Békés Megyei Népújság, 1979. szeptember (34. évfolyam, 204-229. szám)

1979-09-13 / 214. szám

1979. szeptember 13., csütörtök o Hogyan gazdálkodnak a tanácsi költségvetési üzemek? Elöl halad egy Bison Gigant, mögötte egy Claas Dominátor — naponta 30 hektárról vágja le a két gép a napraforgót Foto: Veress Erzsi Napraforgó-aratók közt Köröstarcsán JEGYZET Csárdaszállási vélemény Lapunk szerdai számában hírkép tudósig arról, hogy a csárdaszállási Petőfi Tsz- ben — a megyében elsőként — megkezdték a rizs aratá­sát. Az is kiderül, a kép alatt közölt sorokból, hogy a szö­vetkezetiek ismét az átlagos­nál jóval bővebb termést ígérő táblákon indíthatták munkába kombájnjaikat. Anélkül, hogy elsietnénk a dicséretet, a tények alapján nyugodtan kijelenthetjük: hovatovább hagyománynak számít Csárdaszálláson a gazdag rizsaratás. A hektá­ronként 30 mázsát meghala­dó átlagtermés értékét, je­lentőségét csak növeli, hogy ugyanakkor az ország többi rizstermelő gazdaságában évek óta még 20 mázsa fe­letti átlagokkal is alig-alig dicsekedhetnek. Partnerek és versenytár­sak sok mindent mondtak már, magyarázatul a Petőfi Tsz sikereire. Többek között, hogy könnyű egy néhány száz hektáron produkálni, kiváltképp, ha az éppen a tsz legjobb minőségű földda­rabja. Meg, hogy vadonatúj telepeken nem is lehet rosz- szul termelni és így tovább. Ezeknek a megállapítások­nak a tartalmát szerény fel­készültségemmel aligha tud­nám megítélni. Én csak azt tudom, hogy nekem a „tit­kot” — ha egyáltalán annak lehet nevezni — maguk a csárdaszállásiak fejtették meg. A szeptember 6-i országos rizstermesztési és növényvé­delmi tanácskozáson hang­zottak el a Petőfi Tsz elnö­kének érvei, amelyek eddig a legmeggyőzőbbek az évek óta tartó rizses-vitában. Schupkégel Sándor elnök meggyőződése szerint négy tényező határozza meg alap­vetően a mindenkori termést. Ezek: a jól megépített tele­pek, a jó vetőmag, a megfe­lelő technológia és az idő­járás. Ebből egyetlen egy dolog nem függ az embertől, az időjárás. A másik három tényező alakulását viszont minden­képp az ágazatban dolgozók alakítják. Ha sorra vesz- szük: a gépek, a technika adott a legkiválóbb telepek megépítéséhez is, tehát csak az építőkön múlik: milyen is lesz a telep valójában. A vetőmagot tekintve, a beho­zott és a hazai fajták nagy­üzemi kísérletekben bizonyí­tottak, hogy időben és jól vetik-e el, ez megint a ter­mesztőkön áll. Végül a termesztés tech­nológiája, amely feltétlen kulcsszerepbe kerül, ha min­den más egyébként adott. A tapasztalatok azt igazolják, hogy itt sem magukkal a tudományosan megalapozott s általában termesztési rendszerek által terjesztett, szolgáltatott eljárásokkal van baj. Sokkal inkább az okoz csalódást a rizstermesz­tőknek, ha nem vették e'ég szigorúan a technológiai előírásokat. Legfőképpen ez utóbbi magyarázza a csárda­szállási elnök megítélése szerint a termésátlagokban megmutatkozó gazdaságon­ként feltűnő különbségeket. Ugyanez — a technológiai fegyelem lazasága — magya­rázza egy-egy gazdaságban a táblánként! eltéréseket is. Hogy Schupkégel Sándor szavai meggyőztek, abban nem a logikusan felépített mondandó játszott közre el­sősorban, hanem azok az évek, amelyek alatt tartós és szívós munkával országo­san is elismert rizstermesztő és rizsfajtafenntartó gazda­sággá vált a csárdaszállási Petőfi Tsz, elnökét pedig most