Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-20 / 220. szám

1979. szeptember 20., csütörtök.

SZERKESSZEN VELÜNK!

Válaszoltak az illetékesek

Lapunk augusztus 9-i számában „Hol van melegvízszolgáltatás?” címmel közöltük Lövey Györgyné nagyszénási levélírónk panaszát. A cikkre a Dél-ma- gyarországi Áramszolgáltató Vállalat illetékes üzemigazgatósága válaszolt. „A panaszos jelentkezési lapját július 2-án adta be, majd a szükséges díjat augusztus 13-án befizette. Ezt követően augusztus 16-án szerelték fel a kapcsolóórát. Megjegyezzük, hogy az utóbbi két év során kapcsolóóra-ellátottságunk rendkívül rossz volt (előfordult nyolc-kilenchóna- pos várakozási, idő is), így fogyasztónkat a szerencsések közé sorolhatjuk. Kirendeltségeinken minden esetben tájékoztatják a jelentkezőket a bekapcsolás lehetőségeiről, de a fogyasztók olykor érthető türelmetlensége ellen nincs módjuk tenni.”

* * *

Három probléma megoldásához kérte lapunk segítségét Daubi Józsefné, békéscsabai levélírónk. „Érdeklődni szeretnénk az iránt,, hogy az új rendezési terv szerint a Békéscsaba, Knézich utca 11. számú ház mikor kerül lebontásra. Van a házunk előtt egy nagy fa, biztos van hat méter magas. Azt a tanács emberei soha meg nem nyesik, rontja a ház cserepét. A virágjától és a levelétől tele van az esőcsatorna, minden évben nekünk kell kipucoltatni. A fa ágai hozzáérnek a villanydróthoz, ha erősebb szél fúj, zavarja a tévé adását... Az utcában nem is tudjuk mikor kaszálták a füvet, fél lábszárig ér. Akinek van kaszája, az maga előtt levágja, de akinek nincs, az úgy marad. Elvégre azért nem vehet mindenki kaszát, hogy a háza előtt a füvet levágja.” Panaszát továbbítottuk a városi tanács műszaki osztályához, ahonnan a következő válasz érkezett :

Dominó, a késdobáló

Van Békés városban, az állomással szemben egy Dominó büfének nevezett helyiség. A békési emberek, nem véletlenül, többek között késdobálónak nevezik. Hogy nem véletlenül adtak neki ilyen és hasonló neveket, azt szeptember 11-én, délután két óra tájban magam is tapasztaltam. A vonatra várva betértem ide, hogy — ott babgulyásnak nevezett valamivel — enyhítsem éhségemet. Amikor beléptem, a csak nőkből álló személyzet éppen két részeget utasított ki, akik méltatlankodva távoztak. Miután a gulyást elfogyasztottam, én is távozni készültem, de az ajtóban • velem szemben egy magas, vékony asszony rohant be, segítségért kiabálva. Nyomában egy jól megtermett férfi, megragadta az asszony kezét és az utcára akarta vonszolni, de a nő a személyzethez fordult: „Hívják a rendőröket! Végig vert az utcán! Legalább azt is elmondom, hogy ezek verték össze tegnap is azt az embert!” Ezek hallatán a férfi kámforrá vált. Mire kiléptem az utcára, már sehol sem láttam. Távozáskor megjegyeztem a kiszolgálónőnek: „magukat

sem lehet irigyelni”. Mire a válasz: „És ez napirenden így van.”

Nem értem, miért tartanak fenn ilyen, vendéglátóegységnek nevezett intézményt? Miért ne lehetne például a Dominó egy szeszmentes étkezőhely? Az illetékesek miért nem ügyelnek jobban, hogy ne alakulhasson ki a bűnözés melegágya!

Nagy Sándor, Bélmegyer

„A Békéscsaba, Knézich utca 11. szám alatti épület a következő ötéves terv lakás- építési területébe nem esik bele, így kisajátítása 1985- ig nem várható! Hosszabb időre ma még információt adni nem tudunk. — Az utcán levő fa és a televízióvétel vonatkozásában megkerestük a GELKA vezetőjét, ahol azt a tájékoztatást adták, hogy a fa a vételt nem zavarja. A villanyvezetékhez hozzáérő ágak levágása ellen nincs kifogásunk. — A közterület rendben tartását valóban nem tudja a kertészeti és köztisztasági vállalat a város teljes területén ellátni, ezért az ilyen jellegű munkákhoz kérjük a háztulajdonosok segítségét.” * * *

