Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-20 / 220. szám
NÉPÚJSÁG 1979. szeptember 20., csütörtök NDK turné előtt a csabai klubtáncosoknál A Megyei Művelődési Központ földszintjén a néptáncos lányok hangja fogadja a belépőt. Próbálnak. Az emeleten, a nagyteremben is zajlik az élet. Négy pár tartja klubtáncpróbáját. A színpadról Nyiri Lajos és felesége irányítja a magnót, s egyúttal a táncosok munkáját is. Ha felcsendül a zene, vele mozdulnak a lábak, s ha elhallgat, van néhány pillanatnyi pihenő, míg a következő tánchoz szalagot cserélnek. Nagy a hajtás, fárasztó az állandó ismétlés. A mozdulatok már könnyedek, de az arcokon feszült figyelem, s a fáradtság apró jelei... Más ez, mint a verseny: ott a csillogás, a mosoly, a légies m< zdulatok, itt a verí- tékes munka, s néha egy-egy elbicsakló, megcsúszott lépés tanúi lehetünk. Nyiri Lajos kezében mikrofont tart, néha beleszól, utasításokat ad. — Válj ki a bolyból! Nem gyaloglunk, áttáncolunk! Jó... Most jön a csa-csa- csa ... Ez az ... * Végre szünet. Az energia- s vízveszteséget kólával pótolják, beszélgetnek, tervezgetnek. Van miről: — Három éve vettük fel a kapcsolatot az NDK-beli Werke Vegyi Kombinát „Kék Ezüst” táncklubjával. Azóta kölcsönösen látogatjuk egymást — emlékezik Nyiri Lajos. — Most négy párt hívtak meg, Zahorán Zoltánt és Adamik Juditot, Hernádi Ferencet és Gergely Ilonát, Alt Bélát ég Végh Mariannát, valamint Csiaki Andrást és Búzás Évát. Ez a hétfői bróbánk az utolsó, szerdán indulunk. A szombati versenyig már nincs lehetőségünk tréningezni, ezért is kell igyekeznünk. A programról még nem sokat tudunk, ez az ottaniak meglepetése lesz. Annyi bizonyos, hogy a versenyt szombaton tartják, amelyen két NDK- beli és a mi csoportunk indul a standard táncokból. A verseny második részében bemutatók lesznek. Mi vendéglátóink kérésére egy eredetileg 8 párra készült beat- koreográfiát mutatunk be. Izgatottan várjuk a fellépést. Hatalmas, ennek a teremnek háromszorosa az ottani táncparkett, körülötte asztalok, amelyek mellett több mint 600 ember elfér. A táncosok még mindigj ülnek, van, aki rágyújtott. Á szünet végéig az ottani fogadtatásról beszélünk. * — Mindig végtelenül kedvesek, figyelmesek, pedig az ő és a mi versenyzőink között legalább 10 év korkülönbség van. Így is jó barátok. A másik, amit itt feltétlenül megemlíthetek, hogy náluk nagyobb tekintélye van a klubtáncnak, igaz, nagyobb hagyománya is. A versenytánc-mozgalomban már lassan 40 éves múltra tekintenek vissza. Bizonyára ennek köszönhető, hogy nagyobb oktatógárdát, és rengeteg klubot mondhatnak magukénak. Ezért is lesz nehéz dolgunk, igyekeznünk kell. Lassan felállnak a fiatalok, lábukat rázogatják; nehogy izmaik lemerevedjenek. Egy-egy nehezebb lépést is megpróbálnak — ami kevésbé ment — csak úgy, önszorgalomból. Kézigazítás, majd a fejtartást javítják, aztán várnak a zene indítására. A magnetofon még kattan egyet-egyet, kicsit serceg, mintha gondolkodna, induljon-e, aztán felcsendül a beat-koreográfia lüktető ritmusa. Folytatódik a próba ... Nagy Agnes Fotó: Gál Edit A nagyapa Ott az évnyitón, miközben beleolvadtam a szülők tarka foltjába, szüntelenül elém tolakodott a kérdés, hiába hessegettem el. — Vajon ki lesz élete első tanító nénije? — Ó, mennyit számít, hogy milyen lesz ő! Az