augusztus 20-án, a Nyisztor-emlékéremmel tün­tették ki. Az ebben a kö­zösségben született vélemé­nyeknek, az itt elért eredmé­nyek adnak igazán hitelt. (kőváry) Erre kerestek választ a gyu­lai járási-városi Népi Ellen­őrzési Bizottság szakemberei. Arra is kíváncsiak voltak, hogy az üzemek milyen ha­tékonysággal látják el kom­munális és építőipari kivite­lezési feladataikat, milyen se­gítséget nyújtanak a tanácsi költségvetésekben és fejlesz­tési alapban biztosított anya­gi eszközök gazdaságos fel- használásához. Három nagyközség, Sar­kad, Elek, Újkígyós tanácsai­nak költségvetési üzemeit vonták be a vizsgálatba. Ezek az üzemek 1968-ban alakul­tak. Nemcsak a nagyközségi feladatokat látják el, hanem a vonzáskörzetükbe tartozó kisközségekben is tevékeny­kednek. Ezt elsősorban az in­dokolja, hogy ezekben nincs olyan szerv, amely a kar­bantartási és egyéb építőipari feladatokat ellátná. Sőt, a sar- kadi és eleki üzem szabad kapacitásait távolabb levő településeken is felajánlotta. Az üzemek főképpen építés­sel foglalkoznak, az új épít­mények mellett azonban kar­bantartással és felújítással is. A kommunális feladatok el­látása kisebb arányú tevé­kenységükben. Általában köz- tisztasággal foglalkoznak. Jel­zi ezt az is, hogy csak 5—10 Munka, egészség és pihe­nés. E három fogalom kü­lönböző tartalmakat takar, de sok vonatkozásban még­is szoros kapcsolatban van­nak egymással. Az összefüg­gés tényét szem előtt tart­va beszélgettünk Török Györggyel, a PATEX mező- berényi gyárának igazgató­jával. Közös összefogással Ez az 550 embert foglal­koztató gazdasági egység mind mennyiségileg, mind pedig minőségileg teljesítette a munkavállalásban kitűzött célt, sőt a termékek a 97,6 százalékos első osztályú részaránya helyett 98—98,2 százalékot értek el az első félévben. A már évek óta magas szinten folyó munka­versenyben a herényiek meg­állják helyüket, s ez a szo­cialista brigádoknak és a vállalat valamennyi dolgozó­jának köszönhető. Közöttük akadnak többszörösen kitün­tetett kollektívák is. Ilyenek például: a Béke és a Zrínyi szocialista brigád. Az előbbi „A vállalat kiváló brigádja, az utóbbi „A vállalat leg­jobb szövőbrigádja” kitünte­tő címet is elnyerte ... Ha a szövödékben ilyen nagyszerű eredményeket tudnak felmutatni, érdekel bennünket, vajon futja-e a három műszakban dolgozók erejéből másra is? Igen, és ez az összefogás az erkölcsi értékeket még azzal is növe­li, hogy jelenleg csaknem 120 kismama van szülési szabadságon, illetve gyesen. Lakásépítési alapra minden­ki félnapi keresetét ajánlot­ta fel az első félévben, s ez az összeg elérte a 31 ezer fo­rintot. A közelmúltban egyébként 2 dolgozó kapott — kamatmentesen — 15—15 ezer forintot, 3 éves időtar­tamra. Van egy másik példa a közös összefogásra: szeptem­ber 9-én, vasárnap 145-en jöttek be dolgozni, hogy az ily módon szerzett keresetük egy részét a szakmunkás- képző otthonnak vásárolandó színes televízióra; másik ré­szét a bölcsőde és az óvo­da támogatására fordíthas­sák az intézményvezetők. Az egészségvédelem helyzete Ahhoz, hogy a termelés­ben közvetlenül részt vevő lá­nyok, asszonyok bírják a százalék a kommunális tevé­kenységből és szolgáltatásból származó árbevétel. A vizsgálat megállapította, hogy a három költségvetési üzem megfelelően ellátja azo­kat az építőipari-kivitelezési és kommunális feladatokat, melyekre a tanácsoktól meg­bízást kaptak. Az üzemek évente 5—10 millió forint ér­tékű építőipari tevékenysé­gükhöz biztosítottak a sze­mélyi feltételek, azonban a technikai felszereltség, gépek és szállítóeszközök ellátása csak közepesnek mondható. Jól képzettek a műszaki és adminisztratív dolgozók. A szakképzettség is kielégítő. A munkásállomány több mint fele szakmunkás. Tizennégy százaléka betanított munkás, a segédmunkások aránya 34 százalék. Jó az üzemek bér- gazdálkodása, vegyesek vi­szont azok a megállapítások, amelyek a fenntartó taná­csok és az üzemek kapcsola­tát illetik. Árkalkulációjuk­ban nem dominál a nyere­ségszemlélet. Egyedül a sar­kad i üzem kivétel ez alól, ahol még az is kedvezőtlen, hogy az építkezéseknél elég sokszor előfordul a határidő meg nem tartása. tempót, megfelelő munkahe­lyi körülményeket kellett te­remteni nekik. A szociális létesítmények kulturáltsága kielégítő. Tavaly kétszeresé­re bővítették ,az üzemi kony­hát és az ebédlőt. Nagy elő­relépést jelentett a korszerű­södés útján a gáz bevezetése, valamint a négy szódavíz­automata felállítása is. Az idén már valamennyi üzem­részben működnek a klima- tizáló berendezések. így még a legmelegebb nyári napo­kon is csak 26—27 Celsius- fokot mutatott a hőmérő. Ezekben a helyiségekben kellemesebben érzik magu­kat a dolgozók, ami egyút­tal kedvezően hat a terme­lésre. Az egészségügyi ellátást két mellékfoglalkozású üzemorvos segíti. Általános rendelésre hetente három, nőgyógyászati szakrendelés­re heti egy alkalommal kerül sor. Hamarosan munkába áll egy szakközépiskolát vég­zett egészségügyi dolgozó is, akinek feladata lesz egyebek között a hallásvizsgálatok elvégzése, a táppénzes állo­mány ellenőrzése, az üzemi vöröskeresztes munka se­gítése. Egyébként a szövő­nőknek kötelező jelleggel előírták a zajszűrő vatta használatát. Annak ellenére, hogy a munkahelyi ártalmak miatt eddig még senkit sem kellett rehabilitálni, mégis több dolgozónál jelentkez­tek lábfájásos és idegrend­szeri panaszok. A sok-sok gyaloglás ugyanis olykor visszérgyulladást is előidéz­het. Az üzemorvosból, a szak- szervezet és ,a vállalat kép­viselőiből álló rehabilitációs bizottság havonta rendszere­sen ülésezik, és adott esetek­ben közösen igyekeznek meg­találni a legkedvezőbb felté­teleket, munkaalkalmakat azoknak, akik különféle pa­naszokkal keresik fel ezt a testületet. Szerencsére nem túl gyakoriak az ilyen jelle­gű kérelmek. üdülési lehetőségek Karcagtól nem messze fekszik Berekfürdő, ahol már évek ófa 2 szobát bérel a PATEX mezőberényi gyá­ra. Főként a társadalmi ösz- szefogás eredményének kö­szönhető, hogy évente 30—35 dolgozó utazhat oda, gvógy- üdülés céljából. Ezenkívül a vállalatnak a Kettős-Körös partján van egy jól felsze­relt hétvégi háza is, amely­Hét ágról süt a nap, ami­kor beülünk a terepjáróba Nagy Imre tsz-elnökkel és Palotás Sándor főagronómus- sal, hogy együtt nézzük meg, hogyan halad a napraforgó vágása a köröstarcsai Petőfi Tsz tábláin. Először a repü­lőtérnek nevezett legelőre megyünk, ahol rövid megbe­szélés után a repülős csoport vezetője igent mond, pénte­ken megszórják Reglone-nal ben 12 dolgozó pihenhet egy­szerre. Ugyancsak lehetőség nyílik annak az üdülőnek a használatára is, amelyet a PATEX 6 egysége közösen üzemeltet Siófokon. A mezőberényi részlegnek 2 autóbusza van, s ezekkel gyakran tesznek kirándulá­sokat áz ország különböző vidékeire. Többen is megte­kintették Budapesten az uk­rán jégrevü előadását, és az augusztus 20-án rendezett vízi- és légiparádéban gyö­nyörködhettek. Szeptember elején a Duna-kanyarba szer­veztek egy kirándulást, de a kollektívák más kulturális és sportrendezvények céljai­ra is igénybe vehetik a bu­szokat. Az üdültetésen kívül min­den évben 20—25 vállalati dolgozónak nyílig lehetősége külföldi utazásra. Hosszú lenne felsorolni: kik, hol és milyen célból vettek részt ilyen kiránduláson. A munkások élet- és mun­kakörülményeinek javításá­ban nem kis szerepet játszik a gyár, valamint a tanács ál­tal aláírt együttműködési szerződés. A múlt évtől kez­dődően évi 200 ezer forinttal járul hozzá a vállalat a gyermekintézmények támo­gatásához. Ily módon — még ha közvetett úton is — igyekeznek segíteni a kis­gyermekes anyák gondjain. A vállalat önzetlenül támo­gatja a nyugdíjasokat is, akik közül sokan eljárnak a találkozókra, s a gyári mű­velődési házban rendezett klubfoglalkozásokra. * * * „Nekünk nincs létszám­gondunk” — mondta Török György gyárigazgató. S ami az utánpótlást illeti, igen kedvező helyzetben vannak. Erre az évre 38 szövőipari tanulót sikerült beiskolázni. Megoldották kollégiumi el­helyezésüket is. Természete­sen a tanulmányi eredmény­től függ. mennyi ösztöndíjat kapnak az ipari tanulók. Elő­fordulhat, hogy a havi ezer forintot is elérheti ez ,az ösz- szeg ... Mindent egybevetve: a PATEX mezőberényi gyárá­ban a vezetők sokat tesznek azért, hogy a dolgozók meg­felelő bérezésén túlmenően, jó munkahelyi körülménye­ket teremtsenek, kellőképpen gondoskodjanak a szociális ellátásról és nem utolsósor­ban a szövőnők egészségvé­delméről. Bukovinszky István a még hátralevő 200 hektár napraforgót is. Göröngyös utakon hala­dunk az aratás helyszínére, ahol két Bison Gigant és egy Claas Dominátor kombájn dolgozik. — Csak dolgozna — mond­ja az elnök — mert az egyik Gigantunk még a kezdet kez­detén kiesett a sorból, eltört az egyik tengelye. Sajnos, ép­pen lejárt a garanciája, így nehezebb volt alkatrészt sze­rezni. Az előbb tudtam meg, hogy öt nap állás után meg­kapjuk a hiányzó tengelyt, a nádudvariak küldik. Véget ér a kényelmesnek éppen nem nevezhető utazás, a kombájnok közelében le­parkolunk. Épp akkor ér az egyik sor végére Thurzó Já­nos, a működő Bison Gigant vezetője. — Mikor kezdték? — Múlt hét csütörtökén volt a próbavágás. Kijöttünk ide a földre délután és le­vágtunk néhány sort. Azt vizsgáltuk, hogy mennyire csépelhetők a szemek, jó-e már a nedvességtartalom a vágáshoz. Beállítottuk az adaptert, hogy pénteken reg­gel teljes gőzzel kezdhessük a munkát. — Mennyit vág le egy nap? — Tizenkét óra alatt kö­rülbelül 15 hektárt. De nem is ez a lényeg, hanem hogy hány mázsát, mert arra kap­juk a fizetést. Az az érde­künk, hogy minél kisebb veszteséggel dolgozzunk. — Mennyivel másabb ez az őszi aratás, mint nyáron a búzáé? — Annyival kellemesebb, hogy nincs olyan nagy hő­ség, de azért estére így is el­fárad a szemem, és szinte minden porcikám. Jólesik né­ha kiszállni a gépből és csi­nálni egy kis „munkahelyi testnevelést” — mosolyodik el a fiatalember, majd fel­száll a gépre, s indul a kö­vetkező sorra. — Sok búzánk kipusztult télen és tavasszal — magya­rázza Palotás Sándor főag- ronómus —, ezért a tervezett négyszáz hektár helyett 485- re vetettünk napraforgót. Növeltük a kukorica terüle­tét is. Eddig 80 hektárról ke­rült le a termés, úgy néz ki, jó átlagra számíthatunk. — Valamelyest sikerül pó­tolni a búza miatti kiesést — toldja meg Nagy Imre tsz-el- nök —, persze sok minden függ az időjárástól. Ha ilyen meleg marad az idő, a hó­nap végére befejezzük. A másik, ami meghatározó, a békési tároló, szárító. Ezt hét tsz hozta létre — köztük a miénk — közösen az olaj­iparral. Jelenleg ütemes a szállítás, még csak öt szövet­kezet szállít. Gond akkor le­het az átvétellel, ha egyszer­re mind a heten elkezdik a betakarítást. Éppen indulni készül az egyik IFA-teherautó. Megké­rem a pilótát, vigyen el a bé­kési átvevőhelyre. Vári László beleegyezik, felírja nevem a menetlevélre, me­hetünk. A táblán idős embe­reket látunk, akik az elma­radt napraforgófejeket sze­dik zsákba. — Aki ráér, az kijön ösz- szeszedni, amit a gép elha­gyott, és ingyen hazaviheti — magyaráz a fiatalember. — Jó takarmány a baromfi­nak a háztájiban.'" — Hogy bírja az autó ezt a terepet? — Most jól, mert száraz az idő. Sajnos, eltört az egyik féltengelye már tavasszal, az­óta nem működik az elsőke- rék-meghajtás. Nem kapni al­katrészt. Ez most nem baj, de arra is számítani kell, hogy bejön az eső, akkor bizony ide-oda fogok vele csúszkál­ni. — Hányat fordul egy nap? — Ötöt. Ügy csináljuk, hogy estére megtöltünk egy teher­autót, hogy reggel rögtön in­dulhassak. Nem lehet negy­vennél többel menni. Nézzen hátra, kicsit gyorsítok, máris hordja le az útra a szél a termést. Ezt pedig nem lehet, mindent veszteség nélkül kell beszállítani. Éles fékcsikorgás, a tárcsái hídon lestoppol valaki. Idős férfi kapaszkodik fel a teher­autóra, Kozma Imre, a szö­vetkezet átadója. — Korábban ki szoktam menni, most volt egy kis dol­gom a faluban. Már egy éve nyugdíjas vagyok, jól jön egy kis különkereset. — Mióta csinálja, Imre bácsi ? — Hát bizony már elég ré­gen, mióta itt vagyok a tsz- ben. Korábban magtáros vol­tam, most már csak az át­adásnál dolgozok. — Mire kell figyelnie az átadónak? — Vizsgálni kell a tiszta­ságot, a nedvességtartalmat, öreg róka vagyok már a szakmában. Ismernek az át­vevők, tudják, engem nem lehet becsapni. — Előfordul ilyen is? — Hát, volt már. Esténként megmérem a vett minta ned­vességtartalmát, tisztaságát, aztán egyeztetünk az átve­vőkkel. Általában megegye­zik a véleményünk. Mióta a napraforgót vágjuk, mégnem volt problémánk egymással. Közben megérkezünk a bé­kési telepre. Gyors mérlege­lés a hídmérlegen, máris me­hetünk üríteni. Valóban csak néhány perc az egész. A telepvezető éppen egy német küldöttséggel tárgyal, helyettesét kérem egy rövid tájékoztatóra: — Amíg csak öt tsz szál­lít, elég a tizenkétórás átvé­tel — mondja —, ha beindul mind a hét, 24 órás műszak­ra térünk át. Elégedettek va­gyunk a tisztasággal, a 12— 14 százalékos nedvességtar­talmat hatra szárítjuk le, en­nek megfelelően fizetnek a partnerek. Üjra a teherautón va­gyunk, vissza Köröstarcsa fe­lé. — Nem unja mindig ugyanezt az utat megtenni? — Nem én. Bár a nyáron többször jöhettünk volna er­refelé. De sajnos, a búza nem sokat adott. Remélem, a nap­raforgó jól megjárat minket, csak győzzük behordani a ter­mést. M. Szabó Zsuzsa B. O. Munkahelyi, egészségügyi és szociális körülmények a PATEX mezőberényi gyárában

Next

/
Thumbnails
Contents