Pozsár Györgyné, Batto- nya, Aradi utca 18. szám alatti lakos szövetkezeti belépési díjának visszafizetésével kapcsolatban fordult rovatunkhoz. „1977 szeptemberében szerződést kötöttem a Tápéi Háziipari Szövetkezettel, mint bedolgozó. Ezer forint belépési díjat kellett fizetni, amit a munkabéremből le is vontak, azzal, hogy ha kilépek, a vállalat visszafizeti. Betegségem miatt 1979. április 1-én felmond- tam, amit a vállalat elfogadott. Megkaptam a munkaAzok nevében kérem a „Szerkesszen velünk” rovat segítségét, akik naponta ingáznak a Békéscsaba, Újkígyós között közlekedő Volánautóbuszokon. Jobban mondva azok nevében, akik naponta ki vannak szolgáltatva a menetrendet összeállító illetékesek „hangulatváltozásainak”. Az utasok egyszerűen tűrhetetlennek tartják azt az elintézési módot, ahogy — szerintük minden előzetes felmérés nélkül — változtatnak a menetrenden. A májusban kiadott új menetrend szinte a megjelenése napján elavult. Azóta is már legalább két alkalommal változott. Az utasok különösen a legutóbbi változtatást sérelmezik. Szeptember 3-tól ugyanis — valószínűleg arra való tekintettel, hogy megkezdődött az iskolaszezon, és annak megfelelően növekedik az utaslétszám: sőt jön a tél, ezért azok is utazni bátorkodnak majd, akik eddig autóval, vagy motorral jártak be a munkahelyükre — a Volán illetékesei csökkentették az Újkígyós irányába közlekedő buszjáratok számát. Mindez főleg a délutáni csúcsidőben hazaindulni szándékozókat érinti kellemetlenül. A naponta ingázók, főleg azok, akik a vasútállomásnál szeretnének fölszállni, tanúsíthatják, hogy milyen „kellemesen” érintette ez a változás az utazóközönséget.

A 16.10-es járat napok óta nem áll meg a vasútnál, a 16.30-as járat megszűnt, a 16.45-ös szintén nem áll meg, a 17.10-es kimaradt, így azok, akik 16.00-ig dolgoznak, csak 18 óra után érkeznek meg Újkígyósra. Illetékest viszont nem lehet találni. Sőt, amikor néhány utas a vasútállomásnál levő forgalomirányítókhoz fordult segítségért (mivel ők is a Volán dolgozói), az ott levő dolgozó mosolyogva jelentetLevelekböl - sorokban

Békéscsabán, az új vasúti felüljáró, a „repülőhíd” környékén, Erzsébethely felől, valóságos szemétdomb díszeleg — hívja fel a figyelmet a sok gyúlékony hulladékra levelében Péter Ignác békéscsabai olvasónk.

könyvemet azzal, hogy tartozásom nincs, de az ezer forintról egy szót sem írtak. Én már négy ajánlott levelet küldtem, de még arra sem válaszoltak.” A panaszt továbbítottuk a Tápéi Háziipari Szövetkezethez, ahonnan a következő tájékoztatást kaptuk:

„Szövetkezetünk vezetősége, szociális körülményeire való tekintettel, méltányosságból 1979. augusztus 31- én az MNB-n keresztül átutalta, mely összeget (1000 Ft) 1979. szeptember 4-én egyszámlánkról leemelt a bank. Tájékoztatásul közöljük, hogy szövetkezetünk vezetősége csak a megfelelő, alapos indok alapján fizeti vissza a részjegyet a kilépést követő zárszámadási közgyűlés előtt. Előfordul olyan eset is, amikor a volt tag figyelmen kívül hagyja az általa is jóváhagyott alapszabály 16. pontjának rendelkezését, mely szerint ,Ha a tagsági viszony megszűnt, a taggal, vagy örökösével el kell számolni. A tag befizetett részjegyösszegét, a gazdálkodás eredményétől függően a munkaviszony megszűnése évének mérlegzáró közgyűlése után 45 napon belül kell kifizetni.’ Jelen panasz esetében 1980. április végéig.”

te be, hogy forduljanak ahhoz, akihez akarnak, mert a telefonja rossz, és így ő nem tud segíteni. (Mindez szeptember 10-én, hétfőn délután, 16.30 és 17.00 óra között történt.)

