Békés Megyei Népújság, 1979. augusztus (34. évfolyam, 178-203. szám)
1979-08-31 / 203. szám
1979. augusztus 31., péntek Három nappal a tanévnyitó előtt Nemcsak az iskola új... Idő: 1979. aug. 27., hétfő délután. Színhely: Békéscsaba, a József Attila-lakótelep egyik lakása. Tartalom: példa pedagógiából. A csöngetésre kinyílik az ajtó, keretében egy fiatal- asszony, Vavrek Andrásné kíváncsian és meglepődve néz a belépni szándékozó ismeretlenre. Az zavartan megszólal: — Elnézést, ugye ez a Vavrek-lakás? — Igen, Vavrekné vagyok. A férjemet keresi? — Őt is, ha nem zavarok, és a kis Norbertét... — A fiam még nyaral, kihez van szerencsénk? — kérdi még mindig meglepetten a fiatalasszony, miközben az egyik szobába, ahol a férje is tartózkodik, kíséri a 30—35 év körüli fiatalembert. — Raffai Ferenc vagyok, Norbert osztályfőnöke leszek az új tanévben. Már tegnap kerestem önöket, sajnos, hiába ... Szerettem volna megismerni Norbertét, és hát a szüleit is természetesen. Iskolánk új, most nyitja először a kapuit a tanulók előtt, és hát... mi így is készülődünk a tanévre ... Vavrekné, ahogy később elmondta, szintén iskolában dolgozik — a szlovák iskolában —, de ilyen kitűnő pedagógiai módszerrel, hogy már augusztus végén tegyenek látogatást tanulóiknál a pedagógusok, még nem találkozott. Elragadtatva beszélte: nemcsak az iskola új a lakótelepen, hanem úgy látszik: az a törődés a diákokkal is, akikből a szülőkkel együtt embert akarnak faragni a tanárok, szintén valami új vonással gazdagodott. A most harmadik általánosba lépő Norbertnek ugyan csak a fényképét tudták megmutatni, meg a múlt évi bizonyítványát, de a leendő osztályfőnöke szüleitől mindent tudni akart róla: miben szorulna több segítségre, milyen gyerek otthon, mi az, amivel — a kötelező oktatáson túl — segíteni tud a fiú nevelésében, esetleg a tankönyvek, füzetek beszerzésében stb. Az alig egyórás látogatás valamifajta mély bizalmat teremtett a szülők s a pedagógus között, tiszteletet hivatása iránt, és igazi megnyugvást abban, hogy jó kezekben lesz Norbert és ki- sebb-nagyobb társai emberré faragása... Az új, József Attila-lakóte- lepi általános iskolában ugyanis valamennyi pedagógus úgy kezdte az új tanévet, hogy augusztus utolsó heteiben meglátogatta leendő diákjait, megismerkedett velük és a szüleikkel. y. d. Battonyai gyerekek Mezőberényben A napokban a battonyai nevelőotthon 20 lakója vett részt üzemlátogatáson a Kö- rösyidéki Cipész Szövetkezet mezőberényi telepén a szocialista brigádok meghívására. A gyerekek szállítását a műszaki és vasipari szövetkezet, illetve a MEZŐGÉP mezőberényi gyáregysége vállalta. A vendégeket a telep vezetői és a szocialista brigádok képviselői kaláccsal, kakaóval fogadták, s időre elkészült a főtt kukorica is. A fiúk végigjárták a telepet, s rövid idő alatt barátokra is találtak a felnőttek között, akik részt vettek az üzemlátogatás utáni közös sportolásban is. Ebéd után már nem sok idő maradt hátra, amit játékkal töltöttek azon a közeli játszótéren, melyet a vendéglátó szocialista brigádok gondoznak, takarítanak rendszeresen. Augusztus végére befejeződnek az iskolákban a tanévnyitó előtti készülődések. A megszépült osztálytermek várják az első csengőszót. A gyerekek táskájában helyükre kerülnek a könyvek, ceruzák, kezdődhet a tanítás. Augusztus 20-a után megszűnt a nyári ebédeltetés a Békéscsabai 2-es számú Általános Iskola napközis konyháján. Me- dovarszky Pálné és Jantyik Istvánná ebédkiosztók nagytakarítást csinálnak a konyhában Dr. Pflanzner Tiborné és Farkas Zoltánná órarend készítése közben, ugyancsak a csabai 2-es számú iskolában Köveskuti Katalin