Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-25 / 224. szám

1979. szeptember 25., kedd Sikeres fellépés volt a vésztőieké Röpülj páva körök találkozója Mezőberényben Időpont: szeptember 23-a, vasárnap délelőtt fél 9. Nagy a sürgés-forgás a mezőberé- nyi művelődési házban. Egész napos rendezvényre ké­szülődnek, amelyen a megye Röpülj páva körei és citera- zenekarai találkoznak, is­merkednek egymással. A csoportok egymás után érkeznek, elfoglalják öltözői­ket. Az eligazodást ajtókra függesztett táblácskák segí­tik. Igyekezniük kell, hiszen a citerazenekarok bemutató­ja 9 órakor elkezdődik. Akik csak később kerülnek sorra, a nézőtérre sietnek, mások hamarjában rendbe szedik magukat, fogják hangszerei­ket, várja őket a közönség... Tizenhárom citerazenekar mutatkozik be ezen a dél- előttön, s hogy a szám ez­úttal szerencsét hozott, bizo­nyítja a siker, s a figyelem, mellyel a kis művészeti cso­portokat jutalmazzák. A be­mutatót követően rövid szak­mai ismertetés, majd ebéd, melyet ki megnyugodva a délelőtti fellépés után, ki iz­gatottan a délutáni bemu­tatkozás előtt fogyaszt el. Mert délután 2 órakor foly­tatódik a találkozó program­ja, a Röpülj páva körök mű­sorával. Szűcs Lajos tanács­elnök üdvözlő szavait köve­tően az 1973-ban megalakult gyomai Röpülj páva kör lép a színpadra, majd 8 dévavá- nyai asszony következik. Az örménykútiak maguk gyűj­tötte aratónótákat adnak elő, a szarvasi asszonyok pedig szlovák dalokkal lepik meg a közönséget. Félkörben ül­nek, mintha maguk közé fo­gadnák a nézőtéren ülőket, műsorukat lelkes tapssal ju­talmazzák. Aztán a vésztőiek jönnek Pálfi Gergelyné szó­ló énekével, s egy csöppnyi kislány citerajátékával gaz­dagítva műsorukat. A zsadá­nyi, a Békéscsaba VII. ke­rületi és a gyulai SZOT- üdülő pávakörének bemuta­tóját követően, végül a leg­nagyobb taps a mezőberé- nyieknek szól, akiknek rá­adást is kell adniuk jó han­gulatú népdal-összeállításuk­ból. A bemutató után Fasang Árpád karnagy és Pócsik Dezső citeraművész dönt ar­ról, kik kapják meg a Me­gyei Művelődési Központ és a Kóta megyei szervezeté­nek különdíját, s kik szere­pelnek az esti gálán. Amíg az értékelés folyik, az ud­varon s a folyosókon barát­koznak, tapasztalatokat és persze képeket cserélnek a találkozó részvevői. így könnyebben telnek az izgal­mas percek... Végre ismét felgördül a függöny. Fasang Árpád rö­viden értékeli a részvevők munkáját, majd ismerteti az eredményt: a 7 órakor kez­dődő gálaesten részt vesz a mezőberényi, a szarvasi, a vésztői és a gyulai pávakör, valamint a mezőberényi, a kétsopronyi és a szarvasi di­ákotthon citerazenekara. Az oklevelek és az ajándéktár­gyak átvétele után Szarvas Andrásné, a Megyei Művelő­dési Központ munkatársa a mezőberényi citerazenekar- nak, valamint a szarvasi és a békéscsabai VII. kerületi pávakörnek adja át a meg­érdemelt különdíjakat. Szeptember 22-én, szomba­ton Battonyán hasonló prog­ramon vett részt 8 másik pávakör és 13 citerazenekar. A találkozókon összesen 670 ember lépett színpadra, mint­egy bemelegítve a jövő évi, 1980-as találkozóra, amikor ismét megyei minősítésük lesz. Nagy Ágnes Az értékelés alatt van idő a,beszélgetésre, ismerkedésre Fotó: Gál Edit KÉP­ERNYŐ Megyei döntő: Együtt a közös úton... s a díszelnökség sorában Vő" rai Mihályné, az MSZMP Békés megyei bizottságának osztályvezetője és a meghir­dető szervek vezető képvise­lői mellett megjelent Nyiko- laj Zabelkin, a Fáklya