Napok óta rengeteg utas kénytelen órákig álldogálni. Pad, vagy valamilyen fedett váróhelyiség nincs. Még nehezebb azok helyzete, akik gyermekkel szeretnének utazni. Akinek van gyermeke, az el tudja képzelni, milyen kellemes az egy anya számára, amikor már legalább egy órája egy helyben topogva próbálja nyugalomra inteni elgyötört gyermekét. A buszvezetők nem hibáztathatok, hiszen ők csak annyi utast vehetnek fel, amennyi megengedett. Ha ezt nem veszik figyelembe, úgy felelősségre vonhatók. Itt tehát az az érthetetlen, hogy miért nem lehet legalább egy kisegítő járatot indítani akkor, amikor már a Hunyadi téren teljesen megtelt a busz.

Szeptember 17-én újra megismétlődött az előző heti probléma. A 16.10-es busz nem állt meg a vasútnál, holott félig volt telve. Rajta utaztam ugyanis, és a hűtőháznál szálltam le. Onnan visszamentem a vasúthoz. A 16.45-kor induló panorámás busz vezetője megállt, de az ajtót nem nyitotta ki. Amikor a nyitott ablakon beszóltam, hogy legalább a gyermekes anyákat vegye fel, mert felfértek volna — azonnal indított — és senkit sem vett fel. Később megkértük a vasútnál levő Vo- lán-infromáció dolgozóját, hogy segítsen. Ő a vasútállomásról telefonált kisegítő járatért. Ezt meg is ígérték, de a busz nem érkezett meg.

• Pintér József,

Újkígyós, Kiss utca 14., és még 87 aláírás

„Se jegy, se pénz” címmel tettük közzé lapunk 1979. szeptember 6-i számában ugyanezen az oldalon Hegedűs Lászlóné, gyulai olvasónk téglajeggyel kapcsolatos panaszát. Most levélírónk arról tájékoztatott bennünket, hogy a kétezer tégla ára rendeződött.

Szerkesztői

üzenetek

Komáromi Gyula, Okány.

Árumegrendelések továbbítására nincs módunk. Kérjük forduljon egyenesen a Vetőmagtermeltető és Ellátó Vállalat orosházi szaküzletéhez.

* * *

Sárosiné Nagy Erzsébet,

Békéscsaba. Mint írja, két és fél éves kisfia nem bírja a buszozást. A jövő év februárjától a Luther utcai óvodába vették fel a kicsit, ide pedig a Lencsési út végéről — ahol laknak — csak busz- szai tud járni. „Lehet, hogy vétettem, amikor a behatásnál nem szóltam” írja többek között. Nos, valóban helyes lett volna, ha már ekkor elmondja a gondját. Levelét egyébként továbbítottuk a művelődési osztályhoz.

* * *

„Egy bosszús vásárló”, Orosháza, önt egy boltban történt kellemetlenség bosz- szantotta fel — számunkra pedig érthetetlen, hogy sem a nevét, sem közelebbi címét nem írta meg. Mint azt már többször hangsúlyoztuk — névtelen levelekkel nem foglalkozunk.

Köszönjük, de...

Lapunk augusztus 30-i számában, a Szerkesszen velünk rovatban Mezőmegyer megközelíthetetlen! címmel közölt írásunkban a megye- székhely VII. kerülete egyetlen műútjának állapotát kifogásoltuk. A válasz sem maradt el: a lap megjelenését követően azonnal hozzáfogtak az új út elkészítéséhez. A Békéscsaba—Mezőbe- rény közötti országút vasúti átjárójától a kerület központja felé vezető bekötő tehát készen van. Jó minőségben. És most jön a címben szereplő „de”!

Az utat ugyanis csak a település központjáig építették meg. A helyi intézmények, az orvosi rendelő, az óvoda, az üzletek, az iskola továbbra is gépjárművel szinte megközelíthetetlen. Még körülbelül háromszáz—négyszáz méternyi aszfaltszőnyeget kellett volna leteríteni. S akkor a megyeriek tiszta szívükből örülhettek volna az új útnak. így azonban nem teljes az öröm.

(N. L.)

Csövezd csövek?

A békési általános iskola két nyolcadik osztályos úttörőjétől érkezett a következő néhány sor lapunk Szerkesszen velünk rovatához. „Az a kérésünk, szíveskedjenek megtudni a DÉ- GÁZ-tól, hogy ha évek óta nincs szükségük azokra a vascsövekre, amik itt Békésen, a Karacs T. utca első két lakóháza között hevernek, eszi őket a rozsda, akkor szívesen begyűjtenénk a MÉH-nek. Ne egye a rozsda, félig már betemette a szemét is, mert a lakók szemétdombot csináltak a két épület között. Mi diákok szívesen játszanánk ezen a helyen, de így veszélyes. A takarékosság jegyében elvihet- jük-e a MÉH-be a gázcsöveket?” Péter és Jenő

Udvar, vagy parkoló?

