Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)

1979-08-08 / 184. szám

1979. augusztus 8., szerda o CB23ES Ikarus autóbuszokat szerelnek össze Angolában Végső búcsú Kimmel Emiltől A család tagjai, barátai, egykori harcostársai, munka­társai, elvtársai, a politikai élet képviselői kísérték utol­só útjára kedden Kimmel Emilt, a magyar munkás- mozgalom régi harcosát, az MSZMP Központi Ellenőrző Bizottságának tagját, a SZOT Elnökségének tagját, a Nyom­da-, a Papíripar és a Sajtó Dolgozói Szakszervezetének főtitkárát. A Mező Imre úti temetőben vörös drapériával bevont, koszorúkkal övezett ravatalánál díszőrséget álltak a párt- és az állami élet, a társadalmi szervezetek kép­viselői, egykori harcostársai. A Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Ellenőrző Bizottsága és a Szakszerve­zetek Országos Tanácsának Elnöksége nevében Petrák Ferenc, a KEB, valamint a SZOT Elnökségének tagja, a Bőripari Dolgozók Szakszer­vezetének főtitkára vett bú­csút az elhunyttól. feladatokhoz és vált a párt, a munkásosztály hozzáértő, kipróbált harcosává. Ifjú könyvkötőmunkásként, 18 évesen lett a párt tagja 1942- ben, ezekben az embert pró­báló, nehéz időkben, amikor pártfeladatokat végezni, az emberibb jövőért kiállni egyet jelentett a legnagyobb áldozatok vállalásával. Töret­len elvhűsége, a dolgozó em­berekért érzett felelőssége, önmagával szembeni igényes­sége mindig átsegítette a ne­hézségeken és megpróbálta­tásokon. Birtokában volt an­nak a rendkívüli képesség­nek, amellyel mindig elnyer­te a munkásemberek, a har­costársak elismerő tiszteletét. A család, a barátok és munkatársak, a Nyomda-, a Papíripar és a Sajtó Dolgo­zóinak Szakszervezete, nevé­ben Lux János, a szakszer­vezet titkára emlékezett meg Kimmel Emilről. A következő tíz évben mintegy 9000 Ikarus autó­buszt szerelnek össze, döntő­en magyar részegységekből és alkatrészekből az angolai autóbuszgyárban. Erről írt alá megállapodást a MO- GÜRT és az Ikarus a Sac- ma angolai gyárral. A meg­állapodás értelmében az Ikarus műszaki dokumentá­ciót, technológiai terveket is átad partnerének és a gyár­táshoz különleges szerszámo­kat szállít. A gyártás meg­szervezéséhez szakembereket küldenek a- magyar üzemből, és több angolai szakmunkást betanítanak Magyarországon. A szállítások még az idén megkezdődnek. Az Ikarus-gyámak ez már a negyedik külföldi autó­busz-szerelő üzeme. Malgas- ban két hónapon belül kez­dődik meg magyar segítség­gel az autóbuszok összesze­relése. Irakban öt éve folyik autóbusz-összeszerelés ma­gyar közreműködéssel, a Bagdad melletti gyárból ed­dig több mint 3000 Ikarus- busz gördült ki. Kubai part­nerükkel ez év elején írtak alá 1000 Ikarus-busz össze­szerelésére vonatkozó meg­állapodást, s az első részegy­ség-szállítmányokat nemrég indították útnak a székesfe­hérvári gyáregységből. Felbecsülhetetlen értékű történelmi dokumentumok — Kimmel Emil kora ifjú­ságától azt az utat vállalta, amelyet osztályhelyzete meg­határozott — mondotta — proletársorból nőtt fel a nagy Kimmel Emilt a Munkás- mozgalmi Pantheon sírkertjé­ben helyezték végső nyuga­lomra. A temetés az Intema- cionálé hangjaival ért véget. Jövedelempótlék igénylése — bürokrácia nélkül A családi pótlékra nem jogo­sult gyermek után járó havi 130 forint jövedelempótlék igénylése­kor egyes megállapítható szervek olyan esetben is megkövetelik a személyi adatoknak anyakönyvi kivonatokkal történő igazolását, amikor a szükséges adatok a sze­mélyi igazolványból is megálla­píthatók. Viharkárok Kunágotán Alaposan megtépázta a múlt hét szombat délutáni vihar a kunágotai Bercsényi Termelőszövetkezet tábláit. Az erős szél hatására 66 hektáron kidőltek a kukori­caszárak, a felmérések sze­rint ez a sérült növényzet már se szilázsnak, se áruku­koricának