Békéscsabán, az 1-es számú általános iskola ötödik osztályos tanulója lesz. A nagymama kertjében az új könyvekkel, füzetekkel isir rkedik Fotó: Gál Edit Tömegtermelés és népi tisztaság Portrévázlat Schéner Mihály festőművészről jelenítésű alkotás, vagy éppen vázlatdarab születik. Ő figyelmeztet rá: az élményanyaggal nagyon kell vigyázni. A régi dolgok megváltoznak. S azok ismételgetése unalmat okoz. Az elhaltat feledni kell, s mindig egy magasabb fokra lépni. Követni a gyors változásokat. Eltökélten, elszántan, tudatosan. Nehezen beszél önmagáról. A „dolgaim” említései közben egyre többször köt ki a beszélgetés az ipar és a művészet kapcsolatánál. Ez a kérdés foglalkoztatja leginkább. „A tömegtermelés cikkeit megfelelő esztétikummal kell ellátnunk” — fogalmazza meg újra a bauhausos alapelvet. „A művésznek az a kötelessége, hogy a társadalmi létezés környezetének megteremtésében részt vegyen, azt szebbé tegye.” Ő is a lakótelepeket említi. A sejtszerűen összehordott lakásokat. Igen, kell és kell és kell a sok lakás. De napfényes kellene, tágas kellene, otthonoknak teret engedő kellene. Nyomasztóak a lakótelepek. Sokszor esztétikum és szépség nélküliek. Pedig az ipar képes lenne arra, hogy a tipizált elemrendszereket egy kis esztétikai érzékkel kombinálja, az unalmas sejtburjánzást meggátolja. Ellenvetésemet mondom : anyagi erőforrásaink gátat szabnak sok mindennek. Schéner Mihály meggyőzően bizonyítja, hogy a tipizálás megváltoztatásához nemcsak pénz kell. Az elsi- városodást meg lehet bontani a blokkok variálásával. Ha van valaki, aki ezt mondja, akinek szavára hallgatnak. Ez is környezetkultúra, az ember védelme. Meggyőződött arról is, hogy a város erejéhez képest igyekezik ezt az elvet szolgálni, megvalósítani. Más városokban, településekben is elkezdődött. Néhány évvel ezelőtt felismertük azt a parancsoló szükségletet, amelyet a téralakítás, a környezet szebbé tételének igénye követel. Igen, vannak még elferdülten rossz beidegződések és szemléletek. Schéner Mihály a gyermekjátékok kapcsán említi. Odáig már eljutottunk, hogy a játék eszközeinek személyiség- és karakterformáló, pszichológiai és pedagógiai jelentőségét felismertük. A jó és esztétikus tervek java azonban még mindig megvalósításra, kivitelezésre vár. Szinte alig van olyan képző- és iparművészeti technika, amelyet ne alkalmazna kifejezőeszközül. Jelenleg egy pápai mester mézeskalácsterveit készíti el. Az „ehető alkotásokból” ősszel a budapesti Nemzeti Galériában kiállítása nyílik. Az ősi, csodás népi motívumgazdagságú termékeket létrehozó’ mesterségnek a közeljövőben Pápán múzeumot hoznak létre. Jelenleg gyűjteményes kiállítását láthatja a nagyközönség a tihanyi múzeumban. A szeptember 5-én záró tárlat anyagát ősszel a szülőföld közönsége is megismerheti : a békéscsabai múzeumban ismétlik meg a tervek szerint a kiállítást. Jövőre sok száz tervét szeretné megvalósítani a békési kosárfonó szövetkezet segítségével. Ismét egy ősi, a népművészet forrásából indult, de az ipari igények elsiváro- sító veszélyének kitett mesterség. Milyen a közérzete, itt Békéscsabán? — kérdezem. Szürkülő szakállába túr, aztán mondja: „Dolgozom, nagyon sok minden foglalkoztat. Es sokakat érdekel az, amit csinálok. Nagyon jól érzem magamat!” Nemesi László „Egykor az iparoslegények vándorútra indultak. Világot látni. Megnézni azt, ami a szűk környezeten kívül van. Ami más. Hogy aztán,-amikor visszatért a mesterré lett segéd, új motívumokkal és szebb dolgokkal gazdagíthassa munkáit. Mára már csak a festőknek, szobrászoknak adatik meg ez a világlátó lehetőség. Én 1964- ben, negyvenegy éves koromban jutottam ki