első mosoly, az első mozdulat, az első beszélgetés, az óvoda kötetlen világa után döntően meghatározhatja e csöppnyi ember nyolc általános iskolai évét. Közben fegyelmezetten vonult fel az iskola több mint ezer tanulója. — Ki lesz? — dörömbölt az agyamban, és nem tudtam megállítani izgatott tekintetemet, amely a nyugodtan álldogáló tanárokon cikázott. Ebben a pillanatban Bakonyi tanító néni a vállam- ra tette a kezét. Tejszagú volt az érintése, tekintetében anyás szeretet keveredett az iskolás szigorral, ősz haját glóriába fogta az októberi napfény, s pillantásának szelíd kérésére vigyázzba vágta magát osztályunk ötvenkét emberkéje. Igen, mi voltunk a „radtkók”, az ötvenes évek demográfiai hullámának egy maroknyi csoportja, akik felváltva, délelőtt és délután tanulva, bejártuk Jamina összes ideiglenes tantermeit, kocsmától a bolti raktárig mindent. Any- nyian voltunk, hogy mire gimnáziumba kerültem, nekem csak a „K” osztály jutott, és ha figyelmen kívül is hagyjuk e betű lehangoló hatását, egy lányra nézve, mindenesetre elgondolkozhatunk azon, hogy vajon hányadikként találjuk meg az előbb említett betűt az abc- ben. De akkor még Bakonyi tanító néni tejszagú keze alatt róttuk az első osztályt, aki úgy tanította meg nekünk az egyszeregyet, hogy szinte tisztelettel mondtuk fel neki. A mai napig nyomja a bal oldalamat az az itatós, amit zsebkendő helyett álcázásképpen a ruhám zsebébe tettem, félve a büntetéstől trehányságomért. Most, ezen az első évnyitón is azt vártam, hogy egy Koprodukciós alkotások a MAFILM stúdióiban \ Két koprodukciós film is elkészült az elmúlt napokban a MAFILM stúdióiban, mindkettőt még ez évben bemutatják. A tervek szerint a hazai közönség előbb az első, magyar—lengyel közös vállalkozásban filmre vitt „Ütközben”-t láthatja. A Dialóg Stúdió „terméke”, a Mészáros Márta rendezte produkció egy Magyarországon élő, lengyel származású asszony fordulatos életét követi nyomon. A forgatókönyvet a rendezőnő, az egyik főszerepet alakító Jan Nowicz- ki és Marek Piwowski írta. A felvételeket Magyarországon és Lengyelországban készítették. A női főszereplő, Delphine Seyrig Bejrútban született, s ez idő tájt Párizsban él. Oscar-díjas szereplője is van a csehszlovák vendég- művész, Jiri Menzel személyében a szintén premier előtt álló „Koportos”-nak, amely a Hunnia Filmstúdió és az NSZK-beli ZDF tévé- társaság együttműködésének eredményeként jött létre. E koprodukciós vállalkozás rendezője, Gyarmathy Lívia számos amatőrt foglalkoztatott a — Balázs József nagy sikerű, hasonló című regényéből készült — forgató- könyv megfilmesítésénél. A félcigány útépítő munkás három napját bemutató filmet a negyedik negyedévben sugározza a ZDF, itthon pedig 1980-ban vetítik. A francia Gaumont cég is belép a magyar filmgyártás koprodukciós partnerei közé. A magyar társvállalkozó a Hunnia Filmstúdió, a tervezett film, „Az örökség” rendezője Mészáros Márta. Az 1936—1945 között játszódó események filmbeli főhősei a francia Isabelle Hippert, Jan Nowiczki és Monori Lili lesznek. A forgatókönyvet a rendezőnő és Koródy Ildikó írta, a filmfelvevő mögött Ragályi Elemér áll majd. A forgatás előreláthatólag decemberben kezdődik. „Finn vodka szódával” a címe a Hunnia Filmstúdió harmadik nemzetközi produkciójának. A magyar— finn kulturális