Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-16 / 217. szám
1979. szeptember 16., vasárnap o ]■ minimagazin Az Aj ílet küszöbén Ők öten (balról jobbra): Andor Bertalan, Nándori Gábor, Kaszai István, Szabó Béla, Kozma Károly Fotó: Lónyai László Érettségizett fiatalok! Vár benneteket az ilyen és ilyen gyár, ilyen és ilyen szakmában ! Feltételek, kedvezmények stb. (No, ez utóbbiból bőven szokott jutni.) Szóval, hasonló hirdetésekkel, felhívásokkal tele vannak az újságok. S az eredmény? Jócskán megkérdőjelezhető. De a kérdőjel is. Mert tudnunk kell, hogy egyre nagyobb az igény a mind korszerűbb technikát alkalmazni is tudó szakmunkás iránt, az érettségizett többlettudására, szélesebb látókörére, fejlettebb feladatmegoldó készségére. S hogy mégsem tolo/iganak a fiatalok? Társadalmi előítéletek, áhítozás az érettségi után szinte már dukáló felsőfokú diplomáért, tájékozatlanság, s ne szégyelljük kimondani: a középiskolát végzettekben még mindig negatív töltéssel élő — jaj, fizikai munka! — hibás értékrendje is gátolja az előbbre lépést. Nem a „menő” szakmát választották Éppen ezért érdemes néhány. perc figyelmet fordítani azokra, akik világosan látják, hogy a szakmunkássá válás nem a világ összeomlását, hanem egy tartalmas élethivatást jelent. Beszélgetőpartnereim nem ám a többszörös túljelentkezéssel zárult autószerelő, elektronikai műszerész, vagy uram bocsá’, a rádió-, tévészerelők népes táborába tartoznak. Hanem a — ki tudja miért? — már kevésbé tetsző karosszérialakatos, mechanikai műszerész vagy a népszerűségi lista legalján szereplő, mezőgazdasági és élelmiszer- ipari, valamint kereskedelmi szakmák köréből. Beszélgetésünkre a vadonatúj békéscsabai szakmunkásképző diákotthon elegáns igazgatóhelyettesi szobájában került sor. Igaz, a kollégiumban tilos dohányozni, de most rendkívüli eseményről volt szó. Az elsőéves fiúk, Egy hónappal ezelőtt lapunkban a következő apró- hirdetés jelent meg: Fiatal nő alkalmi munkát vállal. Címeket .-Megbízható" leiig ere a békéscsabai hirdetőbe kérem. ________. ! V ajon ki, és miért adta fel a hirdetést. De mielőtt megtudnánk, nézzük meg, mit is ír a Magyar nyelv értelmező szótára az alkalmi munkásról. „Olyan személy, aki nem rendszeresen, vagy állandóan végez valamilyen tevékenységet, munkát, hanem csak bizonyos alkalommal, vagy alkalmakkor.” Többszöri unszolásra vállalta csak a beszélgetést a 24 éves barna, rövid hajú lány. — Nehéz riportalany leszek ... — kezdte. — Kérem, mutatkozzon be! — A nevem nem lényeges. Magamról csak annyit: Békéscsabán az egyik vállalatnál dolgozom, műhelyírnok vagyok. Naponta Békésről járok át munkahelyemre. Gimnáziumban érettségiztem, nem voltam a legjobb tanuló. Ezért nem tanultam tovább. Akaratgyenge diák hírében álltam, a mint utóbb kiderült, nagyon jól érzik magukat itt, smint „érett” fiatalemberekre, számít is segítségükre a kisebbek patronálásában a diákotthon vezetése. Mind az öten a mechanikai műszerész szakmát választották. S hogyan született a döntés? Adják meg rá maguk a választ. A haverok vonzereje A mosolygós Andor Bertalan Kaszai Istvánnal együtt a vésztői Szabó Pál Gimnáziumból érkezett. Mint kiderült, már ötödik osztály óta együtt járnak. — Kapacitáltak nagyon, hogy menjek Szarvasra, a mezőgazdasági főiskolára — mondja Bertalan —, de nem sok kedvem volt a határjáráshoz. Eleinte tévé-, rádiószerelő szerettem volna lenni, de tudtam, hogy nagyon nehéz bejutni. A gimiben úgy átlagban közepes voltam, csak sajnos az érettségi nem sikerült túl jól. Amit most csinálok, szeretem, bár még az elején tartunk. A gyakorlatot Békéscsabán a BÉKÖT- nél folytatjuk, ahol varrógépeket, kötőgépeket tartunk karban. Az első félévben fémipari alapképzést kapunk. Aztán, két év múlva, ha végzek, szeretnék Pistával együtt hazamenni Vésztőre. Nemcsak barátok, hanem mindketten sportolók is. Úgy néz ki, ha már Csabára kerültek, az Előrében futballoznak majd. — A gimnázium első két osztályában még úgy volt, hogy a tanárképző főiskolán tanulok tovább. Aztán, valahogy csökkent a tanulás iránti kedvem — mondja mosolyogva Kaszai István. — Azon is törtem a fejem, hogy autóvillamossági szerelőnek megyek Gyulára. De a suliból egyedül lettem volna, így kerültem Csabára a barátaimmal együtt. Jól érzem itt magam, amit csinálok nem jelentett meglepetést, hiszen nem egyszer vettünk részt pályaválasztási bemutankönyv helyett a regények, más művek kötöttek le. Családi életem sem volt a legideálisabb. Apám nyugdíjas, anyám még dolgozik. Otthon mindennaposak voltak a veszekedések, az utóbbi időben viszont csökkennek. — Barátok? — Sok volt... Csalódtam bennük... Hazugok, álszentek ... kihasználtak. — Miért vállalsz alkalmi munkát? — Kell a pénz. A havi fixem 2100 forint, ha megszakadok, akkor sem kapok többet a vállalatomnál, de ha egész nap csak kereszt- rejtvényt fejtek, vagy dumálok, akkor is csak ezt a pénzt fizetik. Nemrégen építettük fel a házunkat, abból egy szoba az enyém. Szeretném szépen berendezni. Fiatal vagyok, szeretnék öltözködni, divatosan járni, mert lassan elszáll felettem az idő. Szóval ez késztetett az apróhirdetésre ... — Mit reméltél? — Munkát, bármilyet... — Munka a mosás is, a kertásás is, a gépelés is... — Főleg házimunkára gondoltam. Mosásra, takarításra, gyereknevelésre. Szóval csak nőnek való munkát vállalok. — Hogy képzelte el? — Munkahelyemen reggel háromnegyed 6-kor kezdek, s tatókon és beszélgetéseken. Nándori Gábor Szarvasról, a Vajda Péter Gimnáziumból jött. — Egész elsőtől fogva rádió-, tévéműszerész akartam lenni. Sajnos, a papírom későn küldték el. Most már nem bánom, mert hallottam, nagy volt a túljelentkezés, s a végzetteknek is alig néhány százalékát tudják elhelyezni. Arra a kérdésre, hogy a szülők mennyire befolyásolták őket a pályaválasztásban, meglepetésemre mindnyájan tagadólag rázták meg fejüket. Ezek szerint talán a volt iskolatársak jelentettek nagyobb vonzerőt. Ismerkedés az új élettel Kozma Károly, aki eddig csendesen hallgatott, Gyulán végzett az Erkel Ferenc Gimnáziumban. Jó eredménnyel érettségizett. Noszogatták is, jelentkezzen a tanárképző főiskolára. De nem volt kedve, vagy inkább ereje? a négyéves tanuláshoz. Otthon mit szóltak mindehhez? — fordulok hozzá. — Hát, éppen csak belenyugodtak — mondja szégyenlősen. Most mindnyájan a 611-es számú Ipari Szakmunkásképnegyed 3-ig dolgozom. Gondoltam, hogy naponta 3-4 órát még másutt is tudok és bírok melózni. Érdeklődtem, hogy egy napszámosnak hasonló munkáért mennyit szoktak fizetni. Mások óránként 30 forintért melóznak, én 25-öt tűztem magam elé. — Kapott válaszleveleket? — Jó néhányat. Közülük csak a csabaiak jöhetnek számításba. A vidékieknek nem is válaszoltam. — Milyen munkát kínálnak? — Egy menő házaspár két gyereke mellé keres valakit. Egész napos elfoglaltságot ajánlottak, s több pénzt, mint a mostani fizetésem. Mégsem vállaltam. Ügy érzem, nem nekem való. Aztán kaptam különös ajánlatot is. Egy 72 éves bácsi írt, hogy menjek el hozzá, meg akar ismerni... Másfél órán át csűrte-csavarta mondókáját, pénzével, vagyonával hivalkodott ... Végül kibökte: feküdjek le vele. Azt hittem, leszédülök a székről. Amikor eljöttem, még mondta az öreg, hogy gondoljam meg. Korábban lányok laktak nála albérletben, s egészen jól kijöttek. Aztán kaptam ajánlatot egy virágkertésztől, virágszedésre. Elvileg megállapodtunk 25 forintos órabérben, de még néhány napra függőben hagytuk a dolgot. Egy családnál viszont már dolgozom. Hetente 3-szor, 4-szer megyek el mosni, takarítaző Intézetbe járnak, s a tanév társadalmi munkával kezdődött. Az első nap szilvát feleztek a konzervgyárban, s láthatóan nem voltak tőle elragadtatva. Másnap aztán „férfiasabb” munkára osztották be őket. Voltak már a BÉKÖT-ben üzemlátogatáson is, megkapták a munkaruhájukat. Hozzákezdtek új életükhöz. Sok-sok kedvezményben részesülnek, maguk is alaposan meglepődtek, hogy ebben az iskolában csak pár forint használati díjat kellett fizetni a tankönyvekért. A várost még csak most fedezik fel. Szabó Béla, aki Sarkadon érettségizett, több társával együtt érkezett. Azt mondja, jól fognak majd keresni, úgy 3—4000 forint körül, ö is szereti a focit, s már el is döntötték, hogy Csabán állandó látogatói lesznek a futballmeccseknek. Mindnyájan szeretnek olvasni, s erre bőven van lehetőség a kollégiumban. Nándori Gábor már azt is eldöntötte, hogy két év múlva továbbtanul. Mindhárman megtalálták önmagukat, s azt a hivatást, amit nemcsak kötelességérzetből, de érdeklődéssel, s legjobb tudásuk szerint végeznek majd. B. Sajti Emese ni, s az első osztályos kisfiúnak is segítek. Irtó rendesek velem, valóságos családtagnak tekintenek. Nem szeretném, ha csalódnának bennem. — Hogy bírja? — Nem gondoltam, hogy ilyen fárasztó lesz. Este a buszon majdnem elalszom, csuklóim, lábaim fájnak. — Szórakozás? — Hét végeken ritkán tánc, még ritkábban megyek színházba, moziba. Nem szeretem a részegeket. így aztán marad a tv és a könyv. Imádom a jó regényeket, s ha kezembe akad egy remekmű, gyakran azon kapom magam, hogy hajnalodik. — Idestova, három hete, hogy alkalmi munkás... — Otthon szüleim belenyugodtak. Az első dohányt is megkaptam. Nem költöttem el, gyűjtök még hozzá. — Munkahelyén nem lett volna lehetőség többletpénzre? — Nem vagyok fizikai állományú. A túlórákat sem fizetik ki, hanem le kell csúsztatnom. Egyébként már gondolkoztam azon, hogy gépre megyek, betanított munkásnak. Az aranygyűrű nem esik le az ujjamról. Meg aztán, talán még szakmát is tanulhatok. A pénzem is biztosan több lenne... Minden bizonnyal, az alkalmi munkánál ez jobb és hasznosabb megoldás lenne! Szekeres András Földrajzkedvelöknek! Békéscsabán, a Magyar Tudományos Akadémia Földrajztudományi Kutató Intézet alföldi csoportja évek óta széles körű közművelődési tevékenységgel próbálja bekapcsolni a tudományág vonzáskörébe az érdeklődő középiskolás fiatalokat. E célból hívták életre jó néhány évvel ezelőtt a dr. Rakonczai János vezette Ifjú Geográfusok Körét. A kör tagja lehet minden, a földrajzot az átlagosnál jobban kedvelő középiskolás diák megyénkből. Az egyes foglalkozásokon az ifjú geográfusok előadásokat hallhatnak, a gyakorlati munkával pedig érdeklődésüknek megfelelően egy-egy kutató mellett ismerkednek még. így bepillantást nyerhetnek a természeti földrajz, a kartográfia, a műholddal készített felvételek elemzése, vagy a föld- rajtudomány más tudományágakkal való kapcsolatába. A foglalkozások tavasszal az oly nagy népszerűségnek örvendő terepbejárással zárulnak (Igaz, az utóbbi kemény erőpróba elé állítja évről évre a kutatókat, mert a szükséges gépjármű beszerzése máig is a legnehezebb feladataik közé tartozik!) Ugyancsak a fiatalok érdekében tartanak minden évben a TIT-tel közösen szervezett egyetemi előkészítőt