Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)
1979-09-14 / 215. szám
1979. szeptember 14., péntek o Békéssámsoni Előre Tsz Alacsony költségek és magasjövedelmezöség Nem értek el ugyan kiugró terméseredményeket, ám mégis évek óta sikeres gazdálkodást folytatnak a békéssámsoni Előre Termelőszövetkezetben. Terméseredményeik alapján így is a jobbak közé tartoznak. Tavaly kukoricából 74, búzából 55 mázsát takarítottak be hektáronként. A közös gazdaságban az utóbbi években elsősorban arra törekedtek, hogy a termésátlagok növelését a jövedelmezőség állandó javításával érjék el. Ez az elképzelésük többé- kevésbé valóra is vált, hiszen az alig 3600 hektáros tsz-ben 20 millió forint nyereséget állítottak elő. Üveggyári cél: Fejlődni, szünet nélkül Hogy mi rejlik a sikerek mögött? Nem egy sajátos vonást is felfedezhetünk, amelyek az átlagostól eltérő gondolkodást tükröznek. Viszonylag magas jövedelmezőséget elérni úgy, hogy a termelés költségei a lehető legalacsonyabbak legyenek, ezen alapszik a békéssámsoni tsz vezetőinek minden döntése. Évekkel ezelőtt elhatározták, hogy a drága nyugati berendezések helyett a Magyarországon és a szocialista országokban gyártott gépeket veszik. Az olcsóbb, ám mégis megbízható berendezések azután jelentős megtakarítást eredményeztek. A közös gazdaság nem tagja egyetlen termelési rendszernek sem. — Ez is takarékossági szempontok miatt alakult így. Ennek ellenére igénybe vesszük a Bajai Kukoricatermesztési Rendszer szolgáltatásait. Ami pedig az olcsó berendezések vásárlását illeti, ezzel a gyakorlattal sem vallottunk szégyent — mondja Fári Pál, a szövetkezet elnöke. — Sőt, eddig még minden évben időben fejeztük be a munkákat, az idén és korábban is kisegítették gépeink, szakembereink a környező gazdaságokat, pedig aligha mondhatjuk, hogy az átlagosnál jobb tsz-ünk gépesítettsége. S amit a termelőszövetkezet elnöke ennek kapcsán külön is hangsúlyozott, az az volt, hogy itt elsősorban a fegyelmezett munka sikeréGabonatermelésünk az elmúlt évtizedben az európai átlagnál lényegesen nagyobb mértékben fejlődött. Ez egyaránt vonatkozik a hektáronkénti termésátlagra és a hatékonyságra. Az idei termelési év ennek ellenére elmaradt a várakozástól. A Magyar Mezőgazdaság e heti száma a két legnagyobb termelési rendszer, az IKR és a KITE kalászos gabona- termesztési tapasztalatait teszi közzé. A két írás kritikusan és önkritikusan elemzi a gyengébben sikerült esztendő okait. Az ilyen, idejében történő elemzések azért is szükségesek, hogy a rendelkezésünkre álló termőföldet a lehető legjobban tudjuk a jövőben hasznosítani. Mint a lap egy másik írásából kiderül: az elmúlt 30 esztendő alatt a megművelt mezőgazdasági összterület közel 800 ezer hektárral, két megyényi területtel csökkent. A művelésben maradt földterületek termőképességének megóvása előtérbe került; beleértve ebbe a komplex meliorációt, a vízrendezést és a tápanyagellátást. A termelési ről van szó. Ez persze nem azt jelenti, hogy itt különb emberek élnek, mint másutt. A fegyelmezettebb munka ugyanis megfelelő érdekeltségi rendszer eredménye. A szövetkezetben olyan érdekeltséget hoztak létre, amelynek alkalmazása változást idézett elő a tagok szemléletében. — Megértettük, hogy ma már a közös gazdaságok sorsát alapvetően befolyásolja a műszaki szakemberek, a traktorosok, gépkezelők, szerelők munkája. Ez azonban, mármint a felismerés, csak az első lépés volt. Mindenki érdeke lett, hogy minél jobb munkájával segítse gazdaságunk fejlődését — magyarázta az elnök. — De arról sem feledkezhetünk meg, hogy a tsz eredményei nem utolsósorban a békéssámsoni emberek szorgalmának köszönhetőek. Ilyen munkára volt és lesz szükség ebben az évben is, hiszen a szövetkezetét jelentős, csaknem 2 millió forintos árbevételi kiesés érte a tervezettnél gyengébb búzatermés miatt. A veszteségek pótlására még kora tavasz- szal felkészültek, akkor, amikor már látni lehetett, a fagy megtizedelte a kenyér- gabona jelentős részét. — Búzatermesztésben tavaly őszei módosítottunk a korábbi gyakorlaton. Több, sokat ígérő fajtát vetettünk, mint az azt megelőző években. Az új fajták vetőmag- vai drágábbak voltak, így teszerkezet olyan tudatos alakítása szükséges, amely az ökológiai és közgazdasági feltételekhez, adottságokhoz térben és jobban alkalmazkodik. Ezekkel a kérdésekkel foglalkozik a A mezőgazda- sági termelés területi tervezése című írás. A mai és a holnapi mező- gazdaság mind differenciáltabb és mind szélesebb körű ismeretanyag elsajátítását és gyakorlati alkalmazását igényli. Ennek érdekében elkerülhetetlen az üzemi vezetők rendszeres továbbképzése. Dr. Szűcs Kálmán, a MÉM Mérnök- és Vezetőtovábbképző Intézetének főigazgatója arról ír a lapban, hogy a továbbképzés akkor lehet igazán eredményes, ha szoros az összhangja a termelési feladatokkal és a fejlesztési célokkal. Ennek megfelelően folyik az intézetben a munka, mégpedig úgy, hogy eddig az ötödik ötéves terv első három féléves időszaka alatt több mint 60 ezer szakember és különböző beosztású vezető vett részt szervezett továbbképzésben. hát nagyobb kockázatot is vállaltunk. A jövőben sem térünk el ettől a gyakorlattól, mert meggyőződésünk, hogy döntésünk előrelépést jelentett. Igaz, az időjárás nem fogadott bennünket kegyeibe — hallottuk Fári Páltól. A veszteségek pótlására akkor születtek meg az első döntések, amikor még bőven volt idő az újabb elképzelések megvalósításához. Ezek közül néhány: eredetileg kísérletképpen 5000 pecsenyeliba hizlalását tervezték, de időközben, az előbb már említett okok miatt az ötből 18 ezer lett. A baromfihizlalásban az eredményesség javítására jobb helykihasználással növelték a termelést. Bérmunkát vállaltak. Az ATIVIZIG-gel kötött megállapodás után csatornaépítésben vettek részt, a szomszédos tsz-ben altalajlazítást végeztek. Ezek az intézkedések azután meghozták a kívánt eredményt, hiszen a felsoroltak két milliónál is nagyobb árbevételt jelentettek. A közvetlen jövőben azonban még nem egy sürgető feladat megoldására kell mozgósítani a szövetkezet tagságát. A hatékonyabb, biztonságosabb gazdálkodás ezután is elsődleges cél marad. — A költségek növekedését aligha tudjuk megállítani, az viszont rajtunk múlik, hogy ennek mértéke a lehető legkisebb legyen. A műtrágya- és növényvédőszer-fel- használásban, a munkaszervezésben további tartalékok rejlenek — mondta még az elnök. A szövetkezet, de nyugodtan mondhatjuk a község régi gondját is meg szeretnék oldani. Különösen a téli időszakban foglalkoztatási gondjaik vannak. Ezért két kisebb üzem létrehozását tervezik a tsz-ben A Gyulai Vízgépészeti Vállalattal alkatrészek gyártására kötöttek megállapodást. Lakatos és hegesztő szakmában szakmunkásképzést szerveztek. A másik üzem jellegét illetően még nem született döntés. Nincs könnyű helyzetben az Orosházi Üveggyár. Termékeik energiaigényesek, lényeges tehát a kitűnő minőség, mert csak így értékesíthetők jó áron. Lépést kell tartaniuk az üvegiparban tapasztalható műszaki fejlődéssel, egy ebben tapasztalható késedelem nemrég erősen veszélyeztette a tőkés exportot. Fejleszteni kell a síküveggyártást, de hogy miként, az még eldöntetlen kérdés. És mindezek mellett állandóan csökkenő létszámmal tesznek eleget az egyre növekvő igényeknek. Az Orosházi Üveggyárról azt szokták mondani, hogy az Üvegipari Művek legkorszerűbb, világviszonylatban is magas technikai színvonalat képviselő gyára. Ez így tulajdonképpen igaz is, de ha pontosabban körvonalazzuk helyét a világban, akkor a jó közepesek közé kell sorolnunk. Ez persze egy cseppet sem lebecsülendő rang, közvetlenül a világelsők mögött állni, az állandóan megszülető műszaki újdonságokat gyorsan bevezetni, és évente több mint 6 millió dollárért exportálni, igazán elismerésre méltó. Segített a szerencse Ezt a kivívptt rangot veszélyeztette — és vele együtt a tőkés export tekintélyes részét — egy késedelem. Arról van szó, hogy az NSZK-ban kifejlesztették a könnyített üvegpalackok gyártását. Ez annyit jelent, hogy pontosabb gyártással elérhető mintegy 30 százalékkal kevesebb üveg felhasználásával azonos nyomásállóság. Ennek titka az egyenletes falvas- tagságban rejlik, de ezt nem elég tudni, meg is kell csinálni valahogy. Kétségtelen, hogy az üveggyár kollektívája néhány év alatt egyedül is megoldotta volna a problémát^ de az idő sürgetett. Gyorsán kellett volna néhány millió NSZK-márka a gyártási eljárás, a know-how megvásárlására. Annál is inkább, mert eredetileg úgy volt, hogy az idei évben csak könnyített üvegpalackokat hajlandó vásárolni az NSZK, és ez az ország az üveggyár legnagyobb partnere. Veszélyben forgott tehát csaknem a teljes 6 millió dolláros export, és mégsem sikerült megkapniuk a pénzt időben a know-how-vásár- lásra. Szerencsére nem lett nagyobb baj. Közbejött az újabb energiaválság, néhány üveggyár csökkentette a termelést, volt, ahol műszaki problémák akadályozták a gyártást, így ebben az évben piacon tudott még maradni a hagyományos palackokkal is az Orosházi Üveggyár. És a másik szerencse, hogy közben pénz is került a gyártási eljárás megvásárlására. A harmadik szerencse — bár ez tulajdonképpen előrelátásnak nevezhető inkább —, hogy az üveggyáriak az első kudarc után nem lettek kedveszegettek, hanem nagy ütemben készültek az új technológia fogadására. így most már nem kell sok idő ahhoz, hogy bevezessék az új és gazdaságos eljárást. Fontos a pontosság A fenti eset csak egy példa arra, hogy nem mindig egyszerű dolog végrehajtani az oly annyira kívánatos termékszerkezet-váltást, . még akkor sem, ha annak hasznáról és fontosságáról mindenki meg van győződve. Ezért aztán különösen elismerésre méltó, hogy nagyon sokban sikerült előrelépniük. Erre bizonyítékul talán elég csak egy egyszerű felsorolás. Megkezdték a hideg és meleg oldalon felületkezelt lépalackok gyártását. 