Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-26 / 225. szám
BÉKÉS MEGYEI Világ proletárjai, egyesüljetek! NÉPÚJSÁG fl MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ÉS fl MEGYEI TANÁCS LAPJA 1979. SZEPTEMBER 26., SZERDA Ára: 1,20 forint XXXIV. ÉVFOLYAM, 225. SZÁM Mai számunk tartalmából Andrej Gromiko felszólalása az ENSZ közgyűlésén 2. oldal Nemzeti és nemzetközi viszony a kultúrában 6. oldal Tiszta forrásból 6. oldal Budapest hívja vidéket 7. oldal Kommunista aktívát tartottak kedden a csepeli sportcsarnokban a főváros kommunistáinak legfontosabb tennivalóiról, az MSZMP közelgő, XII. kongresszusa eredményes előkészítésének budapesti feladatairól. A tanácskozáson több mint 800-an képviselték a főváros párt-, állami, társadalmi és tömegszervezeteit, az iparvállalatokat, a minisztériumokat és főhatóságokat. Ott voltak közöttük a legkülönbözőbb területek munkásai és irányítói, a szocialista brigádok vezetői, a tudományok, a művészetek művelői. Részt vettek a kommunista aktíván és az elnökségben foglaltak helyet: Kádár János, az MSZMP Központi Bizottságának első titkára, Cservenka Ferencné, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a Pest megyei pártbizottság első titkára, Baranyi Tibor, az MSZMP KB párt- és tömeg szervezetek osztályának Méhes Lajos beszéde vezetője; a budapesti párt-végrehajtóbizottság tagjai, a Szakszervezetek Budapesti 'tanácsának, a Hazafias Népfront és a KISZ budapesti bizottságának vezetői, továbbá Véghelyi Andor, a XXI. kerületi pártbizottság első titkára ép Ernszt Antal, a Csepel Vas- és Fémművek pártbizottságának első titkára. A tanácskozást, amelyen pártunk Központi Bizottságának a kongresszus összehívásáról szóló határozata szellemében tekintették át a politikai, a gazdasági, a társadalmi és a kulturális élet területén megoldásra váró feladatokat, Somogyi Sándor, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság titkára nyitotta meg. Ezután Méhes Lajos, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a budapesti pártbizottság első titkára mondott beszédet. — A kongresszusra készülés fontos eleme, a pártszervezetek minden szintjén, a számvetés, a vezető testületek beszámolása — hangsúlyozta elöljáróban, s már a jövő évi budapesti pártértekezlet jegyében szólt a megtett út néhány jellemző vonásáról. — Meggyőződésünk, hogy van miről számot adni — folytatta. — Belpolitikai helyzetünk szilárd. Gazdasági gondjaink ellenére is jelentősek az V. ötéves terv három és fél esztendeje alatt elért eredmények. A budapestieknek különösen örvendetes minden előrelépés a város építésében, fejlesztésében. — Erőink jelentős részét a tömeges lakásépítésre, a felújításra összpontosítottuk, az elmúlt négy évben körülbelül 250 ezer fővárosi lakos költözhetett új, vagy már régebben épült, de nagyrészt összkomfortos, modern lakásokba. Városfejlesztési programunk harmonikus, fő céljaink összhangban vannak. Az új építkezések megvalósításával egyenrangú feladat; meglevő értékeink jó hasznosítása, megóvása is. Budapest lakói szeretik, magukénak érzik városukat. Százezrek tesznek, áldoznak azért, hogy több legyen a park, a játszótér, az óvoda, a bölcsőde, a sportlétesítmény. S joggal igénylik, hogy amit segítségükkel, közpénzből létrehozunk, azzal jó gazda módjára bánjunk. Szívügyünk, hogy Budapesten rend, tisztaság és közbiztonság legyen! A párt és a tömegek kapcsolata szilárd A XI. kongresszus óta Budapesten is egészségesen fejlődött a párt. Erősödött ideológiai, politikai, cselekvési egysége. Növekedett vezető szerepe, kezdeményezőkészsége, felelőssége. A főváros fejlődésében elért eredményekben, gondjaink megoldásában döntő része volt és van a pártszervezeteknek, a párttagoknak. Naponta tapasztalhatjuk, hogy a párt és a tömegek kapcsolata szilárd, kölcsönös bizalom és nyíltság jellemzi. E kapcsolat nem statikus, Méhes Lajos, az MSZMP KB tagja, a budapesti pártbizottság első titkára szólal fel egyszer és mindenkorra adott. A „szilárd” szó napi hiteléért a pártnak lankadatlanul küzdenie kell. A párt és a tömegek kapcsolatának bázisa ma is a munkásosztály vezető, szerepének érvényesülése. Erre az alapra épül a szövetségi politikának az egész nemzetet mozgásba hozó gyakorlata. így van ez a fővárosban is Legbecsesebb eredményeink közé soroljuk, hogy az értelmiség rég