Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-23 / 223. szám
0 1979. szeptember 23., vasárnap r L t Vasárnap délután a Szónokok sarkán — Milyenek az angolok? — kérdezte .egy ismerősöm, amikor hazaérkeztem Londonból. — Udvariasak és tartózkodóak. Ez .volt a legelső és legkellemesebb benyomásom. Nyu- gat-Európa három országán utaztunk át. Olykor kellemetlen meglepetéssel is szolgált az út, mely a csatornán való átkeléssel tetőzött. Doverbe érve a belga hajóskapitány magából kikelve kiabált a magyar csoportra, mert az egyik utas elvesztette a jegyét. Kiszálláskor ugyanis le kellett adni. El- állva a lejáratot, vagy fél órán át tajtékzott. Mindez az angol rendőrök és vámőrök füle hallatára történt. Vajon ezek után hogyan fogadnak majd minket a szigetország tisztviselői? És csodák csodája, amikor kiszálltunk a hajóból, a rendőrök tisztelegtek, s az egyik vámtiszt jó időt kívánva üdvözölte a magyar csoportot. Bizony jól esett ez a fogadtatás. A belga tiszt a hajó korlátjára támaszkodva dühösen csóválta a fejét. Az angol tisztviselők úgy tettek, mintha semmit sem hallottak volna. Hiába, a modor, az modor. Busszal mentünk Londonba. A sofőr tagbaszakadt középkorú férfi volt. Szívesen válaszolgatott a legkülönfélébb kérdéseinkre. De amikor a volán mögé ült, arca megkeményedett. Egy pillanatra sem vette le tekintetét az útról. S olyan kérdésre, hogy mennyi a heti keresete, a füle botját sem mozdította. Erre a kérdésre különben sem szívesen válaszolnak az angolok. Tartanak az adóellenőröktől. Meg aztán az udvariasságnak is van határa. Az angol mérce szerint bizonyos kérdéseket illetlenség feltenni. Mire Londonba értünk, többször megeredt az eső. S amilyen gyorsan jött, ugyan olyan gyorsan kitisztult az ég. Élénkzöld pázsitmezők és kertes házak váltogatták egymást. Csak messze, talán London szívében szöktek égbe a sokablakú, sokemeletes toronyházak. A város tele van szállodákkal. Utcákat alkotnak a szállodasorok. Csak a tulajdonosok változtak. Nem egyet arab olajmilliárdosok vásároltak meg. Több helyen a kisebb üzletek is arab tulajdonba kerültek. — Anglia már nem a régi. A londoniak szegényednek, de méltóságuk nem kopott meg — hallottam több ízben. Londonnak 32 kerülete van, 33 ezer utcája. A világ legnagyobb területen fekvő városának forgalmát 10 ezer autóbusz, 75 ezer taxi bonyolítja le, nem is szólva a földalattiról. Ezenkívül 16 vasútállomás ontja az utasokat. Csak a Waterloo-i pályaudvaron naponta mintegy 200 ezer ember fordul meg. Londonban könnyű és nehéz eligazodni. Könnyű a nagyobb és forgalmasabb utcákon, de nehéz rálelni egy- egy utcára, mert például az Albert Road-ból nem kevesebb, mint 30 van. A páros és a páratlan oldal elvét sem követik mindenhol a házszámok. Gyakran előfordul, hogy az utca közepén új utcanévvel találkozunk, vagy egy háznak önálló neve van. Olykor pedig „priváté” felirat állítja meg a turistát. Olyan utca ez, amelyik magántulajdonban van. Oda nem lehet belépni. Park is akad ilyen. Sőt, kutyatemető, a Hyde park oldalában. Az Oxford Streeten bábeli a nyelvzavar. Négerek, arabok, indiaiak, japánok, malájok a legkülönfélébb viseletben, csak a rendőr angol. Ajjogy a nap egyre inkább délre hajol, úgy változik a kép. Munkából haza igyekvő londoniak lepik el az utcákat. Itt-ott feltűnik egy-egy kemény kalapos úriember. Banktisztviselő a Cityből. A gépkocsik szakadatlan folyama akkor