együttműködési egyezmény keretében készülő első közös játékfilm cselekménye Finnországban játszódik. A rendező, Zsombolyai János novellájából öttagú alkotói gárda írja a forgatókönyvet. ősz hajú tanító néni lép majd a lányomhoz és az osztályba vezeti. Véget ért az ünnepség, és megkezdődött az első osztályosok „szortírozása”. Der- medten álltam. A lányomat egy fiatal, szinte gyerek tanítónő szólította. „Atyaúristen!”, ez volt az első, bár elveimtől eltérő gondolatom. A kis tanítónő felolvasta a névsort, elmondta, hogy mikor találkozunk legközelebb, mosolygott és elment. Két év telt el azóta. Mi éppen úgy nem tudjuk megcsinálni a gyerek matematikai feladatait, mint annak idején az én szüleim a számtanpéldáimat. És a lányom is felváltva, hol délelőtt, hol délután jár iskolába. Pedig rengeteget változott a gyerek az óvodához képest, öntudata lett. Szeret (!) iskolába járni. Nem eminens tanuló. Hadilábon áll a matematikával és a nyelvtannal, testnevelés jegyét pedig negatív irányba befolyásolta, hogy a bordásfalon nem tudott ötször egymás után megfelelően fel- húzódzkodni. Mindezeket leszámítva, ha pedagógusnyelven fejezem ki magam, a A hetvenhárom éves dalos Hallgatagon figyeli az asztalnál kanasztázó idős társait. Néha-néha feltörő nevetésük sem ingerli mosolyra fáradt arcizmait. Pedig, ha megszólal, baritonja most is csengő, mint ötvennégy esztendeje, amikor a békéscsabai munkásdalárda tagja lett. Rajta kívül ma már csak Murányi Antal az, aki a húszas évek derekától szinte megszakítás nélkül énekel az aranykoszorús együttesben. __ A neve Pribolyszki György és ma 73 éves. Közéleti szereplését 1925-ben, mint asztalossegéd kezdte, amikor a munkásmozgalom vonzására jelentkezett a békéscsabai munkásdalárdába. Még nem volt működési engedélyük, de a gyulavári nagy árvíz idején — az ár Vésztőig borította eh a földeket — a szociáldemokrata párt buzdítására mindenütt énekeltek, s a begyűlt összegeket az árvízkárosultaknak adták. Csak egy évre rá kaptak nyilvános szereplési lehetőséget, mint a Magyar Munkásdalos Szövetség békéscsabai dalköre. Ez időtől kezdve Pribolyszki Györgyöt nem lehetett elválasztani a dalárdától, melynek később — mind a mai napig — vezetőségi tagja is lett, a felszabadulás utáni más természetű felelősség- teljes munkája mellett munkakörei: 1944—45-ben a városi munkaügyi hivatal helyettes vezetője; 1946-ban a gazdasági osztály vezetője; 1947-től a megyei főispáni hivatal titkára; a tanácsválasztások után 1960-ig a városi tanács pénzügyi osztályának vezetője; majd 1966- ig, nyugdíjaztatásáig, a Békéscsabai Ingatlankezelő Vállalat igazgatója. Ezt követően javasolta: hozzanak létre Békéscsabán egy nyugdíjasok klubját, ahol kellemesen tölthetik napjaikat a munkában' elfáradt idős emberek. Létrehozták, és őt bízták meg vezetőjükül. Pribolyszki György örökké emlékezetes napjait idézi a munkásdalárda történetének. — 1926-ban vettünk részt először országos dalos találkozón, Szegeden. A szövetség rendezte, és több mint háromezer dalos — rendőrségi felügyelet mellett —adta elő műsorát. Mi már akkor a legjobbak között szerepeltünk. A találkozót követően munkásbált akartunk rendezni, de a szegedi polgármester nem engedélyezte, hiába protestáltunk. Tiltakozásul döntése ellen a dalkarok minden nyilvános helyen megjelentek