Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-10 / 186. szám

1979. augusztus 10., péntek Egyenletes, jó az ellátás élelmiszerből Gyulán a Budrió ABC-áruházban kiegyensúlyozott, zavartalan az élelmiszer-ellátás Együttműködnek a főváros és a megyék tanácsai JEGYZET Rossz szomszédság Rossz szomszédság, török átok — hallani gyakran a régi szólásmondást. Hogy ez mit jelent a gyakorlatban, csak az tudja igazán, aki ő maga is részese okkal, ok nélkül a rossz szomszédság­nak. Szerkesztőségünk sok olyan levelet kap, amely ar­ról tanúskodik: bizony, nem tartjuk mindig tiszteletben a társadalmi együttélés szabá­lyait. Pedig de sok keserű­ségtől megóvhatnánk egy­mást egy ici-pici odafigye­léssel. Egy kedves gyulavári ol­vasónk arról írt, hogy a szomszédjának az ő kapube­járójával párhuzamosan lé­tesített melléképületét nem csatornázták, így az esővíz az ő udvarára hull. Ráadá­sul a kertszomszédja is úgy alakította a feltöltést, hogy az ő kertjébe folyik az eső­víz. Egy mezőkovácsházi ked­ves olvasónk arról panaszko­dik, hogy a szomszédja „le­égette”, úgymond leperme­tezte az udvarán levő sző­lőtőkéket. Szántszándékkal... Évek óta tart a rossz szom­szédi viszony, ott törnek egymás orra alá borsot, ahol csak tudnak... K. J. orosházi olvasónk arról panaszkodik, hogy ta­nácsi bérházban lakik öt kiskorú gyermekével. A szomszédjai nem tartják meg a társadalmi együttélés sza­bályait. Az ajtókat éjjel- nappal nagy erővel csapkod­ják, így a család pihenni nem tud. Levélírónk a la­kása előtt levő lépcsőházi részt időnként felmossa. Ez a szomszédnak nem tetszik, és ilyenkor egy-egy vödör vizet zúdít a panaszosunk előszobájába. A bérházban levő szárítóhelyiséget pedig teljesen kisajátítja, pedig ez valamennyi lakó kiszolgá­lására épült. A keserű hangú levelek­ből a következő tanulságot vonhatjuk le: ha megpróbál­nánk egymást elviselni, a társadalmi együttélés szabá­lyait megtartani, sokkal ke­vesebb volna a keserűség és a panasz. ' A. R. Békéscsabán a Bartók Bé­la út, valamint a Tulipán, Vécsey és a Gábor Áron utca által határolt „G” te­rület több emeletes lakóépü­leteiben sok száz család él. Legalább 5—600 gyermek is van. Játszóterület azonban nincs. Az épületek között le­vő nagy és néhány kisebb teret magas gaz borítja. Indokolatlan lenne beszél­ni róla, ha csak ebben az évben költöztek volna a „G” terület házaiba a lakók. El­végre nem szabad türelmet­lenkedni/ Nincs annyi pénz, hogy egyszerre minden fel­adatot meg lehessen oldani. Ám az első lakók 3 éve, az utolsók 8 hónapja élnek itt, miközben a gyermekek nőt­tek, anélkül, hogy a minden­napi mozgási igényük kielé­gítését biztosították volna. Érthető, hogy ,a szülők nyugtalankodnak emiatt, és arra törekednek, hogy mi­előbb legyen grund, játszá­si, mozgási lehetőség. Az ő nevükben tartott megbeszé­lést a napokban a három lakóbizottsági elnök: Lovas László, Fábián László, Szu- chy Lászlóné és két meghí­vott lakóbizottsági tag: Val- kó Pálné és Budai Zsigmond. Meghívottként vettem részt én is. — Tavasszal még sok tör­melék volt ezen a területen — mutatja Valkó Pálné — és folytatja: — Amint elvo­nult az építőipari vállalat, a lakók igyekeztek rendet, te­remteni. összehordták a tör­meléket, de még nem szállí­A Békés megyei Élelmi­szer-kiskereskedelmi Vállalat — Szűcs Péter kereskedelmi igazgatóhelyettes tájékozta­tása szerint — eredményesen teljesítette feladatait az év első hét hónapjában. Az áru­forgalom csaknem 12 száza­lékkal haladta meg a múlt évi hasonló időszakot, s pénz­ben ez azt jelenti, hogy meg­közelítették a félmilliárdos -forgalmat. Ez a tervhez ké­pest is 2 százalékos növeke­dés, ami bizonyítja, hogy tervezéskor reálisan mérték fel a lehetőségeket. Készlet­gazdálkodósuk is megfelelt a várakozásoknak. Alapvető élelmiszercikkek­ből jó ellátást tudtak bizto­sítani. Egyedül a különböző szárazárukból — gyulai kol­bász, csabai és Pick-szalámi — volt némi hiány, eltekint­ve az év első három hónap­jától. Ekkor ugyanis még megfelelő kínálatot tudtak nyújtani ezekből az árukból is, de ahogyan nőtt az ide­genforgalom, úgy fogytak ezek az áruk is. A kora ta­vaszi kánikula miatt időle­ges fennakadás volt a pri­mőr és a korán érő gyü­mölcsök kínálatában. Az érés nem húzódott el úgy, mint korábban. Emiatt — bár rö­vid ideig dömping volt — tották el az egészet. Nemrég pedig elkezdték a terület fel­töltéséhez szükséges föld hordását, amit már május­ban kértünk a városi tanács műszaki osztályától, akkor (azonban közölték: nem tud­nak szállítój árművet adni. — Ezután a Békéscsabai Állami Gazdaságtól kértem szállítói árművet. Küldtek is két pótkocsis tehergépkocsit, amelyek a Lenin Tsz-ből 90 köbméter földet hoztak. Ezt a lakók elplanírozták és így sikerült a gépkocsiparkírozó helyeket elkészíteni — foly­tatja Fábián László. Szuchy Lászlóné június közepén a Volán 8. sz. Vál­lalatnál próbált gépkocsit szerezni. Erről így beszél: — Két hét múlva jött is a gépkocsi és néhány fordulót tett. Lovas László egy márciu­si eseményre így emlékszik vissza: — A gyermekév alkalmá­ból a 3 lakóbizottság együt­tesen felajánlást tett arra, hogy a lakókörnyezetében mindenki részt vesz a par­kosításban, illetve a játszó­tér kialakításában. Csak töltesse fel a tanács földdel a területet, adjon fűmagot, cserjét, fát és legfőképpen tervet. A felajánlást átad­tuk a HNF 2. kerületi bi­zottságának és ,a városi ta­nács műszaki osztályának. Örömmel vették tudomásul az elhatározásunkat. Budai Zsigmond kiegészí­ti: — Nemrég elkezdődött a hamar befejeződött a szezon. Különösen érezhető volt ez az epernél és málnánál. En­nek ellenére a zöldség- és gyümölcskínálat megfelelő volt, ami annak is köszönhe­tő, hogy jó munkakapcsola­tot építettek ki a ZÖLDÉRT­tel. Május végéig tudtak al­mát árusítani, burgonyából sem volt hiány. A kedvezőt­len időjárás hatására néhány gyümölcsfajtánál magasab­ban alakultak az árak, mint a korábbi években. Sajnos, elfagyott a meggy, az őszi­barack és a nyári alma, ezért ezekből kevesebbet tudtak beszerezni. Örvendetesen nőtt a tej és tejtermékek forgal­ma. A szállítók, a Hajdú me­gyei Tejipari Vállalat, vala­mint a Sárréti Tejtársulás kívánalom szerint szállította a termékeket az üzletbe. Ha kellett délután is, és este is különjáratok indultak a bol­tok feltöltésére. Élénk lett a kereslet a baromfiból, de ér­dekes módon nem nőtt úgy a konzervek iránt, pedig ezekből jóval nagyobb a kí­nálat, mint korábban. Augusztus 22-én értekezle­tet tartanak a vállalatnál te­vékenykedő szocialista bri­gádoknak, s ezen csatlakoz­nak • majd a párt jövő évi kongresszusára, és a felsza­földhordás, ami most már folyamatos. De a kertészeti és köztisztasági vállalat fő­mérnöke, valamint a tanács műszaki osztályának az egyik beosztottja úgy tájé­koztatott minket, hogy 5 ezer köbméter földre van szük­ség, tehát meg kellene gyor­sítani a szállítást. Valkó Pálné megjegyzi: — Ügy tudom a téglagyár ingyen ad földet, amit azon­ban nyáron kell elszállítani, illetve amíg el nem kezdődik az esős időszak. Néhány vál­lalat felajánlást tett arra, hogy a lakókörnyezet kiala­kításához szállítójárművet bocsát rendelkezésre. Csak valakinek szerveznie kellene a munkát. Véleményem szerint az év hátralevő részében ,a terület feltöltését már nem tudják befejezni, Az érkező földet a lakosság folyamatosan el- planírozza. Szükség volna azonban a tervre, hogy ősz­szel legalább fák, cserjék ültetése elkezdődjék, a ját­szóteret kialakítsák. Jövőre ne legyen kopár a tér és ne vesszen kárba az a sok-sok társadalmi munkavállalás, amit a felnőttek elsősorban a gyermekekért készséggel végrehajtanak, ha a városi tanács megteremti hozzá a lehetőséget. Addig is, amíg ,az úttes­ten kénytelenek a gyerme­kek játszani, talán érdemes lenne a járművek vezetőit sebességkorlátozó táblákkal lassításra