Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-09 / 185. szám
Világ proletárjai, egyesüljetek! N É PÚJSÁG A MEGYEI PÁRTBIZOTTSÁG ES A MEGYEI TANÁCS LAPJA 1979. AUGUSZTUS 9., CSÜTÖRTÖK Ara: 1,20 forint XXXIV. ÉVFOLYAM, 185. SZÁM BÉKÉS MEGYEI Kezdeményezőkészség és összhang, az alkotóerő kibontakoztatása 6áspár Sándor, a SZÓ! főtitkára mondott beszédet Újpesten Gáspár Sándor, az MSZMP Politikai Bizottságának tagja, a SZOT főtitkára szerdán a főváros IV. kerületébe látogatott. Részt vett a látogatáson Molnár Endre, az MSZMP budapesti bizottságának titkára. A vendégeket a kerületi pártbizottság székházában Káder Gyula, a párt- bizottság titkára, Kovács Ferenc, a kerületi tanács elnöke és Hegyi Ferenc, a KISZ-bizottság titkára fogadta. Gáspár Sándor a kerület vezetőivel folytatott beszélgetésen tájékozódott Újpest életéről, fejlődéséről, majd az Egyesült Izzóba látogatott. A SZOT főtitkára délután munkásgyűlésen találkozott az Egyesült Izzó és más sújpesti vállalatok dolgozóinak képviselőivel. Vadas Sándomé köszöntötte az újpesti üzemek küldötteit, a szocialista brigádok vezetőit, tagjait, köztük az Egyesült Izzó 35 ezer dolgozójának képviselőit, a munkásgyűlés résztvevőit, majd Gáspár Sándor emelkedett szólásra. — Tennivalóink meghatározásának elsőrendű követelménye a kialakult helyzet pontos, reális megítélése. Nincs helye túlzott optimizmusnak, de annak sem, hogy fekete szemüvegen át nézzük a dolgokat, — hangsúlyozta a bevezetőben, majd így folytatta: — Ha számot vetünk eddigi munkánk eredményeivel, határozottan és egyértelműen kimondhatjuk: népgazdaságunk egészséges, van dinamikája, a jelenlegi nehéz világgazdasági viszonyok közepette is képes a fejlődésre. Eddig sem kellett nagyobb megrázkódtatással járó intézkedéseket hozni, s minden valószínűség szerint — ha mindenki komolyan veszi a maga munkáját, s ha valamennyien együtt, erőnk, tudásunk legjavával nekilátunk feladataink megoldásának — ezután sem kell. — Minden hazáját szerető, becsületes magyar állampolgár és a közösséggel együttérző, a közösségért felelősséget vállaló magyar ember büszke lehet az utóbbi több mint három évtizedben elért vívmányainkra olyan élet- színvonalat teremtettünk, amellyel határainkon kívül is tekintélyt szereztünk magunknak. Mai tennivalóink azt a célt szolgálják, hogy megóvjuk amit már elértünk és megalapozzuk életünk további gazdagítását. — Ehhez a jövőben is meg kell őrizni gazdaságunk képességét a folyamatos megújulásra, hiszen a fejlődés természetes kísérője, hogy ami tegnap korszerű volt, az holnapra elavul és idejét múlja. Legyen tehát állandó törekvésünk a gazdaságosan előállítható és eladható termékek arányának növelése. Gáspár Sándor a továbbiakban elmondta, hogy a kormány — mint minden alapvető kérdés eldöntése előtt — a legutóbbi árintézkedések előtt is kikérte a szakszervezetek véleményét. — Az állásfoglalás ezúttal sem volt könnyű — folytatta. Vitatkoztunk is, meg kompromisszumra is törekedtünk, de végső soron a szakszervezeteknek is az volt a véleményük, hogy ezekre az intézkedésekre szükség volt és van. Bármennyire sokat számít is az egyéni érdek vagy csoport- érdek, a mi döntéseinkben a társadalmi érdek elsődlegességét kell figyelembe venni. Csak a közérdekből kiindulva lehet az egyén vagy egy- egy csoport érdekeit helyesen megítélni és képviselni. A szakszervezeteket is ez az elv vezérli, amikor gondja- infc enyhítésének útját, módját keresik és sajátos eszközeikkel részt