megszűnt útitárg lenni; azonosult a szocializmussal. Ma gyakran hallani a dolgozók részéről: „mondják meg, mit kell tenni, és rajtunk a végrehajtás nem múlik, mi készek vagyunk a cselekvésre”. Ennek az érzésnek, e hitnek a nemes igazában nem szabad kételkednünk. De tudjuk, hogy van még sok olyan kérdés is, amelynek elfogadtatásáért keményen meg kell küzdeni; például a végzett munka differenciált bérezéséért, a tervszerű munkaerőátcsoportosításért stb. Minden tevékenységünkkel segítsük: a tömegek a gyakorlatban győződjenek meg arról, hogy ebben az országban minden a dolgozó emberért van, az ő érdekét szolgálja. Méhes Lajos ezután utalt arra, hogy az idei tervek kidolgozásában és az eddigi munkában Budapesten is minden korábbinál nagyobb felelősséget és igyekezetei lehetett tapasztalni a vezetők és beosztottjaik, a párt- és a társadalmi szervek tevékenységében. Erről tanúskodnak a párt XII. kongresszusának meghirdetése után tett újabb nagyszerű munkaverseny-vállalások is. A fö út a hatékonyság növelése A budapesti vállalatok szerepe az export-import alakulásában meghatározó, hiszen az ország ipari exportjának mintegy felét ezek adják. Jó, hogy az export- orientált vállalatok dinamikusabban növelik termelésüket és a gazdaságtalanul exportáló vállalatok termelése csökken. Az importmegtakarítás tekintetében azonban különösebb javulást nem értünk el. Mindent el kell követnünk a tőkés export növeléséért és gazdaságosságának fokozásáért. Ne tévesszük azonban sohasem szem elől, amit Központi Bizottságunk többször hangsúlyozott: a szocialista országok gazdasági együttműködésének a fejlesztése, a KGST-ben kínálkozó lehetőségek jobb kihasználása meghatározó jelentőségű elért gazdasági vívmányaink megszilárdításában és gyarapításában, mai gondjaink megoldásában. Ennek tudatában ösztönzünk kezdeményező munkára Budapesten is. Eddig is tudtuk, de a mai és a várható helyzet újból arra figyelmeztet, hogy a fizetési mérleg javítása főként, a termelés frontján dől el. A fő dolog a termelés hatékonyságának növelése, a termékszerkezet átalakítása, a minőség javítása, a versenyképesség fokozása. Elengedhetetlen a gazdaságtalan tevékenység, a termelési veszteségek csökkentése. A szocialista társadalomnak az erőforrásokkal ésszerűen, takarékosan, jövőbe tekintően gazdálkodó társadalomnak kell lennie. Ez a szellem vezérelje döntéseinket, ebben a szellemben alakítsuk mindennapi munkánkat, közvéleményünket. A pártkongresszusra készülve, elért vívmányainkat védve és gyarapítva dolgozzunk ésszerűbben, gazdaságosabban, fegyelmezettebben. Ebben mindenki megtalálhatja a saját feladatát. Ma a termelés állandó harci terület. Ezen a fronton az a munkásszolidaritás vezéreljen: ha nem végzünk el valamit rendesen, azzal dolgozó társainknak okozunk kárt. Jelentős veszteségek forrása a termelés ütemtelensége, a szállítási fegyelem lazasága. E mögött sok minden meghúzódik! Döntések , és így rendelések késése, tervezési hibák, az érdekeltségi viszonyok visszásságai. A megoldáshoz határozottabb kormányzati és minisztériumi döntések, gyakorlatiasabb központi útmutatás, vezetés szükséges. Az ésszerű együttműködést azonban a vállalatok, a kutató- és tervezőintézetek közös vállalkozásainak a megteremtésével nekünk is szorgalmaznunk kell. Vannak kezdeményezések, de még nem ezek a jellemzőek. És vajon mennyi a veszteségünk abból, hogy nem akarunk egymástól tanulni? A szocializmustól idegen az a felfogás, amely szerint „az én gyáram, az én váram”, ahová mások tapasztalatainak, kezdeményezéseinek nincs bejárása. Az erők összefogására ma talán ,a legnagyobb szükség a munkaerő-gazdálkodásban van. A fővárosi becslések szerint, csökkent a Budapestre bejáró munkavállalók száma. Mindez oda vezet, hogy ma egyes műhelyekben majdnem .annyi gép áll délelőtt, mint 15 évvel ezelőtt a délutáni műszakban; sorra be kell zárni Budapesten a kis boltokat, mert nincs ^eladó, s miközben örülünk egy-egy új létesítménynek, nem tudjuk, hogyan oldjuk meg a létszámigényét, stb. De vajon csak hiány van, és ennek fordítottja, fölösleg nincsen? Mindenki tudja, hogy a munkaerőhiány csakis a jelenlegi szervezettségi színvonal mellett hiány, amely másképp, ésszerűen dolgozva legalábbis jelentősen csökkenthető lenne. Az elmúlt években a munkaerő-gazdálkodásban kialakult feszültségek