nem használható. Mivel jégkárral nem páro­sult a szél, úgy a kár telje­sen a szövetkezet költségve­tését terheli — a biztosítási kockázatvállalás ugyanis nem vonatkozik viharkárra. Másodszor kapott jégesőt a szövetkezet cukorrépatermő területe az idén, a károk sze­rencsére nem jelentősek. Nem kímélte a vihar az ép­pen aratás alatt álló kendért és a határban levő szalma­kazlakat, bálákat sem. Zavar keletkezett az áram­ellátásban is, a tojótelepen megálltak a ventillátorok, ennek következtében majd­nem 130 törzstyúk megful­ladt. Jelenleg a helyreállítá­son dolgoznak a szövetkezet tagjai. A SZEMÉLYGÉPKOCSIK A SZOT Társadalombiztosítási Főigazgatóságtól kapott tájékoz­tatás szerint ez az eljárás nem szabályos. A személyi igazolvá­nyokban feltüntetett adatokat ugyanis külön okmányok meg­követelése nélkül el kell fogad­ni. Más a helyzet akkor, ha az igénylő a személyi adatokat sze­mélyi igazolvánnyal igazolni nem tudja például azért, mert igényét nem személyesen terjeszti elő. Az adatokat ilyenkor kell egyéb hi­teles okirattal igazolni. Egyáltalán nem kell a szemé­lyi adatokat igazolni olyan ese­tekben, amikor az igénylőre, va­lamint a gyermekre vonatkozó személyi adatok a már meglevő nyilvántartásból megállapíthatók, például: családi pótlékban már részesülő olyan gyermek után igényelnek jövedelempótlékot, aki szakmunkástanuló otthonban van elhelyezve vagy harmadéves szakmunkástanuló. reg autó, nem vén autó: ezrek nézték végig Gyulán a matuzsálem korú gépko­csik felvonulását, bemutató­ját és versenyét. Az NDK- ból, Lengyelországból, Auszt­riából, Csehszlovákiából ér­kezett gépkocsik és motor- kerékpárok között 60—80 éves példányokat is láthat- tak az érdeklődők. Hétfőn délelőtt Gyulán, a vár előtt bemutatóra sorakoztak fel a gépkocsik és motorkerékpá­rok. Az érdeklődésre jellem­ző, hogy a bemutatónak 2500 fizető nézője volt. Sem­mivel sem kisebb érdeklődés mellett rendezték meg dél­után a városi sporttelepen az ügyességi versenyt. Ha lom­hábban is, nehezebben is forgolódtak az öreg jármű­vek az ügyességi pályán, mint a mostani, korszerűbb Vas Zoltán, az MTI kikül­dött tudósítója jelenti: Fölbecsülhetetlen értékű tör­ténelmi dokumentumokat jut­tatott el egy névtelen ado­mányozó a Krakkói Fotótör­téneti Múzeumnak: kétezer olyan fényképből álló gyűj­teményt, amelyet a nácik ké­szítettek 1939 szeptemberé­ben, a világháború első hó­napjában, valamint Lengyel- ország megszállásának első hónapjaiban. A mindeddig is­meretlen fotók között riport­képek találhatók Himmler és Göring első krakkói tartóz­kodásáról. Sok fénykép ábrázolja a nácik varsói bevonulását. A megszállók holttestek háttere előtt fényképeztették magu­kat, „kedvenc hátterük” azon­ban a lerombolt varsói Ki­rályi Palota volt. A nácik krakkói fotóüzletekben hí­vatták elő filmjeiket, az üz­letek tulajdonosai pedig ti­tokban külön kópiákat ké­szítettek a képekből az ellen­állási mozgalom számára. I Balaton védelmében A nagy húsipari üzemek közül elsőként a Zala me­gyei Állatforgalmi és Hús­ipari Vállalat zalaegerszegi központi telepén építettek szennyvíz-előtisztító telepet. A berendezést több hónapos sikeres üzemi próba után kedden véglegesen üzembe helyezték. A szennyvíztisztí­tónak kiemelkedő jelentősé­ge van a Zala folyó szennye­zésének megakadályozásá­ban. A Zalaegerszeg területén működő ipari üzemekben, a Balaton vízvédelme érdeké­ben, gyorsított ütemben ala­kítják ki a húsiparéhoz ha­sonló előtisztító rendszere­ket. Jelenleg 4 nagyüzemben építik, további 12-ben pedig tervezik a tisztítókat. gépkocsik, azért mégis be­csülettel helytálltak. Tegnap, kedden Békéscsa­bára érkeztek nz autók, ahol szintén nagy közönségsikert arattak. Kép, szöveg: Béla Ottó Átvételi sorszama 1979. augusztus 6-án Trabant Hyc. Lim. (Bp.) 