kérnek a tennivalókból. Tudjuk azt, hogy az intézkedések különböző mértékben érintik az embereket. Nekünk, a szakszervezeteknek is például jobban oda kell figyelnünk a lakásnélküli fiatalok, a pályakezdők, az albérlők, a nyugdíjasok életének alakulására. Gondjaink, problémáink azonban nem kérdőjelezhetik meg pártunk politikáját. — Feladataink tekintélyes része nem újkeletű — folytatta ezután a SZOT főtitkára. A kormány már eddig is számos intézkedést hozott további fejlődésünk feltételeinek megteremtésére. Módosította a szabályzórendszert, lépéseket tett az importgazdálkodás hatékonyságának javítására, a gazdaságtalan termelés csökkentésére, és az anyag-, energia- és munkaerő-takarékosság szélesebb kprű kibontakoztatására. Ennek hatása már nem egy helyen érződik, de szembe kell néznünk azzal, hogy még nagyon sok a teendőnk. — Az eddiginél jobban kézben kell tartani a főbb gazdasági folyamatokat, de éppen ennyire fontos továbbra is erősíteni az üzemek önállóságát, úgy, hogy ezzel párhuzamosan felelősségérzetük is nagyobb legyen. Minden vezetővel szemben az a követelmény, ho^y ahol dolgozik — ipari üzemekben, intézményben, irodában vagy az élet más területén — tisztességgel, becsülettel és az eddiginél nagyobb hatékonysággal végezze azt a munkát, amit rábíztak, amiért odaállították. Meg kell szüntetni minden olyan jelenséget, üresjáratot, amely céljainkkal ellentétes. s nem erősíti a népgazdaságot. Az eddiginél racionálisabban kell vezetnie annak, akinek ez a feladata, s valamennyiünknek racionálisabban kell élni, gondolkodni és cselekedni a maga helyén helyzetünk javítása, közös céljaink gyorsabb ütemű megvalósítása érdekében. — A vezetőknek még teljesebb összhangot kell teremteniük a munkaerő és a munkahelyek között. Máskor is igaz, de most még inkább az, hogy az ember a legfontosabb termelőerő, s ennek ésszerű felhasználása elsőrendű népgazdasági érdek. A mi rendszerünkben az alkotmány szavatolja mindenki jogát a munkához. Ennek azonban természetes párja, hogy mindenki dolgozzék ott, ahol valóban szükség van rá, ahol a legtöbbet használ a közösségnek, az országnak. Ehhez azonban arra is szükség van, hogy legyen nagyobb a munkahelyek értéke és becsülete, s a több pénzt minél több, minél jobb, a szó igazi értelmében értékesebb munkával lehessen megkeresni. Ezt fogja szolgálni a mainál sokkal ösztönzőbb bérrendszer bevezetése. — Eddig is idegen volt tőlünk az egyenlősdi, s a „jobb a békesség” szemlélet, amely útját állta a céljainknak és szándékainknak megfelelő, ösztönző differenciálásnak. A jövőben azonban még kevésbé tűrhetjük meg, hogy a legjobbak nagyobb megbecsülése helyett a könnyen odébbállók, a vándormadarak megtartására herdáljuk el a bérfejlesztésre felhasználható anyagi eszközöket. — Az alkotóerő kibontakoztatása még fontosabb, mint valaha. Sehol, semmilyen formában ne elégedjünk meg a szürkeséggel, a középszerűséggel. Vegyük az eddiginél jobban észre és becsüljük is meg érdemük szerint a kezdeményezőkészséget, a valós emberi értékeket. Adjunk nagyobb tiszteletet a közösségért cselekedni tudóknak, a közösségért dolgozni akaróknak; emeljük magasabbra az egész társadalmat gyarapító munka rangját. — Valamennyiünk személyes érdeke, hogy mindenki annyit kapjon, amennyit ad a társadalomnak. Ehhez azonban az is szükséges, hogy az eddiginél jobban szétválasszuk a szociálpolitikai juttatásokat és a munka után járó jövedelmeket. Az egyik ugyanis a társadalom gondoskodását