sem szakad meg, amikor az éjszaka fényei kigyulladnak. Visszafelé indulva a szállodába, majdnem szemtanúja vagyok egy balesetnek. Egy férfi részegen tántorog előttem, s a tilos jelzés ellenére lelép a járdáról. El is esik. Csak néhány centire áll meg előtte egy öreg taxi. Mögötte a gépkocsik végeláthatatlan sora. És senki sem dudál, senki sem türelmetlenkedik. A taxis sem szól egyetlen egy szót sem. Mintha a világ legtermészetesebb dolgát végezné, karjánál fogva elvonszolja a részeget egy kőkerítéshez. A részeg nyöszörög. Fájlalja a karját. Senki sem törődik vele, mintha ott se lenne. Megsajnálom. — Miben lehetek segítségére, uram? Szúrós szemmel végigmér, aztán elküld a pokolba. A szállodában kioktattak. Nem viselkedtem úriemberhez illően, mert kéretlenül szóltam bele más dolgába. Az ember csak akkor akarjon segíteni máson, ha megkérik. Londonban ez járja. A szigetországban sok minden másként van. A villanyt lefelé kapcsolják fel, az ajtókilincset felfelé nyomják le. A Dowerben díszpompával temetik el a hollókat. Mert a monda szerint rajtuk áll vagy bukik Anglia dicsősége. A hétből állítólag már csak öt repdes Boleyn Anna vesztőhelye körül. Vagy a hatalmas Sztálin-kép a Vauxhall pályaudvar homlokzatán. De ez már nem a különlegességek közé tartozik. Tisztelet a II. világháború szovjet katonai vezetőjének és a szovjet katónáknak. Hiszen London népe is sokat szenvedett a szárnyas bombáktól; a németek a kapitalista világ pénzügyi központját, a Cityt akarták elpusztítani. A Hyde park világhíres szeglete: a Szónokok sarka. Vasárnap délutánonként itt lépnek fel az alkalmi szónokok. Lenin feleségének, Krupszkájának emlékirataiban olvastam először róla: „Eleinte elég sokat jártunk a Hyde parkba. Ott alkalmi szónokok mondanak beszédet a járókelőknek. Egy ateista azt bizonygatja egy kis csoport kíváncsiskodónak, hogy nincs isten .. . Mellette az üdvhadsereg tisztje hisztérikusán küldi fohászait a mindenható istenhez, kicsit odább pedig egy kereskedősegéd a nagy áruházak segédjeinek küzdelmes életéről beszél.” Az emlékirat az 1900-as évek elejét idézi. Vajon miről szónokolnak napjainkban? Egyáltalán milyen is a Speaker’ s Corner? A Hyde park hatalmas méretéhez képest kicsinynek, jelentéktelen kis szögletnek tűnik. S ahogy közeledik hozzá az ember, úgy terebélyesedik. Az emelvényeken álló szónokokat tömeg veszi körül. A legtöbb hallgatója az angol szocialista párt szónokának volt. Többnyire fiatalok. Kezükben újságok, Marx- és Lenin-kötetek. Igen gyakran közbekiabáltak, kérdéseket tettek fel. Odébb egy másik szónok a kormány árpolitikáját csepülte. Egy idős asszony bibliával a kezében a katolicizmus jelentőségét bizonygatta. Nagy hallgatósága volt annak a néger fiatalembernek is, aki a faji előítéleteket tette nevetségessé. Úgy látszik a Speaker’ s Corner nem sokat változott a század eleje óta. A szónoklatoknak nincs sok foganatja. Ám mint idegenforgalmi látványosságnak. nagy a vonzereje, s bepillantást enged, hogy mi foglalkoztatja a londoniakat. Unatkozó rendőr a Szónokok sarkán Kép, szöveg: Serédi János A faji előítéleteket tette nevetségessé T udomány—technika Az „évszázad építkezése” A BAM építésén dolgozó sínfektető berendezés munka közben (KS) Filatéliai hírek A Békéscsabai Városi Bélyeggyűjtő Kör vezetősége értesíti a tagságot, hogy szeptember 23-án és 30-án lehet az újdonságokra befizetést eszközölni; régi