Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-07 / 209. szám

1979. szeptember 7., péntek «IWJMKcl Társadalmi munka — a lakosság egyetértésével Sok háztulajdonos megvásárolja a facsemetéket, a virágmagokat, a palántákat, és féltő gon­doskodással ápolja, védi lakóhelye környezetét Olcsóbban és egészségesebben! A Hazafias Népfront Or­szágos Tanácsának a napok­ban közzétett és a társadal­mi munkamozgalommal kap­csolatos felhívása nem érte váratlanul megyénk lakossá­gát, de a tanácsi és a társa­dalmi szerveket sem. A leg­több helyen eddig is jól szer­vezett formában vállalatok, üzemek, intézmények, kol­lektívái; iskolák tanárai, di­ákjai, szülői munkaközössé­gei; valamint a lakóterületek szebbé, tisztábbá tételében érdekelt emberek fokozott mértékben igyekeztek eleget tenni vállalt kötelezettsége­iknek. * * * A fejlődés nagyságát — mint Nagy András, a megyei tanács tervosztályának fő­előadója mondotta — jól bi­zonyítja, hogy 10 évvel ez­előtt Békésben az egy lakos­ra jutó társadalmi munka ér­téke 41, tavaly már 339 fo­rintot tett ki. Egyébként több helyről is jelezték, hogy egyes lakó- és utcabizottsá­goktól, illetve munkahelyi kollektíváktól nem érkeztek be a kimutatások. Az 1978- ban végzett társadalmi mun­ka értéke megyénkben így is elérte a 147,6 millió forintot. (Országosan ez az összeg meghaladta a 3 milliárdot.) A felhasznált anyagi érték 11,6 millió, a lakosság pénz­beli hozzájárulása 8,6 millió, és a közületek befizetése pe­dig mintegy 15 millió forint volt. A fennmaradó összeg: az elvégzett fizikai és szelle­mi munka értéke. A tervosz­tály véleménye szerint ez utóbbit kellene jobban össze­fogni, megszervezni, mivel különösen Békés megye gyermekintézményeiben ke­rül sor gyakrabban rekons­trukciókra: osztálytermek, foglalkoztató szobák, étkező- helyiségek stb. bővítése. A szocialista brigádok, a szülői munkaközösségek elsősorban az iskolai év kezdete előtt értek el kimagasló eredmé­nyeket. Ami a szervezést il­leti, az a legjobban járható út, ha csak egy-két személyt bíznak meg a tennivalók ösz- szehangolásával. Ezek az ak­tívák a tanácstagok, a lakó- és utcabizottságok, a párt­ós tömegszervezetek irányí­tásával, valamint a helyi gazdasági egységek segítsé­gével ugyanis több millió fo­rintot érő társadalmi mun­kák elvégzésére képesek mozgósítani a lakosságot. Ezt a módszert elsősorban azo­kon a településeken alkal­mazzák, melyeknek évi költ­ségvetése mindössze néhány százezer forint. Igaz, hogy a pénzeszközök eléggé szűkö­sek, s az adott település mu­tatói határozzák meg: mek­kora támogatást kaphatnak központi alapokból. A tele­pülési'. jlesztési munkában éppen ezért mérlegelni kell az adott város vagy község hozzájárulását is. Ez főként „Egy nap az .iskoláért”, vagy „Egy nap a városért” akciók keretében befizetett össze­gekből áll. Ily módon tavaly például a lakosság Békéscsa­bán közel négymillió, Szeg­halmon 2 millió 300 ezer, Mezőberényben 635 ezer, Kondoroson 442 ezer, Méh­keréken 274 ezer forinttal se­gítette a közös célok eléré­sét. * * * Mint jeleztük, nem csupán az anyagi, hanem a szellemi természetű társadalmi mun­kák iránt is megnövekedtek az igények az utóbbi időben. Nézzünk meg néhány szám­adatot: 1976-ban 735 ezer, 1977- ben egymillió 206 ezer, 1978- ban 2 millió 300 ezer fo­rint volt a szellemi társadal­mi munka értéke megyénk­ben. Tervkészítésben azATI- VIZIG és a KÖVIZIG dolgo­zóin kívül különösen sokat segítettek a járási hivatalok műszaki osztályai, valamint a KPM Közúti Igazgatóságá­nak kollektívái. Ez által olyan kisebb beruházások is megválósulhattak, amelyek­kel egyébként a tervezővál­lalatok nem foglalkoznak. Jó példa erre a nemrégen léte­sült orosházi általános