fejezi ki, a másik pedig az elvégzett munka díjazása. — Feladataink megoldásához rendelkezünk a szükséges anyagi és erkölcsi erővel. Eddigi fejlődésünk jó alapokat teremtett az előrelépéshez — hangsúlyozta a továbbiakban Gáspár Sándor, majd így folytatta: — Most a gazdasági feladatok megoldása van előtérben. Ez azonban semmivel sem kisebbíti az érdekvédelmi, az érdekképviseleti tennivalók jelentőségét. Változatlanul fejleszteni kell az üzemi, a munkahelyi demokráciát, ha az emberek tudják, hogy mit miért kell tenni, s hogyan alakulnak dolgaink, akkor mindenkor számíthatunk a bérből és fizetésből élők több milliós táborának alkotó, aktív közreműködésére is. A kollektívák mindenütt legyenek részesei a döntések előkészítésének, mert így várhatjuk el teljes részvételüket a végrehajtásban. A nyílt, őszinte hang vezetők és vezetettek között kipróbált politikánk folytatásának, gazdasági haladásunknak egyik legfőbb feltétele és záloga. — Az utóbbi hetekben közvéleményünk éretten vetett számot az ország helyzetével és tennivalóival. Azonosult a gondokkal és a feladatokkal. Ez tükröződik a dolgozó kollektívák legfrissebb kezdeményezésében: új vállalásokkal, jobb munkával és jobb eredményekkel köszöntik pártunk XII. kongresszusát és felszabadulásunk 35. évfordulóját! Űj, sokat ígérő mozgalom van országszerte kibontakozóban, amely a szocialista munkaverseny lendületével is segíti céljaink elérését — fejezte be beszédét Gáspár Sándor. Ezután az újpesti üzemek több képviselője kért szót. Zárszavában Vadas Sándomé bejelentette: az Egyesült Izzó dolgozói is elhatározták, hogy a pártkongresz- szus és hazánk felszabadulásának évfordulója tiszteletére fokozzák a gazdaságos exportot, tovább javítják aminőséget, takarékosabban gazdálkodnak. Tizenegy ország eszperantista fiataljai Békéscsabán Hétfőtől két hétig rangos rendezvéhynek ad helyet a megyeszékhely: itt fognak dolgozni az I. Központi Nemzetközi Eszperantó Munkabrigád tagjai. Egy afrikai és tíz európai országból — természetesen hazánkból is — összesen kétszázan dolgoznak majd a konzervgyárban. Műszak után sok program várja a fiatalokat: színes szórakoztató műsorok, érdekes előadások, kerekasztal-be- szélgetés, gyulai kirándulás teszi emlékezetessé a nyelvében is nemzetközi építőtábort. Jelentőségét és egyben a példát épp ez a különlegessége nyújtja: itt tolmács nélkül megérti egymást mindenki — jött bár a távoli Szibériából vagy Angliából —, mert beszéli az eszperantót, a világ egyetlen nemzetközi nyelvét. Hamarosan zárja kapuit a békéscsabai napközis tábor. A nemzetközi gyermekév alkalmából a korábbi éveknél lényegesen gazdagabb, tartalmasabb programok valósultak meg. A város gazdasági egységei, társadalmi és tömegszervezetei is példás összefogással segítették a tábor tartalmi munkáját. Különösen a sokféle szakkörnek volt nagy sikere. Képünkön a makramészakkör egyik jellemző .pillanatát ragadtuk meg. A tábor munkájáról készített összegző írásunk lapunk 6. oldalan Fotó: Veress Erzsi Vitazárás a védnökség! ülésen Csütörtökön — a budapesti Európa Szállóban — zárótanácskozását tartja az anyanyelvi konferencia védnöksége, miután szerdán befejeződött az anyanyelvi mozgalom elmúlt kétévi eredményeiről tett jelentések vitasorozata. Megállapították — felszólalások egész sorában megfogalmazták — a védnökségi ülés résztvevői, hogy tervszerűen halad a két évvel ezelőtti III. anyanyelvi konferencia javaslatainak megvalósítása. Ugyanakkor az anyanyelvi