Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-28 / 227. szám

1979. szeptember 28., péntek Békéscsaba, Május 1. Termelőszövetkezet Minden út a meliorációhoz vezet A sátorozás, vagyis a kenderkóró szárítása még ma is nehéz munka Sátorozók Sarkadon A korábban veszteségekkel küszködő békéscsabai Május 1. Tsz immár két éve pozitív pénzügyi mérleggel dicseked­het. Minek köszönhető ez, ho­gyan sikerült nyereségessé tenni gazdálkodásukat? — erről beszélgettünk Farkas Miklóssal, a szövetkezet elnö­kével. ♦ — A gyenge talajadottságú gazdaságok közé tartozik a mienk — indítja a beszélge­tést az elnök. — Már régeb­ben keresték a szakemberek a kiutat a belvíz okozta ne­hézségekből. Külön szeren­cse, hogy közgazdasági adott­ságaink kedvezőek, hiszen Békéscsaba közelében gazdál­kodunk, a konzervgyár, a hűtőház számít termékeink­re. Ráadásul régi hagyomá­nya van a környéken a ker­tészkedésnek. Ebből adódott a gondolat, hogy zöldségter­mesztéssel foglalkozzunk. Ehhez azonban jó, szerves anyagban dús földekre van szükség. Másik nagy lehető­ségünk a zöldtakarmány-ter- mesztés, és az erre alapozott szarvasmarhatartás, tejter­melés. Négy éve rendeltük meg a csabai AGROBER-től az első meliorációs tervekét, mert az elképzeléseinket csak a melioráció segítségé­vel alapozhattuk meg. — Akkoriban nemigen vol­tak bővében az anyagiak­nak ... — Igaz, úgy kezdtünk hoz­zá a munkához, hogy nem volt meg a keret. Volt vi­szont elvi támogatónk. Elő­ször a megyei pártbizottság biztosított egyetértéséről, az­után sorra megkaptuk az anyagi hozzájárulásokat is. Besegített a 40 milliós beru­házásba a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium műszaki-fejlesztési főosztá­lya, a megyei tanács, a BA- GE és mi is igyekeztünk egy majdnem tízmilliós keretet létrehozni. Az első ütemben 150 hektárt melioráltunk, az idén majdnem 700-at. Jövőre 2 ezer hektáron — területünk felén — végzünk a munkák­kal. — Hogyan tudták ezt a je­lentős saját erőt előteremte­ni? A Szarvasi Öntözéses Ku­tató Intézet (ÖKI) 40 millió forint költséggel olyan üze­met létesített, amelyben a nagy értékű vetőmagvakat szárítják, osztályozzák, cso­magolják. Kukoricaszárító már 3 éve készült, a többi magvakhoz a szárító, vala­mint a tisztító, az osztályozó és a csomagoló üzembe he­lyezésére hamarosan sor ke­rül. A gépeket, berendezése­ket angol, amerikai és ka­nadai cégektől vásárolták, hazai gyártmányúak a szárí­tóberendezések és a szállító­sorok. Az üzem sokféle kismeny- nyiségű (fű, rizs, kukorica, lucerna, cirok stb.) mag fel­dolgozására alkalmas. Ki­mondottan kutatók számára készült. — Régi rajzokból tudom, hogy már több éve kezdő­dött a tervezés. Közben nem­egyszer változott a technoló­gia. A költségvetést kétszer kellett módosítani — mond­ja Velenta Ferenc, a SZÖV- TERV technológiai tervezője, aki éppen művezetésre érke­zett ide. — Hol tart a szerelés? — kérdezem. — Az épület kész, a tech­nológiai szerelés a befejezés­hez közeledik. — Milyen vállalatok, üze­mek vettek részt a kivitele­zésben? — Kihasználtuk és hasz­náljuk a közgazdasági sza­bályzókat. Csak néhány pél­dát említek. A zöldségter­mesztéssel 27 milliós terme­lési értéket értünk el, erre kaptunk majdnem 3 millió állami támogatást. A tejter­melésünket 32 százalékkal növeltük, ez újabb kedvez­ményekhez juttatott. Nem di­csekvés, de valóban nőtt a munka hatékonysága. Tavaly például az állattenyészté­sünk, azonos költséggel 17 millióval több értéket ter­melt, mint egy évvel koráb­ban. Alaposan szétnéztünk, hogy valóban kihasználjuk az adottságainkat. Így tavaly, 87 ezer forintos beruházással — régi elemek felhasználásá­val — kacsahizlalásba kezd­tünk. Két idős asszony 15 millió forint értékű hízott kacsát nevelt fel. — Miként jellemezné a