Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-23 / 223. szám

1979. szeptember 23., vasárnap o H KISZ történelmét kutatva A szeghalmiak így csinálják A Kommunisták Magyaror­szági Pártja megalakulásá­nak hatvanadik évfordulója megünneplését megelőző ku­tatások, gyűjtő munkálatok voltak végső soron elindítói annak az egyre kiteljesedő akciónak — és remélhetőleg, mozgalommá szélesedő mun­kának is —, amely a KISZ vezetőinek figyelmét a ma­gyar ifjúsági mozgalom tör­ténetének kutatása felé for­dította. Minden embercso­port, közösség, szervezet, tö­mörülés eredendően kénysze- ríttetve érzi magát arra, hogy önnön kialakulását, fejlődésé­nek történetét ismerje, tud­ja az előzmények epizódjait, főbb vonalvezetését, kontak­tusba kerüljön e történet egykori kialakítóival, volt ve­zetőivel. Több helyütt aztán ilyen feladat ellátására, meg­szervezésére a KISZ-ben is bizottságok alakultak. A leg­jobb, példamutató eredményt a szeghalmi járási bizottság érte el. Erről beszélgettünk Vigh Károly titkárral. A gyűjtés, feltárás, doku­mentálás sárréti története egy évvel ezelőtt kezdődött. A járási pártbizottság 1978. május 28-án megbízást adott a járás úttörőinek a KMP megalakulásával kapcsolatos helyi események, a Tanács- köztársaság helyi történeté­nek, az agrárproletariátus megmozdulásainak felkuta­tására. Az úttörőelnökség történeti szakbizottságának szervezésében, irányításával is végezték a sárréti pajtá­sok a számukra is izgalmas, érdekes munkát, s az adott időpontra Jelentjük a párt­nak címmel két vaskos kö­tetet nyújtottak át. A fény­másolással sokszorosított, ér­tékében felbecsülhetetlen do­kumentumokat, visszaemlé­kezéseket tartalmazó kötetek a járás valamennyi pártbi­zottságán ma megtalálhatóak. — Szóval valahogy ezzel kezdődött — beszéli tovább a „KISZ-történetírás” törté­netét Vigh Károly. — Ta­pasztalatunk sem volt, ho­gyan is kell ezt csinálni. A járási művelődési központ­hoz, a Nemzeti Múzeumhoz és a Fővárosi Levéltárhoz fordultunk. Azt mértük fel, honnan és milyen szakmai segítséget kaphatnánk. Az is kérdéses volt az első pilla­natban, hogy ebben a mun­kában kikre, mely fiatalokra számíthatunk. Végül is az idén januárban egy megbe­szélést tartottunk, amely az egész kutatás, feltárás in­dítását is jelentette. Megalakult Szeghalmon az if j úságmozgalom-történeti munkabizottság is. Az erők — anyagiak és szellemiek — összpontosítása után a most nyáron megnyílt Balaton- parti, káptalanfüredi úttörő­táborban közművelődési tá­bort rendeztek, három szek­cióval. A képzőművészet, az olvasás, no és a mozgalom- történet iránt érdeklődő fia­talok töltöttek el ebben a — más vélemények szerint is — jól sikeredett táborban egy hetet. Az egytucatnyi létszámú „KISZ-történész­nek” a dokumentumok gyűj­tésének, feldolgozásának, az élettörténetek felvételének elméletéről és gyakorlatáról voltak előadások, sőt: a gya­korlati próbákon mutatták meg, értik és művelni is tud­ják a hallottakat. A táborban szerzett tu­dást, a töméntelen új isme­retanyagot a fiatalok most dolgozzák fel. A KISZ-bi- zottságon a továbblépés ho­gyanjairól gondolkoznak. — Minduntalan halljuk: bezzeg az én