és ellentmondások a fejlődés gátjává lettek. Ezért a tennivalók igen sürgetőek. Tudjuk, hogy a munkaerő-kereslet és -kínálat közötti összhang megteremtése hosszabb távú, sokoldalú együttes intézkedéseket igényel. Meggyőződésünk, hogy valamennyi főhatóság, vállalat és intézmény, Budapest és környékének összefogásával ez a feladat is megoldható. Ehhez a munkához a főváros több mint 5 ezer pártalap- szervezetének is meg kell adnia a politikai kezdeményezést, támogatást, szigorú ellenőrzést. Az utánpótlás nevelése, a fiatalokkal történő rendszeres foglalkozás, az elmúlt 8— 10 évben egyre inkább kezdi elfoglalni természetes, fontos helyét a párt, a társadalmi, az állami élet minden szférájában. Sok intézkedés született ,az ifjúság javára és azért, hogy jobban részt vehessenek sorsuk alakításában. A párttagfelvételeknél komolyan számítunk rájuk. A különböző szintű vezetők között is egyre gyakrabban találkozunk fiatalokkal. Mégis, mintha bátortalanság lenne, sokszor a kezdeményezés hiányzik, hogy még nagyobb számban vonjunk be fiatalokat a párt tagjai sorába, bízzunk meg közülük többet vezető tisztségekkel. Csak a dolgozókkal együtt A vállalatok önállóságával gyarapodott az előre tekintő gondolkodó vezetők ^száma. Az üzemi demokrácia fejlődésével erősödött a vezetőkben az a felismerés, hogy a feladatokat csak a dolgozókkal együtt lehet megoldani. Az elmúlt években a káderek fejlődésének jellemzője a hozzáértés, a vezetőkészség erősödése. A körülményekhez mindenáron való igazodás, a teljesítmények hajszolása azonban vadhajtásokat is szült. A népgazdasági és vállalati érdekek egyeztetésekor a közérdek m,a gyakran háttérbe szorul. Sokszor nehéz eldönteni itt, hol végződik a bocsánatos bűn, hol kezdődik az elvtelenség. Az elmúlt években szaporodott a minden esetre felkészült magyarázkodók, jo- gászkodók száma. Helyesen arra törekszünk, hogy nyakon csípjük és leleplezzük a hatalommal való bármilyen visszaélést. Hasonló szenvedéllyel adjunk hangot azonban annak is, hogy a vezetők a köz javára bátrabhan éljenek a rájuk bízott hatalommal ! Sok a kárunk abból, hogy vezetők gyakran halogatják ,a megérett, kérdésekben a döntést. Számes vezető munkastílusának jellemzője, hogy a döntés előkészítésétől a végrehajtásig a „fedezéket, az óvóhelyeket” építi. Nagy szorgalommal gyűjti a bizonyítékokat arra, hogy mit miért nem lehet megvalósítani. A népnek sokba kerül az ilyen bunkerek építése. Mi, akik a hétköznapok sokszor szürke hajszáját éljük, természetesén a saját dolgainkkal vagyunk elfoglalva. Panaszoljuk, hogy gazdasági gondjaink vannak. Mutasson azonban valaki egy országot, amelynek kormányát, vezető pártját nem gyötrik gazdasági. gondok. Ilyen országot, ilyen kormányt nem ismerünk. Ezért is büszkék vagyunk arra, hogy nem kevés buktató, zátony közepette, a gazdasági, társadalmi fejlődés egyre magasabb osztályába lépünk. Lehetnek évek, .amikor egyik-másik tantárgyból utóvizsgát is kell tennünk, de tudjuk mit akarunk, és ezért van erőnk leküzdeni minden akadályt, köztük saját gyarlóságainkat is. A párt XI. kongresszusa óta végzett munkánk, az is, amit ebben ,az esztendőben végeztünk, arról győz meg bennünket, hogy van értelme az erőfeszítésnek. Készüljünk abban a tudatban a párt XII. kongresszusára, hogy hasonló értelme, gyümölcse lesz újabb erőfeszítéseinknek is — mondotta Méhes Lajos végezetül. * * * Ezután hozzászólások következtek. A kőbányai kommunisták nevében köszöntötte az aktívaértekezlet résztvevőit Zarnóczi József, a X. kerületi pártbizottság első titkára. Majd Bach József, az Országos Szakipari Vállalat építőipari szocialista brigádjának vezetője szólalt fel. Végh Istvánná, a XIX. kerületi tanács elnöke az ellátás, az ügyintézés javításáról fogalmazta meg gondolatait. Posch Gyula, a Magyar Optikai Művek vezérigazgatója a nagy múltú üzem eredményeiről és munkájának tapasztalatairól adott képet. Öt követte Hámori Csaba, a KISZ budapesti bizottságának első titkára. Ezután a kommunista aktíva résztvevőinek nagy tapsa közepette Kádár János emelkedett szólásra. (Folytatás a 3. oldalon) Kommunista aktívát tartottak kedden a csepeli sportcsarnokban. A képen: a tanácskozás résztvevői (Telefotó) Eredményeink és feladataink tudatában készülünk az MSZMP XII. kongresszusára Kádár János a budapesti kommunista aktíván