fő- szerkesztője, a Szovjetunió hőse is. Alaposan igénybe vette a verseny a tíz csapat szellemi erejét, felkészültsé­gét. Vajek Jutka, a Magyar Televízió szerkesztő-riportere és Bede László, a Jókai Szín­ház munkatársa irányították a játék menetét. A változa­tosan összeállított forgató- könyvben szerepeltek villám­kérdések, fotós és informá­ciós játékok, rejtvényszőttes és trojka, de a legmulatságo­sabb, rátermettséget igénylő mozzanat az interjújáték volt. A versenyzők tudása méltó­nak bizonyult a vetélkedő szelleméhez, s ez a kísérlet­nek indult játék hasznos is­meretanyaggal gazdagított mindenkit. A kissé hosszúra nyúlt döntőben jól vizsgáztak „ve­télkedőedzett” csapataink. Az első díjat, a tíznapos szovjet­unióbeli utazást a Békési Szolgáltató Szövetkezet fod­rász-kozmetikus csapata nyerte el, másodikok (hétna­pos jutalomúttal) a mezőko­vácsházi Járási Hivatal KISZ- szervezetének tagjai lettek. Harmadikként utaznak a Szovjetunióba a Szeghalmi Állami Gazdaság versenyzői. B. Zs. Int.crjújátckban a békési szolgáltatók Fotó: Császár Lajos Klubok, szakkörök Mezőmegyeren A hét végén a politikai, társadalmi ünnepségek, in­tézményavatások mellett szá­mos kulturális rendezvény színhelye volt Battonya. So­kan látták Alle Teréz grafi­kusművész kiállítását, az ÁFÉSZ nagytermében pedig a helybeli születésű Molnár C. Pál festő tárlatát nyitot­ták meg. Ez utóbbin Szíj Re­zső művészettörténész mél­tatta az alkotó munkásságát. Azért is nagy jelentőségű a művész kiállítása, hiszen itt együtt láthatja a közönség azokat a képeket, amelyeket a festő szülőfalujának ado­mányozott. , A nemrégiben felavatott Népek Barátsága Közművelő­dési Könyvtárban forró han­gulatú, izgalmas vetélkedő­sorozat utolsó eseményére került sor. Ez év januárjá­ban hirdették meg a magyar nyelven megjelenő szovjet lapok megyénk vezető poli­tikai, társadalmi, gazdasági szerveivel közösen az Együtt a közös úton vetélkedőt. A cél az volt, hogy a Lányok, Asszonyok, a Fáklya című lapok cikkeinek olvasása na­gyobb tájékozottsághoz, gaz­dagabb ismeretekhez juttassa a részvevőket a Szovjetunió életéről, s elmélyítse a két nép barátságát. Közel 800-an neveztek a versenybe az üze­mektől, vállalatoktól. A járá­si, városi versenyek után a megyei elődöntőből tovább­jutott csapatok mérték össze tudásukat szeptember 22-én, Battonyán. Rudolf Kobal, az APN bu­dapesti irodájának helyettes vezetője elnökölt a zsűriben, A lakosság, vagy ha úgy tetszik: a jelenlegi és a leen­dő közönség érdekeit szol­gálni. Ennek az alapvető közművelődési elvnek a gya­korlati megvalósulását ta­pasztalhatja az a szemlélő, aki Békéscsaba VII. kerüle­tében az Arany Jánosról el­nevezett művelődési háznak következő évadi kiscsopor­tos programját tanulmányoz­za. A régi klubok és szakkö­rök mellett az egyik új cso­port lesz az október 1-én in­duló, minden csütörtökön, délután 3 és 6 óra között nyitva tartó kismama klub. Ide azokat a 2—6 éves gyermeküket nevelő édes­anyákat várják, akik társa­ságra, új ismeretek meg­szerzésére vágynak, s apró gyermeküket nincs kire hagyniuk. A helyi óvoda ne­velői ugyanis társadalmi munkában erre az időre vál­lalták a kicsinyek felügyele­tét, ellátását. Az anyukák pedig a gyermekpszichológiai előadástól kezdve a kozme­tikai tanácsadásig, a gaszt­ronómiai bemutatóktól a sportolási lehetőségekig kü­lönböző programok között válogathatnak. Bár még a klub szervezésének időszaka tart, a településén