Párizsba, a világ képzőművészetének kelesztőteknőjébe. Aztán a sok vándorlás után most visszatértem haza, Békésbe.” Schéner Mihály Munkácsy- díjas festőművészt bizonnyal minden tárlatlátogató ismeri. rák, amelyek a díszítés és térformálás szerepén túlmu- tatóan a gyerekek játékának eszközéül is szolgálnak. Indulásának éveiről, a medgyesi otthonról, a békéscsabai diákélményekről beszél. Arról, hogy a fiatalkori letétek mennyire mély nyomot hagyhatnak az emberben. Paraszti környezetben nőtt fel. Az akkori életforma nyitottságot követelt meg a környezet, az emberközösség felé. S ez a tulajdonság megmaradt. Az igazságkeresés gondolata mindenkiben felötlik. Schéner Mihályban ma is elev.enen él. Ezért fordult a forráshoz, a népi kultúrához. Az eltelt évtizedek alatt Schéner Mihály a modellkészítők között. Az asztalon egy játszótéri plasztika alakuló makettje Fotó: Váradi Zoltán Legalábbis alkotásait. Med- gyesegyházán született. Néhány hónappal ezelőtt költözött Békéscsabára. A város- központban levő lakás műtermében egy közeljövőben megvalósuló játszótéri plasztikaegyüttes méretarányosan kicsinyített makettjei sorakoznak. Stilizáltnak is nevezhető állat- és emberfiguazt fogalmazza meg, amit ebből a forrásból merített. Sokan azt mondják: mindig csak azt fogalmazza. Pedig az élmény újjászületik; nap mint nap újabb és másabb gondolatokat teremt. Amelyből aztán az előzőnél magasabb tartalmi fokozatú, s az ő esetében; mindig különböző technikai megTáblamagyarázat Hiába, na ... Ne mondja senki, nincs nálunk becsülete a magyar szónak, és csak az angolmódi járja. Itt van mindjárt az élő példa, ez a tábla. Ha ránézünk, rögvest látjuk, akad rajta más is, nem csak a Hot Dog, mert mindjárt alatta anyanyelvűnkön ott a magyarázat. Lám, így tanul — ilyen utcai gyorstalpaló nyelvtanfolyamon a magyar. Vagy mégsem, netán rosszul? Hiszen a Hot Dog forró kutyát jelent Albion hűvös-ködös tájain, de másutt is, ahol értik a britek nyelvét. Nálunk, Békéscsaba legforgalmasabb pontján, a Csaba Szálló előtt mégis virslivel töltött kiflinek fordították le. S hogy még nagyobb legyen a fogalmi zűrzavar, alatta nagy betűkkel: Jégkrém. Ezután vajon mi a teendő? Próbálja ki és döntsön, fagylalt-e vagy harapnivaló, esetleg csak törje a fejét az arra járó honpolgár, ami egyikünknek sem árt, mert úgy élesedik az elme, ha közben meg is áll az ész a csodálkozástól. De nini csak... a felirat- készítőket is kétség fogta el, bizonytalanságba estek. Elég, vagy sok, világos, vagy még érthetetlenebb a magyarázkodás? S döntöttek: erősítésre van szükség. S mivel a kép jobban eligazít, mint a szöveg — lásd a régi ikonok bibliatörténeteit — a látvány erejét is bevetették a rejtvényfejtés érdekében. Füstölgő, félkiflibe dugott virsliszerű valami született az ötletből. De a habozás még ezzel sem ért véget, tűnődésre váltott: hiányzik innen még mindig valami... S hogy holtbiztos legyen az adatszolgáltatás — semmi se maradjon ki — az aláírás fejezi be a tájékoztatást. A biztonság és a gyöngébbek kedvéért dupla hangsúllyal. Forró Hot Dog. Vagyis az angol—magyar kombinációból világra jött kutya nem akármilyen, talán még süt is, ha ott a figyelmeztetés: forró, forró. Pedig ' nálunk a harapóst is csak egyszer írják ki, mégis vigyázunk. Viszont az magyarul szól és minek ismételni, aki nem hiszi, majd megtudja. A tábláról így ránéztiben többet megállapítani nem lehet, azonban a hol jégkrém, hol virslivel töltött kifli, hol meg forró Hot Dog képében előforduló kutyáról kisült, hogy nem természeti csoda. A vendéglátók nyelvműhelyében, válogatott .szóalkatrészekből állították ősszé. Vass Márta Fotó: Gál Edit