„Tűrhetetlen állapot, ami a mi udvarunkban történik — írják a ház lakói —. A Tanácsköztársaság u. 9. sz. alatt van Békéscsabán a húsáruház. Rengeteg kocsi jár ide. Nem is az ellen van kifogásunk, hogy bejön a kocsi az udvarba, van egy iroda is, ahová annyian járnak, hogy egymást érik. A kocsik a lakások ajtaja, ablaka elé állnak, tele van gázzal az egész lakás. Ha süt a nap, úgy betükröznek, hogy a sötétítőfüggönyt be kell húzni. Van olyan, aki nem is dolgozik itt, és a kocsi akkor is itt áll. Szeretnénk tudni, nekünk sem levegő, sem napfény nem jár? Akinek az udvarban kocsija van, s javítani akarja, csak a garázsnak becézett sufniban dolgozhat a sötétben, ki sem állhat az Udvarra. ”

Jön? Megáll? Felvesz?

MIT MOND fl JOGSZABÁLY?

T. B., Békés: Levelében azt írja, hogy Dunántúlra vitte a méheit. Vegyszerezés miatt több családja elpusztult. Kérheti-e a kára megtérítését? Igényét ugyanis azzal utasították el, hogy a permetezésről értesítették időben. Igen ám, de ezt az értesítést levélírónk nem kapta meg.

Kártérítési rendszerünk ismeri a vétkesség nélküli, az úgynevezett tárgyi felelősséget. A Legfelsőbb Bíróság állandó gyakorlata szerint a mérgező növényvédő szerek alkalmazásából származó károkért — a tárgyi felelősség alapján, vétkesség nélkül is — a kár okozója a felelős. Nem kell megtérítenie viszont a kárt, ha a károsultnak felróható magatartásából származik az. Abban az esetben, ha levélírónk kellő időben értesült a vegyszeres védekezésről és módjában állt volna a mé- heinek biztonságba helyezése, de ezt nem tette, így a kárt okozó, permetezést végrehajtó termelő nem felel a méhhullások által bekövetkezett kárért. Ha tudomására jutott ugyan, hogy a termelő permetezésre készül, de nem ismerte ennek közelebbi időpontját, és nem is érdeklődött a termelőnél a permetezés időpontjáról, ez esetben a bírói gyakorlat a kárt megosztja. Igen ám, de levélírónk nem kapta meg az értesítést. Az előírás szerint a gazdaságnak a mérgező növényvédő szerrel végrehajtó permetezést kellő időben és módon, írásban kell jelentenie a helyi növényvédelmi szakigazgatási szervnek. S egyben kérni is kell, hogy értesítsék előírt módon a méhészeket. Ha a szak- igazgatási szerv elmulasztotta az értesítést, a méhhul- lásokért vétlensége ellenére is kártérítési felelősséggel tartozik a gazdaság. Természetesen a kifizetett kár ösz- szegét követelheti a mulasztó szervtől. így, ha levélírónk mások mulasztása miatt nem értesülhetett a permetezésről kellő időben, kártérítést a permetezést végző gazdaságtól kérhet.

özv. Erdődi Mihályné, Gyula: A -gyulai Városi Tanács piacrészlegénél dolgozott, mint kerékpárőr és helypénzszedő. 1967-ben ment nyugdíjba, de mint nyugdíjas tovább dolgozott a városi tanácsnál. A múlt évben 25 éves munkaviszonyára való tekintettel a szakszervezettől megkapta az emlékplakettet. Azt kérdi levelében, hogy kaphat-e jubileumi jutalmat?

A jogszabály úgy rendelkezik, hogy azoknak a dolgozóknak, akik 25, 40, illetve 50 éven át munkaviszonyban állnak, jubileumi jutalmat kell fizetni. A jubileumi jutalom összege a dolgozó egy havi alapbére. A meghatározott szolgálati idő letöltése után ,a jutalom föltétlenül megilleti. Nem lehet mérlegelés tárgyává tenni, hogy egyébként érdemes-e a jutalomra vagy sem. Hiszen az a munkaviszonyban töltött hosszú idő anyagi elismerése. A továbbdolgozással igénye megújult. Az előírt időtartalom letelte után vállalatától bármikor kérheti a jutalom kifizetését. Abban az esetben, ha nyugdíjazásának időpontjáig a jubileumi jutalom kifizetésének feltétele nem állt be, és új munkaviszonyba lép, akkor a jubileumi jutalom csak ,a feltételek beállásáig még hátralevő időtartam munkaviszony betöltésekor illeti meg. Mivel a szabály szerint a vállalat a dolgozónak csak a nála érvényes személyi alapbére alapján fizethet jubileumi jutalmat, így ha nem teljes munkaidőre alkalmazták, akkor úí munkaviszonyában jutalomként csak a rész munkaidőnek megfelelő személyi alapbér illeti meg. A részmunkaidőben foglalkoztatott nyugdíjasoknál az évi 980, jlletve az 1260 órás foglalkoztatási keretet kell figyelembe venni. A jubileumi jutalom összeg a rövidebb munkaidőre járó alapbérnek megfelelően alacsonyabb, mint azoknak, akik teljes napi munkaidővel dolgozzák le az éves foglalkoztatási keretet.

Dr. Serédi János

VISSZHANG

A Békés megyei Népújság 1979. szeptember 7-i számában a „Jó ellátást — milyen áron? Sok bába közt elvész a tej” címmel megjelent cikkünkre a Békés megyei Élelmiszer-kiskereskedelmi Vállalat igazgatója válaszolt:

„Egyetértünk az újságcikkben megfogalmazott következtetéssel, . hogy az áruellátás, a takarékos gazdálkodás szempontjainak betartásával valósítsuk meg. Ez éppen olyan törekvése a vállalatunknak is, mint a termelő üzemnek. Ezért folyamatosan figyelemmel kísérjük a visszáruzott árumennyiséget és szükség szerint vizsgáljuk annak okát.

Vállalatunk 1979. első félévében több mint 4 millió forint értékű tejet és tejterméket vásárolt a Sárréti Tej Közös Vállalattól. A visszáru értéke az összmennyiség 2,2 százaléka volt. Ebben az úgynevezett technikai hibás csomagolású tej is szerepel, amely a visszáruzott meny- nyiség 60 százaléka. A közölt 5—10 százalékos visszáru tehát vállalatunk viszonylatában a folyamatos értékesítés terén nem valós szám.

Egyes esetekben előfordul, hogy nagyobb mennyiségű árut küldünk vissza, a kétnapos ünnepeket követően, vagy egyes hétfői napokon. Ennek oka, hogy az ünnepek miatt az értékesítésből kimaradt tej fogyaszthatósági időtartama lejárt.

A lakosság ellátása indokolttá teszi, hogy boltjainkban a teljes nyitva tartási idő alatt biztosítsuk az alapvető élelmiszereket, így a tejet is. Takarékossági intézkedés, hogy az ipar köteles a kívánt tejet visszavásárolni, és a lehetőségekhez mérten hasznosítani. Továbbra is anyagi érdekünk, hogy az áruforgalom kockázatvállalása minél kevesebb költség- kihatással járjon, de nem hagyható figyelmen kívül az állandó árukínálat sem.

A fentiek szellemében tárgyaltunk az érintett vállalatok vezetőivel a tej fogyaszthatósági időn belüli visszaszállításáról. A jó áruellátás érdekében kockázatot is kell vállalni, mert adott esetben pénzben nem fejezhető ki annak következménye, ha az élelmiszercikkeket a fogyasztók nem vásárolhatnák meg.” — hangzik a levél.

Nyitva az ajtó, de zárva a klub

Bosszúsággal végződött a békési kosárüzem munkásklubjának látogatása két népművelő számára: „A klub ajtajánál a gondnoknő férje állt, az ajtó nyitva volt. A két gyanútlan nő, a művelődési központ igazgatója és szakelőadója — bebocsátást kért, mondván, hogy a művelődési központ munkatársai. (Ezt egyébként az „ajtónálló” tudta is.) Az udvarias kalauzolás helyett azt a választ kapták, hogy most lett kitakarítva, még

összepiszkolják a klubtermet, és nem engedték be a népművelőket, bár azok bizonygatták, hogy szoktak fürdeni. Az eset azért is „csodálatos”, mert tapasztaljuk országszerte, hogy a milliós értékű, igazi kultúrát szolgáló művelődési intézményekbe bárki, bármikor bemehet, járhatja a mű- és nem műmárvány lépcsőket, s ez az egy helyiségből álló klubterem még a népművelők előtt is „zárva van”.