is. Munkájuk lelkiismeretes végzését a hallgatók kiemelkedő felvételi aránya igazolja. — Gép jármű-villamosság? Mi tartozik ebbe a fogalomba? — kérdeztem. Aki válaszol: Botyánszki Mihály, a Volán 8. sz. Vállalat autóvillamossági műszerésze, egyben, a vetélkedő első helyezettje: — Sok minden! Sorolhatom? önindító, generátor, akkumulátor, forgalombiztonsági, üzembiztonsági, és kényelmi berendezések. Pontosabban : kilométeróra, ablaktörlő, jelzőberendezések, az olajnyomás- és vízhőfok- mérő, szivargyújtó és belső világítás... — Ezek ismeretét kellett mesteri fokon bizonyítani? — Hát, nem egészen. A szakmának magasabb fokából lehetett, ha úgy tetszik bizonyítani. Azaz a diagnosztikai mérőműszerekkel folytatni a gyakorlati feladatokat. Egy ilyen nagy vállalatnál, ahol rengeteg a gépkocsi, mert ez a profil — kicsit dramatizálok —, de úgy igaz, hogy életszükséglet a diagnosztika. Maximálisan megkönnyíti a szerelők munkáját, hiszen a műszerekkel megbontás nélkül lehet elvégezni a motorvizsgálatot, segít a géphiba megállapításában. — Hány induló volt, és milyen versenyfeladatot kellett még megoldaniuk. Érdemes meghallgatni Harmincévesek vagyunk... Mármint a gyermek- és ifjúsági rádió egykori gyermekhallgatói, akik szeptember 16-án, ma délelőtt a 6-os stúdióban a nyilvános műsor vendégei lesznek, a gyermekeikkel együtt. Ezzel a gálával zárul az a kéthetes ciklus, amelyben az ifjúsági főosztály jubileumi adásai hangzanak el. A műsor keretjátéka az egykori Csinn- bumm cirkuszt kelti életre erre az egy órára. Megjele- nki Csili Csala bácsi, Miska bácsi és Moha bácsi, a törpe. Számos meglepetés is vár a vendégekre és hallgatókra — s hogy mi? Az majd kiderül a ma 10 óra 8 perckor, a Kossuth adón kezdődő műsorban. Verne Gyula Észak dél ellen című regényét Bartos Éva és Kamarás István rádióra alkalmazta. Az izgalmas történet első részét szeptember 22-én 15 óra 46 perctől, a második részt pedig szeptember 23-án 13 óra 3 perctől sugározza a Petőfi adó. Miről is szól a történet? A rabszolgaságot elítélő északiak háborúja a rabszolgatartó déliek ellen már Jacksonville közvetlen közelében folyik. Az északiakat már nagyon várja egy itteni ültetvényes, aki a rabszolgaság ellen küzd, és véleményét sohasem titkolja... — A versenykiírás szerint 30 éven aluliak indulhattak, így „csak” tízen rajtoltunk. Nemcsak gyakorlatból. Először írásban, aztán szóban válaszoltunk a kérdésekre. De ne higgye, hogy csak szakmai feladatot kaptunk. Politikai kérdésekre is választ vártak. Egy néhány kérdésre emlékszem is, például: „Mikor volt a fordulat éve Magyarországon és miért nevezzük annak?” „A mai magyar társadalomban hányfajta tulajdonformát ismerünk?” „A KGST komplex programjában milyen kiemelt feladata van Magyarországnak?” Ilyen, és hasonló kérdések hangzottak el, ami a politikai részt illeti. Az elérhető pontszám 400 volt. Az én pontszámom 379. — Hol tanulta á mesterségét? — Érettségi után, 1968- ban jöttem a vállalathoz ipari tanulónak. Két év után szakvizsgáztam. — Mi az elképzelése a közeljövőre? — Ennek a versenynek még nincs vége. Most két továbbjutó társammal az országos versenyre készülünk. Sok sikert! Kép, szöveg: Béla Vali „Megbízható” — apróban Ez év áprilisában a Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség 1979/ 80. évi akció- programjában foglaltak alapján a KISZ KB-val, a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szak- szervezetével egyetértésben Pullai Árpád közlekedés- és postaügyi miniszter a gépjárművillamossági műszerész fiataloknak szakmaipolitikai vetélkedőt hirdetett. „Ki minek mestere”