meliorációs munkákat? — Legjellemzőbb a komp­lexitásra való törekvésünk. Nagyüzemi táblákat alakítot­tunk ki a nagy táblákból. Ezt úgy kell érteni, hogy vízelve­zetés, minőség szempontjából is egységessé tettük a táblá­kat. Így már nagy gépekkel is gazdaságosan, egy időben művelhetők. Nálunk a fésűs alagcsövezés bizonyult jó vízelvezetési módszernek. Sű­rűn, harminc méterenként el­helyezett csövek vezetik el a káros talajvizeket. Drága megoldás, de területünkön csak ez a rendszer a bizton­ságos. Nagy előny az is, hogy szükség esetén vissza tudjuk vezetni a vizet a táblára, te­hát mindig megfelelő a nö­vények vízellátása. Elvégez­tük a szükséges talajjavítást, cukorgyári mésziszappal, az altalajlazítások most is foly­nak. Átlagosan 20 ezer forin­tot fordítunk egy hektárnyi terület rendbehozatalára. — Mit tesznek, hogy minél előbb megtérüljön ez az ösz- szeg? — Először számolni kezd­tünk. Világossá vált, .hogy csak olyan növényt termeszt­hetünk, ami legalább 20—30 ezer forint bruttó árbevételt biztosít. Ha egy üzem erre nem képes, ne válassza ezt a drága vízelvezetési eljárást. Mi még azt is luxusnak tar­tanánk, ha például egy táb­lán a zöldborsó egyedüli ter­mő növény lenne. Annak el­— Az építkezést a kondo- rosi Egyesült Tsz építőrész­lege vállalta. Jól dolgozott. A villanyszerelési munkákra a Békés megyei Állami Épí­tőipari Vállalat kapott meg­bízatást. Dicséret illeti Fá­bián Lajos villanyszerelő bri­gádját és Benkó János mű­vezetőt. Igen eredményesen dolgozott a Gyár- és Gép­szerelő Vállalat és elfogad­ható az Orosházi ÉKKSZÖV munkája is — tájékoztat dr. Hetényi Ernőné, az ÖKI be­ruházási előadója. — A dollárért vásárolt gé­pek, berendezések sajnos 3 éve álltak — mondja dr. Kiss Károly, az ÖKI igazga­tója. — Kifizetődő-e a csupán kutatási célra ilyen üzemet létrehozni és fenntartani? — érdeklődöm. — Véleményem szerint igen. Olyan vetőmagvakkal kísérletezünk, amelyek né­hány év után nagy értékű, köztermesztésre alkalmas fajtákká válnak. A befekte­tett 40 millió forint ilyen mó­don hamar megtérülhet. — Másnak nem vállal munkát az üzem? — A Szarvasi Állami Tan­gazdaságban termelt hibrid vetőmagot is itt készítik majd ki. — Érdeke-e az ÖKI-nek, lenére, hogy a termésátlaga meliorált táblán 14—27 má­zsás átlagról 40—50 mázsára nőtt. A zöldborsó után zöld­babot vetünk vagy karfiolt, ezzel a kettős termesztéssel 50—60 ezer forint hektáran- kénti bruttó árbevételre te­szünk szert. Ez az összeg ga­rantálja a megtérülést. A Békéscsaba és Környéke Ag­ráripari Egyesülés és a hű­tőház támogatásával a svéd Findus céggel kooperálva zöldbabfajta-kísérleteket folytatunk. Az idén 640 hek­táron termeltünk babot, s ezzel Európa legnagyobb zöldbabtermelő gazdaságává váltunk. A borsó másik haszna, hogy szalmáját fel­etetjük a tehenekkel, s mi lucernánkat lisztté dolgozva eladjuk. Ez is jó jövedelmet hoz. — Nagyon megfogják a pénzt... — Természetes, hiszen min­den a nyereség növelésére ösztönöz,. S hogy ilyen jól si­kerül, az mind a meli­orációra vezethető vissza. A gazdálkodás alapja a nö­vénytermesztés. Ha ennek megteremtettük a termelési biztonságát, megalapozzuk az állattenyésztésünket is. A két alaptevékenység együtt — ha jól csináljuk — jövedelmező­vé teszi a gazdaságot. És mint látható, igyekszünk jól csinálni. — Ezzel biztosítják a pénzt a területek további karban­tartásához is... — Már most megvásárol­tuk a szükséges felszerelése­ket, szakemberünk is van, aki a munkákat irányítja. A megteremtett pénzügyi ala­pot, ami a fenntartásra, kar­bantartásra szolgál, céljának megfelelően használjuk fel. És ez nagyon fontos. A kar­bantartási alap jogszabály szerint felhasználható veszte­ségek rendezésére. Sok szö­vetkezet él ezzel a lehetőség­gel. A pénzhiány miatt