isko­la, melynél mind a terve­zést, mind az építést társa­dalmi munkában végezték. Az utóbbi időben egyre több iskola udvarát látják el asz­faltburkolattal, s így kedve­ző lehetőségek kínálkoznak sportolásra, különböző ren­dezvények megtartására. Általános tapasztalat, hogy azok a lakosok, akik gyere­keik vagy unokáik révén már nincsenek érdekelve egy-egy gyermekintézmény fejleszté­sében, szintén jelentős segít­séget ajánlanak fel évente. A főként nőket foglalkoztató vállalatok esetében viszont már más a helyzet, mert ér­dekük, hogy a dolgozók gyer­mekei megfelelő bölcsődei és óvodai ellátást kapjanak. * * * A tervosztály véleménye szerint a munkahely és a la­kóhely között létrejött kap­csolatok egyre erősödnek, fej­lődnek. A helyi tanácsoknak továbbra is fontos feladata lesz az elképzelések, a ter­vek széles körű ismertetése; az üzemek, a szövetkezetek és intézmények vezetőjével való egyeztetése. Jó dolog, ha lehetőség van egy-egy mun­kahelyen arra, hogy a kö­zösségek „ledolgozhatják” vállalásukat, s az így kapott pénzt befizethetik létesítmé­nyek bővítésére, és egyéb te­lepülésfejlesztési célokra. A tervek összeállításakor a ta­nácsok vegyék figyelembe a lakosság igényeit. Többször előfordult, hogy olyan gon­dokra is fényderült, ame­lyekről a helyi vezetők nem tudtak. A tapasztalatok sze­rint ilyenkor nagyobb a lel­kesedés. (Békéscsabán, az V. kerületben példamutatóan működtek közre a tanácsta­gok, s a városi tanács mű­szaki osztályának dolgozói se­gédkeztek a belvízprobléma megoldásában.) Alkalomadtán jogosan el­várható, hogy a szorgalma­san, eredményesen dolgozó kollektívák, valamint az egyes személyek is megfele­lő erkölcsi elismerést kapja­nak. Például Békéscsabán, Vésztőn, Szeghalmon emlék- plaketteket adnak azoknak, akik az átlagosnál többet tet­tek városuk, községük, köz­vetlen lakó- és munkahelyük szebbé tételéért. Megyei szin­ten 130 személy és 20 kol­lektíva vehette át a kiváló társadalmi munkáért járó emlékérmet. A társadalmi munkamoz­galomra egyébként nemcsak a szocializmus építésének kezdeti, hanem későbbi sza­kaszaiban is szükség volt és lesz. Az életszínvonal emel­kedésével egy időben a tár­sadalmi munkák iránti igé­nyek is növekedni fognak. Ezek az akciók — különösen a kis településeken — a fej­lesztési alap felhasználását nem egy esetben 30—40 szá­zalékkal emelik. (Méhkerék költségvetése 1979-ben 400 ezer forint; s ugyanakkor a társadalmi munka értéke meghaladta a 4 millió 300 ezer forintot.) * * * Az egységesebb értékelés és nyilvántartás végett vala­mennyi település egy úgyne­vezett elszámolási normatí­vát kapott. Ennek célja az, hogy mindenütt egységesen mérjék fel és összesítsék az eredményeket. Különben a Minisztertanács Tanácsi Hi­vatala és a Hazafias Nép­front OT által kiadott irány­elv alapján számolják el a szellemi társadalmi munkát is. A tanácsoknál egy-két sze­mélyt jelölnek ki azért, hogy az adatokat a valóságnak megfelelően feljegyezzék és nyilvántartsák. Általában né­hány százezer forintos elté­rés mutatkozhat, de az irány­elvek lehetőséget adnak az órabér alapján való elszá­molásra is. „A társadalmi munka ér­téke — jegyezte meg befeje­zésül Nagy András, a terve­zési osztály főelőadója — szinte kétszeresére emelke­dett. Ugyanakkor nem rit­kán egyesek erejükön felül is szívesen vállalnak olyan feladatokat, amelyek a mun­ka- és lakóhelyek parkosítá­sát, tisztán tartását, továbbá Békés megye gyermekintéz­ményeinek, szociális létesít­ményeinek fejlesztését és karbantartását szolgálják.” Kép, szöveg: Bukovinszky István Hogyan élnek a falvak lakói? Országos TIT-rendezvény Békéscsabán és Orosházán rendezik meg a jövő héten — 13-án és 14-én, csütörtökön és pénteken — a TIT soron