élő több mint félszáz édesanya két­harmada jelentkezett. Mezőmegyeren — sajátos településszerkezeti, gazdasá­gi adottságai miatt — a köz­művelődési kiscsoportok az általános iskola tanulóira, s az itt élő idősekre épülnek. Ezért is van olyan nagy si­kere a képzőművész szak­körnek is, amelynek tagjai ebben az évadban a linó­metszés és a batikolás tech­nikáját sajátíthatják el — a most kialakított új szakköri helyiségben. Természetesen a felnőtteket is várják a szak­kör hétfő délutáni foglalko­zásaira. A gazdag programú nyug­díjas klubnak a hangulatos berendezésű pinceklubhelyi­ség ad otthont. Ugyancsak itt tartja foglalkozásait a kerület KISZ-es korú fiataljaiból ál­ló klub is, amelynek prog­ramjait most átszervezik. Főképpen olyan előadásokat, bemutatókat, műsoros esteket terveznek, amelyek kereté­ben a fiataloknak módjuk lesz saját véleményük kifej­tésére, vitákra, közösségi be­szélgetésekre. A megyeri asszonyokat és lányokat összefogó, a külön­böző szintű minősítőkön és bemutatókon sikerrel szerep­lő pávakör mellett a másik fórum a díszítőművész-szak­kör. A másfél héttel, ezelőtt megrendezett kiállításuk ta­pasztalatai alapján elhatá­rozták, hogy a békési népi díszítőművészet értékeinek felkutatását, a hagyomány- ápolást tűzik ki célul. A nőknek az ősztől szabás-var­rás tanfolyamot is indítanak. A kertbarátok körében a következő hónapokban a kis­állattenyésztőket is várják: a termelők kívánságára nekik is lesznek ismertető előadá­sok, vetítésekkel illusztrált bemutatók. Az általános iskola már évek óta a művelődési ház nagytermében tartja a test- nevelési órákat, a sportköri foglalkozások egy részét. Ezentúl az úttörőcsapat raj­foglalkozásainak is itt ad­nak helyet. A tanítási órák után ráérő diákok szabad idejüket a ház előterében ki­alakított, játékokkal gazda­Ki minek mestere? Pénteken és szombaton, a Dél-Magyarországi Áram- szolgáltató Vállalat békéscsa­bai oktatási központjában rendezték meg a szakma „Ki minek mestere?” vetélkedő­jének dél-magyarországi dön­tőjét. A résztvevő 24 íiatal az első napon elméleti, bizton­ságtechnikai, politikai és szakmai kérdésekre vála­szolt, a második napon pedig gon felszerelt, újságokkal és folyóiratokkal ellátott „olva- só”-ban tölthetik el, felügye­let mellett. Az iskolásoknak a hónapok utolsó szerdájá­nak délutánjain ifjúsági film­vetítéseket is tartanak; Szom­bat délutánonként pedig a kerület fiatalabb és idősebb lakóit is várják: a művelő­dési ház valamennyi helyi­sége nyitva áll, szabadon le­het használni a játékokat, szórakoztató berendezéseket, sporteszközöket. A napjában rendszeresen közlekedő buszjárattal ne­gyedórányira van a város- központ. A megyeri művelő­dési házban ezért olyan klu­bokat és szakköröket hoztak létre, amelyek a szerény anyagi lehetőségeiből, a kö­zelség intimitását is megad­va, az itt élők igényeit elé­gítik ki. Ezért is van az, hogy a lassan már országo­san is elismert, minden má­sodik csütörtökön este fog­lalkozását tartó dzsesszklub például a városban székel, az ifjúsági és úttörőház ad a fiataloknak helyet, felszere­lést. Hasonlóképpen a népi­táncosok a Megyei Művelő­dési Központban, jó techni­kai feltételek között tartják most próbáikat. N. L. gyakorlati-szerelési feladato­kat oldott meg. Az első há­rom helyen a békéscsabai üzemigazgatóság dolgozói sor­rendben Balogh János, Be- reczki Lajos és Tokai István végeztek. Az október közepén, a száz­halombattai erőműben