pénzek sorozat 15 Ft és Sárvár 40 filléres, továbbá valószínűleg a bélyegnapi blokkra is. Ha még egyéb befizetés lesz, úgy a köri vezetőség közölni fogja a tagokkal. A Képzőművészeti Alap Kiadó- vállalata közli a Carte Maximum gyűjtőkkel, hogy elkészültek a Magyar Posta kiadásához kapcsolódó színes művészlapok, melyek a Dü- rer-sor 8 értékű és a Magyar lovas festmények 7 címletén szerepelnek. Továbbá közli a kiadóvállalat azt is, hogy az 1980-as moszkvai olimpia tiszteletére már megjelent a kiadó gondozásában a népszerű Misa kabalababa, színes képeslapon, és rövidesen kapható is lesz az ország összes papírboltjaiban. Novemberben kerül forgalomba a Magyar bélyegek árjegyzéke. A gyűjtőket a bélyegek világában a katalógusok igazítják el. A magyar sorozatokról, blokkokról az évente megjelenő árjegyzék ad útmutatást, tájékoztatást több mint 400 oldalon az 1850 óta megjelent valamennyi bélyegről. Bár az árjegyzék az utóbbi évekről nem éppen hű képet ad, mivel igen sokan hagynak fel a gyűjtéssel, és ezért ezekben az anyagokban árjegyzéken alul igen nagy a kínálat. Reméljük, hogy ezen a téren is igen hamar változás fog beállni. Mit várhatunk az 1980. évi árjegyzéktől? Értesülésünk szerint igen jelentős emelkedés következik be a kis példányszámú 1930— 1950. év közötti kiadásoknál. Érvényesül a megsemmisítés hatása is, a példányszám- csökkenés itt is az értéknövekedésben jelentkezik. A külföldi gyűjtők érdeklődésének, véleményének megfelelően nagy figyelmet szentel az árjegyzék a vágott bélyegeknek. Szeptember 21-én kezdődik meg az ország fiatal művészeinek részvételével a 11. Szigeti József-hege- dűverseny Budapesten. Ennek népszerűsítésére adott ki levelezőlapot rányomtatott bélyeggel szeptember 5-én a posta. A lap 100 000 példányban készült Cziglényi Ádám grafikusművész tervei szerint. Az emlékbélyegek igen sok országban az alkalomhoz illeszkednek, sok helyen pedig az évfordulókat köszöntő bélyegeket sorozattá formálva adják ki. Hazánkban is célszerű lenne a bélyegkiadási napok számát csökkenteni, mert 1978-ban a sorozatokon kívül 14 esetben jelent meg emlékbélyeg. Vas Tibor Nem véletlenül nevezik a 3145 kilométeres Bajkál— Amur (BAM) vasútvonalat az „évszázad építkezésének” a Szovjetunióban. Nemcsak magáról a nagyszabású létesítményről van szó, amelynek roppant jelentősége lesz a közlekedésben, hanem arról is, hogy létrejönnek a feltételei egy kb. 1,5 millió négyzetkilométernyi, természeti kincsekben bővelkedő terület hasznosításának. Akkora földdarab ez, mint Anglia, Franciaország, Olaszország és Spanyolország területe együttvéve. Az építkezés megkezdése előtt a leendő vasútvonal körzetében 100 négyzetkilométerre átlag 3, sőt helyenként 1 lakos jutott; ma viszont tízezrek települnek le a rövidesen jól megközelíthetővé váló vidéken. Az előzetes geológiai felmérések alapján a BAM gyökeresen megváltoztatja az ország nyersanyagtérképét. Jóformán minden fontos ásvány előfordul azon a területen, a jói kokszolható szénről nem is beszélve. De nem hagyható figyelmen kívül a gyakorlatilag még érintetlen, 20 millió hektárnyi tajga fakincse sem. A BAM vonalán épülő hidak összhosszúsága 32 kilométernyi, ami a vasúti fővonal teljes hosszának közel egy százalékát teszi ki. Az alagutakra újabb egy százalék jut. A négy legnagyobb alagút együttes hossza 25 kilométert tesz majd ki. Közülük a leghosszabb a 15,3 kilométeres