időmben!,.. Nos, mi ezt az „én időm- ben”-t szeretnénk életközel­ségbe hozni azáltal, hogy önnön történetünket feltár­juk, kutatjuk. De nemcsak a kommunista ifjúsági mozga­lom, hanem a más ideológiát követő, de radikális jellegű múltbéli mozgalmak is érde­kelnek bennünket. Hiszen ezek tudása segíthet jele­nünk dolgaiban is. Mi nem vállalkozhatunk másra, mint a történeti feltárásra, gyűj­tésre és dokumentálásra. En­nek megvalósításához is szakmai segítségre van szük­ségünk, amit a járási köz- művelődési és állami szervek biztosítanak is. Aztán a szakértők, a hivatásos kuta­tók majd értékelik a mi gyű j teményeinket. Hosszú távú tervekkel is rendelkezik e témával kap­csolatban a járási bizottság. A táborozásokat, a tovább­képzés ezen formáját is foly­tatni szeretnék. S ezúton is köszönik azoknak a párt- és gazdasági vezetőknek támo­gatását, akik lehetővé tették a káptalanfüredi hasznos na­pokat. Nem utolsósorban az anyaggyűjtésben más intéz­ményekkel is, szervekkel is szeretnének együttműködni, hogy minél kevesebb átfedés legyen. Hiszen sok-sok közös kutatási terület van, például a párttörténettel. A szeghalmi ifjúkommu­nisták nagy horderejű és példás munkájának már van egy kisugárzott hatása is: a Sárrét Téesz most készítette el üzemtörténetét. Tagadha­tatlanul a fent említett hatá­sokra. S reméljük, lesz még folytatás. S nemcsak a szeg­halmi járásban! Nemesi László Fiák! Foci van! Szervező vagy labdaszedő? — Nagyon rendes, lelkes srác! Érdemes lenne írni róla — áradozott a napok­ban egy telefonbeszélgetés alkalmával a békéscsabai Gyopár Klub vezetője. — Mindene a foci. Hogy csa­patunk van, és hogy ilyen jó, az elsősorban neki kö­szönhető! Nemrég kitüntet­ték a szövetkezeti sportmoz­galomban végzett kiváló tár­sadalmi munkáért cím bronz fokozatával... Jó annak, akiért így, akár tűzbe tennék a kezüket má­sok. Akinek ilyen hitele van — gondoltam magam­ban némi irigységgel, aztán kíváncsi lettem Erdei Lajos­ra, akiről mindezt megtud­tam. Halk szavú, első percben csaknem félénk fiú benyo­mását kelti, vagy csak szé­gyenlős mosolya téveszt meg? A kitüntetésről kérde­zem, meg hogy sok munká­jába került-e ilyen becsüle­tet kivívnia magának. Bár döcögve indul a beszélgetés, később már jólesik eltársa­logni. — Nyáron volt egy klub­taggyűlés, amelyen egy nagy, gépelt oldalról méltatták, hog mi mindent csináltam, Itt mondták azt is, hogy fel­terjesztenek kitüntetésre. Egy darabig még eszembe jutott, vártam, hogy talán ... Aztán megfeledkeztem róla. És most egy hónapja mégis kitüntettek. Csapatunk 1975-ben neve­zett be először kispályás bajnokságra. Hogy finoman fejezzem ki magam, nem sok sikerrel. Aztán hetente egy­szer összejöttek, edzéseket tartottak. A férgese kihul­lott, s most igazi „aranylá­bú” csapat rúgja a bőrt. — Sok baj van a szerve­zéssel, nem mondom. Pálya, bíró legyen, a játékosok is eljöjjenek. Ez utóbbi a leg­nehezebb, hiszen mi ahá- nyan vagyunk, annyi felé dolgozunk. Inszeminátor va­gyok, sokat járok vidékre. Mikor hazaérek, akkor me­gyek a csapat után. Ritkán állok be játszani, mondjuk inkább, hogy labdaszedő va­gyok, meg az igazság az, hogy jobb szeretek szervez­ni. Jó az, hogy elég annyit mondani: „fiúk, foci van” és már jönnek is. Nem mon­dom, a szüleim mondták né­ha, „megint mész, fiam?”. Mert a Gyopár Klub prog­ramjaira is mindig elmen­tem. De most láthatják, ér­telme volt csinálni. Azóta egyébként másra vár a zsörtölődés, Lajos el­került otthonról. Talán még meg se száradt a személyi igazolványában a tinta: „nős”. Albérletben laknak az újasszonnyal. — Vele is a klub hozott össze. A gyulai Angela Da­vis Klubbal volt közös prog­ramunk, ott ismertem meg. Házasság lett a vége. Mikor hazahoztam a kitüntetést, a feleségem is nagyot nézett. Szerencsére ő is szereti a mozgalmas életet, eljár ve­lem ide-oda. Együtt örven­dünk a győzelmeknek is. A múlt évben gólkülönbséggel a másodikok lettünk. Volt nagy boldogság .. . Igaz, nem az a cél, hogy sztárcsapat legyünk, de jól jön a siker­élmény ... Tele van tervekkel. Nyá­ron Albenába szervezett ki­rándulást, s a klub legvál- lalkozóbbjai Szanazugban is sátoroztak nem is egyszer. A túrázásra is jobban oda­figyel majd, és ha lesz egy tornaterem, ahová rendsze­resen eljárhatnak, az lesz csak a szép világ! — Sok mindent lehetne még csinálni, csak ideje le­gyen az embernek. Marxis­ta esti egyetemre is járok, na, meg a család rovására se menjen, de majd meglát­juk ... Remélem, nem kell lemondanom egyikről sem ... Nagy Ágnes Fotó: Veress Erzsi Sok esztendő telt el azóta, hogy a népszerű Ki mit tud? vetélkedő pol-beat-kategó- riájában Boros Lajos győz­tesként hagyta el a pódiu­mot. Az élpte sorsfordulóját jelentő eseményt — a maga sajátos, ironikus megfogal­mazásában — ma is műsoron tartja. S hogy miben rejlik tagadhatatlan népszerűsége? Talán abban, hogy olyan dol­gokat mer kimondani, ame­lyeket csak magunknak is ritkán és titokban merünk megfogalmazni. Lát és egy­ben láttat. S hogy szembesü­lésünk önmagunkkal, a ben­nünket körülölelő világgal fájdalommentes legyen, a nevetés menedékét nyújtja számunkra. Gitáros lelki­ismeretünk Békéscsabán, hétfői műso­ra után ültünk le vele be­szélgetni. Szemei fáradtsá­got tükröztek, mégis minden gondolata az akkor bemuta­tott műsoruk jobbítása, kí­méletlen kritikája körül ke­ringett. — Azt hiszem, elég kiáb­rándultak a dalaim. De re­mélem, nem agresszívek. Sokszor döbbenek rá, hogy magamról, magam ellen írom a dalt. Mégis elénekelem ... — Hallom, „profi” lettél. Hogyan is kezdődött? — A Kandó Kálmán főis­kola után katona voltam, s éppen . leszereltem. Életem nagy dühkorszaka volt ez. Huszonnégy múltam akkor, s a Ki műt tud? korhatára 25. Volt két dalom, és meg­próbáltam. A 8 selejtező, elő­döntő, középdöntő, döntő közben tanultam meg, ho­gyan is kell csinálni. Ször­nyen izgultam akkoriban, alig tudtam a lábaim reme­gését leküzdeni. Aztán a Bartók Színpadon egy fellé­pésem előtt eldöntöttem: nem próbálok másnak lát­szani, mint amilyen vagyok. Megszűnt a lábremegésem, és fergeteges sikert arattam. Hát azóta csinálom. De profi nem vagyok. Számítógép­üzemeltető mérnökként dol­goztam, csak a KISZ IX. kongresszusa után kikértek 7 hónapra a munkahelyemről, amit azóta meg is hosszabbí­tottak. — Milyennek látod a fia~ tatokat? — Szerintem mindig a kö­rülmények szabják meg, hogy milyenek. Ha a mosta­ni előadásunkon látott, na­gyon értelmes társaságot egy nagyobb kocsmába elviszed, már nem így fognak visel­kedni. S az is igaz, hogy a rosszak újratermelődnek. Szerettem volna néhányszor csak a korosztályomhoz szól­ni. Készítettem az akkori ze­nére épí.tve egy könnyű, ve­gyes műsort. Aztán az egyik nagyvárosunkban megjelen­tek a korombeliek: a lányok nagyestélyiben, a fiúk fehér ingben, nyakkendőben, len­gő pocakkal. Nagyon „visel­kedtek”. Rettenetesen érez­tem magam. Ügy érzem, a család és munkahely közötti állandó ingajárat beszürkí- tette őket. Zárkózottakká váltak. Azt hiszem, a kor­osztálypózokba óhatatlanul minden generáció beleesik. — Mindent ki mersz mon­dani, amit gondolsz? — Igen. Nem hiszem, hogy ellenség vagyok. Szeretem a kríziseket. Mert ha dühös va­gyok, sokkal többet dolgo­zom. Azt hiszem, szakmai betegség nálam, hogy min­dent kritikusan szemlélek. — Milyen kapcsolatban vagy az úgynevezett művész­világgal? Befogadtak? — Ha írókkal találkozom, zenésznek vesznek. Ha ze­nészekkel, írónak. Ezen felül kénytelen vagyok egyben a saját menedzseremként is működni. Bár nem ajánlga- tom magam. Ha hívnak, me­gyek. S ha hívnak, bizonyá­ra azért, mert kellek, szük­ség van arra, amit csinálok. — Néhány szót a magán­életedről ... — Pesten lakom, két fiam van. Egy két és fél éves, és egy 4 éves. — És a feleséged? — Még a Ki mit tud? előtt vettem el. Ez nagyon fon­tos! — A jövő terveid? — Rengeteg dologban va­gyok benne. Most a színmű­vészeti főiskola musical sza­kának írok egy rockdarabot. Aztán most, a napokban dől el az itt is bemutatott Be­kapcsol a bosszantógép című műsorom rádiófelvételének ügye. Aztán több közremű­ködővel most írunk egy countryoperettet. Sok sikert kívánunk! Re­méljük, ezentúl gyakrabban találkozunk. Veled, s a lel­kiismeretünkkel. b. S. E. Fotó: Gál Edit Érdemes meghallgatni! Egy 14 éves kis cigánylány, Orsós Kati történetét írta meg Lakatos Menyhért Kár­vallottak című művében, amely szeptember 23-án, 18 óra 45 perces kezdettel sze­repel a Kossuth rádió mű­során, az Ifjúsági adásban. A történet azzal kezdődik, hogy Orsós Kati balesetet szenved, sokáig kell gipsz­ben feküdnie. Osztálytársai nem hagyják magára, együtt tanulnak vele. Kati jó kö­rülmények között él, apja, a jól kereső vájár, szép ott­hont teremtett lányának. A drámai fordulat: Kati bele­szeret Kolompár Gyurkába, aki megszökteti otthonról a lányt. Ám a fiú durván bá­nik Katival, aki visszaszö­kik szüleihez és folytatja az iskolát. Csakhogy... nos, a továbbiakat megtudhatjátok ma este a rádióból. Kamaszok számára írta Három füttyszó című hang­játékát Tandori Dezső. A történet keretét egy látszó­lag egészen köznapi család mindennapjai alkotják. A fő­szereplő egy kamasz fiú, aki nagyon érzékeny az igazság­ra. Az események egy isko­lai focimeccs körül bonyo­lódnak. A hangjáték szep­tember 30-án, mához egy hétre, a Kossuth rádióban hangzik el, 10 óra 8 perces kezdettel. Muroayi mérleg Jó példaként lehet ajánla­ni a muronyi Lenin Tsz KISZ-eseinek beszámolóját, melyben elmúlt félévi mun­kájukat foglalja össze Szabó István KISZ-titkár. Igaz, nem jobb, de az átlagosnál nem is rosszabb ez a KISZ- szervezet. Jelenleg 29-en vannak, közülük 12 a tanu­ló, 17 pedig a dolgozó. S hogy miért említjük mégis példaként? Mert egyenesen, szépítés nélkül adtak számot arról, mit terveztek, mit vé­geztek. Íme az egyik megál­lapítás: „a közösségi élet te­rületén gondjaink vannak.” Körülbelül 10—15 fiatal al­kotja az alapszervezet mag- vát. ök azok, akik a taggyű­léseken, programokon, ösz- szejöveteleken szinte kivétel nélkül ott vannak, s próbál­ják bevonni agitáló szóval, jó példával a többieket is. „Nö­velnünk kell a taglétszámot”. Határozták el, amikor ösz- szeállították az akcióprogra­mot, nos, fel is vettek 9 fia­talt, ám ugyanakkor egy KISZ-tagot kénytelenek vol­tak kizárni, rendbontó, fe­gyelmezetlen magatartása mi­att! A község szépítéséért, fej­lesztéséért társadalmi mun­kát vállaltak a Lenin Tsz KISZ-esei, ezt viszont nem teljesítették. A dolog nem teljesen rajtuk múlott; a ját­szótér építéséhez — melyet elvállaltak — nem szállítot­ták a szükséges anyagokat. De a terv remélhetőleg nem­csak terv marad, a követke­ző félévben mindenképpen teljesíteni szeretnék. Az akcióprogram egyik „nagy vállalkozása” volt az elhatározás: megalakítják az ifjúsági klubot. A KISZ kez­deményezésével 1978. októbe­rében létre is jött a klub. melynek lehetőségeit beha­tárolják ugyan az anyagiak, de hiszen nem csupán ezen múlik a siker. A mezőberé- nyi Csobán színjátszókor vendégjátékai, a vetélkedők nagy tetszést arattak. Bitó Ferenc makramézni tanította a fiatalokat, diszkókat szer­veztek. Az idei évre új mun­katerv készült, amelyben el­határozták többek között, hogy még több fiatalt „csá­bítanak” a klubba, és — te­kintettel a nemzetközi gyer­mekévre — közös rendezvé­nyeket szerveznek az okta­tási intézményekkel. Nos, a 8. osztályosokat már tavaly meghívták néhány klubfog­lalkozásra, ami külön dicsé­retes ötlet, hiszen ezek a fia­talok ma már KISZ-korúak, s talán éppen a klubban, a KISZ-esekkel eltöltött dél­utánok ösztönzik őket, hogy jelentkezzenek a KISZ-be. Sikerült jól megszervezni­ük az ifjúsági vitaköröket is. melyre meghívtak KISZ-en kívülieket és a párttitkárt is. Nem kis mértékben a vita­kört vezető ifj. Buzgány Mi­hály érdeme, hogy érdeke­sek, tartalmasak voltak ezek az összejövetelek. A vitakö­ri foglalkozásokat záró ve­télkedőre az úttörőket is meghívták, sőt ők is részt vettek a versenyen. Már az eddigiekből is kitűnik, hogy az úttörő—KISZ kapcsolat nemcsak papíron létezik Mu- ronyban. A piros nyakken- dősök természetesen igyek­szenek viszonozni a meghí­vásokat, és műsoraikra, a Mi­kulás-napra, a jelmezbálra, a 8-osok bankettjére meginvi­tálták a KISZ-eseket is. S végül a sportról: az akció- programban szerepel ugyan sportdélutánok szervezése, erre azonban eddig nem ke­rült sor. A község fiataljai a muronyi MEDOSZ SE-ben eredményesen sportolnak, 16- an sakkoznak, 18-an az ifjú­sági válogatottban rúgják a bőrt. Az elmúlt félévben két KISZ-tag vett részt a „Leg­erősebb, legügyesebb” orszá­gos versenyen, öten pedig a megyei kempingtalálkozón szerepeltek eredményesen. I minimagsain I

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents