Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-05 / 182. szám
1979. augusztus 5., vasárnap o „Engednek dolgozni” Gyuri: „A bizalom jele, hogy engednek dolgozni” Sok diák tölti nyári szünidejét kötelező üzemi gyakorlattal, ugyanakkor mások — immár volt diákok — tanulmányaik befejezése utáni gyakornokságuk első heteit élik. A medgyesegyházi Haladás Termelőszövetkezetben találkozunk két, a szakmát ízlelgető fiatal agrárszakemberrel. Poszt György az idén végzett a Debreceni Agrártudományi Egyetem egytemi karán, s mint nö- vényvédős, talajerőgazdálkodó állt munkába július Medgyesegyházán l-én. Lipták László számára még nem ilyen komoly a helyzet, ő a Gödöllői Agrár- tudományi Egyetem ötödéves hallgatója, van még egy éve a komoly „gyakorlatig”, a munkába állásig. Először Gyurit kérdezem: — Hogy ízlik egyetem után a munka? — Kicsit szokatlan. Korán, fél hatkor kelek és egész nap járom a határt, vagy éppen most a műtrágyázási tervet készítem. Még gyakornoknak számítok, nincs aláírási jogom és a felelősség sem az én vállamat nyomja. Igyekszem megismerni a tsz-t és az embereket. Ez nem okoz különösebb gondot, mert bodzási vagyok, hazajöttem az egyetem után. Ügy érzem, vártak is a tagok. — Azt mondtad, nincs aláírási jogod ... — Igen, de ez nem jelenti azt, hogy nem kapok önálló feladatot. Magam oldom meg, amit kell, és utána a régebbi kollégák segítenek. Különösen Sziklai András főagronómus. Átnézi az elkészített munkámat és együtt korrigáljuk, ha neki más róla a véleménye. — Mondtad, hogy hazajöttél. Ezek szerint van társaságod, és tudsz kivel szórakozni. — Sajnos, nem nagyon. Szétszóródtak a régi barátok. Szerencsére közel van Békéscsaba, Gyula. — Gondolom, jut rá idő is. — Nem .nagyon, napi 10— 12 órát dolgozom, és bizony fáraszt a napi 30 kilométernyi motorozás is. — Mi nem tetszett, amikor elkezdted a munkát? — Láttam, hogy félmeztelenül permeteznek a növény- védősök. Ez idegesített. Megmagyaráztam nekik, miért rossz ez, szigorítottam az ellenőrzéseket. Láthatóan javult azóta a helyzet. — Az egyetem mennyit adott tudásban? — Adhatott volna többet Laci: „Itt emberekkel kell foglalkozni...” Fotó: Veress Erzsi is, de majd a gyakorlatban megtanulom, ami kimaradt. Lacinak más a véleménye: — Inkább az a baj, hogy az egyetem elszakadt az élettől. Kár olyan sok számot, adatot megtanulni. Ügyis elfelejtjük. Jobban ragad az, aminek kényszerből nézünk utána. — Mennyiben más a gyakorlat az elmélethez képest? — Ott is emberek között vagyunk, de itt emberekkel kell foglalkozni. És ezt nem nagyon tanítják az iskolában, itt kell megtanulni. — Mennyire „fogtak be” a tsz vezetői a két hét alatt? — Ez a két hét komoly munkához kevés. Többnyire ismerkedéssel töltöttem az időmet. Az egyetemen kaptunk egy tematikát, annak alapján le kellett írni a szövetkezet jellemző adatait és egy gyakorlatról készült naplót. Azért itt is csináltam valamit, elkészítettem a tsz 1979. évi vetéstervének térképét. Igaz, ez a búza betakarítása után érvényét vesztette, de ha jön egy vendég, meg tudják neki mutatni. Sok anyagot gyűjtöttem a diplomadolgozatomhoz, néhány nap, és akár nekiülhetek megírni. Nekem is Sziklai András segít a legtöbbet, ő a külső konzulensem. — Szívesen jössz ide visz- sza egy év múlva, már mint dolgozó? — Igen, bár többször hallottam, és elhiszem Gyurinak is, hogy nehéz a régi élétet otthagyni. Van még egy évem az egyetemen, azt még élvezem, aztán jöhet a munka. M. Szabó Zsuzsa Érdemes meghallgatni A gyermek és ifjúsági rádió műsorából ajánljuk fiatal olvasóinknak. A Petőfi rádió augusztus 8-án este Esték a klubban címmel fiataloknak szóló-műsort sugároz. A rádió ezúttal egy lakótelepi klubot keres fel. Vajon össze lehet-e barátkoztatni egymásnak idegen fiatalokat, akiknél induláskor csak egy dolog közös: a lakóhely? Mennyivel másabb, eltérőbb módszerek szükségesek a fiatalok összefogására egy ilyen helyzetben? És vajon ki lesz a klubvezető, ha elköltözik a régi? A rádió Heves megyébe látogat, Adácsra. íVMMUHMHtMtMHVUMI Harmónia Dallos’ Jenő karikatúrája Élő Napraforgó A közelmúltban a hazai könnyűzenében, pontosabban lemezkiadásban forradalminak nevezhető változást jelentett, hogy kapható az első olyan lemez, amelyet az amerikai, MCI elnevezésű berendezésen vettek fel. A szakemberek azt mondják, hogy ezen az 5-6 milliós (!) berendezésen készített lemezek minősége vetekszik a világ legjobb stúdióberendezésein gyártott lemezekével. Öröm, hogy a Rottenbiller utcai „új” stúdióban éppen a minden kétséget kizáróan legjobb hazai diszkózenét játszó együttes, a Neoton Família alkothatott először. Már csak azért is — ezt is a szakemberek vallják —, mert éppen a diszkózenének van nagy szüksége a jó stúdiómunkára. Namármost, ha egy lemezről is atmoszféra árad, az már igazán parádés teljesítmény. A Família Napraforgó című új albuma ilyen! A popzenét kedvelőknek kell-e ezek után jobb „előrejelzés” az élő bemutató elé? Aligha. És ez akkor is állítható, ha a közelmúltban nem volt telt ház a Neoton gyulai koncertjén. Az utóbbi évek kiemelkedő koncertje volt a hűs nyári estén a szabadtéri színpadon. Már az első, Santa Maria című dal sejtette ezt, és nem csupán az újszerű színpadkép (úgy látszik még ebben is lehet újat nyújtani!), hanem a kristálytiszta csengés, a pompás szólamok, a fülbemászó dallam is. Minden szempontból igényes, a legkényesebb elvárásoknak is megfelelő másfél órát hallottunk-láttunk. A filmtechnikát több együttes alkalmazta már, de most találkoztunk először a koncert hangulatába tökéletesén beillő „vetítéssel”. A Cali- forniáról álmodom és a Nagyvárosi szerelem című. régebbi számokhdz vetített filmek — igazi ötlettalálat! A Família többször hangoztatta már, csak együttes zenét és éneket ismernek, most mégis ki kell emelni a szólókban több szerephez jutó Csepreghy Éva énekét (a Szédült naprafogó mellesleg az album egyik legjobb száma, mint ahogy a Szia! is.) És ha már az előzőekben együttes hangzásról esett szó, szintén szerencsés ötlet a ritmusszekció bővítése (Pócs Mihály — szaxofon, Gráner László — trombita, Gőz László — pozaun) és a három Éva mellett, nyilván szándékosan kissé visszafogottan éneklő Postásy Júlia és Suller Erika a kórusban. No és a ritmusszekciót erősítő görög származású dobost, Dzodzogmen Jorgoszt se felejtsük ki a siker részesei közül. A Neoton Família szép sajtóvisszhangot kapott a cannesi MIDEM-en, megjelent az olasz Durium lemez- társaságnál egy Európa-szer- te kapható kislemezük (ezen a Hívlak és a Gyere táncolj szerepel), viszonzásul ők is énekelnek két dalt, melyet az olasz társaság bocsátott útjára. A magyar együttes egy holland cégtől már kapott kedvező ajánlatot, de újabb és még kedvezőbb lehetőségekre vár, hogy még inkább kiléphessen a napról napra terebélyesedő európai popszínpadra. Joggal teheti! (fábián) Fotó: Császár Csaba Útban a Békéscsabai Konzervgyárba Fotó: Kepenyes János Békés megye encsi szemmel Borsod-Abaúj-Zemplén megye járási székhelyéről, Encsről néhány hete 79 kisdobos és úttörő, valamint 12 pedagógus érkezett Gyulára. Egy héten át tartó táborozásuk alatt a gyulai álta-~ lános iskolai diákotthonban kaptak jó szálláshelyet. Elutazásuk előtti este a diákotthon udvarán — élvezve a kellemes nyáresti levegőt — idéztük fel az eltelt néhány nap legemlékezetesebb eseményeit. A jó hangulatot csak szúnyogok megújuló támadása zavarta meg. Beszélgetésünkből kiderült, hogy a festői szépségű hegyvidéken, a jeles történelmi múltú környezetben élő gyerekek is megannyi szépséget, újdonságot fedeztek fel egyhetes tartózkodásuk alatt, az addig számukra ismeretlen Alföldön, Békés megyében. De mondják el röviden maguk, milyen emlékekkel térnek yissza otthonukba? Dr. Nagy Józsefné, csapatvezető: — Nyári táborozási helyül azért választottam Gyulát, mert magam már többször is jártam itt, s nem tudok betelni szépségével. A mi gyerekeink többsége még nem ismerte az Alföldet, s a környékünkön strandolási lehetőség sincs. Táborozásunk célja pedig éppen az volt, hogy megtanítjuk gyermekeinket az úszás alapelemeire.: — Szerencsénk volt a tábor megszervezésénél. Az encsi járásban Göncön — ahonnan a híres hordó is származik — nyaralnak a gyulai 3-as számú iskola úttörői. így ismerkedtem meg Gyula város úttörőelnökével, Rácz Gáborral, aki mindenben segítséget nyújtott. Cserepartnerünk, a 3-as számú iskola csapatvezetője, Marsi Katalin pedig részletes programmal segítette felkészülésünket. Az időjárás is kedvezett nekünk, az első esős nap után kiderült az ég, s az otthoni rossz tapasztalataink után, itt kellemes meglepetésben részesültünk. A 8-as számú Volán, s a meglátogatott üzemek, vállalatok minden ígéretüket betartották. Ügy érzem, gyerekeink sok-sok új ismerettel, élménnyel térhetnek haza. Takács Béla, 8. osztályos: — Nekem különösen a szarvasi arborétum tetszett, igazán különleges növényeket lehetett ott látni, a Békéscsabai Konzervgyárban pedig megnézhettük, hogyan készítik az uborka-, zöldbab- és zöldborsókonzerve- ket. A Kner Nyomdában nagyon izgalmas volt látni, hogyan nyomják a színes csomogalópapírokat. Még ajándékot is kaptunk! Bakos István, 5. osztályos: — Nagyon szeretem a természetet. S amit az arborétumban láttunk: gyönyörű volt! Felénk sajnos, nincs ilyen. A mammutfenyőt külön megjegyeztem magamnak És a konzervgyárban! Hogy ott milyen pontosan dolgoznak! Kárpáti Zoltán, 5. osztályos: — Nagyon szerettem volna bejutni a Kner Nyomdába, de mi, kicsik, nem mehettünk, mert állítólag ott ólomgázmérgezés-veszély van. Szeretnék eljutni még egyszer a konzervgyárba. A gyulai strand is nagyon tetszett, csak a víz szagát nem bírtam. Az uszodába nem mehettünk be, mert mondták a tanárok, hogy nagyon hideg a víz, és ott szívgörcsöt kaphatunk. Persze, úszni se nagyon tudunk ... Bakos István: — Nagy nap lesz ám holnap! Holnap mi felelünk magunkért, ugyanis fordított nap lesz. Mi vesszük át az irányítást! Barna Erika, 8. osztályos: — Nekem nagyon szokatlan, volt hogy mindenütt sima a terep. A strand pedig különösen tetszett. Okos dolog, hogy az idősek és a betegek külön medencében vannak, mi gyerekek pedig egy másikban nyugodtan játszhatunk. Itt az ivóvíz is másabb, nálunk valamivel meszesebb. Kárpáti Zoltán: — Akadnak itt izgalmas éjszakák is! Valamelyik éjjel azzal ébresztettek fel bennünket, hogy eltűnt a csapatzászló. Rözmán Attila találta meg. Kövér László: — Gyűjtöttünk ám autógrammokat is! Voltunk a Várszínházban, nagyon szép volt. Egészen a régi időkben éreztem ma - gam. Gyűjtöttünk aláírásokat Lukács Sándortól, Har- sányi Gábortól és Bodrogi Gyulától is. Tóth Szilárd, 4^ osztályos: — Sajnos, én pórul jártam, mert nem fürödhettem. Otthon görgős puffon száguldoztam, a kerék hirtelen kifordult, én meg beleszaladtam az üvegajtóba. Most be van gipszelve a kezem. Azért hozott ám a testvérem a nyomdából nekem levonókat és plakátokat is. Adjak belőle a néninek? — Az arborétumban egyszer jót nevettünk, mert elindultunk a folyóhoz, s biztos körbe mentünk, mert ugyanott lyukadtunk ki, ahonnan elindultunk. Érdekes növényeket láttam, azt hittük, dombon állnak, pedig nem, csak a formájuk volt olyan. Azt hittem, már életemben sem látok rizsföldet, s itt még azt is sikerült. Barna Erika: — A szá- / razmalomban Szarvason elmondták, hogy lovakkal őröltettek, mifelénk a tvizet használták... Nagy András, 7. osztályos: — Megérte az az ötszáz kilométer, amit megtettünk, hogy láthassuk az Alföldet. Csak azt sajnálom, hogy nem juthattunk be a híres Ruzicskay György- alkotóházába. Azért így is szép emlékkel utazunk haza! B. Sajti Emese