az esti órákban, és műsoraikból énekeltek. Botrány lett. Itthon a csabai akkc i korgyerek kibontakozott, és engem szelíd csodálkozással töltött el ez a változás. Néha elbeszélgetek a fiatal tanító nénivel a gyerekekről, a nevelés új módszereiről, a kísérleti matematikáról és a férjek vacsoraigényeinek milyenségéről. Elmondta, hogy nem szeret osztályozni, megköti a kezét az öt számjegy. Szereti az új módszert, úgy érzi, hogy reálisabban tudja értékelni a gyerekek munkáját. — Tudod, Nagyapa, amikor elindított bennünket, azt mondta... — Amikor már legalább egy tucatszor hallottam a nagyapáról, megkérdeztem, hogy miért hivatkozik mindig rá. A tanító néni elgondolkozott egy kicsit. — Azt hiszem, hogy Nagyapa kiváló tanár volt. Ezt nem én mondom, hanem a kitüntetései. Tanyasi iskolában járta ki a tanítás elemijét, és amikor mi kezdtünk el tanítani, mi, fiatalok, elmagyarázta, hogy mit és hogyan csináljunk. Mostanában annyiszor az eszembe jut, hogy ő már akkor, régen, a rossz körülmények között az „új módszer” szemánypárti lap, a Körösvidék, ilyen címmel jelent meg: „Vörös dalosok garázdálkodása Szeged város falai között”. Azt írták hazugul, hogy még a padokat is vörösre festettük ... A szövetség egyik legforradalmibb dalkörét, a miskolcit betiltották. A legközelebbi, 1928-as, ugyancsak szegedi dalostalálkozón minden énekkari tag fekete gyászszalagot varrt a sapkájára. így tüntettünk az intézkedés ellen. Hiába akarták megtizedelni sorainkat — hiszen forradalmi dalainkkal a népet buzdítottuk, amikor szólni sem lehetett — 1932- ben, a győri találkozón már csaknem hétezer dalos gyűlt össze az ország minden részéből. — Mi volt a legemlékezetesebb élménye? — Talán a pécsi találkozó. 1936-ot írtak akkor, és a fasizmus veszélye egyre inkább rettegésben tartotta Európát. A PEAC-pályán gyülekeztünk, amelynek közepén emelvény volt, s rajta a vasas tornászai elegáns ruhákba öltözve imitálták a dorbézoló urak tivornyáit. Persze vizet ittak bor helyett. Nagyon sokan nézték műsorainkat. Valósággal tomboló sikert aratott Kellner Ne ölj! című dala, amit valamennyi dalárda együtt énekelt. Had’ idézzek belőle, mert csak így válik érthetővé a siker: „Kitört a poklok minden démona, vijjogva szállnak az éjen át, s amerre átkos útjuk elhalad, vér és könny jelzi az út nyomát ...” Este volt, s amikor az utolsó trófát kezdtük énekelni, a reflektorok az emelvényre irányultak, ahol folyt a tivornya. A sötét pályán ezernyi torokból hangzott tovább a dal: „Ember, ember, térj magadhoz! Elég a vér, az áldozat elég! A gyűlölsé- get temesd sziklasírba, verd rabláncra a poklok seregét!” És ekkor felrohantak az emelvényen dorbézoló, marint tanított. Talán ezért tudom olyan természetesnek venni a kísérleti matematikát és a többi újdonságot, amihez olyan nehezen szoknak hozzá néhányan közülünk. Nagyapa soha nem volt hajlandó újságíróknak nyilatkozni, pedig felkeresték. Csak nekünk adott tanácsokat — és itt halványan elmosolyodott —, én pedig továbbadtam Katinak, amit tudok — szólt, egy nála még fiatalabbról, és a szemüvege mögött halvány büszkeség csillant. Bennem pedig az a híres nemzedéki vita, amivel sajtónk, rádiónk, televíziónk tele van, egy életre lezáródott. Most már csak jó és kevésbé jó pedagógust tudok megkülönböztetni, korra és nemre való tekintet nélkül. Hiszen a kis tanító néni mögött ott állt a nagyapa, unokája kezébe téve le mindazt, amiről szólni, feleslegesen, nem volt hajlandó. Bakonyi tanító néni pedig csak mosolygott rám jóságosán, gondolataimban, amikor nyirkos tenyerembe fogtam a lányom első bizonyítványát. Huszár Gabriella gyár urakat játszó csoportra a pályáról, de még a nézők seregéből is, és leráncigálták őket piedesztáljukról... És emberek tömegei az Intema- cionálét énekelve vonultak át a városon... De közbelépett a rendőrség, a csendőrség és sok dalost letartóztattak, közte Marik Pál békéscsabai társunkat is. Másnap egy delegációval én is elmentem a polgármesterhez, hogy megpróbáljuk hazahozni társunkat. A polgár- mester ránk üvöltött: „Mit akarnak? Maguk is bekerülni?! Tűnjenek el, vagy ki, vagy be!” Egy hónapig tartották fogva Marik Pált... Az ezt követő évek nehezek voltak, olyannyira, hogy 1939-ben meg akarták szüntetni működésünket úgy, hogy olvadjunk be az iparosok dalkörébe. Lehetetlenné tették addigi karnagyunk működését. De mi illegálisan is tovább énekeltünk új karnagyok irányításával, s a felszabadulás tette még eredményesebbé dalárdánk fejlődését. 1974 óta kitűnő karnagyunk, a szlovák gimnázium zenetanára vezetésével előbb az ezüst, aztán az aranykoszorút is megszerezte a most Békéscsabai Általános Munkásdalkör néven szereplő együttesünk ... A történethez és Pribolyszki György életéhez még hozzátartozik, hogy először 1945-ben szerepelt társadalmi temetésen a dalkör egy csoportja, amelynek azóta is Pribolyszki a vezetője, s akinek zengő baritonja, időskora ellenére, megbízható, gazdag skálán hallik ma is a 65 tagú együttes műsoraiban. A felemelő beszélgetés után mégis elszomorodom, amikor búcsút veszek Pribolyszki Györgytől. Kiszaladt ugyanis a számon a szokványkérdés: az együttest ért nagy elismerés mellett, volt-e része e több mint fél évszázados dalköri tevékenysége során egyéni megbecsülésben, esetleg Murányi Antallal együtt? Válaszát nem írom le. Pedig érdemes lenne ... Varga Dezső Újvidéki magyar néprajzkutató látogatása A szegedi József Attila Tudományegyetem vendégeként hazánkban tartózkodó, Jugoszláviában alkotó neves szokás- és hiedelemkutató, Jung Károly szeptember 18-án, kedden megyénkbe is ellátogatott. Tanulmányozta a TIT nemzetiségi ismeretterjesztő munkáját és kiadványait, a Békési Élet nemzetiségi néprajzi témájú tanulmányait, különösen a délszláv nemzetiséggel kapcsolatos kutatások érdekelték. Ellátogatott a békéscsabai Munkácsy Mihály Múzeumba, a szlovák táj házba, s megtekintette Gyula kulturális nevezetességeit. Végül találkozott a Békés megyei nemzetiségek néprajzával foglalkozó szakemberekkel. SZÍNHÁZ, mozi 1979. szeptember 20-án, csütörtökön, Battonyán, 16.00 órakor: CSIPKERÓZSIKA * Békési Bástya: 4 és 6 órakor: Won Ton Ton Hollywood megmentő je, 8 órakor: Júlia. Békéscsabai Építők Kultúrotthona: 5 órakor: Olsen tervez, a banda végez, 7 órakor: A bosszú. Békéscsabai Szabadság: de. 10 órakor: Ostrom, 4, 6 és 8 órakor: Buffalo Bill és az indiánok. Békéscsabai Terv: Madárkák. Gyulai Erkel: Macbeth. Gyulai Petőfi: 4 és 7 órakor: Csillagok háborúja. I., II. rész. Orosházi Béke: Fehér telefonok. Orosházi Partizán: fél 4 és fél 7 órakor: Csillagok háborúja. I., II. rész. Szarvasi Táncsics: Griffin és Phoenix.
