezíti a munkát. A hármas hutában a kemence meghibásodása okozott termeléskiesést. Ezt kijavították és vállalják, hogy az év végéig félmillió forintot behoznak a lemaradásból. Nem lesz viszont kevesebb a huta tőkés exportja, sőt vállalták, hogy 102 százalékra teljesítik exporttervüket. A négyes hutában felújítás lesz nemsokára. Addig is, amíg ez megkezdődik, a kemence elhasznált állapota ellenére 102 százalékra akarják teljesíteni a termelési programot. Ha pedig megkezdődik a felújítás, akkor a személyenként vállalt 16 óra helyett 24 óra társadalmi munkát végeznek majd a dolgozók. Megtették vállalásukat, javaslataikat a formagyártó- és karbantartóüzem brigádvezetői is. A vállalásokban importpótló alkatrészek terven felüli legyártása, a karbantartási idők csökkentése, és még sok más fontos feladat szerepel. Tüzeléstechnikában további 200 ezer forint értékű energia.megtakarítása a cél, míg a szitanyomóüzemben a tőkés importból származó üvegfesték takarékosabb felhasználása a vállalás. A kettes gyáregységhez a húzottsíküveg-gyár dolgozói, valamint a feldolgozó- és kiszolgálóüzemek tartoznak. Az első félévben felújították a Stefanik Pál darukezelő — Üzemanyag-megtakarításért nem jár prémium? — Nem jár, de jó lenne, ha adnának. Ez a véleménye Hőgye Mihálynak is. * * * — Mi a véleménye a KA- TO-ról? — fordulok Hőgye Mihályhoz. — Kitűnő. Fókáit azát, mert jók a kezelői. A vállagyáregység lelkét, a hutát, és ez természetesen gondokat okozott a termelésben. A brigádvezetők elmondták, hogy bőven van lehetőség a selejt csökkentésére, jó minőségű termékek előállítására. Különösen fontos a síküveg feldolgozott formában való értékesítése, mert ezzel javul a gyártás jövedelmezősége. Vállalták, hogy az első félévi eredményektől függetlenül teljesítik az éves tervet, és ehhez ha kell további pótvállalásokat is tesznek. A hármas gyáregységet présképpen szolgáltató gyáregységnek is nevezik. Az itt dolgozóknak az a feladata, hogy biztosítsák a gyár zavartalan termelését, ellássák energiával, elvégezzék a karbantartásokat. Így érthető, hogy a vállalások is főleg a gépállási idők csökkentésére, az átállítások gyors végrehajtására, a javítások utáni mielőbbi gépindításra, a karbantartási idők csökkentésére, és az energiatakarékosságra vonatkoznak. Hat alkalommal mérik majd a brigádok teljesítését, és a gyáregység legjobb teljesítményt nyújtó kollektívája a „Kongresszusi munkaversenyben élenjáró brigád” vándorzászlót kapja, amelyet negyedévenként ítélnek oda. Területi brigádfórumokat tartottak az irodák, a csomagolóüzemek és a szállításban dolgozók és az egyéb területek dolgozói, mindazok akik nem tartoznak a három gyáregységhez. Itt is jelentős felajánlások születtek. Az anyagosztály Tempó Szocialista Brigádja vállalta, hogy a feleslegessé vált dunaújvárosi acélszíneket több mint 3 és fél millió forintért értékesíti. Ezenkívül az éves szinten vállalt 1 millió forint tőkés devizamegtakarítást kétmillió forintra emelik. De javaslatok, vállalások születtek a gépjárművek takarékosabb üzemeltetésére és a melléktermékek és hulladékok célszerű hasznosítására, a meó munkájának fokozására is. L, L. Fotó: Veress Erzsi latnál a legjobb darusnak tartják Stefanik Pált. ö és Veraska András szinte milliméter pontossággal dolgozik. Még annyit, hogy Stefanik Pál 1948 óta gépkocsivezető, 14 éve pedig darus is. Most 52 éves. Pályafutásának KATÓ a csúcspontja. Pásztor Béla Raktár a magasban KATÓ és a kezelője