8 399 Trabant Lim. (Győr) 8 224 Trabant Lim. (Bp.) 19 294 Trabant Lim. Spec. (Bp.) 29 460 Trabant Lim. Spec. (Győr) 16 998 Trabant Combi (Bp.) 4 597 Trabant Combi (Győr) 1638 Wartburg de Luxe (Bp.) 17 660 Wartburg Lim. (Bp.) 15 084 Wartburg de Luxe, tolótetős (Budapest) 5116 Wartburg Lim., tolót. (Bp.) 3151 Wartburg Tourist (Bp.) 6 282 Skoda 105 (Bp.) 6 204 Skoda 105 (Debrecen) 3 036 Skoda 105 (Győr) 3 306 Skoda 120 (Bp.) 5 282 Skoda 120 (Debrecen) 2 262 Skoda 120 (Győr) 3 208 Lada 1200 (Bp.) 101470 Lada 1200 (Debrecen) 54128 Lada 1300 (Bp.) 14 437 Lada 1300 (Debrecen) 8 933 Lada 1500 (Bp.) 22 117 Lada Combi (Bp.) 13 522 Lada 1600 (Bp.) 3 304 Lada 1600 (Debrecen) 1315 Polski Fiat 126 (Bp.) 18 369 pácia (Budapest) 13 854 Polski Fiat 1500 (Bp.) 14 798 Zaporozsec (Budapest) 28 905 Moszkvics (Budapest) 4 639 Emberek és gépek aponta elnézem a nagy ABC^úruház pénztárosnőit; megszokni nincs idő őket, mert jóformán néhány hónaponként cserélődnek, s nem is csodálom. Na­ponta megmozgatnak több mázsányi árutömeget, fél kéz­zel másik kezükkel villámsebesen püfölik az ósdi pénz­tárgépeket, s eközben még számolni, figyelni, no meg valamelyest figyelmesnek is lenni... csinálja utánuk bárki, hosszabb időn át. Kérdem a főnököt: nem gondolt a vállalat arra, hogy ideje lenne valamelyest korszerűsí­teni a pénztárosnők munkakörülményeit? Végtére is fel­találták már a zajtalanul működő, könnyen kezelhető, elektronikus pénztárgépeket (Magyarországon is gyárt­ják, kooperációban, exportra); feltalálták a megvásárolt és kifizetendő árut zajtalanul továbbító, ügyes kis futó­szalagokat, sőt még a visszajáró pénzt automatikusan ki­dobó, ügyes kis szerkentyűket is. Mondom: faggatom a főnököt, mire ő visszakérdez: miből szerezné be a vál­lalat az ilyen méregdrága berendezéseket? A pénztáros- nő — ha egyre nehezebben is vállalják ezt a munkát — mégiscsak olcsóbban kapható ... Naponta bonyolódom elkeseredett vitákba az üres üve­gek visszaváltásánál. De már nem kérdem a főnököt, csak elgondolkodom, hogy amikor hosszabb ideig a fran­ciaországbeli Grenoble-ban éltem és vásároltam, soha nem voltak efféle vitáim. Az üvegek szortírozásától és cipelésétől agyonfáradt eladó helyett ugyanis egy ügyes és pofonegyszerű automata végezte az üvegvisszaváltást. Az ember sorra ráhelyezte az üvegeket egy kis futósza­lagra, megnyomott egy gombot, a gép elvitte, s a mű­velet végén kidobott egy cédulát, rajta a visszajáró ösz- szeg, mehettünk a pénztárhoz... Tudom: a gép ez eset­ben is drágább, mint a kereskedelmi dolgozó mondjuk egyévi bére. Talán többe kerül a kétévi bér összegénél is. De annyiba mégsem kerülhet, hogy végül is ne ér­né meg a beszerzését, mert kötve hiszem, hogy abban a grenoble-i élelmiszer-áruházban felesleges luxusberen­dezésekre dobálnák ki a pénzt... Nem! Ott számoltak, kalkuláltak, s a végeredmény az lett, hogy a gép ol­csóbb, következésképpen a géppel kell dolgoztatni. Hadd folytassam általánosabb érvényű példálódzás- sal. Olvasom a Központi Statisztikai Hivatal jelentésé­ben, hogy az iparban dolgozó fizikai munkások megle­pően nagy hányada — több mint fele — kifejezetten ké­zi munkát végez, s még a gép mellett dolgozók nagy ré­szének mindennapi munkájában is a' manuális tevé­kenység dominál. Továbbá: az alapfolyamatokhoz ké­pest a kisegítő munkafolyamatok — tehát a szállítás, a raktározás, anyagmozgatás stb. — gépesítettsége az öt­ven százalékot sem éri el; a csomagolók fele például ki­zárólag kézi munkát végez, és nem technikai szükség- szerűségből, hanem mert — nincs gép. Lehetne, de nincs. S hogy miért nincs, azt többnyire megint csak el­intézik egyetlen sajnálkozó kézmozdulattal, hogy tudni­illik: nincs pénz, hogy a beruházásokra, a műszaki fej­lesztésre, a gépesítésre fordítható összegek nagyon szű­kösek. Űgy-ahogy elfogadható indok volt ez mindaddig, amíg emberi erővel pótolhattuk a gépek erejét, amíg volt szabad munkaerő, s még inkább: volt vállalkozó, aki el­végezte a nehéz fizikai munkát, gép helyett kézzel. (Lehet, hogy furcsán hangzik, de magam a pénztárosnő­ket is a fizikai munkások kategóriájába sorolom, ép­pen a munkájuk jellege miatt.) Ám hovatovább nincs pénztárosnő, nincs anyagmozgató, nincs csomagoló, nincs kisegítő személyzet... S hogy ez nem hazai sajátosság, hanem világjelenség, arra mi sem jobb bizonyíték, mint az újabb és újabb gépek megjelenése, a gépesítettség rohamos fejlődése. Elvileg képtelen feltételezés, hogy az emberi munka alkalmazása olcsóbb lenne, mint a gép. A vállalati gaz­dálkodás feltételrendszere azonban ezt a képtelenséget mindennapi — és szűnni nem akaró — gyakorlattá for­málta. Végtére is mibe kerül a vállalatnak egy-egy szak­munkás vagy segédmunkás? Némi utánjárásba, némi hirdetési költségbe vagy toborzási juttatásba, és per­sze annyiba, amenyit a bérekre és a bérek közterheire kifizet. Lehet számolni: az összeg nem túl nagy, min­denesetre jóval alacsonyabb egy-egy gép áránál. Ahol például szakmunkásképzés folyik, ott még valamelyest emelkedik az élő munka ára, de ezt a költségtöbbletet központi pénzjuttatásokkal enyhítik. A vállalatok tehát nem tudják, hogy valójában mibe is kerül egy-egy mun­kás kiképzése, betanítása. Csak azt tudják, hogy — ha egyre nehezebben is, de a munkaerőhiány ellenére még­iscsak — „összeáll” a létszám. S mert a munkaerő gya­korlatilag „ingyen” van, ugyan mi késztesse őket arra, hogy az emberi munkával okosan, racionálisan, taka­rékosan gazdálkodjanak? Semmi. Különösen feltűnő ez a magatartásmód a felsőfokú szakemberek esetében. Azt mindenki jól tudja — hall­hatjuk, olvashatjuk éppen eleget —, hogy milyen nagy pénzbe kerül nálunk egy-egy mérnöki diploma. Más­felől pedig azt olvasni, hallani, hogy a drága pénzen kiképzett mérnökök java része legjobb estben is tech­nikusi munkát végez. Vajon ugyanez lenne a helyzet akkor, ha a vállalat a saját költségeiben is érezné a mérnökképzés költségeit? Vagy ha valami módon részt kellene vállalnia a szakmunkások képzésének anyagi terheiben? add jegyezzem meg gyorsan: mindezzel nem egy újfajta — nevezzük így: képzési vagy oktatási — adó bevezetését szorgalmazom. Már csak azért sem, mert az ilyesfajta megoldás, a vállalatok költség­érzéketlensége miatt, lényegében semmi • változást nem hozna. A megoldás azonban mégiscsak a szabályozás fejlesztésében keresendő; mert hiába a parttalan agitá­ció és hiába az adminisztratív színezetű beavatkozások tömege: ettől még nem lesz több gép, s ettől még nem lesz nagyobb a becsülete és értéke az emberi munkának. * Vértes Csaba Buszon Augusztus 6-án délelőtt 10 órakor Békéscsabán, a Dürer Nyomda előtti indulöállomáson a GC 75-24 forgalmi rendszámú 10-es autó­buszra először egy asszony szállt fel két kisgyermekkel. A fiatal buszvezető udvariasan köszönt. Aztán a többi felszállónak is, sorban. Mindenkinek, ahogy illik. Mesterkéltség nélkül. Kimondatlanul is ki­fejezésre juttatta: tessék kedves utasok, érezzék jól magukat! Ritkán van ilyen szerencsém. Végre nem éreztem, hogy kegyet gyakorolnak a pénzemért. A szokott módon bedobtam az autómatá- ba a két forintot, és a kar lenyomása után kijött a jegy. De nem abbeli félelmem miatt igyekeztem elvégezni ezt a műveletet, mert tudvalévőén a jegyvétel elmulasztása esetén 50 forint bírsággal sújt­hatnak. Egyáltalán nem. Hanem azért, mert olyan szolgáltatásban volt részem, ami megért két forintot. Sőt ennél többet is. Hiszen olykor jóval kevesebbért még borravalót is kinéznek az ember pénztárcájából. _or

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents