Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-06 / 208. szám
< 1979. szeptember 6., csütörtök Emlék Öveges tanár úrról A színház mindig a közönségért volt Keveseknek, adatik meg, hogy már megjelenésük pillanatában rokonszenvet, sze- retetet, szinte feltétel nélküli baráti fogadtatást tudjanak a másikból elővarázsolni. Hogy minden szem, minden tekintet egyből az övék legyen. S főleg akkor, ha ezt a személyes találkozást egy technikai eszköz, a televízió adása hozza létre. öveges tanár úr egy volt a kevesek közül. Fájó leírni azt, hogy „volt”. Hiszen tudásunk egy jókora hányadát köszönhetjük neki. Azt a hányadot, amely sokszor jelentősebb* az ismeretnél is. Hiszen a mindannyiunk által ismert sorozatával az érdeklődés kincsét adta át nekünk. A számtalanszor megismételt tévésorozatát néző-százezrek, gyerek- és felnőtt- milliók látták. A Magyar A magyar kultúrának mindig voltak nagy, korszakos tanárai, kik a kort megértve, a korhoz igazítva építették a szellem bejárható útjait. Keresztury Dezső közülük való volt. Költő, irodalomtörténész, kritikus, de mindenekelőtt az örök, mindeneket tanító. Volt szerkesztő — 1937— 1944-ig a Pester Lloyd kulturális Szerkesztője —, volt miniszter — 45—47-ig vallás és közoktatásügyi —, könyvtárvezető, az Akadémia fő- könyvtárosa, majd a Széchenyi Könyvtár színházi gyűjteményének osztályvezetője. De persze valamilyen formában mindig tanított. így vall önmagáról: „Elhatározásom, hogy tanár leszek, nagy konsternációt váltott ki családomból... Megval-, lom engem nem a tanítás gyakorlata, hanem a tanulás vágya vonzott; az irodalom, a történelem, a lélektan: az ember dolgai. Talán túlságosan is sok minden érdekelt.” 1927-ben szerezte meg a magyar—német szakos tanári diplomát. Tanul a bécsi egyetemen, tagja az Eötvös- • kollégiumnak. 1929-től hét éven át a berlini egyetem magyar lektora. Mikor hazajön, az Eötvös-kollégiumban a magyar irodalom tanára. 45-től egyetemi magántanár és ugyanettől 1948-ig az Eötvös-kollégium igazgatója. A Nyugat második nemzedékéhez szokás számítani. De nem jellemző rá ez a besorolás. önálló egyéniség, gondolkodó költő, analizáló és értelmező kritikus. Horváth János nyomdokaiba lépve az ismertet, új oldaláról megközelítő irodalom- történész. Elmélyültség, árnyalt fogalmazás, az anyagra vonatkozó másodlagos körülmények pontos feltárá- ; sa, szerepük és értelmük i megvilágítása — ez jellem- i zi tanulmányait. Ezek az al- j kotó gondolkodás folyamatát : képező esszék pedig mindig | kötve vannak születésük ;| idejéhez — miközben tiszte- j| li a tárgyat, nem aktualizál ]: erőszakosan, csak szenvedő- ;| lyesen érdekli a jelen. „Nem : a távoli célok hanem inkább i; a közeli feladatok.” Ponto- ji san fogalmazva adta .át i: alapvető esztétikai igazság- | ként tanítványainak Kant :: tételének — „Szép az, ami ; érdek nélkül tetszik” — an- : titézisét. A szépség „Csak ;| akkor él, ha jelentése van. ha törődnek'vele, ha él-:; ményt vált ki, ha része az j \ emberi életnek. Kant híres : meghatározásának éppen az | | ellenkezője igaz: érdek — pontosabban: érdekeltség, || megérintettség, ha tetszik: : szenvedély — nélkül nincs ;; szépség”. I: Televíziónak talán nem is volt sem előtte, sem azóta ilyen népszerű, ennyire magával ragadó, élményt nyújtó műsora. Amely így, ekép- pen tanított, vonzott és adott, öveges Józsefnek köszönhetően. A szifonpatron-rakéta, a vízcsap-atommag, a hangra pattanó Heki kutya emlékét valahogy mindannyian magunkban hordozzuk. A száraz, nem egyszer barátságtalan fizikai törvényszerűségek tárházát ő tárta fel számunkra. Ha bármihez nyúlunk a lakás konyhájában, kertjében, a tárgyak őt idézik. A vékony keretes szemüveget, a feltartott mutatóujjat, a sajátos hanghordozást. Tanítónktól, tanárunktól búcsúzunk. Szegényebbek lettünk, mert meghalt. Többek lettünk, mert kedves szava, értelme és okossága tanított. (-N-) Ifjúkori verseit elégette. Pedig a költészet lényeges eleme életének. És nemcsak mint tudós értője Arany, Petőfi, Berzsenyi, Babits lírájának, hanem úgy is mint alkotó. Hol érzékeny, tollpihe rebbenésű lírai dal, hol epikus szélességű, tapasztalat-ismeret hordalékot hordozó ekloga fut ki tolla afól.' Szereti a kötött formákat, de a közlendő, a primer lírai élmény a fontos, nem a formai játék. így mindig egyszerűnek tűnik a Keresz- tury-vers szerkezet, mert világos, az élményt azonnal azonosítja az olvasó. De ez az egyszerűség: természetesség. A lényeget tudó, magától értetődősége. Nem is olyan régen — két éve sincs — a Gyulai Várszínház nagy sikerrel mutatta be „Nehéz méltóság” címen Zrínyi-drámáját — a televízió jóvoltából az egész ország láthatta. Bizonyságául változó teremtő kedvének. „Én mindig azt igyekeztem legjobb tudásom és erőm szerint elvégezni, amire úgy éreztem, kötelességem volt vállalkozni” — vallotta magáról akkor is, és ehhez kívánunk neki sok erőt, egészséget mindnyájunk gyönyörűségére és hasznára. Szalohtay Mihály Minden színi évadot várakozás előz meg; a közönség új élményekre vágyik, a társulat új munkára készül, s a kettő majd találkozik, amikor a színpad és a nézőtér szembesül egymással. A békéscsabai Jókai Színház idén százéves épületében erre folyik a készülődés. Négy próbatáblán függ kint a szerep- osztás. — Hamarabb indult a színházi gépezet — mondja Jur- ka László igazgató. —■ Mindenki dolgozik. Nyugodt, kiegyensúlyozottabb, kevésbé megterhelt munkát szeretnénk, s nem olyan zsúfolt évadvéget, mint az előző volt, amikor már egyébként is a fáradtság jelei mutatkoztak. Most az első próba már augusztus végén megvolt. A tájolást kezdjük először, mégpedig a tavalyi utolsó bemutatónkkal, a Canterbury mesékkel, részben új szereposztásban a személycserék miatt. Jól bevált szokás szerint a Gyermekszínház első darabja — a Csipkerózsika — is először vidéki körútra indul, s csak aztán jön be a nagy színpadra. — Ezek szerint a megszokottól semmiben sem térnek el? — De igen. Gyurkó László darabja, a Szerelmem Elektra bérleten kívül megy majd és egyben mozgó produkciónak szánjuk. Mint kamaradarab kisebb színpadra is alkalmas, s ezért olyan városokba tudjuk elvinni, ahol bár kisebb a játéktér, de a színpadi feltételek biztosítva vannak. — Ha hivatalosan jubileumi ünnepség nem is lesz, azért az önálló társulat negyedszázados működése esemény a színház és a közönség életében. Mi utal erre? Tamás Béla, a békéscsabai 4—8-as számú általános iskola igazgatója a tanévnyitóünnepségen egyebek közt arról is tájékoztatást ád, hogy az oktatás, nevelés körülményei örvendetesen javultak. A központi iskolában négygyei bővült a tantermek száma, ezért minden felső tagozatos osztálynak is tudnak helyet biztosítani. A kihelyezett osztályok tehát megszűntek. A termek világosak, egészségesek, esztétikusak. A — Az október 5-én bemutatásra kerülő — tehát az évadnyitó — darab: Az aranyember. Névadónk és az akkori társulat előtt tisztelgünk ezzel a mindig nagy sikerű Jókai-regény átdolgozással, amivel annak idején megnyitotta kapuit az állandó békéscsabai színház. Egyben jó alkalom is a társulat régi és új tagjainak a közös munkára, s a jó közösség mielőbbi kialakítására. — Az utóbbi években nagy mozgás volt az együttesben. Sokan mentek és sokan jöttek. Nem kellene most már az állandóságra törekedni, ami természetesen nem zárja ki azt, hogy egy-két színész cserélődik? — Ez az erőteljes mozgás nemcsak ránk jellemző, hanem országos jelenség, főleg az idén. Nálunk szükség- szerű volt a változás. Egyes szerepkört többen is be tudtak tölteni, másokra pedig megfelelő színészben hiány volt. Szerencsére rendelkeztünk egy törzsgárdával — ez meg is van —, s e köré kellett a társulatot szervezni. Igaz, hogy két év óta a nagy létszámú új tagokból tovább folyt a mozgás, de akik itt maradtak közülük, azok tovább erősítették a társulatot. — Úgy látja tehát, hogy most már eljött az állandóság ideje? — Azt hiszem, a mostani szerződésekkel a nagy társulatszervezési időszak lezárult, eztán már csak a mindig előforduló, a természetes mozgással — nyugdíj stb. — kell számolni. Az új tagok egyébként többfelől jöttek. Homoki Magdolna Szegedről, Forgács Tibor Kecskemétről, Vennes Emmi és Barsy Géza Győrből, Varsa Mátyás Szolnokról például. felszerelések egy része új. Helyesen állapítja meg: „Remélem, hogy nemcsak az oktató munkát teszi könnyebbé és eredményesebbé, hanem a nevelő munkát is, mert a környezet esztétikája nagyon fontos nevelési tényező.” De nézzünk csak szét az iskolában: mi változott meg a nyári szünidőben? A felújítás lényegében költségvetési keretből történt. Ebből épült részben a sportpálya is, amit jelentős érté— Dramaturgot eddig csak félállásban tudtak foglalkoztatni, s most először — Gyur- kovics Tibor személyében — van „egész emberük”. Mit várnak tőle? — Manapság egyetlen színház sem lehet meg olyan dramaturg nélkül, aki a sikeres művészi munkát meghatározó tényező ne lenne. Bár nem látványos a tevékenysége, a folyamatos, gondos előkészítő munkában oroszlánrésze van. Mi erre számítunk, s ezen belül több kortárs magyar szerző művének színpadra segítésére. — A tavalyi évad a közönség szerint csak a vége felé színesedett meg. Az új műsorterv mit igér? — Változatosságot. Ez már látszik a beszélgetésünk elején említett darabokból is. Színre kerül még egy szovjet szerző, Alexandr Kopkov komédiája, Az arany elefánt; egy román lírai játék, a Névtelen csillag, s Machiavellitől a közismert Mandragora zenés feldolgozásban. Magyarországi ősbemutató kettő lesz. Az egyik az amerikai Bethencourt vígjátéka, címe Az a nap, melyen a pápát elrabolták, a másik pedig Ko- lin Péter díjnyertes darabja, az Unalmia, amely ugyan mesedarab, de a felnőttek is érthetnek belőle. Majd Oscar Strauss operettjével, a Varázskeringővei zárul a szezon. Az előzetes műsortervben szerepelt a Koldusopera is, de a Brecht-dara- bok jogdíjügyéből kifolyólag valószínűleg mást kell beállítani helyette. A felsorolás jól mutatja törekvésünket. És a régi igazságot: úgy csináljunk színházat, hogy szórakozzon is a közönség. kú társadalmi munka és anyagi hozzájárulás egészített ki. — Ez a bitumenes ,sport- pálya — mutatja Tamás Béla — nyáron készült el. A munka lelkes patronálói a Békés megyei Víz- és Csatornamű Vállalat dolgozói voltak. A KEVIÉP jutányos áron adott anyagot. Az iskola karbantartásában, a han- gosítók felszerelésében a 611. sz. Ipari Szakmunkásképző Intézet szakoktatói és tanulói vállaltak sok munkát. A társadalmi munkából kivették még a részüket a Vídia Nagykereskedelmi Vállalat, a Hajtómű és FestékberendezéI sek Gyárának a dolgozói, valamint sok szülő is. A Lenin Tsz 30 ezer forinttal járult az iskola felszerelésének i; gyarapításához. A karbantar- tó munkákat fuvarral segí- ;; tette. A Vezetéknélküli és Távközlési Üzemegység dol- l gozói az iskola audiovizuális ? eszközeit folyamatosan kar- ;; bantartja. A sokfajta munká- ;: bah több más vállalat szocia- !; lista brigádja, KlSZ-alap- ; szervezete is közreműködött. : Sokat jelentett, hogy a tan- j! termek kialakítási tervét a 1; Békés ^negyei Tanácsi Terii vező Vállalat dolgozói társadalmi munkában készítették el — sorolja az iskola igazgatója. A költségvetési keretből biztosított összeg a társadalmi hozzájárulással jelentősen elősegítette az iskola fejlesztését. A tanév zavartalanul kezdődhetett. Az utcai épületnek a külső’ vakolása még hátra van, ami a városi tanács költségvetési üzemének a feladata. A Lenin Szocialista Brigád dolgozik itt. Szarvas Mihály, a brigád vezetője kijelenti: — Három hét alatt befejezzük a munkát. Az üzem és a brigád eddigi munkája alapján nincs senkinek oka kételkedni ebben. ‘ Pásztor Béla r Életutak Néha arra gondolok, milyen különös kalandokba keveredhetnének a képzeletünkben élő hősök, ha sikerülne őket összeismertetnünk egymással. Ha például a Döb- rögi megbüntetésére készülődő Lúdas Matyi cimboraság- ra lépne mondjuk Toldi Miklóssal, meg Kukorica Jancsival, s egy-egy verést átengedne újdonsült komáinak. Nemcsak a -beste földesúr csodálkozva a népfrontpolitika korai csíráján, de hőseink is értékes tanulságokat lelnének a játékos tapasztalatcserén. Ám, hogy valamivel komolyabbra fordítsam a szót, elmondom, nemcsak tréfás ötletnek szánom az efféle összejöveteleket. Még klasszikus irodalmi hősök se szükségesek ahhoz, hogy gondolatban megszervezzünk hasonló találkozásokat. Legutóbb például a Rádiószínház két egymást követő estén történt bemutatói után gondoltam arra, milyen érdekes lenne, ha a megismert szereplők egymással is vitát kezdenének az élet dolgairól, az emberi kiteljesedés, az előrejutás — ha úgy tetszik: az érvényesülés — lehetőségeiről. Nem véletlen, hogy éppen rádiószínházi hősöket szeretnék megismertetni egymással, hiszen az elmúlt péntek és szombat este bemutatott alakok mai életünk szereplői, egy-egy nemzedék képviselői, akik számot vetnek önmagukkal, s közben hasonló ívású társaik eredményeivel is szembe kell nézniük. Az egyik hős, Babicz Ferenc — Maráz László, Az út című dokumentumjátékának a szereplője — a II. világháború idején élte gyerekkorát, a „fényes szellők” sodró lendülete segítette pályakezdését, a tsz-szervezések embert próbáló harcai szilárdították jellemét, s napjaink valósága hozta meg számára az alkotó munka lehetőségeit. A másik rádiószínházi bemutató — Gáli István, A Nagy Kaland című hangjáfékának hősek — Colos és a Direktor, a hatvanas évek világot megváltani akaró ifjúságának képviselői. Szívem szerint bekapcsolnám a párbeszédbe a vasárnap délután sugárzott a S holnap újra, meg újra ... című műsor nyugtalan, mindig újat akaró, igaza mellett végletekig kiálló forgácsoló szakmunkását, ám az ő figurája a beszélgetés során any- nyira elhalványodott, hogy az elképzelt vitában feltehetően ugyanazokat az általánosságokat ismételné, amelyek eredeti jelentkezésekor is üresen kopogtak. (Ezúttal is bebizonyosodott: a jó riport egyik titka, hogy ne a riporter mondja el azokat az igazságokat, amelyeket a riportalanytól szeretnénk hallani.) Két rádióműsor szereplőit lehetne tehát megismertetni egymással. Két nemzedék képviselőit, másfajta embereket, más vágyak, más eredmények, különböző kudarcok viselőit. Bizonyára tanulságos diskurzus alakulna ki köztük, s ha az életükben elért eredményekre terelődne a szó, elkerülhetetlen lenne köztük a véleménykülönbség. Jó volna titkon kihallgatni az elképzelt vitát, s különösen odafigyelni akkor, amikor a „sikerember” arról beszélne', miféle ellenállásokat legyőzve vezetett az út a teljesebb élethez. S ha az elfecsérelt sorsú, koravén ifjabbak a tovatűnt illúziókról szellemes- kednének, szemükbe kéne mondani: talán nem feltétlenül szükségesek az inakat szaggató akadályok, hiszen ha megfelelő belső tartással igyekszünk céljaink felé, a kevésbé göröngyös utak is sikeresek lehetnek. (Andódy) A debreceni Csokonai Színház műemlék épületét felújítják. A mór—bizánci stílusú szín- |: ház 1861-től 1865-ig épült, Skalnitzky Antal tervei alapján. A száztizennégy éves műemlék épület erősen elavult és megrongálódott, most teljesen felújítják. Az építőipari munkák elő- : -eláthatóan 1981. december 1-ig befejeződnek és a felújított műemlék épület ismét otthont ; ad a Csokonai Színház társulatának (MTI-fotó — Oláh Tibor felvétele — KS) i y Köszöntő Keresztury Dezső 75. születésnapján Vass Márta Milyen most az iskola?