következő országos mezőgaz­dasági és élelmezésügyi ván­dorgyűlését. Erről tájékoztat­ta dr. Soós Gábor államtit­kár és dr. Molnár László, a KSH Demográfiai Intézeté­nek igazgatója a sajtó kép­viselőit és más érdekelteket a napokban Budapesten, a TIT központjában. A társulat érdekelt szak­osztályai — emlékeztetett rá dr. Soós Gábor — már rég­óta feladatuknak tekintik, hogy foglalkozzanak a mező- gazdaság egy-egy szakmai problémájával, sőt, nemegy­szer a mezőgazdaságban dol­gozók, a falvak, községek la­kóinak társadalmi problé­máival is. Falvaink társa­dalma gyorsan változik; jel­zi ezt többek közt az is, hogy lakóinak több, mint a fele munkás, nem a mezőgazda­ságban dolgozik. A tudomá­nyos és technikai forradalom hatására gyorsan változnak parasztságunk munka- és életkörülményei. A változó élet dologi, anyagi feltételei kialakultak, ám nem mond­ható el ugyanez a gondolko­dásmódról, a meggyökerese­dett szokásokról, és az élet­mód egyéb összetevőiről. Számos helyen, sok-sok csa­ládban ugyanis inkább tö­rődnek az anyagi jólét kül­ső, látható jeleivel, semmint azzal, hogy okosan, értelme­sen fordítanák életük szeb­bé, gazdagabbá tételére a megszerzett javakat. Ezekről a kérdésekről lesz szó a jövő heti vándorgyű­lésen, amelyre mintegy 200— 250 szakembert — mezőgaz­dászokat, társadalomkutató­kat, politikai és társadalmi vezetőket — várnak Békés­csabára és Orosházára a TIT aktívái. A fő referátumot 13- án, csütörtökön délután dr. Molnár László tartja a csa­bai ifjúsági és úttörőházban „Az életmód változásai fa­lun” címmel, majd az ezt részletesebben megvilágító többi előadások és hozzászó­lások következnek. Másnap délután Orosházán, a műve­lődési központban dr. Soós Gábor mezőgazdaságunk és élelmiszeriparunk következő ötéves tervi feladatait össze­gezi. Ezt megelőzően az ér­deklődők meglátogatják a kardoskúti természetvédelmi területet, ahol — jó idő ese­tén — egyebek között lovas­bemutató is színesíti a prog­ramot. Nagyon „elszaladtak” egyes éttermekben az ételár­kalkulációkkal. A megye mintegy kettőszáz vendég­látóipari egységében — me­lyek közül legforgalmasab- bak a másodosztályúak — 45—50 százalékkal emelked­tek az étlapról választható ételárak. Másutt — még harmadosztályú helyen is — a húsételek mellé „nem tar­toznak a köretek”, s nagy ra­vaszul azokat külön számít­ják fel a fogyasztóknak. Az az igazság, hogy „túl­etetett” nép vagyunk és hiá­ba a tv-, rádió- és sajtó­propaganda, az egészséges táplálkozási étrendünk ki­alakításához, eddig nemigen járult hozzá a vendéglátó- ipar. Egy-egy adag sertés­vagy marhapörkölt szaftjá­ban úgy úsznak a galuskák, hogy alig lehet őket felfe­dezni. A sültek mellé olyan zsíros körítéseket tálalnak, hogy az egészséges gyomrú- ak is előbb-utóbb betegek lesznek tőle, magassá válik a vérnyomásuk, korán kez­dődik majd érelmeszesedé­sük. A hús- és zsiradékárak emelkedése — ne ágáljon senki rám ezért a megállapí­tásért — szerintem elsősor­ban azért hasznos is, (per­sze a népgazdasági mélyebb okok mellett), mert rákény­szeríti az embereket, hogy takarékoskodjanak á zsírral, húsadagokkal stb. Vagyis, hogy egészségesebben táplál­kozzanak ! Ám az áremelkedésekből nem ez, hanem inkább az ú( árszintek mechanikus át­tétele következett az egysé­gek legtöbbjében. Sőt, a túlzott ételárnövekedés, ami már arányban sem áll az alapanyagok áremelésé­vel. Július előtt, 27 forint volt például egy adag sertés rántott borda, sült burgonyá­val egy másodosztályú étte­remben. Most 39—42 forint. És sorolhatnánk tovább. A pörkölt ugyanúgy úszik a zsíros lében, mint azelőtt stb., tehát még egészségeseb­bek sem lettünk az árintéz­kedésektől. De nem akarok ironizálni, mert jó példa is van arra, hogy