75 százalékkal növelték a forrasztott hő- és hangszigetelő üveg forgalmát, elkezdték a reflexiós és ragasztott hőszigetelő üveg gyártását, felkészültek a keret nélküli portálüvegék és edzett üvegajtók készítésére, a szerelvények előállítására és a helyszíni szerelésre. A Somogy megyei Állami Építőipari Vállalattal kötött műszaki fejlesztési együttműködés keretében megteremtették a saját üvegedzés feltételeit, megteremtették a mintás, drótbetétes, hengerelt üveg tőkés piaci exportját. A fentiek mind az V. ötéves tervidőszak eddig elért eredményei, de a sikerhez, a piaci versenyképességhez még ez sem elég. Mint Csont József, a vállalat műszaki igazgatóhelyettese elmondta, a jó minőség, a korszerű termék csak az egyik — igaz, rendkívül fontos — feltétele az exportképességnek. De emellett csaknem olyan súllyal esik latba az ütemes, megbízható szállítás, és a jó csomagolás. Az üveggyár esetében egyikkel sincs baj, a kamionos szállítás bevezetésével szinte órányi pontossággal tudják garantálni a szállítmányok megérkezését, a jelenleg használt zsugorfóliás csomagolás pedig világ- viszonylatban is korszerűnek számít. Reális lehetőség tehát fenntartani az export jelenlegi növekedési ütemét, és az elkövetkezendő években is 5—10 százalékkal növelhetik évenként a dollárbevételt. Úsztatják az üveget? Az üveggyár exportja jelenleg túlnyomórészt az öb- lösüveg-gyáregység termékeiből áll össze. Síküvegtermékekből csak kevés jut külföldre, mert lépéshátrányba került a gyár. A jelenlegi húzott síküvegyártás nem elég korszerű, és sajnos, már a síküveggyár létesítése pillanatában sem volt egy élenjáró technológia. Létezik ugyanis egy úsztatott, vagy más néven float üveggyártási eljárás, amely mintegy 2—2,5-szer termelékenyebb és minőségben is lényegesen jobb. Ez az úgynevezett tükörüveg, melyet jelenleg is importálunk. Ha akkor egy ilyen gyár épül, akkor most az élvonalban vagyunk, mostanra viszont már a környező országokban is felépültek, vagy építés alatt állnak a float üveget gyártó üzemek. Lemaradtunk tehát, de ezen utólag kár siránkozni, inkább a megoldás, a felzárkózás lehetőségét kell keresni. Erre több' alternatíva is kínálkozik. Az egyik, hogy felkészül a gyár a float- rendszerű technológia telepítésére, a jelenlegi húzott síküveggyár mellett felépítik az üzemet, majd a jelenlegi huta felhasználásával beindítják a termelést. Ez milliárd forintos beruházás lenne, a döntést nyilvánvalóan nem az üveggyárban hozzák majd meg róla. A másik lehetőség, hogy ki-, hagyjuk ezt a lépcsőfokot. Ha már lemaradtunk, erényt kovácsolunk a szükségből, és megvárjuk, míg egy újabb technológia megjelenik, és azt mások előtt alkalmazzuk. Ez is szimpatikus megoldás, a bökkenő csak az, hogy nem lehet előre tudni, mikor bukkan fel egy igazán új technológia. Végezetül pedig a harmadik lehetőség, amellyel az első kettőtől függetlenül élni kell az, hogy know-how vásárlásával javítsák a jelenlegi gyártás minőségét. Ez viszonylag gyorsan és olcsón realizálható. Ezután pedig a feldolgozás kapacitását és minőségét kell fejleszteni ahhoz, hogy a síküveg is exportképes legyen a tőkés pi- .icokon. A cél tehát világos, de elérése nem lesz könnyű. Ügy kell növelniük a termelést mintegy 30 százalékkal, hogy közben a létszám nem vagy csak alig nő. De a gyáriak bizakodók. Megoldottak már ennél nehezebb feladatokat is. Ez sem fog majd ki rajtuk. Lónyai László Kepenyes János Az ország egyik legnagyobb komlóültetvényén, Fornádon, a Tamási Állami Gazdaság központi telepén megkezdték a szedést, 150 hektáron termelik ezt az értékes növényt. A betakarítást 50 nap alatt végzik el, 14 vagon termésre számítanak (MTI-fotó: Gottvald Károly felvétele — KS) Miről ír a Magyar Mezőgazdaság szeptember 12-i száma?