nem gondozott vízelvezetési rend­szerek egy idő után tönkre­mennek. Hiába adták ki te­hát a nagy pénzt a meliorá­cióra. A kevés híján tönkre­megy a nagyberuházás. Mi nem fogunk ilyet tenni, hi­szen tudjuk, hogy a tovább­fejlődés alapjától fosztanánk meg a szövetkezetét. Ez pe­dig megengedhetetlen. M. Szabó Zsuzsa hogy bevételre, illetve nye­reségre tegyen szert? — A költségvetésen felüli összegből növelhető a terme­lőmunkások bére és a kuta­tó kapacitás. Az ÖKI eddigi kutatási eredményei kimagaslóak. Is­mert egyebek között a rövid tenyészidejű 363-as és a kö­zéphosszú tenyészidejű 473- as kukorica. Magyarországon 50 százalékban szarvasi rizst termesztenek, a fűmagvak pedig nagyrészt innen szár­maznak. Az öntözési és víz­gazdálkodási kutatások euró­pai viszonylatban elismer­tek. A további munkát segíti elő az új üzem. Kár azon­ban, hogy még mindig áll­nak a dollárokon vett gépek, mert — mint ahogy Kocsis János, az AGROKER létesít­ményfelelősétől megtudom — szeptember 19-én meghiúsult a technológiai szerelési mun­kák műszaki átadása, átvé­tele. A gépeket, berendezé­seket a Gyár- és Gépszerelő Vállalat szerelői nem tudták működésbe helyezni. Az újabb átadás-átvételi kísérletre októberben kerül sor, amelyen egy amerikai szerelő is jelen lesz. Kocsis János véleménye szerint úgy tűnik, nem lesz hiba. Ne is legyen! Végre termeljenek a drága gépek! Az ókori leletek arra utal­nak, hogy már az időszá­mításunk előtti évezredek­ben ismerték a kendert. Egyik legrégibb kultúrnövé­nyünk Közép-Ázsiából ter­jedt el, s az óegyiptomiak időszámításunk előtt a 16. században már termesztették. Őshazájában nem a rostjá­ért, hanem magjáért termel­ték, amiből kábítószert ké­szítettek. Az óegyiptomiak először a piramisok építéséhez hasz­nálták a kenderből készült kötelet: miután a követ rá­erősítették, kifeszítették, majd locsolták a kötelet. A gyors zsugorodás húzta előre a roppant terhet. Az európai elterjedést követően a ha­zai textilipar alapanyaga lett, de továbbra is készítet­tek belőle köteleket, hálókat, zsinegeket. Hazánkban alig egy évszá­zaddal ezelőtt még szinte va­lamennyi faluban kezdetle­ges módszerekkel termesz­tették, rostjából elsősorban ruhaanyagot készítettek. Az uradalmak a kenderterme­lésre szinte minden család­nak adtak földet, számos te­lepülés egy-egy részét még ma is kenderföldeknek, ken- deráztatónak neveznek. * * * Hol is tart ma a hazai kendertermesztés ? Ami a valóságot illeti: ro­hamosan csökkent a vetés- területe, ennek ellenére Eu­rópában hazánk vezető he­lyet foglal el. Az 1950-es években országosan mint­egy 30 ezer hektáron ter­mesztették e növényt, az idén mintegy 10 ezer hek­tárra tehető területe, mely­ből több mint 2000 hektár Békésben adott termést. Egyébként Európa legna­gyobb kendertermelője a Szovjetunió — mögötte a második helyen Magyaror­szág következik. Békés me­gye kendertermelésének je­lentős részét Sarkadon, a Kenderfonó és Szövőipari Vállalat kenderfo'nó gyárá­nak telepén dolgozzák fel. — Az elmúlt két-három évben, elsősorban a divat változása révén ismét előtér­be kerültek a tiszta fonal­ból készült termékek, így napjainkban úgymond má­sodik reneszánszát éli a ken­dertermelés. A korábbi évek­ben a környező országokban a hazainál jobban visszaesett a kendertermesztés, s ez a hazai feldolgozáson túl ma már jó exportlehetőséget is jelent — magyarázza Varga József főművezető. — Mi készül a kenderből? — Főként az úgynevezett műszaki cikkek, így zsák­anyag, zsineg, ponyva, tömlő, ipari szigetelő, kötél és zsi­neg. Az utóbbi években új­ra keresett cikk a kendertö­rülköző, a konyharuha, az abrosz — mondja Jakó Ist­ván telepvezető. Varga Jó­zsef még megtoldja: — Termékeink eljutnak az öt földrész csaknem félszáz országába. Azt viszont kevesen tud­ják, hogy egy ipari üzem mezőgazdasági termelési rendszer gesztora. Hogy is van ez? — fordulok Jakó Istvánhoz. — Az 1970-es évek elejé­re annyira visszazuhant a kendertermesztés, hogy már veszélyeztette a feldolgozást. Kerestük a kiutat, így jött létre a Szegedi Kenderter­mesztési Rendszer. A kény­szer vitt rá bennünket, hogy 43 termelő gazdasággal 6500 hektáron megalakítsuk a rendszert. Életre hívásával javult helyzetünk, alapanyag­ellátásunk megoldódott, sőt most már exportálunk is kendert. Ezekre a napokra esik . a kenderbetakarítás dandárja. A sarkadi gyárban az idén 6700 tonna termés átvételére számítanak. A termelők és a Volán járművei szállítják a kévébe kötött növényt, na­ponta 200 tonnányit. Ebből a vésztői Körösmenti Tsz egy­maga 120—130 tonnát fuva­roz be. Az átvevők szerint az idén nagyon jó a kender mi­nősége, ami azt jelent: szép hosszú, a kedvező átmérő jellemzi a kórót, s jól ke­zelhető. Az eddig beszállí­tott termés 83—84 százaléka első osztályú minősítést ka­pott. * * * A hatalmas, több tízhektá­ros gyárterületen katonás sorban, ház nagyságú ken­derkazlak sorakoznak. Az autódaru előtt megrakott járművek várakoznak, hogy megszabaduljanak terhűk­től. — Néhány évvel ezelőtt egy teherautó lerakásán két órát töltött 6 ember. Abban az időben 40—50 kazlazó dol­gozott itt. A gépesítés nagy segítséget jelent: ma 12-en dolgoznak a kazlazáson, egy- egy járművet alig negyedóra alatt lepakolnak — mondja Varga József. Persze amit le­hetett gépesítettek, de még mindig vannak olyan mun­kák, amik nem gépesíthetők. Ilyen a sátorozás, vagyis a kóró szárítása. A tápcsator­na melletti földúton bokáig érő porban haladunk. Ahogy közeledünk az áztatókhoz, úgy egyre erősebben érezni az áztatóvíz poshadt szagát. — Aki több mint 20 éve itt dolgozik, az már meg­szokta — fogad Kovács Im­re, s csuklóját nyújtja kéz­fogásra. — Büdös is, piszkos is, nehéz is... A termelés technológiája sokat változott, a nyers ken­der feldolgozásának az alap­ja viszont még ma is a régi. — Gyermekkoromban apá- mék termesztettek kendert — emlékszik vissza Juhász Sán­dor brigádvezető. — A ter­mést az áztatóban lekaróz- tuk, hogy a víz el ne sodor­ja, majd földdel leterheltük. Amikor már két-három hé­tig ázott a kóró, akkor ki­szedtük, hazavittük, megszá­rítottuk, majd kézi törővei megtörtük. Ezután édes­anyám megfonta. — Milyen ma a kenderáz- tatás? — Az alaptechnológia ugyan­az, mint régen, de már gé­pesített. A múltban az ázta- tóból kézzel rakták a kévé­ket a partra, ma pedig 10— 14 napos ázás után daru emeli ki a kórót az áztató- ból. A sátorozást ma is kéz­zel végezzük, mint hajdan dédapáink — mondja Mol­nár László. Közben megtu­dom azt is, hogy évek óta visszatérő gondjuk a lét­számhiány. A fiatalok nem nagyon vállalják ezt a ne­héz munkát. Matus Gábor a kivételek egyike. — Fiatal vagyok, erőm van, a családomnak most akarom megteremteni a ké­nyelmet. Aki itt melózik, an­nak havonta összejön a 6—7000 ezer forintja. — A Gábor tanult ember... — szólal meg valaki a kórók közül. — Két szakmám van, és érettségivel is rendelkezem. Én 3000 forintért nem ülök be az irodába. Nem szégyen a munka, csak kellemetlen. Különösen akkor, ha sok van belőle — nevetnek föl. Az elmúlt években válto­zott a kender termesztési technológiája. A gazdaságok­ban gépek segítenek a be­takarításban. Az utóbbi idő­ben pedig már a hulladékot is hasznosítják: a fás ké­regből, vagyis a pozdorjá- ból Komádiban a bútor­ipar számára készítenek le­mezt. Így aztán ma már a kender minden egyes porci- kájából hasznos termék ké­szül. Kép, szöveg: Szekeres András Termeljenek a gépek! Pásztor Béla A kazlazást már gépesítették, alig negyedóra alatt ürítenek le egy pótkocsit

Next

/
Thumbnails
Contents