a haszon- kulcsváltozás és a kalkulá­ciós tömbök gazdaságosabb, ésszerűbb kidolgozásával le­het olcsóbban és egyben a A MAVOSZ Békés megyei Intéző Bizottsága a hét ele­jén Csabacsüdön a bemuta­tó vadgazdaság vadászházá­ban tartotta ülését. Ezen az ülésen határozott az IB ar­ról, hogy a vadászok megyei küldöttközgyűlését október korszerű táplálkozás köve­telményeinek megfelelően is árusítani az A la Carte éte­leket. A békéscsabai Ételbárt hozhatnám fel jó példának, többek között, ahol a másod- osztályban kialakult 45—50 százalékos emelkedésekkel szemben mindössze 27 száza­lékos az ételáremelkedés. £>őt! A gulyás például még olcsóbb is lett! Azelőtt 12,60 Ft volt, most 10,80 forint. És nem is rosszabb, bár bél­szín helyett másodosztályú marhahúsból készül. A gom­baleves azonos árú. A koráb­ban itt legdrágább ételadag a sárréti pecsenye 26,50 fo­rint volt, most 29,10. A ta­tár bifsztek az 1,80 forintos áremelkedés révén most 25,30-ért kapható. Az ugyan­csak speciális meleg szend­vicsek ára 60 fillértől 1,20 forintig nőtt fajtájuk sze­rint. A megyében általuk el­sőnek bevezetett és közked­veltté vált gyermekmenü is csupán 2,50 forinttal emelke­dett. Szerdán tyúkhúsleves és párizsi sertésborda, sült burgonyával volt a menü, egy felnőttnek is megfelelő mennyiségben és mindössze 16 forintért. Hogyan kalkuláltak ki ilyen olcsó ételárakat? Az anyaghányadok gazdaságo­sabb felhasználásával. Nem főznek, sütnek, tálalnak olyan zsírosán, nem használ­nak annyi zsiradékot az ételkészítéshez, mint régeb­ben, s a drágábbá vált hús­féleségeket is gazdaságosab­ban osztják el, nem fűsze­rezik, úsztatják annyira olajban stb., és ezzel a fo­gyasztók is jól járnak egész­ségügyileg. Nem véletlen, hogy ebben az egységben az áremelkedé­sek óta duplájára növekedett az ételforgalom és a har­mincöt vásárlói bejegyzés szinte egységesen fejezi ki Czürt István mezőhegyesi lakos véleményét, mely töb­bek között ezt közli: „ ... szeretném jelezni a vendég­látó igazgatóságnak, hogy az ételbárjukban mind a ked­ves, figyelmes kiszolgálás, mind az- ételek minősége és árai dicséretet érdemel­nek ...” És persze követőket is ... Varga Dezső 19-re hívja össze. Az októbe­ri küldöttközgyűlés elé ter­jesztendő témák közül az intéző bizottság kiemelten foglalkozott az oktatás, kép­zés és továbbképzés, vala­mint a propagandamunka megyei eredményeivel, fel­adataival. Ezeknek sorában nagy jelentőségű a csongrádi szakiskola felügyeletével Szarvason, a DATE főiskolai kara mellett indított vadász- képzés. Az elmúlt tanévben beiskolázott 32 tanuló a fő­iskolán vesz részt az elméle- , ti és a Csabacsüdi Bemutató Vadgazdaságban a gyakorlati foglalkozásokon, szakmun­kásvizsgát pedig két év után tehetnek. Az intéző bizottság ugyan­ezen az ülésén összegezte azokat az észrevételeket és javaslatokat, amelyekkel az országos vadászati és vad­gazdálkodási távlati fejlesz­tési irányelvek kialakításá­hoz járulnak hozzá a Békés megyei vadászok. Az összeg­zést követően az IB-ülés résztvevői az ellenőrző bi­zottságok és a megyei inté­ző bizottság munkáját érté­kel te, meghallgatta az ifjúsá­gi bizottság ötéves munká­járól szóló tájékoztatót, majd kitüntetések átadására került sor. Ez alkalommal kapta meg a Nimród Vadászérmet Széles Ferenc gyulai, dr. Szabados Mihály körösladá- nyi, Vincze Endre gyomai és Rákos Zoltán szarvasi va­dász.- v. j. ­Tizenkétféle illatú desodort készítenek a KHV 2. sz. gyár­egységében. Havonta kétmillió-kétszázezer palackot töltenek, ebből külföldre is szállítanak. A képen: András Károlyné töltőgépsor-kezelő a desodorospalackok töltése közben (MTI-fotó — Cser István felvétele — KS) Négyen kaptak Nimród Vadászérmet

Next

/
Thumbnails
Contents