észak-mujszkí vasúti alagút lesz, a Szovjetunió legnagyobb és leghosszabb alagútja. A vonatok súlya háromszorosan haladja majd meg a hagyományos szerelvényekét, számítva arra, hogy tetemes mennyiségű érc szállítására kerül majd sor. Az ilyen szupernehéz vonatok számára külön nagy teljesítményű mozdonyokat gyártanak, s különlegesen nagy teherbírású sínpályát alakítanak ki. Autó—motor Jelek az útburkolaton A táblák és lámpák mellett ma már az útburkolati jelek is nélkülözhetetlen segítői a közúti közlekedésnek. Jóllehet a közlekedési utasítások hierarchiájában csak a rendőrök karmozdulatai, a lámpák jelzései, a közlekedési táblák tájékoztatásai vagy parancsai után következnek, hasznosságuk és fontosságuk azonban elvitathatatlan. Az útburkolati jeleknek a vezetési magatartásra gyakorolt hatása, az ún. optikai vezetés kedvezően befolyásolja a közlekedésbiztonsági helyzetet. Ugyanezt teszik a közlekedési jelzőtáblák is. Mi különbség van mégis a jelzőtáblák és az útburkolati jelek észlelése között? Az első az, hogy míg a jelzőtáblák többnyire az út szélén, a perifériális látótérben foglalnak helyet, addig az, útfelületre felfestett útburkolati jelek beleesnek a járművezető előtt levő, állandóan figyelt látótérbe (ami különösen kezdő vezetőknél nagyon fontos szempont). A pszichológusok úgy fejezik ezt ki, hogy az útburkolati jelek fizikai ingerértéke sokkal nagyobb az útszéli jelzőtáblákénál. Azt is megállapították, hogy az útburkolati jelek a tudatos gondolkodási folyamat közbeiktatása és a vele járó időveszteség nélkül váltják ki a kívánt reakciót. Mégpedig azért, mert közvetlenül felfoghatók, nem úgy, mint a közlekedési táblák nem mindig egyértelmű szimbolikája, amelynek megértéséhez az emlékezeti funkciók közbeiktatására is szükség van. Az optikai vezetés elvének alkalmazása nélkül a mai modern, gyors ütemű közlekedés elképzelhetetlen volna. Az elmondottakat sok közúti kísérlet tanulságaként: állapították meg a kutatók. E kísérletek közül a legérdekesebb talán az volt, amelynek során lemérték a gépkocsik első jobb kerekének az úttest jobb szélétől való eltávolodását útburkolati jel nélküli, illetve felező-, vagy záróvonallal és szegélyvonallal ellátott utakon. A méréseket egyenes úton, kanyarban, továbbá nappali és éjjeli vezetésnél is elvégezték, mialatt az adatokat az útburkolat alá rejtett elektromos vezeték impulzusai szolgáltatták. Mikor megszámolták a 3 méternél nagyobb, a 2—3 méter közötti, és az 1 méteren belüli eltávolodások gyakoriságát, meglepődve tapasztalták, hogy a 3 méternél nagyobb eltávolodások aránya útburkolati- jel nélküli utakon nappal csak 2,3 százalék volt, míg felezővonallal rendelkező úton 5,3 százalék. Ha viszont a felezővonalon kívül felfestették a szegélyvonalat is, azonnal megszűnt a felezővonal átlépése! Éjjel, kanyarban, útburkolati jel nélküli úton 11 százalék volt a 3 méternél nagyobb eltávolodások aránya, de a záróvonal és a szegélyvonal felfestése után ez a szám 1 százalékra csökkent! Gyakorlatilag tehát megszűnt a sávátlépés. Az említett esetben — és a gyakorlati vezetés közben számtalanszor — a vezető két ellentétes feszültségű hatás alá kerül: a felezővonal vonzása és a szegélyvonal taszítása mintegy sínpárként, pozitív befolyást gyakorol a vezető magatartására. E hatás alatt legyőzi a kényelmes középen haladás vonzását, és az útszegélyhez közeli vezetés veszélyét. B. I.