meg­rendezésre kerülő országos döntőn őlí képviselik a táj­egységet. Elaludt lámpások Tanyavilág. Táskával bal­lagó gyerekek a buszmegál­lóhoz igyekeznek. Egy volt tanyai iskola omladozó épü­lete. Ezekkel a képekkel in­dul a szegedi körzeti stúdió filmriportja. Közben el­hangzik a tíz évvel ezelőtti ásotthalmi eset, amikor bo­szorkány hírébe került egy idős asszony, s a babona és sötétség miatt majdnem tra­gikus vége lett. Természete­sen nem ez a jellemző, de az tény, hogy a várostól, fa­lutól távol eső részeken még ma is szinte minden tekin­tetben rosszabbul élnek az emberek, mint a civilizációt élvező településeken. Ez el­sősorban a kulturális lehe- tőségen hiányában mutatko­zik meg. És nem keveseket érint, mert csak a bemuta­tott szegedi járás 84 ezer la­kosából 42 ezer él tanyán, s nekik a kinti iskolák apró kultúrközpontokként álltak rendelkezésre. S míg gyer­mekeik jobb, korszerűbb kö­rülmények közé kerültek, ahol a további iskoláztatásra versenyképesebbek lesznek, ők elestek a heti egy-két mozielőadástól, a kis könyv­tártól, az ismeretterjesztő előadásoktól. Mert ezekben az iskolákban — mint a megszólaltatott pedagógusok és szülők elmondották — mindezt megtalálták, hozzá­szoktak, számítottak rá, ré­sze volt az életüknek. Ugyan­ezért a napi munkától fá­radtan nem kerekednek föl, hogy több kilométeres utat tegyenek meg. A lámpások pedig kihunytak. A riport szomorúan re­gisztrálja a tényeket, de föl­teszi a kérdést is, ha kinyit­nák a volt iskolákat a köz- művelődés részére, eljámá- nak-e újra? Persze, hogy el, akárcsak oda elmennek a környező tanyákból, ahol egy lelkes népművelő a há­rom évig üresen álló iskola kapuit kitárta. Ö, aki pa­rasztember volt, majd képe­sítés nélküli tanító lett itt, hogy aztán újból a mezőgaz­daságba menjen vissza, most sokféle programról gondos­kodik, s van amikor százan népesítik be az iskolából lett kis tanyai művelődési házat. Egy másik helyen egy ma­gánember adta át a tanyáját hasonló célra, s itt is élénk élet folyik esténként a ma­gát „népművelési segédnek” nevező Frank Szilvesztemé vezetésével, és a termelőszö­vetkezet segítségével. Két ember, aki teremtett, létrehozott valami nagyon fontosat, mondhatni a maga erejéből. Nincs elég pénz? Megmutatták, nem is sok kell hozzá. Nincs pedagógus? Akad más megfelelő sze­mély. A fő az, hogy az egy­más társaságában szórakozó, művelődő tanyasiak — nők, férfiak, fiatalok és időseb­be^ — otthonra leltek. Hány ilyet lehetne, sőt kellene a tanyás megyékben — Bács- ban, Békésben, Csongrádban — csinálni? Több százat, annyit, ahány bezárt, pusztu­ló épületű iskola van, s ad­dig, amíg végképp nem ké­ső. Hogy az elaludt lámpá­sok újból bevilágítsák a ta­nyavilágot. Vass Márta SZÍNHÁZ, mozi 1979. szeptember 25-én, kedden délután 16.00 órakor Békéssám- sonban: CSIPKERÓZSIKA * * * Békési Bástya: Ostrom. Békés­csabai Szabadság: de. 10 órakor: Lángoló sivatag, 4, 6 és 8 óra­kor: Buffalo Bill és az indiánok. Békéscsabai Terv: fél 6 órakor: Az élet és a szerelem ideje, fél 8 órakor: Ned Kelly. Gyulai Er­kel: Fehér telefonok. Gyulai Pe­tőfi: 4 és 7 órakor: Csillagok háborúja I., II. rész. Orosházi Partizán: fél 4 és lél 7 órakor: Csillagok háborúja I., II. rész. HANGVERSENY Ma, az evangélikus nagytemp­lomban, 19.00 órakor a Magyar Állami Hangversenyzenekar sze­repel. Vezényel: Lukács Ervin. Villanyszerelésben megyei siker

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents