Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-22 / 222. szám
A Televízióból jelentjük Q 1979. szeptember 22.. szombat Képernyőre kerül a SZEPTEMBER Beszélgetés csabacsüdi pedagógusokkal A stúdió szürke eget idéző, óriási körfüggönye mögött magával ragadó látvány fogadja a betérőt. A berendező építészek alapos, tetszetős munkát végeztek. Egy alföldi tanya elevenedik meg a filmesek kamerái előtt: ház szobákkal, konyhával és a szükséges paraszti relikviákkal, a csűr, a raktárak, a kerekes kút, a kertecske a gyeptéglákkal, az öles hasábfák, a ragasztott nyári konyha, és sorolhatnánk még. Fejük felett hatalmas derítő lámpák árasztják a nappali fényt. A tanyaház napsütésben utazik. Az öreg Sipos István és felesége — Szirtes Ádám és Berek Kati — a tornácon pihennek. Reviczky Gábor a tévéjátékban a tanító figuráját alakítja, de most ő is a monitor előtt figyeli, miként próbálják a fiatalok Horvai István rendező irányítása mellett a Szeptember következő jelenetét. Sarkadi Imre hajdani, nagy sikerű, színházi darabjából készült tévéjátékot forgatnak. Egy tanyasi tanító szemszögéből ítéltetik és méretik meg a tsz-szervezés minden bonyolultsága, gondja, nehézsége, valahol az Alföld végtelen tanyavilágában. A tanító csodálattal járja be az öreg paraszt büszkeségét, a tanyát. Csakhogy új idők szelei fúj- dogálnak a tanyák körül is. — A tanító maga Sarkadi Imre, aki Balmazújvároson tanítóskodott egy esztendeig A békési Alkotók Klubja kiállításai A képzőművészeti világhét alkalmából több községben is bemutatkoznak munkáikkal a békési amatőr képzőművészek. A Tarhoson, szeptember 17-én megnyílt kiállításon Bellus Ferencné, Nagy Sándor és Hégely Imre képei szerepelnek a művelődési házban megrendezett tárlaton. Kamuion Párzsa János, Hevesi Ferenc és Vár- konyi János munkáit tekinthetik meg az érdeklődők. A Muronyban, szeptember 18- án megnyílt kiállításon pedig Görgényi Tamás, Csuta György és Takács István alkotásai láthatók a helyi művelődési házban. — mondja Reviczky Gyula. — Az író egy tanyasi család sorsán keresztül mutatja meg a termelőszövetkezetek szervezésével járó emberi tragédiákat, azok elkerülhetetlenségét. — A tanító tétova, határozatlan figura. Megérti az öreg Sipos ellenállását, drámáját, de mint szervező, szembekerül vele. Sipos István körül egy egész világ omlik össze, nem pusztán a földet kell elvesztenie, de addigi életvitelét is. Gyermekei sorra elhagyják. — Játszott már Sarkadi Imre valamelyik drámájában? — Nem, bár mielőtt eljöttem Kaposvárról, majdnem rám bízták az Oszlopos Simeont — mondja a Vígszínházhoz szerződött színész. — Milyen aktualitása lehet ma ennek a darabnak, hiszen a tsz-ek szervezésének történelmi időszaka már régen lezárult? — A színész számára elsősorban azt sugalmazza: annak az embernek a tragédiáját kell eljátszania a Szeptemberben, aki egész életét áldozta valamiért, eljutott valahová, megszerzett valamit, s a sors váratlan kény- szerűsége most mindettől megfosztja. A stúdióban folytatják az öreg Sipos tragédiájának felvételeit, azét a parasztemberét, aki saját egyéni drámája ellenére is megértéssel fogadja a jövőt. reteiket a rászoruló intézményekben hasznosíthassák. Több éve kérik már a nagyközség lányai és asszonyai, hogy a közművelődési intézmény egy háztartásiműszaki előadás-sorozatot indítson. Az energiatakarékosság gyakorlatának előretörése következtében beindítják ezt a sorozatot, amelyen a GELKA szakemberei a lakás technikai berendezéseinek, gépeinek takarékos üzemeltetésére, karbantartására, s ugyancsak a kisebb javítások elvégzésére tanítják meg a résztvevőket. Az előadásokat bemutatók is követik. A felsoroltakon kívül még egy csoportot szervezett a művelődési központ. A dísz- és szobanövények gyűjtőinek, kedvelőinek lesz a kertbarátkor. Itt ugyancsak az elméleti ismeretterjesztés mellett gyakorlati tanácsokat is kapnak majd az érdeklődők. Nehéz téma, mert lassan, a szükségesnél is lassabban értjük meg és még nehezebben tudunk vele élni. Soksok beszélgetésből világlott már ki, hogy az értelmét, lényegét még csak kevesen képesek megragadni. Legfeljebb belülről érzik: szükség van rá. A szocialista demokratizmusról van szó. Aminek egyik jelentős feltétele: a társadalmi fegyelem, az önfegyelem és az egyéni kezdeményezés közötti összhang létrehozása, a legésszerűbb elgondolások — legyen az bárkié! — érvényesülése. Mindehhez pedig olyan társadalmi, közösségi légkör szükséges, amelyben az emberek felelősen szólhatnak bele az őket érintő döntésekbe, szabadon fejezhetik ki véleményüket, amellett, hogy kötelességüket erejükhöz, képességükhöz mérten a legjobban teljesítik. Ez nem jelenthet sem liberalizmust, sem anarchiát, amitől néhány vezető — talán takarózásképpen — tart. Ez utóbbiak nem fordulhatnak elő abban a közösségben, amelyben helyesen, céljának megfelelően értelmezik és élik át a szocialista demokratizmus társadalmi fejlődést segítő lényegét. Az iskolákban, ahol a jövőnek nevelnek, különösen fontos kérdés ez. Hiszen csak demokratikus vezetésű és életvitelű iskola képes, az eljövendő kommunista önkormányzat szellemében, élni tudó generációt felnevelni. Egy látogatás nem elegendő, hogy egy iskola tantestületének életéről, munkájáról átfogó képet kapjunk. Nem is ennek a reményében látogattunk el Csabacsüdre, a mindössze 15 tanerős iskolába. Egymásra támaszkodva Rövid gondolkodás után Balczó Judit, történelem— szlovák szakos pedagógus törte meg először a csendet: — Szóval, a légkörről beszéljünk. Először is fontosnak tartom, hogy tantestületünkben régóta együtt dolgozó kollégák közösségéről van szó. Négy 25 éves törzsgár- datagunk is van. De ha az átlagot nézzük, több mint 10 év jön ki. — Így igaz — szól közbe Kondacs György, az iskolai pártalapszervezet titkára. — Sokan jóformán egyszerre érkeztünk ide fiatal, kezdő pedagógusként. Az igazgatónk, Torda Lajos, 1967 óta van az iskola élén, de ő is itt kezdte, ebben a tantestületben. Szerintem sok mindent elmond az a tény, hogy innen csak vagy egy magasabb állás, vagy a nyugdíjazás miatt mentek el emberek. És az is jellemzője közösségünknek — mondta Ste- fáni Pálné, matematika— fizika szakos —, hogy őszintén mondhatunk véleményt egymásnak jóról, rosszról. Az óralátogatások után is minden szépítés nélkül mondhatunk bírálatot egymás munkájáról. — És nem érzünk félelmet, ha bejön az óránkra az igazgatónk! Gondolom, ez sincs mindenütt így — mondja Balczó Judit. A munka mellett, vajon közösek-e gondjaik is? Kikérik-e véleményüket az iskolát érintő kérdésekben? — teszem fel az egyik legizgalmasabb kérdést. — Most történt augusztus 30-án egy eset, hogy az egyik kartársunk bejelentette, elmegy. Akkor közösen beszéltük meg az utódlás kérdését is — mondja az igazgatóhelyettes. S a bérkérdések? Mostanában a jutalmazás után értékelést is kapnak a kollégák. Igaz, összegszerűen a kiosztáskor nem tudjuk, ki, mennyit kap. — Az iskolatanács dönt minden lényeges kérdésben — toldja meg a gondolatot a párttitkár, Kondacs György —, ebben részt vesz az alsó és felső tagozatos munkaközösség-vezető, a párt- és szakszervezeti titkár, a csapatvezető és az igazgatóhelyettes is. A nevelési feladatokat, az iskola munkatervét, az intézkedési tervet és a bérkérdéseket közösen tárgyaljuk meg, s csak aztán' kerül a tantestület elé. Tartják-e a kapcsolatot egymással az iskolán, kívül — A családoknál nemigen jövünk össze — mondja Demeter Györgyné. — Egyszer egy évben viszont az iskola minden dolgozója együtt van egy közös ebéden. Persze, az úgynevezett „beszélő” a legjobb. Már csak így hívjuk a tanárit, ahol 1-től fél 3-ig majd mindennap nagy beszélgetéseket folytatunk. Ilyenkor minden terítékre kerül. A pénzről és a földről — És mUyen a munka elosztása? — Régi törzsgárdatagjaink vannak, akikre tudjuk menynyit és mit lehet rábízni — válaszol Demeter Györgyné. — Azért azt nem lehet elmondani, hogy a munka elosztása teljesen egyenlő — vág közbe Balczó Judit —, de szerintem ilyen nem is létezik. És lényeges, itt a túlórákra gondolok, nálunk nincs pénzcentrikus szemlélet. Egyáltalán nem veszekszünk a helyettesítésekért. — Ismerőn a szarvasi járás hozzánk közel eső iskoláit. Sok helyen első a kukorica, a disznóhizlalás, a baromfitartás. No, meg a minél elegánsabb kocsi és kerítés — kanyarodik vissza az előbbi témához Demeter Györgyné. — Állj csak meg! — szakítja félbe kollégáját a szak- szervezeti titkár, dr. Hegedűs Frigyesné. — Én is ismerem őket, s ez már a kihelyezett kis iskolákra jellemző. Nálunk mindössze hat pedagógusnak van már csak földje. Ugyanis ráfizetünk, mert a mostani területünk jóformán terméketlen. — És hogyan áll ezen a kis településen a pedagógusok megbecsülése? — Kettős dolog ez — mondja Balczó Judit. — Vannak szülők, akik mindent megtesznek a gyerekükért, az ilyenek becsülik, támogatják munkánkat. Sajnos ellenpélda is bőven akad. Egyébként már régen leestünk a pie- desztáról, s ez nem csabacsüdi probléma. A sajtó, a rádió és a televízió is tápot ad ennek. Ha pedagógust szerepeltetnek egy tévéjátékban az csak esetlen alak lehet. Pedig, hogy mérnök, vagy orvos lesz valaki, abban nekünk is jócskán van szerepünk. Mi sem általánosítunk, hogy gondatlanok a szülők. Pedig évente legalább az első osztályban 9 gyereket szűrünk ki, mert rossz a szeme, s küldünk orvoshoz. Körkérdés a demokratizmusról — Elérkeztünk az utolsó körkérdésnek szánt gondolatunkhoz. Fogalmazzák meg tehát, mit tartanak az iskolai demokratizmus lényegének? Stefánik Pálné: — Azt hiszem sokat jelent, hogy megmondhatjuk a véleményünket, amit, ha jó, el is fogadnak és meg is valósítanak. Lényeges még, hogy mindenki egyformán fontos legyen a közösségen belül. Balczó Judit: — Az iskolai demokratizmus alapja a fegyelem. A munkafegyelem, ez nálunk megvan. Bár hozzá kell tennem: ha ehhez az anyagi, tárgyi feltételek — akár egy termelőüzemben — nincsenek valahol biztosítva, az eredményesség sem követelhető meg. Kondacs György: — Az a magva az egésznek, hogy az iskola vezetője építsen a pártra, a szakszervezetre, s az egész tantestületre. Ha nincs egyetértés valamiben, a helyes érvekkel alátámasztott ellenvetést fogadja el a vezető, s aztán mint egyszemélyi felelős, egyben hajtassa is végre a döntéseket. Az egyszemélyi vezetésnek markánsan kell érvényesülnie, de mindig a közösségre támaszkodva. Demeter Györgyné: — A vezető olyan személy legyen, aki képes maga körül demokratikus légkört kialakítani. S ehhez szükséges, hogy tekintélye legyen. Dr. Hegedűs Frigyesné: — A vezetőnél elsődleges a kiváló szakmai tudás, s a tiszta emberség. No, és természetesen a vezetésre való rátermettség Legyen erélyes és következetes. Csak így, általa valósítható meg a demokratizmus. És persze, ehhez partnerek is kellenek. Szuromi József: — Talán úgy tudnám megfogalmazni, hogy az emberek érezzék jól magukat, s tudják biztosan; támaszkodhatnak egymásra. Persze, Lajos bácsi, az igazgatónk biztosan jobban, pontosabban fogalmazta volna meg mindezt. De mi így érezzük! B. Sajti Emese MOZI Buffalo Bill és az indiánok A nyári hónapokban látott, a forgalmazás szempontjából a „nagy” jelzővel illetett amerikai filmek sorának befejező darabja a most látott színes és magyarul beszélő Buffalo Bill és az indiánok című. De vigyázat! Ez a film nem western-, nem cowboy fi lm, nem kalandtörténet. Több, mélyebb, jelentősebb ezeknél. S néha még talán szórakoztatóbb és szellemesebb is. Arthur Kopit nevét bizonyára igen kevesen ismerik hazánkban. Pedig Miller és Williams mellett az északamerikai drámaírók legkarakterisztikusabb, legjelentősebb egyéniségeinek sorába tartozik még akkor is, ha fiatalon írt műveinek polgárpukkasztó stílusa miatt vált híressé és egy kicsit hírhedtté is. S nem utolsósorban az abszurdnak is nevezett színházi irányzat világszerte ismert, a forma mellett a tartalom politikumát sem tagadó alakja is A. Kopit. Ennek bizonyítéka az Indiánok című, közelmúltban megjelent, a világ jelentősebb színpadain játszott darabja, amely ennek a filmnek forgatókönyvalapul szolgált. A lenyűgözően nagyszerű kivitelezésű film alcíme ez lehetne: az észak-amerikai legenda születésének paródiája. Groteszkül, időzített hatással a közönségre, finom és illő humorral, az igazság feltárásának tragikusságával. Robert Altman rendező nagyot alkotott. Ha nem is a brüsszeli tizenkettő közé illőt, de az amerikai filmek vonatkozásában — innen, a tengerentúlról nézve — mindenképpen emlékezeteset. Igen, az alaptörténet. A címszereplő, Bufallo Bili, az egykori híres bölényvadász, az amerikai mítosz mellényes-bőrruhás-nagykalapos megtestesítője, valahol a hatalmas hegyek tövében wes- temrevüt nyit. Az önmaga dicséretét is élvezni akaró közönség mindent megkap ebben a show-ban, amit látni, élvezni akar. Csak egy valami hiányzik még. De aztán az is meglesz, amikor Buffaló Bili leszerződteti Ülő Bika indián törzsfőnököt. Akinek földjét, törzsét, létterét éppen ő pusztította el. Az őslakók, az indiánok módszeresen kegyetlen kijátszásának és kiirtásának apo- teotikus groteszk hőskölteménye a fűm. Olyan világsztárokkal, mint a címszereplő Paul Newman, vagy Burt Lancaster, Geraldine Chaplin, Joel Gr'éy, Will Sampson..S a csodás felvéte- telek: Paul Lohmann munkája. A történet igazi amerikai bussinessé törpítő Buffalo Bill revüszínháza a filmsza- lág-színház közönségét is meghódítja. Ha jól figyelünk, fejbevágóan. Szórakoztatása mellett. Ezért jelent élményt. (Nemesi) SZÍNHÁZ, MOZI 1979. szeptember 22-én, szombaton, Gyulán 10.00 órakor: CSIPKERÓZSIKA 1979. szeptember 22-én, szombaton, Gyulán, 14.30 órakor: CSIPKERÓZSIKA Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Won Ton Ton Hollywood meg- mentóje, 8 órakor: Júlia. Békéscsabai Építői; Kultúrottbona: 3 órakor: Olser tervez, a banda végez, 7 órakor: A bosszú. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Ostrom, 4, 6 és 8 órakor: Buffalo Bill és az indiánok. Békéscsabai Terv: Kitörés. Gyulai Erkel: Mindenkinek a maga keresztje. Gyulai Petőfi: 4 és 7 őrakor: Csillagok háborúja. I., II. rész. Orosházi Béke: Fehér telefonok. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 7 órakor: Csillagok háborúja. I., II. rész. Kisfaludi Strobl Zsigmond 1884-ben született a Zala megyei Alsórajkon. Szobrainak egy részét Zalaegerszegen, a tiszteletére alapított emlékmúzeumban őrzik. A képen: Az íjász a Göcseji Múzeum előtt (MTI-fotó — KS) Szémann Béla A szeghalmi járási művelődési központban a most induló évadban a régi kiscsoportok mellett több újat is szerveztek. A nyári, káptalanfüredi közművelődési tábor sikerességének egyik bizonyítéka, hogy a képzőművész-szekció tagjai részére — műhelyjelleggel — most szakkört kellett indítani. A 14 fiatalnak az újtelepi művelődési terem ad otthont. Az amatőr képzőművészek a nyári táborozás során készí-v tett munkáikból a közeljövőben kiállítást rendeznek. A Sárrét „fővárosának” legfiatalabb üzemében, a harisnyagyárban a citerazene- kar, az irodalmi színpad és kéthetente a felnőtt díszítőművész-szakkör tartja foglalkozásait. S ha alkalmas vezetőt is találnak, újjászerveződik a népitánccsoport is. A járás oktatási és közművelődési intézményeinek módszertani támogatására hozták létre a szeghalmi művelődési központban az ok tatástechnikai csoportot. A helyi gimnázium tanulóira épülő csoport az audiovizuá- : lis technikai eszközök alkal- ] mazásának módjait és lehe- : tőségét, karbantartását, ki- | sebb javításait tanulja meg, : hogy aztán tudásukat, isme- | A művelődés új fórumai Szeghalmon