mozgalomnak vannak olyan új vonásai is, amelyek bővítik a védnökség programját, tovább gazdagítják a mozgalmat. Az elmúlt időszakban például a nyelvoktatásban a mennyiségi igényekkel szemben nagyobb hangsúlyt kapott a minőség. S hasonló a helyzet a külországi magyarság körében kifejtett kulturális tevékenységben is. A mozgalmi munka úgyszólván minden területén a módszerességre, a komplexitásra, a folyamatosságra és a rendszerességre törekszenek. Megnövekedett a személyes kapcsolatok iránti igény, serkenteni kell az ilyen együttműködést. Nagy megelégedéssel fogadta a védnökség azokat a beszámolókat, amelyek arról tájékoztatták, hogy számos országban az anyanyelvi oktatást az állami szervek, intézmények, helyi hatóságok is támogatják, s ezekkel a lehetőségekkel több magyar egyesület, sok magyar család élt is. Megerősítették a vitában felszólalók — immár gyakorlati tapasztalatok alapján — a III. anyanyelvi konferenciának azt az iránymutatását, hogy a magyarságtudat, magyarságismeret elmélyítésében, kiszélesítésében igén hathatós forma népművészetünk megismertetése a külországokban élő magyarokkal. A védnökségi ülésen elhangzott javaslatokat is figyelembe veszik, amikor meghatározzák a tanácskozás részvevői az anyanyelvi mozgalom soron következő, a IV. anyanyelvi konferenciáig még hátralevő két évben esedékes feladatait. Intézkedések a termékszerkezet korszerűsítésére Sokrétű intézkedéssel, műszaki fejlesztéssel, rekonstrukcióval, termelésszervezéssel növelik a vállalatok a gazdaságos és minden piacon versenyképes termékeik számát. Á gyártmánystruktúra korszerűsítésében nagy teret szentelnék a hazai és a nemzetközi munkamegosztásnak, amely különösen sok lehetőséget nyújt hosszú terméksorozatokra, a nagyüzemektől átvett gazdaságtalan termékek kifizetődő közép- és kisüzemi gyártására. A Diósgyőri Gépgyárban a hazai és a nemzetközi gyártásszakosítás, kooperáció jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy néhány év alatt 1100- ról 800-ra csökkent a vállalatnál készített termékek száma. Egyebek között KGST-szakosítás alapján gyártanak korszerű kábelgépeket, s ugyancsak a nemzetközi munkamegosztásban keresnek lehetőséget arra, hogy külföldi partnerek közreműködésével fokozatosan csökkentsék, majd megszüntessék a náluk gazdaságtalanul, kis sorozatban gyártott vasúti kerékpárok előállítását. A nagy sorozatban, gazdaságosan gyártott kábelgépeket, szerszámgépeket, kovácsolt termékszivattyúkat, préseket, ollókat következetes műszaki fejlesztéssel teszik versenyképesebbé, komplettebbé azzal, hogy ellátják NC-vezérléssel, adagolókkal, hulladékeltávolí- tőkkal és egyéb kiegészítő szerkezetekkel. Ezzel lehetővé teszik, hogy a berendezésekből összehangolt vezérléssel működő gépsorokat, üzemrészeket alakítsanak ki. A Szolnoki MEZŐGÉP Vállalat a gyártásszakosítás és munkamegosztás alapján módosította gyártmánystrűk- túráját, 52 régi termékétől vált meg, és elsősorban a minden piacon jól értékesíthető szálas- és tömegtakarmány- betakarító gépek, géprendszerek, szárítóberendezések és mezőgazdasági acélvázszerkezetek gyártására szakosodott. A fűzfői nitrokémiai ipartelepeknél a napokban megkezdett próbagyártáson jól vizsgázott a metanilsav- gyógyszer és festékalapanyag előállításának új eljárása, amit a vállalat a Nagynyomású Kísérleti Intézet szakembereivel közösen dolgozott ki. Az új módszerek versenyképessé, az eddiginél jobb minőségűvé és gazdaságossá tette a metanilsav gyártását.