kötelezni. P. B. badulási évfordulóra meg­hirdetett munkaversenyhez. A vállalat vezetői az eltelt 7 hónap áruforgalmát úgy értékelik, hogy az megfelelt a kívánalmaknak, egyenletes, zavartalan ellátást tudtak biztosítani a lakosságnak élelmiszerekből, örvendetes, hogy a forgalomnövekedést tekintve az értékelt időszak­ban megyénk élelmiszer-kis­kereskedelme az elsők kö­zött van az országban. Pedig nem volt könnyű az eszten­dő. Különösen az eltelt hóna­pok, hiszen sokszor munka­erőgondokkal küzdöttek. A női dolgozók 10 százaléka gyesen van, a vállalati lét­szám 5—6 százaléka beteg- szabadságon, s emiatt több üzletben átmenetileg csök­kentették a nyitva tartási időt. Gyulán a közért egy jó ideig csak fél műszakban tartott nyitva. A létszámgon­dok enyhítésére felkérték a munkaképes nyugdíjasokat. Hatvanketten vállaltak mun­kát. Néhány gyesen levő kis­mama is korábban jött dol­gozni. Különösen a vállalat vezetése — segítve a gyesen levőket — át- és továbbkép­zéseket rendez számukra. Szabadságuk alatt többen vé­gezték el a boltvezetői tan­folyamot. A kánikula megvi­selte a boltokban dolgozókat is. Hiába vannak ventilláto­rok is. Sok üzletben a hő­mérséklet meghaladta a 40 fokot. A hűtőgépek is maxi­mális teljesítménnyel üze­melnek, de még így is több helyen megromlott az élel­miszer. A nagy hőség sajnos az idegrendszerre is kihatott. A bolti eladók igyekeznek udvariasan, gyorsan, ponto­san kiszolgálni, de a hely­zetre való tekintettel több megértést várnak a vásár­lóktól is. Kép, szöveg: Béla Ottó Gondoskodás az öregekről Fennállásának 30. évfor­dulójára készül a tótkomlósi Viharsarok Tsz. Az elmúlt három évtizedben nagy fej­lődésen ment át a kollektív gazdaság. Eljutottak odáig, hogy az öregekről való sze­rető gondoskodást is meg­szervezhették. A termelőszövetkezet nő­bizottsága felmérte az öre­gek helyzetét. Végül is úgy határoztak, hogy négy ter­melőszövetkezeti tag, aktív dolgozó fő feladatul kapja az öregekről való gondoskodást. Rendszeresen eljárnak az egyedül élő, magatehetetlen öregekhez. Bevásárolnak szá­mukra, rendbe teszik lakásu­kat. Bizony eleinte előfor­dult, hogy az öreg termelő­szövetkezeti nyugdíjas bizal­matlanul fogadta a „ven­déget”. Nem akarta, hogy őt gyámolítsák, gondját, baját megoldják. De végül is győ­zött az emberiesség, ma már inkább megköszönik a szíves látogatást, és örömmel ve­szik a szövetkezet vezetői ré­széről a gondoskodást. A gazdasági életben, a közművelődésben, oktatás­ban, a települések fejleszté­sében, gyarapításában, a munkaerő-gazdálkodásban számos olyan feladat akad, amellyel sem Budapest, sem az ország más tájegysége önállóan nem birkózhat meg. Az előbbrelépés föltétele az összefogás, a teendők egyez­tetése, egybevetése, az erők egyesítése. Ezért is kötött szerződést a közelmúltban a főváros és hat megye — Fe­jér, Győr-Sopron, Komárom, Pest, Veszprém és Vas me­gye — tanácsa, összegezvén a sürgető tennivalókat, s a távolabbi jövőben valóra váltandó terveket. Az együtt­működési megállapodás a korábbi közös munka tapasz­talatai alapján a közigazga­tási határokat ezernyi szál­lal átszövő kapcsolatok to­vábbi erősítését szolgálja. Az együttműködés, méginkább együttélés jeleivel, jelensé­geivel, eredményeivel úton- útfélen találkozhatunk; mindezek talán Budapesten a legszembetűnőbbek. Változik a főváros arcula­ta, régi negyedek tűnnek el, az omladozó vizes-dohos há­zak, a földszintes világ, a kopott bérkaszárnyák helyén tágas új lakótelepek épülnek, új otthonok ezrei kerülnek tető alá a Józsefvárosban, a Franz-Stadtban, Óbudán, Békásmegyeren, Kispesten, Űjpalotán, Lágymányoson ... Köztudott: a budapesti épí­tőipari vállalatok dolgozói­nak jórésze vidékről érkezik, a fővárosban kenyeret kere­sők, s hétvégeken hazauta­zók mintegy félszázezres se­rege zömében építőipari munkás. S az egyénenként elszegődőkön kívül számos vidéki vállalat is részt vál­lal Budapest építéséből: a Bács, a Vas és a Szolnok megyei Állami Építőipari Vállalatok bölcsődék, óvo­dák, iskolák sorát építették a lakótelepeken, több vidéki üzem — például a Pest me­gyei Közúti Építő Vállalat — épít utat, csatornát, gon­doskodik a szakipari mun­kák elvégzéséről alvállalko­zóként. Milliárdos értékű munkát vállaltak például a győriek. A megyei építőipari vállalat dolgozói a XI. kerületi Ró­zsakertben építenek 1400 la­kásos lakónegyedet. Az elő­készületekhez tavaly ősszel kezdtek hozzá, eddig 350 la­kást szereltek össze, s ebből 260-at az idén már át is ad­nak tulajdonosaiknak. Az építkezés itt 1981-ben feje­ződik be. Bekapcsolódnak a győriek az őrmezei építke­zésekbe is — 600 lakás át­adására szerződtek —, elvál­lalták, hogy a Gazdagréten 4400 lakást, ezenkívül böl­csődét, orvosi rendelőt, üzle­teket építenek. Az utóbbi munkából egy másik győri vállalat is kiveszi részét: a közműveket az Észak-dunán­túli Közmű- és Mélyépítő Vállalat dolgozói építik. A lakások egyébként a Győri Házgyár elemeiből készül­nek, ezeket speciális jármű­vekkel szállítják a főváros­ba. Ha a főváros az ország szíve — márpedig ez így igaz — a szívburok minden­képpen Pest megye. A fővá­ros ellátásában főszerep jut a Pest megyei gazdaságok­nak, akár jelölni lehetne a térképen azt a gyűrűt, amely a tej- és zöldségövezet hatá­rait jelzi. Csaknem az ország lakosságának egyharmada, hárommillió ember él Buda­pesten és Pest megyében, s e népes lakosság élet- és munkakörülményeinek job­bításában számos közös fel­adata akad a fővárosi és a megyei tanácsnak; összehan­goltan fejlesztik ^ például az agglomeráció és a peremke­rületek kereskedelmi háló­zatát, közlekedését; hasonló a munkamegosztás az ivó- vízellátásban, csatornázás­ban, a szennyvizek tisztításá­ban. Különösen szoros az együttműködés az egészség- ügyi ellátásban. A Pest me­gyei betegek gyógyításából igen jelentős részt vállalnak a fővárosi intézmények, amelyek pedig egyébként is túlterheltek. Ezért a megyei fejlesztést lehetőségei sze­rint támogatja Budapest. Példamutató munkát végez­tek a fővárosi vállalatok a kerepestarcsai kórház építé­sében, kölcsönnel segíti a főváros a dabasi szakorvosi rendelőintézet építését, amely enyhítheti a budapes­ti rendelők zsúfoltságát is. Művelődésről esvén szó, említést érdemel az oktatás­ban kibontakozott együtt­működés a főváros és szá­mos megye között. Budapest gimnáziumaiban 2100, szak- középiskoláiban 9000 vidéki diák tanul. . A szakmunkás- képző iskolák tanulóinak fe­le — 14 000 gyerek — vidé­ki. A tatabányai együttmű­ködési megállapodás szerint részben már ez év őszétől, az 1980—81-es tanévtől pedig általánosan megszüntetik a párhuzamos képzést azok­ban a szakmákban, amelyek­ben egyéb megyékben kevés a jelentkező. Ezáltal számot­tevő költséget takarítanak meg, s az oktatás is színvo­nalasabbá válik. Ugyanis azokban l3 tanintézetekben sajátíthatják majd el a szak­ma rejtelmeit a tanulók, ahol ehhez a legjobbak az adottságok. Így például a vá­jár, a bánya-elektrolakatos és sok más bányászati szak­ma képzésének otthona a Komárom megyei Tatabá­nya és Oroszlány lesz. Veszp­rém megyében oktatják majd például a vegyipari egyetem segítségével, a szer­ves és szervetlen vegyi­anyaggyártó szakma tanuló­it. Hasonlóképpen a többi megye is számos ipari és mezőgazdasági szakmának lesz „házigazdája”. Például a fogtechnikusmesterség tud­nivalóit ugyanakkor a fővá­rosban sajátíthatják el a hat megye diákjai. A területi szakosodással egyidejűleg természetesen gondoskodnak a más vidékről érkező fiata­lom kollégiumi elhelyezéséről is. A békásmegyeri lakótelepen szaporodnak a lakóházak. A la­kásokkal egy időben játszótereket is építettek, hogy a gye­rekek is jól érezzék magukat új környezetükben (MTI-fotó: Király Krisztina felvétele — KS) Lakóbizottságok a gyermekekéit Kellenek a játszóterek!

Next

/
Thumbnails
Contents